Politikai partizánmarketing avagy röpirat a konstans valósághoz, az egyéni politikai cinkosságvállalás ellen

Az emberi természet már csak olyan, hogy azt hisszük, hogyha valakinek nem hánytorgatjuk fel emberi gyengeségeit, akkor a mi hibáinkra sem derülhet soha fény. Ez politikai cinkosságvállalás, és a valóságban ebből a bűnből következik az az elterjedt nézet, hogy a politikusok mind egyformák, az egyik kutya, a másik eb. 

Mindenek előtt, ezt az érzetet szeretném kiűzni Mindenkiből, és felhívni figyelmet arra, hogy közös érdekeink megvalósításában, emberi értékeink kinyilvánításában legelső feladatunk a cinkosságvállalás legkisebb gyanújának elhárítása. Mert csak az az ígéret nyerhet és válhat valósággá, amelyik feltárja az igazat, hiszen – ha az igazság sokszor fáj is- de mindig a csupasz tényekből kell, hogy táplálkozzék. 

Az igazság megmásításával vagy elhallgatásával, az egyszerű embereket nézzük le. A magasabb erkölcsi mérce felállítása nélkül pedig nincs alkotó közösség. Csakis a becsületben való összekapaszkodás növelheti erőinket, függetlenül a pártokhoz kötött szimpátiánktól. A becsületesség megélése és felvállalása tehát a legelső lépés ahhoz, hogy egy közösség higgyen nekünk. Milyen bizonyítványt állítunk ki sajátmagunkról ország-világ előtt, ha nem vagyunk képesek elítélni a megalázó, a magas lóról hozzánk szóló kioktató hangokat, a hazugságokat, a korrupciót, a pénzzel megvásárolt, csalással kieszközölt hatalmak megóvását, a nemzetgyalázást, a saját házi vérebeink ránk támadását? Hogyan higgyenek nekünk az emberek? 

Ha ezekkel a vétkekkel, ezek fel nem tárásával, mélységes elhallgatásával vállalunk egy közösséget, akkor magunk is elbukunk, hiszen erkölcsi szintünkről a világ, az ország fog úgy ítélkezni, hogy bűnpártolásban élünk, nekünk minden jó, de leginkább a szellemi zavarosban való halászás a leginkább kedvező álláspont. 

A becsületesség tehát magunk és a közösségünk tükörképe. 

Stat crux dum volvitur orbis. 

A kereszt szilárdan áll, míg a világ forog 

A karthauziak (ezt csak magunknak, úgysem értenék odaát azok) egy olyan szerzetesrend, amely az életet a szigorú némaság eszményével szemléli több száz éven át, de mind a mai napig képes volt fennmaradni. Ott soha nincs veszekedés, mert példamutató a közösség.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy amikor valaki képviselő vagy akár egy egyszerű polgár, némaságot kell fogadnia. Egy olyan nemzeti közösségben, ahol mind a mai napig olyan csoportokkal kell megküzdeni, ahol a viszálykeltés és nem az együvé tartozás, a közös problémák közös megoldásának a keresése a döntő, ott a bűnpártolás szennyesét nem tudjuk magunkról levetkőzni, ha a bazári hangnemmel is azonosulunk. 

Legyünk karthauziak amikor azt a bölcs szigorú békesség úgy kívánja, ok nélkül ne beszéljünk, még suttogva sem! De amikor szükségeltetik, igenis emeljük fel a hangunkat és ordítsunk teli torokból a nemzet érdekében, nehogy nemzeti önérzetünket, büszkeségünket, annak megélését, elveinket, céljaink és terveink megvalósítását, a zsigeri és érzéketlen Ellen a mocskos lábbelijének törlésére használja. Főleg a Nemzet Házában, ahol azt az alpári hangnemet oly gyakran használják... Hangnem- önmérséklet kéretik! A Nemzet Házában és azon kívül is..a jó modor kívánja így. 

(gs 20120615-20130104)  

Dr. Gundy Sarolta

Mauritániában január elsejétől betiltották a nejlonzacskókat...

Aki mégis nejlonszatyrot gyárt, hord, vagy importál, akár egy év börtönbüntetésre is számíthat. A környezetvédelmi minisztérium, több civil szervezet és az ENSZ Fejlesztési programja már évek óta a biológiailag lebontható anyagból készült táskákat népszerűsíti, de nem ért el átütő eredményt, ezért szigorúbb rendelkezésre volt szükség.

Magyarkanizsaiként Mauritániáról szabad legyen megjegyezni, hogy a mórokról kapta a nevét, javarészt a Szaharán terül el. Szerbiától tucatszor nagyobb. Nyugat-afrikai állam. Beszédes adat, hogy míg ott az ország 0,2 %-a számít megművelt termőföldnek, addig nálunk ez az arány azért imponálóbb. Önbecsülésünk végett fontos, hogy azt a másfél ezer kilométernyi aszfaltutat - amivel Mauritánia rendelkezik -, Észak-Bácska néhány települése, közutaink és utcáink leméregetése révén - simán überelhetnénk. Tehát: ott és itt is vannak parasztok, viszont mi lényegesen jobb úthálózattal bírunk, aminek csak a minőségével nem szabad dicsekednünk.

Ám mégis akad dolog, ami arra késztet, hogy a világ szegénye mórok előtt fejet hajtsak. 

Betiltották a nejlonzacskót.

A hümmögő, vállat vonogató kórusnak meg üzenem: a példa nem egyedi, Ruandában már évekkel korábban fölszámolták a nejlonzacskózást. De a ruandai fejlettségről most nincs értelme beszélni, mert nem lehet mérce nekünk az a közeg, ahol néhány éve bozótvágó késekkel gyilkolásztak meg egymillió embert. (Persze, a balkáni vérzivatarban sem kispályáztak a hóhérok, csak az eszközök voltak kifinomultabbak, modernebbek, fehér emberhez méltóbbak...)

Haza is ért a témám.

Detonácik

Most, hogy vége az (egyik) újévvárásnak, illő dolog lenne megbeszélni a jövőre vonatkozó elképzeléseinket. Belefér-e a magyarkanizsai, lokálpatrióta, városias gondolkodásba az, ha az év legvidámabb éjszakáját néhány tucatnyi idióta hangos durrogással teszi tönkre? Európai magatartásnak tekinthető-e vadidegen ünneplők közé hajigálni robbanószereket? 2013. Szilveszterén hogy engedjem majd a központi népünnepély résztvevői közé a gyerekeimet? Hisz az utcákon idén is tombolt a féktelenség. Fenyőfák tetejére, ablakpárkányokra dobáltak pirotechnikai eszközöket. A nagyobb hangahatás érdekében a patronokat esőcsatornákba, meg gázkonvektorok (!) szellőzőnyílásába helyezve robbantották föl. Békésen szunyókáló kisgyerekek, öregek, pihenni vágyó beteg emberek ablaka alatt ment a kéretlen cirkusz. Rakéták, robbanótöltetek, fülsüketítő petárdák, kisujjnyitól az elefántvadászatra elegendő méretűig landoltak a földön, mások lába alá gurítva, nem ritkán kabát kapucnijába dugva. Az aljasság nem ismer mértéket.

Nincs itt szegénység, míg ilyen úri huncutságokra költ a jónép! Hány kenyér ára pukkant, hány liter tej ára fröcskölt szét szikrát a csillagos decemberi égbolton?

Akik végig élték a közelmúlt balkáni háborúit, a behívózást, frontszolgálatot, a bombázásokat, nem biztos, hogy csatazajra emlékeztető detonációtól lesznek jókedvűek. Tovább fűzve: tudomásul kéne vennünk, hogy nem az számít civilizált magatartásnak, ha embertársainkat hagyjuk kedvükre garázdálkodni, hanem inkább az, amikor a hülyeségnek és az ártó szándéknak gátat szabunk. Törvénnyel, vasszigorral, he kell.

Halkan teszem hozzá, nincsenek vérmes reményeim a szabályok betartatását illetően. Különösen igaz ez akkor, ha a hamarosan bekövetkező szerb karácsony meg újév kapcsán – a régi tradíciót követve – újfent hallani majd a szolgálati pisztolyokból leadott üdvlövéseket meg a levegőbe lődöző vadász-, meg ki tudja még miféle fegyvereket. Mit várunk el a pattanásos suhancoktól, ha a városi rendeletek betartatói is áthágják az előírásokat? 

Pedig mindezt egy tollvonással lehetne szabályozni. Lett légyen szó környezet- vagy zajszennyezésről. 

A négerek már megoldották.

Az ottani parasztnak esze ágában sincs nejlonzacskóval rútítania környezetét, robbantgatva ünnepelni.

Az itteninek még igen.

Pósa Károly

Egy mondat a zsarnokságról

Illyés Gyula 

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan

pattogtatott "vigyázz!"-ban,
"tűz!"-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet

növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurráhkban, énekekben,

hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,

külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban

s abban,
megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorában,
mint légy a borban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol a fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;

húnyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor zuhogásban,
az égigérő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,

beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

1950.  

Még vannak keresztények Betlehemben

Keresztények a világban

A közel-keleti népétel, a felafel adagja 5-10 shekel, de a szállodai árak is jóval olcsóbbak – 25 dollár egy éjszakára –  Betlehemben, mint a macskaugrásnyira lévő Jeruzsálemben.
Érkeznek is a turisták tömegével, aminek következtében a 32 ezer lakosú város soha nem látott gazdasági fejlődésnek indult.

A város, amely a második intifáda idején számos jeruzsálemi merénylet kiinduló-pontja volt, amelyben sokan meghaltak és százak megsebesültek, most csendes.
Míg 2009-ben egymillió turista kereste fel Betlehemet, 2011-ben számuk már másfél millióra tehető, ami a Palesztin Hatóság turista forgalmának kétharmada.
Betlehem városban számos új szállodát építettek, a legelőkelőbb az Intercontinental, mely a biztonsági kerítés izraeli oldaláról néz le a városra. A város délkeleti részén a francia kormány pénzéből nagy ipari körzet épült, a másik oldalán hatalmas kongresszusi központ.
Az UNESCO nemrég nyilvánította a világörökség részévé a Születés Templomát.

Születés Temploma – Betlehem (fotó:Berthold Verner, Wikipédia)

Templom-belső (Google)

Mindezek ellenére Betlehem, ahol valamikor a keresztények abszolút többségben voltak, mára muzulmán város lett. A polgármesteri hivatal szerint a keresztények aránya ma 40%, ugyanakkor a Héber Egyetem kutatási adatai szerint ez az arány már 1995-ben is csak 35% volt. Megbízható forrás szerint a keresztények aránya ma Betlehemben nem több, mint 20-25%.

A demográfiai változás már 1948-ban elkezdődött, amikor sok ezer menekült érkezett a városba, létrehozva a mai napig létező három menekülttábort. A másik befolyásoló tényező, hogy a muzulmán lakosság az utóbbi években egyre inkább a vallás felé fordul. Erre utaló jel, hogy valamikor alig lehetett látni csadort viselő nőket, ma pedig alig van, aki nem a hagyomány szerint öltözik. 

A keresztények saját állításuk szerint egyre inkább vallási gettóban érzik magukat.

A vallási és kulturális ellentét elsősorban a fiatalok körében okoz problémát. A legfrekventáltabb találkozási pont a katolikus egyetem, ahol számos muzulmán fiatal is tanul.

Az eddigi leghíresebb eset, amikor az egyetem egyik tanszékvezető professzorának a lánya azért tért muzulmán hitre, hogy házasságra léphessen egy ott tanuló diákkal. Az eset saját családjában az áttérés miatt, a fiú családjában pedig az ősi muzulmán hagyomány – miszerint a menyasszony családja a házassággal automatikusan a nemzetség részévé válik – miatt okozott válságot. Adott esetben, mivel a lány családja keresztény maradt, a fiú családja egy számára elfogadhatatlan helyzettel állt szemben.

Egy másik esetben a keresztény lány kénytelen volt a jeruzsálemi pátriárka rezidenciáján védelmet kérni, mivel a muzulmán fiú családja életveszélyesen megfenyegette.

Ami azonban nemrég történt, még betlehemi muzulmán körökben is teljes elutasításra talált. Ugyanis az egyik müezzin azt találta mondani, hogy “szombat után jön a vasárnap”, ami itt egy ismert mondás és az jelenti, hogy ha a zsidókkal végeztek, akkor a keresztények jönnek sorra.

A képhez még az is hozzátartozik, hogy a keresztény felekezetek vezetői – kivéve a görögkeletieket – egyértelműen a palesztinokat támogatják. Időnként szélsőségesebb kijelentéseket tesznek, mint maguk a muzulmánok. Ez egyébként megfigyelhető a keresztény kisebbségeknél Libanonban, Szíriában és Egyiptomban is. Azonban ez a túlkompenzáció már Arafat idején (akinek felesége, Szuha szintén keresztény származású) sem óvta meg őket az erőszakos cselekedetektől.

A második intifáda idején Beit Dzsalla, Betlehem keresztények lakta elővárosa szenvedte a legtöbbet. Akik innen lőtték Jeruzsálem Giló nevű kerületét – túlnyomórészt a Tamari,  (az Izrael területén élő, létszámában legnagyobb) beduin törzs tagjai, akik akkor is és ma is a környék leghírhedtebb autó tolvajai és fegyvercsempészei – a rakéták kilövőállását keresztény templomok és intézmények mellé helyezték. A polgárok Arafathoz fordultak, hogy közbenjárását kérjék a tűz beszüntetése érdekében. Ez azonban úgy feldühítette a beduinokat, hogy betörtek a keresztények házaiba és “intifáda adót” követeltek. Aki nem volt hajlandó fizetni, azt bántalmazták.

Erőszakos cselekményekre máshol is sor került templomok, kolostorok, keresztény üzletek és magánszemélyek ellen. Ennek következtében a második intifáda alatt ugrásszerűen  megnőtt az elvándorlás.

Ha ma kérdezzük a keresztényeket, a legtöbben attól tartanak, hogy ez a csend csak ideiglenes.

A keresztények eddig három alkalommal próbáltak meg közeledni Izraelhez. Kétszer kudarcot vallottak, egyszer részleges sikerrel jártak. Az első alkalom a hatnapos háború után volt, amikor is a város 550 hangadója fordult az Eshkol kormányhoz azzal a kéréssel, hogy Izrael annektálja Betlehemet. Kérésüket azzal indokolták, hogy a keresztény világ két fő szent helye, a jeruzsálemi Sírtemplom és a betlehemi Születés Temploma egy közigazgatási egységen belül maradjon. A kormány elutasította a kérést.

Második alkalommal az oslói egyezmény aláirása után fordult Elias Freij polgármester Rabin miniszterelnökhöz azzal, hogy Izrael ne ürítse ki a várost. Rabin azt mondta, hogy fontolóra veszi, amennyiben hivatalos levél formájában megkapja a kérelmet. Erre nem került sor, így Izrael kiürítette a várost.

A harmadik esetre 2003-ban a biztonsági kerítés építése kapcsán került sor. A legtöbb keresztény intézmény és tulajdon ugyan közvetlen a kerítés mellett, de palesztin oldalra került volna. A keresztények a nyomvonal megváltoztatását kérték, amit végül is Izrael – a Vatikánnal folytatott tárgyalások után – teljesített.  Így a keresztény intézmények az izraeli oldalra kerültek.

Az egész Közel-Keletre jellemző az utóbbi években tapasztalható folyamatos keresztény elvándorlás. Egyiptomot  100 ezren, Irakot több tízezren hagyták el. A fent említett Beit Dzsallából 25 ezren vándoroltak ki, többségük Chilébe , illetve más dél-amerikai országba. Mára 6 ezer keresztény maradt a városban.

Több tíz ezren a betlehemi éjféli misén (Google)  

Jeruzsálem keresztény lakossága is csökken. Míg 1946-ban 31 ezren (a lakosság 19%-a) éltek a városban, mára ez a szám 14.500-ra csökkent (2%).
Meg kell jegyezni, hogy a csökkenéshez hozzájárul az alacsony születési szám is.

Jelenleg a Palesztin Hatóság vezetői Betlehemben erőfeszítéseket tesznek, hogy kijavítsák, amit elődeik elrontottak. Ugyan a Hamasznak is van képviselője a városi közgyűlésben, de a polgármesteri poszt hagyományosan a keresztényeknek van fenntartva. Mind a leköszönő polgármester Viktor Batarsa, mint az újonnan választott Vera Baboun (aki a Fatah-hoz áll közel) a turizmusra helyezi a fő hangsúlyt, mint a város jövőjének biztosítékát.
A várost mindenütt csinosítják, az utcákat naponta háromszor(!) takarítják.

Hotel Intercontinental – Betlehem (Google)

Egy, a keresztények körében végzett felmérés szerint – amely elsősorban a kivándorlás okát vizsgálta – első helyre került a gazdasági helyzet, másodikra a környező társadalom nyomása és csak harmadikra a vallás.

Karácsony reggeli mise Betlehemben (Google)

Mára a kivándorlás gyakorlatilag leállt és mindaddig így is marad, amíg a helyzet Betlehemben stabil. Ha azonban újra kezdődnek a zavargások, a folyamat újbóli felerősödésére lehet számítani. Ugyanis a keresztényeknek nincsenek fegyvereik, nem áll mögöttük a nemzetségi vagy törzsi támogatás, ami a muzulmánok esetében adott. Ezen kívül mobilizáló erőként hatnak a külföldön már meglévő családi-gazdasági kapcsolatok, az iskolázottság és az, hogy szinte mindegyikük több nyelvet beszél.

Leharblog-wordpress

A bujdosó imája

Wass Albert

Uram, ki fönt az égben
lakozol a fényességben,
gyújtsd föl szent tüzedet
az emberek szívében.

Az emberek agyára
áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára
mi végből van az élet.

Arasznyi kis idő csak,
mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz,
a gonosz vissza vet.

Legyen megint az ember
képedre alkotott!
Utálja meg már egyszer
mit maga alkotott.

Romlandó kincsekért
ne törje magát senki.
Igyekezzék helyettök
jobb kincseket szerezni.

Jó tettek nyugalmát.
Derűt és békességet.
Mit el nem fúj az orkán
s rontó tűz meg nem éget.

Gőgből és gyűlöletből
mindent, mit föltalált:
vedd ki Uram kezéből
a keserű pohárt.

Rémségek éjszakáját
váltsad föl virradatra.
Az emberi világot
szebbre és igazabbra.

Hogy törvények közt az első
a szeretet legyen.
Üljön jóindulat
a kormányszékeken.

Az igazság előtt
hajoljon meg a fegyver
s élhessen szabadon
e földön minden ember.

És legyen egy akol.
És egy legyen a pásztor.
Növelj pásztorbotot
virágzó rózsafából.

S ha mindeneket szépen
elrendeztél ekképpen:
a népek közt, Uram
nekem is van egy népem.

Ha érdemét kegyednek
a szenvedéssel méred,
úgy egynek sincsen annyi
szent jussa, mint e népnek.

Mások bűnéért is
őt verte ostorod.
Sok súlyos nagy keresztet
szó nélkül hordozott.

Legjobb fiait vitte
mindég a Golgotára
s jótettének soha,
csak bűnének volt ára.

Uram, adj békességet
a Kárpátok között!
Sehol még földet annyi
könny s vér nem öntözött.

Sehol még annyi színes
nagy álom nem fakadt
s árvábbak prófétáid
sehol sem voltanak.

Sehol annyi virág
és sehol annyi bánat.
Szeresd jobban, Uram,
az én szegény hazámat!

Bár megtagadta tőlem
a békét s kenyeret:
engem sújtasz, Uram,
amikor őt vered.

Mert népem. Fajtám. Vérem!
Fájdalma bennem ég!
Szánd meg Uram Isten
Attila nemzetét.

Adj békés aratást
sok vérvetés nyomán.
Nyugodjék meg kezed
gondverte otthonán.

S ha áldásod e földön
elért kicsinyt, nagyot:
jussak eszedbe én is,
ki bujdosó vagyok.

A Kárpátok alatt,
ahol apáim éltek,
rendelj ki nekem is
egy csöndes menedéket.

Csak akkora legyen, hogy
elférjek én s a béke.
Nézzen az ablakom
patakra, fára, rétre.

Kenyér mellé naponta
jusson egy szál virág
s láthassam, amint Téged
dicsér egy új világ...

Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
hallgasd meg kegyesen,
hallgasd meg könyörgésem.

(Bajorerdő, 1947)  

Nothing changes On New Year's Day

Yeah...
All is quiet on New Year's Day
A world in white gets underway
I want to be with you
Be with you night and day
Nothing changes on New Year's Day
On New Year's Day

I will be with you again
I will be with you again

Under a blood red sky
A crowd has gathered in black and white
Arms entwined, the chosen few
The newspapers says, says
Say it's true it's true...
And we can break through
Though torn in two
We can be one

I...I will begin again
I...I will begin again

Oh...
Maybe the time is right
Oh...maybe tonight...

I will be with you again
I will be with you again

And so we're told this is the golden age
And gold is the reason for the wars we wage
Though I want to be with you
Be with you night and day
Nothing changes
On New Year's Day  

Új esztendõ beköszön

Babits Mihály: Líra, kalendárium, mese, vers, kabala

1. Új esztendõ beköszön.
régi könyvben új lap
új topán a küszöbön
ég küszöbén új nap.
Ej haj dús az év
minden jót ígér,
minden napja cél és
minden éje kéj.

2. Vízkereszt: a világ vár
csillag ég az égen,
Gáspár, Menyhért, Boldizsár
jönnek a tevéken.
Ej haj szép az év,
minden napja szép,
minden éj egy álom,
minden nap egy kép.

3. Gyümölcsoltó: boldogan
angyal kél a szélben,
a Megváltó megfogan
tiszta szûz méhében.
Ej haj mély az év,
minden napja mély,
születés a nappal,
foganás az éj.

4. Kelj vasárnap Palmárum
bújj elõ, zöld zsenge:
Krisztus urunk szamáron
megy Jeruzsálembe.
Ej haj nyõl az év
bársony barkaként:
barka sima, bársony
macska talpaként.

5. Nagypénteken délután
szél nyög a kereszten,
fenn a bús Kálvárián
meghal a bús Isten.
Ej jaj bús az év,
minden napja bús,
nappala borús és
éje háborús.

6. Húsvét reggel felragyog
alleluja szólal,
Sírból Krisztus kilobog
piros lobogóval.
Ej haj, halál ellen
balzsamir az év,
mert a nap feltámadás
és az éj csak rév.

7. Piros Pünköst mosolyával
piros rózsa éled:
tüzes nyelvek záporával
harmatoz a lélek.
Ej haj lélekév!
meghal, mégis él:
Az eleven napnak
szelleme az éj

8. Péter és Pál; Damaskus,
Fény kel az útporbul:
Paulussá Saulus
lováról lefordúl.
Ej haj csodaév
fordul és cserél:
Minden éjbõl nap lesz,
minden napból éj.

9. Szent István a vánkoson
nyújtja koronáját,
Magyarország köszönti
régi patrónáját.
Ej haj örök év,
örök reménység,
ahol a föld nem segít,
megsegít az ég.

10. Névnap: Mária neve
zengi át a tengert,
kit az Isten eleve
anyja gyanánt szentelt.
Ej haj gyöngy a nap,
Gyöngyfüzér az év:
minden nap egy névnap,
minden gyöngy egy név.

11. Mindenszentek: hideg õsz
bolyg a szellem fázva,
fázó népség temetõz
sírokon gyertyázva.
Jaj az év temetõ,
mindennap egy holt,
minden napra minden éj
ráírja, hogy: Volt.

12. Fenyõillat: Karácsony
Betlehem és jászol:
fügén élsz és kalácson,
de a szíved gyászol.
Szép az év, szép a nap,
de a szíved oly bús:
volt egy gazdag kis gyerek,
aki most vén kuldús.

13. Tizenkettõ: tik, tak, tik ...
Évet év most veszt el:
Versbe tizenharmadik
az öreg Szilveszter.
Klepetusán - õ az év -
minden gomb egy nap:
gimbeli-gombolja
s megin belekap.

Amit a szerbek követelnek, az a magyarokat is megilleti!

Kisebségjogi jegyzet

Tomislav Nikolić szerb elnök „Szerbiai kormánya képviselőinek a koszovói önkormányzat ideiglenes intézményei képviselőivel folytatott tárgyalásainak politikai platformja”, röviden Koszovói Platformja a legtöbbet emlegetett szerbiai politikai dokumentum mostanában. A több hónapig készült tervezetet Nikolić december 20-án mutatta be a Demokrata Párt (DS), a Szerbiai Demokrata Párt (DSS), a Liberális Demokrata Párt (LDP) és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) vezetőinek. A Danas c. belgrádi napilap december 21. számában teljes terjedelmében közölte Nikolić tervezetét.1 

„No-paper”

A „no-paper” jelöléssel ellátott (jelentése: a diplomáciai kommunikáció formája, tartalmilag és célja szerint hasonló a memorandumhoz, de minden jelzés nélküli) dokumentum-tervezet már eddigi is számos – ellentétes – reagálást váltott ki, belföldön és külföldön egyaránt.

Nikolić a mintegy 8 oldalas (2 986 szavas) terve magas fokú területi és politikai autonómiát követel az összes szerbek lakta koszovói község számára. Nagymértékben a „katalóniai modellen” alapszik, de nem jelöli meg, hogy kinek a védnöksége alatt folynának a megvalósításáról szóló esetleges jövőbeli politikai tárgyalások. 

      

Magyar vonatkozásban a tervjavaslat azért jelentős, hogy lássuk milyen megoldást/autonómiát lát elő a koszovói szerbek számára:

Az elképzelés egyebek között tartalmazza „a szerb községek autonóm közösségének létrehozását, amelyet Koszovó északi részén lévő négy (vélhetően Mitrovicáról, Zvečanról, Zubin Potokról és Leposavićról lenne szó), valamint a többi szerb többségű és kisebbségi lakosságú (Gračanica, Štrpce, Gora, stb.) községek alkotnának” (Koszovói Szerb Községek Koszovó és Metóhiai Közössége). A falusi szerb enklávék tekintetében, amelyekben a szerbek és a nem albán lakosság képezi a többséget, Nikolić „a különleges státus” létrehozását kéri.

A szerb községek területi autonómiája az egyik koszovói régió lenne, mivel – a dokumentum szerint – „Koszovó Autonóm Tartomány több régióra lenne felosztva”, de ennek státusa nincsen világosan megfogalmazva.

Koszovó Képviselőháza a Felső (Régiók- és Vallási közösségek Háza) és Alsó Házból (Polgárok Háza) állna. A régiók és a „fő vallási közösségek” egyformán, míg a szerb és a nem albán lakosság „a garantált kvótákkal és választási eredményekkel összhangban lennének képviselve”. Az egyik ház elnöke, valamint a másik ház alelnöke a szerb és a nem albán lakosság képviselői közül kerülne megválasztásra – olvasható Nikolić tervjavaslatában.

Mindezt külön Alapszabály rendezné. Koszovó a lehető legmagasabb szintű törvényekkel kellene, hogy szavatolja a szerb autonómiát, amit a nemzetközi közösségnek a tárgyalási folyamatban részes képviselői „nyilvános deklarációval biztosítanának” – áll a dokumentumban.

A szerb autonóm közösségnek eredeti illetékességei lennének az oktatás (általános, középfokú és egyetemi), az egészségügy (minden szintjén), a sport, a kultúra, a tájékoztatás, a környezetvédelem, a területrendezés, a mezőgazdaság, az erdészet, a vízgazdálkodás, a bányászat, az energetika, a telekommunikáció, a kereskedelem és a gazdaságpolitika, az adóztatás és pénzügyek, valamint egyéb területeken.

Az igazságügy területén a szerb közösségnek első fokú ügyészségei, valamint első és másodfokú bíróságai lennének. A bíróságokat tartományi jogszabályokkal alapítanák, azzal, hogy „a szerb községek polgárainak joguk lenne befolyásolni a bírók választását és a bíróságok összetételét”.    

A szerb közösségnek – a katalóniaihoz hasonló és illetőségű – rendőrsége is lenne, amely formálisan a Koszovó Rendőri Erőkhöz tartozna, de a Koszóvói Szerb Községek Végrehajtó Tanácsa alá lenne rendelve. Nikolić tervezete szerint a szerb közösségek hatalmi szervei közvetlen kapcsolatot teremthetnének Szerbia hatalmi szerveivel, valamint Szerbia költségvetéséből joguk lenne a kiegészítő pénzelésre.

Új viszonyulás

Pásztor István, a VMSZ) elnöke a szerb elnökkel folytatott beszélgetés után a Magyar Szónak nyilatkozva2 – egyebek között elmondta: Nikolić elnök szerint Szerbia lényegi autonómiát kér a szerb községek számára. Szerbia ugyan nem ismerné el Koszovó függetlenségét, de Koszovó jóformán minden tekintetben független volna. Fontos volna, hogy Koszovó területe úgy regionalizálódjon, hogy létre jöhessen egy olyan autonóm térség, ahol a koszovói szerbek élnek többségben. Ezeknek a térségeknek széleskörű autonómiát irányoznak elő, beleértve egyfajta pénzügyi autonómiát is. Az elmondottak alapján olyan megoldások is vannak a dokumentumban, amelyeket az elmúlt években hihetetlen agresszivitással utasítottak el a szerb belpolitikai színtéren. A VMSZ részletesen áttanulmányozza a dokumentumot és ezt követően bővebben is nyilatkozhatunk. Azzal kapcsolatban, hogy pártunk támogatni fogja-e a tervet, szintén korai lenne nyilatkozni. Amit eddig hallottam, az számomra elfogadható – részletezte Pásztor.

Nikolić tervezete most – tudatosan vagy az tudat nélkül – alapjában változtatta meg a szerb politika viszonyulását a nemzeti kisebbségi autonómia iránt. Ennek függvényében a vajdasági magyar pártoknak és a Magyar Nemzeti Tanácsnak, de az anyaországi politikusoknak is meg kell vizsgálniuk a vajdasági magyar közösségnek a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsiról szóló törvény által biztosított – korlátozott kulturális autonómia – további jogosultságát. Vagy ez az új viszonyulás csak a koszovói szerbekre vonatkozna? Az utóbbi eset a többi szerbiai nemzeti kisebbség hátrányos megkülönböztetését jelentené.

Pásztor számára a Nikolić-terv „elfogadható”. A VMSZ-elnöke arról viszont már nem nyilatkozott, hogy pártja követelne-e hasonló jogokat a vajdasági magyaroknak is, mint Nikolić a koszovói szerbeknek. Vagy továbbra i megelégszünk annak szemlélésével, hogy a MNT „Belgrád segítségével kiteljesedett apparátusa hogyan osztja el a Magyarországról érkező támogatásokat”?3

Amennyiben Nikolić elképzelése – akár a szerb parlament által elfogadott rezolúció formájában is – elfogadásra kerül, a VMSZ-nek, a többi magyar pártnak és az MNT-nek követelnie kell, hogy a vajdasági magyarokat is illessék meg azok a jogok, amelyek Koszovón a szerbeket. Éppen annyi. Se több, se kevesebb.

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. december 30.

__________

1 Jelena Tasić: Verzija za strance bez „patriotskog” uvoda. Danas,  2012. december 21. 2. és 3. p.

2 Pesevszki Evelyn: Az ellenzék megismerte a Koszovó-ügyi tervjavaslatot. Magyar Szó, 212. december

  21., 1. és 4. p.

3 Ágoston András: (Egyelőre) nincs megoldás. Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 267. szám, 2012. december 20.

Megjegyzés:

Szerbia nem fogadta el Martti Ahtisaari finn diplomata, az Egyesület Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Koszovó jövendő státusával kapcsolatos tárgyalásokon részvevő főmegbízott (másutt: különmegbízott) Koszovó státusának rendezésére tett javaslatát, amelyet 2007. február 2-án Belgrádban és Prishtinában is átadott.

Az Ahtisaari-terv néven ismertté vált tervezet rendelkezései messzemenően biztosítják a koszovói szerbek nemzeti kisebbségi kollektív jogait, illetve jelentősen javítanák a koszovói szerbek státusát. A terv ugyanis kollektív jogokat és de facto területi autonómiát ír elő, kötelező jelleggel, a koszovói szerbek számára.

(Lásd: Predlog rešenja statusa Kosova specijalnog izaslanika UN, Danas, 2007. február 3., 2., 4. és 5. p.)

Téli éjszaka

József Attila

Légy fegyelmezett!

A nyár
ellobbant már.
A széles, szenes göröngyök felett
egy kevés könnyű hamu remeg.
Csendes vidék.
A lég
finom üvegét
megkarcolja pár hegyes cserjeág.
Szép embertelenség. Csak egy kis darab
vékony ezüstrongy - valami szalag -
csüng keményen a bokor oldalán,
mert annyi mosoly, ölelés fönnakad
a világ ág-bogán.

A távolban a bütykös vén hegyek,
mint elnehezült kezek,
meg-megrebbenve tartogatják
az alkonyi tüzet,
a párolgó tanyát,
völgy kerek csöndjét, pihegő mohát.

Hazatér a földmíves. Nehéz,
minden tagja a földre néz.
Cammog vállán a megrepedt kapa,
vérzik a nyele, vérzik a vasa.
Mintha a létből ballagna haza
egyre nehezebb tagjaival,
egyre nehezebb szerszámaival.

Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst,
szikrázó csillagaival.

A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve
lassudad harangkondulás.
És mintha a szív örökről-örökre
állna s valami más,
talán a táj lüktetne, nem az elmulás.
Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc
volna harang
s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.
S a szív a hang.

Csengés emléke száll. Az elme hallja:
Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja
a pántos égbolt lógó ajtaját,
melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma,
csak dőlt a nyáron át.

Tündöklik, mint a gondolat maga,
a téli éjszaka.

Ezüst sötétség némasága
holdat lakatol a világra.

A hideg űrön holló repül át
s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet?
Összekoccannak a molekulák.

Milyen vitrinben csillognak
ily téli éjszakák?
A fagyra tőrt emel az ág
s a pusztaság
fekete sóhaja lebben - -
varjucsapat ing-leng a ködben.

Téli éjszaka. Benne,
mint külön kis téli éj,
egy tehervonat a síkságra ér.
Füstjében, tengve
egy ölnyi végtelenbe,
keringenek, kihúnynak csillagok.

A teherkocsik fagyos tetején,
mint kis egérke, surran át a fény,
a téli éjszaka fénye.

A városok fölött
a tél még gőzölög.
De villogó vágányokon,
városba fut a kék fagyon
a sárga éjszaka fénye.

A városban felüti műhelyét,
gyártja a kínok szúró fegyverét
a merev éjszaka fénye.

A város peremén,
mint lucskos szalma, hull a lámpafény,
kissé odább
a sarkon reszket egy zörgő kabát,
egy ember, üldögél,
összehúzódik, mint a föld, hiába,
rálép a lábára a tél...

Hol a homályból előhajol
egy rozsdalevelű fa,
mérem a téli éjszakát.
Mint birtokát
a tulajdonosa.

1932. dec.