Kasimir és Karoline: Mindenki sikít a hullámvasúton, zeng a sördal, szól a sramli és a valcer – a müncheni Oktoberfesten. Mindenki szállni, mulatni, felejteni akar. Az 1929-es gazdasági világválság milliók egzisztenciáját sodorta veszélybe, ki tudja, mit hoz a holnap. Kasimir éppen elvesztette a munkáját, Karoline pedig mintha túlságosan is sokfele nézelődne a vásárban. Ahogy az este éjszakába vált, a szerelmesek elveszítik egymást, a piti bűnözők, élveteg milliomosok és széplelkű torzszülöttek részeg forgatagában...Ödön von Horváth sírnivalóan gyönyörű népszínműve aktuálisabb, mint valaha. (több színház színre tűzte: Centrál, Örkény, Szigligeti...Tanyaszínház.)
SAJT-ó-közlemény:A nagy múltú és nagy hírű Tanyaszínház, amely a vajdasági magyarság egyik legnagyobb kulturális értéke, több mint négy évtizede járja tájainkat, hogy anyanyelven hirdesse minden korosztálynak a színházművészet szépségét, gondolatiságát és a megszülető pillanat igazságát. Sajnos az elmúlt években többször is tapasztaltuk, hogy repertoárjára olyan darabok is kerültek, amelyek a fölszabadult öröm és kacagás, az okos gondolkodás és a népmesei bölcsesség helyett az öncélú közönségességet, a parttalan ízléstelenséget, a közönség alpári provokálását és a színpadi megszólalás vállalhatatlanságát jelenítették meg. A legutóbbi előadás
Ödön von Horváth Kazimír és Karolina című darabja épp ezt a gondtalan, minden korosztálynak szóló színházi élményt nem tudja elvinni közösségeinkbe, városainkba és falvainkba, hiszen a társulat előadása a Tanyaszínház fényes múltját, örökségét és mindazt kérdőjelezi meg, ami oly fontos, értékes számunkra. A Magyar Nemzeti Tanács, amely nemzeti jelentőségűvé minősítette a Tanyaszínházat, és ennek az előadásnak a tájolását a szórványban külön is támogatta, elfogadhatatlannak tartja, hogy a társulat idei körútja folytatódjon, s arra kérte a szervezőket, hogy mondják le a többi helyszínen való vendégszereplést. Annak reményében, hogy közös erővel újragondolhatjuk az egyik legegyénibb és legsajátosabb, minden korosztálynak üzenni akaró színházunk működését és repertoárját, ebben a pillanatban legszerencsésebb megoldásnak a Tanyaszínház idei körútjának lemondását tartjuk.
Szabadka, 2021. július 27.
A Magyar Nemzeti Tanács elnöke
Az echósszekérnek bekellett volna gördülnie: Július 23. Csantavér, Július 24. Kavilló, Július 25. Szenttamás,
Július 26. Bácsfeketehegy, Július 27. Kishegyes, Július 28. Bácsgyulafalva, Július 29. Szilágyi, Július 31. Topolya, Augusztus 1. Kelebia, Augusztus 2. Hajdújárás, Augusztus 3. Magyarmajdány, Augusztus 4. Feketetó, Augusztus 5. Kispiac, Augusztus 6. Zenta, Augusztus 7. Tornyos, Augusztus 8. Mohol, Augusztus 9. Óbecse, Augusztus 10. Muzslya, Augusztus 11. Torontáltorda, Augusztus 12. Orom.
Ugyebár valamelyik elvtársnak leesett, hogy úgy-esett, hogy saját önnön maga karaktere köszönt vissza durr a nullás lisztbe. Hívd a bázist, Bástya elvtárs vissza kéne vonni, ezt a cirkusz, amely tanyára sem való, nem az értelmiségi városi párt-magyar orra elé...
A közmédiában dübörgő jólét árnyéka a keserűség, amely a déli végek magyarságát emészti, no nem fér bele a népszínjáték - szociális dráma, érthető, mert szép milliók csilingeltek el a kasszán, de nem látszik az eredmény, főként, hogy a háborúk nem tépázták meg a vajdasági magyarságot annyira, mint a demokratikus jólét és történelmi haverság kora.
"Reménytelen helyzetben reménytelen emberek vergődnek a gazdasági világválság (Covid-19) szorításában, s míg isznak, hogy felejtsenek, zuhan a történelem valami borzalom felé. 1931-et írunk, de az is lehet, hogy 2021-et" *
A MöNöTö elnöke felfedezte a romlás katalizálását a darabban, igaz után-gyújtva, előtte köllött vóna konzultáni a mögmondókkal mielőtt rábólintottak a darabra és a Tanyaszínház támogatására, így marad a botrány, meg a szégyen, de ismerve a sokarcú istenek orczátlanságát, ez is lepergett....
Margit Zoltán
*Revizor
