 |
| Fotó: Nagy Ferenc - Hidegen fújnak a szelek... |
2013 szeptemberi helyzet(kép)
Mgr. Bozóki Antal elemzése
2013 szeptemberi helyzet(kép)[1]. A Szerb Köztársaság átmeneti – felgyülemlett gazdasági
problémáktól és politikai viszályoktól sem mentes –
szakaszban van. A 2012. május 6-i választások utáni hatalomcsere
eredményeként – a 12 éve hatalmat gyakorló, a választásokat
elvesztett Demokrata Párt (DS) helyett – a Szerb Haladó Párt
(SNP)[2] és a köré tömörülő pártok koalíciója
alakított kormányt. A köztársasági elnök is ennek a pártnak az
elnöke lett.
Számos szerbiai és a vajdasági községben is visszarendeződött
vagy visszarendeződőben van a
„fekete-vörös” hatalom, amit
most
„átkomponálásnak” és az új koalícióból kialakult
szerb kormány összetételével való
„összehangolásnak”
neveznek.[3]
A szerb kormány folyamatosan (a 2008. február 7-én parlamenti
köztársasággá vált) Koszovó egykori autonóm tartomány
helyzetének rendezésével és a saját
„rekonstruálásával”
volt elfoglalva. A minisztériumokról szóló új törvény 2013.
augusztus 29-i elfogadásakor mellőzték a civil szervezetek
hálózatának[4] az Emberi Jogi Minisztérium visszaállítására
tett követelését.[5] Mindez jól illusztrálja, hogy a
nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítása nem a szerb kormány
prioritásai közé tartozik.
A nemzeti kisebbségek védelmét Szerbia 2006. november 8-i
alkotmánya biztosítja (amelyet Vajdaságban nem
támogattak).[6] Mivel Szerbia nem fogadott el külön
kisebbségvédelmi törvényt, továbbra is a nemzeti kisebbségek
jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló 2002. február
27-i törvény van alkalmazásban.[7]A kisebbségi jogok egyes
területeit több mint 150 emberi jogi és nemzeti kisebbségi
vonatkozású belföldi jogszabály[8] és mintegy 100 kötelező
nemzetközi egyezmény is rendezi.[9] Ezekhez számos
alacsonyabb rendű vajdasági jogszabály is tartozik
Szerbia részese a legfontosabb általános és regionális
egyezményeknek is, amelyek közvetlenül vagy közvetve biztosítják
a nemzeti kisebbségek jogait és szabadságait, mint például a
regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája[10] és a
nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény.[11]
Szerbiában nem a kisebbségi jogszabályok számával, hanem azok
minőségével, egymással való összehangoltságával és
gyakorlati alkalmazásával van a baj. Egyes törvények nemcsak
hiányosak,[12] de jelentős eltérés mutatkozik a jogszabályok
és a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítása között is. A
meglévő törvényeket ugyanis nem következetesen, hanem inkább
szelektíven alkalmazzák, amikor azt a személyes, illetve
csoportérdekek vagy a hatalmon lévő elit szűk pártérdekei
kívánják. A törvények ellentétes megoldásokat is tartalmaznak,
mert azt, amit az egyik törvény lehetővé tesz, a másik törvény
megvonja.[13]
Az új törvények nem mindegyike sem
„kisebbségbarát”. A
szerb képviselőház, például, 2008. december 22-én fogadta el a
bíróságok és az ügyészségek székhelyéről és területéről
szóló törvényt.[14] Ez megszüntette, pontosabban
„bírósági
egységekké” degradálta a nemzeti megmaradás szemszögéből
nézve kiemelten fontos hét, magyar többségű községben (Ada,
Csóka, Magyarkanizsa, Óbecse, Temerin, Topolya és Zenta) a községi
bíróságot.
A Szerbiai Emberi Jogok Helsinki Bizottsága (SZEJHB/HO)[15] 2012.
évi emberi jogi jelentése megállapítja, hogy
„Szerbia még
távol áll egy olyan társadalomtól, amely tiszteletben tartja a
másságot, a különbözőséget”.[16] A dokumentum szerint
az országot
„a zárt társadalom jellemzi”, a kilencvenes évek
radikális nacionalizmusa pedig
„mély nyomot hagyott a polgárok
értékrendjében, amelyet csak nagyon lassan lehet
megváltoztatni”.[17] – Szerbiában burjánzik az
extrémizmus és a gyűlöletbeszéd, az emberi jogok állapota pedig
rosszabb, minta korábbi években – értékelte Sonja Biserko, a
Bizottság elnöke.[18]
Hogyan valósulnak meg az emberi- és a nemzeti kisebbségi jogok
a gazdasági, társadalmi-politikai élet egyes területein?
1. Demográfiai mutatók
Vajdaság Autonóm Tartomány (VAT) területe
21 500[19] négyzetkilométer, ami Szerbia területének
csaknem egynegyede.
A 2011. október 1-je és 15-e között tartott szerbiai
népszámlás 2012. november 29-én közzétett adatai szerint
Vajdaság 1 931 809 lakosa közül 251 136 volt
magyar, vagyis nemzettársaink a tartomány lakosságának pedig
13,%-át képezik.[20] A magyarok száma a tartományban az
előző (2002. évi) népszámláláshoz viszonyítva 39 071-el
csökkent.
A magyarok számának és arányának változása a
Vajdaságban (1910–2002)[21]
1910 425 672
28,1%
1930 376
176
23,2%
1941 473
241
28,5%
1948 428 932
25,8%
1961 442
561
23,9%
1971 423
866
21,7%
1981 385
356
18,9%
1991 339
491
16,9%
2002 290 207
14,28% (Szerbiában + 3 092 = 293 299 = 3,91%)
A magyarok számának csökkenését a természetes népességfogyás
és az elvándorlás mellett befolyásolja az asszimiláció is,
viszont ez az a tényező, melyet a legnehezebb mérni az eddig
ismert módszerekkel.[22] Amíg a többségi (szerb) populáció
csökkenése 3,6%, a nemzeti kisebbségi közösségeknél ez
átlagban négyszer több, és 14%-ot tesz ki (a magyaroknál ez
13,3%).[23] Mivel Vajdaság lakosainak száma 100 189-cel
csökkent 2002-hez képest, ebben a csökkenésben a magyarok 39%-kal
vesznek részt. Ez háromszorosa a lakosságban való részvételi
arányunknak (13%).
Már az a tény, hogy a magyarok aránya a tartomány
összlakosságában 1948 óta (25,8%) csaknem megfeleződött (13%-ra
zsugorodott), és továbbra is folyamatosan csökken, önmagáért
beszél. Jelzésértékű ez a vajdasági magyarok helyzetét és a
szerb állam magyarságpolitikáját illetően.[24]
Ezt a politikát tükrözi a szerb kormány 1992. évi rendelete
is
„a minisztériumok és a különálló szervezetek feladatainak
a székhelyükön kívüli ellátásáról”, amellyel Ada, Zenta és
Magyarkanizsa magyar többségű községet – kiragadva azokat az
addigi természetes etnikai, gazdasági, valamint földrajzi
környezetből és nem utolsósorban ökológiai egységből – az
Észak-bánáti körzethez csatolták, amelynek a közigazgatási
központja Nagykikinda.[25]
Ennek oka pedig bizonyára az volt, hogy megosszák az akkor még
erős tömböt alkotó magyarságot, amelyhez még Kishegyes,
Szabadka és Topolya is tartozott. Nemcsak a választások miatt,
ahogyan egyesek állítják (vagyis hogy minél kevesebb magyar
kerüljön be a parlamentbe, mivel akkor nem listás, hanem egyéni
választókerületi rendszerben lehetett szavazni), hanem a magyar
közösség politikai, gazdasági, művelődési és egyéb
megosztása és leépítése miatt is.
Az elmúlt években „a szerb kormány hallani sem akart arról,
hogy a közigazgatási körzethatárokról szóló rendelet vonatkozó
részét módosítsa”.[26]
2. Gazdasági helyzet
Szerbia súlyos gazdasági helyzete meghatározza nem csak a
lakosság státusát, de hatással van az emberi- és a nemzeti
kisebbségi jogok állására is.
Szerbiában 2011-ben az ipari termelés alig érte el az 1989. évi
40%-át. Az ország külföldi adóssága 2013. június végén
elérte a 26,1 milliárd eurót, ami a GDB 83,1 százaléka, a
közadósság pedig 18,9 milliárd euró (60,6%) volt.[27] A
2013. júliusi átlagkereset 44.182 dinárt (középárfolyamon
387,73 eurót) tett ki.[28]
A hivatalosan jegyzett munkanélküliek száma 755 422,
vagyis a munkaképes polgárok egyharmada. A szakemberek felhívták
a figyelmet, hogy ez a szám nem tekinthető véglegesnek, hiszen nem
mindenki jelenti be, ha elveszíti a munkahelyét.[29] A
Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (Nacionalna služba za
zapošljavanje) adatai szerint a Vajdaságban a népesség 10
százaléka, mintegy 200 000 ember munkanélküli. Számuk a
nyilvántartásban az elmúlt öt évben nagyjából állandó
volt.[30]
A vajdasági magyarok gazdasági helyzetéről nincsenek
megbízható adatok.[31] Értékelések szerint ez a helyzet az
elmúlt két évtizedben folyamatosan rosszabbodott.
A magyarok nagy
többsége kimaradt a privatizációs folyamatokból. Ez mellett, a
többi nemzeti közösséghez viszonyítva aránytalanul nagyobb
számban maradtak munka nélkül, vagy éppen a nemzeti
hovatartozásuk miatt nem kaptak munkát. Másrészt, akik sohasem
éltek itt, állami segédlettel előnyösen föld- és
háztulajdonhoz jutottak, mások aránytalanul meggazdagodtak.[32] Az
is gondot okoz, hogy az állami szervek és szolgálatok nem
rendelkeznek még a foglalkoztatottak és a munkát keresők nemzeti
hovatartozásával kapcsolatos adatokkal sem.
Bár a szerb alkotmány szavatolja,
„a gyakorlatban mégsem
valósul meg a lakosság nemzeti összetételének megfelelő
foglalkoztatás”.[33] Ez azt jelenti, hogy a nemzeti
kisebbségekhez tartozók a foglalkoztatottak között jóval a
lakosságban való részvételi arányuk alatt vannak jelen.
Vonatkozik ez egyaránt a közigazgatási és igazságügyi
szervekre,[34] az állami, illetve köztulajdonban lévő
vállalatokra és a köztulajdonban lévő bankokra,[35] kommunális
stb. vállalatokra is, amelyben állami intézkedésekkel
befolyásolni lehetne a munkavállalók összetételét.
A magyarok leginkább a nem jövedelmező mezőgazdaságból
igyekeznek megélni. A főállásban levők közül igen sokan
minimálbérért dolgoznak, amelynek kifizetése számos helyen
hónapokat késik. Az utóbbi években válságos helyzetbe jutott
számos más magyar többségű község, illetve helység
(Topolya,[36] Magyarcsernye,[37] Torontálvásárhely,[38] stb.)
egykor virágzó gazdasága.
Mindez növelte a vajdasági magyarok elvándorlását:
„Szinte
nincs olyan család, amelyben a közelebbi vagy távolabbi
hozzátartozók közül egy vagy egynéhány ne lenne már külföldön,
vagy ne készülne kivándorolni. Szépen csendesen folyik a
falvaink, városaink kiürítése.”[39]
3. Az anyanyelv- és íráshasználat
Szerbiában a nyelv- és íráshasználat elveit a hivatalos
nyelv- és íráshasználatról szóló 1991. évi
törvény[40]tartalmazza.
A törvény felrúgta az egyenrangú nyelv- és íráshasználatnak
a Vajdaságban addig kialakult gyakorlatát tartományi és községi
szinten is. Ezzel a miloševići törvénnyel valójában
megkezdődött a latin betűs írásmód kiszorítása a hivatalos
használatból és a közéletből, amit a 2006. évi szerb alkotmány
még jobban megerősített.
A nyelv- és íráshasználat alapelvei szerint
„mindenkinek
jogában áll, hogy az eljáró szerv, illetve közhivatal előtt,
mikor az a jogairól és kötelezettségeiről dönt, használja az
anyanyelvét, és hogy ebben az eljárásban a tényekkel a saját
nyelvén ismerkedjen meg”. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy az
eljárások résztvevői annak ellenére, hogy más etnikai
közösségekhez tartoznak, beleegyeznek, hogy szerbül beszéljenek.
A közigazgatási és bírósági eljárásjogi törvények sem
rendezik egységesen a nemzeti kisebbségi nyelvek hivatalos
használatát. Már csak azért sem, mert különböző időszakokban
kerültek elfogadásra. Így a változó politikai hangulat kihatott
az egyes rendelkezések megfogalmazására. Ezért egy teljesen új
nyelvhasználati törvényre lenne szükség.
A Vajdaság Autonóm Tartományban a szerb nyelv és a cirill
betűs írásmód hivatalos használatban van mind a 45 községben,
illetve városban, 22 községben pedig hivatalos használatban van a
latin betűs írásmód is. A tartományi közigazgatásban
„hivatalos használatban van a szerb nyelv és a cirill betűs
írásmód, a magyar, a szlovák, a horvát, a román és a ruszin
nyelv- és írás, a törvénnyel és a Tartományi Képviselőház
határozatával összhangban. A latin betűs írásmód használatát
a tartományi szervekben és szervezetekben külön képviselőházi
rendelet rendezi, a törvénnyel összhangban”, (amelynek
meghozatalára mindeddig nem került sor).
A tartomány 39 helyi önkormányzatában (45 községben illetve
városban) egy vagy több nemzeti kisebbségi nyelv- és írás is
hivatalos használatban van. Ezek közül 31-ben egy vagy több
kisebbség nyelve- és írása az önkormányzat egész területen,
nyolc önkormányzatban pedig az egyes helységekben.
A magyar nyelv- és írás 31, a szlovák 13-ban, a román tíz, a
ruszin hat, a horvát négy, a cseh pedig Fehértemplom (Bela Crkva)
helyi önkormányzatban van hivatalos használatban. A Pancsova
városhoz tartozó Sándoregyházán (Ivanovo) hivatalos használatban
van a bolgár, Almáson (Jabuka) pedig a macedón nyelv- és
írásmód.[41]
A vajdasági gyakorlatban a nemzeti kisebbségi nyelvek és
írásmódok használata számos akadályba ütközik. Az állami
szervek a munkájukban egyre inkább favorizálják a cirill betűs
írásmódot, ami miatt a latin betűs írás mindjobban kiszorul a
hivatalos használatból. Ez mellett a közigazgatási és
igazságügyi szervek nem rendelkeznek megfelelő szakkáderekkel sem
műszaki felszereléssel a nemzeti kisebbség nyelvek gyakorlati
alkalmazására.
A szerbiai Emberi Jogi- és Nemzeti Kisebbségi Hivatala csak 2013
nyarán kezdte meg az adatok feldolgozását,
„amelyek alapján
betekintést lehetne szerezni a nemzeti kisebbségek részvételéről
a helyi önkormányzati szervekben és a nemzeti kisebbségek
nyelveinek használatáról a munkájukban”.[42] Most is
csupán azért, mivel időszerűvé vált a Regionális vagy
kisebbségi nyelvek európai kartájából eredő kötelezettségek
teljesítéséről szóló országos jelentés elkészítése az
Európa Tanácsnak. Ebből azt lehet megállapítani, hogy a
Hivatalnak eddig nem volt betekintése, milyen a közigazgatásban
foglalkoztatottak nemzeti összetétele, mely nemzeti kisebbségi
nyelvek és melyik önkormányzati egységekben vannak használatban.
4. Anyanyelvű oktatás és nevelés
Az utóbbi években a vajdasági magyar oktatási rendszer
folyamatos leépülésének vagyunk a tanúi, aminek – a közösség
megmaradásának szempontjából is – végzetes következményei
lehetnek. A magyar tagozatok megszűnése növeli a pedagógusok
munkanélküliségét, a szerb államnak pedig nincs megfelelő
szociális programja ennek megoldására.
A 2011/12-es tanévben a 152 290 tanulóból 15 077-en
tanultak magyar nyelven (3,2 százalékkal kevesebben, mit az előző
tanévben, 74 iskolában, 27 helyi önkormányzat területén (a
45-ből). Ebből 51 iskolában teljes mértékben magyar nyelven
tanulhattak a diákok, 23-ban pedig egyes tantárgyakat szerbül
(pld. testnevelés és képzőművészet) hallgattak. A 933 osztály
közül 37-ben összevont oktatás zajlott.[43]
A magyar anyanyelvű általános iskolások 15-20 százaléka
szerb tagozatra jár,[44] a magyar általános iskolák
kádergondokkal küzdenek, a tanárok jelentős része – különösen
a szórványvidékeken – nem tud magyarul, vagy ha tud is, nem
ismeri megfelelő szinten a magyar szaknyelvet. Ezért az eddigieknél
is erőteljesebb támogatásra szorulnak a magyar nyelvű
továbbképzési programok.[45]
Számos helyen – a tanulók csökkenő számának függvényében
– bizonytanná vált a magyar nyelvű tagozatok megmaradása, a
szórványterületeken pedig fokozatosan megszűnik a magyar
tannyelvű oktatás az óvodától a középiskoláig (Közép-Bánátban
és Dél-Bánátban, Dél-Bácskában, Szerémségben).
Az állam már évek óta képtelen megoldani a magyar nyelvű
tankönyvkiadás helyzetét. Az általános iskoláknak szóló
tankönyvek közül 34 magyar címszó hiányzik, ebből 23
egyáltalán nincs is raktáron, 11-ből pedig a kelleténél
kevesebb van.[46] Gondot jelent az is, hogy a szerb nyelven
kiadott, szerbről fordított tankönyveknek stilárisan és
helyesírást tekintve nem kielégítő a fordítása. A
gimnáziumokban esetében többnyire régi kiadású, elavult
tankönyvek vannak forgalomban, a szakiskolák részére pedig nagyon
kevés a magyar nyelvű tankönyv.[47] A kéziratok
akkreditációja nehézkes, bonyolult. Hiányoznak a tanári
kézikönyvek is.
Alapvető volna, hogy a magyar diákok is ugyanolyan minőségű
és tartalmú tankönyvekből tanuljanak, mint a szerb diákok, mert
csak így vehetnek egyenrangúan részt a különböző versenyeken
és a középiskolai, valamint az egyetemi felvételi vizsgákon.
Mindezt úgy kellene megvalósítani, hogy a mindegyik kisebbség
nyelvén megjelent (irodalomkönyv, történelemkönyv stb.) tankönyv
az adott kisebbség sajátos szükségleteinek is megfeleljen.
A szerbiai tankönyvek hemzsegnek a sztereotípiáktól,
előítéletektől és a hátrányos megkülönböztetésektől –
derült ki az elemzésekből. Igazi problémát (főleg a történelem-
és földrajzkönyvek esetében) mégis a valódi kisebbségi érzést
kiváltó tartalom jelent: a magyarság bűnös vagy másodrendű
népként való bemutatása.[48] Az ilyen tartalmú könyvek
nagyban hozzájárulnak a saját közösséghez való kötődések
gyengítéséhez, a kisebbségi érzések kialakulásához. Sok
vajdasági magyar fiatal érvényesülését gátolja az államnyelv
hiányos ismerete is.[49]
Aggodalomra ad okot az is, hogy – a Tartományi Képviselőház
oktatási, tudományos, művelődési, ifjúsági és
sportbizottságának kimutatása szerint –
„a vajdasági
általános iskolákban a legkevésbé képzettek a magyar nyelven
előadó tanárok”. A kimutatás szerint a magyar nyelven előadó
tanítók, tanárok végzettsége „75,50 százalékban felel meg az
előírásoknak”.[50]
Gondot okoz az is, hogy nincsenek magyar tannyelvű felügyelők,
iskolapedagógusok és pszichológusok. Nincsenek kielégítő
válaszok az iskolák önállósulási követeléseivel (Torda,
Magyarittabé), a kétszakos tanárképzéssel[51] és a
diplomahonosítások[52] felgyorsításával kapcsolatban sem.
Az iskoláknak sok esetben nincsen annyi pénzük sem, hogy
továbbképzésre küldjék a pedagógusokat.[53]
Vajdaságban a 2011–12-es tanévben 2063 nyolcadikos került ki
az általános iskolából, akik közül 1945-en (94,28%) folytatták
középiskolai tanulmányaikat anyanyelvükön. A tartományban 38
kétnyelvű középiskola működött, ezek közül 33 szerb és
magyar nyelvű, 2-2 szerb–szlovák és szerb–román nyelvű, egy
pedig szerb–ruszin nyelvű. Három iskolában három nyelven
tanítottak, nyolcvanban pedig egy nyelven. Ez utóbbiak esetében 78
szerb, kettő pedig magyar nyelvű középiskola.[54]
A szabadkai Magyarságkutató Tudományos Társaság kutatásai
szerint Vajdaságban az egyetemi hallgatók mindössze 6 százaléka
magyar anyanyelvű, míg a főiskolások számát figyelembe véve ez
az arány 11 százalék. A hallgatók száma tehát jóval a
demográfiailag elvárt 13 százalék alatt van, és mindössze az
egyharmaduk tanul anyanyelvén.[55]
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2010. október 18-án
oktatásfejlesztési stratégiáját fogadott el a 2010–2016-os
időszakra vonatkozóan.[56]
5. Kultúra és hagyományápolás
Vajdaságban a következő művészeti
szervezetek/intézmények léteztek: 7 színház, 7 színjátszó
műhely, 32 zeneművészeti csoport, 11 irodalmi kör, 20 képző-,
ipar-, fotó- és népművészeti műhely, 5 filmművészeti
alkotóműhely/intézmény. A nem hivatalos adatok szerint a
tartományban mintegy 130 magyar művelődési egyesület is
működött.[57]
A nemzeti kisebbségi közösségek kisebb-nagyobb támogatásban
részesülnek a kultúra területén a tartományi költségvetésből.
Az itteni magyarság vonatkozásában azonban fontos intézmények
működésének pénzelése nincs teljesen rendezve, vagy csak
részben megoldott. Többek között ilyen a Vajdasági Magyar
Művelődési Szövetség, a zentai Vajdasági Magyar Művelődési
Intézet,[58] a Forum Könyvkiadó Intézet, az Újvidéki
Színház és a Szabadkai Népszínház magyar társulata, amelyek
működéséhez nélkülözhetetlen az állami támogatás.
Sok vajdasági magyar művelődési egyesület is a
pénztelenséggel küszködik, vagy éppen az egyesület székházával
kapcsolatban rendezetlenek a jog-, illetve tulajdonviszonyok, például
az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ, a
törökbecsei Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület
stb.[59] Vagy lakbérfizetési gondja van, mint a szabadkai
Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesületnek.[60]
A magyar amatőr színtársulatok és kulturális, valamint
tánccsoportok az önerő mellett magyarországi támogatásból
tartják fenn a tevékenységüket.
„Mintegy tízszer több
támogatás érkezik Magyarországról az itteni kultúra
támogatására, mint amit Szerbia hagy jóvá a nemzeti kisebbségek
művelődési életére.” [61] Ezért a szerb kormány
nem könyvelheti el saját eredményeként ezen szervezetek meglétét
és működését.
A köztársasági és a tartományi kormány, valamint Szabadka
városvezetése 2006-ban szerződést írt alá a szabadkai
Népszínház épületének
„rekonstrukciójára”, amelynek
megvalósítása 2007-ben kezdődött meg. 2008-ban a Köztársasági
Műemlékvédelmi Intézet úgy döntött, hogy a teljes védett
részt fel kell újítani és vissza kell állítani az eredeti
állapotába, illetve a képviselő-testület döntése alapján a
tervek racionalizációját irányozták elő, ezért módosítani
kellett a főtervet.
„A védett rész építésének terveit minden
illetékes szerv jóvá is hagyta, de a tervek egy részének
folyamatban van a módosítása, és egyelőre nem tudni, mikor
fejeződik be a teljes építkezés”,[62] amit 2012-re
ígértek.
Évek óta megoldatlan a vajdasági magyar könyvkiadás
pénzelése, mint ahogy rendezetlen a magyar nyelvű könyvek és
sajtó intézményes behozatala is. Emiatt a vajdasági magyarok
közművelődése és kultúrája óriási és pótolhatatlan kárt
szenved.
Eddig úgy tartottuk, hogy a vajdasági magyar szellemi élet az
irodalom és művelődéstörténet terén összeforrt az újvidéki
Forum Könyvkiadóval (most Forum Könyvkiadó Intézet). Az elmúlt
másfél évtizedben a FKI évi produkciója 20-25 címre csökkent
(a korábbi 55-60-ról), s azok is többnyire magyarországi
támogatásból készültek el.[63] Ez a vajdasági magyarság
kultúrájának az elszegényedéséhez vezetett.
Könyvkiadásunk további problémája az időszerű
társadalomtudományi kutatások publikálásának hiánya.
A vajdasági magyar könyvkiadás helyzetére jellemző az is,
hogy a köztársasági művelődési minisztérium sokéves
gyakorlata szerint – a kiadók részére kiírt pályázat alapján
– csak az első kiadású, szerb nyelvű könyvek fennmaradt
példányait vásárolta meg és kínálta fel a közkönyvtáraknak,
a nemzeti kisebbségek nyelvén kiadott könyveket viszont nem.[64]
A könyvtárak szinte kilátástalan helyzetbe kerültek, mivel
törvényes kötelezettség, hogy a könyvállományt közbeszerzési
eljárás során bővítsék. Ahhoz, hogy egy könyvet megvehessen a
könyvtár, három különböző helyről kell árajánlatot kapni. A
könyvtárak, ahol magyar könyvek is vannak, semmiféle útmutatást
nem kaptak arra vonatkozóan, hogyan járjanak el például a
Magyarországról beszerzett könyvek esetében.[65]
A kultúra területét egyéb megoldásra váró problémák is
terhelik, mint például az 1994-ben meghozott, immár idejétmúlt
levéltári törvény módosítása is, amit különösen a
magyar–szerb akadémiai történész vegyes bizottság megalapítása
tett időszerűvé. Az érvényben levő jogszabály ugyanis a
külföldi kutatók számára nem teszi lehetővé a szerbiai
levéltárakban való kutatást, ezenkívül a levéltárak vezetői
megtagadhatják a belföldi kutatóktól is a kutatás lehetőségét
egy-egy témára vonatkozóan, amennyiben úgy mérik föl, hogy az
arra vonatkozó levéltári anyag
„rendezetlen”. Hasonlóan
diszkriminatív az érdemes művészek nemzeti nyugdíjának
elbírálási rendszere is, mivel a nemzeti kisebbségiek
„eddig
valahogy eléggé kimaradtak a nemzeti kategóriából”.[66]
A kultúráról és a nemzeti tanácsokról szóló törvények
nincsenek összehangolva. Erre 2010 őszén figyeltek fel, amikor az
MNT Vajdaság-szerte mintegy 40 kulturális intézményt jelölt meg
kiemelt jelentőségűnek. Ezen kulturális intézmények körül –
elsősorban Szabadkán – bizonyos gondok merültek fel, mivel
nincsenek meghatározva azok a mércék, amelyek alapján kiemeltté
lehet nyilvánítani egy kulturális intézményt, illetve nincs
meghatározva, hogy az igazgatóbizottságot, az igazgatóválasztást
vagy az alapító okiratokat illetően mi a kiemeltté nyilvánítás
következménye.[67]
Az MNT 2011. november 22-i ülésén kulturális stratégiát
fogatott el a 2012–2018-as időszakra.[68]
A vajdasági magyarság legnépesebb hagyományápoló
rendezvényei az évente megrendezésre kerülő
Durindó,[69] Gyöngyösbokréta,[70] Szól, síp,
szólj!,[71] Kőketánc,[72] Aranycitera[73], a Dél-bánáti
Művelődési Egyesületek Szemléje[74], a Tordai Művelődési
Napok stb.[75]
Számos hagyományápolással foglalkozó egyesület és civil
szervezet jelentős sikereket ért el a szerbiai, de a magyarországi
rendezvényeken is. Az egyik ilyen kiemelkedő hagyományápoló
szervezet a szabadkai székhelyű Vajdasági Magyar Folklórközpont
(VMF).[76]
6. Magyar nyelvű tájékoztatás
Az amerikai Freedom House (FH) független civil szervezet 2012.
évi jelentésében Szerbia a sajtószabadság tekintetében a 74.
helyre, az országok abba csoportjába került, amelyekben
„a
médiák félig szabadok”.[77]
A tizenegy nyelven író, műsort sugárzó vajdasági kisebbségi
sajtó egészét figyelembe véve a legkiterjedtebbnek a magyar
nyelvű média mondható a maga tíz írott sajtótermékével,
tizenöt rádióműsorával és öt tévéműsorával.[78] A
korábbi állapotokhoz viszonyítva azonban a vajdasági magyar
tájékoztatás az elmúlt években sorvadásnak indult.
Nehéz (és nem csak anyagiak tekintetében) helyzetben van a
vajdasági magyar média, elsősorban a nyomtatott sajtó, de az ott
dolgozó újságírók legtöbbje is, ami már veszélyezteti a
sajtószabadságot és a tárgyilagos tájékoztatást is.
Az egyre inkább eluralkodó egypárti monopólium és szellemiség
miatt lapjainkban szinte lehetetlen olyan bíráló, elemző írásokat
közölni, amelyek eltérnek a hatalom és a pártok napi politikai
elvárásaitól, illetve a másként gondolkodók álláspontjait is
tükrözik.
„Egypártivá vedlettek a közmédia
igazgatóbizottságai, egypárti lett a sajtónk, és a
sajtószabadság az internetre költözött fel.”[79]
Az egyetlen magyar nyelvű napilap, a Magyar Szó teljesen a
Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) irányította MNT befolyása alá
került, vagyis „egypárti” lett.[80] Ugyanez vonatkozik a
Hét Nap hetilapra, a Pannon RTV-re és a Mozaik TV-re is.
Nemzetközi botrányt kavart a MNT 2011. június 23-i döntése,
amellyel
„gyorsított eljárással” – olyan okok miatt, amelyek
„80-90 százaléka a VMSZ-hez kötődik” – leváltotta a Magyar
Szó főszerkesztőjét, és a helyére megbízott főszerkesztőt
nevezett ki.[81] A következő napon a lap címoldalán az állt,
miszerint ez volt
„a közéleti napilap utolsó száma”.
Nehézségekkel küszködik a Hét Nap is, ami miatt
(2013. augusztus 21-én) arculatváltásra kényszerült. A
főszerkesztő ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy
„elsősorban
azért kezdtek bele a változtatásba, mert felismerték, ha a piacon
szeretnének maradni és új olvasókat akarnak nyerni maguknak, meg
kell újulnia a lapnak”.[82]
A tartományban három televízió, a Vajdasági RTV,
a Mozaik TV és a Pannon RTV működik.
A Vajdasági RTV (VRTV)[83] mint közszolgálati
médium működik, tíznyelvű műsort sugároz a második csatornán.
Jelenlegi helyzete jelentős mértékben az ország központosításának
következménye, ugyanis megfelelő helyiségek nélkül működik, a
tévé-előfizetés rá eső részének átutalása a Szerbiai RTV
részéről pedig rendszertelen és nem átlátható. A tévé
épületét 1999-ben a NATO lebombázta, de a kormányzat nem
mutatott érdeklődést e probléma megoldására.
A közszolgálati VRTV magyar tévéműsorainak terjedelme
drasztikus csökkenést mutat az 1990-es évekhez viszonyítva,
amikor a VRTV programjának 20,06%-át a magyar műsorok képezték.
Jelenleg a magyar műsorok a VRTV összesített adásidejének 8,1
százalékát teszik ki (az ismétlésekkel együtt),[84] miközben
a magyarok a lakosság 13%-át adják.
A foglalkoztatottak számának megfeleződése és a műsoridő
csökkenése, a szükséges anyagi és műszaki feltételek egyre
súlyosabb gondokkal járó hiányának következménye a magyar
TV-műsorok adásszínvonalának hanyatlása is. Külön probléma,
hogy nincsenek oktatási, tudományos és gyermekműsorok, valamint
hogy nincs rendszeres és folyamatos műsorcsere a magyarországi
tévécsatornákkal és műsorgyártókkal. Mindez a vajdasági
magyarok nyelvének és kultúrájának további elszegényedéséhez
vezetett. A VRTV pénzelésével kapcsolatban, a 2013 nyarán
csúcsosodott gondok miatt,
„szóba került a kisebbségi nyelveken
sugárzott műsor beszüntetése is”.[85]
Az újvidéki Mozaik Televízió az első nonprofit
(civil) televízió volt Vajdaságban, amely magyar nyelven
szolgáltatott műsort. Adásait 2004. szeptember 1-jén kezdte
sugározni, hogy az újvidéki, a dél-bácskai és a szerémségi
magyarság számára készítsen folyamatos magyar nyelvű és
szellemiségű műsorokat. 2007 óta naponta 12 órás műsorral
jelentkezik, amelyben a napi 2,5 órás saját gyártású műsort 13
munkatárs készíti.
Az MNT 2012 januárjában társalapítója lett a Mozaik
Televíziót működtető Mozaik Alapítványnak.[86]
A Pannon RTV a szabadkai Magyar Házban működik. A
rádió és a tévé műsorait 30 foglalkoztatott és ugyanennyi
tiszteletdíjas készíti. A Pannon TV-t és a Pannon Rádiót a
Pannónia Alap nevű civil szerveződés működteti, amely 2005-ben
alakult azzal az elsődleges céllal, hogy fejlessze Vajdaságban a
magyar nyelvű tájékoztatást, és hozzájáruljon a vajdasági
magyarság közösségként való megmaradásához, társadalmi
felzárkózásához. A MNT 2010. július 30-án az új törvény adta
lehetőségeket kihasználva a Pannónia Alap társalapítójává
vált.[87]
Az Újvidéki Rádióban 1989-től kezdve hallható a nap 24
órájában magyar adás. Akkor 104-en dolgoztak itt, most 37 fős a
szerkesztőség (vagyis nyolccal kevesebb, mint két évvel ezelőtt),
ami miatt veszélybe került a 24 órás magyar adás. Az ugyancsak
24 órában műsort sugárzó szerb szerkesztőséghez képest kb. 50
százalékkal kevesebben dolgoznak a magyar rádióadásban.[88]
Az 1999. évi NATO-bombázások óta a rádió a műsort csak
ultrarövid hullámon sugározza, mivel a korábbi középhullámú
adó továbbra sem működik. Ezért van az, hogy nemcsak Zomborban
és Dél-Bánátban, de a tartomány más részein (mint például az
Újvidékhez közeli Kamancon (Sremska Kamenicán) sem hallják az
adásokat, vagyis „jelenleg a vajdasági lakosság egyharmada nem
tudja hallgatni az Újvidéki Rádiót”.[89]
A műsorszórási törvény hatályba lépésével 34 vajdasági,
magyar nyelven is sugárzó rádió közül (2008. augusztus 31-ével)
11 megszűnt.[90] Elhallgatott a Topolyai Rádió, a
muzslyai Zeppelin Rádió, a zentai Fox Rádió, a Bajmoki
Rádió, a Palicsi Rádió, a hajdújárási Rádió
90[91] is, az 1970-től működő Szabadkai Rádiómagyar
műsora is regionális frekvencia nélkül maradt.[92]
Ezeknek a rádióknak az éterből való eltűnésével
felbecsülhetetlen kár érte a vajdasági magyarságot, és csorbult
a magyar kisebbség tagjainak (szerzett) joga az anyanyelven való
tájékoztatáshoz. A megszűnt szerkesztőségek tagjai pedig
többnyire munka nélkül maradtak.
Az MNT 2011. november 22-i ülésén, „csaknem egy évtizedes
előkészületek” és „hosszabb vita után”,[93]elfogadta a
Vajdasági Magyar Médiastratégia 2011–2016 című
dokumentumot.[94]
7. A közéletben és a közügyekben való részvétel
Szerbia alkotmányának 53. szakasza előírja, hogy „a
polgároknak joguk van a közügyek irányításában való
részvételre, és azonos feltételek mellett léphetnek
közszolgálati és közéleti tisztségekre”.[95]
Az alkotmány 77/1. szakasza külön említi, hogy
„a nemzeti
kisebbségek tagjainak a többi polgárral azonos feltételekkel
joguk van a közügyek irányításában való részvételre és a
közéleti tisztségek betöltésére”. Az állami szervekben,
közszolgálatokban, az autonóm tartomány és a helyi
önkormányzatok szerveiben foglalkoztatottak kiválasztásakor (2.
bekezdés) „szem előtt kell tartani a lakosság nemzeti
összetételét és a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő
képviseletét”.
A 180. szakasz 4. bekezdése szerint
„az autonóm tartományban
és azokban a helyi önkormányzati egységekben, ahol a lakosság
vegyes nemzeti összetételű, lehetővé teszik a nemzeti
kisebbségek képviselőházi, illetőleg képviselő-testületi
arányos képviseletét, a törvénnyel összhangban”.
Ezek a megfogalmazások azonban nem biztosítják a
döntéshozatalban és a közhivatali foglalkoztatásban való
részarányos képviseletet, ami a nemzeti kisebbségek alapvető
követeléseihez tartozik.
A Szerb Képviselőház 250 tagja között a – VMSZ
színeiben – mindössze öt magyar képviselő van (1,6%), miközben
a magyarokat a részarányos képviseleti elv alapján a képviselői
helyek 3,91%-a illeti meg, illetve a szerb parlamentben kilenc-tíz
magyar képviselőnek kellene lenni.
A szerb kormányban és a köztársasági állami szervekben egy
magyar sem tölt be jelentősebb funkciót. Az Alkotmánybíróságnak
2007. december 12-e óta van egy magyar tagja is.[96] A szerbiai
közvállalatok, illetve intézmények közül is csak egynek (a
Vajdasági Erdők Közvállalatnak) az igazgatója magyar
nemzetiségű.[97]A kisebbségeknek, így a magyaroknak is, az ország
népességén belüli részarányukhoz viszonyított nem megfelelő
képviselete nyilvánvaló a köztársasági közigazgatási és az
igazságügyi szervekben, az ügyészségeknél és a rendőrség
kötelékében.
Vajdaság Autonóm Tartomány statútuma 24. szakaszának
első bekezdése először vezeti be az arányos képviselet elvét,
mégpedig olyan módon, hogy a tartomány
„nemzeti közösségeinek
tagjait részarányosan kell képviselni a tartományi szervekben és
szervezetekben, összhangban ezek működési területén élő
lakosság nemzeti összetételével”.[98]
A 120 tagú Tartományi Képviselőházban jelenleg 7 VMSZ-es
képviselő ül (5,83%).[99] Az új statútum alapján a
vajdasági magyarságot – mivel az összlakossági részaránya 13%
százalék – a tartományi parlament 120 képviselői helyének
ugyanennyi százaléka, tehát legalább 15 hely illeti meg.
A mostani tartományi kormány 11 tagja között – a korábbi
három helyett – a VMSZ képviseletében egyetlen magyar maradt:
Deli Andor tartományi oktatási közigazgatási és nemzeti
közösségi titkár.
A vajdasági parlament elnöke 2008 és 2012 között Egeresi
Sándor volt, 2012-től pedig Pásztor István.
A 2012-es önkormányzati választásokon önállóan indultak a
magyar pártok. A VMSZ 23 önkormányzatban összesen 118 mandátumot
szerzett, a Vajdasági Magyar Demokrata Közösség (VMDK) 2
önkormányzatban 2 mandátumot (egyet-egyet Adán és Zomborban), a
Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) 3 önkormányzatban 5
mandátumot szerzett (Szabadka 1, Óbecse 1 és Temerin 3), a Magyar
Polgári Szövetség (MPSZ) 3 mandátumot (Zentán), a Magyar Remény
Mozgalom (MRM) pedig 2 önkormányzatban jutott be egy-egy
mandátummal (Szabadka és Magyarkanizsa).
A végrehajtó szervek nemzetiségi összetételére általában
ügyeltek a községekben, de ez leginkább a
„koalíciós
megegyezések”, nem pedig a rendszerbeli megoldások eredménye.
A legtöbb magyar nemzetiségű foglalkoztatott a vajdasági
közigazgatásban 2011-ben volt, a legkevesebb pedig 2012-ben.
A tartományi közigazgatás és a magyarok[100]
2009 %
2010 %
2011 %
2012 %
A tartományi
közigazgatásban
dolgozók száma 1232 100
1291 100 1328
100 1187 100
A magyarok száma 81 6,57
83 6,43
87 6,55
77 6,48
Ez azt jelenti: nem hogy nem javult a tartományi közigazgatásban
dolgozó magyarok részaránya a 2004. évhez viszonyítva (amikor
ezekben a szervekben foglalkoztatottak 6,73%-a magyar nemzetiségű
volt),[101] hanem még romlott is. Mindez arra utal, hogy a
vajdasági hatalom még a saját szerveiben sem képes – vagy nem
hajlandó – biztosítani a nemzeti kisebbségek részarányos
foglalkoztatását.
Az ombudsman 2010. évi jelentése szerint[102] a tartományi
közigazgatásban 26-nak van/volt oklevele, illetve bizonylata a
nemzeti kisebbségi nyelvek ismeretéről, ami a teljes létszám
mindössze 3,2%-a, miközben a nemzeti kisebbségek a tartomány
lakosságának 34,95%-át képezik. A munkahelyek közül pedig csak
41 (5,1%) van/volt megjelölve, amelyekhez szükséges a hivatalos
használatban lévő nemzet kisebbségi nyelvek használata, pedig a
tartomány lakosságának 22%-a beszéli ezeket a nyelveket.
A magyarok nem csupán az állami szervekben és az állami
alapítású közvállalatokban alulreprezentáltak, de ez így van a
községi önkormányzatok által létrehozott közvállalatokban is
– kivéve egy-két magyar többségű községet.
Habár ezek az adatok ismertek a Szerb Köztársaság és a VAT
hatóságai előtt, a magyarok részvételének javításán ezekben
a szervekben az utóbbi hat évben – az üres politikai ígéreteken
kívül – nem történt úgyszólván semmilyen előrehaladás.
Az igazságügyi reform keretében Szerbia területén 2010.
január 1-jével újraválasztottak 2407 bírót és az ügyészeket,
de azok nemzeti összetételéről még nem közöltek részletes
adatokat.[103]
A tartományi kisebbségügyi ombudsmanhelyettes 2010. évi
jelentése[104] szerint Vajdaság bíróságainak többségében
(59,2%-ban) nincsen biztosítva a nemzeti kisebbségi bírák
megfelelő aránya. A tartományi igazságszolgáltatásban 14,5%-ban
képviseltetik magukat a nemzeti közösségek nyelvei, és ebből a
számból a magyar nyelv 7 százalékot tesz ki.[105]
A Vajdaság AT területén lévő ügyészségekben 2004
decemberében 132 ügyész és ügyész helyettes volt. Ezek között
magyar nemzetiségű pedig mindössze 7 (5,43%) volt. A magyarok
tehát a tartomány területén lévő ügyészségekben is messze a
lakosságban való részvételük alatt vannak jelen.[106]
Vajdaság területén a Belügyminisztérium foglalkoztatottjai
közül – a volt Szerbia és Montenegró Államközösség
Emberjogi és Kisebbségügyi Minisztériumának adatai szerint –
453, vagyis 5,81% volt magyar.[107]
8. A nemzeti kisebbségi autonómia
A nemzeti kisebbségi autonómia/önkormányzat szempontjából
fontos a szerb alkotmány 75. szakasza 3. bekezdésének
megfogalmazása, miszerint
„a kultúra, az oktatás, a
tájékoztatás, valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat
területén megvalósuló önkormányzati joguk érvényesítése
céljából a nemzeti kisebbségek tagjai nemzeti tanácsokat
választhatnak a törvénnyel összhangban”.[108]
Vajdaság AT statútumának 25. szakasza első ízben rendelkezik
a nemzeti közösségek autonómiájáról. Habár nem határozta meg
az autonómia fogalmát, de kimondja, hogy
„a számbeli kisebbséget
alkotó nemzeti közösségek tagjai a megválasztott nemzeti
tanácsok révén érvényesítik autonómiájukat, intézményeket
alapítanak, önállóan döntenek, vagy részt vesznek az oktatást,
a tudományt, a kultúrát, a nyelvhasználatot és a tájékoztatást
érintő kérdésekkel kapcsolatos döntéshozásban”.[109]
A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai a 2002. évi, a nemzeti
kisebbségek jogainak és szabadágainak védelméről szóló
törvény 19. szakasza által került be a szerb
jogrendszerbe.[110] Ez a szakasz képezte a jogi alapot (és
keretet is) a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló
(2009. augusztus 31-i) törvény[111]meghozatalára is.
A hatályos törvény 139 szakaszából 82 a választási
szabályokkal foglalkozik és csak 14 a tanácsok hatáskörével.
Nem tartalmazza a nemzeti tanács fogalmát, hanem csak azt, hogy
„a
nemzeti tanács képviseli a nemzeti kisebbséget az oktatás, a
kultúra, a nemzeti kisebbség nyelvén történő tájékoztatás
valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén, részt
vesz a döntéshozatalban vagy dönt az említett területekre
vonatkozó kérdésekről, és e területeken intézményeket,
gazdasági társaságokat és egyéb szervezeteket alapít”.
A nemzeti tanács jogköreit a törvény – a legtöbb esetben –
feltételes módban, vagyis nem kötelező erejűként határozza
meg, ami többnyire abban nyilvánul meg, hogy a nemzeti tanácsot
„kezdeményező”, „figyelemmel kísérő”, „javaslattevő”
és „véleménynyilvánítási” hatáskörrel jogosítja fel.
Vagyis csak korlátozott kulturális autonómiát biztosít a nemzeti
kisebbségeknek.
A 2010-ben tartott nemzeti tanácsi választásokon a Magyar
Összefogásnak (VMSZ) 28, a Vajdasági Magyarként Európába
(Humentis – Demokrata Párt) 4, a Kézfogás a magyarságért
Polgári Mozgalomnak, a Magyar Ligának (Vajdasági Szociáldemokrata
Liga) és a Magyar Remény Mozgalomnak 1-1 képviselői hely jutott.
A testület munkájára rányomta bélyegét a VMSZ döntő
többsége.
A nemzeti kisebbségi autonómia kérdését időszerűsítette a
koszovói szerbek autonómiájával kapcsolatban Ivica Dačić szerb
és Hashim Thaçi koszovói kormányfő között létrejött (2013.
április 19-i) brüsszeli egyezség[112] és a nemzeti
kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény készülő
módosítása[113] is.
A vajdasági magyar pártok – a VMSZ kivételével – 2013.
július 1-én szabadkán megbeszélést tartottak, amelyen a területi
autonómiáról volt szó. A tanácskozásról készült közlemény
kiemeli, hogy
„a magyarság őslakosa Délvidéknek, éppen ezért
teljes mértékben megilletik Szerbiában azok a kollektív jogok,
mint bármelyik más népet”.[114]
9. A szülőföldhöz való jog
A népszámlálási adatokat összehasonlító elemzés azt
mutatja, hogy a tartomány lakosságának nemzeti összetétele
egészében véve oly módon változott meg, hogy a kisebbségi
közösségekhez tartozók száma csökkent, s ezzel az
összlakosságban részt vevő százalékarányuk is, míg a
szerbként nyilatkozók számaránya növekedett.
A 2011. évi népszámlálási adatok szerint Vajdaságban a
szerbek aránya 66,76%-ra (1 289 635) növekedett, a magyaroké
pedig a 14,28%-ról 13%-ra (251 136 főre) csökkent.
1990 és 1993 között, majd 1995-ben [a horvátországi viszály,
majd 1991-től a háború első, illetve utolsó szakaszában – B.
A.] több mint 270 000 horvátországi és boszniai menekült
telepedett le a tartományban, ami az összes szerbiai menekült
40%-a, Vajdaság lakosságának pedig a 13%-a.
A NATO 1999. évi bombázását követően megkezdődött a
kosovói menekültek Vajdaságba érkezése is. A vajdasági magyar
szervezetek becsült adatai szerint kb. 10-15 000 új menekült
(elsősorban koszovói roma) érkezett a tartomány területére.[115]
Ezek az adatok azt mutatják, hogy a Vajdaságnak egészében véve
jelentősen megváltozott az etnikai összetétele, de azoknak a
községeknek is, amelyekben a magyar nemzeti közösség tagjai
képezték a többséget. Egyes községekben (Apatin, Temerin,
Törökkanizsa és Begaszentgyörgy) a magyarok közé
nemzetközi segéllyel telepítették le a szerb menekülteket.
Temerinben pedig külön városrészt építettek nekik, a falu így
veszítette el magyar többségű voltát.[116]
A szerb alkotmány 79. szakasza alapján a nemzeti kisebbségeknek
joguk van
„a hagyományos helyi elnevezések, az utcák és
települések neveinek, valamint a topográfiai jelzéseknek az ő
nyelvükön való kiírására is, a törvénnyel összhangban”.
Számos példa bizonyítja, hogy ott, ahol a települések nevét
magyar nyelven is kiírják, ezeket az elnevezéseket gyakran
átfestik, vagy pedig nacionalista jelszavakat írnak rá
(Magyarkanizsa, Zenta, Bácskossuthfalva, Tiszaszentmiklós,
Magyarittabé stb.). Ezzel nemcsak a nemzetek közötti gyűlöletet
szítják, de jelentős anyagi kárt is okoznak, és rontják az
ország nemzetközi tekintélyét.
Gond van az utcanevekkel is. Például Nagybecskerek statútuma
szerint a városban – a szerb mellett – hivatalos használatban
van a magyar, a román és a szlovák nyelv is. Jelenleg a Béga
menti városban az utcanevek szerbül vannak kiírva, csak Muzslya
helyi közösség területén vannak magyar utcanevek. A városban
nem jobb a helyzet a közvállalatok és intézmények nevének a
kiírásával sem.[117]
Aggodalomra ad okot az egyes történelmi és kulturális
szempontból fontos épületek, kulturális emlékhelyek megőrzése
is Szabadkán[118], Topolyán[119] Nagybecskereken[120], stb. A
Váralja Szövetség például 2011. október 16-án Védjük meg
Szabadka belvárosát! címmel internetes aláírásgyűjtésbe
kezdett Szabadka történelmi belvárosának lerombolása ellen.[121
Szép példája viszont a műemlékek helyreállításának az
egykori újvidéki Egység Sportegyesület Anton Csehov utcában levő
épületétének (amely „több mint egy éve üresen áll”),[122] a
magyarcsernyei Szent Ágota-templom[123] és a szenttamási
Szentháromság-szobor felújítása is.[124]
A kegyelethez való jog az alapvető, elidegeníthetetlen emberi
jogok közé tartozik. A végtisztességre is mindenkinek joga van.
A magyar–szerb, szerb–magyar viszonyok mindmáig megoldatlan
problémája az 1944–45-ös magyarellenes atrocitások feltárása,
amikor – a becslések szerint – a titóista partizánok által a
mai Vajdaságban elkövetett népirtásnak negyvenezer magyar,
kétszázhatvanezer német és zsidó esett áldozatául
„kollektív
bűnösségük” koholt vádjára hivatkozva.
Többszöri halasztás után, 2013. június 26-án sor került a
szerb és a magyar köztársasági elnök közös csúrogi
főhajtására a második világháború magyar és a szerb ártatlan
áldozatai emléke előtt.[125]
Az újvidéki, Futaki úti temető katonatemetői részében
azonban még nem engedélyezték a második világháború végén
legyilkolt ártatlan magyarok emlékére Makovecz Imre
(1935–2011) budapesti építőművész által még a
kilencvenes években ingyen tervezett emléktorony felépítését.
10. Magyarellenes cselekmények
A 2000. októberi szerbiai politikai változások után is
folytatódtak a nemzeti alapú incidensek és az erőszak. A
magyarellenes cselekményeket alapvetően öt kategóriába
sorolhatjuk:[126]
A magyar nemzeti kisebbség elleni incidensek (2003–2005)[127]
Az incidensek jellege
2003 2004
2005
1. Fizikai
támadások
0
8
0
2.
Verekedések
2
8
2
3. Katolikus vallási létesítmények
rongálása
1
6
2
4. Katolikus temetők és keresztek rongálása
és
gyalázása
11
17
6
5. Parolák/szlogenek, jelmondatok írása, jelképek
rajzolása, pamfletek
terjesztése
3
25
3
Összesen
17
64
13
Incidensek 2006–2010
Év 2006 2007 2008 2009 2010
162[128] 197[129]
171[130]
150[131] 110[132]
összesen
790[133]
Ezek a
„kilengések” azonban csak a jéghegy csúcsát
képezik, mivel a nemzeti kisebbségi jogsérelmeknek számos más
formája is van. Ilyen például a nemzeti alapon történő
hátrányos megkülönböztetés, ami jelen van a társadalomban, de
ezt nehéz felderíteni, és még nehezebb bizonyítani.
A magyarellenesség ott a legerőteljesebb, ahol a szerbség
lélekszáma az utóbbi tizenöt évben látványosan megnőtt, ám
ennek ellenére az adott helyen még mindig jelentős számú magyar
él.[134]
A nemzeti kisebbségi közösségek tagjai elleni sűrűsödő
támadások és a nemzetek közötti feszültségek miatt az Európai
Parlament (2005. január 28-tól 31-ig) ad hoc bizottságot küldött
Vajdaságba, amelyet Doris Pack asszony vezetett.
Vajdaságról és az itt élő magyarok helyzetéről tartott
közmeghallgatást az EP brüsszeli épületében 2009. április
1-jén Becsey Zsolt és Tőkés László európai parlamenti
képviselő, Elfeledte-e a Vajdaságot az Európai Parlament? címmel.
A magyarokat ért atrocitások kivizsgálására 2005-ben küldött
európai parlamenti vizsgálóbizottság jelentését nem mutatták
be, ez indokolta a fórum megtartását.[135]
Az Európai Parlament ún. miniplenáris ülésein Tőkés László
erdélyi,[136] Morvai Krisztina,[137] Gál Kinga és
Schöpflin György[138] magyarországi képviselők – nem egy
esetben – a vajdasági magyarok védelmében emelték fel szavukat.
A Magyar Nemzeti Tanács 2013. február 27-i ülésén – 11 éves
fennállása óta első alkalommal –
„a magyar nemzeti
közösség tagjait ért támadások és a közbiztonság
romlása ügyére vonatkozó ajánlását” fogadott el. A
testület
„nyomatékkal hangot adott aggodalmának, annak kapcsán,
hogy a folyamatosan növekvő erőszak, a közbiztonság
általános romlása közepette egyre több fizikai és verbális
támadás éri a vajdasági magyarokat”.[139]
***
A szerbiai
politikai bizonytalanság, ami elsősorban a vezető pártok hatalmi
harcában nyilvánul meg, és a folyamatosan romló gazdasági
helyzet nem kedves az emberi- és a nemzeti kisebbségi jogok
gyakorlati alkalmazásának, bővülésének.
A vajdasági
magyarok vonatkozásában számos területen szűkültek, vagy
éppenséggel sérültek a nemzeti kisebbségi jogok is.
Az Európai
Unióshoz való csatlakozási tárgyalások során szükséges a
Szerbiai által vállalt nemzeti kisebbségvédelmi
kötelezettségeknek és a belső jogszabályoknak az európai
normákkal való összehangoltsága és mindennapi gyakorlati
alkalmazása folyamatos elemzése és számonkérése.
Újvidék, 2013. szeptember 14.
Mgr. Bozóki Antal
[1] Szerbiában, de Vajdaságban sem – tizenhárom évvel a
hatalomváltás után – nem alakult egyetlen olyan főállású
tudományos kutatókat foglalkoztató intézmény, amely tudományos
módszerekkel foglalkozna a nemzeti kisebbségek helyzetének
alakulásával, jogainak megvalósításával. Annak ellenére, hogy
Vajdaság Autonóm Tartományban 25 etnikai csoport van (a lakosság
33,25%) és hat nyelvet használnak
hivatalosan.http://hu.wikipedia.org/wiki/Vajdas%C3%A1g_Auton%C3%B3m_Tartom%C3%A1ny
Adataim és megállapításaim ezért a lábjegyzetekben
részletesen feltüntetett forrásokon alapszanak.
[2] Az SZHP a Szerb Radikális Pártból (SRS) vált ki,
amelynek elnöke a háborús bűnökkel vádolt, most is a hágai
nemzetközi bíróság fogdájában lévő Vojislav Šešelj,
alelnöke pedig Tomislav Nikolić, a mostani szerb köztársasági
elnök volt. Az aktuális szerb kormánykoalíció másik vezető
pártja (elnöke a miniszterelnök), a Szerb Szocialista Párt (SPS),
amelynek a hágai börtönben elhunyt Slobodan Milošević korábbi
szerb elnök volt a vezetője.
[3] Bővebben lásd Bozóki Antal: „Átkomponálás” és
„összehangolás” [online]. Bozóki Antal (hon)lapja, 2012.
szeptember 16. Politikai játszmák (Hatalomváltás). Civitas
Europica Centralis (CEC): Kisebbségi Sajtófókusz,2013.
augusztus 10.
[4] http://kucaljudskihprava.rs/
[5] Bővebben lásd: Bozóki Antal: Lesz-e ismét
emberi jogi minisztérium? 2013. augusztus 17. [10:56]
[6] Az alkotmányról tartott népszavazáson „a
választóknak csak 46 százaléka vett részt”. R. Balać: U
Vojvodini nasjlabiji odziv [Vajdasságban legkisebb a részvétel].
Danas, 2006. október 31. 5. Lásd még: LSV: Slobodna
Vojvodina. Vojvođansko ne! [Vajdasági nem!], Specijalno
izdanje [Különkiadás] 2006. november, 15. sz.
[7] Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina.
Službeni list SRJ [a JSZK Hivatalos Közlönye], 2002. február 27.
11. sz.; Bozóki Antal: Ljudska i manjinska prava u Srbiji i Crnoj
Gori. Novi Sad, 2003, Visio Mundi, 63–78. Magyar nyelvű szöveg:
Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina. Beograd,
Savezno ministarstvo nacionalnih i etničkih zajednica, 93–106.;
Bozóki Antal: Emberi és nemzeti kisebbségi jogok Szerbiában és
Crna Gorában/Montenegróban. Karlóca, 2003, Árgus, 53–65.
[8] A legfontosabb emberi és nemzeti kisebbségi vonatkozású
szerbiai jogszabályok listáját lásd Ljudska prava u Srbiji 2009 –
pravo, praksa i međunarodni standardi ljudskih prava [Az emberi
jogok Szerbiában 2009 – jog, gyakorlat és az emberi jogok
nemzetközi mércéi] (Beograd, 2010, Beogradski centar za ljudska
prava [Belgrádi Emberi Jogi Központ], 383–389.).
[9] A Szerbia által ratifikált legfontosabb emberi jogi és
nemzeti kisebbségi vonatkozású nemzetközi egyezmények listáját
lásd Ljudska prava u Srbiji 2009… (377–382.).
[10] European Treaty Series, No. 148.
[11] European Treaty Series, No. 157.
[12] te: Hiányos törvények. Magyar Szó, 2006. május 10.
1.
[13] A Szerbiában élő nemzeti kisebbségek jogait
szavatoló törvények jók ugyan, de nem alkalmazzák őket kellő
mértékben – összegezték 2013. február 27-én a belgrádi
Emberi Jogi Központ [Beogradski centar za ljudska prava –
BCHR], az emberi jogok védelmével foglalkozó független intézet
összejövetelén. Nem alkalmazzák kellőképpen a kisebbségek
jogait védő
törvényeket. http://www.vajma.info/cikk/szerbia/18102/Nem-alkalmazzak-kellokeppen-a-kisebbsegek-jogait-vedo-torvenyeket.html [2013.
február 27., 17.49]; K. Ž.: Lokalne vlasti krše prava manjina [A
helyi önkormányzatok sértik a kisebbségek jogait]. Danas, 2013.
február 28. 7.
[14] Zakon o sedištima i područjima sudova i javnih
tužilaštava [Törvény a bíróságok és az ügyészségek
székhelyéről és területéről]. Službeni glasnik RS [a
Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye], 2008. december 22. 116.
[15] Helsinški odbor za ljudska prava u
Srbiji: http://www.helsinki.org.rs/serbian/index_s.html
[16] Ljudska prava u Srbiji 2012. Populizam: Urušavanje
demokratskih vrednosti [Emberi jogok Szerbiában 2012. Populizmus: A
demokratikus értékek lerogyása], Belgrád,
2013.http://www.helsinki.org.rs/serbian/doc/izvestaj2012.pdf
[17] Tanjug: Erősödik a gyűlöletbeszéd. Magyar Szó,
2013. július 9. 4.
[18] K. Ž.: Od Vučića se gradi kult ličnosti [Vučićból
személyi kultuszt építenek]. Danas, 2013. július 7. 5.
[19] Vajdaság Autonóm Tartomány
[20] Uo.
[21] Kocsis Károly: Magyar kisebbségek a Kárpát-medencében.
In Bihari Zoltán szerk.: Magyarok a
világban. Kárpát-medence. Budapest, 2000, CEBA Könyvkiadó,
16.; Tátrai Patrik: A magyar kisebbségek
demográfiai fejlődésének fő irányvonalai a kommunizmus
évtizedeiben. In Bárdi Nándor – Fedinec Csilla
– Szarka László szerk.: Kisebbségi magyar közösségek a 20.
században. Budapest, 2008, Gondolat Kiadó
MTA Kisebbségkutató Intézet, 312. Az 1941. évre vonatkozóan a
szerb források 465 920 magyar nyelvű
lakost említenek. Demografija Vojvodine [Vajdaság
népessége].
A 2002. évi adatokra vonatkozóan lásd Matuska Márton:
Öregszünk és fogyunk. Magyar Szó, 2003. január
10., 8–9.; Gábrity Molnár Irén: Népességmozgás –
térségünk jövőképe. Aracs, 2008. október 23. 9.
[22] Forrás
[2013.05.15.]: http://margitzoltan.blogspot.com/2012/11/szerbiaban-39400-magyarral-kevesebb-van.html.
Lásd még dió: Letelepedés helyett ingázást, Magyar Szó, 2012.
december 5. 1. 4.
[23] Povodom rezultata popisa stanovništva 2011. po
nacionalnoj pripadnosti [A 2011. évi népszámlás eredményei a
nemzeti hovatartozás alapján] [online]. Centre for Development of
Civil Society – Centar za razvoj civilnog društva, 2012. november
30.
http://cdcs.org.rs/index.php?option=com_content&task=view&id=530&Itemid=33
[24] Az MNT 2013. július 19-én közvitát szervezett a
tanács 2013 és 2017 közötti időszakra terjedő Népesedési
Akciótervének tervezete kapcsán. Pesevszki Evelyn: A hallgatás
olykor bűn. Magyar Szó, 2013. július 20. 1. 5.
[25] Uredba o načinu vršenja poslova ministarstava i
posebnih organizacija van njihovog sedišta. Službeni glasnik
RS [az SZK Hivatalos Közlönye], 1992., 3. sz.; 1992. 36. sz.;
1992. 52. sz.
[26] Részletesebben lásd Bozóki Antal: „Tollvonás”
hiányában…[online]. VajdaságMA [Tükör], 2010. május
2. [11.48] VMDP Hírlevél, 2010. április 30.
[27] NBS: Smanjen dug Srbije [SZNB: Csökkent Szerbia
adóssága]. 2013. szeptember 1. 40 évvel ezelőtt a régi
Jugoszláviának összesen volt 20 milliárd dollár adóssága.
Friedrich Anna: Akárcsak negyven éve. Magyar Szó,2013. július
15. 6.
[28] Sz-cs: kik keresnek a legtöbbet? Magyar Szó, 2013.
augusztus 28. 6.
[29] Tanjug: A polgárok egyharmada munkanélküli. Magyar
Szó, 2012. december 20. 6.
[30] Tanjug: Munkanélküli a vajdaságiak egytizede
[online]. VajdaságMA, 2012. december 13.
[31] A vajdasági magyarság gazdasági helyzetével Gábrity
Molnár Irén foglalkozott részletesebben: A gazdasági
erősségünk/erőtlenségünk tájtudata Vajdaságban. Magyar
Szó, 2008. augusztus 18.
10.; augusztus 25. 10.
[32] Szalma József: A vajdasági magyar koalíciónak is meg
kellene tárgyalnia! VMDP Hírlevél, 2008. november 1.
[33] A jogi keret megfelelő, a gyakorlat kifogásolható
[online]. Magyar Szó, 2013. június 1. [05:23]
[34] Lásd a 7. A közéletben és a közügyekben való
részvétel c. részben.
[35] A Szerbiai Helsinki Emberjogi Bizottság 2002-ben
végzett kutatásokat Vajdaság 36 községében (a 45 közül) az
ilyen vállaltoknál. A kutatás eredményei szerint vezető
beosztásokban a szerb nemzetiségűek voltak túlsúlyban.
Nacionalne manjine i pravo [Nemzeti kisebbségek és jog]. Helsinške
sveske, 2002. 15. sz. Ismereteim szerint Szerbiában ez az
egyetlen ilyen témájú kutatás.
[36] Sok topolyai család kilátástalan helyzetbe került
[online]. Duna TV, 2008. október 28. / VMDP
Hírlevél,2008. október 29.
[37] Kecskés István: Határ mellett, vakvágányon. Magyar
Szó, 2011. december 3. 15.
[38] Virág Árpád: Torontálvásárhelyi gondok. Magyar
Szó, 2010. november 15. 5.
[39] A VMSZ sajnos csak 2013. augusztus 23-án jelentette be,
hogy „hamarosan olyan gazdaságsegítő programokat dolgoz ki,
amelyek támogatják az itthon maradást, meg az esetleges
visszatérést”. Kabók Erika: Csendes elvándorlás. Magyar
Szó, 2013. augusztus 24., 1. 14.
[40] Zakon o službenoj upotrebi jezika i pisma. Službeni
glasnik RS [az SZK Hivatalos Közlönye] 1991. 45. sz.; módosítások:
1993. 53. sz.; 1993. 67. sz.; 1994. 48. sz.; 2005. 101. sz.)
[41] Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti
Közösségi titkárság: Jezici i pisma u službenoj upotrebi u
statutima gradova i opština na teritoriji AP Vojvodine [A kisebbségi
nyelvek és írások hivatalos használata Vajdaság AT városai és
községei alapszabályában]. 2013. augusztus 27.
[42] Počela obrada podataka o nacionalnoj pripadnosti
zaposlenih i korišćenju manjinskih jezika u radu uprava jedinica
lokalne samouprave [Elkezdődött a foglalkoztatottak nemzeti
hovatartozásával és a nemzeti kisebbségi nyelveknek a helyi
önkormányzati szervekben való használatával kapcsolatos adatok
feldolgozása]. 2013. július 4. [13:40]
[43] Nagy Magdolna: Állandó harcban a
minisztériummal. Magyar Szó, 2011. november 26. 9.
2013. szeptember 1-jén mintegy 25 magyar elsőssel több indul
iskolába, mint 2012-ben. Összesen 1863-an lesznek 70 iskolában.
t.r.: Az idén is gazdag beiskolázási csomag. Magyar
Szó, 2013. augusztus 30. 7.
[44] A 2011–12-es tanévben – az MNT adatai szerint –
„a magyar nemzetiségű gyermekek 15 százaléka tanul szerb
nyelven. E tanulók 5,3 százaléka olyan községekben él, ahol
nincs módjuk anyanyelvükön tanulni. A magyar gyerekek 9,7
százaléka esetében választották a szerb osztályt annak
ellenére, hogy rendelkezésre áll a magyar nyelvű oktatás is”.
Mihályi Katalin: Vonzóbbá váltak a magyar osztályok. Magyar
Szó, 2011. december 24. 9.
[45] Csorba Béla: Néhány javaslat és észrevétel az
oktatási és kulturális stratégia alapelveinek kidolgozásához.VMDP
Hírlevél, 2011. július 16.
[46] t.r.: Alapvető fontosságú magyar tankönyvek is
hiányoznak. Magyar Szó, 2013. március 23. 1. 9. Ekipa
dopisnika: Uče iz knjiga koje nisu odobrene [Tudósítók csapata:
Nem engedélyezett könyvekből tanulnak]. Blic,2013. szeptember
10. 18.
[47] Lásd: Rontó Bozóki Judit: Egyenrangú
oktatás? [online]. VajdaságMA [Tükör], 2008.
május 4.
Bozóki Antal: Milyen tankönyvekből tanulnak
diákjaink? [online]. VajdaságMA, 2008. július 3.
Rontó Bozóki Judit: Hogyan és miből tanítjuk
diákjainkat? [online]. VajdaságMA, 2008. július 6.
Lukács Melinda: Tankönyvböngészés. Magyar Szó, 2011.
február 9. 9.
[48] B92: Előítéletekkel, sztereotípiákkal teli
tankönyvek. Magyar Szó, 2011. július 6. 4.
[49] Friedrich Anna: Egy ígéret kapcsán. Családi
Kör, 2011. július 14., 3.; Korhecz Tamás: Nyüzsgő méhkas
vagyunk. Magyar Szó, 2011. július 9. 16.
[50] N-a: A magyar tanerő a legkevésbé képzett. Magyar
Szó, 2009. december 9. 15.
[51] Tápai Renáta: Matematikatanárokká is válhatnak a
tanítók. Magyar Szó, 2011. július 6. 5.
[52] Csincsik Zsolt: Honosítás helyett egyenértékű
diplomát. Magyar Szó,2011. április 2. 6.
[53] Nagy Magdolna: Híd a nemzeti tanácsok és az
oktatásügyi titkárság között. Magyar Szó, 2010.
január 1. 10.
[54] N-a: Nem csak a magyar tanulók létszáma
csökken. Magyar Szó, 2013. január 30., 9.; Mihályi
Katalin: Vonzóbbá váltak a magyar osztályok. Magyar
Szó, 2011. december 24. 9.
[55] Mihályi Katalin: Kisebbségvédelem, 1944/45-ös
atrocitások. Magyar Szó, 2010. november 15. 1. 4.; Vadócz
Márk: A pedagógusok és a lelkipásztorok munkája nem
hiábavaló. Magyar Szó, 2013. szeptember 14. 1. 8.
[56] Oktatásfejlesztési Stratégia 2010–2016 [online]. Az
MNT honlapja:
Magyar Szó, 2010. november 15. 1. 4.
[57] Vajdasági Magyar Kalendárium. Szabadka, 2008, Hét
Nap, 278–292.)
[58] Az intézet a 2012. évi „költségvetését 28 millió
dinárra tervezte”. dió: Megérte a befektetett munka. Magyar
Szó, 2011. december 31. 5.
[59] Halász Gyula: Ünnepségsorozat a pénztelenség
árnyékában. Magyar Szó, 2011. november 19. 18.; Fehér
Rózsa: Feltörték a művelődési egyesület ajtaját. Magyar
Szó, 2011. december 22. 8.; Csábi Éva, B.: A székház felét
elvették a Jókaitól. Családi Kör, 2012. január 26.
10–11.
[60] Mihályi Katalin: Eddig csak két telefonhívás. Magyar
Szó, 2011. december 23. 9.
[61] t. r.: Kultúratáplálás csak kiskanállal. Magyar
Szó, 2007. november 7. 15.
2012-ben szerbiai forrásokból 92 millió dinárt, magyarországi
forrásokból pedig 59 millió dinárt osztottak szét a vajdasági
magyar kultúra területén. A Bethlen Gábor Alap 2013 közepén
zárult pályázata erre az évre 140 millió forintot ítélt meg a
vajdasági pályázóknak. Mihályi Katalin: Mindenkit lehetőséghez
kell juttatni. Magyar Szó,2013. július 13. 9.
[62] s.l: A Népszínház védett részét
építik. Magyar Szó, 2013. július 21. 11.
[63] Nagy Magdolna: A kiadót a könyvek minősítik. Magyar
Szó, 2010. február 27., 10. A magyarországi „Szülőföld
Alap támogatása az FKI produkciójának egyik legfőbb forrása”.
Németh Ferenc: A Forum könyvkiadó igazgatójának válasza
[online]. VajdaságMA [Tükör], 2008. május 23.
http://vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor
[64] Nagy Magdolna: Sorra kerül a kisebbség is. Magyar
Szó, 2008. január 10. 1. 16.
[65] Tápai Renáta: Képtelen helyzetbe kerültek a
könyvtárak. Magyar Szó, 2013. augusztus 3. 9.
[66] Nagy Magdolna: Új miniszter, új remények. Magyar
Szó, 2011. március 19. 9. Több év után két magyar is van a
„nemzeti nyugdíjasok” között. Vrábel János és Toplák Imre
a „nemzeti nyugdíjasok” között [online],VajdaságMA
[Kultúra], 2012. január 5.
[67] Pesevszki Evelyn: Gondot okoznak az összehangolatlan
törvények. Magyar Szó, 2011. március 25. 5. Ez a
probléma például Szabadkán jelentkezett a kiemelt jelentőségű
iskolák megnevezésekor is. Lásd Biljana Vučković Moć
nacionalnih saveta ugroziće škole u Subotici [A nemzeti tanácsok
hatalma veszélyezteti a szabadkai iskolákat] című írását.
Blic, 2011. október 17. 5.
[68] Pesevszki Evelyn: Elfogadták a kulturális és a
médiastratégiát. Magyar Szó, 2011. november 23. 1. 4. A
stratégia elérhetősége:
[69] Csak a mi vidékünkön ismert tájszó: durindónak
nevezték (elsősorban a Tisza mentén) a zenés-táncos házi
össze-jöveteleket.
[70] 1936-ban Tamaskó József, a gombosi (Bogojevo)
világhírű méhész alapította meg a népi tánccsoportot, és a
Gazdanapok keretében tartották meg az első
Gyöngyösbokréta-találkozót, amelyen négy falu táncosai vettek
részt.
[71] T. T.: X X VIII. Szólj síp, szólj!
[72] Terhes Tamás: Óbecse: XVII. Kőketánc énekes népi
gyermekjáték és néptánc vetélkedő [online]. Délhír,2013.
május 13.
[73] Bővebben
[74] Martinek Imre: „Járt utat járatlanért, új
szerveződéseket régiekért – el ne hagyj!” [online]. Hét
Nap, 2012. június
5. http://hetnap.rs/cikk/-39;-39;Jart-utat-jaratlanert-uj-szervezodeseket-regiekert---el-ne-hagyj-8221;-11924.html; http://www.youtube.com/watch?NR=1&v=v_coPqV
YEjc&feature=endscreen
[75] L. J.: Túl a tízediken [online]. Magyar
Szó, 2011. január 25.
[76] A kezdetektől – napjainkig [online]. A Vajdasági
Magyar Folklórközpont Honlapja.
[77] K. Živanović: Svetski dan slobode medija [A
sajtószabadság világnapja]. Danas, 2013. május 4. 7.
[78] A tartományi ombudsman Manjinski mediji u Vojvodini [A
kisebbségi média Vajdaságban] című jelentését lásd a Zvanična
web prezentacija Pokrajinskog ombudsmana Autonomne Pokrajine
Vojvodine,http://www.ombudsmanapv.org/Dokumenti/2010/Manjinski_mediji_u_Vojvodini.pdf
honlapon. Lásd még Halász Gyula: Biztos lábakra kell
helyezni a kisebbségi tájékoztatást. Magyar Szó, 2010.
szeptember 9. 5. A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének
Médiatára 25 rádiót és 17 televíziót sorol fel, amelyek
naponta 156 óra rádióműsort és 66 óra tévéműsort sugároznak
magyar nyelven. Ez összesen 9 óra 15 perc adás óránként. Simon
Erzsébet: Felfelé és lefelé. Magyar Szó, 2011. május
7. 14.
[79] Végel László: Régi tömlő, új bor. Családi
Kör, 2009. december 31. 8. 9.
[80] 2004. június 29-e óta a Magyar Szó napilapnak és a
Hét Nap hetilapnak a MNT az alapítója.
[81] A MNT a 2012. szeptember 27-i XXV. ülésén
főszerkesztői minősítésben Varjú Mártát, igazgatói
minősítésben pedig Ökrész Rozáliát bízta meg a Magyar
Szóvezetésével. A tanács döntése nyomán a Hét Nap
főszerkesztője Tomek Viktor, igazgatója pedig László Edit lett.
P. E. – dió: Varjú Márta a Magyar Szó főszerkesztője. Magyar
Szó, 2012. szeptember 28. 1. 4.
[82] dió: Új arculattal jelentkezik a Hét Nap. Magyar
Szó, 2013. augusztus 15. 5.
[83] Radio-televizija Vojvodine
[84] A szerkesztőségből kapott adatok.
[85] Beta, Tanjug: Több százezer eurós szerződések. Magyar
Szó, 2013. augusztus 27. 5.
Aleksandar Vučić, a szerb kormány első alelnöke a 2013.
augusztus 30-i parlamenti ülésen bejelentette, belátható időn
belül megoldják a Vajdasági RTV gondjait, ahol a foglalkoztatottak
május óta nem kapták meg béreiket. VajdaságMa
[Szerbia], http://www.vajma.info/cikk/szerbia/19127/Vucic-megoldjuk-az-RTV-finanszirozasat.html,
2013. augusztus 30. [22:11]. Lásd még Halász Gyula: Ki
segít a VRTV-n? Magyar Szó,2013. augusztus 31. 15.
[86] MNT: Jelentés a vajdasági magyar médiastratégia
2011–2016 megvalósításáról. 2011. november – 2012. november,
11. A médiastratégia lelőhelye
[87] Pannon RTV
[88] A magyar szerkesztőségből kapott adatok. Lásd még
Kocsis Árpád: A negyed harmada. Magyar Szó, 2011. december 3. 9.
[89] Varjú Márta: A televíziózás elkötelezettjei
vagyunk. Magyar Szó, 2011. április 16. 14.
[90] h. gy: Veszélyben a kisebbségi média. Magyar
Szó, 2008. november 20. 5.
[91] Miklós Hajnalka: Az internetes adásban
reménykednek. Magyar Szó, 2010. február 13. 18.; Kiss
Ágnes, S.: Sarokba szorítva. Családi Kör, 2010. március
25. 12–13.
[92] Sztojanovity Lívia: Egyes műsorok szünetelnek. Magyar
Szó, 2010. november 30. 1. 7.
A Szabadkai Rádiónak jelenleg 11 munkatársa és 10
külmunkatársa van. Korábban 13-14 ember dolgozott a
szerkesztőségben és mintegy 30-40 külső munkatárs volt. A Rádió
2013. július 1-jétől „új épületbe költözött, és immár a
Raichele Ferenc parkból sugározza a műsort”. s.l: Új helyen a
Szabadkai Rádió. Magyar Szó, 2013. június 28., 1. és
11.; Sztojanovity Lívia: Régi Hangok, új környezet. Magyar
Szó, 2013. július 2. 9.; s.l.: Hazaértünk! Magyar
Szó, 2013. szeptember 3. 9.
[93] Simon Erzsébet Zita: „Ki gépen száll fölébe,
annak térkép e táj…” Új Esély, 2011. december 15.
26.
[94] Vajdasági Magyar Médiastratégia… i. m.
[95] Ustav Republike Srbije [a Szerb Köztársaság
alkotmánya], Službeni glasnik RS [az SZK Hivatalos
Közlönye], 2006. november 10. 98. sz.). Az alkotmány magyar
nyelvű szövegét lásd VajdaságMA
[Dokumentumok], http://www.vajma.info/
[96] Ódri Kartag Ágnes, az Újvidéki Jogtudományi Kar
rendkívüli tanára.
[97] Takács Márta igazgató, Vojvodinašume, Javno
preduzeće sa sedištem u Petrovaradinu [péterváradi székhelyű
Vajdasági Erdők Közvállalat].
[98] Službeni list AP Vojvodine [Vajdaság AT Hivatalos
Lapja], 2009. 17. sz.
[99] Az előző megbízatási időszakban 12 magyar képviselő
tevékenykedett.
[100] A táblázat a Tartományi Ombudsman éves
jelentései [Godišnji izveštaj o radu Pokrajinskog ombudsmana
za … godinu] alapján készült, amelyek megtalálhatók az
intézmény honlapján
[101] Godišnji izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2004.
godinu. Novi Sad, decembar 2005. [A Tartományi
Ombudsman 2004. évi jelentése. Újvidék, 2005].
http://www.ombudsmanapv.org/dokumenti.html#2007ser
[102] Izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2010. godinu. 24.
A későbbi jelentésekben erre vonatkozó adatok már nem
szerepelnek.
[103] Bibić, R. V.: Za 81 sudijsko mesto konkurisalo 1300
kandidata. Danas, 2010. április 3. 5.
[104] Izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2010.
godinu. 23.
[105] Diósi Árpád: Igényesen, magyarul. Magyar
Szó, 2011. június 3. 5. Lásd még P. E.: Nagyító
alatt a szerbiai igazságszolgáltatás. Magyar Szó, 2013.
szeptember 5. 1. 4.
[106] Izveštaj UNDP o humanom razvoju u Srbiji [Az UNDP
jelentése Szerbia humán fejlődéséről], 2005. 16. Az ügyészségek
nemzeti összetételéről újabb adatokat nem közöltek.
[107] A kilencvenes évek háborúi során, a szélsőséges
nacionalizmus miatt kényszerből vagy önként sok kisebbségi
elment a rendőrségtől. A rendőriskolákba való felvételi
eljárás körül nincs minden rendben. Évente 15–20-an tesznek
panaszt, mert sokszor mondvacsinált okokkal utasítják el őket. A
hivatásos katonák 92,6 százaléka is szerb. Kampány Vajdaságban.
magyar rendőröket az állományba [Duna Híradó]
[online].VajdaságMA [Vajdaság], 2011. november 27.)
[108] Ustav Republike Srbije…
[109] Statut Autonomne Pokrajine Vojvodine. Službeni list
APV [Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos
Lapja], 2009. december 14. 17. sz.
[110] Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina…
[111] Zakon o nacionalnim savetima nacionalnih
manjina [Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti
tanácsairól]Sl. glasnik RS [az SZK Hivatalos Közlönye]
2009. szeptember 3-i 72. sz.
Magyar nyelvű szöveg: Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti
tanácsairól, Magyar Szó (melléklet), Újvidék, 2009,
vagy http://kepesifi.com/documents/MNT_2009_torveny.pdf ,
illetve
a http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
[112] FoNet, Beta: Tekst briselskog sporazuma [A
brüsszeli egyezség szövege].
[113] Bővebben lásd Bozóki Antal: Milyen
irányba? Centralis (CEC): Kisebbségi Sajtófókusz, 2013.
július 27. [11:39] és VMDP HÍRLEVÉL, 2013. július 29.
[114] A kölcsönösség elve érvényesüljön Szerbiában
– Délvidéki magyar pártok állásfoglalása a területi
autonómia kapcsán. 2013. augusztus 30. [08:06] és Magyar
Szó, 2013. augusztus 31. 9. A közleményt azonban csak a
Magyar Remény Mozgalom, a Magyar Polgári Szövetség és a
Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke írta alá.
Ez is arra utal, hogy az itteni magyar pártok között továbbra
sincs egységes álláspont az autonómia ügyében. Lásd még
Ágoston András: Összefogás a kétharmad ellen. Az Ahtisaari-terv
nekünk is segítség lehet (részlet). VMDP HÍRLEVÉL, 2013.
augusztus 28.
[115] Gábrity Molnár Irén: Népességmozgás – térségünk
jövőképe. Aracs, VIII. évf. 2008. 4. sz. 9.; Lásd
mégVajdaság Autonóm Tartomány. Migráció
[116] Csorba Béla szerint Temerin községbe „legalább
hétezer menekültet telepítettek nem utolsósorban azért, hogy
megváltozzanak az etnikai arányok”. (Csorba Béla: A jéghegy
csúcsa [online]. VajdaságMA [Tükör], 2011. július
28.)
[117] Kecskés István: Többnyelvűség – papíron. Magyar
Szó, 2009. július 25. 7. A 2013 júniusában végzett
ellenőrzés azt mutatta, hogy „történt ugyan előrelépés, de
azt is, hogy egyes közintézmények számára négy év sem (volt)
elég a kisebbségi jogok érvényesítésére”. Kecskés István:
Többnyelvűség
Nagybecskereken. Magyar Szó, 2013. június 18. 5.
[118] tm: Kulturális genocídium. Magyar Szó, 2010. március
19. 1. 7.
[119] Kovács László: A VMDP topolyai szervezete követeli
a Szentháromság-szobor visszaállítását. VMDP
Hírlevél, 2010. május 9.
[120] K. I.: Beszakadt a műemlék teteje Nagybecskerek
főutcáján. Magyar Szó, 2013. április 15. 1. 4.
[121] http://www.varaljaszovetseg.hu/02/
[122] hgy: Az Egység szép, de üresen áll. Magyar
Szó, 2012. augusztus 10. 14. hgy: Az Egység senkinek sem
kell. Magyar Szó, 2013. szeptember 11. 7.
[123] Kecskés István: Felújították a magyarcsernyei
templomot. Magyar Szó, 2011. május 16. 5.
[124] DélHír portál [online]
[125] Fodor István: Bocsánatkérés és megbocsátás. Magyar
Szó, 2013. július 27. 1. Lásd még Stanyó Tóth
Gizella: Az első koszorútól a főhajtásig. Magyar Szó, 2013.
július 27. 4. Lásd még: Bozóki Antal: Volt
bocsánatkérés? Civitas Europica Centralis (CEC): Kisebbségi
Sajtófókusz, 2013. július 22. [10:37] Időközben a csúrogi
emlékművet megrongálták. Lásd Várható volt... (A
VMDP közleménye a csúrogi emlékmű
megrongálásáról). http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Incidensek,
2013. augusztus 15. [18:21]
[126] Bozóki Antal: Tájékoztató a szerbiai magyar nemzeti
kisebbségről. Létünk, 2005., 4. sz., 19–20.; Gábrity
Molnár Irén: Népességmozgás – térségünk
jövőképe. Aracs, 2008. október 23. 14.
[127] Informacija o mađarskoj nacionalnoj manjini u
Republici Srbiji [Tájékoztató a szerbiai magyar nemzeti
kisebbségről]. Beograd, 2005, Savezno ministarstvo nacionalnih i
etničkih zajednica [Nemzeti és Etnikai Közösségek Szövetségi
Minisztériuma], 7. Bővebben lásd Bozóki: (129. lábjegyzetben) i.
m.
[128] Evropska komisija protiv rasizma i netolerancije [Az
Európa Tanács rasszizmus- és intoleranciaellenes testülete –
ECRI]: Izveštaj o Srbiji [Szerbiai jelentés]
[online]. http://www.coe.int/t/dghl/monitoring/ecri/Country-by-country/Serbia/SR
B-CbC-III-2008-22-SR B.pdf, 29–30).
[129] Varjú Márta: 197 helyett 171. Magyar Szó, 2009.
február 28. március 1. 1. 5.
[130] Bozóki: (129. lábjegyzetben) i. m.
[131] v.m.: A tartományi rendőrség megalakítása a „jövő
zenéje”. Magyar Szó, 2011. március 15. 4.)
[132] v.m.: (132. lábjegyzetben) i. m.
[133] Az újabb keletű incidenseket lásd
[134] Csorba Béla: A magyarellenes incidensek okairól –
még egyszer. VMDP Hírlevél, 2010. augusztus 8.
[135] Elfeledte-e a Vajdaságot az Európai Parlament? VMDP
Hírlevél, 2009. április 3.
[136] A szerbiai magyar nemzeti közösség védelmében. VMDP
Hírlevél, 2010. március 26.; Magyarverések: Az EP emberi
jogi bizottságot küldhet Szerbiába. VMDP HÍRLEVÉL, 2013.
február 21.
[137] EP-vita Szerbiáról – magyar
hozzászólásokkal. VajdaságMA [Szerbia], 2012.
március 28. [21:55];Szenvedélyes vita a délvidéki magyarokról az
EP-ben 2013. április 19. [12:07].
[138] A vajdasági magyarok jogaiért szálltak síkra az
EP-képviselők [online]. MHO 2013. március 19.
[139] MNT [online]
