Hogyan fér össze az Emberi Méltóságért Díj a pártelnök nyilatkozatával?

Széljegyzet Csorba Béla írásához 

2013. október 18-án a muravidéki Gyertyánoson ülésezett a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT).1 Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke az ülésről kiadott közleményében elmondja:

– Nem hallgathatom el Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének meglehetősen furcsa felszólalását, amely méltán váltott ki meglepetést, s némelyekben talán döbbenetet is szokatlan tartalma miatt. Pásztor ugyanis kifejtette, hogy a magyarverések a „mi” (nyilván a VMSZ-t értette alatta) érdekünkben történtek, mert a választások előtt a szétzilált magyar választótestületet össze kellett fogni valamivel. Mindez akár úgy is érthető, hogy a magyarveréseket maguk a magyarok szervezték. Majd, nyilván példaként a magyar önmerénylőkre és önmerényletekre, Kasza József egykori VMSZ-elnököt, illetve a háza elleni, a maga idejében nagy politikai hírértékű bombatámadást említette. Szavait nem szó szerint idézem, de tudtommal hangfelvétel is készült, ami alapján állításom ellenőrizhető – írja Csorba.2

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) befolyása alatt álló lap természetesen nem közölte Csorba Béla Ki szervezte a magyarveréseket? című írását.3  A Magyar Szó 2013. október 22-én viszont az első oldalon számol be arról, hogy „Pásztor Istvánt Emberi Méltóságért Díjjal tüntették ki Budapesten”.4

A Tartományi Képviselőház és a VMSZ elnöke két hét után sem tartotta szükségesnek, hogy reagáljon Csorba írására, amely ellene „nemcsak bírálatokat, hanem kemény vádat is megfogalmaz”. Pedig nyilatkoznia kellene az ügyben. Ezt követelné a tisztesség.

A VMSZ elnökének a nyilvánosság előtt be kellene számolnia arról, hogy akkor ki is szervezte az ún. magyarveréseket és kinek az érdekében történtek? Ismereteit meg kellene osztani az ügyészséggel is, mivel itt bizony olyan bűncselekmény(ek)ről van szó, amelyek már évek óta nyomasztják a vajdasági magyarságot. Ezt a dolgot bizony tisztázni kellene, ha másként nem, az ülésről készült hangfelvétel nyilvánosságra hozatalával, az ülés valamelyik részvevőjének követelésére.

Amennyiben bebizonyosodna, hogy Pásztor István tudott ezekről az esetektől és nem tett jelentést az illetékes ügyészségen, akkor azért kellene távoznia a Tartományi Képviselőház és a VMSZ elnökének tisztségéből, ha pedig állításait nem tudja bizonyítani, vagyis nem mondott igazat, akkor pedig azért. Ha tudomása volt az ilyen esetekről és nem tett feljelentést, akkor ő maga is bűnpártolást követet el.   

Érdekes az is, hogy mostani nyilatkozatával ellentétben, Pásztor az év elején még a nemzeti alapú incidensek létezést is tagadta:

– Azokban az esetekben, amikről tudok, a bántalmazás nem azért volt, mert [az áldozatok] magyarok”, hanem mert a támadók „igyekeztek levezetni a feszültséget, és mivel ők tízen voltak, a magyarok meg hárman, akkor egyszerűen elkezdték kergetni őket”, mondja Pásztor István, majd hozzátette: nem ismerhet minden esetet, ezért nem zárja ki, hogy valakire azért támadtak rá, mert magyar.

„Nem szeretem ezt a kifejezést”, utal Pásztor arra, hogy az incidenseket „magyarveréseknek” nevezik. Szerinte ez azt az érzetet kelti, hogy „mi itt úgy élünk, hogy amikor felkel a nap, egészen addig, amíg le nem nyugszik, semmi más nem történik, csak ütnek-vágnak bennünket, mi meg sivalkodunk. Ez messze nem így van.” Ezért azt mondja – „bár sok mindenkinek a negatív reakcióját fogom kiváltani” –, úgy véli, hogy „nem beszélhetünk magyarverésekről” – olvasható az origo.hu internetes oldalon.5

Úgy tűnik – a sok nyilatkozat miatt – Pásztor már azt sem nem tudja követni, hogy mikor mit mondott. Mit szólnak mindehhez azok a magyarok, akiket megvertek?

Nem hagyható kommentár nélkül az sem, hogy a KMAT zárónyilatkozatába nem került bele a VMDP-nek még az a javaslata sem, miszerint „a KMAT aggodalmát fejezi ki a Szerbiában több mint egy éve vizsgálati fogságban sínylődő hét magyar fiatal sorsamiatt”. A dokumentumban csak ez a – túlságosan általános megfogalmazás került: „A magyarellenesség és a gyűlöletbeszéd elharapózása tekintetében különösképpen szükség van a közös fellépésre.” Ilyen fellépés pedig, sajnos, nincs.

Újvidék, 2013. november 4.

Bozóki Antal

__________

1. Az ülés zárodokumentumát lásd a Szatmári Monitor holapon: http://www.szatmari-monitor.ro/2013/10/a-karpat-medencei-magyar-autonomia-tanacs-kmat-zaronyilatkozata/

2. A VMDP elnöke súlyos vádakat fogalmazott meg a VMSZ vezetője ellen

Vajdaság Ma: http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/16173/A-VMDP-elnoke-sulyos-vadakat-fogalmazott-meg-a-VMSZ-vezetoje-ellen.html, 2013. október 20. [13:11]

3. Uo.

4. Virág Árpád: „Napjainkban is szabadságharcot kell vívni”. Magyar Szó. 2013. október 22. 1. 3.

5. Makai József: Nem a Kánaán, de nem is Belfast.http://www.origo.hu/nagyvilag/20130324-riport-a-temerini-incidensekrol-es-a-vajdasagi-helyzetrol.html, 2013. 4. 5. [12:11]

Cigánytámadás Péterrévén - Az elkövetők ezúttal is megússzák a büntetést?

Alvadt vér a péterrévei Puskin utca aszfaltján, ma (szeptember 16-án – B. A.) reggelre ennyi nyoma maradt a hajnalban lezajlott brutális támadásnak, amelynek két fiatal esett áldozatául.
Két fiatal, a 18 éves K. L. és a 17 éves D. G. éppen hazafelé tartottak hajnali egy óra tájékán, amikor először hárman beléjük kötöttek, majd végül öten támadtak rájuk.

Ahogy azt K. L. a DélHír portálnak elmondta, éppen egy házibuliból tartottak hazafelé, egyikük kerékpáron ülve, még másikuk gyalogosan, amikor is három, láthatóan illuminált állapotban lévő, velük vélhetően egy korosztályú cigány fiatal az útjukat állta és nem engedték őket tovább menni. Ekkor a fiatalok közölték, hogy ők nem szeretnének semmilyen balhét és megpróbáltak tovább haladni. Azonban amikor elhaladtak a kötekedő csoport mellett, akkor az egyikük felkiáltott, hogy elgázolták a biciklivel és a mondvacsinált ok után ugyanezzel a lendületével ököllel leütötte K. L.-t a kerékpárról.

Már a földön rugdosták az áldozatokat, amikor a fiatal támadókhoz két felnőtt roma sietett a helyszínre, akik ahelyett, hogy véget vetettek volna az erőszaknak kérdés nélkül csatlakoztak az ütlegeléshez. A két áldozat próbált menekülni és szökni a rúgások és ökölcsapások elől, azonban csak a következő utcasarokig tudtak eljutni, ahol ismét a földre kerültek.

Ekkor az áldozatok elkeseredésükben felajánlották, hogy átadják a náluk található készpénzt. Ebbe bele is ment az egyik idősebb támadó, így összeszedték a náluk található körülbelül 1200 dinárnyi összeget, azonban ahogy elvették a pénzt a verés ugyanúgy, sőt még durvábban folytatódott.

Az áldozatok

Végül aztán a portálunknak nyilatkozó fiatalnak sikerült elmenekülnie és a közelben található otthonában segítséget kérnie a szüleitől, eközben a 17 éves földön fekvő társát együttes erővel tovább rugdalták.
Amikor édesapjával K. L. a helyszínre érkezett, akkor a támadók, mint akik jól végezték dolgukat kényelmesen továbbálltak.

A sértett fiatalok egyből jelentették az esetet a helyi rendőrségnek, akik az adatok felvétele és a történtek regisztrálása után a fiúkat először az óbecsei égészségházba küldték ellátásra, azonban ott az állapotukat látva egyenesen az újvidéki kórházba küldték őket. Ahol megállapították, hogy D. G. súlyos agyrázkódást szenvedett, orra pedig több helyen eltört, amiért ma délután meg is kellett műteni. K. L. esetében a hasát ért rúgások miatt belsővérzésre gyanakodtak az orvosok, de ő szerencsére "megúszta" a verést féltucatnyi púppal a fején és egy jókora monoklival a szeme alatt.

A portálunknak nyilatkozó áldozat elmondta, hogy nem ismerte a cigány támadóit, de azok valószínűleg a faluban csak "Bikaistállónak" nevezett, vásártér környéki putrisor lakói lehettek a feltételezése szerint.
A rendőrség nyomozásáról egyelőre nem tudni részleteket, remélhetőleg a támadókat mielőbb elfogják és azt is csak remélni lehet, hogy az összes támadót méltóképpen megbüntetik és nem neveznek ki csupán egy-két felelőst bűnbaknak.

A történteket olvasva azt hihetnénk, hogy ilyen esetek csak valahol Borsod megyében vagy az ózdi cigánytelepen eshetnek meg, de Kelet-Magyarország immáron megérkezett a Délvidék magyarlakta falvaiba is, ahol egyre több és több hasonlóan bestiális támadásról lehet hírt kapni.

Kérdés, hogy vajon mi lesz ennek a bűnözési hullámnak a vége? Hiszen a fiatalok már most is félnek hétvégente szórakozni járni. Péterrévén több kocsmát is a cigányok és a bűnözők uralnak, ahová aki elszeretné kerülni a balhét inkább nem teszi be a lábát, annak ellenére sem, hogy a belügyi szervek munkatársai is gyakran a pultnál ülve múlatják a szolgálati idejüket.

Vajon a hatóságok arra várnak, hogy egy ennél is nagyobb tragédia következzen be, vagy arra, hogy az áldozatoknál és azok családjainál, barátainál teljen be annyira a pohár, hogy a saját kezükbe vegyék a törvénykezés erejét?

FRISSÍTÉS:

Portálunk információi szerint a támadás ügyében a rendőrség csupán egy enyhe és egy súlyos testi sértés elkövetésének gyanúja miatt nyomoz, egyenlőre ismeretlen elkövetők ellen! Annak ellenére is, hogy a könnyebben sérült fiút menekülés közben is életveszélyesen megfenyegették. Mindemellett a csoportosan elkövetett garázdaság közben ki is rabolták őket, mégis a vádak egyenlőre igen enyhék. Így még az is megtörténhet, hogy a támadók a tettüket megússzák, mintha csak egy vérbőségből fakadó virtuskodó pofoszkodás történt volna, sőt amennyiben a támadást az egyik kiskorú elkövető nyakába varrják, akkor egy ejnye-bejnyével is elviheti a balhét a társaság.

A rendőrség egyelőre csak sejtésekről beszél, konkrét gyanúsítottai még nincsenek az ügynek. Azonban az áldozatok hozzátartozói tudni vélik az egyik elkövető család kilétet. Mint elmondták, az apa tolvaj hírében áll, jelenleg is egy börtön vendégszeretetét élvezi, azonban a gyermekei a stafétát átvéve, immáron második generációs bűnözőkként tartják rettegésben a falut.

A tegnap megműtött kiskorú áldozat jobban van, továbbra is az újvidéki gyermekkórházban ápolják, ahol az orvosok elmondása szerint még 4-5 napig benn kell feküdnie.

Eközben a délvidéki magyar pártok közül a Magyar Remény Mozgalom (MRM) elítélte az esetet. Zubcsik Gábor a párt községi elnöke portálunknak kijelentette, hogy az MRM ismételten felhívja a figyelmet az egyre romló közbiztonsági helyzetre. Mint elmondta a programjukban foglaltak szerint a megoldást a halált nem okozó önvédelmi fegyverek legalizálásában és a polgárőrség intézményes kereteinek a megteremtésében látják.

Az eset kapcsán a Péterrévén létrejött civil járőrszolgálat, a Péterrévei Őrszemek tagjai is nyilatkoztak, akik elmondták, hogy terveik között szerepelt a falu belterületén néhány héten belül a járőrszolgálat újraindítása, amint a bűnözők a termőföldekről inkább a faluban kezdenek el áldozatokat választani.
Azonban, amennyiben a rendőrség rövid időn belül nem keríti kézre az összes elkövetőt és azok ellen hivatalból nem indítanak a tettükhöz mért súlyos eljárást, abban az esetben néhány napon belül ismét megszervezik magukat és járőrözésbe kezdenek Péterréve utcáin - mondták el a DélHír Portálnak.
Megfogalmazásuk szerint tűrhetetlen az, hogy néhány család rettegésben és terrorban tartson egy egész falut, ugyanis ez azt az érzetet sugallná, hogy egyesek a törvény felett állnak. Éppen ezért céljuk, hogy visszaállítsák az emberek közbiztonságba vetett bizalmát, a rendőrség munkáját segítve, ha már ez a belügyi szerveknek egyedül nem sikerült.

Sz. A. (Bozoki Antal HonLapja)

DélHír portál

Kilenc év után illene beismerni: Magyarverés volt az – a javából!

Nagy valószínűséggel a mai napon majd minden-minden a szerb és a magyar nép történelminek nevezett megbékéléséről fog szólni, és mindenki, aki ad magára, aki valamit is számít a Délvidéken, az most Csurog felé veszi az útját, hogy jelen lehessen azon az eseményen, amelytől sorsának kedvezőbbre fordulását reméli, és amelyre hetven esztendeje vár az itteni magyarság. 

A romantikus népbódítók már-már kissé erőltetett ünnepillúzió-keltésével egyidejűleg – bár egyelőre úgy tűnik, hogy teljesen hiábavalóan – figyelmeztetnek az óvatosan realista nemzetféltők: azért csak csínján bánjunk ezzel a nem is olyan hirtelen támadt, de kétségkívül valahonnan a mélyből, elemi erővel föltörő elragadtatással, mert a szokásos viselkedésminta-követésünk „végeredményeképpen” megint kötelező lesz a rafinált és kétszínű szerb politikában való csalódásunk és elkerülhetetlen az epekeserű kiábrándulásunk. 

Könnyen megtörténhet, hogy a jóhiszeműségünk és a naivitásunk áldozatává válunk, csak azért, mert nem akarunk tudomást venni arról, ami pedig magánál a napnál is világosabb: a módszeresen kitervelt sanyargatásunk esztendei még korántsem értek véget, és nemhogy messze még az ábrándosan délibábos délvidéki Kánaán, hanem tulajdonképpen nem is létezik. Egy (bocsánat: két) főhajtástól, egy-két „elnézést kérünk”-től, egy-két politikusi „adott szótól” még nem teremtődik meg egy csapásra az erkölcsi jóvátétel, nem lesz egy tollvonással anyagi kárpótlás és nem kerül le az itteni magyarságról a kollektív bűnösség bőrégető bélyege. Szoboravatástól, emlékmű-koszorúzástól, hangzatos, politikai szóvirágos monológoktól a megítélésünk nem fog varázsütésre, reggelre megváltozni. Holnap sem tekintenek ránk másként, mint teszik azt ma.

Kit is vertek meg valójában?

A mai kölcsönös politikusi/államfői főhajtással azonos időben egy sajnálatos eseményről is éppen most kell(ene) megemlékeznünk. Sunyi módon nem hallgathatjuk el, mint ahogyan meg nem történtté sem változtathatjuk. Betyárbecsületbeli kötelességünk beszélni róla, mert ezt kéri rajtunk számon az elnyomott, vagy az éppen csak szendergő, el-elszunnyadó lelkiismeret. Nem cselekedhetünk másként akkor sem, ha a szívünk szerint (és szégyenünkben) inkább elkendőznénk, elhazudnánk vagy letagadnánk.

Nem feledkezhetünk meg arról a napról, annak az éjszakának a történéseiről, amelyre aligha lehet büszke a Szerbiában élő magyarság. Mert akkor – napra pontosan kilenc évvel ezelőtt (2004. június 26-án) – mindannyiunkat arcul ütöttek, megvertek, megaláztak, megbántottak. Mert akkor és ott, azon a temerini piactéren egy szerb nemzetiségű fiatal fizikai bántalmazása mellett valójában igazi magyarverés történt. Akkor és ott valamennyiünket megkiskorúsítottak és megszégyenítettek. Börtönbe zártak és megbüntettek. Rabruhába öltöztettek és megbilincseltek. Azóta is fogva tartanak és kíváncsian kémlelik: tűrjük-e, bírjuk-e még?

A kilenc évvel ezelőtt történtek miatt öt helybeli magyar fiatal hosszú évekre börtönbe került. Hála és köszönet érte a politikusoknak, akik vehemens igyekezettel próbáltak – minden ellenszegülésre, renitenskedésre hajlamos délvidéki magyar számára – elrettentésül szolgáló politikai ügyet kreálni a történésekből. Akik azóta sem, most sem iparkodnak az ügy súlyát/terhét magukra vállalni, akik a közszemlére bocsájtott meggyalázásunknak, a nagyszerb szégyen- és kínzóoszlophoz kötö(zö)ttségünknek azóta sem vetettek véget. Akik az elítélteket szándékosan a börtönben felejtették, azok családjának pedig közömbösen hátat fordítottak. Önmagukról állítván ki – ezzel a felsőbbrendűséget színlelő, elutasító magatartással – árulkodó bizonyítványt.

„Sokat várok a mai államfői találkozótól!”

Nyolc és fél év raboskodás után tavaly ősszel a börtönbe zárt öt temerini férfi közül kettőt kiengedtek. A tizenegy és fél évre elítélt Szakáll Zoltán és a tízévnyi bezártsággal riogatott Horváth Árpád most már szabad, a maga útját járja.  

Szakáll Zoltán: Magamról fölöslegesnek tartok bármit is nyilatkozni. Igazából nem azzal kellene foglalkozni, hogy ketten már kiszabadultunk, hanem a három társunk ügyével, akik még talán évekig bent maradnak. Én sokat várok a mai csurogi államfői találkozótól, bízom abban, hogy a két ország vezetője mindent megtesz a börtönben lévők szabadon bocsájtása érdekében. Már csak azért is, mert hármuk közül ketten már letöltötték a büntetésük kétharmadát. Arról nem is beszélve, hogy már régen megbűnhődtek az elkövetett vétségükért. A hétvégén Szlovákiában jártunk, ahol négy településen találkoztunk és elbeszélgettünk az ottani fiatalokkal. Mindenütt beszámoltunk a „temerini fiúk” esetéről, ők pedig kitartásra bátorítottak és a támogatásukról biztosítottak bennünket.

Horváth Árpád: Azt hiszem, kevés olyan ember akad a környezetünkben, aki eddig még nem hallott vagy nem olvasott mindarról, ami a „temerini fiúkkal” megesett.  Érdemes lenne kutatni és feltárni az események, történések okait, és azt, hogy miként kerülhetett sor ilyesmire a 21. században. Ráadásul egy olyan országban, amelyik az Európai Unióba igyekszik. Sok feltáratlan dolog, számtalan furcsaság, elemzésre váró körülmény húzódik itt még a 9 évvel ezelőtti történések hátterében. Ezek eddig mind rejtve voltak… Remélem, hogy a három társunk is mielőbb kiszabadul. Szerintem az anyaországnak kellene erélyesen követelnie a „temerini fiúk” azonnali szabadon bocsájtását.    

Remélni, várni, csalódni…

- Reménykedünk, várakozunk, aztán újra és újra csalódunk. Majd kezdődik minden elölről. Ismétlődik ugyanaz évről évre. Immár 9 esztendeje – mondja a 15 évre elítélt ifjabbik Máriás István édesapja. 

– Kilenc hiábavaló év telt el idáig, kilenc évet vettek el az életünkből. Ennyi idő alatt sok más érték is veszendőbe ment, vagy örökre eltűnt. Először a feleségem édesapjától kellett megválnunk, néhány héttel ezelőtt pedig az enyémet is eltemettük. Sokszor arra gondolok, hogy ki lesz a családunkban a következő, akitől a gyerekünknek nem lesz lehetősége végbúcsút venni, mert a börtönből egyetlen percre sem engedik ki. Mostanában gyakran beszélnek a politikusok arról, hogy 2013 a magyar és a szerb nép közötti megbékélés éve lesz, és erre a közös főhajtásra, erre a régóta várt történelmi pillanatra ma végre sor kerül. Számunkra ez kétszeresen fontos, hiszen Tomislav Nikolić államelnökünk tavaly – Horváth Árpád és Szakáll Zoltán szabadulásakor – a szavát adta arra, hogy a továbbiakban sem fog megfeledkezni a börtönben maradt három elítéltről. Reméljük, hogy erre a több mint fél évvel ezelőtt tett ígéretére a mai napon emlékeztetni fogják.  

A felesége, Máriás Ilona a következőket fűzi még hozzá: 

– Ebből az életből ne kérjen senki! Ebből a fájdalomból ne kérjen senki! Ez borzasztó. Én nem kívánok magamnak se palotát, se drága ruhát, csak az az egy kívánságom van, hogy mielőbb itthon lehessen a fiam. Szabadon. Várom haza mindennap. A hitünket megőriztük és még mindig várunk a csodára. Arra a csodára, hogy egy napon majd ő nyitja be a házunk kapuját, és csak annyit mond: Anyám, apám, hazajöttem!

„Bele sem merek gondolni: még három év!”

Ezt már Illés Zsolt mondja, aki időről időre a végsőkig elkeseredik, majd aztán új erőre kap, és megint reménykedik, bizakodik.

– Semmire sem vágyom jobban, mint arra, hogy innen kiszabadulhassak. Aki nem volt még hasonló helyzetben, meg sem érti, talán el sem tudja képzelni, hogy milyen a hosszú éveken át tartó bezártság. Idebent nagyon lassan múlik az idő. A télen még bíztam abban, hogy ha majd letöltöm a rám szabott 13 évnyi börtönbüntetésem kétharmadát, akkor kiengednek. Februárban ez le is járt, de az újvidéki bírósághoz benyújtott kérelmemet elutasították. Válaszukban azt írták, hogy leghamarabb 2016. március 8-án szabadulhatok. Bele sem merek gondolni: az még 3 év! És mi lesz addig? Új gúnyába öltöztetett régi ígéretek? Ha most elvetették a beadványomat, ugyan mi változ(hat)na decemberig? 

Uracs József is nagyon várja már a szabadulását. Féltestvérének, Szabó Etelkának szokta elpanaszolni a gondjait:

– Jóskával levél által tartjuk a kapcsolatot. A legutóbbi jelentkezésekor valószínűleg nagyon mélyen lehetett, mert leginkább az itthoniak felől érdeklődött. Kérte, hogy mielőbb küldjek fényképet a lányaimról meg az unokámról, hogy megláthassa őket. Talán nem túlzás azt mondanom, hogy rajtam kívül senkije sincs. Az egyetlen nővérét, aki még úgy-ahogy törődött vele, tavaly eltemettük, a bátyja viszont hallani sem akar felőle. Én sajnos nem tudom látogatni, mert mi is rossz körülmények között élünk. Most éppen minden pénzünket a férjem gyógykezelésére költjük. Tudom, hogy neki is nehéz a benti élet. Nyugtalan, ideges. Nemrégiben kérelmezte ő is, hogy helyezzék szabadlábra, de a beadványát elutasították. Ha a teljes büntetését, mind a tizenegy és fél évet le kell töltenie, az mindannyiunk számára nagyon hosszú lesz.

Virtuális megemlékezés?

Mióta az öt temerini magyar fiatal börtönbe került, azóta minden évben június 26-án a családtagok és a barátok megemlékeztek a piactéren a történtekről és követelték az elítéltek szabadon bocsájtását. Kilenc év után azonban ez a találkozó most elmarad. Ami persze egyáltalán nem jó, mert a figyelemfelkeltésnek ez a média által is támogatott módja hozzájárult ahhoz, hogy az egykori „temerini fiúkról” ne feledkezzünk meg.

Ne feledkezzünk meg még ezen a rendhagyó mai napon sem, amikor minden másról és másokról szól, nem a börtönben lévőkről. De talán mondhatjuk úgy is, hogy: amikor látszólag minden a délvidéki magyar áldozatokról szól. És akkor már róluk is szó van. Mert a maguk extrém módján ők is annak számítanak. Áldozatnak.

Végezetül még egy eretnek gondolat: ha ma délután a szokásos helyszínen sor kerülne a hagyományos megemlékezésre, akkor esetleg a fentebb emlegetett két államfő is (minthogy kiváló ismerői és elkötelezett támogatói az ügynek) tiszteletét tehetné azon a sokat emlegetett temerini piactéren. És akkor egy napon akár két megemlékezést is lebonyolíthatnának. Mármint egy valóságosat, meg egy virtuálisat. (Ez utóbbit persze csak az én képzeletemben…)

Szabó Angéla

Vandalizmus óbecsei módra

Törtek-zúztak a szerbül beszélő támadók

Baglyas Róbert:

- Leginkább a fejemet, az arcomat érték a rúgások.

Az utóbbi időben mind gyakrabban találkozunk olyan incidensekkel, amelyekről a nagy nyilvánosság előtt nem szívesen számolnak be a sértettek. Megveretésükről, kirablásukról legfeljebb csak a nevük elhallgatása, a kilétük felfedése nélkül hajlandóak beszélni. Ezek a sérelmet szenvedett emberek – kivétel nélkül – magyar nemzetiségűek. A másik közös ismertetőjegyük pedig az, hogy szüntelenül félelemben, rettegésben élnek. Ők azok, akik mélyen hallgatnak, és akiknek a személyes vagy éppen a családi tragédiájáról nem ír, nem számol be az itteni kisebbségi sajtó. Ők azok a fiatalok, akiket korábban szerb nemzetiségűek bántalmaztak például Óbecsén meg a bánáti Padén, vagy nemrégiben a Szabadkához tartozó Kelebián, és ők azok a középkorú meg idős emberek, akiket a soha kézre nem kerülő tolvajok elképesztő módon kiraboltak pár héttel ezelőtt Óbecsén, Oromon, Oromhegyesen, Zentagunarason, Csantavéren, vagy éppen bárhol, bármelyik településünkön. Merthogy a felsorolást még elég hosszan lehetne folytatni.

A hajánál fogva húzták az úttesten

Óbecsén az egykoron szebb napokat is megélt Vándorcsárda mögötti utcában élő Baglyasékat érte brutális támadás. A család három férfi tagja közül kettőt súlyosan bántalmaztak. A még középiskolás Róbert és a 49 éves nagybátyja, Rudolf orvoshoz került. Minthogy a mentőket hiába hívták, a szomszédjuk szállította be őket kocsijával az egészségházba. Ott látlelet készült, majd pedig Rudolfot az újvidéki kórházba utalták.

Róbert így foglalta össze a történteket:

– Este nyolc óra tájban kinn álltam a kapuban. Láttam, hogy három fiatal, huszonéves férfi közeledett az utcán. Ismeretlenek, korábban soha nem láttam őket. Megálltak a szomszédos ház előtt, a túloldalon, be akartak menni, de a kaput zárva találták. Ekkor szerbül odaszóltak nekem, hogy tudom-e, hol vannak a szomszédasszonyék. Azt válaszoltam, hogy nem tudom. De ekkor már az egyikük oda is lépett hozzám, és ököllel az arcomba vágott. Majd elkapták a copfba kötött hajamat, lerántottak a földre, és a hajamnál fogva húztak végig az úttesten. Közben mindhárman rugdalni kezdtek. Leginkább a fejemet, az arcomat érték a rúgások. A zajra kijött a házból a nagybátyám és megkérdezte tőlük, hogy mi a baj, mit akarnak. Erre őt is ütni-verni kezdték. Elővették a táskájukba rejtett baltát meg a késeket, és azzal vettek célba bennünket. Ekkor mi már jobbnak láttuk, ha bemenekülünk a házba. Így is tettünk, a támadóink pedig elmentek.

Összeverték, eltörték a karját

Baglyas Bálint, a 77 éves nagyapa eközben mindvégig a szobában tartózkodott. Kimenni nem mert, de az ablakból követte a történéseket. Hívta a rendőrséget és hívta a mentőket. Mintegy negyedóra elteltével a támadók – ugyanúgy hárman – visszatértek. Berúgták, betörték a vasból készült nagykaput, és újból rátámadtak a házból a zajra kiszaladó két magyar férfira.

– Ilyet én még nem láttam. Baltával, késsel rontottak nekünk, ütöttek-vertek bennünket, ahol csak értek. Az egyik pillanatban alig pár centivel a fejem mellett repült el a kés. Aztán pedig egy jó erős léccel úgy ütöttek a bal karomra, hogy egyből eltört a csont – mondja Rudolf. – Nagyon fájt. A télen éppen azt a karomat kétszer is műtötték Újvidéken csontvelőgyulladás miatt. Most ideiglenesen begipszelték, de már kiderült, hogy rosszul forr össze a csont, ezért újra meg kell műteni. Majd 13-án kell jelentkeznem a kórházban. A támadók kétszer is elmentek, majd újra visszajöttek. Amikor harmadszor tértek vissza, akkor betörték az utca felőli ablakot, és az egyikük beugrott a szobába. Mindent felforgatott, szétdobált. Tört-zúzott. Összeverte a gyereknek a számítógépét is. Különösebb értéket nem talált, csak két régebbi karórát, azokat magához vette.  Az édesapám bent volt, de őt nem bántotta. Később vettük csak észre, hogy az udvarból eltűnt az egyik bicikli is. Az ügyben feljelentést tettünk, azóta viszont nem kaptunk semmilyen értesítést. A helyszínre kiérkező rendőrök mindössze annyit mondtak, hogy az általunk megadott személyleírás ráillik annak a csoportnak a tagjaira, akik már több hasonló bűnesetet elkövettek.

A nagy hangoskodásra a kíváncsiskodó szomszédok is megjelentek az utcán, közülük azonban senki sem sietett a megtámadottak segítségére. A kapuban állva, meg az ablakokban, a függöny mögül végignézték a két férfi bántalmazását. Akár holtra is verhették volna őket.

Szabó Angéla

Pásztor szerint nincsenek magyarverések és olyan esetről sem tud, amikor magyarsága miatt ért valakit bántalmazás...

„Azokban az esetekben, amikről tudok, a bántalmazás nem azért volt, mert (az áldozatok) magyarok”, hanem mert a támadók „igyekeztek levezetni a feszültséget, és mivel ők tízen voltak, a magyarok meg hárman, akkor egyszerűen elkezdték kergetni őket”, mondja Pásztor István. A tartományi képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke hozzáteszi: nem ismerhet minden esetet, ezért nem zárja ki, hogy valakire azért támadtak rá, mert magyar.

„Nem szeretem ezt a kifejezést”, utal Pásztor arra, hogy az incidenseket „magyarveréseknek” nevezik. Szerinte ez azt az érzetet kelti, hogy „mi itt úgy élünk, hogy amikor felkel a nap, egészen addig, amíg le nem nyugszik, semmi más nem történik, csak ütnek-vágnak bennünket, mi meg sivalkodunk. Ez messze nem így van”. Ezért azt mondja – „bár sok mindenkinek a negatív reakcióját fogom kiváltani” –, úgy véli, hogy „nem beszélhetünk magyarverésekről”.

Origo nyomán 

Záhonyi Dezső

DelHír 

Brutális gyilkosság Óbecsén: Négyen vertek agyon egy magyar fiatalembert

Információnk szerint az agyonvert áldozatot Bilicki Ervinnek hívták

Brutálisan megvertek egy magyar fiatalt az éjjel Óbecsén. Szemtanúk szerint négyen rugdosták és verték, majd kővel is megdobták. Az eset Óbecsén a péterrévei úton történt.A DélHír Portál birtokába jutott információk szerint az áldozat neve Bilicki Ervin, 17 év körüli fiatalember. 

Az összevert fiatal a kórházba szállítását követően belehalt sérüléseibe.

Vértócsa és hátrahagyott orvosi kesztyű árulkodik arról, hogy mi történt tegnap éjszaka Óbecsén. A péterrévei úton, egy pékség közelében támadták meg a fiatalembert. Szemtanúk szerint négyen verték holtra az áldozatot.

Azok a fiatalok, akik látták az esetet nem mertek nyilatkozni. Az éjjel az utcában lakók is hallottak szóváltást, de nem néztek ki.„Én olyan átlagban egy-két óráig nézem a filmet és hát biztos volt már fél négy amikor én befejeztem a dolgot, mert csak hallottam, akkor az ajtót csapkodták kocsik, nem egy kocsi volt itt az biztos, nem egy.”

Az óbecsei rendőrség reggel elvégezte a helyszínelést. A félholtra vert fiatalembert kórházba szállították, ott halt bele sérüléseibe. A Pannon RTV nem hivatalos információi szerint az áldozat magyar nemzetiségű. Azt viszont nem lehet tudni, hogy milyen nemzetiségű fiatalok verték meg. Az óbecsei rendőrség gyilkosság ügyében nyomoz.

 

Frissítés 1.0: A gyilkosság a Stars nevű szkipetár pékség közelében történt, ahol a szerkesztőségünkbe jutott információink szerint jelenleg is forgat a Pannon RTV és a Duna TV stábja, akiktől azt a nem hivatalos információt kaptuk, hogy az elkövetők szerb nemzetiségűek. Az áldozatul esett 17 éves fiatal valószínűleg hazafelé tartott már, amikor rátámadtak, hiszen a városközpont és a "falu" nevezetű városrész között félúton található az a helyszín ahol az incidens történt.

Frissítés 2.0: Az is kiderült, hogy a pékség az incidens ideje alatt nem dolgozott és mivel az áldozat nem messze lakik a gyilkosság helyszínétől így az is elképzelhető, hogy az őt ért támadás előre megfontolt volt.

Az édesapa hiába várta haza fiát.  

Frissítés 3.0: Az óbecsei egészségház igazgatójának nyilatkozata szerint a kiérkező orvosok az áldozatot hosszasan próbálták újraéleszteni, de sajnos nem sikerült. Információk szerint Bilicki Ervin az este folyamán több kávézóban is megfordult, nem sokkal éjfél után az óbecsei Stigma nevű szórakozóhelyre is betért. A pincérnő elmondása szerint a fiatalember csak egy sört ivott, majd elhagyta a szórakozóhelyet.

Frissítés 4.0: A Vajdasági TV-nek nyilatkozó édesapa elmondása szerint a fiát pár éve már összeverték egy szórakozóhelyen, akkor az elkövetők szerbek voltak. Az apa az eset után féltette a fiát és többször is kérlelte, hogy ne maradjon el sokáig, ám ilyen szörnyűségre még ő sem számított.

Frissítés 5.0: Új, nem megerősített információk szerint a leszámolás mögött párkapcsolati ügyek álltak, és egy nő miatt támadtak rá a srácra. Egy másik forrás szerint az elkövetők 30-40 év körüli szerb nemzetiségű férfiak voltak. A fiatal arcát a felismerhetetlenségig összeverték, a cipője alapján azonosították. Egy lány talált rá a vasútállomással szemben levő buszmegállóban, egy pocsojában arccal lefelé. Azt beszélik Óbecsén, hogy Péterrévéről érkeztek az elkövetők. Egy tompa tárggyal verhették agyon a fiút. A mentők még megpróbálták újraéleszteni, de nem jártak sikerrel. A holttestet Újvidékre szállították boncolásra. A fiú apja nyilatkozott a médiának, aki bosszút esküdött. A rendőrség továbbra sem adott ki hivatalos közleményt az esettel kapcsolatban.

Frissítés 6.0: Az édesapa azt mondta, "ha megtudja ki végzett a fiával lelövi majd saját magával is végez"

Frissítés 7.0: Második napja helyszínel az óbecsei és az újvidéki rendőrség az incidens helyszínén, ahol minden pocsolyát átvizsgáltak nyomok után kutatva. A gyászoló szülők azt az értesítést kapták, hogy a fiú valójában nem az ütésekbe halt bele, hanem a pocsolyába fulladt, melyben az őt helyben hagyók fejjel a föld felé hagyták. Azonban a fiú édesapja ezt nem hiszi el, mint mondja, kizárt, hogy fia a tíz centiméteres vízbe fulladt volna meg. Az áldozat holttestét ma szállították haza és felravatalozták, a temetés pedig holnap 15 órakor lesz. Közben a rendőrök több mint harminc személyt hallgattak ki az ügyben, a nyomozás folyamatban van és nem hivatalos információk szerint már van gyanúsítottja is a tragédiának. A szülők szerelmi ügyről, bosszúról és leszámolásról beszélnek, illetve arról, hogy Ervin volt barátnőjének édesapja lehet a tettes, a péterrévei K. T. azonban jelenleg börtönben van. A tiszamenti városban nagy a felháborodás, míg az interneten, a közösségi portálokon egyre többen szeretnék tudni, kik állhatnak a brutális gyilkosság mögött, egyesek már ,,rajongói oldalt" hoztak létre a Facebookon, melyben az elkövetők életfogytiglani büntetését követelik, az oldalnak 17 óra alatt több mint 1200 követője lett, ez is jól példázza a községben uralkodó közhangulatot.

Frissítés 8.0: Harminckilenc órával az Óbecsén történt brutális gyilkosság után az ügyben végre megszólalt a rendőrség is. Szűkszavú közleményükben mindössze annyit közöltek a nyilvánossággal: Óbecsén vasárnap egy óra 20 perc körül a Péterrévei út 24-es számú háza előtt megtalálták a kiskorú Bilicki Ervin (1995) élettelen testét. A rendőrség intenzív nyomozást folytat a fiú halála körülményeinek a felderítésére, melynek eredményéről időben értesíteni fogják a nyilvánosságot.

Halál a magyarokra!

Frissítés 9.0: A hétvégén Szenttamáson magyarellenes falfirkák jelentek meg. A Magyar Remény Mozgalom helyi szervezete és a párt vezetősége egyaránt elítélte a történteket és egyúttal hangsúlyozzák, oda kell figyelni a magyarellenes falfirkákra, mivel az ilyen incidensek jelentős mértékben befolyásolni tudják a településeken uralkodó közhangulatot.  

SOKKOLÓ KÉP KÖVETKEZIK: 18+

A felravatalozott fiú holtteste

Frissítés 10.0: A fiú temetésén az apa a koporsó sírba való helyezésekor felkiálttott: Megöltek édes fiam és a koporsó után ugrott, alig tudták a jelenlévő rokonok a sírból kihúzni, ezt követően az apa elsősegélyben részesült.

Frissítés 11.0: A rendőrség előállított egy 14 éves kiskorú fiút és vizsgálati fogságba helyezzett, mert ezidáig feltételezetten ő követte el a gyilkosságot.

Frissítés 12.0: A kiskorú P. P.-t – akit az újvidéki vizsgálóbíró szerdán este hallgatott ki a fiatalkorú Bilicki Ervin halála ügyében – nem gyanúsítják gyilkossággal, hanem csak testi sértés okozásával. Nem is rendeltek el ellene vizsgálati fogságot, hanem az újvidéki szociális központba helyezték el.

Frissítés 13.0: Súlyos testi sértés okozásával gyanúsítják azt a kiskorú, 14 éves személyt, akit az óbecsei rendőrség állított elő azzal, hogy ő a felelős Bilicki Ervin haláláért. Ugyanis mint Miroslav Alimpić újvidéki vizsgálóbíró közölte, a boncolási jegyzőkönyv szerint Bilicki nem a bántalmazás okozta sérülésekbe halt bele, hanem belefulladt a pocsolyába, amelybe beleesett, mivel az ütésektől eszméletét vesztette.

Frissítés 14.0: A múlt szombaton éjjel történt tragikus haláleset hatalmas országos sajtóvisszhangot váltott ki. A lapokban és a világhálón is több kegyeletsértő fénykép látott napvilágot, az elsőt az áldozat nagymamája hozta nyilvánosságra. Csütörtökön a Blic napilap közölte címlapján az áldozat fényképét, ami kiváltotta a Szerbiai Újságírók Független Egyesületének (NUNS) és a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének (NDNV)  tiltakozását. Közleményükben az áll: a lap ezzel durván megsértette a szerbiai újságírói kódexet, ami védi a bűncselekmények áldozatainak  méltóságát, és felszólította a sajtó képviselőit, hogy tartsák magukat a szakma etikai szabályaihoz.

Frissítés 15.0: A rendőrség még mindig nem adott ki hivatalos közleményt

Bár az eset szokatlanul nagy sajtóvisszhangot kapott, mivel sokan etnikai leszámolást sejtettek a háttérben, ma már sem a hazai, sem a külföldi lapok nem foglalkoznak Bilicki Ervin halálának a körülményeivel. Az óbecsei P. P. (14) letartóztatása után egyes belgrádi lapok ugyan tudni vélték, hogy a gyanúsított az áldozatot annak származása miatt bántalmazta, de ezt a feltételezést sem rendőrségi közlemény, sem a legújabb nem hivatalos információk nem támasztják alá.

Hiteles tájékoztatás híján a városban továbbra is találgatások folynak arról, miért és hogyan is halhatott meg a 17 éves fiú. A korábbi, szerelemféltésről szóló mendemondák után most az a forgatókönyv forog közszájon, miszerint az áldozat és P. P. egy bárban összeszólalkozott, miután az áldozat elvette P. P. mobiltelefonját, és ez a vita fajult később tettlegességig.

Mint ismeretes, az óbecsei P. P.-t súlyos testi sértés okozásával gyanúsítják, ugyanis a boncolás eredménye szerint az áldozat nem közvetlenül a verésbe halt bele, hanem egy tócsába fulladt.

Több kérdésre is szerettünk volna választ kapni az illetékes rendőrségi szóvivőtől, de megkeresésünk ezúttal is eredménytelen maradt. Így továbbra sem tudjuk azt, hogy hol tart, illetve lezárult-e a nyomozás, helyi vagy újvidéki nyomozók végezték-e a helyszínelést, szokásos-e az, hogy a tetthelyről nem takarítják el az eldobott kesztyűket és a rendőrségi kordonszalagot, és hogy miért nem kapnak rendőrségi tájékoztatást a helyszínről tudósító újságírók, szemben a belgrádi szerkesztőségek munkatársaival.

Feró - Magyar Szó, 2013. március 29., 4. o.

Frissítés 16.0: Használhatatlan a Bilicki Ervin meggyilkolásának helyszínéről begyűjtött 26 DNS-minta

A Vajdasági Klinikai Központ DNS-elemzési laboratóriuma 26 mintát vizsgált meg, amelyeket azon a helyszínen gyűjtöttek, ahol március 17-én holtan találták a 17 éves Bilicki Ervint, a vizsgálat azonban nem szolgált eredményekkel.

A törvényszéki szakértők ugyanis nem találtak a vádlott 14 éves P. P.-hez vezető nyomokat, ezenkívül magának Bilicki Ervinnek sem azonosították a DNS-mintáját. Mindez arra utal, hogy nem megfelelően gyűjtötték be a helyszínen a mintákat.
A dr. Zorana Zgonjanin által aláírt laboratóriumi jelentésben az áll, hogy a helyszínen talált nyomok vizsgálatával nem kaptak megfelelő eredményt.

„Semmit sem találtunk, valószínűleg a nem elegendő mennyiségű vagy teljes mértékben hiányzó DNS-nyomok miatt, illetve a DNS-anyag felhasználhatatlansága vagy elavulása miatt” – áll az Újvidéki Legfelsőbb Bírósághoz eljuttatott jelentésben.

Miroslav Đorđević genetikus a Blic napilapnak elmondta, ez csak azt jelentheti, hogy nem megfelelő módon gyűjtötték be a nyomokat, vagy pedig a begyűjtés után nem az előírások szerint szállították és raktározták az anyagot.

„Elég az is, ha napfény érte őket, s ezáltal felhasználhatatlanokká váltak. Egyszerűen hihetetlen, hogy ilyen nagyszámú minta nyomán nem sikerült egyetlen eredményre sem jutni” – magyarázta Đorđević.

A hibát elkövethette a bűntény helyszínét védő rendőrségi járőr, a helyszínre elsőként érkezett nyomozók vagy pedig a törvényszéki szakértők, akik begyűjtötték és szállították a mintákat.


Jelenleg egyedül a már letartóztatott 14 éves P. P.-t gyanúsítják Bilicki Ervin meggyilkolásával, ő azonban tagad.

(2013.08.06. - Blic)

Frissítés 17.0: Hosszú hónapok huzavonáját követőn, november folyamán megkezdődnek a tárgyalások a korábban nagy közfelháborodást keltett óbecsei Bilicki Ervin (17) halálának ügyében.

Az első tárgyaláson jelen lesz a 14 éves vádlott, P. P. is, aki megerősített rendőri felügyeletet kap, miután a halott fiú édesapja, Lakatos István többször életveszélyesen megfenyegette.

Bilicki Ervint május 17-én találták holtan Óbecsén, a Péterrévei út mellett. A gyanú szerint Ervin azután hunyt el, hogy a vádlott előtte többször megütötte, majd pedig eszméletét vesztve egy pocsolyába esett és megfulladt.

A támadó, akit gyilkossággal vádolnak, beismerte, hogy megütötte Bilickit, de tagadta, hogy ez okozta volna a halálát. A nyomozást Savo Đurić, az Újvidéki Felsőbb Bíróság kiskorúakért felelős osztályának képviselője zárta le. Három boncolási eredményt kapott, kihallgatta a letartóztatott fiatalt, a családot és a szemtanúkat is. A nyomozás ezen része még április 5-én befejeződött.

A tárgyalás kezdetét november 25-re jelölték ki, és az ügyet Milica Novaković, az Újvidéki Felsőbb Bíróság kiskorúakkal foglalkozó bírója kapta meg.

Lakatos István többször nyilvánosan is vérbosszút fogatott

A bíróság előtt P. P. az ügyvédje társaságában fog megjelenni, míg a helyszínen fog tartózkodni Lakatos István is, akit már korábban le is tartóztattak, a vádlott folyamatos életveszélyes fenyegetése és zaklatása miatt.

Emiatt magas fokú biztonsági készültség fogja a tárgyalást jellemezni, az ülésteremben több uniformizált rendfenntartó is jelen lesz.

Minden bizonnyal az első ülés során nem kerül sor P. P. és a családtag meghallgatására. Valószínűleg csak a vád, illetve az ügyvédek ismertetik majd az eddig összegzett bizonyítékokat és jelentéseket. A következő bírósági ülésre még az idén sor fog kerülni, ahol P. P.-t is megkérdezhetik, mi is történt pontosan azon a bizonyos tragikus éjszakán.

(2013.11.12. - DélHír)

Frissítés 18.0: Megkezdődött az óbecsei Bilicki Ervin gyilkosságának tárgyalása

2013.11.26.

Az Újvidéki Felső Bíróságon kihallgatták a 17 éves óbecsei Bilicki Ervin meggyilkolásával vádolt P. P-t, az ügy első tárgyalási napján. Az áldozatnál négy évvel fiatalabb kiskorú gyanúsított elmondta, hogy ő nem ölte meg Ervint, hanem csak kétszer megütötte.

A tárgyalás zártkörű volt. P. P. elmondta, hogy azon az estén megivott néhány sört, és így elég ködösek számára az események, ezért nem tudja pontosan, hogy mi is történt.

Egyébként, a tárgyalás fokozott biztonsági intézkedések mellett zajlott, mivel az elhunyt gyermek édesapja többször megfenyegette a vádlottat, hogy maga fog ,,igazságot szolgáltatni”. A tárgyalás folytatására január 15-ét jelölték ki, amikor már bemutatásra kerülnek a begyűjtött bizonyítékok, meghallgatnak 15 szemtanút, illetve a szakértők véleményeit is.

Emlékeztetőül; Bilicki Ervin holttestét március 17-én 1 óra 30 perc körül találták meg Óbecsén, a péterrévei úton, egy kisebb pocsolyában. Az orvosszakértők megállapították, hogy a nyelv alatti csont megrepedt, a halál viszont a pocsolyába való fulladástól állt be.

Frissítés 19.0:Emberölésért 2 év, a gyilkos 16 évesen ismét szabad

Két évet kapott Bilicki Ervin gyilkosa. A 14 éves fiút a büntetés azonnali letöltésére utalta a bíróság a kruševaci javítóintézetbe.


Két évet kapott Bilicki Ervin gyilkosa. A 14 éves fiút a büntetés azonnali letöltésére utalta a bíróság a kruševaci javítóintézetbe.


A bíró szerint ha idősebb lenne, szigorúbb büntetést kapott volna. Ezért a bűncselekményért legfeljebb tíz év börtön róható ki. A 14 éves fiú tavaly tavasszal ölte meg Óbecsén a 17 éves Bilicki Ervint. A rendőrségi nyomozás eredményei szerint halálát fulladás okozta, miközben eszméletlenül feküdt egy tócsában. A fiú tárgyaláson azt mondta, megverte ugyan Bilickit, de nem ölte meg.


(2013.11.26. T. T. / H. Á.-Délhír)

Magyar Szó - Pannon Tv nyomán Z.D.  - DélHír portál - Blic 

Magyarverések: az EP emberi jogi bizottságot küldhet Szerbiába

Megdöbbenést keltettek azok a híradások, melyek a vajdasági magyarellenes atrocitások folytatódásáról szólnak. Múlt héten, Szabadkán garázda szerb fiatalok egy népes csoportja boxeres-csavarhúzós támadást intézett védtelen magyar fiatalok ellen. Péntek hajnalban a bánsági Tordán egy idős magyar házaspár lakásába törtek be ismeretlenek, pénzüktől és ékszereiktől fosztva meg őket.

Az „új temerini fiúk” néven elhíresülő esetre Bozóki Antal ügyvéd hívta fel a figyelmet. A tavaly októberben erőszakos támadást szenvedett adai, óbecsei és temerini ifjak ellen olyan „koncepciós per” van készülőben, mely futni hagyja a szerb tetteseket, s melynek tárgyalására ugyanazt a Zdenka Stakic bírónőt nevezték ki Újvidéken, aki a „temerini fiúkat” annak idején példátlan részrehajlással 61 évi „rekord”-börtönbüntetésre ítélte.

A megelőző és az itt felsorolt erőszakos cselekmények méltán háborítják fel és indítják cselekvésre szerbiai és nemzetközi magyar közösségünk felelős képviselőit és szervezeteit. A vajdasági magyar politikai pártok és civil szervezetek 2012. szeptember 27-i Közleményükben – egyebek mellett – azt követelik, hogy: „A szerb kormány biztosítsa végre az etnikai alapú incidensek hatékony kivizsgálását és a vonatkozó jogszabályoknak az elkövetők elleni következetes alkalmazását, mindennemű hovatartozástól függetlenül, valamint a temerini elítéltek szabadon bocsátását”.

Az azóta szabadon engedett két „temerini fiú”, Horváth Árpád és Szakáll Zoltán az újvidéki bírósághoz intézett petíciójukban szállnak síkra továbbra is fogva tartott, másik három sorstársuk kiszabadítása érdekében.

Az Emberi Méltóság Tanácsa szintén tovább folytatja erre irányuló erőfeszítéseit. Lomnici Zoltán elnök maga is aláírta a petíciót, szerzőivel pedig együtt tartott sajtóértekezletet a Vajdaságban.

A Kárpát-Medencei Magyar Képviselők Fóruma múlt heti plenáris ülésén ugyancsak felemelte szavát megfélemlített délvidéki magyarságunk védelmében.

Pásztor István VMSZ-elnök Ivica Dacic miniszterelnökkel tárgyalt szombaton a vajdasági közbiztonsági helyzetről. Csak remélni lehet, hogy a szerb kormányfő eleget fog tenni ez alkalommal elhangzott – biztató – ígéreteinek.

Akárhogyan is volna, a mai napon, Tőkés László európai képviselő közbenjárására Inese Vaidere litván EP-képviselő az EP Emberi Jogi Bizottságának (DROI) bővített elnökségi ülésén vetette fel a szerbiai „magyarverések” aggasztó kérdését, Barbara Lochbihler bizottsági elnök pedig támogatásáról biztosította a vajdasági magyarok helyzetének orvoslását.

Február elején az erdélyi képviselő az EP plénumán szorgalmazta, hogy a Parlament, a Bizottság és a Tanács Szerbia esetében „– a koppenhágai kritériumok értelmében – kizáró jellegű csatlakozási feltételként érvényesítse a nemzeti kisebbségek védelmének követelményét”.

A DROI-bizottság mai gyűlésén egy szerbiai emberi jogi küldöttség kiküldését irányozta elő idén októberre, Szerbiába. Terv szerint, ezt megelőzően, egy bizottsági közmeghallgatásra is sor fog kerülni az európai csatlakozásra készülő ország emberi jogi helyzete tárgyában.

Emlékezetes, hogy a magyarok ellen elkövetett erőszakos cselekmények ügyében legutóbb 2005-ben, Doris Pack német képviselőasszony vezetésével járt európai parlamenti tényfeltáró küldöttség Szerbiában.

2013. 2. 20.

Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája

Magyarország határozott fellépést vár el a szerb hatóságoktól

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes

A magyar kormány értetlenül áll a temerini, újvidéki és óbecsei magyarságot sújtó legutóbbi incidensek előtt, elvárja alapos kivizsgálásukat, valamint a szerb hatóságok határozott fellépését - közölte Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes hétfőn az MTI-vel.

A kormányfő nemzetpolitikáért felelős helyettese közleményében kifejtette: a rendszeressé váló magyarverések és a nemzetiségi alapon sértegető graffitik komoly aggodalomra adnak okot, kiváltképp akkor, amikor a két nemzet a történelmi megbékélés küszöbén áll.
A két fél között kialakult bizalom és baráti viszony nehezen tartható fenn és építhető tovább a legutóbbi esetek alapos kivizsgálása és a hasonlók megelőzése nélkül. Ezért bíznak abban, hogy egy olyan demokratikus jogállam, mint amilyen Szerbia – melynek eltökélt szándéka az európai közösséghez csatlakozás – hathatós és érdemi lépéseket tesz annak érdekében, hogy a területén élő nemzeti kisebbségek törvényes jogai a legkisebb mértékben sem csorbulhassanak – rögzítette.

Kiemelte: ennek szellemében a kormánya határozott fellépést vár el a szerb hatóságoktól. Azt, hogy minden egyes incidenst gyorsan és pártatlanul, a „kettős mércét” nélkülözve vizsgáljanak ki, az elkövetőket mielőbb vonják felelősségre, és minden egyes ügy kimenetele széles nyilvánosságot kapjon.

A közelmúlt eseményeinek következtében az egyébként is nehéz körülmények között élő szerbiai magyar nemzeti közösség biztonságérzete a korábbinál is mélyebbre csökkent - fogalmazott Semjén Zsolt. Ezért elengedhetetlen, hogy a szerb kormány egyértelműen és határozottan foglaljon állást a nemzetiségi alapú incidensek ügyében, ítélje el, határolódjon el tőlük, és biztosítsa minden eset pártatlan felderítését – áll a közleményben.

A VajdaságMa délvidéki hírportál január 27-én adott hírt arról, hogy előző vasárnap hajnalban Temerinben ismét bántalmaztak két magyar fiatalt. A fiatalok szórakozóhelyről hazafelé tartva magyarul beszélgettek, amikor elhaladt mellettük egy csoport. A hat ismeretlen a sértettek elmondása szerint hirtelen visszafordult, és rájuk támadt. Az egyik magyar fiatalembert üvegpalackkal fejbe vágták, a másikat pedig földre teperték és összerugdosták. A támadók a fiúk bántalmazása közben "a magyar anyjukat szidalmazták szerb nyelven" - írta a hírportál. A két áldozat közül az egyik súlyosabb sérüléseket szenvedett. Ötven méterre a verés helyszínétől a huligánok újra magyarokra támadtak. Egy újabb magyar fiatal sérült meg, orrtörést szenvedett, két társa pedig könnyebb sérülésekkel megúszta a verést.

 MTI

Birkatürelem...

Erős szél fúj szembe...

Alighanem a mostanság egyik legidőszerűbb beszédtémát választotta a szerdai egyórás interaktív műsora vezérmotívumaként Öreg Dezső, az Újvidéki Rádió szerkesztője. A többségi nemzet és az itteni kisebbség együttélésében mind sűrűbben megnyilvánuló erőszak, gyűlöletkeltés és az ilyen jellegű kilengésekről tájékoztató média szerepe és viselt felelőssége mind-mind terítékre került az úgynevezett „kibeszélős műsor” hatvan perce alatt.

„Magyarverés”

Elhangzott, hogy a nemzeti színezetű rendbontások, verekedések – ezen belül is a tipikus „magyarverések” – elsősorban a két igencsak kevert lakosságú, déli Temerinnek és az északi Szabadkának a jellegzetességei. Mindkét községbe a húsz évvel ezelőtti esztelen délszláv testvérháborúk lecsengéseként több ezer menekült érkezett az egykori Jugoszlávia tagköztársaságaiból és Koszovó tartomány területéről. A beilleszkedéstől és a helyi viszonyokhoz/szokásokhoz való alkalmazkodástól erősen vonakodó, domináns jövevények pedig jelentős mértékben megváltoztatták a lakosság addigi nemzetiségi összetételét. Teljesen érthető és normálisnak mondható, ha az említett két városban nem mindenki tapsolt örömében az ilyesfajta burkolt betelepítésnek, így aztán a két ellentábor képviselői időről időre összetűzésbe kerülnek, és máris kialakul a szerb-magyar konfliktus. Az intolerancia és az incidensek szándékos (általában szerb nemzetiségű) kiprovokálóival a magyarok időnként szembeszállnak, és ha odáig fajul a helyzet, hogy fizikailag is bántalmazzák őket, akkor esetleg még az is megtörténik, hogy nem félnek visszaütni. Merthogy Temerinben is, Szabadkán is sokévtizedes hagyománya van a pofozkodásnak. Bár (meg kell vallani) a fiatal generációk e tekintetben már csupáncsak halvány kiadásai az elődeiknek. Legalábbis jobban tűrik a leckéztetést, a molesztálást, a megaláztatást és a testi fenyítést is. Így aztán a bajusz összeakasztása az esetek túlnyomó többségében felemásra sikeredik, azaz leginkább csak „magyarverés” kerekedik ki belőlük.

Beletörődés

  

Mostanában gyakorta megesik, hogy a más nemzetiségűek alaposan próbára teszik a magyarok messze földön híres, birkatürelemmel vegyített meghunyászkodását. Az elmúlt hónapok nemzeti(ségi) villongásait áttekintve, akár az olyan sarkos és meredek megállapítás is helyénvaló lehet, hogy ezen törésvonal mentén (szinte minden fronton) beindult a támadás. Ez most alighanem amolyan össztűzféleség, amit a számbeli fölényét gátlástalanul kihasználó többségi nemzet zúdít(ott) a „saját” kisebbségeire. Az eddig szerzett jogok, hatáskörök megnyirbálásától kezdve a tettlegességig, a fizikai leszámolásig bármilyen módszer szóba jöhet, csak hatékony legyen. Minthogy aprólékosan feltérképezték a vélt ellenfél/ellenség felkészültségét és eszköztárát, pontos képet kaphattak. Tisztában vannak vele: az itteni magyarság legfőbb jellemzői a megfélemlítés, az elszegényedés, a tudatlanság, a beolvadás és az elvándorlás. Azt is tudják, hogy a langymeleg vajdasági csendben éppen csak vegetáló magyarságnak szinte minden erejét felemészti és elviszi a mindennapi kenyérért folytatott küzdelem. Sem ereje, sem kedve nincsen, nem marad a lázadásra. Arra a lázadásra, tiltakozásra, szembeszegülésre és ellenállásra, amelynek lassacskán már az értelmét sem látja. Legfeljebb csak magának keresi a bajt, aki a nyugton maradásra intő józan ész érveit mellőzve mégis makacs ellenkezésre vetemedik.

Megosztottság

Szó szerint a saját bőrükön tapasztalhatták a konfrontálódás hátulütőit az elmúlt időszak azon temerini, adai és óbecsei magyar fiataljai, akik valamilyen módon összetűzésbe kerültek a más nemzetiségűekkel. Az októberi incidens magyar résztvevőit nemzeti, faji és vallási türelmetlenség szításával vádolják. A hét fiatalt csaknem három hónapon át teljesen magára hagyták. A legerősebb, legbefolyásosabb politikai pártunk közömbösen (el)nézte a hat család tengődését, vergődését. Pedig tudomásuk volt arról is, hogy elkelne a számukra a hathatós jogi és némi anyagi segítség. Már csak azért is, mert a párt egyik régi aktivistája maga indítványozta, hogy a vezetőség hányja-vesse meg az ügyet, és foglaljon állást, szándékában áll-e bármilyen módon támogatni a bajba jutott magyar fiatalokat. (Mondván: ne járjanak ők is úgy, mint a börtönben raboskodó „temerini fiúk”, és majd csak akkor kapjunk észbe, amikor már késő lesz.)

A temerini képviselő-testület szinte tálcán kínálta fel valamennyiüket az ítélkezésre. A még tanulmányait folytató 18 éves, német származású adai fiúnak nem igyekezett segíteni sem a saját iskolája, sem pedig a vajdasági német kisebbséget tömörítő, két politikai szervezetünk. Hasonlóképpen az óbecseiek is a sorsukra hagyták a városukból származó két fiatalt. Egyedül csak az adai Szociálisvédelmi Központ és a Vöröskereszt helyi szervezete lépett az ügyben. Meg a Magyar Remény Mozgalom gyűjtött össze a részükre tízezer dinárt. Azt osztották hétfelé. A közvéleményt csak mostanában sikerült egy kissé felrázni, miután napvilágra került, hogy ugyanaz a bírónő fog majd az ügyben ítélkezni, aki nyolc és fél évvel ezelőtti „temerini fiúk” esetében is osztotta az igazságot. Most kezdődött el a tiltakozás miatti aláírásgyűjtés.

Szenzációhajhászás

A hétvégén történt másik temerini nemzeti(ségi) villongás során öt magyar fiatalt támadott meg egy szerbekből álló csoport, amelynek során hárman is sérüléseket szenvedtek. Az eset kapcsán a község első embere nyugalomra intett, és azt kérte, hogy ne túlozzák el, ne nagyítsák fel a vasárnap hajnalban történteket, ehelyett ódzkodjanak a szenzációkeltéstől. Ha megtette, jól tette. A kijelentésének csupán egy baja van, de az nagy. Mégpedig az, hogy: megkésett. Egy kissé elkésett vele. Ennek az okos és szelíd figyelmeztetésnek ugyanis három hónappal ezelőtt kellett volna elhangoznia. Akkor lett volna időben. A polgármester úrnak akkor kellett volna kiállnia a temerini képviselő-testület elé (mint annak törvényes, választott vezetője), és féltő gondoskodással óva intenie a tanácsnokokat mindennemű túlfűtött és elhamarkodott megnyilvánulástól. (Mármint a „hetek ügyében”.) Például akkor lett volna jó csillapítania a tanácstermi kedélyeket, amikor a Szerb Radikális Párt egyik képviselője hosszasan ecsetelte, hogy mi célból is tarthat a magyar ember a saját otthonában egy automata fegyvert. Nem azért, hogy verebekre lövöldözzön, nem is azért, hogy a határban nyúlra vadásszon, meg nem is azért, hogy az utcai villanyégőket célozza meg vele, hanem azért, hogy embert öljön vele. Méghozzá szerbet. Na, ezen a ponton kellett volna azonnal berekesztenie a testület ülését, és indítványozni, hogy kerekedjenek fel valamennyien, és menjenek el abba a hadsereg által kimustrált holmikat árusító üzletbe, ahol pár száz dinár ellenében kilószám lehet fegyveralkatrészeket vásárolni. Ugyanis az egyik letartóztatott fiatalember otthonában tartott házkutatás során talált és elkobzott automata puska is egy ilyen kereskedésből származik. Darabokban vásárolta, megpróbálta összeeszkábálni, de használatra alkalmatlannak bizonyult. Esetleg feltehette volna azt az obligát kérdést is, hogy vajon az elmúlt időszakban a községben hány szerb nemzetiségűnek oltották ki az életét a magyarok… De sajnos a rangos községi elöljáró mindezt akkor sem tehette volna meg, ha lett volna benne ez irányban hajlandóság, minthogy azon az emlékezetes képviselő-testületi ülésen nem is volt jelen. (Ki tudja, talán nem tartotta eléggé fontosnak a kényes nemzetiségi ügy megtárgyalásával kiegészített napirendet?! Igaz, akkor a magyar fiatalokat kellett sötét színben feltüntetni, most viszont a szerb nemzetiségűek esetében merült fel az, hogy alighanem sárosak lehetnek. Csupáncsak emiatt kelhetett most a védelmükre.)

Véletlen?

Mindaz, ami Temerinben zajlik, aligha lehet kizárólag csak a véletlen műve. Sokkalta inkább alaposan átgondolt, módszeresen kidolgozott, szervezett, jól összehangolt és irányított történésekről van szó. Erre utalhat az a tény, hogy a nemzeti(ségi) kilengéseket rendre és hathatósan megtámogatja a szerb aktuálpolitika. Továbbá az a tény is, hogy éppen a politikai elvárásoknak megfelelő módon működik az ilyen esetekben a szerb(iai) igazságszolgáltatás. Ráadásul hűséges és vérmes nemzeti sajtója is van a történéseknek, amely úgymond „teljes hosszában” kíséri, követi nyomon az eseményeket. Az incidensektől kezdve egészen a jogerős bírósági ítélet meghozataláig. Ez tehát egy olajozottan működő gépezet. Ezzel szemben milyen „fegyverarzenál” található a másik, a magyar oldalon? Szinte semmilyen. Ott jobbára csak ilyesmi tapasztalható: zsigeri félelem, szándékos elhallgatás, politikai közömbösség, foghíjas érdekképviselet, tamáskodó közvélemény és júdáskodó tájékoztatás.

A vajdasági magyar médiumokat sok mindennel meg lehet(ne) vádolni, de erős, nemzeti részrehajlással és szerbellenes hangulatkeltéssel egészen biztosan nem. Nem így a szerb nyelven történő tájékoztatást! Amely az esetek túlnyomó többségében a nemzeti kisebbségek ellen irányul. Azokat támadja. Ha egy összetűzésben történetesen magyar nemzetiségűeknek esik bántódásuk, akkor az érdekükben/védelmükben való megszólalás nem egyéb, mint ócska szenzációkeltés, a történések felnagyítása, az események eltúlozása.

Veszteség

Hogy mindennek ellenére miért érdemes (és kötelező) mégis a Temerin környékén történő incidensekkel foglalkozni? Azért, mert az erőszak terjed. Az erőszak nem fog megállni Temerin község határánál. Hiába nyilatkozta a napokban az egyik óbecsei politikus azt, hogy: „Óbecséből nem fognak Temerint csinálni!” Van egy olyan érzésem, hogy: de igen. A gyűlölködés már ott is jelen van. Ahogyan Topolyán is. Meg Szabadkán is. És ezt nem képes megállítani sem a szabadkai Gabrić Molnár Irén által javasolt legeslegújabb (demográfiai) stratégia, sem a hangzatos Desiré Central Station projektuma, sem pedig a huszonhét nyelven énekelő Sebestyén Márta. Nem. Legfeljebb csak mérsékelni tudja a vajdasági magyarok ébredése és összefogása. Már ha lesz ilyen…

Persze beszélhetünk mi történelmi megbékélésről (főhajtásról és fölhajtásról, megkövetésről és megkövezésről is akár), mert azt szeretnénk, mert abban akarunk hinni. De a kiábrándító hétköznapok valami egészen másról szólnak. Ez pedig nem andalító, hanem kijózanító kéne, hogy legyen. Végső ideje lenne már felhagyni a délvidéki magyar romantikával és szentimentalizmussal, mert minden további késlekedés csak (idő)veszteség. Vereség. 

Visszatérve a témabontás ürügyén felvetett rádióműsorhoz, a szerkesztő feltette a kérdést: „Kollektíve vernek bennünket?” Igen. Vernek. Minden egyes pofonnal minden jóérzésű magyart megaláznak. Az a pofon a mi arcunkon is csattan. És sokáig ott ég a szégyenfoltja.

Szabó Angéla

The Next Story...

Már eleve vacak, könnyen felfeslő anyagból készült emberként sajgó lélekkel állapítom meg, hogy ismét körvonalazódni látszik egy torokszorító történet a délvidéki magyar fiatalokról. Egy újabb, elvetemült módon, de irigylésre méltó fondorlatos ügyességgel megszerkesztett kreálmány – újabb temerini fiúkról. Napnál is világosabb: nem egyéb ez, mint egy tökéletesen időzített műbalhé. Most, pont most, a szerb és a magyar államfő közelgő találkozóját megelőző hetekben, napokban. Hangulatkeltés. Erőfitogtatás. A nemzeti feszültség kötelező érvényű szintentartása. Pongyola-magyarsággal azt is mondhatnám, hogy éppen most – amikor amúgy is el vagyunk árulva, de rendesen – olyannyira hiányzott ez nekünk, mint a szóláshasonlatbeli üveges tótnak a hanyatt esés...

Van Temerinben egy baljós hangzású, már magában is rossz asszociációkat sejtető NEXT nevű szórakozóhely. Amely a búvópatak elve alapján működik. Pénteken este kinyit, hétfő hajnalban pedig bezár. A hét többi napján egyszerűen nem üzemel. Ez már magában meglehetősen furcsa és szokatlan, de persze előfordul ilyesmi a vendéglát(óz)ásban. Az viszont már eleve kétessé és gyanússág teszi az üzletet, hogy valójában működési engedélye sincs. Csak amolyan „zugkocsma”. Amikor a településen már szinte minden más szórakozóhely bezár, akkor a záróra után kitessékelt vendégsereg rendszerint a Next felé veszi az útját. Mert tudnivaló, hogy az még hajnali 3-4 órakor is nyitva tart. Ott mindig kiszolgálják (étellel, itallal egyaránt) a kései vendéget. Tulajdonosa (nem nehéz megfejteni) nem magyar. 

Így volt ez az elmúlt hétvégén is. A Nextben sütöttek, főztek. A szórakozni vágyók pedig eszegettek, iszogattak. Magyar fiatalok egy csoportja is megjelent a vendéglőben. Helybeliek, óbecseiek és adaiak.

A mozaikkockákból összerakosgatott történet akkor kezdett különlegessé válni, amikor a helyszínre érkező egyik óbecsei fiatalember Sieg Heil! köszöntéssel lépett be a helyiségbe. Erre többen felkapták a fejüket az ott italozgató szerb nemzetiségű fiatalok közül. A heves szóváltást pedig egy idő után tettlegesség követte. A szemtanúk elmondása szerint akkor szabadultak el az indulatok, amikor az egyik magyar srác frissen kirendelt vacsorájába váratlanul „belerepült“ egy sörösüveg... A verekedés (amelyhez az eddigi híreszteléssel ellentétben nem is hívták ki a rendőrséget) az utcán folytatódott. Helyesebben: a magyarverés az utcán folytatódott. Mert akkor már „csupán” arról volt szó.

Az történt, hogy a kedélyek lecsillapodása után hazafelé induló magyar fiatalokat követte, sőt üldözőbe is vette egy kamion és három személygépkocsi. A kamion rakterében sörösládák voltak, amelyekből csak úgy záporoztak az üvegek az úttesten haladó fiúk irányába. Egy közülük a sántasága miatt állandóan lemaradt. Őt több üveg el is találta. A fején okozva sérüléseket. Amikor utolérték, baseballütővel és lánccal ütötték-verték. A többiek többször is visszafutottak hozzá, hogy védelmezzék, hogy segítsenek neki. Egy alkalommal el is esett, és csak az utolsó pillanatban sikerült felemelniük az úttestről. Különben áthajtott volna rajta a teherautó. Szorult helyzetükben a magyar fiatalok (ők öten voltak, puszta kézzel, a szerbek pedig vagy húszan és ütlegekkel felszerelkezve) úgy döntöttek, hogy kihívják a rendőrséget. Körülbelül 40 perc elteltével érkeztek meg a helyszínre. Az öt magyar fiatalt meggyőzték, hogy menjenek be a rendőrállomásra és ott mondják el a panaszukat. A más nemzetiségűek közül állítólag csupán két személyt hívattak be.

A hétvégi temerini történet tetőpontjaként hét magyar fiatalembert őrizetbe vettek. Orosz Attila, Orosz  Róbertés Koperec Csongorhelybeliek, Kovács Norbert és Karpinszki Kornél óbecsei, Smith Tomas és Apatocki Flórián pedig adai. 

Az Orosz családnál hétfőn délután házkutatást tartottak. Egy órától négy óráig zajlott a „helyszíni szemle”. Összesen tíz egyenruhás érkezett: hét férfi és három nő.

– Korrekt módon végezték a munkájukat. Nem dúlták fel a lakást, nem forgatták fel a szobáinkat. Amit elmozdítottak a helyéről, azt vissza is pakolták. Viszont nagyon sok mindent lefoglaltak. Összesen 34 különböző tárgyat. Elvitték a család mindkét számítógépét, 4 magyar nyelvű könyvet, újságokat, folyóiratokat, CD-ket, négy Magyarországot ábrázoló térképet és a magyar zászlót. Emellett még három és fél csomag plakátot és szórólapot, amelyek az idei EMI-táborra készültek – sorolta az édesapa, Orosz István.

A felesége, Angéla, évek óta küzd rákbetegségével. A bajt most az elhatalmasodott szívpanaszai is tetézik. Az ágyban fekvő asszonyt erősen megviselték az elmúlt napok történései. A következőket panaszolta:

– Nagyon meglepődtem, amikor a kiérkező egyenruhások valósággal megszállták a házunkat. Kértem, engedjék meg, hogy a munkahelyén felhívhassam a férjemet. Tíz perc alatt hazaért volna. De nem volt szabad. Két szomszédunkat hívtuk át, hogy legyenek jelen a házkutatásnál. A két gyerek összes pólóját elvitték, amelyeken valamilyen magyar felirat volt. Az általános iskolás lányunk német tankönyvét is le akarták foglalni, mert azt hitték, hogy valamilyen fasiszta szövegeket tartalmazó kiadvány. Alig sikerült velük megértetnem, hogy nem arról van szó. A spájzban is szétnéztek. Onnan az inhaláló készülékemet akarták elvinni, mert azt is gyanúsnak találták. De a legnagyobb felhajtás a katonaság által kimustrált holmikat tartalmazó boltban vásárolt (több darabból összehegesztett), repedt csövű puska, a második világháborús, rozsdás töltények és egy riasztópisztoly miatt volt. Főleg, amikor kiderült, hogy egyik fiunknak sincs fegyvertartási engedélye.

A szintén letartóztatott 19 éves Koperec Csongor szüleihez már csak hétfőn este érkeztek meg a házkutatást végzők. Fél nyolctól 9 óráig tartott a „helyszínelés”. Zsuzsát, az édesanyát leginkább arról faggatták, hogy a fiúnak miért van jó néhány katonai, terepszínű egyenruhára emlékeztető holmija. Afelől érdeklődtek, hogy Csongor miért vonzódik a tarka, militarista jellegű öltözékhez. – Fiunk szekrényéből elvittek 6 feliratos pólót, egy vastag porréteg lepte baseballütőt meg egy viperát. Összeszedték a magyar dalokat tartalmazó CD-ket és lefoglalták a horvát zászlót is. Nagyon aggódunk a gyerekünk miatt. A bajt csak tetézi, hogy Csongor szinte egyáltalán nem tud szerbül. Emiatt biztosan még nehezebb lesz a helyzete – tudtam meg az édesapától.

    

A 18 éves adai fiú, Apatocki Flórián idén fejezte be a középiskolát. Autószerelőnek tanult. Becsei barátnője révén került kapcsolatba az ottani fiatalokkal és a temeriniekkel. Édesanyja elmondása szerint egy nagyon összetartó társaságról van szó. A fia olyan barátokat szerzett, akik kiállnak egymásért. Ebben a hétvégi temerini esetben is – nagy valószínűséggel – ez történt. Védelmezték a legerőtlenebbet, azt, akit bántottak. A szintén óbecsei Kovács Norbertet. A 33 éves fiatalember története annyiból különleges, hogy egy balesetet követő elhibázott műtét után hét centiméterrel rövidebb lett az egyik lába, ami miatt kissé nehézkessé vált a járása. A Nextben lezajlott szóváltás és verekedés alkalmával sem tudott olyan gyorsan menekülni, mint a többiek. Ezért szenvedett súlyosabb sérüléseket. Őt lánccal ütötték-verték a támadók, és két seb keletkezett a fején. 

 – A letartóztatást követően még sikerült beszélnem a fiammal telefonon. Igyekeztem megnyugtatni és bátorítani. Egyébként is én vagyok az, aki a szülőkben tartja a lelket. Azzal vigasztalom őket, hogy a mi gyerekeinknek bántódása nem eshet, hiszen nem követtek el olyasmit, amiért esetleg börtönbe zárhatnák őket. Az általam felkért ügyvéd is ugyanezen a véleményen van. Szerinte legfeljebb egy hónapig tarthatják bent a fiúkat. Addig, amíg minden lehetséges tanút meghallgatnak az ügyben. Az ügyvéd nem csupán Flóriánt, hanem a másik óbecsei fiút,Karpinszki Kornélt is képviseli – mesélte az édesanya, Apatocki Magdolna.

A Smith család Kuláról költözött Adára. Fiuk, a 18 éves Tomas, Becsén jár középiskolába.  Szakácsnak tanul. Ez az utolsó éve. Végig jeles tanuló volt. Ezen a héten a számára nem lett volna tanítás, mivel az egész hetet a gyakorlaton kellett volna eltöltenie. A szomszédos faluban, Moholon, az ottani idősek otthonában. Hétfőn reggel a szokásos módon oda indult.

– Azóta nem láttuk a fiunkat, és szinte nem is tudunk róla semmit. Iskolatáskával a hátán ment el, egy szál rövid ujjúban – mondja Zsuzsanna, a könnyeivel küszködő édesanya. – Most csak tehetetlen idegeskedéssel telnek a napjaink. El sem tudjuk képzelni, mi lehet vele. Még arról sincs hírünk, hogy ép bőrrel megúszta-e a hétvégi verekedést. Csak találgatjuk a férjemmel, hogy mikor fogják hazaengedni, és közben amiatt is rettegünk, hogy egyáltalán folytathatja-e a majd a tanulmányait, vagy e sajnálatos incidens miatt el fogják távolítani az iskolából? A rendőrség hétfőn járt nálunk. A gyereket keresték. Tomas viszont akkor még nem érkezett haza. Amikor felhívtuk a telefonján, azt mondta, hogy már úton van. Az egyenruhások azon nyomban el is indultak érte, tehát valahonnan az utcáról vitték el. Azóta nálunk nem járt a rendőrség. Házkutatást sem tartottak. De nem is találtak volna semmi elkoboznivalót. A gyerekünket nem is érdekelt semmi más, egyedül csak a küzdősportok. Kiváló karatezó, kick bokszoló. Mindössze annyi információt sikerült csak szereznünk a szülőktől, hogy a temerini rendőrállomásról kedden hajnalban, olyan 3 óra körül szállították be őket a klisai fogdába.

 – Ma reggel arról értesítettek bennünket, hogy hivatalból kirendeltek a gyerek mellé egy ügyvédet. Azt viszont hiába hívogatjuk, sehogy nem tudjuk elérni. Nekünk nincs pénzük arra, hogy külön ügyvédet fogadjunk. Napszámból élünk. Számítógép sincs a házban. Nekünk arra nem futja. Azt is ma tudtuk meg, hogy a fiunk eddig még nem tett vallomást. Hallgatással védekezett – mondja Georg, az édesapa.

A másik óbecsei srác, Karpinszki Kornél most 21 éves. Ő nagyon korán, még 9 évesen kimaradt az általános iskolából. Súlyos beteg volt, 8 évesen két szívinfarktuson esett át. Azóta sem állt helyre az egészségi állapota. Alkalmanként idénymunkákkal próbált hozzájárulni a családi költségvetéshez. Otthon lakott a szüleivel és a bátyjával.

Albert, az idősebbik fiú a következőket mondta: – Nálunk hétfőn délután, fél kettő tájban jelent meg a rendőrség. Akkor vitték el az öcsémet és Kovács Norbertet, aki szintén a házunkban tartózkodott. Azt mondták, hogy a temerini rendőrállomásra szállítják őket, és a kihallgatás után, még aznap haza is jöhetnek. Persze, ez nem így történt. Édesapám valamelyest belenyugodott a történtekbe, de anyánkat nagyon megviseli. Tőlünk csak a közösen használt számítógépet vitték el, semmi mást.

Az újabb sajnálatos temerini esetnek természeten lesz folytatása. A 48 órás előzetes, vizsgálati fogság ideje lejárt. A legfrissebb információk szerint két fiú esetében (Orosz Attila és Orosz Róbert) a vizsgálati fogság idejét egy hónappal meghosszabbították.

Szabó Angéla