El kell utasítani a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény javasolt!

A nemzeti tanácsoktól szóló törvény csak olyan módosítása fogadható el, amelyik a szerbiai nemzeti kisebbségek számra biztosítja azokat a jogokat, amelyeket Szerbia a koszóvói szerbek számára követel.

Előzmények

Szerbia Európai Uniós (EU) csatlakozásának egyik feltétele a stabil demokratikus intézményrendszer létezése, az emberi és kisebbségi jogok érvényesülése, valamint védelme.

Az Európai Parlament (EP) a Szerbiáról szóló 2014. évi eredményjelentéshez fűződő, 2015. március 11-i állásfoglalásában Szerbiát arra „ösztönözte, hogy a 23. fejezettel (alapvető jogokkal) kapcsolatos cselekvési terv keretében vállaljon kötelezettséget egy, a nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló külön cselekvési terv elkészítésére” (2014/2949(RSP), 30. pont).[1]

A munkacsoport, amely a nemzeti kisebbségi akcióterv kidolgozását kapta feladatul, 2015. április 7-én tartotta meg első ülését Belgrádban. A munkában a Vajdasági Magyar Szövetség/VMSZ) képviseletében) részt vett Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács  (MNT) elnöke, a munkacsoport tagja,[2] és Nyilas Mihály tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkár is.

A szerb kormány – az EP 2015. március 11-i állásfoglalásával[3] összhangban – 2016. március 3-án külön cselekvési tervet fogadott el a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére,[4] ami szerves része lett a 2016. április 27-én elfogadott, a 23. fejezettel kapcsolatos akciótervnek.[5]

Cselekvési Terv

A Cselekvési Terv (a 9. fejezet 4. pontjában) – figyelembe véve az Alkotmánybíróság  IUz-882/2010. számú 2014. évi januári határozatát is,[6] a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló új törvény vagy pedig a jelenlegi törvény módosításának és kiegészítésének elfogadását látta elő, „annak biztosítására, hogy a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai teljes mértékben hozzájáruljanak az integrált társadalom létrehozásához”. Ezt a megfogalmazást a Cselekvési Terv még meg is ismétli.

Azért fontos ezt kiemelni, mivel a Cselekvési Terv már meghatározta a nemzeti tanácsok feladatát, ez pedig, hogy „teljes mértékben hozzájáruljanak az integrált társadalom létrehozásához”. Nem azt mondja, tehát, a Cselekvési Terv, hogy a nemzeti tanácsok feladata a nemzeti kisebbségek önkormányzatiságának/autonómiájának a megvalósítása, identitásának megőrzése és fejlesztése, jogainak érvényesítése. Ennek aztán számos, a nemzeti tanácsok jogi helyzetével kapcsolatos negatív következménye lett, illetve van.

A szerb kormánynak – ha figyelembe vesszük, hogy a munkacsoport  az első ülését 2015. április 7-én tartotta meg – 32 hónapra volt, tehát, szüksége, hogy elkészítse A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény módosításának munkajellegű anyagát, miközben a törvényt még – a cselekvési tervben előlátott menetrend szerint – 2017. I. negyedévében el kellet volna fogadni.

Az lehetne mondani, hogy nem kapkodták el. Talán még november 27-én se hozták volna nyilvánosságra a módosítási javaslatokat, ha az EU nem sürgette volna meg.

„Nyilvános konzultatív vita”

A „nyilvános konzultatív vitával” kapcsolatban – ahogyan a szervezők nevezik a december 15-ére tervezet szabadkai „megbeszélést” – el kell mondani, hogy az Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium mindössze öt ilyen összejövetelt tervezett. Ezekből is csak egyet Vajdaságban, amit november 29-én tartottak meg Újvidéken. A közvélemény erről is csak utólag értesült, és amelyen – ismereteim szerint – csupa meghívott állami hivatalnok vett részt. Köztük talán egy-két magyar állami tisztségviselői is volt. Információim szerint, még az MNT képviselői sem voltak jelen.

Ezt a december 15-eit szabadkai „megbeszélést” utólag iktatták a kalendáriumba, vélhetően az (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) missziójának követelésére, vagy részvétele miatt. Nagyon visszatetsző lett volna, ugyanis ha a törvényt a nemzeti kisebbségek részvétele nélkül, úgymond suba alatt fogadják el. Ehhez kell a szabadkai „megbeszélés”. Hogy ez is mennyire nyilvános, vagyis hogy kiket hívtak meg, ki vehet részt rajta, arról nincsenek információim.

Nagyon úgy néz, ki, hogy a dokumentumról szóló vitát a december 18-án Belgrádban tervezett összejövetelen véglegesítik is.

A sajtó szerepe

A „nyilvános konzultatív vitával” kapcsolatban kétféle észrevételem is van. Az egyik az, hogy a magyar sajtóban erről a fontos dokumentumról eddig egy szót nem olvastam. Ezen nem kell csodálkozni, mert a VMSZ befolyása alatt lévő magyar elsősorban nyomtatott sajtó más, a közösséggel kapcsolatos fontos eseményekről sem tájékoztat.  Tipikus példája ennek a tordai iskolában tartott háromhetes kényszerszünettel kapcsolatos tájékoztatás, amikor az újságírókat szinte noszogatni kellett, hogy hozzák már nyilvánosságra, mi történik. (Most sem a felelősség kérdését vetik fel, hanem úgy írnak, mintha ez a szünet még használt is volna a diákoknak!)

Normális körülmények között a Magyar Szónak mellékletként meg kellett volna jelentetni ezt a munkadokumentumot és annak az indoklását. Elvégre egy olyan okiratról van szó, amely hosszú távon meghatározhatja közösségünk jövőjét.

A másik észrevételem, hogy az újvidéki és a szabadkai „nyilvános konzultatív vitát” az állami szervek szervezik.

Oda jutottunk, hogy most már nincsen egyetlen magyar intézményünk, egyetlen civil szervezetünk sem, amelyik képes lenne mozgósítani, tanácskozásra hívni a magyar értelmiségieket, a szakembereket és azokat, akik érdeklődnek a kisebbségi jogok érvényesítése iránt, hogy megvitassák ezt a dokumentumot és közös álláspontokat fogalmaznának meg. Ez is arra utal, hogy milyen szomorú helyzetbe is kerültünk az utóbbi évek során.

Na és, természetesen, felvetődik a kérdés, hogy az MNT miért nem tárgyalt erről a dokumentumról? Vagy nem róla is szól? A VMSZ sem hallatta hangját a témában! Vagy a hatalmi koalíció részeseként támogatja a javaslatokat?

„Munkadokumentum”

Maga a dokumentum, amelyik a jelenlegi nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítási munkajellegű javaslatait tartalmazza, 35 oldalból illetve 123 szakaszból áll. Ehhez tartozik még egy 11 oldalas indoklás. Csak szerb nyelven és cirill betűvel találhatók meg az illetéke minisztérium honlapján.[7] Ez már eleve szűkíti azoknak a körét, akik mérvadóan részt tudnának venni a „nyilvános konzultatív vitában”.

A dokumentum sajnos rossz. Nem a nemzeti kisebbségek önkormányzatának, ennek a szerzett jognak a továbbfejlesztését, hanem annak a leépítését szolgálja.

Mint minden törvény, úgy ennek is az első néhány szakasza a legfontosabb, amelyek meghatározzák, hogy miről is szól, vagyis definiálja a tartalmát.

A konkrét esetben már vitás az első szakasz is, mivel változik az, hogy mire is vonatkozik, mit is szabályoz a törvény.

A nemzeti tanácsokról szóló hatályos törvény[8] a nemzeti tanácsok „hatáskörét” szabályozta a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén stb.

Az új megfogalmazás szerint a törvény a nemzeti tanácsok „jogállását és jogosítványait” rendezné.

Az új, 1A szakasz szerint „a nemzeti tanács a nemzeti kisebbségek önkormányzati joga megvalósításának intézményes formája, a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén, amelyre a törvény által bizonyos közmeghatalmazásokat ruháznak, hogy részt vegyen vagy önállóan döntsön bizonyos kérdésekről ezeken a területeken”. Ebből látszik, hogy ez közel sem jelent még csak nemzeti kisebbségi kulturális autonómiát sem. Sőt az eddig nemzeti tanácsi hatáskör további szűkítését vetíti előre.

Ezt igazolja a 2-es szakasz is, amely törli a nemzeti tanácsok jogát, hogy intézményeket, gazdasági társaságokat és egyéb szervezeteket alapítsanak.

Ezek a megfogalmazások semmilyen önkormányzatot, autonómiát nem biztosítanak a nemzeti kisebbségek számára, a nemzeti tanácsokat pedig a központosított hatalmi szervek gyámsága alá rendelik.

Erre utal, például, a  25. szakasz 4. bekezdése is, miszerint „a nemzeti tanács az ülése utáni 15 napos határidőn belül a nemzeti tanács (a felelős személy súlyos pénzbírságolásának kilátásba helyezése mellett – B. A.) köteles elküldeni a jegyzőkönyvet és minden határozatot az illetékes minisztériumnak”, sőt a tartományi szerveknek is.

Kirívónak is lehetne nevezni az ugyancsak új 2/a szakaszt, miszerint „a nemzeti tanács elnevezése szerb nyelvű és cirill betűs kell, hogy legyen”. De mi is várhatunk egy minisztériumtól, amelyiknek a vezetője a miloševići párt tagja?

Összefoglalás

Teljesen egyetértek és támogatom a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) álláspontját,[9] miszerint „Szerbia csökkenti a nemzeti tanácsok jogkörét”, és a Magyar Mozgalom közleményébe foglaltakat,[10] hogy a törvény módosításának munkaváltozata „megalázó és elfogadhatatlan”. Ezért teljes egészében el kell utasítani.

A nemzeti tanácsoktól szóló törvény csak olyan módosítása fogadható el, amelyik a szerbiai nemzeti kisebbségek számra biztosítja azokat a jogokat, amelyeket Szerbia a koszovói szerbek számára követel.

Erről természetesen értesíteni kellene az EBESZ és az Európai Unió belgrádi irodáját, valamint az Európai Parlament (EP) magyar képviselőit és, természetesen, a magyar kormányt.

BOZÓKI Antal,

Újvidék, 2017. 12. 14.

[1]http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P8-TA-2015-0065+0+DOC+XML+V0//HU, vagy http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=TA&reference=P8-TA-2015-0065&language=HU&ring=B8-2015-0213
[2] Megtartotta első ülését a kisebbségi akcióterv kidolgozásáért felelős munkacsoport (videó).http://pannonrtv.com/web/?p=197303, 2015. április 7.
A munkacsoportot az Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium 2014. március 23-i végzésével nevezték ki.  A csoport összesen kilenc alkalommal ülésezett, legutóbb 2015. december 28-án. Beszámoló a Magyar Nemzeti Tanács kétéves munkájáról (2014–2016), Szabadka, 2016 decembere 90 (az MNT 2016. december 29-i, 22. ülésének anyaga) 77.
[3] Lásd az 1-es alatti jegyzetben.
[4] Usvojen Akcioni plan za ostvarivanje prava nacionalnih manjina [Elfogadták a nemzeti kisebbségi cselekvési tervet]
http://www.ljudskaprava.gov.rs/sh/press/vesti/usvojen-akcioni-plan-za-ostvarivanje-prava-nacionalnih-manjina
[5] Akcioni plan za poglavlje 23. 3.8. Položaj nacionalnih manjina [A 23. fejezettel kapcsolatos akcióterv. 3.8. A nemzeti kisebbségek helyzete] 303–354.http://www.mpravde.gov.rs/tekst/12647/akcioni-plan-za-pregovaranje-poglavlja-23-usvojen-na-sednici-vlade-srbije-27-aprila-2016.php
[6] Az SZK Hivatalos Közlönye, 20/14. szám.
[7] http://www.mduls.gov.rs/aktivnosti-saopstenja.php#a940 és http://mduls.gov.rs/dokumenta-zakoni-javne-rasprave.php
[8] A SZK Hivatalos Közlönye, 72/2009., 20/2014- AB, 55/2014. sz.
[9] https://yourlisten.com/VMDKhangja és http://www.vmdk.org.rs/, 2017. december 6.
[10] Megalázó és elfogadhatatlan. http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/megalazo-es-elfogadhatatlan, 2017. december 8.

Magyar cégek a Vajdaságban: így lett a nemzetegyesítésből kihasznált munkaerő

Fotó: thyillustration

Amikor öt éve, 2012 augusztusában Matolcsy György meghirdette a Wekerle-tervet, a kormánypárti politikusok nem fukarkodtak a patetikus jelzőkkel. Volt, aki egyenesen gazdasági nemzetegyesítésnek nevezte a programot, amelynek legfőbb stratégiai célja a hazai vállalkozások Kárpát-medencei pozícióinak erősítése volt. A magyar vállalkozók hamarosan fel is fedezték maguknak a Vajdaságot, amely több okból is kiaknázatlan aranybányának bizonyult. Ma szinte tapintani lehet a csalódottságot a helyi magyarok körében. A Vajdaságban jártunk, hogy megnézzük, hogyan halad a „nemzetegyesítés”.

– Ön biztosan nem idevalósi! – állapítja meg Újvidéken egy középkorú szerb asszony a Mihajlo Pupin körúton, amint a villanyrendőrnél várakozunk a Szerb Nemzeti Színház közelében.

– Miből gondolja? – kérdezek vissza. Elmosolyodik, és a villanypóznára mutat, amelyen álláshirdetés függ, épp most másoltam a jegyzetfüzetembe a szövegét. A papíron ez áll: „Külföldi vállalat munkatársakat keres. Nyugdíjasok is lehetnek.”

– Ezeknek itt már senki sem hisz – jegyzi meg.

Biljana, az ötven körüli nő akkor válik igazán bőbeszédűvé, amikor megtudja, hogy Magyarországról jöttem. A lánya tanítóként dolgozik Szabadkán, a veje pedig fél éve fordult munkaközvetítőhöz, mert arra gondolt, hogy Magyarországon több pénzt tudna keresni, mint odahaza raktárosként. Ennek semmi akadálya nem lett volna, hiszen a férfi már megkapta a magyar állampolgárságot, anyai ágon ugyanis magyar. Csakhogy a munkaközvetítő végül nem juttatta álláshoz, ellenben tízezer dinárral, huszonötezer forinttal megrövidítette.

Álláshirdetés Újvidéken

A szerző felvétele

– Még szerencse, hogy nem mondott fel, így legalább megkapja a minimálbért – mondja az asszony. Ez Szerbiában 22 620 dinár, ami 57 500 forintnak felel meg. Az átlagos nettó bér 125 ezer forint.

******

Szabadkán még az utcára sem kell kimenni, ha valaki munkát keres. A magyar cégek itt egyenesen a postaládákba szórják a hirdetéseiket. Tamás, az egyik magyarországi munkaközvetítő cég helyi irodavezetője mutat is ezekből egyet: „Magyarországi állásajánlatok ingyenes szállással. Multinacionális partnercégeink számára keresünk termelési operátorokat.” Az érdeklődőket 140-160 ezer forintos nettó kereseti lehetőséggel, műszakpótlékkal, kafetériával és sok mással kecsegtetik, ezért cserébe a kettős állampolgárság meglétét, általános iskolai végzettséget, állómunka vállalását és büntetlen előéletet várnak el. A papír alján csak egy szerb mobilszámot közölnek, valamint a tájékoztató helyszínét és időpontját. Ezek a „cégek” a legtöbbször százalékos részesedést szednek be a közvetítésért, az utazásért előre kérik a pénzt – többnyire munkanélküliektől.

Hogyan indult meg a vajdasági magyar munkaerő elszipkázása? Tamás szerint az elvándorlásnak a kettős állampolgárság adott lendületet. Tömegeknek lett elegük abból, hogy Szerbiában nem tudnak megélni, a cégek pedig semmibe veszik a munkavállalók jogait.

– Aki megkeresi a minimálbért, az szerencsésnek mondhatja magát. Előfordul, hogy átutalják ugyan a munkavállalónak a fizetést, mert az kötelező, viszont a dolgozónak vissza kell adnia a pénz egy részét, különben kirúgják – magyarázza Tamás. Szerinte lényegtelen, hogy milyen tulajdonban van az adott cég. A gyakorlat a fontos, s azt sokszor egymástól tanulják el a vállalatok. A kettős állampolgárság jelenti az egyetlen egérutat azok számára, akiknek elegük lett a megaláztatásokból. Megnyitotta ugyanis az utat külföldre, elsősorban nyugat felé. A vajdasági magyarok körében Anglia, Németország és Ausztria a legkedveltebb célállomás, s ezzel párhuzamosan beindult egy másik folyamat is: a nyugat-magyarországi cégek ma már sokszor a vajdaságiakkal töltik fel azokat az álláshelyeket, amelyekre nem találnak magyarországi munkaerőt.

A diplomások helyett egyre több alapfokú végzettségű határon túli magyar jön át. 

Öt év alatt ötvenezren települtek át.

– Amikor tájékoztatjuk őket a munkáról, csak meredten néznek, mert annyira rosszak az itteni tapasztalataik, hogy ahhoz képest Magyarország mennyországnak tűnik – mondja a férfi, aki azt is elárulja, hogy az irodája által kiközvetített dolgozók átlagban 150 ezer forintot keresnek, amelyből ugyan meggazdagodni biztosan nem fognak, mégis majdnem háromszorosát kereshetik meg a szerbiai minimálbérnek. Persze csak akkor, ha nem valamelyik csaló céggel hozza őket össze a balszerencse, mert akkor sok pénzt fizethetnek ki a semmiért.

******

A magyar gazdaság Kárpát-medencei léptékű növekedési stratégiája – ezt az alcímet kapta a Wekerle-terv, amelyet pontosan öt évvel ezelőtt mutatott be Matolcsy György akkori pénzügyminiszter. A 25 oldalas dokumentum szerint a kormány stratégiai szövetségesként tekint a szomszédos országokban élő magyarokra. Matolcsyék arra ösztönözték a magyar cégeket, hogy nagyobb szerepet vállaljanak a határon túli régiókban. A vállalkozások azontúl, hogy olcsó munkaerőre tehetnek szert, hozzájárulhatnak a magyarság szülőföldön való megmaradásához. A vállalkozóknak kapóra jött, hogy 2014-ben a szerb kormány új munkatörvényt fogadott el, melynek célja a foglalkoztatottság növelése volt. Az elmúlt három év adatai azt mutatják, ez sikerült is. Csakhogy ezeket a szép számokat csak úgy tudták elérni, hogy a végletekig megnyirbálták a munkavállalók jogait. Utólag visszatekintve akár igazat is adhatunk a tiltakozó szakszervezeteknek, amelyek a „rabszolgaságról szóló törvény” nevet adták a jogszabálynak.

Függetlenül attól, hogy időközben a Wekerle-terv szó szerint kimúlt – a kezdeményezést koordináló, állami tulajdonú Kárpát Régió Üzleti Hálózat Zrt. a múlt évben végelszámolás alá került –, a magyarországi cégek kapva kaptak a „gazdasági nemzetegyesítés” adta előnyökön, a végletekig kihasználva a szerb munkatörvénykönyv kínálta munkáltatói lehetőségeket.

Szó szerint becsődölt a kormány bő három éve indított gazdaságösztönzési programja.

– Ha a magyarországi vezetőség megtudná, mi folyik itt, el sem hinnék, hogy ilyen létezik – mondja a Tisza Automotive Kft. egyik volt dolgozója, aki arra kér, hogy cikkünkben az igazi neve helyett Gábornak nevezzük. Ez a vállalat a Vajdaságban a legnagyobb magyarországi foglalkoztató: a gyárat Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, valamint Aleksandar Vučić szerb kormányfő nyitotta meg 2015 szeptemberében. „Teljesen biztos vagyok benne, hogy Szerbia és Magyarország előtt nagyon szép közös jövő áll” – bátorította akkor a szerb miniszterelnök az egybegyűlteket.

Szijjártó Péter és Aleksandar Vucic 

a Tisza Automotive Kft. üzemének megnyitóján 

2015. szeptember 23-án. Nagyon szép közös jövő

Fotó: Ujvári Sándor / MTI

Ebből a szép közös jövőből Gábor nem sokat tapasztalt.

– Hozzánk nem az iskolázott emberek jönnek dolgozni, az igaz, de azért nem kellene bennünket hülyének nézni. A hét első felében a kisfőnökök szépen kérnek bennünket, hogy maradjunk benn tovább, hogy a hét második felében időben hazamehessünk. Csütörtökön és pénteken aztán azzal jönnek, hogy bele kell húznunk, hogy a hét végén ne kelljen bejönnünk dolgozni. Aztán a hét végén szépen behívnak megint munkára. Aki nem jön, azt nem hivatalosan, de kirúgással fenyegetik – panaszolja a férfi. – A normát is folyamatosan emelik. Mondtam is a többieknek, nem vagyunk normálisak, gürcölünk, mint a lovak, hogy megmutassuk, milyen jól tudunk dolgozni. Csakhogy ennek soha nem érünk a végére, csak azt értük el vele, hogy a mostani normát már alig bírjuk erővel.

A férfi szerint a dolgozók fluktuációja azért olyan nagy a gyárban, mert kevesen bírják fizikailag azt az iramot, amelyet a vezetők diktálnak. Korábban heti negyven órát kellett dolgozniuk, nemrégiben azonban új szerződést kaptak, amelyben az szerepel, hogy akár heti hatvan órát is dolgoztathatják őket. Ráadásul a szerződést szerbül kapták kézhez a munkások, pedig nagyon sokan közülük egyáltalán nem beszélik az államnyelvet. A társaik magyarázták el nekik, mit írnak alá.

– Hihetetlen, hogy épp egy magyar cég nem tartja tiszteletben a magyarok nyelvhasználatát – háborog Gábor. – Hozzák csak ki az újságban, hogy a magyarországi nagyfőnökök végre megtudják, mit művelnek velünk itt, Szerbiában!

Mivel Gábor úgy gondolja, hogy a megaláztatásaikról a magyarországi vezetők semmit nem tudnak, felkerestük a Tisza Automotive ügyvezető igazgatóját, Gladinetz Andrást, akinek felsoroltuk a hallott panaszokat. Gladinetz már elöljáróban jelezte: a cég alapelve, hogy semmi olyat nem tesz, ami a munka törvénykönyvébe ütközne. A gépjárműkábeleket gyártó cég akkor tudja teljesíteni a megrendeléseket, ha a munkaügyi kommandók nem állítják le a termelést, az ugyanis nagyon sokba kerülne a vállalatnak. Az igazgató szerint a problémák múlt év szeptemberében kezdődtek, amikor nagyon megugrott a hiányzások száma, így olyan nap is volt, amikor a dolgozók 15 százaléka nem jelent meg a munkahelyén (a zentai gyárban több mint 800 főt foglalkoztatnak). Így a túlórákra azért volt szükség, hogy a megrendelőknek időre tudják szállítani a legyártott kábelkorbácsokat. Gladinetz a fő problémát inkább abban látja, hogy a munka törvénykönyve „táppénzcentrikus”. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az orvos harminc napra kiírhatja a dolgozót táppénzre, majd miután akár csak egy napra visszamegy dolgozni, újra elmehet táppénzre – ezzel pedig sokan visszaélnek.

Ami a szerb nyelvű szerződésmódosítást illeti, Gladinetz András elmondta: a munkaszerződések módosítása náluk úgy történik, hogy az átadott szöveget a dolgozó hazaviheti, és nyolc napig gondolkodhat rajta, hogy aláírja-e. Hozzátette: a cég belső szabályzata tartalmazza azt a lehetőséget, hogy bárki bármilyen dokumentumot magyar nyelven kérjen, többek között a munkaszerződést is, ezt a cég, ahogy eddig, a továbbiakban is biztosítani fogja.

Ami a fluktuációt illeti, Gladinetz András szerint többségük az első pár hónapban történik, amikor a munkavállaló beáll dolgozni, és kiderül, hogy másra számított. Az igazgató szerint a zentai gyárban meg kell különböztetni a magyar és a szerb ajkúak fluktuációját. A magyarok ugyanis folyamatosan külföldre vándorolnak.

******

– Minek maradjak itt? Ez katasztrófa sújtotta övezet! – így reagál Zsolt a kérdésünkre, amikor a szabadkai Köztársaság téren egy kávézónál arról kérdezzük, hogy friss diplomás mérnökként miért nem próbál elhelyezkedni szülővárosában, Szabadkán. A közeli ipari parkban számos külföldi cég telepedett meg, amelyek lassan már mindenkit örömmel fogadnak. Ez pedig nem véletlen: az egyik szabadkai szakszervezet vezetője szerint a városból az elmúlt években kilencezren költöztek el, így súlyos munkaerőhiány van Szabadkán.

– Ez a hely alapvetően rabszolgáknak való. Pesten, de még Szegeden is minimum négyszeresét keresném meg annak, amit itt akár a magyarországi cégek is adnának – mondja a fiatalember.

Zsolt szülei Szabadkán laknak, itt is akarnak maradni, neki viszont mindenki azt tanácsolta a családban, hogy ha lehet, menjen külföldre. A Wekerle-tervről ugyan nem hallott, arra viszont még a gimnazista éveiből emlékszik, hogy öt-hat éve mindenki azt hitte, hamarosan jönnek a magyar cégek, amelyek magyarokat foglalkoztatnak majd.

– Jöttek is, de egy fokkal sem jobbak, mint a szerbek. Ez az igazi pofon – magyarázza a férfi, akinek az egykori szabadkai osztálytársai közül sokan magyar cégeknél helyezkedtek el. A legtöbben azonban csalódtak, mert azt tapasztalták, hogy ezek csak az olcsó és könnyen kihasználható munkaerőt látják az itteni magyarokban. Neki és több tízezer vajdasági magyarnak a „gazdasági nemzetegyesítés” a Magyarországra költözést jelenti.

******

A legutóbbi, 2011-es népszámlálás szerint a Vajdaságban körülbelül 250 ezer magyar élt. Azóta azonban rengetegen hagyták el szülőföldjüket. Sokan már középiskolába is Magyarországon jártak, és eszük ágában sem volt visszaköltözni. Az elvándorlásnak a magyar állampolgárság megszerzésének lehetősége adott lendületet. Hirtelen azok is magyarok lettek, akik korábban szerbnek vallották magukat, bár voltak magyar felmenőik is. A nyelviskolák nem győztek magyarnyelv-tanfolyamokat indítani, a papírok megszerzésének egyik feltétele ugyanis a biztos nyelvtudás.

Miként lehetnénk ügyesebbek a nagypolitikában úgy, hogy közben a határon túli magyarok érdekei se sérüljenek?

Bár a rendszerváltás előtti Magyarország egyáltalán nem tűnt vonzónak a Jugoszláviában élők számára, sőt néhányan le is nézték kissé a szegény kommunista országban élő nemzettársakat, a délszláv háború éveiben fordult a kocka. A magyarságukat megőrző szülők azon igyekeztek, hogy gyermekük jobb körülmények között élhessen a határ túloldalán. Ekkoriban alakult ki az az idealista Magyarország-kép a vajdaságiakban, amelynek nyomai még most is fellelhetők itt-ott, és amelyet a munkásaikat kihasználó cégek épp napjainkban rombolnak porig, gazdasági nemzetegyesítés címén.

Persze a magyar cégek szerepvállalását megítélhetjük szigorúan gazdasági szemszögből is. Mondhatjuk, hogy mindent szabad, ami nem ütközik a szerb munkajoggal. Magyarországra sem azért jönnek a nyugati cégek, mert velünk szeretnének jót tenni, hanem mert az alacsony bérek miatt kifizetődő. Ha viszont elfogadjuk ezt az álláspontot, ismerjük be azt is, hogy a nemzet gazdasági újraegyesítése csak lózung, politikai termék, amellyel a nemzeti ideáktól mentes kapitalista szándékainkat próbáljuk leplezni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.26.

Forrás:

HÉTVÉGI MAGAZIN

Majláth Roland

Szomorú szerda

Kiss Igor

Egy előadás, 

amelyen grafikonokon lett bemutatva 

a vajdasági magyarság sorvadása, fogyása.

A Rákóczi Szövetség meghívására múlt szerdán egy fiatal szociológus – Kiss Igor – tartott vetítéssel egybekötött előadást a városi képtárban.

A vendég Pécsen doktorandusz, kisebbségkutató. Óbecsén él, nős, hamarosan születik a második gyermekük. Fontosnak tartotta megjegyezni családi állapotát, mert saját példáján, az itteni életén keresztül is tapasztalja a szakterülete, a népesedés legégetőbb problémáit. Ahogy találóan megjegyezte: „azt csinálja, amit tanul, amit szeret, és ott, ahol haszna van.” Szerencsés ember.
A helyzet, ami Vajdaság demográfiai és szociográfiai adatait illeti, már korántsem ilyen szívderítőn szerencsés. A 2011. évi népszámlálás eredményeit jó ideig semmibe vettük. A Szerb Statisztikai Hivatal csak most (2015-2016-ban!) publikálta a végső adatokat. Még ekkor sem abban a mélységben, mintsem kívánatos lenne. Az irdatlan adathalmazból (30 kötet, 4500 oldal) ember legyen a talpán, aki gyorselemzést készít. A számok helyett a helyzetkép a laikusoknak is láttatóbb, ezért Kiss Igor grafikonok segítségével magyarázta a sokkoló tényeket.

Ami a magyarságot illeti: Szabadkán, Óbecsén és Csókán már csak relatív többségnek számítunk. Ez azt jelenti, hogy ezekben a községekben 50% alá esett a magyarság létszáma. 

Vajdaságban Kanizsa, Zenta, Ada és Topolya kivételével mindenütt a szerb dominancia érvényesül, leszámítva két községet, ahol még a szlovák populáció relatíve szintén jelen van.

Az iskolai végzettség szempontjából körzetek szerint Belgrád és Újvidék toronymagasan vezet az egyetemisták létszámában. Ezek a fiatalok szinte sosem mennek többet vissza a leszakadó körzetekbe.

Vagy 20% tekinthető a szerbiai nagyvárosokban egyetemet végzett szakembernek. Ez az arány az Unióban bőven a 30% fölött van. De az írástudatlanság terén is Szerbia a harmadik világ szintjén kullog. Mindennél beszédesebb azonban, hogy míg ’87-ben 3500 vajdasági magyar született, addig 2011-ben már csak 1200 csecsemővel lettünk többen. 

Az össz szerbiai népesség közül egyedül a cigányság népszaporulata – tudományos tételként és nem más módon – ideális. Harminc éve még több magyar született, mint cigány. Mára háromszor annyi roma jön világra, mint magyar. Napjainkban kezd kitűnni: nincs középnemzedékünk. A cigányság átlag életkora 28,31 év, 42,2 a szerbiai átlag, a vajdasági magyar bőven 45 év fölöttinek számít. Elöregedünk. Az sem vigasz, hogy a helyi szlovének és németek még a magyartól is korosabbak. Ebben a természetes fogyás mellett az elvándorlás a ludas. Kiss szerint hiába próbálnak aktuálpolitikai szinten vétkeseket kreálni: az elvándorlás nem csak nálunk, mindenütt, még a jóléti államokban is egyfajta jelenséggé vált. Nagy a turbulencia. A globalizáció kapui kinyíltak. Az előadó állította: ettől már volt rosszabb helyzetben is a délvidéki magyarság, mégis túléltük.

Másik optimizmusra adó ok, hogy a rendezvényt egyetlen illetékes, megbízott, a témában jártas közéleti emberünk sem tartotta fontosnak meglátogatni.

Úgy látszik minden rendben a délvidéki népesedésünkkel, a munkahelyekkel és társadalomtudományi értelemben sincs itt mit tenni, miről gondolkodni. Lehet tehát behűteni a pezsgőt.

Jövőre megint jobb lesz.

Hát persze.

Forrás: Rákóczi Szövetség

Látszat konyha, látszat politika…

Különböző műsorok repertoárján fontos kellék lett a konyha, amelyben kamerák előtt főzőcskézik  a média színe-java a falu papja meg a párttitkára, mímelve, hogy még főzni is tudnak. A hangsúly a mímelésen van, mert legtöbbjük még a fakanalat sem tudja rendesen a kezében tartani a lényeg a show és nem az ételízesítő só!

Petőfi által tudjuk:  - „Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?”

Ugyebár a nép enni-inni akar és egy picinykét jól élni, de valahogy ez a népnek nem nagyon jön össze itt a Kárpátok koszorújában, ahol több a koszorúzás, mint a bölcsőáldás. Jót mosolygok a délvidéki látszatosdinak is, ma már a látszat konyha sem a régi, mert egyre kevesebb jut a látszat fazékba, de egyre több a látszat politikus, megmondó ember, aki beleszól a beleszólni valóba, így a fazékba is csakis falunapkor. Ilyenkor összeröffen a falu párttagjainak színe java, hogy egymásnak örülve önfeledten látszat konyha mögé bújva, látszat polemizáljanak egyet. Valahogy évről évre egyre fogy e tábor, de az öröm egyre hangosabb. A kívülálló érthetetlenül áll e jelenség mögött, ezek minek is örülnek ennyire? Minden megy tönkre ezek meg vigadva ünneplik meg azt, hogy egyre lejjebb csúsznak!? E réteg soha nem megy tönkre, csak oldalt vállt!

Ma már minden családot érint az elvándorlás bár gőzerővel megy a propaganda, hogy miért és mennyiért kell, hogy itt maradjon az atyókfia.  A prosperálok maroknyi hadának fontos a látszat itt maradás pályázati pénzleosztás hadműveletéhez jó pofizni, pedig csak jó "lobby"* alany az itt szenvedő többség, ami mögé kormányzati pénzeket lehet lehívni és ide-oda tologatni, mígnem a megfelelő politikus zsebecskéjébe nem landol a megfelelő százalékban, úgy megérdemelt nemzet védő, egyesítő és megtartó céllal. Egy nagy pocsolyán-túli üzletembert követnek meg spekulációi végett, nos, ez nem pontosan ugyan az csak a szint egy kicsit lejjebb van?  E cselekedet nem emigrációt segítő tett? Falunapon nem egy bőgő alatt éneklőket el kell lehetetleníteni, peremre kell szorítani, meg kell bélyegezni és el kell üldözni, szép kis terv a demokrácia jegyében, de hol van itt demokrácia? A keleti kommunista blokk mímeli a látszat módszerváltást, diktatúra ez a javából bármerre tekintek! Emberi jogok? Eszik vagy isszák azt, így falunapkor? Utólag Brüsszel is vakaródzik, hogy az intézményesített demokráciának még a látszata sem működik, de az ő érdeke is más, akkor hallgatott, most okoskodik, hogy nem tudta ott mi folyik… EU-tanázia, ez a javából!

Minap felemeltem fejem, hogy egy megmondó ember saját népét szidalmazta, hogy milyen lomha és lusta. E megmondó ember egyetlen egy napot nem dolgozott gazdaságban, egyetlen egy fránya napot sem, de meg tudja mondani ki a lusta, dologkerülő! Itt már, ez nem meglepő, hiszen a vezetésképtelen vezetők korát éljük meg, amely a spekuláció azon része, hogy teljesen áttaposható legyen a rendszer rövid időn belül, semmi belső ellenállás nélkül. Itt tartunk, bár a látszat ugyebár csalós, de a nép jó, ha csatlós, büszkén felvonulós. Vezető munkakörhöz oklevél nem "köll", csak kispohár, meg szétterpesztett láb elegendő…

Igen, még kér a nép... addig, de az öntömjénező, ezt nem érti, hogyan érthetné, ha nincs néki mivel, ha meg jön, az újabb váltás: kis-ködmönt ki kell fordítani, menyecskét jobbról - balra átfordítani, falunapkor az elsősorban nagyokat kurjongatni! Így kell, ezt csinálni! A korsó is addig megyen, még valaki össze nem töri, amíg az kútra megyen! Most aratták a bánáti búzát, de a tarló felett feketén gomolyognak a felhők, értelemszerűen azok nem jót jelentenek! A szakértők az őszben hatalmas gondokat látnak üveggömböcskéjükben Szerbia égisze alatt. A szegénység egyre nagyobb, az ország egyre eladósodottabb, a munkavállalók a szegények táborát gazdagítják a megnyirbált munkatörvénnyel a heti, hét napos munkarenddel és 60 órás munkaidővel. E módszerrel egy munkásnak el kell tartania egy munkanélkülit, egy közalkalmazottat és egy nyugdíjast, e teher  alatt a munkás és családja értelemszerűen összeroppan. A szociális különbözőség mindig is hordozza magában a konfliktus veszélyt. Itt, ott sztrájkolnak, ami összeforrhat, tudva, hogy a FIAT szerbiai dolgozói ismét át lettek verve patriotizmusukra rájátszva az ország önös érdekeire hivatkozva... A sokat emlegetett IMF értékelése szerint Szerbiában az infláció idei értéke 3% körüli lesz, összehasonlítva 2016-ban 1,6%, 2015-ben 1,5% volt. a 2018-as előrejelzés 3,5% körüli érték lesz, ami magába foglalja a további elszegényedést, amely a nyugdíjak és közalkalmazotti fizetések befagyasztásával, csökkentésével fog járni.(1.)

Szerbia jelenlegi kormánya csakis a külföldi tőkére alapoz, számít és megtesz mindent bevonzása érdekében, ez nem csoda hiszen a saját erőforrásait, úgy gazdasági és humánt az ebek harmincadjára szorította a politikusok emberi hiúsága és gyarlósága végett. Egyszerűen elfordult a saját lehetőségei és természeti erőforrásai célszerű kiaknázástól. A fiataloknak nem nyújt jövőképet itt maradási lehetőséget nem biztosít számukra. A társadalom politikai mozgatóereje a nyugdíjas és a megfélemlített közalkalmazott. A társadalom folyamatosan idősödik ez által veszítve versenyképességét a piacokon.

A látszat politikusok meg szajkózzák a jólétet, a gazdasági fellendülést, népek-nemzetek közötti jó viszonyt, példás együttműködést a szomszédos országokkal a kisebbségi jogok példaértékű betartását és hasonló cifra igazság megmásító frázisokat. 

Így lett a falunapi látszatkonyhában jóléti látszatpolitika eljátszva!

Two faced drama rebellion. Are you the Joker, King or Queen?

Margit Zoltán

 *A lobbizás (angolul lobbying vagy lobby, más néven public affairs) a kapcsolatok kiépítését és fenntartását, negatív intézkedések hatásának kivédését, előnyök szerzését stb. szolgálja, szigorúan a törvényes keretek (de facto a demokrácia és a kapitalizmus) adta lehetőségek között. Elsődleges hangsúlya a kommunikáción van. Törvénytelen formája a korrupció, illetve a megvesztegetés. A lobbi egy szakma, és egyben egy kommunikációs érdekérvényesítő eszköz is, szakemberei a lobbisták.

(1.) Republic of Serbia and the IMF

Two faced drama rebellion
Are you the Joker, King or Queen?
Place your cards as they're coming
Came to win
Lost everything
Gambling rider pull the strings
Pull them tighter

- Vélemény -

"A VMSZ-nek nem volt elegendő, hogy kitiltatta a zentai városházáról
Dr. Morvai Krisztina független EP képviselőt, hanem a szennyoldalán tovább fokozta a hazudozásokat."

Rácz Szabó László

„ESZETEKBE NE JUSSON OLVASNI A VMSZ SZENNYPORTÁLJÁT!”

A Magyar Polgári Szövetség közleménye

Nem volt elég a VMSZ-nek, hogy gyalázta és kitiltotta a városházáról dr. Morvai Krisztina független Európa Parlamenti képviselőt, hanem tovább folytatja beteges hadjáratát. Nem kétséges, azért, mert ahelyett, hogy bocsánatot kérne, inkább magyarázni szeretné a bizonyítványát.
Nézzünk csak néhány röpke szemelvényt abból a förmedvényből, amelyet az értünk mindig is harcosan kiálló dr. Morvai Krisztina uniós képviselőre zúdított a VMSZ bértollnok hada! (még jó, hogy csak interneten jelenik meg mindez, mert kár lenne a papírért…)

– No, de hogy a Jobbik se maradjon ki a buliból, befutott Morvai Krisztina is, Európa Parlamenti képviselő, Gaudi-Nagy Tamással, az úgynevezett Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetőjével karöltve, hogy „közintézményeket, hivatalokat és közvállalatokat látogassanak meg, megvizsgálva mennyire valósul meg a magyar nyelvhasználathoz való jog vagy a részarányos foglalkoztatottság elve. (…)

Nem is lett volna ez gond, ha nem a feltűnés- és botránykeltés, -keresés lenne a vége.

Miért kell egy anyaországi EP képviselőnek egy ilyen ügyben egy helyi, lokálisnak is csak szerényen nevezhető pártra bíznia a szervezést?

Az intézményekben utánaérdeklődtek-e a hivatalos álláspontoknak, vagy a szubjektív megfigyeléseik és esetleg elfogult helyi „segítőik” véleménye számukra az egyedüli forrás? Akarják-e azt is tudni, hogy a szerbiai kisebbségi nyelvhasználat lehetőségének sikerei kikhez is fűződnek?

Tudja-e Morvai, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség politikai kiállásának köszönhető a nemzeti szimbólumaink törvénybe iktatott használatának lehetősége? Hogy a VMSZ viszi keresztül a Szerb Parlamentben a közszolgálatokban kötelező részarányos foglalkoztatás elvét? Nem Bozóki, nem Rácz Szabó, és nem is Tari ezek hordozója…

A jobbikosok azok, akik köpdösik, alázzák és gyalázzák a VMSZ-t és annak vezetőit, utána meg számonkérni és ellenőrizni úgy settenkednek be Észak-Bácskába, mintha ők lennének a nemzet megmentői.

Zentán miért nem a polgármesterhez ment a képviselőnő, ha a helyi viszonyokról akart tájékozódni?

Vagy az nem jó, ha a cselekvő magyar politikum is megnyilvánul, csak a fiók-turulok és szalon-nacionalisták az elfogadhatók a számára. Az egész út lényege nulla.

Csak az maradt meg róla a szenzációhajhász médiának köszönve, hogy a zentai polgármester nem engedte be a városházára a képviselőnőt megtartania a lakossági fórumát. Hogy miről beszélt, mit panaszoltak neki az emberek, mik voltak a saját észlelései és meglátásai, arról senki, semmit nem beszél. (…)

Az volt a cél és eredmény, hogy a saját magyar polgármesterünket és a VMSZ-t kikezdhessük? Vagy ezzel is a cél a Fidesz hitelrontása? Exportálni az anyaországi elmebajt?

Vagy már megint felültek sokan a provokátorok ferdevágányra vitt szerelvényére…

Ezek így csak zarándoklatnak tűnő hittérítő körutak, amelyeken mindegyik politikus a maga aprópecsenyéjét sütögeti a mi közösségi rőzselángunkon, de azért nem kellene elfelejteni legalább beköszönni a gazdának. Mert „amilyen az aggyonisten, olyan a fogaggyisten.”

Idézetnek ennyi – már ez is sok volt…

Ennyi butaság, ferdítés és hazugság egy ilyen kurta cikkben ugyanis félő, hogy sok olvasónál esetleg gyomorrontást okoz.

Az esztelen pocskondiázás helyett talán érdemes lenne szembesülni a valósággal!

– Sem Morvai, sem Gaudi nem tagja a JOBBIK-nak.

– A Nemzeti Jogvédő Szolgálat védte, segítette pl. a temerini fiúkat – mindkét esetben.

– Morvai Krisztina nem párthoz kötődve, hanem magánszemélyként óhajtotta megszervezni zentai látogatását, amit bizonyít az, hogy a városháza által kiadott minden dokumentum a képviselő asszony nevére szól.

– A hivatalos álláspont, magyarázkodás félrevezetően ködösít, ám érdemes elolvasni. Az intézmények álláspontja a politikai maffiától függ, mert az nevezi ki az igazgatókat, tehát egyetlen logikus megoldás az, amelyet Morvai Krisztina választott, azaz a független közembert kell kérdezni.

– A VMSZ úgy tesz, mintha ő harcolta volna ki nemzeti szimbólumaink használatának jogát, holott ezzel a joggal a többi nemzetrész, ill. kisebbség is rendelkezik a tartományban. A VMSZ igenlő szavazatával áldását adta arra a szerb dominanciát kifejező vajdasági szimbólumra is, amelyet az 1848-as szabadságharcunkkal fegyveresen szembeszálló lázadó, szakadár szerbség kreált, amelynek sok magyar, csak Zentán 2800 magyar lett a vértanú áldozata.

– Részarányos foglalkoztatás nem létezik – ez hazugság! Nézzük meg, mi van a zentai rendőrségen, a postán, a munkaügyi hivatalban, a betegbiztosítóban, a nyugdíjbiztosítóban, a kataszteri szolgálatban stb. Ezeken a munkahelyeken a szerbek aránya 80%, miközben Zenta lakosságának 80%-a magyar.

– A VMSZ leszavazta, hogy Zentán, a városházán kötelező legyen a magyar nyelv ismerete is, továbbá, hogy legyen az általuk létrehozott szerb mellett magyar kulturális központ is.

nem a JOBBIK-osok köpdösik a VMSZ-t. Pásztor Istvánt nem egy JOBBIK-os köpte le, hanem egy ember a tömegből, szabad akaratából. Érdekes fordulat, hogy Pásztor István készült erre, mert páncélinget vett a zakója alá, amit bizonyítanak a felvételek is. Egyébként, a VMSZ-t már a VMSZ-esek is köpködik – hiszen nem kétséges: VMSZ-esnek lenni szégyen! –, Morvai Krisztinának először a zentai polgármester engedélyével adták ki a nagytermet. Szándékában állt elmenni az érinthetetlen, elérhetetlen Ceglédi Rudolfhoz – amiként meglátogatta az óbecsei polgármestert is, tehát nincsen polgármester fóbiája – de a „csodás” polgármesterünknek 15 óra, esetenként 12 óra után már bottal lehetett ütni a nyomát…

– Méghogy a körút eredménye nulla lenne? A jelentés most készül. Pl. bement – bemehetett! – a zentai rendőrségre, a múzeumba, a könyvtárba, a Magyar Intézetbe stb. Csak a városházára nem engedték be! Ez fog állni a jelentésben.

– Mi marad meg a médiában? Erre egyszerű a válasz. Az marad meg, amit Pásztor István megenged, hiszen szinte minden híreszköz az övé. Méghogy „szenzációhajhász” vajdasági sajtó? Jó is lenne! Már ezzel is szívesen kiegyeznénk. Sajnos a „mi” sajtónk nagy része egyszerűen a Vajdasági Magyar Szövetség pártközlönye.

– A cikk gyöngyszeme pedig a következő agybaj:

„Vagy ezzel is a cél a Fidesz hitelrontása? Exportálni az anyaországi elmebajt?”

Nézzük csak:

· Mi köze a Gizikének a gőzekéhez?

· Hogy jön ide a Fidesz?

· Nem Krisztina, hanem mi, zentaiak – én magam, Rácz Szabó László is évek óta mondom – mondtuk ki, hogy a Fidesz külhoni politikája is része az elüldöztetésünknek a szülőföldünkről, mert azt hazudják, hogy pl. az MNT autonómia, meg azt, hogy kitűnően bánik velünk a szerb hatalom, példaértékű Szerbia kisebbségpolitikája, Orbán Viktor, Szijjártó, teljesen szokatlan módon Vučić – a magyarok elüldöztetésének első embere mellett – kampányol stb. Aki itt él, tudja az igazságot, ami az, hogy a VMSZ bértollnokai hazudnak, mint Vučić, Pásztor, de sajnos Orbán is.

· A pocskondiázó cikket olvasva pedig teljesen egyértelműen szembetűnik az is, hogy ki az igazi provokátor.

– Ami pedig a „zarándoklatot” illeti: ha zarándoklat lett volna az EP képviselő látogatása – persze nem az volt, hanem végre egy igazi, valódi érdeklődés a sorsunk iránt, amelyet tettek követnek – azzal meg mi a baj? Például, az egyházi zarándoklatok elítélendőek? Ha csak zarándoklat lett volna, azt is köszönjük, mert Krisztina meglátogatta a sanyarú sorsra ítélt délvidéki magyarokat.

– A VMSZ rőzselángja, mint tudjuk már 175 millió eurós. Ki is melegszik e mellett?

– A Vučićnak benyaló VMSZ milyen egyéni és párthasznot kasszíroz abból, hogy elárulja a magyarok érdekeit, asszisztál a Délvidék magyartalanításához. Bezsebeli a júdáspénzt. A VMSZ nem aprópecsenyét sütöget, hanem naponta ökrök százait forgatja, és zabálja fel, a mi zsebünket fosztogatva.

– Dr. Morvai tisztességesen, jól nevelten kérdezve köszönt be a gazdának. A gazda meg azt ordította ki a kényelmes, jól jövedelmező foteljéből, hogy kívül tágasabb *– Збогом! Да те више не видим! – mielőtt a vendég egyet pislanthatott volna.

*-Viszlát! Soha többé ne lássalak!-

Csókán túltolták a biciklit...a tehén...túl...

Kedves néhai ismerősöm, mivel nem írhatott a két eminencia végett ( Cenz-né meg az Ura) a ma is létező pártújságban éles kritikát, imigyen kezdte: Ott jártunkkor… Felült a második világégés utáni nehézfém biciklijére és a kemény telet túlélők közül mindig ugyanazokat szólította meg és vetette ismert gondolataikat papiruszra… Megmagyarázta, -őneki parancsra kellett tolnia a biciklit… Mindent meg lehet magyarázni…

Egyértelműen ebből gond nem lehetett és a párt is elégedett volt, hogy mindennel foglalkoztak csak velük nem. Így takarásban tehették „áldásos” tevékenységüket a hét főbűn jegyében… Pusztul a táj, menekül, aki tud, és aki bír, -no, nem divatból meg puccos „gazdasági emigrálásos” folyamatban, hanem puszta evolúciós teherként teszik ezt az emberek. TÚLÉLÉSI ÖSZTÖN! Elvtársak erről nem hallottatok még?

Kettő éve jelent meg egy kötetecske enyhén érintve e problematikát (Hódi Sándor MENNI VAGY MARADNI? Az Én és a közösség társadalomlélektani zavarai) újság cikkeket összeollózva lábujjhegyen settenkedve, megírva, hogy valójában miért is távozik az magyar, e szép Nagy Szerbiából, a Kárpátok szülő medencéjéből. A lényeget azért szépen megkerülve, de azért bátorság volt, ezt összeszedni és útjára indítani, mert az aktuális-akut magyar politikai stratégiának nem ez a célja. Nem cél a közvélemény felvilágosítása. A cél a segély gyanánt sima "extra-profithoz" jutni és a maradék vajdasági magyarságot túszul ejteni alantasabb és alantasabb munkák fejében, ellenben szociális juttatást nyújtva, ami semmire nem elég, persze jól megalázni közben emberi és nemzeti mivoltát a sárba taposni… Bízom benne, hogy a következő kötet, már a teljes valóságot fogja tükrözni és a politikai túlkapások, hátrányos megkülönböztetések és a gazdasági kizsákmányolások is fejezetet kapnak majd!

Érdekes, hogy az általam ismert „magyar” érdekeltségű vállaltok a legpimaszabbak és legkevesebb bért adják az amerikai, japán, német… cégekkel összehasonlítva… Szégyen, á nem! Az ország jól teljesít, ha hogyne a tehéntúróért, így könnyen! A kenyérkereseti lehetőség nem egyenlő a kenyér találási lehetőséggel… A "non-plus ultra", hogy a nemzeti ünnepeket előre ledolgoztatják, mivel Szerbiában az nem ünnep és pofátlanul-gátlástalanul munkanappá rendelik el ugyan azokat a napokat… Nem is csoda 1956-ban a szovjetek oldalán támadtak az egyetemistákra, meg fővárosunkra tankokkal… március 15-én Aradon a sógorokkal söröztek..augusztus 20-án Mindszenty hercegprímásunkat bohócruhába öltöztették és sárga könyvel propagálták áldásos tetteiket…

Tusványoson szépen meg lett mondva a tuti, a szégyentelen "vaj-magyar" nem akar rabszolga lenni és az öntömjénező urát szolgálni, fogja vándorbotját és elhúz, no nem is főként Magyarországra háromszoros alapbérért, hanem a kapitalista nyugatra tízszeres alapbérért, ahol aztán tényleg kizsákmányolják az elvtársak szerint… (gyermekpótlék, családi juttatás, távolléti bonusz…)

Amennyiben így lenne, tömegesével vándorolnának onnét haza, ide a Kánaánba… biciklit tolni!

Ma már odáig jutottunk, hogy drága 50 milliárd adó-forintot érő képviselőinknek szégyenük lett az magyar mivoltuk. Megtörtént február havában, hogy a szerbiai törvények és Csóka Község alapszabályzata értelmében szerzett jogként, díszmagyarjaink lemondtak saját anyanyelvük gyakorlati használatáról! Immáron a jegyzőkönyv csak egyetlen nyelven készült el, szerb nyelven! Játszadozok a gondolattal: miért nem csak magyarul?

Mit lehet erre mondani? Van e szó erre?

Nevezetesen:

„A Szerb Köztársaság Alkotmányának ( SZK 98/06-os számú Hivatalos Közlönye ) 191. szakasza, A helyi önkormányzatról szóló törvény ( SZK 129/07-es számú Hivatalos Közlönye ), 1., 11. és 32. szakaszának 1. pontja alapján, a Statutáris kérdésekkel, szervezéssel és normatív aktusokkal foglalkozó bizottság 2011. 03.30-án tartott ülésén megerősitette Csóka község Statútumának letisztázott szövegét és Csóka község Statútumának letisztázott szövege tartalmazza: 1. Csóka község Statútumát, melynek száma 061-13/2002, 2002.06.03-i keltezéssel, 2. Csóka község Statútumának módosításáról és kiegészítéséről szóló határozatot, melynek száma: 061-XVII/2002- 01, 2002.12.23-i keltezéssel, 3. Csóka község Statútumának módosításáról és kiegészítéséről szóló határozatot, melynek száma: 061-1/2005-IX, 2005.10.26-i keltezéssel, 4. Csóka község Statútumának módosításáról és kiegészítéséről szóló határozatot, melynek száma: 016-2/2008-V, 2008.1009-i keltezéssel. CSÓKA KÖZSÉG STATÚTUMA - l e t i s z t á z o t t s z ö v e g –

9. szakasz Csóka község területén egyidejűleg hivatalos használatban van a szerb nyelv cirill és latin írás, valamint a magyar nyelv és írás.”

-Es szerb nyelven is a magyar képviselőink érdekében, hogy tudják értelmezni miről is írok:

„Члан 9. На територији општине Чока у службеној употреби је истовремено са српским језиком ћирилично и латинично писмо и мађарски језик и писмо.”

ENNYI! 

Itt sajnos nincs vége! A csókai Helyi Közösség csúfosan megbukott, nem volt elég, hogy Csóka település népe nem szavazta meg a következő költségvetést 2016-2026 (102,5 millió dinár), a Helyi Közösség vezetősége tudatosan, szabály és törvényellenesen nem írta ki mandátuma-megbízása lejárta előtt-után a választásokat. Miért is, mert bennragadt 42 millió dinár, melyet csakis a már kiépített szennyvíz-elvezető hálózat kiépítésére költhetnek. E pénzt valahogy el-kellene onnan mozdítani, hogy bánthatja a csókai csóka csőrét…Egy éve a következőket kommentáltam, ami ma is aktuális: „…egyéb trükkökkel húzták az időt, de a pénz maradt, amelyet át kellene csoportosítani a levágott villanyáram újra bekötésére, pocaknövesztő bulikra és jó szomszédi "road-show-okra"…

A világhálón azért megmozdult valami, az össznépi fészkes lavórban a sárga irigységbe kapaszkodó hűtlenül otthagyott demokráciák, fájlalják, hogy a magyar ara házasságot tört és faképnél hagyta őket a haladó úrfi végett! Semmi új a nap alatt nincs, váló fajta, meg családtörő a csókai vezető magyar ez már baljós előjel volt, de a demokráciák nem értelmezték a baljós árnyakat és imigyen fogalmaztak: „Ahelyett hogy a Községi Képviselő Testület a Helyi Közösségi tanácstagok mandátumának lejártával kiírná az új választásokat, inkább a hatalmon lévő SZHP-VMSZ koalíció ”jól megindokoltan” létrehoz egy ideiglenes szervet, mely irányítani fogja a Helyi közösségeket. Ezzel egy időre teljesen törvénytelenül felfüggesztik a lakosság jogait, hogy válasszanak illetve választottak legyenek. A hatalmi koalíció ezzel lehetőséget kap, hogy eltávolítsa a számára alkalmatlan tagokat a Helyi Közösségek Tanácsaiból, illetve a Helyi Közösségek Tanácsának választását egy időpontra helyezi az elnökválasztással. Az állam élére javasolt elnökjelöltjüktől elvárják, hogy sikeresen vezessen minden Helyi közösséget Csóka Község területén.”

A legfontosabb szabálytalanság és törvénytelenség: A Helyi Közösség polgárok csoportosulása ás nem tartozik a közigazgatási rendszerbe, így a közigazgatási rendszer nem hozhat felett "statutáris - statáris" döntéseket! E helyzetben maga az alkotmány lett főként megsértve, amely szavatoltja a polgárok szabad gyülekezését…és az állam nem avatkozhat be semmilyen eszközzel…No de azt megmagyarázza majd a párt-alkotmányos-Tamás! Igen, de NEM!

No, de 42 millát kamatostól el köllene vinni…á nem, á de IGEN!

Csókán megint túltolták a biciklit, no nem az Óperenciás tengeren, meg a tehén lepényen túl, hanem a törvényen!

Elvtársak! Tanulni, olvasni, kérdezni! 

Utána jót zabálni! Meg biciklizni, hogy fogyjon a poci...

Lesz folytatás…

Margit Zoltán

Csókán besült a mutatvány...BOJKOTT!!!

Kapcsolódó:

http://margitzoltan.blogspot.rs/2016/03/csokan-besult-mutatvany-bojkott.html

http://www.hodisandor.com/files/konyveim/Mennimaradni.pdf

http://79.101.98.230:8080/download/INFORMATOR.pdf

http://www.coka.rs/sr/samouprava/Statut.pdf

http://www.coka.rs/hu/onkormanyzat/Statutum.pdf

A cirkusz mehet...

A cirkusz megérkezett, a műsor lefutott és mehet a következő előadáshelyre. Nevezetesen a választások nevezetű össztársadalmi tragikomikus bohózatról lenne szó, amely lezajlott Szerbiában egy-két rengéssel, de nagyon transzparensesen-demokratikusan, legalább, ezt szajkózta a média éjjel-nappal. A jól bevált műsor állta a helyét, addig szavazunk, amíg ki nem választjuk a megfelelőt, avagy borítékolt a befutó...

Új nincs a nap alatt a pap is markát tartja és a misekönyv is pénzbe kerül, avagy a hitoktatót is meg kell simogatni, ezt Barabás is tudta és fejhosszal megnyerte Kajafás "lezsírozott" választását Barnabas - a názáreti Jézus ellenében, érdekes kommunikációs trükk volt, majdnem egybecsengő jelöltneveket zengetni a tömeggel (Barabás / Barnabas), Pilátus sem értette, de Kajafás a választási bizottság elnöke pontosan hallotta a Barabás nevet! A gyilkos nyert Jézussal szemben, meg lett utána vaskosan magyarázva a megváltás teóriájával, meg lett a gonosz váltva és nem a jóság, józan paraszt ész logikájával, de kit érdekel, hogy mit gondol a paraszt, amely lassan a szó szoros értelmében múltbéli foglalkozás lett a szemünk láttára.

Mi lett volna, ha Jézus a názáreti ács - τεκτων fia nyer a választásokon? Békét hozott volna népének? Nem kellett volna Egyiptomba menekülniük? Róma időnap előtt visszahúzta volna öldöklő légióját? Péter viaskodott volna a kakassal? A római császár hithű katolikus lett e volna? Róma lett volna e vallási központ, avagy jogosan Názáret, netalán Betlehem? Erről van szó! A megoldás kulcsa, hogy mi nem lett, erről kevésbé gondolkodunk és foglalkozunk, itt ott egy két írás elcsúszik, majd nagy csend, kettő kereskedelmi ünnep (húsvét, karácsony), ennyi?

Lám a győztes írta a pergamenre a történetet, amely a legtöbb esetben szubjektív, aktuális hatalmat dicsőítő propaganda iromány, ennyi!

Az eredményeket nem ecsetelem, mert nem fontosak, tudjuk a győztes nyert a vesztes meg veszített, egyszerűség ugyebár! Az idő és a föníciai találmány megoldotta a problémát. Kicsit azért poroltam le a témát, mert kívülállóként nevetséges volt számomra végignézni a "lufi" árulását, mert ugyebár az üres konyhában kelekótya a szakácsné meg a kis-kuktája. Nagyon akartak a flúgos futamon résztvevők bizonyítani, ment a "szájkarateszamurájság" hónapokig!

Egy biztos a "délimagyar" pártpropaganda kizárólagossá vált, egy a zászló egy a tábor egy a pénz elmélet alapján feltették a szemellenzőt és irány a fal, mert a falból ki kell verni a téglát. Bummm! Kemény volt a fal és a tégla sem pattant ki belőle, bár mozgolódni kezdett úgy magyarosan, de lényegesen meg sem ingott, csak ketté repedt egy picinykét.

X-elt a ketté szakadt a nagy barátság, immáron kettő oldalról szemlélve a falat, amely egyre nagyobb falattá kezd válni! A gond, hogy egyre kevesebb az itthon maradt Kőmíves Kelemen, mert ugyebár nem várja meg a beígért nagyon szépet, hanem elejibe ment és itt hagyta a csókai papot is a hitoktatójával, meg a csapjával egyetemben, mint Móra Ferenc egykoron tette, amikor a boroshordót szerette volna csapra verni a Tűzkőhalom vallatása után...

Ki foldozza be a falat, amely picinykét megrepedt, ha már Kőmíves Kelemen is elhúzott innen? Ez a kérdés! E tényt a a lufi árusok észre sem vették! Pontosan úgy történt, mint a csókai húsgyárban ahol a végére mindenki ott volt, csak a hentesek szorultak ki még a fizetés listáról is...na - ná, hogy csőd! No de ki vitte el a pecsétet, mellyel nem hitelesíttethetett a kettészakadt barátság egyik fele legálisan? Ki volt az auctores (pártoló) és ki volt a legislator (indítványozó), hogy így történjen? Persze, hogy Kajafás reinkarnációja lehetett!?

Idáig semmi gond, összevesztek a legények a hatalmon, de nevezhetjük pipának is! Addig sincs semmi gond még egymással foglalkoznak, a gond akkor kezdődik, amikor a cirkuszba másokat is be szeretnének cibálni és nem értik, hogy vannak másképpen gondolkodók, akik nem kíváncsiak a cirkuszi mutatványosokra!

A cirkuszból kimaradók, -ingyen jegyük lehetett volt rá, nem éltek e szép nagybecsűs lehetőséggel! Egyszerű, ha a demokráciának nevezett zászló alatt úszkálna a hajó még meg is értették volna, de Makó is messze került Jeruzsálemtől, így a másképpen gondolkodók elfogadásától még messzebb kerültünk...

Most vagyunk abban az időszakban, poszt választási szindrómának nevezném, ahol még a párttagok utóhatásként, rohangálnak, mint a mérgezett egerek, vélt és valós ellenségeket keresve sikertelenségük ellenkezőjének bizonygatása céljából!

Minden választási cirkusz más, e választás még jobban a társadalmat, arra a vakvágányra sodorta, ahol a becsületes kétkezi munka szégyen, a hit az bűn, ellenben tehetséges ember az ki lop, csal, hazudik. A korrupció lételemként lett feltüntetve, a kiváltságosok mindent megtehetnek címszó alatt. A média teljesen pártok általi letenyerelésben szenved, a társadalom létminimumra szorítva minimálbéreken tengeti életét. A vezetők nem számon kérhetőek és nem elszámoltathatóak, pedig minden tettük a nép demokratikus jólétért történik. A magyar kisebbség, meg fénysebességre kapcsolt szülőföldje elhagyása érdekében, talán a tökéletes érdekvédelem végett...

A pénz és az idő döntött, itt már nincsenek oldalak jobb, bal, közép, itt éles érdekek húzódnak meg és aki ellenáll az megy a perifériára jobb esetben, rosszabb esetben a cirkuszba mehet illuzionistának...

A cirkusz mehet, találkozunk négy év múlva, ingyen jegy vár majd rád és egy két virsli, talán szendvics és egy fűtött busz télvízidején Pestig, ha addig túléled a több fájdalom felé vezető haladást...

Margit Zoltán

A kormány saját magát kérdezi?

Rövid jegyzet az elmúlt hét eseményeiről...

Az elmúlt hét legtöbbet emlegetett témái a közszféra leépítését szabályozó törvény, és a szerbiai szkupstinában elhangzott kérdés az illegális bevándorlók kapcsán.

Az első esetben nyilvánvaló "spinnelésnek" voltunk a szem (fül) tanúi, míg a másik esetben a szerbiai honatyák felhördülését figyelhettük meg egy jogos kérdés felvetésére.

Mindkét esetben a kormány részét alkotó kisebbségi kormánypárt "tudathasadásos" viselkedést mutatott.

"Javaslatainkat elfogadtattuk a kormánnyal" mondja a kisebbségi kormánypárt frakcióvezetője (nem szó szerinti idézet). Azzal a kormánnyal amelynek a szerves részét képezik?

Nem abszurdum ez? Ha a kormány tagjai vagyunk, akkor nincs mit elfogadtatni. Természetes állapot, hogy a koalíciós partnerek beépítik javaslatunkat a törvénybe. Vagy csak arról van szó, hogy a kamerák előtt egy átlátszó politikai színjátékot kellett eljátszani a népszerűségi index növelésére? Netán tényleg ennyire súlytalanok a hatalmi a koalícióban? Mert az elhangzott mondatnak lehet ilyen olvasata is.

Majd a kérdés (nem szó szerinti idézet): " Ki fogja megtéríteni a migránsok által okozott károkat? Mit tesz a szerb kormány az illegális bevándorlók ügyében?"

A kérdés jogos. Csupán érdekesnek tartom, hogy a kormány részét képező alakulat, kihasználván a kamerák jelenlétét, saját magának (azaz a kormánynak) teszi fel ezt a kérdést? Nem átlátszó ez egy kicsit? Vagy minden áron tetszelegni kell a szavazók előtt?

Először a szerb hatóságokkal megegyezünk a menekülteket befogadó központ kialakításában(pénzt ígérvén a községi vezetőknek), majd az előre borítékolható nehézségek kicsúcsosodása után (amiről Budapesten nem beszélünk) feltesszük a kérdést? Olyat amire már tudjuk a választ? A szerb közvéleményt meg azzal nyugtatjuk, hogy a kerítés jót fog hozni nekik is, hiszen akkor majd a migránsok más útvonalat fognak választani.....

A délvidéki magyarokkal meg mi lesz? Nincsen elég bajunk a falvainkba telepített koszovói romákkal, hanem még a bevándorlókat is ide helyezik?

Mert a dolgok jelen állása szerint, nagyon reálisnak tartom annak az esélyét, hogy (a kerítés felépítése, illetve a várható kitoloncolások után) a határhoz közeli magyar településeken egyfajta "csalagúti hangulat" fog kialakulni.

Csonka Áron

BEZÁR A BAZÁR - Napokon belül kerítés lesz Magyarország és Szerbia között!

A spanyolok Afrika-kerítése

Percekkel ezelőtti a hír, hogy Magyarország lezárja 175 kilométeres szerbiai határszakaszát. Négy méter magas vaskerítést építenek, valami hasonlót, mint amit a spanyolnak számító afrikai városok is használnak, ugyanezen célra: megfékezni a területeikre ellenőrizetlenül érkező fekete bevándorlók hadát.

Régi mocsári hajósként nem lesz újdonság nekünk az ilyesmi. A kanizsaiak, horgosiak, királyhalmaiak vagy a Szabadka és Bajmok határában élő magyarság középkorú nemzedéke még élénken emlékszik a hajdani szocialista Magyarországnak a határsávban látott, tapasztalt praktikáira. Az őrtornyokra, a szöges drótra, a suttogva emlegetett aknazárra, meg a homoksávra, amin a vadnyulak csapása ugyanúgy látszott, mint a hívatlanul az országba érkezők lábnyomai.

Sokat vidultunk a legendán, amikor a kanizsai K. Józsi bácsit, mint öreg pecást, egy nem várt vihar a Tisza határzónájában ért, majd a déli orkán csónakostól átfújta „amoda”... A szegedi határrendészet töltött géppisztolyokkal vegzálta két napig, míg nagy nehezen hazaengedték, esőkabátban, sáros gumicsizmában, a régi horgosi átjárónál. Amannyi érdekes történet adódik a Röszke alatt folyton kapáló néniről, akinek gukker volt a nyakában, meg az első parkolónál álló, éveken keresztül két „szakemberrel” szerelt Ladáról, aminek sosem találták meg a baját, még úgy sem, hogy három műszakban nyírott frizurás alakok turkálták a motorházát, éber szemmel lesve a déli útvonalat… Kiismert trükkök tucatja szolgálta a borzasztó fontos szocialista állam modelljének a biztonságát. 

Röhögtünk rajta.

Most nincs kedvem nevetni.

Nem mintha nem tartanám rendben lévőnek egy ország szuverén jogát a saját védelmére. Annak tartom. Ha szögesdrót a megoldás, akkor legyen szögesdrót. Még mindig jobb 175 kilométernyi tüskés kerítésre fordítani a magyar adófizetők pénzét, mint ugyanennyit havonta kiadni az Európába semmilyen körülmények között beilleszkedni nem kívánkozó siserehad eltartására. Vagy – kimondani is szörnyű – a majdani ilyen-olyan vallási fanatikusok által elkövetett merényletek következményeinek a fölszámolására, meg a fegyveres testületek folytonos készenlétének biztosítására. Mert ez sincs kizárva. Sőt! 

Ebben az ördögi játszmában a lapok le lettek osztva, és a talont még csak a nagyok látják. Könnyű nekik. Mandzsettából játszanak, mindig online, és folyton csalnak.
Az jó, hogy Budapest legalább sejti a tét nagyságát. Nem blöfföl tovább: lép.

Ami nem jó – és itt jön a lényeg! – hogy Szerbia viszont már megint lépéshátrányba került. Hiába mondogatta, bizonygatta minden normálisabb elemző. Egészen biztos, hogy Belgrád nyakán marad több tízezernyi közel-keleti, afrikai migráns. Egyszerűen nem lesz tovább hová menniük.
És még hagyján, ha netán sikerül őket mesterségesen elkülönítve, menekülttáborokba zsúfolni, valahol Szerbiában! (Nem fog sikerülni.) A riasztó igazán az, ettől ránduljon görcsbe a gyomrunk: EZEK ide fognak özönleni mihozzánk. Bácska északi részébe. És tovább fognak próbálkozni. Mindeközben megint a jámbornak hirdetett - én már inkább baleknak mondanám, bár a bal- előtagú szócskával van egy erőteljesebb kifejezés, erre a lanyha hozzáállásra… - délvidéki magyarsággal itatják meg a világpolitika főzte fekete levest. Mert a mi legendás béketűrésünk határtalan.
Most rövidesen határos lesz, ne tessenek aggódni. Tüskés akadálypályákkal…

Majd ha elkezdik feltörni a lakatlan házakat – ahogy a kanizsai Vigadóba is gyorsan beköltöztek -, életvitel-szerűen megtelepednek a községünkben, és kezdik otthonosan érezni magukat, akkor biztosan lesznek olyan Tisza-mentiek, akik visszasírják a Koszovóról kiebrudalt cigányok martonosi történetét. Akik legalább nyelvileg, részben vállalhatóak voltak.
Baj egy darabig nem valószínűsíthető. Van még pénz a külföldi bankszámlákon. Havi 1500 dollárnyi összeget vesznek föl, ezek a "fejvesztve menekülő szerencsétlenek". Számos tanú igazolja. Ennyi pénzzel királyi módon lehet élni Magyarkanizsán. Hotel, Marlboro, drága üdítő, lebzselés a központban. Ahogy az már most is dívik.

De ha majd fogy az apanázs, akkor hozzád kopognak be kenyérért. Meg hozzám. Meg őhozzá.
Ha a tévéhíradóban látták a francia határnál kamionokra támadó csőcseléket, az olasz csendőrségnek szembeszegülők gyújtogató tömegeit, akkor a bácskaiak ne arra készüljenek, hogy tőlünk szép szóval fogják kérni a jussukat. Ez a társaság nem így szocializálódott.

Úgyhogy a magam részéről a muzeális fokost visszatámasztom az udvari gázóránk mellé. A kisebbik vasvillával egyetemben. Ebben hittek a régiek is. A török időktől Rákóczin keresztül 1849-ig bevált. Ebben tán nekem is van okom hinni. Belgrád szavában nincs.

De azért Szerbiának sok szerencsét kívánok, a menekültügy további kezelését illetően.

Szüksége lesz rá.

Pósa Károly

Ha hitvány a pásztor, elbitangol a nyáj...

A nép olyan, mint a birka.

Ha jó pásztor tereli őket, 

mennek engedelmesen 

s meg is híznak mellette. 

Ha hitvány a pásztor, 

elbitangol a nyáj.

                             W.A.

Elmerengtem, mi is folyik itt, majd legyintettem, -ismét nincs új a nap alatt. Hónapok óta tartó egymásra acsarkodó felek, csoportok, önérdekszervezetek bizonygatják felszínes igazukat a más véleménnyel kardoskodókkal szemben, akik még pár hónapja egyazon véleményen és pénzeszsákon csücsültek, akkor még baráti szerelemben, de Káin és Ábel...

Megmosolyogtam, hogy a doktori címet viselők alulmaradtak az egyszerű "nyolcosztályos" logikával, nos a gyakorlat és a történelem megmutatta, hogy sok lúd disznót győz, de milyen csúfos rikácsolás közepette!


Lőn világosság és a szerbiai Magyar Nemzeti Tanács megvált a doktori címektől és rangoktól, mert a minden nyolcadik délvidéki magyar pártja, így tartotta jónak a demokráciának csúfolt  ideológia égisze alatt. A mór megtette kötelességét a mór mehet* (miután a személy teljesítette megbízatását, érdemeinek méltányolása nélkül félreállítják, nem törődnek tovább vele)! Viszont a mór felocsúdott azon, hogy hoppon maradt és rögtön leprásnak gondolta magát, úgy politikai mutációs alapon szakorvosi véleményezést megelőzve. Igen, mert nem járta végig, azt a ranglétrát, amelyet a politológusok is javasolnak a szakma elsajátítása céljából. Egyértelműen, mint a kampány szlogen, először az alapok azután a födém és nem fordítva. Jelen esetben az egyetem elvégzése után rögtön vezető politikai posztok betöltése indult és nem az alapok, tudjuk, de leírom: plakát ragasztás, szóró lapozás, piacokon-tereken agitálás, házalás, majdan falusi/kerületi önkormányzatban képviselő, ugyanitt vezető, megyei képviselő...országgyűlési képviselő...Mivel ez fordítottan lett arányos, így a fotelből való kiperdítés meg egyenes lett arányos!

Az alap probléma, hogy a "felső-vezetők", úgy kerülnek ki az egyetemekről, hogy tovább az életben nem kell dolgozniuk, pediglen attól a pillanattól kellene, hogy gőzerővel visszaszolgáltassák a társadalom által beléjük fektetett anyagiakat, tudást... Nem ez történik és jönnek a jól megszokott mellébeszélések, hogy: -nem azért tanultam, hogy dolgozzak...azért használom a fejem, mert nem szeretek dolgozni...mi vagyunk a szakma, no de a munkás dolgozik, mert a munkásnak dolgoznia kell, mert (matematikai logika) nem tanult! A másik probléma a valamilyen juttatásért megszerzett oklevél "nyócosztájos logikával". Hiába van meg papírilag az oklevél, ha a "nyócosztályos" szint a mérvadó az is úgy bukdácsolva egy pár évet ismételve... A végén meg a munka olyan jó dolog lenne a gazdagok nem engedték volna ki a kezeik közül! A munkához való össztársadalmi hozzáállással van baj, úgy áll a népes szakmai, szakpolitikai tábor hozzá, hogy más férjen oda nem ő...

Másodlagos probléma, hogy nem ismerik a nép arculatát, mert nem keverednek a korpa közé, hogy nehogy megegyék őket a disznók! Le kell menni a nép közé, körbejárni a társadalom minden szegletét, mint ahogyan dicső királyunk Hunyadi Mátyás tette! Itt jutott eszembe egy kanizsamonostori történet, az ottani helyi vezetőkről, akik azt a kijelentést tették, hogy nekik nem kell pap, mert annyiszor voltak már a vasárnapi misén, hogy maguk is meg tudják tartani! Tehát a "nyócasok" annyiszor voltak már az MNT üléseken, hogy maguk is meg tudják tartani, minek oda a doktori cím, meg az a cifra helyes beszéd! Oda az ökögés-makogás való immáron! Csuhajja!

...Ööööö...

Az MNT szépen lassan bankká alakult át, tudjuk a bankokat bankárok irányítják, úgyhogy a magyartanári oklevél kevés egy bank irányításához, nos lapát lesz ennek a vége, ill. talán jobb ilyen posztra a pénzhez nem értőt helyezni, mert az vakon követi a felső utasítást!?  Az idő, ezt is megmutatja majdan...Éppen ahogy a dolgozó munkásnak a legkevesebb a fizetése a gyárban, úgy nem jut el a támogatás az egyszerű magyar emberig sem, mert minősíteni kell az magyar embert, jó párt-magyar emberre ill. hitvány félére. A hitvány féléből van mindig a többség és a hitvány féle szokta vinni magán a csőcselék, söpredék jelzéseket, ha az urát nem szolgálja, no de van az úgy, hogy megette a fene azt az ebet, amely a pásztor gazdájába harap!

Érdekes volt a fő pásztor választás is a tavaszban, mert akkor osszák szét a legelőket!  Egy jelölt közül nem tévesztették el a nyerőt bekarikázni, micsoda demokrácia, micsoda logika, legalább a Bodri kutyát állították volna oda, mint ellenjelölt mintát, ha már a főpásztor megijedt a saját árnyékától, melyet egyszer át akart lépni, úgy politikailag...

A nyáj meg elbitangolt időközben, hiába sérelmezi ill. sértegeti, azt a pásztor, no nem a farkas elől széled szét a nyáj, hanem a pásztor botjától, mert ráunt, hogy az ő fejecskéjén koppan, az ő bundáját nyirbálja évente többször is és az ő érdekében harapdálja körbe a Bodri kutyája!

Itt a vég a jó pásztorig fuss el véle!

Margit Zoltán

*Friedrich Schiller A genovai Fiesco összeesküvése című darabjából

Újra mozgosít Szerbia?

Érdekes volt, Zoran Đindić 12 éve e napon meggyilkolt szerbiai miniszterelnök halálának évfordulóján történt megemlékezéseket végighallgatni politikai "ellenségei" szájából, akik szívből gyűlölték és folyamatosan a halálát akarták, ma meg...

Érdekes volt hallani az ő idézeteit, mert ő nem ellenségekben gondolkodott, hanem másképpen gondolkodókban, ma meg egykori ellenlábasai hirtelen a másság tiszteletét tűzték zászlaikra...

Ennek érdekében óvatosan visszaténferegnének az uszítás mezsgyéjébe, ahol az ellenségkép az fontos mozgató erő, az ős ellenség, amely a "harcos múltú népet" összetartatja évszázadok óta, most a demokráciának nevezett bohózatban csakis demokratikus eszközök és a törvény adta keretek között mozogva, persze ügyelve a kelet és a nyugat közötti "libikókára" és a Titói elnemkötelezettségre...

A mai ős-ellenség táborát a hágai-vajda vezeti, aki a megemlékezés jegyében helyettesét küldte volna egy galagonya karóval Đindić sírjához, de tanítványai, e cselekedet megelőzték erős rendőri védelemmel...

A szociális zűrzavart nem tudják a hágai-vajda bohózataival ellensúlyozni, így a nyájat kalodába kell zárni, nehogy még jobban szétszéledjen. Egyik megoldás a katonai behívó, mint pszichikai nyomásgyakorlás, addig is elfelejti atyók fia, aki nem a civil szolgálatot választotta megtagadva a fegyvert, mint az újkori vezető politikusaink nagyobb része, hogy a hónap végén se nem koppan, se nem roppan a többször összetört malacka az apró dinárocskákkal...

A sátorban a szeszélyes időben meg összeszed valami nyavalyát a messzemenő kitűnő higiéniai állapotok között, füvet fog legelni, mert nem a drága mátkája fog rá főzni és majd azzal lesz elfoglalva nem a rendszer ostorozásával, netalán ellenszervezkedésekkel, tüntetésekkel fűszerezve azok ellen akik ma is legjobbat akarják nekünk, csak a kezük megvannak kötve...

Az itteni hadurak láz-álmokat üldöznek a mai katonai technológiák órák alatt térdre kényszeríthetik a lázadó "törp" országokat "hókusz-pukuszaival" együtt...

„A hadköteles polgárokat gyakorlatokra, kurzusokra, valamint a katonai és civil képzések egyéb formáira hívják be annak céljából, hogy képessé váljanak a missziók és gyakorlatok végrehajtására háborúban és békeidőben. a hadkötelesség felfüggesztéséről szóló döntés meghozatalával az önkéntes szolgálat került bevezetésre, de mindazok, akik nem kívánnak katonai szolgálatot teljesíteni, bekerülnek a katonai nyilvántartása és kötelesek a tartalékos egységek részeként szolgálatot teljesíteni. A katonai gyakorlat idejére a tartalékosokat a kaszárnyában vagy sátorban szállásolják el, a dolgozóknak igazolni kell munkaviszonyukat, hogy az átlagfizetéssel összhangban levő juttatást kaphassanak.Vannak olyan esetek is, amikor egy adott személynek nem kell részt vennie a gyakorlaton, így például ha beteg, ha már a vele egy háztartásban élők közül valakit behívtak, vagy ha haláleset történt a családban. Aki nem igazolja kimaradását, 10 és 50 ezer dinár közötti pénzösszeggel büntethető vagy akár 60 napos börtönbüntetéssel sújtható.” – magyarázta Jovan Krivokapić, az illetékes tárca szóvivője.

Azok a boldog szép napok, csak tudnám, hogy melyik "okosnak" volt e nagyon szép ötlete, főként, hogy Szerbia megszüntette a sorkatonai szolgálatot és bevezette a zsoldos rendszert, aki akar a gyilkolás szakmájában jeleskedni az választhatja azt az utat! No de a régi szép diktátori időket visszasírják és az egyszerű embert is lehessen vécépucolással, pocakos kivénhedt tisztek rágalmazásaival, megszégyenitéseivel megalázni, a regula az regula, más célja itt nincs!

Mi van királyom már katonád sincsen?

A mozgósítás célja a Balkán destabilizálása, így mindenki féltő szemeit máshova irányítja az a maroknyi magyar, aki még itt maradt az meg gyorsan északra húz, ha már a demokratikus unszolásra nem tette meg ezidáig, majd most az újabb militáns fenyegetéssel és egy csipetnyi múlt-idézéssel, ezt meg fogja tenni, annak ellenére, hogy néki ez itt a Kánaán volt...nos mindent meg kell tenni, hogy dolgozni ne kelljen...

A témához igencsak passzol egy kis múltidéző a katonaáldozatainkról:

Szabó Angéla Holtszezon - Katonaáldozataink from Zoltan Margit

Margit Zoltán