A csicsókai májkrém

A csókai teremtéspusztulás sorozat immáron nyolcadik folytatása

Receptórium:

-25 dkg sertésmáj, csirkemáj, fácán leves...

-10-15 dkg zsír, alapban disznó a koleszterin végett...

-1 fej vörös hagyma, a termesztők végett...

-3-4 gerezd fokhagyma, Egyházaskér végett, mert Makó még külföld...

-só, a bosnyákok végett, mert Tuzlán van a legközelebbi sóbánya az is külföld...

-bors az import végett...

-majoránna a gyógynövény-forgalmazók végett...

-csontból származó zselatin, mert azt is el kell használni a bőrrel egyetemben...

-meg sok E. (étel mentesítő, étel érzetet adó adalék) valamelyik miniszter külkapcsolati üzlete végett, meg a bank hitel végett...

Majd elfelejtettem, nos ez is úgy van, mint a borpincészetben: szőlőből is lehet bort csinálni! Így májak, húsok, levesek helyett lehet a szója a helyettesítő...

Amikor „ez”, így szépen összejött, főzzük a masszát, mint a választópolgárt, amíg megfelelővé nem formálható, időközben néha balra kevergetjük, néha jobbra...

Íme a recept mikró, esetleg házi keverésre, ha valaki kedvet kap hozzá és szeret különös masszával bíbelődni. Viszont a valós recept, amely a csicsókai politikai sztrádát illeti és jellemzi az elmúlt három ciklusban (lásd 12. évben): a csókai húsgyárat elindítsák a gazdaság röppályáján a választási kampány idején. A szavazat számlálás után meg rögtön csődbe megy az a gyár -véletlenül, amely minden csicsókai leányálma, szavazathozó hozománya és most van az a sokat emlegetett rész: mi nem erre szavaztunk, tudom, ha nem erre, akkor arra, de valahogyan mindig ugyan arra...

Csicsóka utcáin megjelentek a dobozok, ki kerékpáron vitte, ki autóval, ki saját hátán húzta - vonta, nos elnézést, itt az illet volna: „Húzi, voní, taszití, ha nem bírí ott hagyí, ütí, vágí, kalapálí, a bicskáját belevágí, de a dobozt nem hagyí!” No így köll, ezt itt mögaszondani, hogy is híjják? Ja, doboz! (A „hogy is híjják” - „köztünk maradjon” - „jut eszembe” és a sok „őőőő”, főként az „és” kötőszót helyettesítő „kötőmondatocska” figyelem felkeltés, szóbitorlás és kitűnés céljából a szóhordozó részéről...) Igen a dobozok, mert a csicsókai májkrém gyár az elvégezett kampányban való működését nem "méregerős dinárban" fizeti ki, hanem „természetben” úgy naturálisan: májkrémben és mélyfagyasztott csirke „alkatrészekben” - egyben mélyhűtött zsenge pipi, pipi comb és pipi melle húsa... Álljunk meg a pipi melle húsánál, nos ez fontos volt a néhai csicsókai diszkó "peepshow"-jában a nagy balkáni háborúk idején, amikor is ukrán leányok lejtették a "striptease" táncocskát csicsóka csorgónyálú férfi népességének örömére, a csicsókai menyecskék kárára-mérgére, mert a "bugyipénz" elvitte a zentai havi vásárfiát, meg az éves szabadkai piaci bevásárlást...

A gond, hogy pipit és a májkrémet az áramszolgáltató és a többi szolgáltató nem tartja fizető eszköznek, bár lassan az elsődleges társadalom szintjére süllyed Csicsókán, már természetben megy a fizetés, úgy csere-bere szinten, mert pénze itt a többségnek nincsen a gazdag meg fukar-kapzsi az meg azért nem akar dinárt adni...

Így Csicsóka vásárló ereje: a nyugdíjas, féláron tud a legújabb világuniverzumra is kiterjedő válságban pipi alkatrészeket és májkrémet venni az újabb hideg napokra! Jelenlegi fűtésszolgáltató télen keményen megfizetteti a nyári meleget, csontig hatoló hideggel, nos arra a pillanatra fel kell ám készülni, mert se kukorica, se semmi nem teremtődött az idén!

A csicsókai sok nevű, sokszor csődbe ment kampány gyárának igazságosztója cáfolta a csicsóka poros – csontszáraz utcáin a szomszédasszony által terjesztett hírek valódiságát, miszerint ő nem „alanaturale” fizet pipi alkatrészekben és májkrémben, hanem segélyt ad az éhező sok hónapja fizetést nem látó csicsókai munkásnak...

Munka az van Csicsókán is, meg máshol is, csak fizetést ne kérjen az illető háborúkat, hiperinflációt, demokráciának nevezett pártfeudalizmust is ezidáig túlélő, csakis munka erejét felkínáló polgár!

Megy az ámítás, hogy „Ezök a fiatalok, -hogyishíjják, nem szeretnek dolgozni csak jól élni! Bezzög a mi időnkben...” A vállalkozó úgyszintén, ezt fújja...A munkavállaló munkanélküli, meg azt fújja, hogy hiába prédikál az előző kettő, inkább otthon marad, mintsem, hogy az elvégzett keserves munkájáért egy dinárt se kapjon és még ő finanszírozza az előző kettőt! Elég, hogy a pap bort iszik és vizet prédikál, nem kell hozzá még ez a kettő...

Az internet mög a mobiltelefon a hibás, mert fővilágosítja, ezt a fiatal népösségöt mindenféle jogokra, mondja a harmadik, mög a szocijális segély, me azon mijen jó élnek a lusta, ingyenélők!

Vagyon, ahogy vagyon, Csicsókán most van mit enni, csak ezt a hibrid, jól felfújt kenyeret kell hozzá venni és kenődik a májas, sül a comb, rotyog a paprikás. A villanyba, hogy fizetődik be mindez? Sehogy, majd úgy karácsony tájékán levágják és csak, akkor leszünk bajban ha a maják tévednek és nem lesz világvége még az idén, mert januártól jégcsapot fogunk nyalogatni és hitegetjük majd egymást, hogy ennek olyan íze van, mint a fagylaltnak...

Vidám nép a csicsókai, vendégségbe nagyon szeret menni, de vendéget, azt nagyon nem szeret fogadni, így a végére maradt a zentai úton csendölő dallam: csicsókai libajárás, ezt követi, hogy Debrecenbe kéne mönni a csicsókai májkrémet el kéne adni, hogy az áramot bé tudjam fizetni!

A tél közeledik...

Margit Zoltán

2008-as választások előtti "gyár-beindulás", amikor az újságíróknak a felvétel kedvéért üres konzerveket osztogattak... A képsorokat nézve, akkor is dübörgött a kampány, ahogyan most 2012-ben is! A csecsemőnek minden vicc új, de csicsókán a választások előtt mindig el lehet sütni a gyár storyt...

Csődország

LEGYEN EZ SZERBIA ÚJ NEVE!

Miért is ne?! Elvégre lehetne. Ráillik. Tökéletesen.

Ha történetesen mindenre elszánt, pártos honanya (vagy legalábbis ábrándos, pártatlan honleány) lennék valamelyik mezei parlamentünkben, Istenemre mondom, menten indítványoznám, hogy kereszteljük át sürgősen ezt a mi nagybetegünket. Hátha megmenthetjük vele az életét. Azt mondják, hogy mindenki a nevében hordozza a sorsát. Hátha ezzel a pofonegyszerű névváltoztatással, ezzel a másodkeresztséggel Szerbia nem csupán nevet, hanem sorsot is cserélhetne. Hátha egy csapásra jobbra fordulhatna a jelenlegi – teljességgel kilátástalan – helyzete. Nem akadna sok vesztenivalónk, hiszen a napjai már meg vannak számlálva. Vagy másképp is mondhatnám, idézhetném az egykori, csupa-csupa szépfiúkból álló svéd rockcsapat, a Europe Final countdown-ját.

A visszaszámlálás elkezdődött

Egy próbálkozást mindenképpen megérne. Még így, halál előtt három nappal is akár.

Mivel hamarosan egyébként is kénytelenek leszünk egy kicsikét elszöszölni/elmolyolni az avítt, idejétmúlt Alkotmányunk átszabásával, egy füst alatt az úgymond újra-anyakönyvezést is lebonyolíthatnánk. Persze a nagyon is időszerű külső átváltoz(tat)ás és a kiadós lelki/szellemi fürösztés is hozzátartozna a teljes megújuláshoz. Az átlényegüléshez. Különösen aktuális ez most, amikor megint elkezdtünk az Európai Unió irányába kacsingatni. Reménykedve abban, hogy ha egy vadonatúj, kiglancolt imázzsal, meg persze illemtudóan kéredzkedünk fel az EU – kocsitengelyig és a lovak szügyéig érő, sárban megfeneklett szekerére –, akkor talán a bakon ülők nem fognak egy jól irányzott rúgással fenéken billenteni bennünket. (EU-kompatibilissá transzformálódásunknak amúgy is végső ideje lenne. Tényleg, de tényleg a földhöz kéne már csapni azt a divatból rég kisétált, avas szagú sajkacsát, és lerúgni a lábunkról a perge, kunkori orrú gumibocskort. Mert az már végképp nem trendi. Egyik sem.)

Úgy, mint a ledér, városi nőcskék…  

Amikor megkérdezték Tomislav Nikolićtól, hogy mire számítson az ország népe, milyen lesz majd az új kormány, akkor válaszképpen mindössze annyit mondott, hogy az eddigieknél gyorsabb, hatékonyabb és őszintébb. Ha netán elhittük neki ezt a „kegyes” hazugságot, akkor bizonyára annak a vaskos csúsztatásnak a megemésztésével sem fog meggyűlni a bajunk, hogy Szerbia hamarosan egy gyökerestől felforgatott ország lesz. Kifordítják még a négy sarkából is.

A szépen csengő ígéretek szerint már csak alig néhányat kell aludnunk, és máris dübörögve beindul a gazdaság fellendítése meg az azzal karöltve járó munkahelyteremtés. (Igaz, előtte azért a hivatalosan még be nem jelentett államcsőddel is illene valamit kezdeni. De nemigen tudnak vele mit kezdeni! Mert sürgősen elő kellene varázsolni, akár a föld alól is, legalább 4 milliárd eurót. A puszta túléléshez. Na, meg azért, hogy mi is úgy tehessünk, mint a régi megfigyelés szerint a városi ledér nőcskék, akik hitelre öltöznek, készpénzre vetkőznek.) Kedvező kölcsönökről szóló ajánlatokkal viszont nem szokás bombázni a szegénység(é)ben a templom egerével vetekedő Szerbiát.

Mélyebbre már aligha süllyedhet ez az ország. Mindent elárul rólunk az az egy arcpirító információ, amely szerint a most épülő autópályáink egy részét Azerbajdzsán hitelezi. Idáig jutottunk… (Nem csekély szégyen. De bűnnek is hatalmas.)

Amíg komoly külső segítség nem tűnik fel a láthatáron, addig az új kormány a még megmaradt hazai pénzforrásokat igyekszik csapra ütni. Ahhoz kénytelen nyúlni, amije van. Agyafúrt kezdésnek egy ravasz húzást eszeltek ki: enyves kezüket máris rátették a Szerbiai Nemzeti Bank devizatartalékaira. Ha viszont az abból kimarkolható összeg nem bizonyul elégségesnek, hát majd pótolják a hiányt jóféle, inflációgerjesztő pénznyomtatással.

Arra is kaptunk ígéretet, hogy megejtik a rengeteget kritizált adórendszer reformját, és folytatják a korrupciógyanús ügyek felgöngyölítését. Rettegjen csak, és ne aludjon nyugodtan senki, akinek vaj van a fején, mert a jókora elánnal beindult letartóztatások után újabbnál újabbakat helyeznek kilátásba! És így megy ez majd végtelen végig. (Könnyen meglehet, hogy nem is másokra kéne mutogatni, hanem saját magukon meg egymáson lenne csak igazán tisztességes meg etikus kezdeni a sort. Példát mutatva. Persze ezzel egyidejűleg az igazságszolgáltatásban és a belügyben is el kellene végeznie valakinek a nagytakarítást. Mert változatlan állapotában, érintetlenül hagyott bíróságtól meg rendőrségtől nem kis naivitásra vallana csodatételt várni.) Ha teljes gázzal dübörögnek a letartóztatások, akkor hamarosan dugig megtelnek öltönyös-nyakkendős pénzemberbűnözőkkel a hazai börtönök. De nem kell attól félni! Az lesz ám a jó! Mert azt már a szocializmus egyik szülőatyja is megmondta, hogy minél zsúfoltabbak a börtönök, annál közelebb van a szabadulásunk napja. Minél több csirkefogó kerül a rácsok mögé, annál előbb megtisztul a társadalom, és végre hozzá lehet kezdeni az új alapokon történő építkezéshez. (Ezen ősi kommunista logika mentén haladva, a mi számunkra alighanem még sokáig nem jön el a várva várt szabadulás.)

A dicső főváros csődje

Hiába takargatja a lompos farkát a róka, előbb-utóbb csak kilátszik az. Valahogy így vannak a miniszter urak is a pompás fővárosunk, Belgrád totális eladósodásával. Merthogy a dicső fehér városnak még a legmagasabb tornya sem látszik ki a tartozásokból. Belgrád nem egyéb egy csődhalmaznál. Az igazán nagy fejtörést az okozza, hogy csúcspolitikusaink pontosan tudják, hogy az idő most éppen nem nekik dolgozik. Most éppen nagyon is szorítja őket. Ugyanis hamarosan ki kell állniuk a lakosság elé, és kénytelen-kelletlen be kell vallaniuk, sőt be is kell mutatniuk a tényeken alapuló meztelen igazságot. Magyarán: valakinek el kell vinnie a balhét. Mert az eddig felhalmozott 500 millió eurós tartozással csak muszáj lesz elszámolni. Ha netán egy összegben akarnák tisztázni (ez persze csak vicc), akkor az adósság azon nyomban elvinné a város évi költségvetésének a 83 százalékát. Csak az év végéig, azaz a soron következő négy hónapban 52 millió eurót kellene visszafizetni. Ebből 30 millió az aktuális hitelrészlet és 22 millióra rúg a kamat.

Csődben az egész ország, csődben a fővárosa is. Úgyhogy sikertörténet ez a javából.

Hát nem indokolt a névváltoztatás?

Szabó Angéla

Nóta:

Kegyeletsértés és történelmi emlékek megrongálása nyugat-bácskai Hódság katolikus temetőjében

Kegyeletsértés és történelmi emlékek megrongálása ellen tiltakozik

 a Magyar Remény Mozgalom

A Magyar Remény Mozgalom (MRM) erélyesen tiltakozik a nyugat-bácskai Hódság katolikus temetőjében zajló kegyeletsértési és történelemhamisítási folyamat ellen. A szerbiai Blic napilap 2012. augusztus 18-i számában megjelent: " A régi német emléktáblákra csak felírják a saját nevüket" (Na stare Nemačke spomenike samo dopišu svoja imena) c. írás és a temetőben tapasztaltak is azt erősítik meg, hogy a német és magyar síremlékek helyén egyre több szerb név jelenik meg, mivel a felvásárlás után egyszerűen letörlik a korábbi feliratokat.

A régi sírhelyek felvásárlását egy kb. húsz évvel ezelőtt meghozott önkormányzati rendelet teszi lehetővé, és miután a helyi plébános, Pfeiffer Jákob is hozzájárult a történésekhez, ezért már több oldal felelőssége is felmerül. A leszármazottak nélküli elhunytak emléke nem lehet anyagi üzérkedés tárgya. A történelem megmásítása és a kegyeletsértés olyan kategóriák, amelyek nem hagyhatják hidegen a délvidéki német és magyar szervezeteket, de a Németország és Magyarország kormányát sem.

1945-ig Hódság német többségű település volt, kisebb számú magyar népességgel, de a németeket ebben az évben deportálták és szerbeket költöztettek a helyükre. Ma is túlnyomó részt szerbek lakják, de él kb. 300 magyar polgár is. Az MRM kéri, hogy az önkormányzat és az egyházkerület azonnal szüntesse meg a síremlékek etikátlan megsemmisítési folyamatát, a korábbi rombolások érintettjei számára pedig méltó emlékhelyet alakítson ki.

Az MRM Elnöksége nevében,

László Bálint, elnök

Szabadka, 2012. augusztus 18