Margit Zoltán: 2015. 01. 25. - 2015. 02. 01.

2015. január 26., hétfő

A puszta télen




Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda;
Amit a kikelet
És a nyár gyüjtöget,
Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.

Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,
Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,
S a dalos madarak
Mind elnémultanak,
Nem szól a harsogó haris a fű közűl,
Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl.

Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától,
S le kell hajolnia, hogy valamit lásson...
Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.

Üres most a halászkunyhó és a csőszház;
Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz;
Mikor vályú elé
Hajtják estefelé,
Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül,
Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül.

Leveles dohányát a béres leveszi
A gerendáról, és a küszöbre teszi,
Megvágja nagyjábul;
S a csizmaszárábul
Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,
S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?

De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak,
Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,
Mert a pince kulcsát
Akár elhajítsák,
Senki sem fordítja feléjök a rudat,
Hóval söpörték be a szelek az utat.

Most uralkodnak a szelek, a viharok,
Egyik fönn a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
A harmadik velök birkozni szemközt jő.

Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek,
A rónára halvány ködök telepűlnek,
S csak félig mutatják
A betyár alakját,
Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló...
Háta mögött farkas, feje fölött holló.

Mint kiűzött király országa széléről,
Visszapillant a nap a föld pereméről,
Visszanéz még egyszer
Mérges tekintettel,
S mire elér a szeme a tulsó határra,
Leesik fejéről véres koronája.

(Pest, 1848. január.)



2015. január 25., vasárnap

A Muravidékről elhurcolt magyarokra emlékeztek Szlovéniában


Foto: hirado.hu

Olyan világot kell teremtenünk gyermekeinknek, ahol közép-európai szomszédjaink hősei többé nem ellenségeink, hanem bajtársaink, igazi szövetségeseink - jelentette ki Kövér László szombaton a szlovéniai Maribor közelében fekvő Spodnja Volicina temetőjében a Muravidékről a jugoszláv hatóságok által 1945-ben ide internált csaknem 600 magyar emlékét őrző kopjafa avatásán.

Az Országgyűlés elnöke kifejtette: csak szövetségben nyílik esélyünk közösen megküzdeni az előttünk tornyosuló gazdasági és társadalmi gondokkal, "szülőföldünkön megmaradni szlovénnak és magyarnak, megőrizni nemzeti kultúránkat és nemzeti államainkat az európai közösségi térben".

Úgy fogalmazott, hogy Közép-Európa népeinél és országaiban a nehéz történelmi örökség miatt "a közgondolkodásban, a társadalomlélektanban a szembenállás kísértése ma is sokszor, sok helyen erősebb, mint az egymásrautaltság ösztöne". A huszadik században "két világháborúval, határmódosításokkal, kommunizmussal, kollektív megbélyegzésekkel, megtorlásokkal és kitelepítésekkel sújtott térségünkben" még mindig sokan gondolják úgy, hogy ők csak hősök lehetnek, a szomszédjaik pedig csak legyőzendő ellenségek.

Kövér László szerint ez téves gondolkodás, mert hőseink és ellenségeink "történelmi mércével mérve nem ritkán mindannyian áldozatoknak bizonyulnak". Annak a gondolkodásnak az áldozatai, amely "nem ismeri fel a közös földrajzi, történeti, gazdasági és kulturális gyökerekben fogant közép-európai egymásrautaltságunkat", nem ismeri fel a mindannyiunkat fenyegető veszélyeket, de az együttműködés lehetőségét sem - mondta.

A házelnök emlékeztetett, hogy a korabeli jugoszláv politikai rendőrség által 1945-ben internált csaknem 600 muravidéki magyar mellett 1941-ben a korabeli magyar hatóságok ugyanerről a tájról ugyanannyi szlovént internáltak, mert hasonlóképpen ellenségnek tekintették őket. A magyar hatóságok 1942-ben betolakodóknak tartották a Trianon után betelepült szlovéneket, a jugoszláv hatóságok pedig 1945-ben hűtleneknek a magyarokat.

"Mindezt azért, mert az első világháború lezárását követő határmódosításokkal nagyhatalmi érdekek szerint szembefordították egymással a térség nemzeti közösségeit annak érdekében, hogy gazdaságilag és politikailag alárendelhessék és uralhassák Közép-Európa országait" - mondta a házelnök.

Milan Brglez, a szlovén nemzetgyűlés elnöke megemlékezésében azt hangsúlyozta, hogy évtizedekig nem ismerték be vagy nem is tudtak arról, hogy a második világháborúban átélt borzalmak után nem a remélt békés időszak következett be, hanem a bosszúvágy miatt koncentrációs táborokat hoztak létre Szlovénia területén. Az 1945 júniusában Hrastovec mellett kialakított tábor is egyfajta figyelmeztetés, hogy milyen mély "civilizációs szakadékba ránthatja az embereket a bosszúvágy" - mondta.

Az, hogy hosszú évtizedekkel a szörnyűségek megtörténte után emlékezhetünk az elhurcoltakra, a megbékélés jelképes eseménye. "Üzenet, hogy az erőszak és az intolerancia rombolja az együttélést", de egyben arra is figyelmeztet, hogy "a múltra való visszaemlékezés ne válasszon szét bennünket a jövőnk építésében" - hangoztatta a szlovén politikus.

A Spodnja Volicina temetőjében felállított kopjafa avatását követően Kövér László házelnök, valamint vendéglátója, Milan Brglez Horváth Ferenccel, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzetiségi Közösség elnökével, illetve Göncz László szlovén parlamenti képviselővel közösen koszorút helyezett el a közeli Hrastovec várában két éve avatott, ugyancsak az internált magyarok előtt tisztelgő emléktáblánál.

A megemlékezések után Kövér László tárgyalást folytat Milan Brglez szlovén házelnökkel, majd a magyar kultúra napja alkalmából ünnepi beszédet mond és nívódíjakat ad át a lendvai színház és hangversenyteremben.

MTI



Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin