Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc

Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem mutatja jobban, mint hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni, amelynek soha ekkora hadserege addig nem járt még külföldön. Gyakorlatilag az 1848-49-es harc a magyar nemzet történetének leghíresebb háborús konfliktusa is.

Magyarország a török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc elbukása után erősen korlátozott, mégis meglévő önállóságot élvezve volt része a Habsburg Birodalomnak. Az 1723-ban elfogadott Pragmatica sanctio törvényesen is rendezte a Habsburg uralkodó és a magyarországi rendek viszonyát. Az egyetlen komolyabb további előrelépést ezen a területen 1848-ig az 1791. évi X. törvénycikk jelentette, amely biztosította az ország jogi függetlenségét a birodalom többi tagállamával szemben.

Az 1848-as tavaszi átalakulás programja majdnem két évtizedes előkészítő munka eredménye. Bár a reformkori országgyűlésekennagyon kevés valódi változtatást sikerült elérni, de lehetőséget teremtettek arra, hogy a reformszellemű liberális nemesség kidolgozza a saját programját. Megjelenhettek az országos nyilvánosság színpadán a leendő forradalom vezetői: Batthyány Lajos, Kossuth Lajos,Deák Ferenc, Széchenyi István, Szemere Bertalan, Eötvös József és mások.

Az 1847 novemberében Pozsonyban összeült – később utolsónak bizonyult – rendi országgyűlésen a reformpárti erők által létrehozott Ellenzéki Kör és a „fontolva haladókat” tömörítő Konzervatív Párt lépett föl határozott programmal. Utóbbiak jelentős mértékben bírták a bécsi udvari körök támogatását is. A téli hónapok során patthelyzet alakult ki, ebbe a helyzetbe hozott döntő fordulatot a február 22-eipárizsi forradalom híre. Kossuth Lajos március 3-án elmondott beszéde fogalmazta meg programszerűen az ellenzék követeléseit: független magyar bank felállítását, a honvédelmi rendszer átalakítását, jobbágyfelszabadítást, közteherviselést, népképviseleti parlamentet és magyar független felelős nemzeti kormányt. A Habsburg Birodalom másik felének pedig alkotmányt követelt, amelynek fontos szerepe lett a március 13-án bekövetkező bécsi forradalom kitörésében. Ezen kívánalmak országgyülési felirat alakjában voltak a király elé terjesztendők.

A végső lökést a reformok ügyében végül 1848. március 15-e jelentette, amikor a pesti radikális ifjúság vér nélkül érvényt szerzett az ún.12 pontnak.

Március 11-én a bécsi tanuló ifjúság peticiót nyújtott be a császárhoz; Pesten az Ellenzéki Kör hasonlóképpen elfogadott március 12-én tartott gyűlésében egy Irinyi József által fogalmazott 12 pontú kérvényt, melynek tartalma a következő volt: "Mit kiván a magyar nemzet: Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1. Kivánjuk a sajtó szabadságát, a cenzura eltörlését. 2. Felelős minisztériumot Pesten. 3. Évenkénti országgyülést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereget 6. Közös teherviselést. 7. Az úrbéri terhek megszüntetését. 8. Esküdtszékeket, képviselet s egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bankot. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre; a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai statusfoglyok bocsáttassanak szabadon. 12. Kivánjuk az uniót Erdéllyel. Egyenlőség, szabadság, testvériség."

Az afelett való határozást, hogy e kérvényt az országgyűlésnek, vagy az országos ellenzéki választmánynak nyújtsák be, a március 14-én délután tartandó gyűlésre halasztották. Eközben érkezett Pestre a hír, hogy Bécsben 13-án kitört a forradalom és a bécsi tanuló ifjúság petícióját az országgyűlési rendekkel elfogadtatta; e hír hatása alatt, midőn a gyűlés (a szónokok Klauzál Gábor, Nyáry Pál, Irinyi Józsefvoltak) az utóbbi indítványt fogadta el, a határozattal elégedetlen ifjúság Petőfi, Jókai, Vasvári vezetése alatt a Pilvax-kávéházba ment és ott aKözvélemény asztalánál elhatározta, hogy másnap, azaz 15-én reggel az egész városban kihirdeti a 12 pontot. Jelen voltak: Petőfi, Jókai,Bozai Pál, Bulyovszky Gyula, Vasvári Pál, Sükei I., Telepi György, Hamary Dániel és még néhányan. Gyülekezési helyül a Pilvax-kávéházat tűzték ki, a gyülekezés idejéül reggeli 8 órát. Petőfi megígérte, hogy még az éjjel alkalmi költeményt is ír és azt maga fogja elszavalni.

1848. március 15. 

Aznap korán reggel Petőfi Sándor az ifjúság kávéházába sietett és Vasvári Pált és Bulyovszky Gyulát ott találván, Jókai Mór lakására hívta őket, ahol a 12 ponthoz proklamációt szerkesztettek. Petőfi 8 óra körül társaival a Pilvax-kávéházba ment, a kitűzött időre csak hatan jelentek meg (Petőfi, Jókai, Bulyovszky, Sebő, Gaál Ernő és Hamary Dániel). Itt Jókai felolvasta a 12 pontot és a proklamációt. Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt. Innen indultak el az előzőleges megállapodás szerint először a jogi egyetemhez az Egyetem utcába. Annak udvarán már egy csapat tanuló várt rájuk s ott rögtön széket hoztak Petőfi és Jókai számára, itt Petőfi újból elszavalta előző éjjel írt költeményét, a Nemzeti dalt, Jókai pedig fölolvasta a 12 kívánatpontot. Innen az Újvilág utcai orvosi egyetemre mentek, itt is félbeszakították az egyetemi előadásokat és az előbbihez hasonlóképpen jártak el az udvaron, később pedig a mérnöki és bölcseleti kar hallgatói előtt; ugyanez történt az egyetemi téren is. Ekkor már nemcsak az ifjúság vette őket nagy tömegben körül, hanem az utcáról is nagy közönség csatlakozott hozzájuk, mely nőttön nőtt.

Elhatároztatott, hogy a nép a proklamáció első pontját, a sajtószabadságot, saját önhatalmánál fogva teljesülésbe veendi, amit meg is tett, 10 óra után a siker és lelkesedés hatása alatt a tömeg Landerer és Heckenast könyvnyomdájához vonult a Hatvani utcába, itt a rend és béke fönntartása tekintetéből választmányi tagokul Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Vidats János és Jókai Mór küldettek be. A nyomdatulajdonost felszólították, hogy kívánja-e az el nem kerülhető kényszerítés be nem vártával a kikiáltott tizenkét pontú programot és Petőfi olvasott költeményét cenzúra nélkül kinyomatni? A nyomdatulajdonos engedett, és a kívánt iratok rögtön németre is lefordítva néhány pillanat múlva ezrével kerültek elő a gyorssajtó alól, melynek példányai egész délig osztattak ki a szakadó eső dacára szüntelen gyülekező közönségnek. Ezek voltak a szabad sajtó első termékei. Míg a nyomtatás tartott, Petőfi, Jókai, Vasvári, Egressy s Irányi beszédet tartottak a néphez. Ekkor Petőfi negyedszer szavalta el a Nemzeti dalt. Csak délfelé oszlottak el, megállapodva abban, hogy délután az államfogságban levő Táncsics Mihály kiszabadítására mennek Budára.

Délután 3 órakor a Múzeum téren népgyűlést tartottak és a Nemzeti dal és proklamáció példányait ezreivel osztogatták; innét a városházára mentek, a 12 pont elfogadását sürgetvén. Az összegyűlt nép elhatározta, hogy a városházára indul, és ott a polgári kart és városi tanácsot az egyesülésre és kívánatai aláírására felszólítja. A tanácsterem megnyílt, a tanácsnak benyújtották a program pontjait és a tanácsjegyző mondta, hogy azok el vannak fogadva. Ezután Holovics tanácsnok kívánt gondolkozási időt, hogy e pontok tanácskozás alá vétethessenek. Megcáfolta őt Rottenbiller Lipót alpolgármester, kimondván, hogy már egész délelőtt tanácskoztak efölött. Ezután szónokolt Nyáry Pál Pest megyei alispán és a pontokat pártolta, utána Klauzál Gábor, aki az első és 11-ik pontok rögtöni életbeléptetését is kívánta. A pontokat Szepessy Ferenc polgármester és a tanács tagjai által aláírták, és Rottenbiller az ablakon át felmutatta a népnek.

Rögtön választottak egy rendre ügyelő választmányt, melynek Petőfi is tagja volt. A nép, ideiglenes választmányát a tanács és polgárság választmányával egyesítendőt kinevezve, kívánta, hogy Táncsics Mihály, aki sajtói állítólagos vétség miatt fogva van Budán – miután kimondatott, hogy cenzúrai törvények nálunk nincsnek, nem is voltak soha – szabadon bocsáttassék, és a censurale collegium rögtön mentessék fel hivatalától. E kívánata teljesítésére ½ 5 óra tájt átment Budára, s a hatósági épület udvarán zászlóalja köré gyűlve, állhatatosan állt jogai kívánatai mellett, míg választmánya által kijelentették: hogy a helytartótanács e három pontba egyezett bele: 1. Táncsics kiadatása, 2. a cenzúra eltörlése, 3. sajtóbíróságnak a nép közüli választatása; s egyúttal kimondta, hogy a katonaságot csak azon esetben fogja kirendelni: ha azzal maga a nép saját céljai rendes kivitelére kívánna rendelkezni. Zichy Ferenc, a helytartótanács elnöke, azonnal szabadon bocsátotta Táncsicsot, a nép önkezeivel vonta át kocsiját Budáról a Nemzeti Színház teréig, s bevonult a színházba.

E nap délutánján kívánta a nép a színházi aligazgató Bajza Józseftől, hogy a színházban e nap ünnepélyére teljes kivilágítás mellett a betiltott Bánk bán adassék elő. Bajza mondta, hogy szívesen tűzi műsorra. A színészek nemzeti színű kokárdákkal léptek ki a színpadra, Egressy Gábor a Nemzeti dalt szavalta, az énekkar énekelte hozzá a Himnuszt és Szózatot. A közönség nagy része óhajtotta, hogy Táncsics megjelenjen a színpadon, azonban értesülve annak gyengélkedő állapotáról, kívánatával felhagyott. Végül a Rákóczi-induló mellett oszlott el a nép. Az állandó választmány azonban reggelig együtt ült.

Másnap, március 16-án már Pest vármegye alispánja, Nyáry Pál, Rottenbiller Lipót polgármester és mások állottak a mozgalom élére és így lett az országos jelentőségűvé. A népnek legelső teendője volt a nemzetőrség tettleges életbeléptetését követelni, s evégre aláírásgyűjtésbe kezdtek, néhány óra alatt több ezer aláírás gyűlt össze. A nép követelte a fegyvereket. A katonai hatóság jelentette, hogy csak 500 fegyvert adhat, mert a többi Komáromba vitetett. Lenn pedig a nép, mely már ekkor mintegy 20–25 ezerre ment, követelte a fegyvereket s fenyegetőzött, hogy feltöri az arzenált, ha fegyvert nem kap. Ekkor alválasztmányt neveztetett ki a fegyverek kiosztása tárgyában, s egyórai tanácskozás után Rottenbiller alpolgármester a teremben, Jókai pedig a városház terén összegyűlt népet nyugtatta meg azon tervezet közzétételével, hogy az illető tömegek városnegyedenként külön oszolván, száz-száz férfit válasszanak ki maguk közül, akik óránként felváltva mint nemzetőrök az éjjel kivilágított város nyugalma fölött őrködjenek. A többi fegyverek kiadását a következő napokon fogják sürgetni.

Este a két testvérváros ki volt világítva, az utcákon lelkesült néptömeg forrongott, harsogtatva: "éljen a szabadság!" Az ablakokból nemzeti szín lobogók függtek alá, a szabadság nevével beírva. Egész éjjel rend és nyugalom őrködött a város fölött, a portyázó nemzetőrök több helyeken bujkáló csavargókat fogtak össze, s hivatásuknak minden tekintetben híven megfeleltek.

Ezalatt Kossuth Bécsben tárgyalt a Habsburg vezetőkkel. V. Ferdinánd király először nem akarta szentesíteni a pozsonyi országgyűlésen előző nap megszavazott feliratot, azonban 16-án hajnalban - hallva a Pest-Budán történtekről - kénytelen volt engedni.

Március 15-én a bécsi forradalom hírére magyar küldöttség indult a pozsonyi országgyűlésről a császári városba, s időközben Pesten is kitört a forradalom. Március 16-án Bécsbe is eljutott a pesti forradalom híre. Az udvar meghátrált, s kénytelen volt engedni a pozsonyi küldöttség követeléseinek. Hozzájárult március 17-én gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez. Beleegyezett az önálló magyar kormány megalakulásába. Megígérte, hogy a király szentesíti a reformtörvényeket. A gróf Batthyány Lajos vezetésével megalakuló új kormány már nem a királynak, hanem az ország választott képviselőinek, a magyar országgyűlésnek tartozott felelősséggel. Ezért tehát független, és felelős kormány volt.

(Párt)megbízottak előre a többi pofa be!

Kisebbségjogi jegyzetetek

Március 15-e, a magyar sajtó napja is. Tudjuk, hogy a sajtószabadsággal baj van nem csak Magyarországon, de a Vajdaságban is. Az itteni magyar média helyzetét ugyanis leginkább az jellemzi, hogy „az egypártrendszer kiszolgálója” lett.

Hogyan is néz ez ki a gyakorlatban? 

A Magyar Szó és a Hét Nap alapítói jogait a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) által irányított Magyar Nemzeti Tanács (MNT) gyakorolja. A Magyar Szó Lapkiadó Kft. élén (2010. április 1-je óta) megbízott igazgató, a lapnak meg (2011. június 23. óta) megbízott főszerkesztője van.
Az MNT-nek a Magyar Szó Kft. – már egy ideje nyugdíjba készülő – megbízott igazgató helyére nem sikerült új személyt találni, mivel – a nyilvánosság számára egyébként teljesen ismeretlen Dobranić Aranka – „elállt a szándékától, hogy elvállalja a tisztséget”.

Az MNT 2012. február 29. felmentette a VMSZ ún. kemény magvához tartozó Józsa Lászlót, a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének (TJGYT) sokéves sikertelen elnökét és Klemm Józsefet, a testület tagját, aki egyébként az Újvidéki Rádió igazgatója és akit az ún. magyar szellemiségű újságírás kiötlőjének is tartanak. Lecseréltek még néhány más tagot is, majd a helyükbe újabb, a párt bizalmát élvező embereket nevezték ki.

A Hét Napot kiadó Lapkiadó Kft-t ugyancsak megbízott igazgató, a lapot pedig ugyanilyen státusú főszerkesztő irányítja (mindkettő 2012. február 29. óta). A hetilap lejárt megbízatású, nyugdíjba vonuló eddigi főszerkesztője (egyébként a VMSZ elnökségi tagja) most „főmunkatársi” minőségben gyártja tovább a vezércikkeket.

Az MNT által „társalapított” Pannon RTV-t is (2012. január 19-e óta) megbízott vezetőség irányítja: megbízott az igazgató, a televízió és a rádió főszerkesztője is.

A VMSZ-nek, illetve az MNT-nek a médiában való terjeszkedését mutatja az is, hogy a testületet most már hivatalosan is a – Mozaik Televíziót irányító – Mozaik Alapítvány társalapítójává lépett elő. Az egyébként is a párt befolyása lévő Alapítványban most az MNT-t a párt alelnöke képviseli, aki egyúttal az újvidéki szervezet elnöke is. 

László Bálint, az MRM elnöke (a február 29-i MNT ülésen) a Mozaik Alapítványba jelölt MNT-s javaslat ellen szólalt fel: – Döbbenetes és sajnálatos, hogy az MNT még a látszatra sem ad, hiszen az eddigi egyetlen délvidéki magyar civil TV-re próbál úgy rátenyerelni, hogy a VMSZ újvidéki szervezetének elnökét javasolja a TV alapítványába, aki egyébként programozó matematikusként a szakmai feltételeknek sem felelne meg. A dél-bácskai és szerémségi magyarság szórványmédiuma szempontjából politikailag teljesen inkorrekt a javaslat – mondta az MRM elnöke. Az ülésen aztán a VMSZ szavazógépezete, 26 igen, 2 nem és 2 tartózkodás mellett mégis megszavazta a javaslatot.

A VMSZ szükségtelennek tartja, hogy pályázatot írjon ki az általa irányított sajtó élére. Mivel május 6-án sor kerül a parlamenti választásokra, a pártnak most az a fontos, hogy a befolyásosabb magyar médiát olyan megbízott vezetők irányítsák, akik a közvéleményt továbbra is a párt érdekeinek megfelelően alakíthatják.
Közben minderről mélyen hallgat a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete (VMÚE). Mintha legalábbis illegalitásban lenne. Vagy azért, mert már e testületben is a VMSZ befolyása érvényesülne? 

A „magyar szellemiségű újságírás” a VMSZ politikai, a média és az újságírói szakma lezüllesztésének eszköze lett. És nem csak az, de a társadalmi haladás és a demokrácia kerékkötője is.

Szánalmas kép. Lehet-e ilyen körülmények között a sajtószabadságról, a szabad vélemény-nyilvánításról, az objektív tájékoztatásról beszélni? Van-e mit ünnepelni?

Újvidék, 2012. március 14.

Bozóki Antal

Március 15. torta - Ananászos joghurttorta!

Március 15-re valamilyen különleges, alkalomhoz illő édességet szerettem volna készíteni. Piros és zöld ételfestékem volt, már csak valami fehéren kellett gondolkodnom, így esett a választás a joghurtra és az ananászra.

Hozzávalók a tésztához: 3 tojás, 3-3 evőkanál cukor és liszt, mandula aroma, zöld ételfesték, 

a joghurtos töltelékhez: 1 nagy natúr joghurt (375 gramm), 2 dl tejszín, ízlés szerint porcukor, 5 kiskanál zselatin,  1 friss ananász, vagy konzerv,

a tetejére: cseresznye befőtt, 1 zacskó piros tortazselé, ízlés szerint cukor.

Először a tésztát készítettem el. A tojások fehérjét kemény habbá vertem, hozzáadtam a kevés zöld festékkel elkevert sárgájákat, egy kevés mandula aromát, majd a cukrot és a lisztet. Kivajazott, lisztezett csatos tortaformába öntöttem, és előmelegített sütőben megsütöttem. Mostanában 2-3-szor vettem friss ananászt, mindegyik finom édes és zamatos volt, de ez a tortának szánt nem annyira. Ezért cukros vízben kicsit megfőztem. A joghurthoz kevertem a porcukrot, majd az ananász főzőlevéből kb. 1-1,5 dl vettem, ebben főztem meg a zselatint. Még melegen a joghurtba kevertem, a tejszínt felvertem, és azt is hozzákevertem, valamint a kis darabokra összevágott ananászt is. A már kihűlt piskótát visszahelyeztem a formába, beleöntöttem a joghurtos masszát, és hűtőszekrénybe tettem. Amikor már megdermedt, a tetejét beborítottam a cseresznyével, a tortazselét megfőztem a tasak utasítása szerint - szintén az ananász levéből -, egy kevés piros festéket még adtam hozzá, hogy erősebb színe legyen, és még melegen, mielőtt kezdett volna megdermedni, ráöntöttem a torta tetejére. Tálalásig hűtőszekrénybe tettem.

A tészta sütés előtt

Joghurtos töltelék és az ananász darabok

Már a tésztán van a töltelék és egy sor a csresznyéből

Kész a torta!

A felvágott torta

És egy szelet közelebbről

Katalin konyhája 

Tőkés kilép az RMDSZ-ből!

Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, 

európai parlamenti képviselő bejelentette, 
hogy 22 éves tagság után kilép az RMDSZ-ből.

„Alulírott Tőkés László, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) alapítója, 1990-től a 2003-as kiebrudalásomig annak tiszteletbeli elnöke, jelenleg pedig a szervezet Temes megyei tagja, ezennel kilépek az RMDSZ-ből” – olvasható Tőkés László nyilatkozatában, amelyet sajtóirodája hétfőn juttatott el az MTI-hez.

„A cianidos bányászatot betiltó sikeres európai parlamenti határozat egyik kezdeményezőjeként vállalhatatlan számomra a kisebbik kormánypárt Verespatakkal kapcsolatos megengedő és a beruházást elősegítő álláspontja” – fogalmaz az erdélyi politikus, a „kisebbik kormánypárt” alatt az RMDSZ-t értve, amely a román kormánykoalíció tagja.

„A brüsszeli parlament folyosóin számomra egyre kínosabb választ adni az aggódó kollégák azon kérdéseire, hogy akkor most pontosan mi is történik Romániában?! Azt azért csak nem mondhatom, hogy a kanadai vállalat megvásárolta volna a minisztereinket…” – folytatódik a nyilatkozat.

Annak kapcsán, hogy Románia csatlakozása a schengeni határrendészeti övezethez a korrupció visszaszorításának elégtelensége miatt is késik, Tőkés László azt írja: „vállalhatatlannak, és nem csupán számomra, hanem az egész erdélyi magyarságunkra nézve szégyenletesnek tartom azt, hogy az RMDSZ parlamenti képviselői arra törekszenek, hogy ellehetetlenítsék a köztisztviselők vagyonosodását vizsgálni hivatott Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI), illetve a Korrupcióellenes Főügyészség (DNA) munkáját.”

„Soha nem értettem egyet az alibi-feltételeken alapuló kormányzati szerepvállalással” – hangsúlyozza nyilatkozatában Tőkés László. „A hatalom öncélú akarása miatt az RMDSZ vezetői beáldozták az önálló állami magyar egyetemünket, igazgatói és prefektusi állásokra váltották autonómiánkat, aprópénzért hajlamosak kiárusítani Erdély természeti kincseit. Azok közé tartoznak, akik a hozzá nem értés és a szabadrablás eredményeképpen csődbe vezették országunkat, ennek árát viszont népünkkel fizettették és fizettetik meg: munkahelyteremtés helyett csontig hatoló megszorítások, valamint egy több mint harmincmilliárd eurós külföldi kölcsön árán tartják lélegeztető gépen Romániát” – írja a nagyváradi keltezésű dokumentumban.

„Elutasítom az RMDSZ – zsákmányszerző pártlogikán alapuló – kirekesztő és az erdélyi magyarságot megosztó gyakorlatát. Minekutána az összes közpénzre rátette a kezét, és ezek java részét saját önös céljaira használja fel, 2012-ben már ott tartunk, hogy nemzeti ünnepeinket, szobrainkat és szimbolikus tereinket is egypárti önkénnyel igyekszik kisajátítani” – állítja az erdélyi politikus.

„Meggyőződésem, hogy nem az erdélyi magyarság van az RMDSZ-ért, hanem éppen fordítva: erdélyi magyar pártjainknak, választott tisztségviselőinknek kell mindenkoron egész közösségünket szolgálniuk” – zárul Tőkés László nyilatkozata.

MTI