October - U2

October
And the trees are stripped bare
Of all they wear
What do I care

October
And kingdoms rise
And kingdoms fall
But you go on 

Nem a tudás számít, hanem a párttagság

A szöveg részeiben tartalmaz obszcén kifejezéseket, érzékeny lelkületű olvasóimtól elnézést kérek, mert itt nincs cenzúra, így teljes egészében olvasható a történet! A dolgok arra felé gördülnek, hogy a Képes Ifjúságnak is hamarosan új felelős szerkesztője lesz? (...)

Tisztelt Szerkesztőség!

Egy cikket küldök önöknek, szeretném, ha megjelentetnék. Anyám meséli, hogy régen volt egy olyan rovata a Képes Ifinek, aminek Hyde Park volt a neve, és ebben mindenféle viták zajlottak. Mostanában nem találkoztam ezzel a rovattal, de talán vissza lehetne állítani, ha van rá igény. Szerintem a levelem sokak problémája, nem csak az enyém, ezért talán érdeklődésre tarthat számot, esetleg mások is bekapcsolódnak majd a vitába.

Szívesen közreműködök egy ilyen rovat szerkesztésében is, ha maguk nem győzik a munkát. :) Egyedüli kérésem, hogy szeretnék inkognitóban maradni, mert itt a faluban mindenki mindenkit ismer, nem szeretném, ha kiderülne az identitásom, mert akkor még szörnyűbb helyzetbe kerülnénk családostul. Nem említettem neveket, nem személyeskedtem, úgyhogy talán nincs akadálya, hogy az én nevem se derüljön ki.

Üdvözlöm a Képes Ifi csapatát, és jó munkát kívánok!

Barbarossa

Nem a tudás számít, hanem a párttagság

Régóta készültem már írni, mert nagyon tele van a f… hócipőm. Gondoltam, a Képes Ifi régen is helyet adott a vitacikkeknek, talán megér egy próbát. Ha meg nem közlitek le, hát nem közlitek.

Előrebocsátom: mindig is stréber voltam. Vuk-díj, megnyert versenyek, a KMV-n minden évben ott voltam, több kategóriában első helyezések stb. Tudom, hogy bűn, de nem tehetek róla, kényszeres tanuló vagyok. :) Aztán beiratkoztam az egyetemre. Nem volt könnyű a döntés, mert minden érdekelt, humán és reál egyaránt. Pechemre a matematika mellett döntöttem, amivel nem nagyon lehet manőverezni a munkaerőpiacon. No, hogy ne húzzam sokáig a bevezetőt, időre lediplomáztam 9 fölötti átlagosztályzattal.

És akkor jött a feketeleves. Munkát kellett találni. Visszajöttem a nagyvárosból fatornyos Tisza menti városkámba, a szüleim házába, és beadtam a jelentkezésemet jó pár helyre, iskolákba főleg. Volt, ahonnan választ se kaptam, máshol meg indoklás nélkül elutasítottak.

Mindegy, gondoltam, előbb-utóbb majd lesz valami, hiszen tudom, hogy éppenséggel nem dúskálnak diplomás matematikatanárokban a környéken, akik magyar és szerb osztályokban is tudnának tanítani. Az idő nekem dolgozik, gondoltam.

Hát nagy lófaszt!

Már két éve, hogy a szüleim nyakán lógtam, amikor megtudtam, hogy a saját városom középiskolájának matematikatanára az iskolaév végéig nyugdíjba vonul. Fölcsillant a reménysugár: eljött az én időm! Az iskola meg is hirdette az állást, én pedig annak biztos tudatában adtam be a pályázatom, hogy befutó leszek, hiszen pontosan tudtam, hogy nincs a községben még egy állás nélküli diplomás matekos rajtam kívül.

Behívott az igazgató, hogy elbeszélgessünk. Kávéval kínált, kedélyesen társalogtunk, főleg a pedagógusi munka szépségéről, de szóba kerültek a problémák is, hogy sok tanárnak nincs ki az óraszáma, másoknak meg nincs diplomájuk, és hogy a diplomás szakkáder manapság ritka, mint a fehér holló. Nem ígért semmit, mert azt mondta, minden jelentkezővel le akar előbb ülni négyszemközt is beszélgetni, de úgy éreztem, szimpatikus vagyok neki, és azt sejtette, hogy minden adottságom megvan hozzá, hogy fölvegyenek.

Két hét múlva kaptam egy hivatalos értesítést az iskolától, hogy a pályázatom el lett utasítva. Nagyon bosszús voltam, mert el nem tudtam képzelni, hogy ki lehet az, aki jobb tanulmányi eredményeket tud fölmutatni, és itt él a községben, mert ugye ez is egy fontos kritérium.

Volt pofára esés, amikor kiderült, hogy egy abszolvens csajt vettek föl, aki ráadásul még nem is matekra, hanem fizikára járt! Értitek? Egy olyat, aki még be se fejezte az egyetemet!

Kérdezősködtem, mit tudnak az ismerőseim a csajról, mert én nem ismertem. Hát kiderült, hogy az apucija egy VMSZ-es funkci, akinek nagy befolyása van a városban, és nyilvánvaló, hogy elintézte a lányának ezt az állást.

Borzasztóan föl voltam és vagyok háborodva. Próbáltam beszélni az iskola igazgatójával, de soha nem ért rá, hogy fogadjon. Tehetetlennek érzem magam. Mindenki azt mondja, lépjek be én is valamelyik pártba, mert „itt így mennek a dolgok”. Hát leszarom, hogy hogy mennek a dolgok, akkor se fog senki arra kényszeríteni, hogy ilyen alapon érvényesüljek!!! Inkább éhen halok. Vagy megyek Ausztráliába.

Azóta, hogy ez történt, három hónap telt el. Azt beszélik, a fölvett csajnak időközben vett egy matematikadiplomát valamelyik zugegyetemen az apja, hogy „rendben legyenek a papírok”. Mert ugye pénzük is van, noná!

Gyerekek, csináljunk valamit, hogy ez ne mehessen így tovább! Legalább mondjátok el, írjátok meg ti is, ha tudtok hasonló esetről. Ettől ugyan még nem lesz egyikünknek se állása, de legalább megtörjük azt a csendet, ami a tanügyben zajló disznóságokat övezi.

Tápai Tímea -ment, játszott, győzött és befogadták!

Teremtésszeletünk első része*:

Ment, játszott, győzött

Új-Zéland egyéni országos bajnokát Tápai Tímeának hívják! A 27 éves, csókai származású játékos augusztus elején érkezett a távoli szigetországba: az előző idényben a magyar bajnokságban, a Szekszárd csapatát erősítő Tápai előbb megnyerte Cantebury község bajnokságát, majd az országos bajnokságon két arany- és egy ezüstérmet szerzett.

Tündérmesének tűnik a történet, azonban az előzmények miatt mégsem nevezhetjük annak: két, talpraesett, életre való fiatalnak elege lett a jövőkép nélküli szerbiai életből. Tímea élettársa, Gyurcsik Zsolt még januárban útnak indult, s szerencsét próbált a távoli szigetországban. Miután sikeresen elhelyezkedett egy modern konyhákat készítő cégnél, augusztusban kedvese is követte.

– Turista vízummal érkeztem Új-Zélandra, s a helyi, a christchurchi klub a levelemre azonnal válaszolt. Meghívtak egy beszélgetésre és, mivel nagyon kedvesek, segítőkészek voltak, csatlakoztam hozzájuk, velük edzettem az óriási, 17 asztalt tartalmazó termükben. Kiutazásom előtt rendszeresen edzettem a zentai klubban, s pár hét új-zélandi tréning után első lettem a Cantebury bajnokságon – mondta Tápai Tímea a Magyar Szónak, majd hozzátette, hogy a községi bajnokság megnyerése után a helyiek felkérték arra, hogy képviselje Christchurchöt az országos bajnokságon.

– Természetesen örömmel vállaltam a felkérést, s igaz, hogy időközben megkaptam a munkavállalási vízumot is, de csak az asztaliteniszre koncentráltam.
Tápai heti hat alkalommal edzett, gyakorolta a párost és a vegyes párost is, s ezenkívül edzőterembe is járt. A tréningek előtti bemelegítés a kerékpározás volt, mivel a terem 5 kilométerre van a lakásuktól.

– Az országos bajnokság az északi szigeten, Aucklandben volt, s keddtől vasárnapig tartott. Csapatban éppen hogy lecsúsztunk a dobogóról, negyedikek lettünk. Az egyéni és a páros versenyszámok előtt természetesen volt egy kis lámpalázam az új környezet miatt. Női párosban, Angel Huanggal az oldalamon a dobogó második fokára állhattam fel, a vegyes párost, amely során Lin Ji-Sien volt a társam, és az egyénit megnyertem. Az elődöntőben és a döntőben is ázsiai származású ellenfelem volt, Sarah Her-Lee, illetve Vicky Yang személyében, akik ellen figyelni kellett, de játszmaveszteség nélkül győztem le őket.

Tápai ezúton is szeretne külön köszönetet mondani Csitári Józsefnek, aki ügyvédjük és barátjuk is egyben, mivel nagyon sokat segített a munkavállalási vízum megszerzésében. Az asztaliteniszezőnő kezdi megszokni az új-zélandiak angol nyelvét. Egyelőre marad a christchurchi klub játékosa, s tervei között szerepel, hogy egy szépségszalonban dolgozzon az asztalitenisz mellett. Párjával már megszokták, hogy Új-Zélandon minden fordítva van, mint ott, ahonnan elköltöztek: a napszakok, az évszakok, a közlekedés.

Egy valami azonban, a világ rendjéhez képest nincs fordítva Új-Zélandon: ha két, tettre kész, elszánt fiatal dolgozni szeretne, akkor előbb vagy utóbb elhelyezkednek, s tervezhetik az életüket. Nagy kár és egyben szomorú is, hogy ezért ilyen messzire kellett utazniuk...

Tőke János - Magyar Szó

*A teremtésszelet sorozat azon Csókaikat rendeltetett bemutatni, akik tehetségük végett nem tudtak itthon érvényesülni, akiknek az itteniek "hegyeket" gördítettek mindennapi tevékenységük elé, csak úgy írígység...stb. végett. A rátermetségüket bízonyítva ennek ellenére külhonban sikereket értek el. Alap tétel: "Senki sem lehet próféta saját hazájában", ez Csókára hatványozottan érvényes, de ezzel a teremtéspusztulás sorozatban foglalkozom! 

Kellemes olvasást!

Az "oltár-ajtó" is becsapódott Vajdaság autonómiája előtt...

A Dveri kampányt indított Vajdaság autonómiájának megszüntetésére

A Dveri (Oltár-ajtó*) Mozgalom, egy csoport akadémikus támogatásával, szerdán kampányt indított Vajdaság autonómiájának megszüntetésére, mert megítélésük szerint „a szerbek szétválasztására” létrehozott adminisztratív egység „politikailag felesleges és gazdaságilag káros”.

– Nincsenek történelmi okok Vajdaság autonómiájának meglétére, mert 1848-ban egy idegen országban jött létre a szerb identitás megőrzése érdekében, etnikai érvek sem szólnak mellette, mert a szerbek Vajdaságban abszolút többséget élveznek, és európai értékről sincs szó, mert nincsenek autonómiák Franciaországban, Svédországban, Norvégiában, Magyarországon és Horvátországban sem – jelentette ki Kosta Čavoški akadémikus a Dveri által megtartott sajtótájékoztatón. Szerinte az Európai Unió Vajdaság autonómiáját a szerb nemzeti egység szétverésére használja, és feltette a kérdést: miért lenne egy szerb többségű terület tartomány Szerbia keretében? Az akadémikus szerint a vajdasági autonómia fenntartásának legfontosabb célja, hogy a szerbekből – és nem a kisebbségiekből – vajdaságiakat teremtsenek.

Boško Obradović, a Dveri képviselője elmondta, hogy a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a Demokrata Párt vajdasági bizottsága „üzletet hoztak létre” Vajdaság autonómiájából, és tevékenységüket „károsnak és rejtett szeparatizmusnak” nevezte.

– Vajdaság hatásköreinek kiszélesítése helyett a Dveri az autonómia megszüntetését javasolja. Felszólítjuk a kisebbségeket, magyarokat, románokat, ruszinokat és szlovákokat, hogy támogassák követelésünket, mert ők is nyilván nemzeti identitásukat szeretnék megőrizni, nem pedig vajdaságiakká válni. Javasoljuk, hogy az autonómia megszüntetését követően a vajdasági bürokráciára fordított pénzt osszák szét a szerbiai helyi önkormányzatoknak – mondta Obradović. 

Beta/Magyar Szó 2012-10-18, 4 oldal.

*A bizánci kereszténységben az oltár előtt három ajtó van. A királyi oltár-ajtó, az északi és a déli oltár-ajtó.

„Gudbáj EU, gudbáj?“

A régóta várt színvallásra most végre sor került. Szerbia „első emberéről“, Tomislav Nikolićról végérvényesen lehullott az álarc, amely mögé rejtőzködve mindeddig meghunyászkodott Európa-barátnak, EU-szimpatizánsnak mutatta magát. (És a maszk a sötét, balkáni éjszaka csendjében jókorát koppant.) Így felbukkant előttünk a szónok – tartós smink nélkül, pőrén, teljes életnagyságban (nagyság?!) – a maga kopogós elméletével, amely szerint eddig tartott az altatónak szánt esti mese az egyesült Európába való iparkodásunkról, most viszont alighanem eljött az ideje a kényszerű ébredésnek. 

Hogy a délszláv mentalitás kiváló ismerője, maga Jelko Kacin kacag-e az efféle (nyilvánvalóan) alaposan végig sem zongorázott szerbiai kijelentéseken, esetleg csak találgatni lehet. Az viszont egyértelmű, hogy olyasmiről nem szóltak az utóbbi napok híradásai, hogy Kacin cinkosan összekac(s)intott volna a szerb államelnökkel, elmés kijelentését követően. (A fejét viszont igencsak csóválta. Rosszallóan.)  

A sztoikusok méltán irigyelt nyugalmával – mint egykoron Toldi Miklós – tűrte, tűrte, ameddig csak tűrhette kicsinyke kis hazánk az Európai Unió táncra való felkérését. De most már végképp megunta az erőszakos unszolását, a kitartó ostromát, és államelnöke révén primitíven kifakadt. Minapi nyilatkozatával igyekezett egyértelművé tenni, hogy akár szedhetik is a sátorfájukat a zenészek, mert már nem tartunk igényt erre a (balkáni botfülnek amúgy is szokatlan, andalító, európai) muzsikára. Ugyanis nem lesz itt már semmiféle tánc. Így határoztunk. Ha a vidám, de zajos báli forgatag, vagy éppen a sötét szobában való gubbasztás mellett kell döntenünk, akkor nem kétséges, hogy ez utóbbit részesítjük előnyben. Akkor is, ha ennek a miértjét ép ésszel elég nehéz lesz megmagyaráznunk. Akkor is, ha az önfejűsködésnek hamarosan igen súlyos következményei lesznek. 

Egyelőre azonban csak annyi történt, hogy a hályogos szemű nagyvezérről pillanatok alatt lemálott a májusi választások (győzelmi mámoros) estéjén kihirdetett elegáns látszat-európaiság. Mint kígyó szokott a saját bőréből, úgy bújt ki a hacacárés kék-sárga EU-kompatibilis öltözékéből, amelyet csak színtiszta megtévesztésből erőltetett magára, s amelyben bizonyára mindvégig feszélyezve és kényelmetlenül érezte magát. Mi tagadás, úgy is állt rajta, mint akire a messzi Brüsszelből ráhajították. Számára ez a kényszerzubbonynak is beillő uniós gönc egyáltalán nem volt sikk, nem volt egy top-rongy. (Hozzá amúgy is ezerszer jobban illik, számára testhezállóbb a hamisítatlan balkáni toprongy.) De a lényeg a lényeg, nem a külsőség, a látszat meg a formaság! Az viszont valami olyasmit sejtet, hogy: elmarad az utolsó tánc. Konokul eldöntötte, hogy nem táncol. Ha belegebed, akkor sem. 

Talán nem túlzás a megállapítás: kiütközött megint Szerbia rejtett szegregációs hajlama. Ami talán nem is olyan meglepő. Elvégre eléggé (ki)fordított, furcsa szerzet. A tomboló vadkapitalizmus idején látvány-szocializmust épített, a béke bársonyos éveiben véres, eszement (testvér)háborút folytatott, a serény társulások, a nemzeti összefogás érájában pedig a tüntető elkülönülést, az önkéntes kivonulást választja. Mindig homlokegyenest mást, mint amit éppen kellene. Sosem hallja, sosem érti az idő szavát.

Ha most valaki arra akarná rávenni, hogy engedje már el végre a déli tartomány kezét, és hagyja Koszovót a maga útján járni, akkor magát a lehetetlent kérné. Legalábbis a fentebb említett politikai csúcsfej minapi megnyilatkozása nyomán valami ilyesmire lehet következtetni. Az ő véleménye szerint Szerbiának esze ágában sincs lemondani Koszovóról, még a tálcán kínált EU-s tagságért cserében sem. Az effajta piszkos alku tárgyát képező követelés – egyedi, szerbiai mércével mérvén – már-már alulról súrolja a politikai korrektség meg a balkáni jó ízlés határát. Ez ellen nincs instancia. Hazánk képes megmaradni abban a szent meggyőződésében, hogy ami valójában már réges-régen leesett a szekérről és elveszett, azt ő még mindig kitartóan vontatja, lelkiismeretesen cipeli maga után. Mert ezt diktálja az ősi rend meg a szláv erkölcs. Mert ez a kristálytiszta hazafiság. És minden egyéb csak politikai dilettantizmusnak, rövidlátásnak, árulásnak meg cserbenhagyásnak számítana. Ilyesmit pedig nem tehetünk... Ha viszont úgy  áll a bál, amint azt Tomislavunk lefesti (mert a bál az ááááll!), akkor a bátor, vakmerő ló módjára kijelenthetjük, hogy a fene nagy félelmében összekapaszkodott Európában minket ne nagyon várjanak. A kék-sárga vagonokból összefűzött szerelvény gördüljön, kanyarogjon csak vígan tovább, de nélkülünk! A Szerbia nevet viselő állomáson akár meg se álljon, legfeljebb csak lassítson egy kicsit a vonat! Felszálló utas itt nem akad. 

Egyébként pontosan tudjuk mi azt is, hogy az EU nem egy makkegészséges, életképes országóriás. Csak egy érdekszövetségen alapuló kényszerű tákolmány. Maga is többféle halálos kórral küszködik. És van olyan cifra, mint amilyen akkor volt a Bozsik kocsija, amikor éppen kipingálták a tyúkok.  Felemás gazdasági fejlettségű tagországok alkotják, amely egyenlőtlenség miatt az igavonó hálátlan szerepét betölteni kényszerülő tehetősebbeknek folyton-folyvást gyámolítaniuk szükséges a rendre lemaradókat. A sok gyengélkedő végnélküli pénzügyi infúziózására pedig nemhogy a Vatikán összes vagyona nem lenne elégséges, de tán még az Isten pénzverdéje is kevésnek bizonyulna. (Ha Jézus megint a földön járna, már nem azt kérné tőle a mérhetetlenül elanyagiasodott, végidejét élő, megváltásra váró világ, hogy a kenyeret meg a halat sokasítsa meg, hanem azt, hogy kizárólag csak a pénzt szaporítsa.)

És persze még az sem kizárt, hogy mire Szerbia a csatlakozáshoz elkészül meg felkészül, addigra az EU meg teljesen kikészül. 

Ha a gaz európaiak továbbra is olyan kitartóan kötik a szerb(iai) ebet az EU-s karóhoz, ahogyan azt eddig művelték, akkor bizonyára majd mi is igazítunk egy cseppet a messzeföldön híres szláv taktikán. Mi leszünk majd a javaslattevők, az egyesült európai tagállamok pedig legyenek a parancs végrehajtói. Ha valóban teljes szívvel-lélekkel óhajtják a velünk való társulást, akkor csatlakozzanak azok a mi Szerbiánkhoz! Ne pedig tőlünk várják el a hajbókolást! Mit változtatna az a lényegen? Egy kínai közmondás szerint: akár a tojást a kőhöz, akár a követ a tojáshoz... 

Ezen aprócska hadicsel után döcöghetne minden tovább a már előre kijelölt kerékvágásban. Csupán minimális fazonigazításra lenne szükség: az EU-t jelképező ötágú sárga csillagokat át kéne festenünk vörösre. És máris igaz lenne, hitelesen hangozhatna a felcsendülő ének, amely arról regél, hogy ki merészeli azt hazudni, hogy Szerbia egy kicsinyke kis ország. (Ha csak egyetlen fokkal is szavahihetőbbekké válhatnánk általa, már amiatt is megérné.)

Európai Unióval, vagy közös Európa-ház nélkül, tulajdonképpen ebenguba. Ez az ország még csak ezután fog összeomlani. Még egy ideig (el)tart a zuhanásunk, a mélyrepülésünk. Még nem koppant a fenekünk a válság fenekén. Ha pedig a politikusi élcsapatunk nem fogja fel idejekorán, hogy mi minden forog kockán, hanem vakon követi az államelnök által kihirdetett intézményes hátraarcot, legfeljebb majd lesz rá legalább két évtizedünk, hogy elsiratgassuk az elszalasztott alkalmat. Mert az már most nyilvánvaló: aki kimarad, az lemarad. Ez az ára a különutasságnak.

Szabó Angéla

A "vajdasági" magyarokat meg sem említi

Ahhoz, hogy egy ország az Európai Unió tagja legyen, teljesítenie kell az Európai Tanács 1993. júniusi, koppenhágai ülésén csatlakozási kritériumként megfogalmazott feltételeknek, amelyek közül az első „a demokrácia, a jogállam és az emberi jogok érvényesülését garantáló intézmények stabilitása, az emberi és a kisebbségi jogok tiszteletben tartása valamint védelme”.  

 

            Jelen vannak-e és ha igen, milyen mértékben a nemzeti kisebbségi jogok Szerbia európai integrációs folyamatában? 

Általános megfogalmazások

            Az Európai Bizottság (EB) a Szerbiáról szóló legújabb jelentése, amelyet október 10-én Brüsszelben hoztak nyilvánosságra [SEC (2012), 333], az emberi jogok és a kisebbségek védelme című (2.2.) fejezetben a következőket írja Szerbiáról: 

 

            – Elkészült a kisebbségek védelmének átfogó jogi kerete, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló Keretegyezménnyel összhangban, amelynek Szerbia aláírója, és ezt általában tiszteletben tartják. A kormány emberi és kisebbségi jogi hivatala 2012 augusztusában alakult meg, átvéve azokat a funkciókat, amelyeket előzően az Emberi és Kisebbségügyi, Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium szolgálata végzett. Bevezették a nemzeti tanácsok rendszeres pénzügyi jelentéstevését az Emberi- és Kisebbségügyi Hivatalnak. A lakosság 2011. évi összeírása tartalmazott olyan rendelkezéseket, amelyek ösztönözték a kisebbségek részvételét, mint például a kérdőív kilenc nyelvre való lefordítása és a kisebbségi nyelveket beszélő összeírók részvétele. Szükséges azonban a törvény alkalmazásának fejlesztése. A Köztársasági Kisebbségügyi Tanács továbbra sem tevékeny. A bosnyák nemzeti tanács még mindig nem alakult meg. A független szerb testületeknek a nemzeti tanácsok választási kereteire tett ajánlásait még nem alkalmazták. A törvények léteznek, de azok alkalmazása a gyakorlatban továbbra sem egyenletes Szerbiai egész területén. Általában, Vajdaság fejlettebb, míg Szerbiai déli és délnyugati része lemarad, részben a rendelkezésre álló pénzeszközök hiánya miatt. A központi és a helyi szint közötti koordinációt pótlólag fejleszteni kell, valamint a kisebbségi jogok jogi keretére vonatkozó tájékoztatást, a nemzeti kisebbségeknek a bevonásával. További fejlesztést igényel a nemzeti kisebbségi nyelvű tájékoztatás, beleértve a hiányzó tankönyvek biztosítását.  

 

            A Vajdasági nemzetek közötti viszonyok továbbra is jók. 2012-ben tartományi képviselőházi választásokat tartottak. Nemzetek közötti incidensek csak szórványosan jelentkeztek. A tartományi hivatalos személyek és a rendőrség reagálásai ezekre az incidensekre megfelelőek voltak, de a jogi eljárást javítani kell, mivel az ügyészség ezeket továbbra is szabálysértésként és nem bűncselekményként kezeli. A Tartományi Ombudsman 2011. évi jelentése szerint az 1237 panasz közül 65 vonatkozott a kisebbségi kérdésekre (5,25%). Vajdaság önálló eszközeiről szóló törvénynek a meghozatalára, amelyet az alkotmány megkövetel, még mindig nem került sor. Az Alkotmánybíróság 2012 júliusában alkotmányellenesnek minősítette Vajdaság hatásköreinek meghatározásáról szóló törvény egyes rendelkezéseit – olvasható az EB a Szerbiáról szóló jelentésének 22. oldalán. 

 

            Az EB jelentés még egy helyen – a 4. A tagsági kötelezettségek vállalására való felkészültség 4.23 Igazságszolgáltatás és alapvető jogok alfejezetében, a 72. oldalon – foglalkozik a kisebbségi jogokkal, ahol a következő bekezdés áll:

            –  Korlátozott előrelépés történt a kisebbségi jogok tiszteletben tartása és a kulturális jogok területén. A törvényhozási keretet létrehozták és általában tiszteletben tartják. Pozitív intézkedéseket tettek a kisebbségek helyzetének javítására, ideértve a romákat is. További törekvésekre van azonban szükség a jogszabályok hatékony alkalmazására és a hiányosságok elhárítására Szerbiai egész területén. A romák, menekültek és az elköltöztetettek továbbra is súlyos helyzetben vannak. Az erőszakos kiköltöztetések alkalmával jobban kell törekedni a nemzetközi mércék betartására – javasolja az EB jelentése.    

                                      Kit képviselnek?

            Az Európai Bizottság 96 oldal terjedelmű dokumentumában a számítógépes keresőprogram a magyarok kifejezést egyetlen alkalommal sem találta meg. Ez azt jelenti, hogy a vajdasági magyar közösségről az EB legújabb jelentésben még csak említés sem történik. 

            Nyolc vajdasági magyar civil szervezet és négy politikai párt Újvidéken, 2011. április 7-én, megvitatta Szerbia Európai Uniós csatlakozásának nemzeti kisebbségi vonatkozású kérdéseit és hét pontban fogalmazták meg azokat a magyarságot érintő kérdéseket, amelyeket mindenképpen meg kellene válaszolni még az ország integrációja előtt. (A tanácskozáson a Vajdasági Magyar Szövetség – VMSZ képviselője nem jelent meg.) A részvevők felkérték a magyar képviselőket, hogy közvetítsék álláspontjaikat Brüsszel irányába. Egyúttal figyelmeztettek arra is, hogy – amennyiben a felvetett kérdéseknek a megoldására nem kerül sor – tekintetbe véve az eddigi (romániai és Szlovákiai kedvezőtlen) tapasztalatokat is, a csatlakozás után az Európai Unió ezeket már belpolitikai ügyként kezeli, vagyis tovább nem foglalkozik ezekkel. 

            Ez után (2011. április 26-án – ugyancsak Újvidéken – a pártok és a civil szervezetek tanácskozást tartottak, amelyen Varga László, a VMSZ képviselője, a szerb parlament integrációs bizottságának akkor elnöke (most alelnöke) is részt vett. Varga olyan véleményt is hangoztatott, hogy túlzott a várakozás, mely a kisebbségi kérdések rendezését várja a csatlakozástól”, és hogy Szerbia európai uniós csatlakozását nem igazán lehet függővé tenni attól, hogy az országban miként érvényesülnek a kisebbségi jogok”.

 
             Nem kell tehát csodálkozni, hogy az EB legújabb jelentésében a vajdasági magyar közösség megoldásra váró problémáiról egy szó nem esik. Ebből arra lehet következtetni, hogy a VMSZ képviselői a szerb parlamentben nem a vajdasági magyarok érdekeit képviselik Szerbia és az EU felé, hanem Szerbiai érdekeit a vajdasági magyarok és az EU irányába. Tisztában vannak-e a közösség iránti felelősségükkel? 

 

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. október 14.

Kapcsolódó szövegek: 

1. Izveštaj o napretku Srbije za 2012. godinu, SEC (2012) 333, Brisel, 10. 10. 2012.:

http://www.seio.gov.rs/upload/documents/eu_dokumenta/godisnji_izvestaji_ek_o_napretku/izvestaj_napretku_2012.pdf

2. Bozóki Antal: Ki mond/nem mond igazat?, Újvidék, 2012. október 13.: http://bozokiantal.blogspot.com/

3. Magyar szervezetek Szerbiai EU-csatlakozásáról:

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/11543/Szerbia-EU-s-csatlakozasanak-a-helyi-magyar-szervezetek-al, 

 

2011. április 7. [16:48]; Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, IX. évf. 80. szám, 

2011. április 8.; http://www.mpsz.net/, 2011. április 09. szombat, 18:19 és Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Kisebbségi Sajtófókusz, 2011. április 26.

Kiút a kilátástalanságból

Kisebbségjogi jegyzet

Néhány nap lefogása alatt a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) első) Pásztor István és (hivatalosan) második számú (ügyvezető alelnöke) is nyilatkozott a négy vajdasági magyar politikai párt és több civil szervezet szeptember 27-i tanácskozásán megfogalmazott, A vajdasági magyar közösség megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményei című dokumentumról.  

Erre az után került sor, hogy Ternovácz István az Újvidéki Rádió újságírója az október 3-i Hangadó Szerda című műsorban megkérdezte Pásztort, pártja miért maradt távok a tanácskozásról? És, hogy (október 7-én felkerült az internetre a Szégyen című írás (http://margitzoltan.blogspot.com/2012/10/szegyen.html), amely felrója a Magyar Szó napilapnak, hogy az ülésről nem tájékoztatta közösségünket, (addig a napig egy sort sem közölt a felhívásról. 

A lapot, hogy foglalkozzon a témával, legfőképpen talán Pásztor István nyilatkozata bátorította fel, miszerint „úgy tekint a dokumentumra,mint az utolsó választási programunk (mármint a VMSZ programja – B. A. megj. ) átmesélésre”. 

 

Ezek után, a Magyar Szó felkérésére – az október 9-i számban, Kiút a kilátástalanságból címmel – Csonka Áron, a Vajdasági magyarok demokratikus Közösségének elnöke és Matuska Márton, az Újvidéki Diáksegélyező  Egyesület elnöke, akik az aláírók közé tartoznak, valamint Pál Károly, a VMSZ ügyvezető alelnöke fejtette ki véleményét a dokumentumról. 

Csonka és Matuska szerint „elérkezett az idő meghatározni a vajdasági magyarság megmaradásnak feltételeit”, míg Pál Károly „a tettekre fektette a hangsúlyt”. Azzal a megjegyzéssel, hogy az írás szerzője (Diósi Árpád) az utóbbinak nagyobb teret adott a lapban, mind a két másik megszólalónak együttvéve. Találóan értékelte azonban a felhívás jelentőségét.

Pál Károly, a felhívással kapcsolatban megismételte Pásztornak a rádióban elhangzott nyilatkozatát, vagyis, hogy „a szóban forgó dokumentum nem más, mint a VMSZ utolsó választási programjának átmesélése”.

Hogy a VMSZ két vezetőjének ez az állítása mennyire nem igaz, könnyen megállapíthatja, aki összeveti a két dokumentum szövegét:

     A VMSZ választási programja szerint a nemzeti tanácsokról szóló törvényhttp://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseert elfogadása „megteremtette a jogi keretet a nemzeti közösségek kollektív jogainak gyakorlásához”. A Felhívás 2. pontja ezzel szemben követeli a törvény olyan módosítását, „amely szavatolja a nemzeti kisebbségek tényleges politikai önkormányzatát”.

     A VMSZ számára „külön prioritást jelent a felnőttképzés jogi keretének a megteremtése és a külföldön szerzett oklevelek egyszerűsített honosítását lehetővé tevő jogszabály elfogadása”. A Felhívás magyar oktatási rendszer létrehozását követeli, „az óvodától az egyetemig”.

Amíg a VMSZ „kiemelt célkitűzésként tekint a kisebbségi közösségek alulreprezentáltságának csökkentésére az állami szférában”, a Felhívás követeli „a nemzeti kisebbségeknek szavatolt parlamenti helyek beépítését a választási törvénybe, az arányos részvételt a döntéshozatali intézményekben, a közigazgatási és igazságügyi szervekben, a közvállatokban, valamint a belügyi hatóságokban – minden szinten”.

      A VMSZ kisebbségi jogérvényesítés c. programjában szó sem esik arról, hogy Szerbia EU-kompatibilis régiókra (nem statisztikai) való átszervezésekor vegyék figyelembe a gazdasági, földrajzi, etnikai és más elveket, Adának, Zentának és Magyarkanizsának az észak-bánáti körzethez való csatolásáról, a községi bíróságok visszaállításáról Adán, Csókán, Magyarkanizsán, Óbecsén, Temerinben, Topolyán és Zentán, a kollektív bűnösség elvének törléséről a 2011. október 6-án elfogadott vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényből, a pártoktól, valamint a Magyar Nemzeti Tanácstól való független és tárgyilagos tájékoztatás biztosításáról, stb.

A két dokumentum egyetlen közös követelése, hogy egy új hivatalos nyelv- és íráshasználati használati törvény váltsa fel az 1991. óta hatályos jogszabályt. A kérdés itt csupán az, hogy a hatalomban hosszú évek óta részes VMSZ miért nem követelte már eddigi is a törvény lecserélését.

Mindettől függetlenül, Pásztor és Pál kijelentését, hogy a Felhívásban foglaltakat „fel lehet vállalni” és „megpróbálnak ennek érdekében valamit tenni”, csakis a dokumentum elfogadásaként lehet értelmezni. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy a vajdasági magyarságnak most már van egy olyan (öt párti) – ha nem is minden tekintetben tökéletes – alapdokumentuma, amely tartalmazza közösségünk azonossága megőrzésének is fejlődésének alapkövetelményeit – amely „kiutat jelenthet a kilátástalanságból”.

A 2012. május 6-i választásokon megválasztott magyar képviselők kötelessége – párthovatartozástól függetlenül –, hogy ezeket a követeléseket minden szinten képviseljék. Megvalósításuk figyelemmel kísérése és a számonkérés pedig nem maradhat el!

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. október 14.

Megjegyzés: 

A VMSZ választási programja megtalálható a párt honlapján

(http://www.vmsz.org.rs/hu/valasztasi-program/vajdasagert--egy-normalis-szerbiaban), de nyomatásban is megjelent a pártnak a Vajdaságért – egy normális Szerbiában c. választási kiadványában, Kisebbségi jogérvényesítés (9-es számú) alcímmel. A szeptember 27-i dokumentum a http://bozokiantal.blogspot.com/search?updated-max=2012-10-02T18:33:00%2B02:00&max-results=7honlapon és (átmesélve) a Magyar Szó idézett írásában található.

A felhívást a magánszemélyeken és a civil szervezeteken kívül a vajdasági magyar pártok képviseletében aláírta Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Csonka Áron, a VMDK elnöke, László Bálint, a Magyar Remény Mozgalom elnöke és Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke is. Aláírása továbbra is nyílt, az interneten lehet hozzá csatlakozni, jelen pillanatig 218 személy írta alá a dokumentumot:

http://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseert

Valami készül...

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.

Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.

Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:
Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.

Mindenszentek: hideg ősz

bolyg a szellem fázva,

fázó népség temetőz

sírokon gyertyázva.

Jaj az év temető,

mindennap egy holt,

minden napra minden éj

ráírja, hogy: Volt.