KÉSEI JOGVÉDŐK

Kisebbségjogi jegyzet

            A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) temerini irodája (?) március 3-án, 5-én és 7-én féloldalas, színes hirdetést (!) jelentett meg a Magyar Szóban.

            Nem az a gond, hogy a VMSZ politikai marketinggel is foglalkozik, hanem hogy miről is szól, mit is tartalmaz, milyen üzenete van ennek a reklámszövegnek?

            Az eléggé esetlenül megfogalmazott hirdetés feladói arról értesítik a párt szócsövének olvasóit, hogy március 1-jével megkezdte működését a VMSZ temerini irodája. Az iroda felkérésére hat, név szerint is felsorolt ügyvéd áll a „Családok rendelkezésére”, akik „jogi segítséget nyújtanak” a fiataloknak, „legyenek (azok – B. A. megj.) bántalmazottak, vagy magunk is hibásak”, és „akik a teljes jogi procedúrában eljárnak”. – Az ügyvédek szolgáltatásának díját a Vajdasági Magyar Szövetség átvállalja – olvasható a hirdetésben.

Jogi kifogások

            A hirdetés feltételezett célja, hogy az iroda által alkalmazott ügyvédek segítséget nyújtsanak a verekedésekben részt vevő (bizonyára magyar) fiataloknak, akik – elkövetőkként, vagy más minőségben – jogi eljárások részesei.

            Az első megjegyzés a hirdetés szövegére vonatkozik, mivel az több helyesírási és értelmi hibát is tartalmaz, amit egy magára valamit adó lapnak a közlés előtt illett volna kijavítani.

            A másik – már érdemi megjegyzés –, hogy a jogi szolgáltatások nyújtásának hirdetést tiltja az ügyvédi kódex. Ezt tudni kellene a hat ügyvédnek is, aki nevét adta a hirdetéshez.

             A harmadik észrevétel, hogy a hirdetés sérti a szabad ügyvédválasztás elvét. A reklámszöveg ugyanis a hat nevesített ügyvédre korlátozza a jogi szolgáltatást nyújtók körét, ami az ügyvédi hivatásra vonatkozó, de más jogszabállyal és erkölcsi normával is ellenkezik. A hirdetés ugyanis akkor lett volna szabályos, ha a VMSZ „átvállalja” a „családok” által választott ügyvédek költségeit és nem kötelezi az érintetteket, hogy mely ügyvédek szolgáltatásait vegyék igénybe. Ezt egyúttal a többi magyar ügyvéd iránti hátrányos megkülönböztetésként is értelmezni lehet. 

            Külön kérdés – ami a CMH irodák működésével kapcsolatban is felvetődhet –, hogy a VMSZ (politikai szervezetként) jogosult-e „jogsegélyszolgálat” működtetésére. Bizonyára nem. Ez mellett, felvetődik az a kérdés is, hogy minderre honnan, milyen forrásából biztosítja a VMSZ az ezzel járó költségeket? Erre csak a VMSZ és az iroda pénzügyi ellenőrzése adhatná meg a feleletet (amennyiben a felügyelőség olvasná a magyar nyelvű hirdetéseket).

            A reklámszöveg mögött sajnos egy rossz, elfogadhatatlan üzenet is van. Mégpedig az, hogy a VMSZ iroda, akkor is „átvállalja” az ügyvédi költségeket, ha fiataljaink „maguk is hibásak”. Ezt így is lehet értelmezni: Verekedjetek csak szabadon, mi majd viseljük a költségeket. De kinek a pénzéből? Ide tartozik az is, hogy a költségek „átvállalása” csak szociális esetekben lenne indokolt.

„Kutyából szalonna”

             A Magyar Remény Mozgalom (MRM) a Kutyából szalonna, avagy hogyan lesz sereghajtóból karakán jogvédőcímű közleményben [1] reagált a VMSZ-nek erre kezdeményezésére.

            – Nem szabad szó nélkül elmenni amellett az átlátszó áltevékenység mellett, amelyet ilyen téren (nemzeti alapon elkövetett jogsértések orvoslásának támogatása – B. A. megj.) a VMSZ folytat. Ismeretes a közvélemény számára, hogy sem a korábbi öt magyar temerini fiú ügyében nem írták alá a kegyelmi kérvényt kísérő támogató petíciót, sem az október vége óta előzetes letartóztatásban lévő ún. ,,új temerini fiúk” esetében nem emelték fel a hangjukat, nem keltek a védelmükre, habár minden politikai és infrastrukturális lehetőségük erre meglett volna – áll a közleményben.

            Az MRM emlékeztet, hogy a magyar országgyűlés parlamenti pártjai által támogatott és életre hívott Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI), amely szervezet célja a határon túli magyarok ellen nemzeti alapon elkövetett jogsértések orvoslásának támogatása, „egyelőre évi 50 millió forintból gazdálkodik”. – Amint a magyar adófizetők pénzén létrejött egy jogvédő szervezet, és nyilvánossá váltak annak pályázatai, akkor a VMSZ megpróbál sereghajtóból az ügy élére törni – olvasható a párt közleményében.

Az MRM végül felteszi a kérdést, hogy a délvidéki magyarság vezérpártjaként aposztrofált VMSZ mindaddig érdemben miért nem reagált az ún. magyarverésekre, amíg a pénz meg nem jelent? Hol volt ez a politikai akarat évekkel ezelőtt, de hol volt ez a politikai akarat akár tavaly októberben? Minek a hatására változott meg ennek a pártnak a hozzáállása? A pénz? Vagy most már fontosak lettek a kisemberek is? A választ mindenki belátására bízzuk – írja az MRM.

Bozóki Antal

Újvidék, 2013. március 9.

[1] http://www.mrm.rs/koezlemenyek/888-kutyabol-szalonna-avagy-hogyan-bujnak-el-a-semmibl-karakan-jogvedink, 2013. március 01. péntek, 16:47

LESZ-E VÉGRE ÉRDEMI MUNKA?

Jók a cicák!

 Megengedték, hogy ÉN legyek a kiválasztott!

Kisebbségjogi jegyzet

A Tartományi Képviselőház Nemzeti Közösségek Tanácsa (NKT) elnökének, a testület március 6-i alakuló ülésén, Egeresi Sándort, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) frakcióvezetőjét, a Tartományi Képviselőház korábbi elnökét, alelnökének pedig dr. Života Lazarevićet, a Jobb Vajdaságért – Bojan Pajtić (Izbor za bolju Vojvodinu – Bojan Pajtić) képviselőcsoport tagját választották.[1](A tanács tagjait képviselők a 2013. február 14-i ülésén választották meg.)[2]

A tartomány Statútumának 40. szakasza szerint, a 30 tagból álló testület tagjainak a felét „az összlakosságban többséget alkotó nemzeti közösséghez tartozónak valló képviselők (vagyis a szerbek – B. A. megj.) közül választják”, a másik 15 tagot pedig „az összlakosságban kisebbséget alkotó nemzeti közösséghez tartozónak valló képviselők közül választják”.[3]

A megbízatások egy évre szólnak. A szabályzat szerint az egyik évben a tanács szerb csoportjának köreiből választják meg az elnököt, a kisebbségiek közül az alelnököt, a következő évben pedig fordítva.

A NKT tagságának megválasztására – első összetételben – 2010. november 25-én került sor.[4]Csaknem egy év kellett ahhoz – Vajdaság Autonóm Tartomány hatályos statútumának[5] 2009. december 14-i „végleges elfogadásától és hitelesítésétől” számítva –, hogy a tartományi parlamentben létrejöjjön az „összhang” a testület megalakulásához.

A képviselőházi „külön testület” alakuló ülését 2011. január 27-én tartotta meg. Első elnökévé Leona Vislavskit, a Demokrata Párt (DS) tartományi képviselőjét, elnökhelyettesé pedig Milivoj Vrebalovot, a Liberális Demokrata Párt (LDP) tagját választották.[6] 

Az alakuló ülést Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház (akkori) elnöke „történelmi pillanatnak nevezte, s úgy ítélte meg, hogy ezzel Vajdaság egyértelműen igazolta elkötelezettségét az alapvető emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartásának, előremozdításának és ápolásának politikája mellett”. Különösen fontosnak tartotta kiemelni, hogy a NKT megalakításával „a tartomány példát mutat más európai parlamenteknek is az emberi jogok, a nemzeti közösségek jogainak védelmezése és fejlesztése terén”.[7]

Persze ebből aztán vajmi kevés valósult meg. De lássuk sorjában: 

A következő vezetőcserére a testület élén már 2011. december 14-én sor került, mikor elnöknek Predrag Mijićet, a Demokrata Párt (csókai MZ megj.) tartományi képviselőjét választották, az alelnöki székbe pedig a testület addigi elnöke, Leona Vislavski került.[8]

– E tanács a képviselőház egy új testületének számít, így bele kell még rázódnunk a munkába. Az elmúlt időszakban a vajdasági iskolák névváltoztatási kérdéseivel, továbbá az alapítói jogok részleges átruházásával foglalkoztunk a leginkább. Ezen kívül azokat a döntéseket is osztályoztuk, melyek a kisebbségek hivatalos nyelvhasználatára vonatkoztak. Megtiszteltetés és felelősség is számomra e funkció, a tartományban ugyanis mindig érdekes és érzékeny témának számított az itt élő nemzetiségi közösségek jogainak megvalósítása” – nyilatkozta akkor Mijić.[9]

Valljuk be férfiasan (és az Mijić nyilatkozatából kitűnik), hogy a NKT érdemi munkát aligha végzett és közvélemény előtt is szinte teljesen ismeretlen maradt. A testület nem találta meg sem helyét sem szerepét „az intézményes kapcsolatrendszerben”. (Csókáról lett legtöbb magyar ember az elmúlt tíz évben demokratikusan el-migrálva az egész tartományból, nos ezt sikernek nevezhetik az egyesek a demokrácia soraiból...MZ.megjegy) 

Egeresi most ismét elnökölhet. Ez a szerepkör számára – aki immár a hetedik (!?) mandátumát tölti a Tartományi Képviselőházban – szinte testre szabott és (tegyük hozzá) eléggé reprezentatív is.

– Fontosnak tartom, hogy a Nemzeti Közösségek Tanácsa olyan döntéseket, javaslatokat fogalmazzon meg, amelyek egyértelműen az itt élő polgárok, a többségi és kisebbségi nemzeti közösségek érdekeit szolgálják. A következő időszak mindenekelőtt annak a célnak a megvalósításáról szól majd, hogy kialakítsunk egy megfelelő intézményes kapcsolatrendszert a tartományi parlament, a Nemzeti Közösségek Tanácsa és a nemzeti tanácsok között. Ismernünk kell a problémákat ahhoz, hogy azok megoldásán elkezdjünk dolgozni. Ez a felelősség most ránk hárul – nyilatkozta a médiának Egeresi.[10](Csak éppen azt nem mondta, hány évre lesz még szüksége a problémák megismeréséhez, illetve hogy az érdemi munka elkezdődjön?)

Egeresinek most alkalma van, hogy ne az NKT megalakításával, hanem a munkájával mutasson példát „más európai parlamenteknek is az emberi jogok, a nemzeti közösségek jogainak védelmezése és fejlesztése terén”.[11]

Hogy lesz-e és mi haszna a tartomány lakosságának a Nemzeti Közösségek Tanácsából, érdemes lesz figyelemmel kísérni. 

Bozóki Antal

Újvidék, 2013. március 8.

[1]  szb: Az intézményes kapcsolatrendszer alapjai. Magyar Szó, 2013. március 7., 5. o.

[2] Virág Árpád: A közbiztonságról vitázna az ellenzék, Magyar Szó, 2013. február 15., 1. és 5. o.

[3] http://www.skupstinavojvodine.gov.rs/?s=aktAPV001&mak=OpstaAkta

[4] H. Gy., vm: Megalakult a Nemzeti Közösségek Tanácsa. Magyar Szó, 2010. november 26., 4. o.

[5] VAT Hivatalos Lapja 2009. évi 17. szám.

[6] v.m: Megalakult a Nemzeti Közösségek Tanácsa. Magyar Szó, 2011. január 28., 1., 5. o.

[7] Uo.

[8] v.ár: Predrag Mijić a Nemzeti Közösségek tanácsának új elnöke. Magyar Szó, 2011. december 15., 5. o. 

[9] Uo.

[10] Lásd az 1-es alatti írásban.

[11] Lásd a 8-as alatti írásban.

Kapcsolódó írás: Egeresit választották a Nemzeti Közösségek Tanácsának elnökévé.

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/15058/Egeresit-valasztottak-a-Nemzeti-Kozossegek-Tanacsanak-elnokeve.html, 2013. március 6. [17:53]

Hogy ez nem kettős mérce?! Hát micsoda?! Folytatódik a packázás a “temerini hetekkel”!

Igazán megszokhattuk volna már, hogy a meglehetősen furcsa módon működő szerbiai igazságszolgáltatás rendszerint kimutatja a foga fehérjét, amikor valamilyen nemzeti/nemzetiségi indíttatású incidens esetében a magyarokat kell jó alaposan megleckéztetni. Valami miatt mégis rendre meglepődünk, amikor azt tapasztaljuk, hogy újra meg újra megpróbálják elverni rajtunk, Szerbiában élő magyarokon a port.

Megtehetik. Kényük-kedvük szerint csűrhetik-csavarhatják a különféle jogi paragrafusokat, mi pedig hőzönghetünk, háboroghatunk az igazságtalan igazságosztás miatt, amennyit csak akarunk. Nagyon úgy fest, hogy a végkimenetel szempontjából ez se nem oszt, se nem szoroz.

E puszta ténymegállapítás alátámasztására szolgálhat egy igazán frissnek számító példa. Egy olyan „jelentéktelen és aprócska” eseménytöredék, amely az immáron ötödik hónapja előzetes letartóztatásban lévő hét magyar fiatal sorsának alakulását befolyásolja. A két adai, a két óbecsei és a három temerini fiatalember az este fél 9-kor kapta kézhez azt az írásbeli tájékoztatót, amelyből arról értesülhettek, hogy a fogva tartásukat újabb egy hónapos határidővel meghosszabbították. Egészen pontosan április 4-ig. Úgyhogy ha voltak is valamiféle ábrándos, szép reményeik arra vonatkozólag, hogy a „hármas fronton indított egyidejű támadás” (a mielőbbi kiszabadításukért küzdő ügyvédek munkája, az értük való politikusi kiállás és a civil összefogás, konkrétan az ügyet lefolytató bírónő kijelölése ellen tiltakozó aláírásgyűjtés) apránként majd meghozza a maga gyümölcsét, akkor azok most mind egy szálig szertefoszlottak. Maradt csak megint az idegtépő várakozás.

Fanyalogva, kissé gúnyosan most akár azt is kérdezhetném, hogy mit szól mindehhez a nagyvilág. Kinek, minek a megcsúfolása tulajdonképpen ez az elrettentést, megrendszabályozást szolgáló, egyenlőtlen macska-egér játék?

Történik mindez éppen akkor, amikor a hét magyar fiatal védelmét ellátó jogászoknak sikerült elérniük és kikövetelniük, hogy az ügy vizsgálata során felmerült hiányosságok és törvénytelenségek miatt módosítsák a vádiratot. Így most már nemzeti, faji és vallási türelmetlenség szításával nem vádolják a fiúkat. Vétségükül ezentúl erőszakos viselkedésmód róható majd fel.

Biztos vagyok abban, hogy nem csupán engem érdekel: miben bíztak eddig a fogva tartott fiúk szülei, és miként vélekednek az újabb egy hónapos időhúzásról, időnyerésről?

Orosz István (Temerin): Aranka lányommal ma reggel jártunk a fiaimnál. Attila is, Róbert is, a körülményekhez képest, jól van. Hogy mi a véleményem erről a tegnapi fejleményről? Drasztikusan fogalmazom meg: katasztrofálisnak tartom. Majd öt hónap elmúltával jutottunk vissza a kiindulóponthoz. Ennyi időnek kellett eltelnie hiába. Ugyanis éppen itt és pontosan ezzel kellett volna kezdeni a vizsgálati eljárást. A verekedéssel, azon belül is a magyarveréssel. Mert azon az októberi éjszakán ez történt. A magyar fiatalokat bántalmazta, gépkocsikkal üldözte, üvegekkel dobálta és lánccal verte a szerbek egy csoportja, mégis ők kerültek előzetes letartóztatásba. A másik csoportból pedig egyedül csak Predrag Novakovićot állították elő, és ami a legfelháborítóbb: ugyanezzel a váddal szemben szabadlábról védekezhet. A hét magyar fiatal számára viszont újabb, egészen április 4-ig tartó hosszabbítást rendeltek el. Ép ésszel ez egyszerűen felfoghatatlan. Csupán egyetlen értelmes magyarázat létezhet erre, mégpedig az, hogy mindenféleképpen és mindenáron el akarják ítélni ezeket a gyerekeket. Akkor viszont okvetlenül találniuk kell valamilyen ürügyet, mondvacsinált okot, mert különben kártérítés illetné meg az érintetteket. Ezt viszont (úgy látszik) szeretnék elkerülni. A legfontosabb az, hogy mi most nem hunyászkodhatunk meg, nem hallgathatunk, hanem minden követ meg kell mozgatnunk a hét magyar fiatal ügyének érdekében. Szerencsére vannak olyan védőügyvédeink is, akikkel azért igencsak meg kell birkóznia ennek a mi részrehajló igazságszolgáltatásunknak.   

Koperec Zsuzsa (Temerin): Amikor kedden meglátogattuk Csongort a fogdában, a férjemmel és a másik fiammal, mindannyiunk számára jó érzés volt látni, mert végre mosolygott, nevetett. Bizakodott, erőt adott a számára az, hogy remélhetőleg sikerül enyhíteni a vádiratukon. Csongort egyébként is nagyon meggyötörte ez az ötödik hónapja tartó bezártság. Egy héttel ezelőtt már azt mondta, hogy nem bírja tovább elviselni a börtönt. Csinálni fog magával valamit. A mélyponton volt. Az egész család aggódott miatta… Ez a hír pedig, amit ma kaptunk, olyan, mint derült égből a villámcsapás. Biztos vagyok benne, hogy most újra összeomlott. Én is reggel óta csak sírok. Nem találom a helyemet. Egyedül csak az vigasztal, hogy a vádiratból kikerültek azok a szörnyű dolgok, amelyek elkövetésével vádolták azt a gyereket, aki valójában ott sem volt az incidens kirobbanásának helyszínén. Számomra felfoghatatlan, hogy az ügyben csak egyetlen szerb nemzetiségűt találtak bűnösnek és őt is még januárban kiengedték. Ő már a pravoszláv karácsonyi ünnepeket is otthon tölthette, a mi gyerekeinket pedig nyilván még a húsvét is bent éri a fogdában.

Apatócki Magdolna (Ada): Én már nagyon bíztam abban, hogy többször nem kell beszélőre mennem. Azt gondoltam, hogy most végre hazaengedik a fiainkat, és ha nem is ejtik el ellenük a vádat, de legalább szabadlábról védekezhetnek. Sajnos újra csalódnunk kellett. Persze örülök annak, hogy módosították a vádiratot, és végre nem nevezik neofasisztának a gyerekeinket, ám ez az indokolatlan és értelmetlen hosszabbítás mélységesen felháborít. Méghogy ez nem kettős mérce?! Akkor minek lehet nevezni? Ennyire aljas módon bánnak a gyerekeinkkel? Ez szégyen az újvidéki bíróságra nézve! Miért tartják bent őket ennyi ideje? Mivel ártatlanabbak a szerb fiatalok, mint a mieink? Ők is ugyanúgy ott voltak a rendbontás színhelyén, ugyanúgy részt vettek a verekedésben. Ellenük viszont még eljárást sem indítottak. Ezek a fiúk mindig kiálltak a magyarságuk mellett, és azt hiszem, hogy a jövőben ez a magyarságtudat csak erősödni fog bennük. Az ítélkezők az ilyenfajta bánásmóddal nem az általuk elvárt hatást fogják elérni, hanem éppen az ellenkezőjét. Mi elszántak vagyunk, és küzdünk értük tovább. Ezt a harcot nem fogjuk feladni.

Smith Zuzsanna (Ada): Két hete nem láttam Tomi fiamat, mert nem jutott pénz arra, hogy elmenjek hozzá. Ma viszont sikerült meglátogatnom. Nem volt rosszkedvű. Most a cellatársaira sem panaszkodott. Annyit mondott csak, hogy hamarosan áthelyezik azt, aki eddig molesztálta. Én meg nem akartam szomorítani. Csak itthon beszélgettünk a férjemmel arról, hogy szegény gyerek a karácsonyt is, a szilvesztert is bent töltötte, a szerb támadók pedig élik világukat. A magyar fiúkat most erőszakos viselkedéssel vádolják. Számunkra viszont nem világos, hogy kivel kerültek összetűzésbe. Egymást bántalmazták talán? Nyilván ezt akarják velünk elhitetni…

Karpinszki Valéria (Óbecse): Teljesen kikeltem magamból, amikor értesültem erről az újabb fordulatról. Ötödik hónapja húzódik az ügy, és még nemhogy nem született semmiféle ítélet, hanem még el sem kezdték az eset tárgyalását. Kornél fiam ellen eddig semmiféle vádat nem tudtak felhozni, mégis fogva tartják. Egyetlen napra sem jöhetett haza. Épp most várom, hogy beszélhessek az ügyvédünkkel. Neki is el akarom mondani, hogy olyan zűrzavarossá, átláthatatlanná tették ezt az ügyet, hogy majd a végén (a nagy semmiért!) évekre börtönbe zárják a gyereket. De akkor én olyat csinálok, amit még eddig egyetlen szülő sem tett! Azt sem bánom, ha odakerülök Kornél fiam mellé a börtönbe. Ez most már egyszerűen tűrhetetlen. Valaminek történnie kell, mert így nem mehet tovább. Egyre csak húzzák az időt, a végkimenetel pedig az lesz, hogy el fogják ítélni a gyerekeinket. Azok viszont, akik bántalmazták, megverték őket, otthon vannak és jót nevetnek rajtunk.

Szabó Angéla

"Európa riadó, ne légy cinkostárs!"

A Fidelitas szerda délután petíciót adott át Kárpát-medencei magyar fiatalokat tömörítő szervezetek támogatásával az Amnesty International munkatársának. A tiltakozást az utóbbi időben megszaporodott, a szerbiai magyarokat érintő etnikai alapú, diszkriminatív jogsértések inspirálták.

A tüntetésen Gulyás Gergely országgyűlési képviselő úgy fogalmazott: egy demokratikus jogállam minősége nem választható külön az ott élő nemzetiségek helyzetétől és jogaik érvényesítésétől. Ágh Péter, a Fidelitas elnöke az eseményen azt hangsúlyozta: amikor embereket megvernek azért, mert anyanyelvükön szólalnak meg, fel kell emelni szavunkat.

Gulyás Gergely kifejtette: ahogy a magyar alaptörvény is kimondja: a nemzetiségek államalkotó tényezők mindenhol, nemcsak Magyarországon, hanem azokban az országokban is, amelyek soknemzetiségűként, önmagukat alkotmányos szinten is nemzetállamként azonosítják. Az alaptörvény vonatkozó passzusát idézve hangsúlyozta: „Magyarország ezt nem csak szavakban gondolja így”.

„Mi semmi mást nem kérünk, csak azt, amit mi is biztosítunk az itt élő nemzetiségeknek” – emelte ki. Ezzel szemben az tapasztalható, hogy a szomszédos államok új kormányainak hivatalba lépése óta a fennhatóságuk alá tartozó magyar nemzetiségű állampolgárok nemzetiségük miatt kénytelenek hátrányos megkülönböztetést elszenvedni – mutatott rá.

A képviselő szomorú példaként említette a sepsiszentgyörgyi Mikó kollégium ügyét, a magyar állampolgárság felvétele miatt a szlovák állampolgárságtól való megfosztás eseteit, illetve a szabadkai, csurogi és temerini magyarveréseket is. Ezzel összefüggésben megjegyezte: a legszomorúbb ezekben az esetekben az, hogy vagy következmények nélkül maradnak, vagy éppen az adott állam hivatalosságai idézik elő őket.

Gulyás Gergely annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Európának a sokszínű nemzetek földrészének kell maradnia, de a valódi nemzeti büszkeség sohasem más nemzetekkel szemben érvényesül. Azok az európai hatóságok és jogvédő szervezetek, amelyek farizeus módon évek óta tényszerűen valótlan állításokkal támadják Magyarországot, soha egy mondattal sem ismerték el, hogy a hazai nemzetiségekre vonatkozó szabályozás példaértékű – fogalmazott, hozzátéve: soha egy szavuk nem volt az ellen, hogyha a magyar nemzethez tartozás miatt más államok saját állampolgáraikat megkülönböztetik.

Az Amnesty Internationalről szólva a fideszes politikus elmondta: a szervezet „csak egy okkal kiragadott példa a sorban”, mely 2007 óta készít Szerbiáról országjelentéseket, melyekben azt állapítja meg rendre, hogy „Szerbia előrehaladást ért el az emberi jogok terén”. E jelentések Gulyás szavai szerint soha nem emlékeznek meg a magyarokat ért jogsérelmekről, a szervezet azokkal összefüggésben soha nem nyújt segítséget.

Nem lehet előrehaladásról beszélni az emberi jogok terén azokban az országokban, ahol nem biztosítják a nemzetiségek számára azokat a jogokat, amelyeket a magyar alaptörvény valamennyi kisebbség számára garantál – vélekedett Gulyás Gergely. „Nem lehet működő jogállamról beszélni ott, ahol egy állam saját polgára csak félve használhatja saját anyanyelvét” – fűzte hozzá. A fideszes képviselő megfogalmazása szerint Magyarország mindig ki fog állni az egyetemes emberi jogok mellett, és ennek keretében mindig képviselni fogja a magyar nemzet valamennyi tagjának jogait és érdekeit.

„Hiteltelen azoknak a jogvédő szervezeteknek a tevékenysége, amelyek svédasztalszerűen válogatnak a számukra szimpatikus kisebbségek között” – utalt a politikus arra a gyakorlatra, hogy míg egyes kisebbségekért - nagyon helyesen -, mindent megtesznek, addig mások jogos sérelmei csak süket fülekre találnak náluk.

Gulyás Gergely rámutatott: Magyarország jószomszédi viszony kialakítására törekszik, de ez nem lehetséges, ha magukat magyarnak vallóknak alapvető egyéni és közösségi jogaikért kell küzdeniük. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy Európa valamennyi állama felismeri: a nemzetiségek léte egy ország kultúráját gazdagítja, ami által nem hátrányt, hanem többletet jelent a társadalom egésze számára. Ezért mindig fel fogják emelni szavukat a magyarokat ért jogsértések esetén, és soha nem fognak hátrálni ezekből a konfliktusokból – szögezte le.

Ágh: Megengedhetetlen, hogy ilyen esetek újra és újra megtörténjenek

„A hallgatás beszédes, a hallgatás cinkossá tesz” – fogalmazott Ágh Péter, a Fidelitas elnöke. A kárpát-medencei magyarokat ért atrocitásokról szólva hangsúlyozta: akkor, amikor erőszak történik, a szólás nem csupán lehetőségünk, de kötelességünk is.

„Amikor embereket megvernek, megaláznak azért, mert anyanyelvükön szólalnak meg, fel kell emelnünk a szavunkat” – húzta alá, hozzátéve, hogy ezt nem indulatból, s nem erőszakkal teszik, hanem csak úgy, „ahogy ez 2013-ban demokratikus felfogású fiataloktól elvárható”.

Szavai szerint a XXI. században egy demokratikus állam nem engedheti, hogy ilyen esetek – ismétlődő jelleggel -, újra és újra megtörténjenek. A Fidelitas elnöke beszédében rámutatott: minden kisebbségeket védő szervezetnek társnak kellene lennie a Fidelitas „indulat és erőszak nélküli, de mégis határozott kiállásában ”. Megfogalmazása szerint ezt nemcsak azért várják el, mert „magyart ütnek”, lehetne szó bármely nép vagy vallás tagjáról is.

Gulyás Gergely és Ágh Péter beszéde után Kurucz Dániel, a Fidelitas budapesti nemzetpolitikai munkacsoportjának vezetője felolvasta a petíciót, melyet az Amnesty International képviselőjének a demonstráció után adtak át. (fidesz.hu)

A Fidelitas petíciója az Amnesty Internationalnek

A Szerbiában élő magyarok ellen az elmúlt hónapokban megszaporodtak az etnikai alapú támadások. A nemzetközi jogvédő szervezetek – közöttük az Amnesty International – részéről azonban csak hallgatást tapasztaltunk.

Ez arra ösztönözte a Kárpát-medencei ifjúsági szervezeteinket, hogy petíciót fogalmazzunk meg 

és nyújtsunk át a legtekintélyesebb független jogvédő szervezetnek, 

az Amnesty International-nek, aggodalmainknak hangot adva.

A bántalmazások ügyében eddig hangját nem hallató Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezetet és az állampolgári alapjogok védelmével foglalkozó, hasonló európai jogvédő egyesüléseket felkérjük, hogy az emberi jogokat következetesen védjék meg.

Azonnali hatállyal kérjék számon, amennyiben a délvidékihez hasonló etnikai vagy más módon diszkriminatív indíttatású bűncselekmények történnek magyar származású emberekkel szemben. Szeretnénk, ha a magyar kisebbségekkel szembeni atrocitások ugyanolyan odafigyelést érdemelnének, mint bármely más kisebbségé. Szeretnénk, ha a sokat idézett jogszabályok mögött nem veszne el az egyén, legyen az magyar vagy más, kisebbségben élő nemzetiségű.

Felkérjük az Amnesty International képviselőit az európai integráció szellemének ártó, a magyar etnikumú polgárokkal szemben tanúsított diszkriminatív, emberi jogokat sértő bűncselekmények haladéktalan felderítésére és elfogultságtól mentes, objektív kivizsgálására. Elvárjuk, hogy egyenlő mérce alkalmazásával védjék meg a kisebbségi sorban élő embereket minden diszkriminatív lépéssel és jogsértéssel szemben, ahogyan azt az Európai Unió Alapjogi Chartája is leszögezi. „Tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés.” (21. cikk, Az Európai Unió Alapjogi Chartája)

Lényeges és jelentős, hogy az olyan jogvédő szervezetek, mint az Amnesty International, tegyenek feljelentést ott, ahol még ez nem történt meg. Megkülönböztetés nélkül biztosítsanak kellő figyelmet az ártatlan áldozatoknak, hogy a félelem okán ne maradhasson büntetlenül a nyílt diszkrimináció egyetlen formája sem, legyen szó akár pszichikai fenyegetésről vagy fizikai bántalmazásról.

Azoktól, akik az elmúlt hónapokban szinte minden fronton hevesen bírálták a Magyar Kormányt, azt kérjük, hogy ne alkalmazzanak kettős mércét. Ugyanolyan vehemenciával és elszántsággal emeljék fel szavukat az Amnesty International munkatársai az ilyen konkrét ügyeknél, mint ahogyan azt Magyarországgal szemben oly sokszor megtették.

Bízunk benne, hogy a szükséges lépéseket ebben és az összes hasonló, magyar kisebbségeket érintő atrocitás tekintetében is megteszik a jövőben.

A petícióhoz csatlakozó ifjúsági szervezetek:

Fidelitas (Magyarország)

Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (Horvátország)

Ifjúsági Keresztyén Egyesület (Erdély)

Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (Magyarország)

Irány Csoport (Magyarország)

Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezete (Kárpátalja)

Magyar Ifjúsági Értekezlet (Erdély)

Magyar Ifjúsági Közösség (Felvidék)

Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (Erdély)

Magyar Ifjúsági Tanács (Erdély)

Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége Ifjúsági Tagozat (Délvidék)

Vajdasági Magyar Diákszövetség (Délvidék)

Via Nova ICS (Felvidék)

Budapest, 2013. március 06.

http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=189707

Pápavásztási útmutató - Pope's Election Guide

A pápaválasztás: a pápa halála vagy lemondása miatt (CIC 332.k.) megüresedett legfőbb egyházi hivatal betöltése, -jelen esetben XVI. Benedek pápa  lemondása miatt a bíborosok fogják megejteni a választást Vatikánban. A választói korban lévő bíborosok száma nem haladhatja meg a százhúszat, a nyolcvan éven felüliek nem választhatnak. Ma 115 választó-választható bíboros van (ebből európai 58) és 84 nyolcvanon felüli (ebből európai ötven).

Habár évszázadok óta csak bíborosokat választanak pápának, elméletileg minden megkeresztelt, nem házas férfi lehet pápa, ha egyéb ok miatt nem zárja ezt ki a kánonjog. Viszont ha a megválasztott nem lenne püspök, azonnal püspökké kell szentelni, ha elfogadta a megválasztását. Valószínűleg ilyet nem fogunk látni életünkben.

 A pápaválasztó Konklávé a Vatikánváros területén, meghatározott részen és idegenek elől elzárt épületekben zajlik, oly módon, hogy megfelelő elhelyezést kapjanak a választó bíborosok és mindazok, akik törvényes jogcímen meghívottak a pápaválasztás szabályos lefolytatásában való együttműködésre. - A pápaválasztás kezdetéül megállapított időpontban az összes választó bíborosnak rendelkeznie kell megfelelő szálláshellyel, és azt el kell foglalnia a Vatikánvárosban újonnan épített Szent Márta Házban.

A pápaválasztás megkezdésére meghatározott időponttól kezdve a pápa megválasztásának kihirdetéséig, v. addig, amíg az új pápa azt elrendeli, a Szent Márta Ház helyiségei, s különösen a →Sixtusi kápolna és a liturgikus cselekmények helyszínei illetéktelen személyek előtt zárva legyenek a camerlengo bíboros és az Államtitkárság helyettes vezetőjének tekintélye alatt.  

A svájci gárda Michelangelo által tervezett egyenruhában őrködik a Sixtusi kápolna bejárati ajtaja előtt, melyet a camerlengo bíboros belülről bezárt. Feladata a be és kijutás megakadájozása a pápaválasztás folyamatában.

Az első hármas csoport tagjai lesznek a Scrutatorok, a másodiké az Infirmariusok, a harmadiké a Revisorok. - A szavazás e fázisában a következő rendelkezéseket kell betartani: a) a szavazócédula négyszögletes legyen, felső felében lehetőleg nyomtatva e szavak álljanak: Eligo in Summum Pontificem, az alsó fele üres legyen, ahová a választott nevét kell írni; ezért a cédulának akkorának kel lennie, hogy félbe lehessen hajtani; b) a szavazócédulát minden egyes választó bíborosnak titkosan kell kitöltenie; olvashatóan, de amennyire lehet, föl nem ismerhető írással írja rá annak nevét, akit választ, de csak egy nevet, különben szavazása érvénytelen, s ezután kétszer hajtsa össze a cédulát; c) a szavazás alatt csak a választó bíborosok lehetnek a Sixtusi kápolnában, ezért, amint a szavazócédulák kiosztása megtörtént, még mielőtt a választók írni kezdenének, a bíboros kollégium titkárának és a pápai liturgiák szertartásmesterének el kell hagynia a termet; távozásuk után az utolsó diákonus bíboros. bezárja az ajtót, majd ahányszor szükséges, nyitja és zárja, pl. amikor az Infirmáriusok kimennek, hogy összeszedjék a betegek szavazatait, s amikor visszatérnek a Kápolnába. - A második fázis a tulajdonképpeni szavazás, ami a következőkből áll: a) a szavazócédulák elhelyezése az urnában; b) összekeverésük és kivételük; c) a szavazócédulák kibontása. - A választó bíb-ok, miután megírták és összehajtották a szavazócédulát, egyenként, a precendencia szokásos rendjében, láthatóan feltartva a kezükben odaviszik azt az oltárhoz, amely mellett ott állnak a Scrutatorok, s amelyre elhelyeztek egy urnát, rajta tálcával a cédulák összegyűjtésére. 

   

A Scrutatorok odaülnek az oltár mellett álló asztalhoz: közülük az első fog egy szavazócédulát, kibontja, elolvassa a választott nevét, átadja a második Scrutatornak, aki szintén megnézi a vásztott nevét, majd továbbadja a harmadiknak, aki hangosan és érthetően felolvassa a választott nevét, úgy, hogy az összes jelenlévő választó fel tudja jegyezni egy lapra. Ő maga is feljegyzi az olvasott nevet.  

 Az lesz pápa, aki megkapta a szavazatok kétharmadát a Sixtusi kápolnában. A 34. szavazástól kezdve csak a két legtöbb szavazatot kapott bíborosra lehet voksolni, ők maguk pedig ki vannak zárva a szavazásból. A szavazás XV. Gergely pápa 1621-es rendelkezése óta titkos, a bíborosok eltorzítják kézírásukat, hogy ne lehessen azonosítani őket. Így ez nem befolyásolja későbbi kapcsolataikat. A megválasztottól megkérdezi a bíborosi kar második vezetője, hogy elfogadja-e a megbízatást. Ha igen, akkor megkérdezik, hogy milyen nevet választ.  Ezután átvezetik a Könnyek Szobájába, ahol három különböző méretben előre elkészített pápai öltözék közül választhat.

A bíborosok az új pápa elé járulnak, majd a bíborosi kar harmadik vezetője bejelenti a Szent Péter-bazilika balkonján, hogy annuntio vobis gaudium magnum, habemus papam. Majd bejelenti a megválasztott polgári nevét és pápai nevét. 

Az új pápa rövid beszédet mond, és Urbi et Orbi áldást oszt. 

Forrás:

Vatican Insider nyomán: http://vaticaninsider.lastampa.it/vaticano/come-si-elegge-il-papa/

http://lexikon.katolikus.hu/P/p%C3%A1pav%C3%A1laszt%C3%A1s.html

http://margitzoltan.blogspot.com/2013/02/kezdetben-volt-kegyelem-vegen-petrus.html

„LÉTEZNI ÉS VÉLEMÉNYT NYILVÁNÍTANI”

A felvételen a Napló Kör tagjai

Kisebbségjogi jegyzet

A 2012. április 14-én Szabadkán megalakult Napló Kör, független, szabadelvű értelmiségiek asztaltársasága,Újvidéken is bemutatkozott. Amárcius 4-i esti eseményen, a Vajdasági Független Újságírók Egyesületének (NDNV) székházában, Bódis Gábor, Németh Árpád, Tolnai Ottó, Végel László, Gerold László, Szerencsés Zsuzsanna, Pressburger Csaba és Radics Viktória vettek részt.

A szerb nyelven folyt beszélgetés fontos „napirendi pontja” a vajdasági magyar sajtó helyzete volt. Szerencsés Zsuzsanna és Gerold László részletesebben elsősorban a magyar nyelvű nyomtatott média keserves helyzetét ecsetelték, amit a kerekasztal-beszélgetés többi részvevője is kiegészített. Röviden: sajtónkat a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) befolyása, a párbeszéd hiánya, a zártság, az autizmus, a nyomtatott sajtó minőségének romlása és „a titói időkhöz való visszatérés” jellemzi.

Az esten is elhangzottak már hosszabb ideje jellemzik a vajdasági magyar médiát. Új volt viszont, hogy a magyar csúcsértelmiséghez tartozók ezt a szépszámú közönségnek nem csak előadták, de példákkal is illusztrálták. Jó lenne, ha Gerold és Szerencsés elemzése nyomtatásban is (és magyar nyelven is) megjelenne, mivel az estről készült (talán egyetlen) tudósítás[1] nem ad teljes képet az ott elmondottakról. Kétséges azonban, hogy erre a jelenlegi körülmények között sor kerül(het).

A Napló Kört Bódis Gábort mutatta be, aki szerint, „egy intellektuális klubot akartak létrehozni, amely pártérdektől és nemzeti hovatartozástól függetlenül kíván létezni és véleményt nyilvánítani”. Kérdés azonban, hogy a Kör tagjai/Körhöz tartozók valójában mit is értenek ez alatt a megfogalmazás alatt. És az is, hogy ez – a mai körülmények közepette – elegendő-e?

Az alapítók megfogalmazásából a Napló Körnek a társadalmi problémák, a magyar közösség helyzete, problémái iránti valamiféle passzív (csupán véleménynyilvánítási) magatartására lehetne következtetni. Megelégedhetnek-e vajon az értelmiségiek egy ilyen passzív szerepvállalással? Nem. Az értelmiség(iek)nek ettől bizony sokkal nagyobbak a közösség iránti kötelezettségei. 

Az egyébként sikeres bemutatkozás talán egyetlen hiányossága, hogy a részvevők – az értékelések alapján – nem tettek javaslatot a vajdasági magyar média helyzetének javítására. Erre pedig sürgősen megoldást kellene találni. A megoldás egy új, kezdetben havonta egyszer, vagy kéthetente megjelenő újság kiadásában lehetne, amely alternatívát kínálhatna a mostani pártsajtóval szemben. Szinte hihetetlen, hogy a vezető értelmiségiek és az magyar vállalkozók között nem akadt már eddig is senki, aki egy ilyen lapot elindítana. A nemzetközi ismeretséggel és tekintéllyel is bíró értelmiségiek ehhez bizonyára külföldi támogatókat is találhatnának. 

Az est tanulsága talán az lehetne, hogy a problémákról nem elég csak beszélni, azokat „elefántcsonttoronyból szemlélni”, ahogyan az egyik résztvevő fogalmazott, hanem megoldásokat is kell kínálni. A „létezés és véleménynyilvánítás” csak vegetálás lehet, ami önmagában még nem oldja meg a problémákat. Tovább kell lépni…

Bozóki Antal

Újvidék, 2013. március 5.

[1] Penovác Sára: Autizmus és a vajdasági magyar sajtó

KISEBBSÉGI JOGOK – ELMÉLET ÉS GYAKORLAT

Kisebbségjogi jegyzet

Szerbiában nem a nemzeti kisebbségi jogszabályok számával, hanem azok minőségével, egymással való összehangoltságával és gyakorlati alkalmazásával van a baj. Egyes törvények nem csak hiányosak,[1] de gondok vannak a gyakorlati alkalmazásukkal is, mivel jelentős eltérés mutatkozik a jogszabályok és a nemzeti kisebbségek jogainak mérvadó megvalósítása között. A meglévő törvényeket ugyanis nem következetesen, hanem inkább szelektíven alkalmazzák, amikor azt a személyes, csoport, vagy a hatalmon lévő elit szűk pártérdekei kívánják. Egyes törvények ellentétes megoldásokat is tartalmaznak, mert azt, amit az egyik törvény lehetővé tesz, a másik törvény megvonja. Ezért szükséges a kisebbségi jogszabályoknak az európai normákkal való összehangoltságának és nem utolsó sorban a mindennapi gyakorlati alkalmazásának átfogó és folyamatos elemzésére.

Nem tarják tiszteletben

– A Szerbiában élő nemzeti kisebbségek jogait nagymértékben nem tarják tiszteletben, a helyi önkormányzatok képviselői pedig nem tesznek eleget az ombudsman ajánlásainak[2] – értékelték február 27-én a belgrádi Média Központban, az emberi jogok védelmével foglalkozó független intézetek gyűlésén.[3]

Vesna Petrović, a belgrádi Emberi Jogi Központ végrehajtó igazgatója bemutatta Az emberi jogok védelmével foglalkozó független intézet ajánlásainak megvalósítása című kiadványt. Petrović elmondta, hogy a kutatás eredményeként megjelent kiadvány célja „az intézmények megerősítése a nemzeti kisebbségek jogainak jobb megvalósítása céljából”.[4]

– Az ajánlások a nemzeti kisebbségek nyelvének és írásmódjának hivatalos használatáról szólnak, köztük arról, hogy az utcák, terek és más településhelyek neve kétnyelvű legyen és, hogy a személyi igazolványt anyanyelven adják ki. A foglalkoztatottak anyagismeretének, valamint a kisebbségek jogai tiszteletben tartása politikai akaratának hiányát meg kell változtatni – emelte ki Petrović. Hozzátette, hogy a jogi akadályok a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényből erednek, amelynek egyes rendelkezései ütköznek más törvényekkel.

– Szükséges ezt a törvényt megváltoztatni és kiegészíteni, de amíg hatályos, tiszteletben kell tartani – hangsúlyozta Petrović.[5]

Goran Bašić, köztársasági ombudsman-helyettes elmondta, hogy ez a testület tavaly 333 ajánlást küldött a helyi önkormányzatokba[6], ebből 54 foglalkozik a nemzeti kisebbségek jogaival. – Az ombudsman ajánlásait nagymértékben elfogadták, kivéve a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozókat, amelyek több mint 50-át nem hajtották végre.[7]

Két újvidéki példa

            Hogy a tartományi ombudsman ajánlásait is mennyire tartják, illetve nem tartják tiszteletben, lássunk két újvidéki példát:  

Első példa. Miután a médiumok a latin betűs tábla cirill betűsre cseréléséről cikkeztek 2012 decemberének közepén, a tartományi ombudsman eljárást indított annak megállapítására, vajon az intézmény neve szerepel-e a hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvénnyel összhangban a hivatalos használatban lévő nyelveken is.

            2013. január 24-én a tartományi ombudsman közölte, az Újvidéki Művelődési Központ kiküszöbölte az intézmény névtábláján kifogásolt szabálytalanságokat, s az új táblán immáron az intézmény neve az Újvidéken hivatalos használatban lévő valamennyi nyelven fel van tüntetve.[8]

            Második példa. A Szerb Haladó Párt (SNS/SZHP) körüli szövetségből álló új városi hatalom úgy döntött, Újvidék „kultúrájának, hagyományainak és szellemiségének megőrzése érdekében (január 8-ától – B. A. megj.) cirill feliratokkal közlekednek majd a városi buszok”.

Vukašinović Éva tartományi ombudsman-helyettes az eset kapcsán elmondta, hogy Újvidéken hivatalos használatban van a szerb, a magyar, a szlovák és a ruszin nyelv és írás, így a Városi Közlekedési Közvállalat (VKV) a használatban levő nyelvek írásmódja szerint is köteles lenne kiírni minden feliratot. „Az irányjelző táblákon ennek úgy kellene megjelennie, hogy a cirill betűs írásmód után – ábécé sorrendben – feltüntetik a feliratot az itt használatos nyelveken is: magyarul, szlovákul, stb.” (Tegyük hozzá: Vonatkozik ez minden egyéb közérdekű feliratra is – B. A. megj.)

– A hivatalos nyelvhasználati rendeletet alkalmazni kell, nem csak dísz, a közlekedési közvállalat kénytelen lesz beszerezni olyan displayeket, amelyeken felváltva, cserélődve olvasható lesz a szerb, magyar stb. szöveg – magyarázta Vukašinović.(Egyébként maga az ombudsman sem tartja be a kisebbségi nyelvek egyenrangúságára vonatkozó szabályt. A honlapja ugyanis csak szerb nyelvű, igaz latin betűs:

http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/)

Az ombudsman-helyettes elmondta azt is, hogy az eset felkeltette az érdeklődését, és megkezdte az utca-névtáblák ellenőrzését és „követelni fogja az újvidéki városvezetéstől, hogy a kisebbségek nyelvén is tüntessék fel az utcaneveket – ha már a törvényességre hivatkoznak”.[9]

Mikor lesz február eleje?

– Az ombudsman illetékességi körébe tartozik a szabálysértési, de büntető eljárások indítása is, amennyiben úgy értékeli, hogy sérültek a kisebbségi jogok. Jogunkban áll bírósági eljárást is indítanunk a megkülönböztetés megakadályozásáról szóló törvény alapján és biztos, hogy a rendelkezésünkre álló minden törvényes eszközt alkalmazni fogunk a diszkrimináció megakadályozására. Nem alkalmazhatjuk csak azt, ami nekünk tetszik, hanem a törvényt egészében. A VKV február elejéig köteles válaszolni a levelünkre – nyilatkozta Vukašinović a 24 sata Novi Sad (24 óra Újvidék) című napilapnak február 28-án.[10]

Most március eleje van. Akármennyire is igyekeztem tájékozódni, semmilyen újabb információt nem találtam arról, hogy a VKV válaszolt-e az ombudsmannak, és ha igen mit, s hogy az ombudsman indított-e bármilyen eljárást a városi hatalom vagy a VKV ellen? Illett volna erről legalább értesíteni a közvéleményt! Mélyen hallgat erről a Magyar Nemzeti Tanács is.

A kimondott szó kötelez. Vonatkozik ez a hivatásos tisztségviselőkre is. Amennyiben a tartományi ombudsman, a helyettese, vagy bárki más valamilyen okból kifolyólag nem képes a törvénnyel összhangban ellátni a feladatát, az erkölcs megköveteli a tisztségéből való távozást. Bármennyire is fájdalmas az.  

Nem Pásztor Bálint, Varga László és Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselőinek a kötelessége lenne, hogy minderről tájékoztassák az Európa Tanács és az Európai Unió illetékes szerveit?

Bozóki Antal

Újvidék, 2013. március 3.

[1] te: Hiányos törvények. Magyar Szó, 2006. május 10., 1. o.

[2] A Beta hírügynökség magyar nyelven közölt tudósításában ez a megfogalmazás így hangzik: „A Szerbiában élő nemzeti kisebbségek jogait szavatoló törvények jók ugyan, de nem alkalmazzák őket kellő mértékben, összegezték Belgrádban az emberi jogok védelmével foglalkozó független intézetének gyűlésén.” Nem alkalmazzák kellőképpen a kisebbségek jogait védő törvényeket.

http://www.vajma.info/cikk/szerbia/18102/Nem-alkalmazzak-kellokeppen-a-kisebbsegek-jogait-vedo-torvenyeket.html, 2013. február 27. [17:49]

[3] K. Ž.: Lokalne vlasti krše prava manjina [A helyi önkormányzatok sértik a kisebbségek jogait].Danas, 2013. február 28., 7. o.

[4] Uo.

[5] Uo.

[6] A 2-es alatt említett tudósításban a „lokalnim samoupravama” kifejezés úgy fordították, hogy a „helyi közösségekbe”.

[7] Lás a 3-as alatt idézett írást.

[8] Ombudsman: Az Újvidéki Művelődési Központ táblája immár többnyelvű. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/14795/Ombudsman-Az-Ujvideki-Muvelodesi-Kozpont-tablaja-immar-tobbnyelvu.html, 2013. január 25. [15:50] és http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/index.php/najnovije-vesti/aktuelnosti-oblasti

[9] szb: A nyelvhasználati előírás nem csak dísz. Magyar Szó, 2013. január 17., 12. o.  

[10]  S. Stefanović: Nacionalne manjine traže izvinjenje gradonačelnika. 24 sata Novi Sad,  2013. január 28., 3. o.

Ízlelőbimbóink paskolója

Bevallom, most szakasztott olyan dilemmában leledzem gasztro-ügyben, mint amilyenben találta magát az általános közbiztonság romlása témájában az elmúlt napokban a Magyar Nemzeti Tanács. Tépelődésünk közös, egy és ugyanaz. Szükséges-e, illendő-e a kis hazánkban egyre csak mélyülő népnyomor idején fenséges, fejedelmi, többfogásos lakomáról (ráadásul meglehetősen elfogult módon és  citromsárgán irigykedve) értekezni, vagy nemesebb szemlesütve, fülbedugva és szájbecipzározva hallgatni? Vannak érveim is, ellenérveim is…  

Főtisztelendő Paskó Csaba igen nagy tudású ember hírében áll. Sokoldalú, szivárványszínű egyéniség. A Kelebián szolgáló lelkész (ahányszor csak megnyilatkozik) mindig tud valami meghökkentőt mondani. Talán egy évvel ezelőtt hallottam egy vele készült interjút, amelyben arról is beszélt, hogy a papot (meg a kutyát) a szája végett szokás tartani. Ezt akkor egy életre megjegyeztem. Most alighanem ki lehetne szélesíteni ezt a haszonelvűség-palettát azzal is, hogy: meg a kiváló főztje, kosztja végett. A szóban forgó főtisztelendő ugyanis legendás hírű, párját ritkító szakácsművész.

Épp a napokban nyilatkozott (meglehetősen ínycsiklandó és nyálelválasztást serkentő módon) a Szabadkai Rádió egyik műsorában legutóbbi ilyen irányú, gasztronómiai szárnypróbálgatásáról. Ami persze – ahogy Bozsik Péter barátom mondaná – igazi „gurmandiai partraszállásos” remekművé és ízig-vérig sikertörténetté avanzsált.  

Paskó atya arról mesélt, hogy nemrégiben a szabadkai Vince-napi borbálon főszakácsként tevékenykedett. S hogy ott miket, miféléket, mi mindent nem csavarintott ünnepi menüsor gyanánt. (Valahogy úgy, ahogyan a régi mondás is tartja: sütött, főzött, tüzet sem gyújtott.) Készült ott, a főtisztelendő keze nyomán, mindenféle válogatott finomság. Dinsztelt vöröskáposzta, madársalátaágy, gyömbéres/mézes/narancsos vinaigrette, wellingtoni marha, genovai pesto, rosé kacsamell, blansírozott körte és nem utolsósorban máktorta á la Paskó. 

Tudom, hogy kizárólag bennem van a hiba, és csakis a (Hamvas Béla által is magasztalt) rántottleveshez szokott „belügyminiszterem” az oka, de nekem valamiért mégis megfeküdte a gyomromat a felsorolt (felszolgált) nemes, „királyi” étekfűzér. Talán amiatt, mert úgy gondolom, hogy a jelenlegi ínséges időkben csínján kéne bánni a kissé megalomániás,  túláradóan fűszergőzös, főzőshow-szerű gasztropartikkal. Minthogy mostanság édeskevés család vasárnapi asztalára jut bélszín, kacsamell vagy éppen libacomb. Emiatt aztán nagyon könnyen visszatetsző lehet és egyenesen ellenszenvet válthat ki az éppen csak tengődő, vegetáló szabadkaiakból az efféle látványbál. Egyrészt azért, mert igencsak költséges az ünnepségen felvonultatott (nyilvánvalóan válogatott alapanyagokból komponált) egyik-másik ételköltemény és az asztalra varázsolt ízkavalkád, másrészt azért, mert van benne egy porció feltűnési viszketeg, önmutogatás, sznobizmus is. Az ilyesmi pedig méltán irritálhatja a város szegény/szegényebb/legszegényebb kategóriákba sorolt lakóinak érzékeny száj-nyálkahártyáját és a folyton izgő-mozgó bélgiliszta-telepét.

Nem először hallván erről a rendkívül ügyes kezű lelkészszakácsról, én, kisgonosz rögtön képzetet társítottam magamban. Hej, mi mindent tudna varázsolni ez az Istenadta jóember a városi Vöröskereszt ingyenkonyháján! Ha egyszer oda beszabadulhatna! Micsoda színeket, ízeket és illatokat. Úgy meg tudná részegíteni és bolondítani az unalomig erőltetett és egymást váltó krumpli-, rizs- meg bab bázisú egytálétel-variációkat, hogy csak na! Mind a tíz ujjukat megnyalnák a városi szociális kifőzde kétségkívül jobb menüsort érdemlő napi törzskosztosai. Persze belátom én, hogy irreális lenne egy ilyen kivételes képességű embertől elvárni azt, hogy most hagyjon ott csapot-papot és szegődjön el séfnek a humanitárius szervezethez, de talán időnként (mondjuk esztendős ünnepeinkkor) varázsolhatna valami nem szokványosat a még az ételben is szűkölködők húsvéti/karácsonyi asztalára is. Vagy legalább megpróbálná elcsábítani a templom egere szegénységű családokat a már jól bevált csirkelábpörkölttől meg a krumplipaprikástól. Már az is egyfajta kegyelmi állapot lenne. És nem csupán a nincstelenek passiója meg Paskó atya passziója. Hanem magának az Úrnak is tetsző cselekedet.

Szabó Angéla