KISEBBSÉGI JOGOK – ELMÉLET ÉS GYAKORLAT

Kisebbségjogi jegyzet

Szerbiában nem a nemzeti kisebbségi jogszabályok számával, hanem azok minőségével, egymással való összehangoltságával és gyakorlati alkalmazásával van a baj. Egyes törvények nem csak hiányosak,[1] de gondok vannak a gyakorlati alkalmazásukkal is, mivel jelentős eltérés mutatkozik a jogszabályok és a nemzeti kisebbségek jogainak mérvadó megvalósítása között. A meglévő törvényeket ugyanis nem következetesen, hanem inkább szelektíven alkalmazzák, amikor azt a személyes, csoport, vagy a hatalmon lévő elit szűk pártérdekei kívánják. Egyes törvények ellentétes megoldásokat is tartalmaznak, mert azt, amit az egyik törvény lehetővé tesz, a másik törvény megvonja. Ezért szükséges a kisebbségi jogszabályoknak az európai normákkal való összehangoltságának és nem utolsó sorban a mindennapi gyakorlati alkalmazásának átfogó és folyamatos elemzésére.

Nem tarják tiszteletben

– A Szerbiában élő nemzeti kisebbségek jogait nagymértékben nem tarják tiszteletben, a helyi önkormányzatok képviselői pedig nem tesznek eleget az ombudsman ajánlásainak[2] – értékelték február 27-én a belgrádi Média Központban, az emberi jogok védelmével foglalkozó független intézetek gyűlésén.[3]

Vesna Petrović, a belgrádi Emberi Jogi Központ végrehajtó igazgatója bemutatta Az emberi jogok védelmével foglalkozó független intézet ajánlásainak megvalósítása című kiadványt. Petrović elmondta, hogy a kutatás eredményeként megjelent kiadvány célja „az intézmények megerősítése a nemzeti kisebbségek jogainak jobb megvalósítása céljából”.[4]

– Az ajánlások a nemzeti kisebbségek nyelvének és írásmódjának hivatalos használatáról szólnak, köztük arról, hogy az utcák, terek és más településhelyek neve kétnyelvű legyen és, hogy a személyi igazolványt anyanyelven adják ki. A foglalkoztatottak anyagismeretének, valamint a kisebbségek jogai tiszteletben tartása politikai akaratának hiányát meg kell változtatni – emelte ki Petrović. Hozzátette, hogy a jogi akadályok a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényből erednek, amelynek egyes rendelkezései ütköznek más törvényekkel.

– Szükséges ezt a törvényt megváltoztatni és kiegészíteni, de amíg hatályos, tiszteletben kell tartani – hangsúlyozta Petrović.[5]

Goran Bašić, köztársasági ombudsman-helyettes elmondta, hogy ez a testület tavaly 333 ajánlást küldött a helyi önkormányzatokba[6], ebből 54 foglalkozik a nemzeti kisebbségek jogaival. – Az ombudsman ajánlásait nagymértékben elfogadták, kivéve a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozókat, amelyek több mint 50-át nem hajtották végre.[7]

Két újvidéki példa

            Hogy a tartományi ombudsman ajánlásait is mennyire tartják, illetve nem tartják tiszteletben, lássunk két újvidéki példát:  

Első példa. Miután a médiumok a latin betűs tábla cirill betűsre cseréléséről cikkeztek 2012 decemberének közepén, a tartományi ombudsman eljárást indított annak megállapítására, vajon az intézmény neve szerepel-e a hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvénnyel összhangban a hivatalos használatban lévő nyelveken is.

            2013. január 24-én a tartományi ombudsman közölte, az Újvidéki Művelődési Központ kiküszöbölte az intézmény névtábláján kifogásolt szabálytalanságokat, s az új táblán immáron az intézmény neve az Újvidéken hivatalos használatban lévő valamennyi nyelven fel van tüntetve.[8]

            Második példa. A Szerb Haladó Párt (SNS/SZHP) körüli szövetségből álló új városi hatalom úgy döntött, Újvidék „kultúrájának, hagyományainak és szellemiségének megőrzése érdekében (január 8-ától – B. A. megj.) cirill feliratokkal közlekednek majd a városi buszok”.

Vukašinović Éva tartományi ombudsman-helyettes az eset kapcsán elmondta, hogy Újvidéken hivatalos használatban van a szerb, a magyar, a szlovák és a ruszin nyelv és írás, így a Városi Közlekedési Közvállalat (VKV) a használatban levő nyelvek írásmódja szerint is köteles lenne kiírni minden feliratot. „Az irányjelző táblákon ennek úgy kellene megjelennie, hogy a cirill betűs írásmód után – ábécé sorrendben – feltüntetik a feliratot az itt használatos nyelveken is: magyarul, szlovákul, stb.” (Tegyük hozzá: Vonatkozik ez minden egyéb közérdekű feliratra is – B. A. megj.)

– A hivatalos nyelvhasználati rendeletet alkalmazni kell, nem csak dísz, a közlekedési közvállalat kénytelen lesz beszerezni olyan displayeket, amelyeken felváltva, cserélődve olvasható lesz a szerb, magyar stb. szöveg – magyarázta Vukašinović.(Egyébként maga az ombudsman sem tartja be a kisebbségi nyelvek egyenrangúságára vonatkozó szabályt. A honlapja ugyanis csak szerb nyelvű, igaz latin betűs:

http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/)

Az ombudsman-helyettes elmondta azt is, hogy az eset felkeltette az érdeklődését, és megkezdte az utca-névtáblák ellenőrzését és „követelni fogja az újvidéki városvezetéstől, hogy a kisebbségek nyelvén is tüntessék fel az utcaneveket – ha már a törvényességre hivatkoznak”.[9]

Mikor lesz február eleje?

– Az ombudsman illetékességi körébe tartozik a szabálysértési, de büntető eljárások indítása is, amennyiben úgy értékeli, hogy sérültek a kisebbségi jogok. Jogunkban áll bírósági eljárást is indítanunk a megkülönböztetés megakadályozásáról szóló törvény alapján és biztos, hogy a rendelkezésünkre álló minden törvényes eszközt alkalmazni fogunk a diszkrimináció megakadályozására. Nem alkalmazhatjuk csak azt, ami nekünk tetszik, hanem a törvényt egészében. A VKV február elejéig köteles válaszolni a levelünkre – nyilatkozta Vukašinović a 24 sata Novi Sad (24 óra Újvidék) című napilapnak február 28-án.[10]

Most március eleje van. Akármennyire is igyekeztem tájékozódni, semmilyen újabb információt nem találtam arról, hogy a VKV válaszolt-e az ombudsmannak, és ha igen mit, s hogy az ombudsman indított-e bármilyen eljárást a városi hatalom vagy a VKV ellen? Illett volna erről legalább értesíteni a közvéleményt! Mélyen hallgat erről a Magyar Nemzeti Tanács is.

A kimondott szó kötelez. Vonatkozik ez a hivatásos tisztségviselőkre is. Amennyiben a tartományi ombudsman, a helyettese, vagy bárki más valamilyen okból kifolyólag nem képes a törvénnyel összhangban ellátni a feladatát, az erkölcs megköveteli a tisztségéből való távozást. Bármennyire is fájdalmas az.  

Nem Pásztor Bálint, Varga László és Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselőinek a kötelessége lenne, hogy minderről tájékoztassák az Európa Tanács és az Európai Unió illetékes szerveit?

Bozóki Antal

Újvidék, 2013. március 3.

[1] te: Hiányos törvények. Magyar Szó, 2006. május 10., 1. o.

[2] A Beta hírügynökség magyar nyelven közölt tudósításában ez a megfogalmazás így hangzik: „A Szerbiában élő nemzeti kisebbségek jogait szavatoló törvények jók ugyan, de nem alkalmazzák őket kellő mértékben, összegezték Belgrádban az emberi jogok védelmével foglalkozó független intézetének gyűlésén.” Nem alkalmazzák kellőképpen a kisebbségek jogait védő törvényeket.

http://www.vajma.info/cikk/szerbia/18102/Nem-alkalmazzak-kellokeppen-a-kisebbsegek-jogait-vedo-torvenyeket.html, 2013. február 27. [17:49]

[3] K. Ž.: Lokalne vlasti krše prava manjina [A helyi önkormányzatok sértik a kisebbségek jogait].Danas, 2013. február 28., 7. o.

[4] Uo.

[5] Uo.

[6] A 2-es alatt említett tudósításban a „lokalnim samoupravama” kifejezés úgy fordították, hogy a „helyi közösségekbe”.

[7] Lás a 3-as alatt idézett írást.

[8] Ombudsman: Az Újvidéki Művelődési Központ táblája immár többnyelvű. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/14795/Ombudsman-Az-Ujvideki-Muvelodesi-Kozpont-tablaja-immar-tobbnyelvu.html, 2013. január 25. [15:50] és http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/index.php/najnovije-vesti/aktuelnosti-oblasti

[9] szb: A nyelvhasználati előírás nem csak dísz. Magyar Szó, 2013. január 17., 12. o.  

[10]  S. Stefanović: Nacionalne manjine traže izvinjenje gradonačelnika. 24 sata Novi Sad,  2013. január 28., 3. o.