Nehezen kattan a jó öreg zár,
csak az ajtó nyikorgása mi vár.
Csend van,titkot rejtőn,mélységesen,
szobái elhagyatva,üresen.
Egy két pók a sarokban tanyázik,
hálót sző,majd közepén pompázik.
Csend van ,kegyetlenül fájdalmasan,
csak a lépteim hallatszik halkan.
Körül nézek,minden kihalt üres,
lelkem valakiket folyton keres!
Csend van,nehéz is el kell fogadnom,
emlékeimben még kapaszkodom.
A múlt feltör bennem,és visszatér,
feledhetetlenül végigkísér.
Csend van,most már örökös némaság,
nincs többé ott csupán szomorúság.
Ott áll a ház egymagára hagyva,
magányosan magába zuhanva.
Csend van,iszonyú ez a hallgatás,
csak ennyi ami maradt,hátra már!
(Takács Tamara)
