Szerbiában eladhatták a halottnak nyilvánított csecsemőket

Szerbiában megszigorították a kórházak adminisztrációját, mert az utóbbi negyven évben mintegy tízezer csecsemőt nyilvánítottak halottnak, valójában azonban lehet, hogy eladták őket.

A döntést Slavica Djukic Dejanovic egészségügyi miniszter azután hozta meg, hogy a szerbiai eltűnt csecsemők szervezetének elnöke, Vladimir Cicarevicazt követelte tőle, hogy 48 órán belül hozzon rendeletet, amellyel megtiltják a szülészeteknek, hogy a halva születetett csecsemőket addig kivigyék a kórház területéről, amíg a szülők meg nem bizonyosodtak arról, hogy valóban nem él az újszülött, illetve amíg el nem végeznek egy DNS-vizsgálatot.

Az szervezet szerint az elmúlt negyven évben mintegy tízezer csecsemőt raboltak el szüleiktől oly módon, hogy a szülészeteken halva születetteknek nyilvánítottak őket. Jelenleg is több mint másfélezer család keresi gyermekét.

Cicarevic elmondta, halálos fenyegetést is kapott, ha az információkat nyilvánosságra hozza, de ő nem fél. Mint mondta: nem csak orvosok követik el a bűncselekményeket, hanem más kórházi alkalmazottak is.

Szerbiában 30 ezer aláírást kellene összegyűjteni, hogy a javaslatból törvény szülessen. 

Forrás: Kossuth Rádió, 

Szombat reggel | 2013. szeptember 14. szombat 11:01 |

Obama bölcs döntésre szorult, a béke Nobel díj fontos dolog!

A világsajtó percről percre Szíria körül kialakult "problematikával" foglalkozott. Az ENSZ BT ülést követően egyéretelművé volt a "pólusok" újbóli gerjedése, de tudjuk, hogy elmozdulás van a térben és időben...

Az érdek, amit követet az fog megtörténni, az érdek! Onnan van, hogy hogy kit érdekel...válság...nos, a tanáraim szavai csengenek vissza fülemben, ilyen nincs is, mert "az anyag nem vész el csak átalakul"...

Egyszerűen mi is évről évre átalakulunk, a lényeg, hogy mivé! Mivé formál bennünket tér és idő, jóvá? gonoszokká? Mi a mérce? Törvény? Szokásjog?

A téma immár adott, igen ismét a világbéke, mint  a szépségválasztás kampányaiban, nos hogyan lehet világbékét teremteni ottt, ahol a világot többszörösen meg lehet semmisíteni? Ilyenkot vetődik fel a kérdés: mi a hatalom és meddig lehet vele sáfárkodni, ill meddig érdemes? Az életünk egyedi-e és csak is földre korlátozódik vagy megtaláljuk önmagunkat máshol is?

Egyenlőre picinykék vagyunk e problematikában, de merjünk bölcsen gondolkodni, lesz e amit magunk mögött hagyunk?

Történetünket, találmányainkat, bölcseleteinket, hitünket....

Amikor az utolsó jelet magunk mögött hagyunk, volt e értelme mindennek? Kinek üzennék térben és időben? Saját magunknak? Obama mit üzenne a végén?

Az üzenete így szólna: Uram én mindent megtettem, hogy szolgáljam népem és óvjam minden bajtól!

Igen én hittem benne, hogy bölcsen fog dönteni, így tett, a Svédek immáron tudták, hogy miért kell a világon először béke Nobel díját leendő cselekedetnek adni, bölcsek a Svédek! Nem kell elfeledni, hogy meggyőzőek tudnak lenni az oroszok, nagyon meggyőzőek tudnak lenni!

Képekben illusztrálva az elmultat idézve:

Putyin győzött- nem lesz katonai beavatkozás Szíriában

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az amerikai külügyminiszterrel, John Kerry-vel folytatott három napos  genfi tárgyalásokat követő sajtótájékoztatón elmondta, hogy az ”Oroszország és az Egyesült Államok vezetői, Vlagyimir Putyin és Barack Obama által kitűzött célt elérték” és ez pedig nem más, mint ”a szíriai vegyi fegyverek nemzetközi ellenőrzésének a megoldása”.

Mostantól az Oroszország és az Egyesült Államok által kidolgozott szíriai terv alapján fog megszületni az ENSZ BT határozata.

Oroszország és az Egyesült Államok tervének a megvalósítása lehetővé teszi a katonai forgatókönyv elkerülését – mondta Lavrov. ”Természetesen az egyeztetett megközelítésben semmilyen erő alkalmazásáról sincs szó” – mondta a diplomata.

(BBC News)

Margit Zoltán

Törvénysértő kihallgatások – elkülönített jegyzőkönyvek

            Molnár Ferenc, a szabadkai Felső Bíróság tanácselnök-bírója 2013. augusztus 29-én végzést hozott, miszerint a 2012. október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini magyar fiatal K. 48/13 számú bűnügyében az iratok közül „el kell különíteni a (végzésben tételesen felsorolt – B. A.) jegyzőkönyveket”. A végzést számomra 2013. szeptember 10-én kézbesítették.  

            Az újvidéki Felsőfokú Ügyészség a fiatalok ellen nemzeti, faji, vallási gyűlöletet vagy türelmetlenség kiváltása, illetve szítása miatt emelt vádat.

Az elkülönítésre elrendelt jegyzőkönyvek közé tartoznak az – akkor még – gyanúsított fiatalok 2012. október 23-i, a temerini rendőrállomáson történt meghallgatásáról, az újvidéki Felső Bíróságon készült és a tanúfelismerésről szóló, valamint ugyanennél a bíróságnál a tanúk meghallgatásáról írt jegyzőkönyvek.

Ez azt jelenti, hogy „amikor végzés jogerős lesz, az ügyiratokból kiválasztják a jegyzőkönyveket és külön borítékban átadják a vizsgálóbírónak, hogy elkülönítve az egyéb iratoktól megőrizze őket”. A további eljárásban, tehát, ezek az iratok nem lehetnek jelen. A tanácselnök ugyanis „a főtárgyalás kitűzése előtt megállapította, hogy az ügyiratokban olyan bizonyítékok szerepelnek, amelyek tartalmuk szerint vagy beszerzésük módja által ellentétesek az alkotmány, a Büntető Eljárási Törvény (BET) és más törvények idevágó rendelkezéseivel”.

A nyolc sűrűn gépelt oldalból álló végzésben kifejtett bírósági álláspont szerint sérültek a nyelvek és írások használatáról szóló törvény rendelkezései. – A temerini rendőrállomás tisztségviselője nem világosította fel a gyanúsítottakat azon jogunkról, hogy nyilatkozhatnak, hogy a hivatalos használatban lévő nyelvek közül mely nyelven kívánják, hogy az eljárás velük szemben lefolyjon. A kérdéses jegyzőkönyvekben, tehát, az eljárás nyelve, mint előzetes kérdés, nem lett törvényesen meghatározva – áll a bírósági végzésben.

Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény becikkelyezéséről szóló törvény szerint „minden bűncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították”. Ennek ellenére, az eljárás rendőrségi, valamint az ügyészség képviselője által vezetett bizonyítási cselekmény folyamán és arról készült jegyzőkönyvekben „a gyanúsítottak már mint a kérdéses bűncselekmény elkövetői vannak megjelölve”. Így, a bíróság szerint, ebben az eljárásban „sérült a gyanúsítottak ártatlanságának védelme” is. (A temerini községi képviselő-testület is, a 2012. október 25-i ülésén – még mielőtt bíróság elé került volna az ügy –, „határozatban ítélte el az újfasiszta megnyilvánulást, amely többrendbeli bűncselekmény elemeit is tartalmazta”.)

A szabadkai bíróság szabálytalanságokat állapított meg a tanúfelismerés során is, mivel a gyanúsítottak „jóval idősebb férfiakkal” együtt lettek bemutatva, akiknek „az alaktani jellegzetességei nem olyanok mint egy 1994-ben született férfié” (vagyis a gyanúsítottak többségének korosztályához tartozóké).

A bíróság továbbá úgy találta, hogy „a tanúk meghallgatásról készült jegyzőkönyvek (is – B. A.) törvénytelenek, mivel azok a BET rendelkezéseivel ellentétes módon keletkeztek”. A BET ugyanis „nem ismeri a tanú meghallgatását, mint bizonyítási cselekményt, ahogy a jegyzőkönyvek az újvidéki Felső Bíróságon készültek” (hanem kihallgatását). Így, azokat „törvénytelennek kell tekinteni”.  A konkrét esetben „a vizsgálóbíró a terhelteket nem értesítette a tanúk kihallgatásáról”, ami miatt „sérült a védelemre való jog” is – áll a legújabb bírósági végzésben, amely ellen három napon belül lehet fellebbezni az újvidéki Fellebbviteli Bírósághoz.  

Újvidék, 2013. szeptember 10.

Mgr. Bozóki Antal,

Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje

Vandálok

A kép illusztráció. Nem magyar sportolót ábrázol.

Sosem voltam focidrukker.

Tegnap megpróbáltam.

Negyvenen túl minek akar az ember más lenni? Tetszettem volna utcai tollaslabdát nézni.
A labdarúgást a manapság játszott tömegsportok közül az egyik legkurvábbnak tartom, jóllehet a Forma1-hez viszonyítva bármi annak tűnhet. Még ezt is lenyelem.
Kötelességből a Ferencvárosnak szurkolok vagy harminc éve. Így kényelmes. Elolvastam róluk pár könyvet, onnét tudom hogy a hatvanas években – amikor még nem is léteztem – kik voltak a sztárok. Rosszul mondom.

Kik voltak azok, akik focizni tudtak.
Nagy mellénnyel elmentem bárhová, Újvidékre egyetemistának, előtte katonának, utána vakvilágba: volt egy biztos alap, amibe senki bele nem köthetett. Magyar vagyok, kisebbségi kanizsai, a szép seggű nőket, a sört, a süllőt kirántva meg a Fradit szeretem.
Egy magamfajta csöndösödő férfiembernek ennyi elég köll, hogy legyen szakmai életrajz gyanánt.

Curriculum vitae.

Mindazonáltal gyakorta hibázok. Ilyen az életem, ez vagyok.
A minap például elmentem egy kocsmába meccset nézni.
Jó volt a társaság, ígéretes a péntek este.
Kedves építész cimborám a jobbomon, amarról meg vagy kéttucat lelkes kanizsai szurkoló. Csupa faszagyerek, egytől egyig említésre érdemes jó ember. Szóval: rendes srácok, víg kedéllyel, mázsás szívük optimizmustól duzzadón vert.

Az első üveg sör nyakánál volt még a tartalom, épp a fölét ittam le, amikor jött a románok gólja.
Megakadt a gigámon a korty. Basszameg.
A hátam mögött ülő, tőlem műértőbb kolléga fölállt, szó nélkül fizetett és hazament.
Néztük a kihűlt helyét bután, az optimistábbja meg még hangosabban kezdett szurkolni. Hátha.
De akkor nekem szűkült a gyomrom, ezért sétálni kezdtem a biliárdasztal körül. Kirendeltem még egy üveggel. (Utólag tudom, nagyon okosan jártam el. Idősödő, sokat megélt szesszagú emberektől tudom, hogy addig köll inni, amíg jólesik. Nagyapámnak a sírig ez maradt a hitvallása.)
Körbe-körbe laspogtam tehát, fél füllel meg hallgattam a jó Knézyt. (Ne utálják, szépen kérem mindegyiküket. Nem ő tehet róla.)

Így esett meg, hogy második gól hallatán én már a harmadik sörömnél tartottam. Zoli, az építész, a tévére ragasztott szurkoló cimbora se tűnt kifejezetten boldognak, kushadt szegény a padon.
A buzduló kórus viszont még bírta tüdővel, szidták a román anyjukat, a bírót meg úgy általában mindent, ami ilyenkor pipafingnyi racionalitás választ lophat a füstbe menő vágyaink kérdőjelei után. Ám a hősöket, az aranylábú csirkéket kíméltük!

A mi gladiátoraink…

Na.

Össze is kaparták szépen, ahogy illik volt a harmadikat.
Hogy teljes legyen a kinyalt kutyatál.
Egy alvadtabb vérű szesztestvér ekkor jegyezte meg, hogy látott a közvetítés alatt néhány vagányabb figurát a magyar lelátókon és szerinte belőlük rögtönözve helyre kis csapatot lehetne a bukaresti éjszaka gyöpére küldeni. Nevettük. Keserű volt a kacajunk.
Írnom kéne valami frappánsat a végére, de higgyék el: nem tudok.
A híreket nem néztem, jóllehet tíz óra van, szombat délelőtt.
Csak remélni tudom, hogy Egervári meg ez a válogatottnak nevezett siserehad nyüszítve lemond.
Mert már régen nem a foci, meg az eredmény számít. Hanem az, ahogy ezek a pojácák tövig aláznak bennünket, jó szándékú, magyarnak vallott embereket.
Tessenek szívesek lenni hétfőn Erdélyben kiállni egy kicsit nagyobb város főterére és állni a székelyek nézését!

Tessenek szívesek lenni elnézést kérni azoktól, akik még kettő nullánál is a szívüket markolászva éltették a reményt!

Tessenek szívesek lenni elmenni a fenébe!

P.s. Ha EZEK után netán pénzbeli juttatás járna a csodacsapatnak, úgy javaslom, hogy Böjte árvái javára mondjanak le minden fillérről. Majd így is jól járnak, mert ha netán valamikor a kanizsai Taverna közelébe találnának jönni, még meg is lesznek pofozva.

Pósa Károly 

A negyedik mérkőzés Zenta - Zsiti: 5:2 - képriport

Pünkösdkor találkozunk!

Fotó: Margit Marianna