Margit Zoltán: Zenta

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zenta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zenta. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. április 8., kedd

Várhatom a pénzbehajtókat! (A virtuális 12 ezer euró) Nekem ez jár?


A képen: Boros Rózsa

Boros Rózsa kereken 8 éve hadakozik a szabadkai székhelyű, magát fogyasztói csoportként meghatározó Finance Consulting nevű „pénzintézettel”. A Zenta községhez tartozó Kevi egyik tanyáján élő, az ötvenes éveinek derekán járó asszony azt állítja, hogy sokadmagával közönséges szélhámosok és csalók hálójába keveredett, s abban vergődik 2006 áprilisa óta. Ügye már odáig fajult, hogy a húsvéti ünnepek előtt bármelyik pillanatban számíthat a pénzbehajtók megjelenésére.

Fizettek, ha fizettél

A tanulságos eset egy gyufásdoboz nagyságú újsághirdetéssel kezdődött. Az asszony többször is elolvasta a lapban megjelent reklámszöveget, ami után azt gondolta, hogy jó vásárt csinál, ha megköti a felkínált üzletet. Arról volt szó, hogy a fogyasztói csoport kölcsönt folyósít a leendő ügyfeleinek korhatár és kezes nélkül. A Boros házaspár számára ez az ajánlat azért tűnt vonzónak, mert éppen házat szerettek volna vásárolni, de az életkoruk miatt (a férj 65, a feleség pedig 49 éves volt) minden felkeresett bankban elutasították őket.
A reklámozott „cég” belvárosi irodájában kedves, magyarul beszélő ügyintézők fogadták őket, és úgy látszott, hogy sikerül az ügyletet nyélbe ütni. Összesen 12 ezer eurót igényeltek, amit 90 hónap alatt kellett volna visszafizetniük 211 eurós részletekben.  A kedvező hitelt azonban soha nem kapták meg. Helyette nekik kellett fizetniük. Ez azonban csak később derült, miután már megkötötték a szerződést, amit még felbontani sem lehetett. Az ügyfeleket ugyanis hivatalból „elfelejtették” tájékoztatni arról, hogy csak abban az esetben kaphatják meg az igényelt hitel összegét, ha azt a Finance Consulting számlájára előre befizetik. Jó okuk volt e kitétel elhallgatására, hiszen éppen a módszeres félrevezetésben és a szándékos megtévesztésben rejlett a huncutságos átverés. Ugyanakkor az ügyfelek is hibáztak, mert nem tanulmányozták át aprólékosan a szerb nyelven megfogalmazott szerződésbe foglaltakat, hanem csak a szóbeli tájékoztatásra hagyatkoztak.


Mibe keveredtem?”

2006. április 6-án írtam alá a szerződést. Akkor még nem fogtam gyanút, pedig már az első megtett lépés is rossz volt – mondja Boros Rózsa bánatosan. – Ugyanis pénzt nem kaptam. Azt mondták, majd augusztusra lesz meg a kért összeg, de addig is fizessek be én 270 eurót úgynevezett „beszállási díjként”, és ha valóban szükségünk van a 12 ezer euróra, akkor mielőbb kezdjük el törleszteni havi 211 eurós rátánként. Ekkor már sejtettem, hogy ebből baj lesz, de annyira szerettük volna azt a házat, hogy szó nélkül követtük az utasítást. Belementünk és aztán bele is bonyolódtunk rendesen. Amikor augusztusban bementem hozzájuk, hogy megsürgessem az ügyet (félő volt, hogy időközben elkel a ház, amit kinéztünk magunknak), biztosítékot kértek arra az esetre, ha nem tudnánk időben visszafizetni a tartozásunkat. Így elzálogosítottuk apósom tanyáját. A beígért kölcsönből azonban még akkor sem kaptam egy dinárt sem. Szeptemberben végre értesítettek, hogy a Metals Bankban felvehetem a pénzt. Na, ekkor jött az első igazi nagy pofon! Kiderült ugyanis, hogy csak azt az összeget fizethetik ki, amit én addig befizettem. Vagyis: a 12 ezer euró helyett csak 1270 eurót, merthogy annyit törlesztettem a hat hónap alatt. Mikor ezt közölték velem a bankban, sírva fakadtam. Az ügyintéző hölgy valószínűleg megsajnált, mert megkérdezte, tudom-e azt, hogy mibe keveredtem bele. Felvilágosított, hogy ez a roppant vonzó kölcsönfolyósítás egy piramisszerű hitelszerkezet, és ha jót akarok magamnak, akkor azonnal kiszállok belőle. Azt ajánlotta, hogy azonnal bontsam fel a szerződést, mert az összes vagyonunk rá fog menni erre a „jó üzletre”. Megfogadtam a tanácsát, az általam aláírtakat azonban már nem lehetett semmissé nyilvánítani. Pontosabban: 8 ezer eurós „tartozást” valahogy mégis eltüntettek, 4 ezer viszont megmaradt és azt már (a korábbi 211 euró helyett) elegendő lett volna 50 eurós havi részletekben is törleszteni. Ne mondjam: két hónapi részt még abból is befizettem!

Ügyvédi felszólítás, bírósági végzés

Az eltelt 8 év alatt sok minden napvilágra került. Kiderült, hogy nem csupán Borosék járták meg, mások is bedőltek a rendkívül kedvező ajánlatnak. Amikor érdeklődni kezdtek, akkor már 105 (szabadkai, zentai, jázovai, pacséri, bácskertesi) károsultról volt tudomásuk. A sajtó is cikkezni kezdett a becsapott és elkeseredett emberekről. Ekkor a Finance Consulting elköltözött a szabadkai telephelyéről és az időközben Zentán megnyitott, belvárosi „fióküzletét” is bezárta. Egészen 2008 áprilisáig békén hagyták a károsultakat.
A hónap végén azonban a Boros-tanyára megérkezett a fogyasztói csoportot képviselő ügyvéd felszólítása, hogy 8 napon belül tisztázzák a 187 500 dináros tartozásukat, méghozzá egy összegben, mert ha nem, akkor bíróságra adják az ügyet.  A házaspár megijedt, eladott egy tehenet és befizetett 40 ezer dinárt, majd utána havonta 30 eurót egészen decemberig. Aztán, ki tudja, hogy miért, miért sem, de 5 éves csendszünet következett, amely tavaly őszig eltartott. Akkor viszont megint előszedték a naftalinból az adósokat. Rögtön bírósági végzést küldtek. Abban pedig az állt, hogy visszamenőleg, 2008 áprilisáig összesen 153 ezer dinárral tartoznak, amit 15 napon belül kötelesek befizetni a 12 800 dináros bírósági költséggel együtt, mert különben elrendelik az adósság kényszerbehajtását.

 – A bírósági tárgyalásra semmiféle idézést nem kaptunk, így nem is vehettünk részt rajta – lefolytatták a távollétünkben és a tudtunk nélkül. A Finance Consulting sem küldött fizetési felszólítást. Nem is küldhetett, mert nem tartozunk nekik egy dinárral sem, hiszen a házvásárlásra igényelt 12 ezer eurót sohasem kaptuk meg, ők tartoznak nekünk – már öt éve – azzal a 700 euró körüli összeggel (meg annak a kamatjával), amit apránként befizettünk.  Az eltelt 8 év alatt még jobban elszegényedtünk és mind a ketten lebetegedtünk, többet költünk gyógyszerre, mint élelemre. A férjem 71 éves, nem hiányzik már nekünk a végrehajtóval való fenyegetőzés. A fogyasztói csoporttal 2006. április 6-án kötött szerződésünk épp most járt le, vasárnap. Hogy lesz-e még folytatása az ügynek, fogalmunk sincs. Elképzelhető, hogy még húsvét előtt megérkeznek hozzánk a kényszerbehajtók – mondja Boros Rózsa.

Szabó Angéla



2013. május 28., kedd

Templomkerti „nyomor-összkomfort” - zentai anziksz




A zentai Jézus Szíve Templom kertjében tizenhárom szükséglakást lehet feltérképezni. Általában egy sem áll sokáig üresen. Valamennyit igen népes család bitorolja. Az egyetlen éppen használaton kívülit is nemrég erőnek erejével el akarta foglalni egy Boszniából érkezett cigány család. Egy reggelre virradóra feltörték és azonnal meg is kezdték a beköltözést, amikor a lakók közül valaki kihívta a rendőrséget. Így most egy időre sikerült meghiúsítani az illegális lakásfoglalást.




Az utca felőli bejáratnál található legelső lépcső Püspök Veronáék otthonába vezet. A kétszobás „nyomor-összkomfortot” lakásnak, emberi hajléknak minősítem ugyan, de ehhez minden jóindulatomra, minden genetikailag adott szociális érzékenységemre és minden emberbaráti együttérzésemre szükség van. Csak így lehetséges ezt a déli verőfényben is hajnali szürkületet, vagy inkább talán esti félhomályt idéző nyomortanyát valamiféle „ideiglenes menhelynek” vagy „átmeneti szállásnak” neveznem.




Nem így a négytagú Püspök család. Ők kénytelenek ezt az alig húsz négyzetmétert a biztonságot, oltalmat adó otthonuknak tekinteni. Nem is kizárólag azért, mert erre kényszerültek, mert nekik jobb nem jutott, mert a számukra nincs más választás, hanem már csupán megszokásból is, hiszen kereken harminc esztendeje laknak az egykoron szebb napokat is megélt épületben. Amely pedig egykoron iskolaként szolgált. 



A 73 éves asszony még tisztán emlékszik rá: harmadik osztályos korában ő is idejárt.
Azóta azonban sok víz lefolyt a Tiszán, meg Vera néni homlokán is. Azóta elveszítette a munkahelyét – dolgozott a szövetkezetben, meg takarítónőként az egészségházban és a kórházban. Azóta eltemette az urát – akinek háromféle rákbetegsége volt, s akit két éven át ápolt/etetett/pelenkázott. Azóta az ő egészsége is megromlott – két lábtörése következtében majdnem nyomorékká vált. Azóta minden más lett. Elszegényedtek, lerongyolódtak. A lakást is, meg magukat is elhanyagolták. Örülnek, ha jut élelemre. Meg gyógyszerre. 

Keserűen mondja:

Nem gondoltam, hogy öregségemre majd koldusbotra jutok. Nagyon szégyellem, hogy ilyen helyen kell laknunk. Jómagam is belátom: rosszabb ez, mint egy istálló. Amióta én megbetegedtem, minden tönkrement. Nem jutott falfestésre, nem jutott bútorra, nem jutott öltözködésre. Régebben még volt egy szekrényünk, de az évek során átnedvesedett és megpenészedett. Végül feltüzeltük. Most már nincs semmink, csak amit itt lát. A belső szobában két ágy, itt meg egy picike rozoga asztal, egy szutykos fotel meg ez a szék, amin ülök. Víz nincsen az épületben. Az udvarról hordjuk üvegekben. Vécé is csak kint van… Szerencsénk, hogy a megboldogult férjem után kapok egy kis nyugdíjat. Abból a gyalázatos nyolcezer dinárból élünk mind a négyen. Az ötvenegy éves lányom munkanélküli, a 43 éves férje pedig súlyos beteg. Meg velünk van a gyerek is. A lányom fia. Szociális segélyt nem adnak. Nincs is, aki meghallgassa a panaszomat.




Miközben beszélgetünk, egy műanyag dobozban meghozzák a népkonyháról az ebédet. A fiatalasszony elköszön, Vera néni pedig leveszi az edény fedelét és kíváncsian belenéz. Káposzta. Hús nélkül. De az éhes gyomor nem válogat.




Felállok a fotel karfájáról, és belépek a másik szobába, a koromsötétbe. Az ablaktalan helyiségbe. Bent ül az ágyon „a gyerek”, aki mindvégig csendben volt, észrevétlen. Azt mondja, ő már bevégezte a tanulást egy életre. Elkezdte ugyan a középiskolát, de a második osztályból kimaradt. Örökké csak betegeskedett. Orvostól orvosig cipelték.




Ne gondolja, hogy a sok édességtől híztam meg! – meséli. 

- Hormonzavart állapítottak meg az orvosok, azért vagyok ilyen fiatalon 140 kiló. Nem tudnak velem mit csinálni, semmilyen kezelés nem használ. Epekövem meg vesekövem is van. Már régen meg kellett volna műteni, de pénz nélkül még a kórházba sem vesznek be. Anyámat most azért nem találta itthon, mert elment, hogy az egyik ismerőstől pénzt kérjen. Bár nem hiszem, hogy kap. Én szinte sehova nem megyek. Ki sem mozdulok ebből a barlangból. Barátaim nincsenek. Ki is jönne el hozzám?! Ide? Ebbe a lepusztult lakásba?




Tudom, érzem, kellene valami biztatót mondani. De nem megy. Nincsenek jó szavak. Ezért csak a magam megnyugtatása miatt mormogom: visszajövök nemsokára.




Szabó Angéla

2013. április 29., hétfő

Visszásságokra akart rámutatni - nem kapott szót!




Megijedt a zentai városvezetés egy civil szervezettől 
- botrányos visszásságokra derül fény

Hétfőn délben került sor a zentai Városházán az ünnepélyes átadásra, melynek során a civil szervezetek kapták meg a pályázati úton nekik megítélt összeget. Pontosabban a szerződés aláírására került sor. A polgármester, Ceglédi Rudolf köszöntője után, Kosiczky András községi tanácstag nem adott szót Czabafy Ágnesnek, a Wass Albert Követőinek Asztaltársasága civil szervezet vezetőjének, aki sérelmezte a szólásszabadság ilyen-mérvű arcul-köpését. Az általa elmondani kívántakat teljes terjedelmében közöljük. A Pannon Tv munkatársai is készítettek a botrányról egy rövid interjút - de félő, hogy a cenzúra nem engedi majd ma este a híradóban műsorra tűzni. Hírportálunk részletes beszámolóval a témáról holnap jelentkezik. S most jöjjön az ominózus fel(nem)szólalás:

Tisztelt Önkormányzati Elöljárók, Kedves Megjelentek!

Nagyon szép és dicséretes azon fáradozása a zentai Önkormányzatnak, melyet a kultúra megőrzése és továbbadása érdekében fejt ki. Az már némi foltot és árnyékot vet rá, hogy akárcsak a politikában, úgy már a magyar egyetemes kultúrában is felüti a fejét a megkülönböztetés. Ha józan ésszel és érvvel csinálnák, nem is lenne semmi baj. A jelenleg kialakult helyzetben a valamit magára is adó, értéket valló és őrző civil szervezet nem vesz részt benne.

Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy a politika célja az oktatás, a kultúra lezüllesztése – és nem az értékek megtartása, fejlesztése.

Nem vagyunk megsértődve, inkább megbántva, hogy közel egy évtizedes munkánkat ilyen mértékben „díjazzák”. A lehető legkevesebb támogatással. Megtehetik, az Önök kezében a pénz és a döntés. Csak tessék tükörbe nézni, ha maguk elé tesszük ezt most! És adjanak elfogadható és kielégítő magyarázatot arra, hogy miért kell a politikának ide is begyűrűznie? Olyan szervezetek kaptak háromszoros, négyszeres támogatást (hozzánk képest), akik alig másfél-három éve alakultak, akiknek vezetői közel állnak a jelenlegi politikai vezetéshez, vagy maguk a vezetőik is a hatalom részesei. A beadott fellebbezésünkre egy silány, önmagát meghazudtoló, semmitmondó választ kaptunk azoktól, akik eleve a döntést hozták meg. Jogállamban ilyen nincs. Az abszurd, hogy azok bírálták a fellebbezést, akik a szégyenteljes döntést meghozták. Egy magára valamit is adó önkormányzat ezek után, figyelembe véve a sok jogi és egyéb szabálytalanságot, megsemmisítené a pályázati eredményt és új pályázatot írna ki. Sajnos, ezt mi nem fogjuk megérni.

Irodalmi körünk megalapításának az volt a célja, hogy megpróbáljunk tenni azért, hogy Wass Albert szellemisége, humanizmusa minél szélesebb körben elterjedjen itt és városunk, sőt országunk határain túl is.

Ennek érdekében számos szavalóversenyt, irodalmi estet, színházi előadást és találkozót szerveztünk – mindig telt-házas közönséggel.

Örömmel láttuk, hogy mindig több és több lelkes diák jelentkezett a szavalóversenyeinkre – s nem csak községünkből…

Büszkén emlékeztetjük Önöket, hogy egész Vajdaságban csak Zentán található Wass Albert emlék kopjafa, melynek felállítását az író fiai személyesen köszönték meg nekünk. Azt hiszem erre nem csak a szervezetünk, hanem Zenta város is büszke lehet!

A korábbi években a városunk vezetői mind tudtak a munkásságunkról, és örömmel eljöttek a rendezvényeinkre.

Mindezeket figyelembe véve a város által nagylelkűen megszavazott támogatást köszönettel – visszautasítjuk, mert Wass Albert szellemisége 20 ezer dinárért nem eladó!!!

Mondani valómat és gondolataimat Wass Albert soraival zárom:

„és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar”.

Czabafy Ágnes
a Wass Albert Követőinek Asztaltársasága elnöke
/DélHír/

2012. szeptember 22., szombat

Zenta - Zsiti örök-rangadó az örökifjú öregfiúkkal!


A második "örök-rangadót" egy szorgalmas szervezés előzte meg. Pócs Atilla a régi szép időket megidézve felkért, hogy jó lenne abba a bőrbe belerúgni, amit anno oly sokszor sikeresen tettük, mert Pintérrel és Tóth-Abonyival úgy gondolják. Jól gondolták!  Elkezdtem számolni, te jó ég utoljára 1991-ben vettem fel a Zenta Labdarúgó Klub sárga-kék mezét a 11-es csatárszámot a balszélső poszton...Jött az egyetem, el is ment...A délszláv háborúk kettőbe-törtek bennünket, foci karrierünket, mást is, -és szétszórtak bennünket a világban...

Szombat közeledtével, "sportolói-lázban" égtem, meg is lepődtem magamon. Előkerestem a sportcipőmet a hatszöges adidas-t, megtisztítottam, felmentem a "nettre" és megnéztem az utódját, ma már az a modell "11 szöges"  a láb vonalához és a terep nehézségéhez idomul...zongorázni még nem tud, de nem is kell, hogy tudjon! Igen, minden fejlődik, így a sport  kellékei is. 

Adipure 11Pro TRX FG Boots

Igen, nosztalgiáztunk egy picinykét, ki hogyan találta fel magát ebben az örökkön-örökké forrongó világban. A legfontosabb, hogy mindannyian megvagyunk, jól vagyunk és családot is alapítottunk. A meccs 16 órakor kezdődött a "Zsitipályán" az újból híres malomipari létesítmény árnyékában.

A Zenta labdarúgó klub és a Zitopromet Labdarúgó klub
örökifjú-öregfiújai

Frissen, üdén és mosolyogva...

A feladat: kettő félidőt kibírni... juj...

Pillanatkép a meccs végéről

Itt már picinykét elfáradtunk...

Itt jön a legfontosabb: újból megvédtük a "mundér" becsületét és kettő góllal megnyertük az örök-rangadót! Gól passzt adtam Pintérnek, volt egy nagy lehetőségem is...A legfontosabb, hogy vigyáztunk egymásra és egy kellemes szombat délutánt töltöttünk el!

Lesz folytatás!

Holnap fel tudok e kelni az ágyból, nem tudom...

Margit Zoltán


2011. november 23., szerda

Divina Commedia - Senta?

Immáron jobb vizek fölé evezni
    emel vitorlát elmém kis hajója,
    s szörnyü Tengert maga mögé veszti;
második Ország kerül íme szóra,
    ahol kitisztul az emberi szellem
    s méltóvá lesz, hogy legyen ég lakója.



Az 1300-ban harmincöt éves Dante korának szánalmas politikai helyzetén elkeseredve kezdett hozzá a „Divina Commedia” című művének. Ekkoriban Dante szülővárosa, Firenze a fehér (Vieri dei Cerchi) és a fekete guelfek (Donati) harcának színtere volt – mindeközben Itália szerte a világi és az egyházi hatalmak harca dúlt...A mai nap Szabadkán és Zentán...a sárgák (Gialli) és vörösök (Rosso) ádáz politikai harca dúl, amely a művészeteket és művészeket sem hagy békén, főként hidegen...Egyesek időközben elszívtak egy füves-nek becézett "nicotiana tabacum"-os cigarettát, mert ugyebár a művészetek megkövetelnek egy bódító löketet, úgy a stúdiónak czímezett fogadóban! A két felvonás az egy bizonyos összeg levonás és hűbéri jó eloszlás és megosztás...A pokol után íme a mű, purgatórium körül "söndörög" angyal és ördög meg a nagyérdemű!

Második felvonás: Purgatórium - Purgatorio

Ismét jöttek a levelek és újabb történetekről regéltek. Immáron ekhós szekere a szabadkai színháznak Zentha hírős városában akadt fel a pocsolyában...

A mű czíme: Liselotte és a május


Egy nő – hat férfi. Hat kísérlet a párkeresésre.  De mintha átok ülne Liselottén, egyik férfi sem alkalmas a házastársi szerepre.
Vagy mégis?
Kiben van a hiba?
A saját elképzeléseihez végig ragaszkodni próbáló nőben, vagy az alkalmazkodásra képtelen, mai férfiakban?
Mit kell feladnunk önmagunkból, hogy megtaláljuk az egyéni boldogságot? Fergeteges, vígjátéki úton haladunk a végső megoldás felé…

Pozsgai Zsolt darabja bejárta az ország színpadait, sőt, Európa szerte az egyik legtöbb nyelven játszott magyar vígjáték.


Budapest:


 Budapesti Kamaraszínház

Zenta:

A Zentai Magyar Kamaraszínházat látta vendégül a szabadkai Népszínház. A Liselotte és a május című előadásban a Népszínház művészeit láthatjuk, a rendező Mezei Zoltán.  



Egy nő – (egy) hat férfi. Hat kísérlet a párkeresésre.  De mintha átok ülne Liselottén, egyik férfi sem alkalmas a házastársi szerepre... Spórolás?...Gazdasági válság!
Egy kommentár a zentai előadást követően: "...teljesen átkoppintotta a budapesti Kamaraszínház előadását. Erről ennyit. Szavakat sem találok rendezői munkájához." A színészek játékát viszont dicséretesnek ítélte meg a nagyérdemű! Elgondolkodtató! Ez van, ezt kellene szeretni, mert a nagy, leg-, legis-leg nagyobb politika csinálók ezt javadalmazzák! Elvtársaim, elnézést! Hölgyeim és uraim, tisztelt barátaim! (...)Tudom, hogy kenyér és cirkusz kell a népnek, de a kenyér savanyú, mert a pékmester újból politikára adta a fejét, a cirkusz meg olcsó és hiába a remek színészi teljesítmény, a kopott gyöngy az csak kopott gyöngy! Tudom, tudom szkeptikusok és kritikusok! Margaritas ante porkos!

To change! 

Épülne szépülne a "poros boros Szabadka-Zenta" ha hagynák, de Palicsot sem szabad szem-elöl téveszteni, nos az épül, szépül, egyszer igazi fürdőváros lesz! Épülnek az új családi házak ékes toronnyal úgy palicsi-módban - jó módban... Lassan már Szabadka-rózsadombjává válik és oda egyszerű halandó, Dante - Isteni színjátékával a hóna alatt nem igen fog hűs-árnyékot találni...

Függönyt le! Most sírunk egyet!

Helyem ha volna írni róla hosszabb,
    írnék, olvasó, az édes italról,
    melytől nincs mód, hogy betellve bucsuzzak:
de mivel kötést tettem én e Dalról,
    e Másodikról, lapjaim kimérve,
    művészet féke nem hagy írnom arról.
Elég, hogy e szent habokból kiérve
    új ember lettem, mintha új galyat hoz
    az új tavasz az újuló növényre:
tiszta, s röpülni kész a csillagokhoz.  

Margit Zoltán

Kapcsolódó: 


2011. november 17., csütörtök

Elfogyunk csendesen...


Öt százalékkal csökkent Szerbia lakossága
A Szerbiai Statisztikai Intézet közzétette az októberben elvégzett népszámlálás első részeredményeit

A népszámlálás eddig feldolgozott adatai arról tanúskodnak, hogy az országnak 7.120. 666 lakosa van, 377.335-el kevesebb, mint 2002-ben. Ez öt százalékos csökkenést jelent a korábbi népszámláláskor kapott adathoz képest. Szerbia 168 községe közül 146-ban csökkent a lakosság lélekszáma és csak 22-ben növekedett. Ezek utóbbiak közé tartozik a belgrádi és az újvidéki község is.
Szerbia immár egyetlen tartományában, a sokáig legfejlettebb régiónak számító Vajdaságban 1.916.889 ember él, 5,7 %-al kevesebb, mint kilenc évvel ez előtt. Az országban 17 olyan város található, ahol a lakosság léleszáma meghaladja az ötvenezret. Belgrádnak, mint településnek, a peremkerületek nélkül 1.154.589 lakosa van, Újvidék városának 221.854. Tizenegy olyan kihalt falu van a balkáni országban, ahol a népszámlálási biztosok csak a lakó nélküli házakat tudták összeírni. Legalább ennyire lesújtó, hogy 975 településen a lakosság lélekszáma kevesebb, mint száz fő. A népszámlálás annak ellenére nem terjedt ki Koszovóra, hogy Szerbia még mindig saját elidegeníthetetlen területeként tekint az egykori déli tartományra. De az albán többségű dél-szerbiai Preševo-völgyi lakosok és részben a szandzsáki bosnyákok is megtagadták a népszámlálásban való részvételt. Azt egyelőre nem tudni, hogy hány magyar él Szerbiában. A nemzeti és vallási hovatartozásra, valamint az anyanyelvre vonatkozó adatokat ugyanis csak a jövő év júniusában teszi közzé a belgrádi statisztikai intézet.

Ternovácz István
Az észak-bánáti körzet adatai

A köztársasági statisztikai hivatal elsődleges adatai szerint az Észak-bánáti körzetben összesen 146 690 lakos él. A körzet legnépesebb községe Nagykikinda 59 329 lakossal, ezt követi a magyarkanizsai község 24 995 lakossal, majd a zentai 22961, az adai 16785, és a csókai község 11388 lakossal, legkevesebben pedig a törökkanizsai községben élnek, a statisztikai hivatal honlapján található adatok szerint 11232-en. A nagykikindai község települései közül a körzetközpont, Nagykikinda áll az élen 37676 fővel, ezután Mokrin következik 5 244 lakoosal, a további sorrend pedig: Basahíd (3121), Kisorosz (2811), Szenthubert (2525), Nákófalva (1921), Torontáltószeg (1912), Szaján (1164), a község tanyavilágában pedig 292-en élnek. A magyarkanizsai község központjában, vagyis Magyarkanizsán 9696-an élnek az adatok szerint. Horgoson 5603, Martonoson 1961, Kispiacon 1794, Oromhegyesen 1741, Oromon 1400, Adorjánon 1034, Tóthfaluban 613, Völgyesen 378, Velebiten 278, Zimonjićon 246, Újfaluban 157, Kishomokon pedig 94 lakos él az elsődleges adatok szerint. A törökkanizsai községben 11232 a lakosság összlétszáma, ezek közül 6943-an Törökkanizsán, 1374-en Oroszlámoson, 1324-en Szerbkeresztúron, 800-an Gyálán, 207-en Majdánon, 199-en Szigeten, 144-en Podolkányon, 132-en Firigyházán, 109-en pedig Rábén élnek. A csókai községben 11388 lakos él az elsődleges adatok szerint. Közülük Csókán 4019-en, Padén 2375-en, Tiszaszentmiklóson 2328-an, Szanádon 1147-en, Hódegyházán 744-en, Feketetón 437-en, Egyházaskéren 236-an, Kanizsamonostoron pedig 102-en élnek. Zenta városában 18 397, Felsőhegyen 1710, Tornyoson 1565, Keviben és Buránysoron 722, Bogarason pedig 567 lakos él. Adán 9464, Moholon 5920, Törökfaluban 894, Völgyparton 326, a Valkaisoron pedig 181-en élnek a tegnapelőtt közzétett adatok szerint. Az idei népszámlálás elsődleges adatai szerint egyébként Nagykikinda lakossága 4259, Magyarkanizsáé 504, Törökkanizsáé 638, Csókáé 688, Zentáé 1905, Adáé pedig 1083 fővel csökkent a 2002-es népszámlálás óta.
Hhzs.


Kommentárom ez ügyben:

A politika meg fogja magyarázni, hogy ennek oka a nagy-világválság (2009-ig nem is volt)..., de a főkolompos: politika nem fogja beismerni kegyetlen hibáit, amit az elmúlt tíz évben is tett illetve nem tett és megtehetett volna...! A kisebbségi politikusainknak még idő adatott, hogy a nemzetiségi eloszlást-megoszlást-megosztottságot megmagyarázzák úgy a választások utánra időzítve (mai számítógépes világban...), ugyebár ez kemény mutató, mert az ember ott gyarapszik, ott ver sátrat, ahol jól érzi magát, ahol nem, onnan sebtiben szedi a sátorfáját fehérnépestül, Bodri kutyástul... Az eddigi adatokból az tűnik ki, hogy -aki tehette szedte a sátorfáját és biztonságosabb helyre költözött, elhagyva az örökkön-örökké forrongó balkáni-lőporos katlant és a Bendegúz népének tagjaként az őt megillető örök tűzhelyét a zöld Pannónia kellős közepén!

Az idősek elhalálozása magával hozta a kistelepülések elnéptelenedését, kihalását. A legfiatalabb generáció, aki még általános iskolába jár -a jövőjét, boldogulását nem itt látja, szülei tengődését-vergődését szemlélve, az a fiatal, aki már a tanulmányait külföldön folytatja az ott is fog maradni, talán egy szebb és jobb világot gyarapítva...Tudom, tudom, örök szkeptikusok: ott sincs kolbászból a kerítés és a vándornak sem lehet két hazája..., de a szabadság az szabadság,még ha magányos dolog is!


A kisebbségi politika csődöt mondott, lehet itt még egy picinykét "bohóckodni", "nemzetitanácsoskodni", eljátszani-megjátszani a nagyon fontosat, de nem sok értelme van, mert nem lesz pár éven belül kinek eladni e olcsó politikai cirkuszt, mert kenyér immáron csak a pártkatonaságnak jár!

Egy kedves barátom kezembe nyomott egy 1995-ben (!) íródott cikkét, célozva a hibákra, amelyet politikusaink szűk-látás módja és csakis az önös érdek hajhászása fog okozni, az elnéptelenedést eredményezve.

Ő imigyen fogalmazott: "Nem a gyermekvállalási kedv a behatároló körülmény, hanem a szellemi abortusz...A megmaradásunk lényege ez: vagy képesek leszünk magyar iskolahálózatot megcsinálni és a beolvasztási folyamat lelassul, vagy a beolvadás olyan gyors ütemet vesz, hogy az ezredforduló után már nem nagyon lesz, aki itt Magyar Szót olvasson...Önmarcangoló nemzeti mazochizmusunk helyett mi, vajdasági magyarok önazonosságunkat csak úgy tudjuk megőrizni, ha jobban gondját viseljük annak, amink van. Lépésről lépésre kimutatható a magukat magyarnak valló egyének lemorzsolódása a bölcsőtől a felnőtté válásig."

E folyamat 1971-től tart, zajlik, dübörög, de a politikum elejtette a füle mellet, anno a Nagy-Jugoszláviában a nem "magyarkodók" jugoszláv nemzetűnek vallották magukat...ma a nem kell "magyarkodni-ra" módosult demokratikus irányzat, aki szerbként gondolkodó vajdasági magyarra módosította hova tartozását - egykori "jugoszlávizmusát", -e beolvasztási folyamatot megkoronázza és eloltja majd a lámpát az utolsó magyar ember távozásakor! (Júdás feladatát nem kell lebecsülni, mert, ha Jézust nem árulja el, akkor ma más ideológia széljárás lenne! Júdás igen is fontos egy társadalom mechanizmusát biztosító rendszernek!)

Elkéstünk, lekéstünk, lemaradtunk, elmaradtunk...,mert a magyarság állomásán rossz vágányra, -vakvágányra, irányítottak bennünket hőn szeretett politikusaink!

A nemzeten belüli leszámolás a délvidéken ma felgyorsult, demokratikus irányvétel  helyett, autokratikus vezetési módba csöppentünk, ahol a "nemzet atyja" mondja meg ki kap a zsákból alamizsnát és ki nem! 

Mi marad a többségnek, fűtött autóbusz és szendvics helyett, csak útilapu, lándzsás útilapu és a választások után lehet, hogy egy magyar belügyminiszter kisér ki innen többségünket...

Margit Zoltán

2011. november 4., péntek

"Cseresznyefa, hárs és tajga" - koncert

Kovács Éva koncertje
Közreműködnek: Dobrotka Silvia és Tarnai Dávid
Kísérő: Kerényi Mariann
Kedd, 08 November 2011,  7:00 -  8:00 REÖK-Szeged

Áriák fognak felcsendülni az orosz, német, valamint olasz romantika és verismo világából.

Kovács Éva 1984. november 25-én születt Zentán, az egykori Jugoszlávia területén. Lakóhelye Csóka. Alapfokú zenei tanulmányait a gimnázium ideje alatt végezte, Kerényi Tiborné tanárnőnél. 2005-ben felvételt nyert a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karára, énekművész, -tanár szakra. Ebben az intézményben szerezett diplomát tavaly. Tanára Andrejcsik István, akinek sokat köszönhet. Számos ének kurzuson vett részt, többek között Sass Sylvia, Ionel Pantea, Laki Krisztina, Dr.Temesi Mária, Nádor Magda, Csengery Adrienne, Marton Éva mesterkurzusán.
KOVÁCS Éva
Versenyei:

·         2004: Simándy József Énekverseny: döntő
·         2004: Nikola Cvejic Nemzetközi Énekverseny, Ruma (Szerbia): I. hely
·         2006: Simándy József Énekverseny: döntő
·         2008: Simándy József Énekverseny: döntő



Október 6-án formálta meg első jelentősebb szerepét a Szegedi Nemzeti Színház falain belül. Ricardo Zandonai: Francesca da Rimini című operájában Samaritanát alakítja.
DOBROTKA Szilvia
Dobrotka Silvia Zentán (Szerbia) született. Zenei tanulmányait 7 évesen kezdte, választott hangszere a zongora volt. Az általános iskola elvégzése után nem volt kétséges,hogy tanulmányait zenei pályán szeretné folytatni. Válaszút elé érkezett. Zongora vagy ének? Az utóbbi mellett döntött. A kezdeti nehézségek után a számos szerbiai versenyeken elért eredmények megerősítették abban, hogy ezt az utat kell folytatnia. Miután leérettségizett a szabadkai Zeneiskola magánének szakán, felvételt nyert a veronai zenekonzervatóriumba, ahol két évig tanult. 2011-ben a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán szerezte énekművész,- tanár diplomáját, Andrejcsik István
operaénekes növendékeként. 

2011.október 6-án debütált R.Zandonai: Francesca da Rimini című operájában, Biancofiore szerepében a Szegedi Nemzeti Színházban.

REÖK - Regionális Összművészeti Központ

Művészeti tanácsadó: Nátyi Róbert, művészettörténész
6720 Szeged, Tisza Lajos krt. 56.
Tel.: 0662/471-411, 0662/471-169
Fax: 0662/471-411
www.reok.hu

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin