Már csak 13%

 NEGYVEN EZERREL KEVESEBB MAGYAR

Kisebbségjogi jegyzet

Egyre több adat kerül nyilvánosságra a 2011. évi népszámlással kapcsolatban. Bármely népesség lélekszámának alakulása fontos mutatója a politika sikerességének, vagy sikertelenségnek. Így, a nemzeti kisebbségi politikának is egyfajta fokmérője. A politikusok és az intézmények munkájának eredményét is jórészt ezek alapján lehet érdemében megítélni, értékelni. 

Már csak 13%

Magyar vonatkozásban a legutóbbi népszámlálás adatai rosszabbak, mint ahogyan demográfusok már korábban jelezték: Tíz év alatt a Szerbiában élő magyarok száma 39 400-al, ebből tartományban élő magyarok száma 39 071-el lett kevesebb, vagyis fogyása „eddig még soha nem tapasztalt méreteket öltött”.[1]

Mivel Vajdaság lakosainak száma 100 189-el csökkent 2002-hez képest, ebben a csökkenésben a magyarok 39%-al vesznek részt. Ez kétszer meghaladja a lakosságban való részvételi arányunkat (13%). A demográfusok szerint a vajdasági magyarok valós lélekszáma még ennél a számadatnál is kisebb, mivel „életvitelszerűen sokan nem élnek a szülőföldjükön”.[2]  

A népességi mutatókat súlyosbítja a tény, hogy a magyarok az egyik legelöregedettebb nemzeti közösség Szerbiában. A magyarok átlagéletkora 44,9 év, míg a romáké 28,3 év, a bosnyákoké 33,5 év, a szerbeké 42,5 év. A négy legjelentősebb nemzeti közösség közül tehát a magyarok átlagéletkora a legnagyobb, ebből következik logikusan, de nem törvényszerűen, hogy az elhalálozási arány is itt a legnagyobb, illetve, hogy a születési index pedig sajnos a legkisebb.[3] „A szerb lakosságnál a csökkenés sokkal kisebb, mint a többi nemzeti közösséghez tartozók esetében.”[4]Amíg a többségi szerb populáció csökkenése 3,6%, a nemzeti kisebbségi közösségeknél ez átlagban négyszer több és 14%-ot tesz ki (a magyaroknál ez 13,3%).[5]

A magyarok lélekszámának csökkenését – az említett okok mellett – még feltehetően nagymértékben befolyásolja az elvándorlás és asszimiláció is, amit a legnehezebb mérni a különböző eddig ismert módszerekkel.[6]

– Itt az ideje tudomásul venni, hogy fogyatkozásunk fő okát magunkban kell keresnünk, megbomlott értékrendünkben, abban, hogy évente háromezerrel több magyar ember hal meg, mint ahány magyar nő ad életet gyermekének. Nemzetközi felmérések és tudományos igazságok támasztják alá, ennek oka nem a szegénységünkben keresendő, gazdasági nehézségeinkkel legfeljebb lelkiismeretünk háborgását nyugtatjuk, becsaphatjuk magunkat és másokat. Mindinkább meg vagyok győződve róla az MNT ezt nem nézheti tétlenül, nem állhat be a rinyálók, a másra mutogatók, a kifogást keresők hazug táborába és már holnap szakmailag megalapozott programokat kell alkotnunk, intézkedéseket kell foganatosítanunk a további demográfiai összeomlás feltartóztatása érdekében, mert ez (is) a dolgunk – írta Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke 2012. december 8-i jegyzetében.[7]

Senki sem felelős?

  Az MNT elnöke – a feje tetejére állítva logikát – úgy tartja, hogy a vajdasági magyarok drámai fogyásának mi magunk vagyunk az okai. Ennek eredetét „nem a szegénységünkben, gazdasági nehézségeinkben” és – tegyük hozzá – a (bizonytalan) gazdasági, valamint politikai körülményekben kell keresni, hanem önmagunkban. 

 

Korhecnak ezt az állítását úgy is lehetne értelmezni: Mossa kezeit, neki és az utóbbi években kimagasló politikai tisztségeket betöltő magyaroknak semmi köze a vajdasági magyarok folyamatosan romló helyzetéhez. Mintha nem ő lett volna 2000-től 2010-ig tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi titkár, 2010-től pedig az MNT elnöke, Kasza József (most vizsgálati fogságban, de nem a demográfiai kérdések miatt), a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, a szerb kormány alelnöke stb., Pásztor István, a VMSZ elnöke, a Tartományi Kormány alelnöke, gazdasági tikár (most a Tartományi képviselőház elnöke), stb., Egeresi Sándor a Tartományi Képviselőház korábbi elnöke, most a VMSZ képviselőházi frakciójának vezetője, Józsa László, az MNT korábbi elnöke, a VMSZ Elnökségének tagja, a Szekeres László Alapítvány Kuratóriumának elnöke stb.?

Elszámoltak-e ezek az urak a munkájukkal, vagy csak egyik tisztségről a másikra távoztak? [Egeresi még dicsekedett is, hogy a hetedik (!?) mandátumát tölti a Tartományi Képviselőházban.] Tartoznak-e a tisztségviselők felelősséggel a népesség ilyen arányú csökkenése miatt? Tudták-e ezek az urak, hogy hogyan alakulnak a vajdasági magyarok gazdasági és demográfia adatai, közösségünk helyzete? Ha nem tudták, akkor azért felelősek, ha pedig tudták, akkor meg azért, hogy ide jutottunk.

Kerülik az érzékeny kérdéseket

Már az a tény, hogy a magyarok aránya a tartomány összlakosságában 1948 óta (25,8%) csaknem megfeleződött (13,00%-ra zsugorodott) és továbbra is folyamatosan csökken, jelzésértékű a vajdasági magyarok helyzetéről és a szerb állam magyarságpolitikájáról. Ez azonban cseppet sem csökkenti a magyar politikusok felelősségét. 

A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény 10. szakasza 14. pontja szerint ugyanis a nemzeti tanács „állást foglal, kezdeményezést tesz és intézkedéseket foganatosít a nemzeti kisebbség helyzetével, identitásával és jogaival közvetlenül kapcsolatos minden kérdésben”. 

Az MNT – a mostani és a korábbi összetételében – többnyire kerülte, hogy a kultúra, az oktatás, tájékoztatás, valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén kívüli, a vajdasági magyarokat érintő más (többnyire érzékeny) kérdésekkel foglalkozzon. Korhecz Tamásnak most hirtelen eszébe jutott és – tizenkét év után – programok, intézkedések foganatosítását ígéri „a további demográfiai összeomlás feltartóztatása érdekében”. Hány vajdasági magyar marad, mire a program elkészül, és valamilyen eredmény is mutatkozik?

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. december 16.

[1] Végel László: Plebejus Európa. Családi Kör, 2012. december 13., 8. o.

[2] Uo.

[3] Kiss Igor: A 2011. évi népszámlálás nemzetiségi adatai. Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 254. szám, 2012. november 30.

[4] Balla Lajos: Vajon csak egyszerűen: Fogyatkozik a vajdasági magyarság? http://www.vajma.info/cikk/tukor/5313/Vajon-csak-egyszeruen-Fogyatkozik-a-vajdasagi-magyarsag.html, 2012. december 2. [18:55]

[5] CDCS: Povodom rezultata popisa stanovništva 2011. po nacionalnoj pripadnosti [A 2011. évi népszámlás eredményei a nemzeti hovatartozás alapján], http://cdcs.org.rs/index.php?option=com_content&task=view&id=530&Itemid=33,  2012. november 30.

[6] Diósi Árpád: A szív és az ész. Magyar Szó, 2012. december 8., 13. o.

[7] Korhecz Tamás: Őszintén szembenézni a valósággal: eredményekkel és nehézségekkel egyaránt, Magyar Szó, 2012. december 8., 14. o.

Szerbiában 39400 magyarral kevesebb van tíz év leforgása alatt!

Hosszas vajúdás után közzétették a 2011.-ben elvégzett népszámlálási adatokat. Szerbiában 253 899 magyar él, az össz lakosság 3,53%-a. Összevetve az előző népszámlálással a magyarság negyede fogy el tízévenként. Vajdaságban 251 136 magyar él a tartomány összlakosságára kivetítva 13%-a.

Az etnopolitikusok megmagyarázzák e gyászos eredményeket is: világválsággal, a gyermekáldás fel nem vállalásával...

A valós okokról: a magyarság peremre való szorításáról, a másodrangú állampolgári létről, a munka piacán való mellőzésről, a politikai-etnikai üldözésről és egyéb hátrányos megkülömböztetésről szót sem fognak ejteni!

*     Jugoszláv-Magyar, Szerb-Montenegrói...

**   Vajdasági, Sumadiai, Uzsicei, Vranyei...

Az eredmények tudatában, Bánátban a magyar teljességében szórványba került. Az utolsó többségi magyar község is megszünt. Csóka községben (8 falu közössége) a magyarok száma 5661 fő, községre kivetítve  49,67%.

Meg kell említeni 1981-ben csak Csókán 5414 lakos élt! A legtöbb lakosa Csóka községnek 1953-ban volt 19 885 fő. Fél évszázad alatt 8497 lakossal kevesebben lettünk a községben, Terján falut ledozerolták, elnéptelenedett Jató, Újmajor, Macahalma, Illancs... Csóka mellől eltünik lassan Rét, Sörház...

A csókaiak szétszóródtak a nagyvilágban:  Újzélandon, Ausztráliában, Kanadában, Dél-Afrikai Köztársaságban, Angliában, Németországban, Svédországban, Svájcban, Ausztriában, Magyarországon...

A Trianon, a második világháború, a balkáni testvéröldöklés, ezt követő demokratikus módszerváltás rabló magánosítása, mind hozzájárultak a szülőföld elhagyásához. A fő ok a mindenkori hatalom és az azt kiszolgáló etnopolitikusaink, mert ugyebár, akié a hatalom azé a jog is...A gyakorlatban az egyesnek mindent szabad a kettesnek semmit! Sok a kettes a magyarok között, túl sok...

Mi maradt nekünk az őseink földjén? Jogunk van csendben elkullogni...

Margit Zoltán

Elfogyunk csendesen...

Öt százalékkal csökkent Szerbia lakossága

A Szerbiai Statisztikai Intézet közzétette az októberben elvégzett népszámlálás első részeredményeit

A népszámlálás eddig feldolgozott adatai arról tanúskodnak, hogy az országnak 7.120. 666 lakosa van, 377.335-el kevesebb, mint 2002-ben. Ez öt százalékos csökkenést jelent a korábbi népszámláláskor kapott adathoz képest. Szerbia 168 községe közül 146-ban csökkent a lakosság lélekszáma és csak 22-ben növekedett. Ezek utóbbiak közé tartozik a belgrádi és az újvidéki község is.
Szerbia immár egyetlen tartományában, a sokáig legfejlettebb régiónak számító Vajdaságban 1.916.889 ember él, 5,7 %-al kevesebb, mint kilenc évvel ez előtt. Az országban 17 olyan város található, ahol a lakosság léleszáma meghaladja az ötvenezret. Belgrádnak, mint településnek, a peremkerületek nélkül 1.154.589 lakosa van, Újvidék városának 221.854. Tizenegy olyan kihalt falu van a balkáni országban, ahol a népszámlálási biztosok csak a lakó nélküli házakat tudták összeírni. Legalább ennyire lesújtó, hogy 975 településen a lakosság lélekszáma kevesebb, mint száz fő. A népszámlálás annak ellenére nem terjedt ki Koszovóra, hogy Szerbia még mindig saját elidegeníthetetlen területeként tekint az egykori déli tartományra. De az albán többségű dél-szerbiai Preševo-völgyi lakosok és részben a szandzsáki bosnyákok is megtagadták a népszámlálásban való részvételt. Azt egyelőre nem tudni, hogy hány magyar él Szerbiában. A nemzeti és vallási hovatartozásra, valamint az anyanyelvre vonatkozó adatokat ugyanis csak a jövő év júniusában teszi közzé a belgrádi statisztikai intézet.

Ternovácz István

Az észak-bánáti körzet adatai

A köztársasági statisztikai hivatal elsődleges adatai szerint az Észak-bánáti körzetben összesen 146 690 lakos él. A körzet legnépesebb községe Nagykikinda 59 329 lakossal, ezt követi a magyarkanizsai község 24 995 lakossal, majd a zentai 22961, az adai 16785, és a csókai község 11388 lakossal, legkevesebben pedig a törökkanizsai községben élnek, a statisztikai hivatal honlapján található adatok szerint 11232-en. A nagykikindai község települései közül a körzetközpont, Nagykikinda áll az élen 37676 fővel, ezután Mokrin következik 5 244 lakoosal, a további sorrend pedig: Basahíd (3121), Kisorosz (2811), Szenthubert (2525), Nákófalva (1921), Torontáltószeg (1912), Szaján (1164), a község tanyavilágában pedig 292-en élnek. A magyarkanizsai község központjában, vagyis Magyarkanizsán 9696-an élnek az adatok szerint. Horgoson 5603, Martonoson 1961, Kispiacon 1794, Oromhegyesen 1741, Oromon 1400, Adorjánon 1034, Tóthfaluban 613, Völgyesen 378, Velebiten 278, Zimonjićon 246, Újfaluban 157, Kishomokon pedig 94 lakos él az elsődleges adatok szerint. A törökkanizsai községben 11232 a lakosság összlétszáma, ezek közül 6943-an Törökkanizsán, 1374-en Oroszlámoson, 1324-en Szerbkeresztúron, 800-an Gyálán, 207-en Majdánon, 199-en Szigeten, 144-en Podolkányon, 132-en Firigyházán, 109-en pedig Rábén élnek. A csókai községben 11388 lakos él az elsődleges adatok szerint. Közülük Csókán 4019-en, Padén 2375-en, Tiszaszentmiklóson 2328-an, Szanádon 1147-en, Hódegyházán 744-en, Feketetón 437-en, Egyházaskéren 236-an, Kanizsamonostoron pedig 102-en élnek. Zenta városában 18 397, Felsőhegyen 1710, Tornyoson 1565, Keviben és Buránysoron 722, Bogarason pedig 567 lakos él. Adán 9464, Moholon 5920, Törökfaluban 894, Völgyparton 326, a Valkaisoron pedig 181-en élnek a tegnapelőtt közzétett adatok szerint. Az idei népszámlálás elsődleges adatai szerint egyébként Nagykikinda lakossága 4259, Magyarkanizsáé 504, Törökkanizsáé 638, Csókáé 688, Zentáé 1905, Adáé pedig 1083 fővel csökkent a 2002-es népszámlálás óta.

Hhzs.

Kommentárom ez ügyben:

A politika meg fogja magyarázni, hogy ennek oka a nagy-világválság (2009-ig nem is volt)..., de a főkolompos: politika nem fogja beismerni kegyetlen hibáit, amit az elmúlt tíz évben is tett illetve nem tett és megtehetett volna...! A kisebbségi politikusainknak még idő adatott, hogy a nemzetiségi eloszlást-megoszlást-megosztottságot megmagyarázzák úgy a választások utánra időzítve (mai számítógépes világban...), ugyebár ez kemény mutató, mert az ember ott gyarapszik, ott ver sátrat, ahol jól érzi magát, ahol nem, onnan sebtiben szedi a sátorfáját fehérnépestül, Bodri kutyástul... Az eddigi adatokból az tűnik ki, hogy -aki tehette szedte a sátorfáját és biztonságosabb helyre költözött, elhagyva az örökkön-örökké forrongó balkáni-lőporos katlant és a Bendegúz népének tagjaként az őt megillető örök tűzhelyét a zöld Pannónia kellős közepén!

Az idősek elhalálozása magával hozta a kistelepülések elnéptelenedését, kihalását. A legfiatalabb generáció, aki még általános iskolába jár -a jövőjét, boldogulását nem itt látja, szülei tengődését-vergődését szemlélve, az a fiatal, aki már a tanulmányait külföldön folytatja az ott is fog maradni, talán egy szebb és jobb világot gyarapítva...Tudom, tudom, örök szkeptikusok: ott sincs kolbászból a kerítés és a vándornak sem lehet két hazája..., de a szabadság az szabadság,még ha magányos dolog is!

A kisebbségi politika csődöt mondott, lehet itt még egy picinykét "bohóckodni", "nemzetitanácsoskodni", eljátszani-megjátszani a nagyon fontosat, de nem sok értelme van, mert nem lesz pár éven belül kinek eladni e olcsó politikai cirkuszt, mert kenyér immáron csak a pártkatonaságnak jár!

Egy kedves barátom kezembe nyomott egy 1995-ben (!) íródott cikkét, célozva a hibákra, amelyet politikusaink szűk-látás módja és csakis az önös érdek hajhászása fog okozni, az elnéptelenedést eredményezve.

Ő imigyen fogalmazott: "Nem a gyermekvállalási kedv a behatároló körülmény, hanem a szellemi abortusz...A megmaradásunk lényege ez: vagy képesek leszünk magyar iskolahálózatot megcsinálni és a beolvasztási folyamat lelassul, vagy a beolvadás olyan gyors ütemet vesz, hogy az ezredforduló után már nem nagyon lesz, aki itt Magyar Szót olvasson...Önmarcangoló nemzeti mazochizmusunk helyett mi, vajdasági magyarok önazonosságunkat csak úgy tudjuk megőrizni, ha jobban gondját viseljük annak, amink van. Lépésről lépésre kimutatható a magukat magyarnak valló egyének lemorzsolódása a bölcsőtől a felnőtté válásig."

E folyamat 1971-től tart, zajlik, dübörög, de a politikum elejtette a füle mellet, anno a Nagy-Jugoszláviában a nem "magyarkodók" jugoszláv nemzetűnek vallották magukat...ma a nem kell "magyarkodni-ra" módosult demokratikus irányzat, aki szerbként gondolkodó vajdasági magyarra módosította hova tartozását - egykori "jugoszlávizmusát", -e beolvasztási folyamatot megkoronázza és eloltja majd a lámpát az utolsó magyar ember távozásakor! (Júdás feladatát nem kell lebecsülni, mert, ha Jézust nem árulja el, akkor ma más ideológia széljárás lenne! Júdás igen is fontos egy társadalom mechanizmusát biztosító rendszernek!)

Elkéstünk, lekéstünk, lemaradtunk, elmaradtunk...,mert a magyarság állomásán rossz vágányra, -vakvágányra, irányítottak bennünket hőn szeretett politikusaink!

A nemzeten belüli leszámolás a délvidéken ma felgyorsult, demokratikus irányvétel  helyett, autokratikus vezetési módba csöppentünk, ahol a "nemzet atyja" mondja meg ki kap a zsákból alamizsnát és ki nem! 

Mi marad a többségnek, fűtött autóbusz és szendvics helyett, csak útilapu, lándzsás útilapu és a választások után lehet, hogy egy magyar belügyminiszter kisér ki innen többségünket...

Margit Zoltán