Margit Zoltán: 2012. 01. 15. - 2012. 01. 22.

2012. január 21., szombat

Nemzeti Imánk a Magyar Kultúra Napján


187 éve, 1823. január 22.én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg.
Gyönyörű költői mű e 64 sor.

Nemzeti HIMNUSZUNK,
 Magyarok nemzeti himnusza 
és Nemzeti Imánk.!!!
A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza. Mindjárt válaszolok rá - három példával is:
 
A németek például a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után - mondjuk így - a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti, mindenek felett áll - az egész világon. Megmaradt Haydn gyönyörű zenéje és ma, az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. - Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta.
 
A Szovjetunió himnusza a soha nem létező szabadságot emberiség legnagyobb pusztítóit Lenint és Sztálin éltette évtizedeken át. A mostani Oroszországnak - mondjuk így a jogutódnak - csupán 10 esztendős a himnusza.
 
A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise - a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív. E rövidke európai példákat csak azért hoztam ide, hogy lássuk a legfontosabbat. Azt ugyanis, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az ország építő IV. Bélának úgyszintén nem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsőíti. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el - így emlegetni e csodálatos 64 sort. Tehát, hogy ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart! 

Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel. Nem minden időszakban, nem mindig azonos belső erővel, hiszen pl. az elmúlt század diktatúrái / 1919-re gondolok és az 55 évig tartó magyar bolsevizmusra / tűzzel vassal irtottak mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született. De mondom: voltak a nép ajkán őrzött énekek, pl. a Boldog- asszony anyánk, a Székely Himnusz / ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk /, a reformátusok 90-ik zsoltára: "Te benned bíztuk eleitől fogva", vagy az evangélikusok "Erős vár a mi Istenünk" kezdetű Luther éneke.

Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt. Ilyen Himnuszt tehát egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk hagyott örökül a 33 éves Kölcsey, a szatmárcsekei szoba csendjében. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor. Sajnos mindmáig nem védi az Alkotmány nemzeti imádságunkat, pedig rátört a sorokra maga Rákosi is az 5o-es évek elején mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: ahhoz sem hozzátenni sem abból elvenni nem lehet. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye. Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva. 


Miért fontos ma, hogy a hamar árvaságra jutó, betegségekkel küzdő, Kölcsey mit hagyott ránk e nemzeti imában?
 
Azért fontos, mert a Himnusz megírásának napját január 22.-ét 1989 óta a Magyar Kultúra Napjának mondjuk ugyan - ám a magyar művészetek,a kultúra a szemünk előtt silányul el vagy hever romokban. Ez az állapot kiállásra, kitartásra, s ha kell kiáltásra kell, hogy kényszerítsen minden jóérzésű, gondolkodó embert, a magyar értelmiséget pedig kötelezően. Mert látható módon megszűnt a tudás, a kultúra, az ifjúság oktatása és az Istenhit közötti sok évszázados, megbonthatatlan egység. Ez, amit mondok nem vallási, még csak nem is vallásossági és még kevésbé templomi kérdés. Mert ott, ahol az iskolaügy, tehát a jövő nemzedékének oktatása, nevelése csak tantervi, tantermi feladat vagy egyszerűen csak munka vagy pénzkérdés, - ott ezt az első számú nemzeti feladatot - elárulták!

OTT, ahol nem a magyar nyelv és történelem a legfontosabb tárgy, ott a jövő sírját ássák a nemzetoktatást eláruló politikusok.
 
OTT, ahol iskolákat zárnak be, vagy síneket szednek fel politikai parancsra - mindegy, hogy milyen indokkal - ott, azokon a helyeken temetők lesznek. Ha hagyjuk.
 
OTT, ahol oly módon bomlik fel rend, hogy tanárverést látunk a képernyőn, ott, a kisebbség törvénytelensége tobzódik a többség felett egy - állítólagos jogállamban. Olyan kisebbségé, amely a Kárpát-medencében az elmúlt 6 évszázad alatt nemhogy egy templomot vagy iskolát, de még egy önsegélyező alapítványt sem tudott létrehozni magának, legjobb szándékú vezetőinek erőfeszítésével sem.
 
OTT, ahol egy Magyar Bálint nevű, magát a kultúra és oktatás miniszterének mondó ember kijelentheti, hogy nem a tudás az elsőrendűen fontos az iskolákban, hanem valamiféle reformanyag ilyen-olyan elsajátítása - ott a szellemi rókák garázdálkodnak a nemzet udvarán. 

OTT, ahol a kabarében téma lehet az úgynevezett buta paraszt - nénikének öltözött férfiként - ott ország-idegenek uralják a televízió és rádió stúdióit. Akik e hazában nyilvánvalóan, nem érzik jól magukat Ezt a gyalázatot nem követhetnék el büntetés nélkül egyetlen európai országban sem. Hogy ugyanis ostoba közröhej tárgyává tegyék az ország egyik nemzetmegtartó erejét, a parasztságot.

OTT, ahol a tovább tanuló gyerek miatt a családoktól elvesznek és nem adnak nekik, ott szellemi tolvajok járkálnak közöttünk és a társadalom legfontosabb sejtje a család ellen intéznek, előre megfontolt, sátáni támadást. 

OTT, ahol az emelkedő árak ellenére - lassan SEM tud szaporodni a családi könyvtár - csak és kizárólag a CD-k és DV D-k, - ott már a globalizmus ütött tanyát. És úgy lesz, miként a globalisták szeretnék: lassan elvész a Pál utcai fiúk, a Robinson, Fekete István Tüskevára, Vörösmarty, Petőfi, Kölcsey, Arany költészete, Jókai száz meg száz felejthetetlen hőse. Ott apránként le lehet majd tagadni Móricz Zsigmondot, s hogy egyáltalán élt Gyóni Géza, Nagy László, Illyés Gyula, Sütő András, Német László vagy Kányádi Sándor.
 
OTT, ahol az orvost, a rendőrt, a papot és különösen a pedagógust az éppen uralkodó hatalom nem fizeti meg kellő megbecsülés mellett ott a nemzetet a tekintélynélküliség barbár útjára akarják lökni.
 
És cselédsorba a 21.-ik században. 

Wass Albert írja: "aki bántja a magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége - a Te veszteséged is." 

Mert, ha nem így tesszük, úgy némaságunkkal és bénaságunkkal hitelessé tesszük valamennyi, galád mozdulatukat. A Magyar Kultúra Napján, csodálatos nemzeti közbenjáró imádságunk születésének évfordulóján tehát szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy:
Magyarország bajban van! S legelsőül azért, mert 93 ezer négyzetkilométeres ország az egyetlen a világon, amely saját országával van körülvéve. Magyarországot - viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta a mai napig csodált művészetével - a jövő magyar generációjának kell átadnunk. Mert Magyarországot, a mi Hazánkat, csupán megőrzésre kaptuk elődeinktől. Magyarországot tehát meg kell menteni!
Kölcsey szavaival kérjük ezt, Himnuszunk utolsó versszakával:
 
Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart tengerén kínjának,
Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt.
...

Nagy művészet örököseiként 1823. január 22-én fejezi be Kölcsey Ferenc a Himnusz című költeményét, egy XVII. századi fiktív költő alakját idézve – világos az alcím is: "a magyar nép zivataros századaiból" – hatalmas erővel eleveníti fel a múlt vétségeit s a rá következő bűnhődést, örökös lelkiismeret-vizsgálatra szólítva. Erkel Ferenc 1844-ben zenésíti meg a verset, s válik a magyar nép himnuszává (1844. július 2-án adják elő először a Nemzeti Színházban...) Az utóbbi időben január 22-én, a Himnusz születésnapján ünneplik a magyar kultúrát is. A művészetek, az irodalom, a vers, a zene, a tánc, a színház, utóbb a film szokatlanul nagy szerepet töltött be a magyar nemzet életében, összefüggésben az egymásra csúszó történelmi kataklizmákkal s az államiság időszakos el-elvesztésével. A XIII. században születik az első magyar nyelven írott vers, az Ómagyar Mária-siralom, Mátyás király uralkodása alatt tűnik fel az első magyar költő, Janus Pannonius, aki ugyan latin nyelven írta csodálatos verseit, de vállalta a magyar történelemben soha nem könnyű költői szerepet. Közben megjelennek az igricek, az énekmondók, akik már magyarul dalolnak. A magyar írásbeliség terjedésével, a Mohácsi vész után tűnnek fel az első, már magyar nyelven író költők s írók, az ördögi kísértetekkel viaskodó Bornemissza Péter, vagy az önfeledten daloló végvári vitéz, Balassi Bálint, aki sorsában is előrevetíti a magyar költő sorsát. Ez soha nem volt könnyű.

Az irodalom az erdélyi fejedelemség korában indul fejlődésnek, a memoárírókkal, Bethlen Miklós vagy Kemény János és a többiek műveivel, ekkor indulnak a nagyvilágba tanulni nemes ifjak, a peregrinusok, akik hazatérve változtatni szeretnének a közállapotokon, s ez sokszor éles ellenállásba ütközik. Apáczai Csere Jánost, a nagy tudóst, a tudományos magyar nyelv megalkotóját egyik fejedelme azzal fenyegeti meg, hogy ha nem változtat eretneknek tartott nézetein, a toronyból dobatja le. Megjelenik a színen Pázmány Páter, a nagy katolikus püspök, akinek imádságaiban, vitairataiban, a burjánzó barokkos mondatokban már felcsillannak a magyar nyelv hatalmas lehetőségei, akár ellenfelei, a kálvinista prédikátorok vitairataiban. Feltűnik a nagy hadvezér, Zrínyi Miklós, egyik kezében kard, másikban toll, és hadtörténeti művei mellett nevezetes őséről, a szigetvári Zrínyi Miklósról megírja az első magyar eposzt. Folytat­hatnánk a sort a kuruc énekmondókkal, Hermányi Dienes Józseffel és Mikes Kelemennel, a magyar próza első nagy alakjaival, a testőrírókkal, a magyar jakobinusokkal, Csokonai Vitéz Mihállyal, Fazekas Mihállyal, Berzsenyi Dániellel, Vörösmarty Mihállyal, s mind a többiekkel. Pusztán jelezni akartuk, hogy 1823-ban milyen előzmények után születik meg a magyar himnusz.
Van, mit ünnepelni a magyar kultúra napján, nagy költészet és nagy művészet örökösei vagyunk...

Dr Esterházy Orsolya

  

2012. január 20., péntek

Leszámolás a civil társadalommal Vajdaságban?!

Egyértelmű az üzenet: 
Nincs szükség a civil társadalomra!
Vajdaság Autonóm Tartomány megszüntette a nonprofit szervezetek fejlesztési alapját



Vajdasági Autonóm Tartomány 2011. december 7-én határozatot hozott a Vajdaság Autonóm Tartomány Nonprofit Szervezetek Fejlesztési Alapjának megszüntetéséről. E határozattal a Vajdasági Autonóm Tartomány Kiegyensúlyozott Regionális Fejlődést biztosító ügynöksége vette át a megszüntetett Nonprofit Szervezetek Fejlesztési Alapjának tárgyait, berendezéseit, eszközeit, levéltárát és dolgozóit. A határozat hatályba lépett 2012. január 1-én . E pillanattól a nonprofit szervezetek fejlesztési alapja hivatalosan is megszűnt.

A nyolc év működés alatt, az Alap pénzügyi támogatásával a polgárok csoportjai 219 projektet valósítottak meg, 30 műhelymunkán részt vett több száz többnyire fiatal ember. Az Alap szervezett több tucat nyilvános meghallgatást és kerekasztal beszélgetéseket, létrehozta és folyamatosan frissítette a Vajdaságban tevékenykedő polgárok csoportjainak-civil szervezeteknek adatbázisát.

Említett határozat tartalmazta, hogy az ügynökség feladatköre közé tartozott a kiegyensúlyozott területi fejlődés tervezése (beleértve a részvételt az IPA CBC programokban), befogadóképesség fejlesztése annak érdekében, hogy sikeresen használják fel az alapok által hozzáférhető pénzeszközöket, a statisztikai adatok gyűjtését és feldolgozását elvégezi, követi és kiértékeli a tartomány politikai elképzeléseit a kiegyensúlyozott területi fejlődésben [1] .Az Ügynökség azonban nem kapott támogatást abban a megbízatásában, hogy a civil társadalmat fejlessze és együttműködjön az egyesületekkel.

Az európai integrációs folyamat megkívánja a civil társadalom fejlesztését, erősítését és zökkenőmentes együttműködés biztosítását a polgári társadalom és a hatóságok között. Mivel az alap a múltban jelentős mértékben hozzájárult az ágazatközi együttműködésében és annak fejlesztésében, hiszem, hogy a megszüntetésről szóló határozat ellentétben áll az európai integrációról szóló agendával. Továbbá, hiszem hogy az Alap megszüntetése alapvető félreértése a civil társadalom fontos szerepkörének a demokratikus társadalom építésében.

Az Alap kirekesztése két évvel ezelőtt indult meg a működési költségek drasztikus csökkentésével a tartomány költségvetésében. Azóta a tevékenységek középpontjában az egyesületek információval való ellátásában és az ifjúság kapacitásainak feltérképezésében és a hálózatának kiépítésében merült ki. Ugyanakkor az Alap javaslatai tartományi titkárságok számára kijelölt forrásokból származó befolyó pénzeszközök 481. jelzett tételén való elosztására, -elutasításra kerültek a Tartomány részéről, így fennmaradtak a lehetőségek a potenciális csalásra és a visszaélésre.

Az Alap megszüntetéséről ill. működési területének módosításáról szóló ötlet nem új-keletű. A korábbi időszakban említésre került az Alap megszüntetése és az Alap igazgatónőjével karöltve szerkezetátalakítási kezdeményezést eszközöltek ki, de soha nem volt lehetősége, hogy megvitassa eme ötlet megvalósítását a döntéshozókkal. Érzéseim szerint, kizárólag politikai okokból kifolyólag. Az a helyzet állt elő, hogy az Alap tevékenysége senki számára nem volt többé fontos, senkit nem érdekelt továbbá, hogy mit tesz és milyen szerepkört tölt be. A tevékenysége teljesen leszűkült az Alap Végrehajtó Tanácsának évi jelentésének és a terveinek elfogadásában.

Vajon a több száz felesleges hivatal közül Szerbiában éppen csak az Alap valójában a felesleges? Kinek és miért okozott gondot, hogy Vajdaság Autonóm Tartomány hozzájárul a civil társadalom fejlődésének?

Figyelembe véve a civil társadalom helyzetét és szerepkörét az európai integráció követelményeiben, remélem, hogy a VAT kormánya és Közgyűlése létrehoz egy szervezetet, amely továbbra is biztosítja az intézményes feltételeit és fejlődését a civil társadalomnak és biztosítja a polgárok részvételét a döntéshozatal folyamataiban.

Sever Džigurski,
az Alap Végrehajtó Tanácsának volt tagja

[1] "Hivatalos Közlöny VAT" sz. 17/2011 kelt, 2011/11/11.

A "rajtunkmaradt" vers



Az én istenem nem vert bottal
Sem két kézzel.
Míg kéklő ágak hegyén tűrt kutya volt a hold
Szép arcodat értem.
Kilenc vadlúd szárnyalt délnek:
Égett pilácsként kormolt minden, ami maradt, és ami még volt,
Kabátomnak szőre hullott,
És messze-messzi tűnő volt a gond.
Néha szépítkezem, hátha valamit köszönhetek a mának
Rajtammaradt télikabátban, tépett jeggyel kezemben,
Hazátlan, apátlan árva.


Barátaim mind megvannak,
Lyukas zsebemben tartom őket,
tányérrica szemekként néznek, bicskám nyitva őrzöm köztük,
penge vési a nevük kőbe.
Kanizsának háttal állok,
Vállam fölött kél a túlpart holdja,
Jegenyesor a jobbomon, bordám alatt nyárfa.
Dűlőúton megszaladok, árnyékom köszön magamat várva
Rajtammaradt télikabátban, tépett jeggyel kezemben,
Hazátlan, apátlan árva.


Összekuszált a sorsom, dalban, strófánként éneklem dalom
neki-nekifeszülök a múltnak, engedem:
kévébe köthet hatalom.
Számos helyről kitaszítottak,
megköszönték hogy vagyok, élek
Nem ágálok ellenük, higgyék azt:
Bárhol, bárkitől félek.
Rámförmednek a festett házak,
Fenekedik megannyi miszisz és miszter
Kiabálok, míg birok: Nem ártatlan az Isten!
Mind a két karom szög nélkül, levegőben lóg tárva,
Rajtammaradt télikabátban, tépett jeggyel kezemben,
Hazátlan, apátlan árva.


Most már maradok csöndben, szerényen, kába
A széjjeltulkolt világban reménylek,
Hogy ez sem volt eddig - hiába.
Gitárhúr nélkül, sebtől varos, köddel ütött, véres lett a pardon,
Nevetnek rajtam a csillagok, süvegelek mindent,
Ahol viszket, ha kell, lábbal megvakarom.
Nincs a homlokomon, villával szétterítve az új alom
Az sem kizárt – tragédia lenne-e? - ha tegnapra virradóra halok.
Hitelem nem maradt, lakat alatt a szív: zárva.
Rajtammaradt télikabátban, tépett jeggyel kezemben,
Hazátlan, apátlan árva.


Magyarkanizsa, 2012. január 20.

Pósa Károly

Igen így van ez, csak ezt a "választott faj" még nem látja!  

2012. január 19., csütörtök

A nagykövet válasza a Magyarországot ért rágalmakra


Becsületsértés
Nikowitz Oszkár belgrádi magyar nagykövet válaszcikke a Vremében 
a Magyarországot ért rágalmakra:

1. Teofil Pančić a Fotorobot Srborbana* (szellemes című) cikkében megismétli ugyanazokat a közhelyeket, amelyekkel a nyugati liberális lapok vádolják az Orbán-kormányt. Ő maga ugyan azt mondja, hogy cikke „nem külpolitikai kommentár”, de azért a kötelező leckét, a „sérelemlistát” felmondja, s elsorolja miből áll az „orbanizmus”: az alkotmányból kidobtuk a „köztársaság” nevet, és Magyarországot ezentúl Magyarországnak hívják (szörnyű!), korlátozzuk a jegybank függetlenségét, korlátozzuk a mediát, és egyáltalán elindultunk annyira jobbra, hogy azt az amerikai legszélső jobb is megirigyelné! Elemzésre Pančić úrnak nincs szüksége, mert ugye, ezt már különben is tudja az egész haladó világ. Meg nyilván az egész csak ezért kell neki, hogy feltehesse a kérdést: ki lehet majd a szerb Orbán?
 
Magyarország most kezdi megszokni, amit Szerbia már jó ideje tapasztal: rajtunk van a világ médiafigyelme. A szerző idézi Bibót, aki azt mondja, hogy a kelet-európai országokból csak a negatív hír tud valakit az ismertségbe emelni. ”A kelet-európai államok nyomorúságát” (Bibó) Teofil Pančić is mélyíti azzal. hogy adagolja a negatív híreket Magyarországról: a kormány „bratyizik” az egyre erősödő szélsőjobbal, félhivatalos ideológia lett a nagymagyar revizionizmus, „šešelji” paramilitáris gyűlések vannak lépten-nyomon…
Hol van ilyesmire minimális bizonyítéka Pančić úrnak? Vagy a Vremének, amely ennek a delirálásnak teret ad? Vagy azzal nem kell vacakolni? A szabad sajtóban valótlant állítani is szabad? Nem kérek helyreigazítást, kedves Pančić úr, és kedves Vreme, mert megtiport becsületet helyreállítani úgysem lehet. 

2. A sajtó útján elkövetett becsületsértésnek még súlyosabb esete ugyanabban a számban Ivan Ivanji 4 oldalas cikke „Isten áldd meg a magyart”** címmel. Ennek is az új magyar alkotmány a témája, amely – lássatok csodát! – korlátozza a sajtó szabadságát. A „diktatúra bevezetését” jelentő törvény egyéb rendelkezéseiről (az elismert egyházak számának csökkentéséről, a bankfelügyelet összevonásáról, az alkotmánybíróság működésének szabályzásáról csak a tény negatív kontextusában esik szó – elemzés nincs. Pedig megérné egyszer, hogy valaki vegye a fáradságot, és megnézze, mit is jelentenek a gyakorlatban ezek a rettenetes korlátozások! 

Persze, ha az a cél, hogy egy országot befeketítsenek, akkor ilyen részletekre nem kell időt pazarolni. Íme, hogyan kell ezt csinálni. Ivanji úr cikkének első alfejezete a következő (nagybetűs, kövérrel szedett) címet viseli: „Akasszátok fel a zsidókat és a kommunistákat!” Ez, ugye, egy mai Magyarországról szóló cikkben azt sugallja – különösen azok számára, akik nem olvassák el a cikket, csak a fejezetcímeket -, hogy Magyarországon ez a jelszó, vagy ilyesvalami történik. Ivanji úr persze utána tisztességesen – igaz, már kisebb betűkkel – hozzáteszi: egyelőre nincs erről szó. (Addigra azonban az alcím már elvégezte a feladatát…)
Aztán azért kiderül, hogy ez az Orbán kormány mégsem egészen ártatlan „ebben a dologban”: az ugyanis legitimációját az 1956-os forradalomból vezeti le, és ő, mármint Ivan Ivanji ott volt tudósítóként a forradalomban, és hallott ilyen jelszavakat! Orbán nacionalizmusa tehát – és a Fidesz politikája – nem az égből pottyant: annak ott az előzménye 1956-ban. Az érvelését és az idézett jelszót extrapolálva (és az egész cikken átvonuló erőlködést látva) azt érezzük, hogy a Fidesznek tulajdonított antiszemitizmust is a forradalomból eredezteti!

És itt kezdődik egy érvelés-ámokfutás. Ivanji mindent elkövet, hogy 56-ot lejárassa: a forradalmárok lincseltek, akasztgattak, nagy részük át volt itatva fasisztoid eszmékkel, és vissza akarta állítani a „szentistváni Magyarországot”. Hazug állításokat tesz: szerinte Nagy Imre nem az oroszok elől, hanem az ellenforradalmárok elől kért menedéket a jugoszláv követségen, azok elől az erők elől, akiknek a „Nagy-Magyarország elképzeléséhez” tért vissza most Orbán és a hasonló gondolkodásúak, és ezeket a gondolatokat betonozták most be kétharmados többségükkel az új alkotmányba. És Ivanji nehézményezi, hogy a nyugati sajtóban nem talál kritikákat az új magyar alkotmány és 56 veszélyes egybefonódásáról. (Ezt két helyen is kifogásolja!). Neki ugyanis, mint szemtanúnak, 56 egyenlő az ellenforradalmárok kegyetlenkedéseivel.

Természetes, hogy meg szeretném védeni a mi 56-unk, a hazánk legitimitásának alapját képező forradalom becsületét, persze a tények alapján. Vettem magamnak a fáradságot, és elolvastam Ivanji 56-ról szóló könyvét is (Madarska revolucija 1956.). Ahogy írja, az a fő célja, hogy a forradalom tisztaságát, amelyet mindenki hangsúlyozni szokott, ő megkérdőjelezze. Ezt azért érzi szükségesnek, mert a tudósítók többsége, Dobrica Ćosićot is beleértve, el vannak ragadtatva az „emberiség történelmének legszebb lapjaitól”, és ez téves. Neki, aki a SKJ (a jugoszláv kommunista párt) tagja volt, és holokauszt-túlélő, elősorban azok az élményei, hogy olyan röpcédulákat osztogattak, amelyeken az állt: „jelöljétek meg a kommunisták házait fehér kereszttel, a zsidókét vörössel, aztán majd tudjuk, mit csináljunk velük!”. (A cikke elején szereplő jelszót az 5 évvel ezelőtt született könyvében még nem említi). Árad a szemléletéből, hogy aki antikommunista, aki konzervatív, az fasisztoid, sőt antiszemita. 

A magyar forradalmat többen próbálták már besározni azzal, hogy antiszemita volt, de ez komoly munkában eddig sem sikerült. 56 tisztasága nem kérdőjelezhető meg, bár, miként forradalomban, történtek kegyetlen törvénytelenségek.Csőcselék mindig és mindenütt van, vannak antiszemiták is, akadtak ebben a forradalomban is. 1956-tal mégis az egész világ csak a hősiességet társítja az emlékezetében, és a legfontosabb tényt: a nép felkelt a kommunista zsarnokság ellen. Elég idézni Camus-t, Đilast, Raegant – a kommunizmus monolitján 56 ütötte az első rést. Aki 56-ról szól, tudjon róla, hogy szentélyben jár: a szabad Magyarország alapkövét nem engedjük befeketíteni.

Rémképként tér vissza a cikkben újra meg újra a „mai magyar irredentizmus”: 6-szor fordul elő a „szentistváni Magyarország” szókapcsolat (amely veszélyre Ivanji szerint a nyugat nem fordít kellő figyelmet). A múltra való magyar hivatkozás, mondja, kellemetlen érzést vált ki, sőt fenyegetésnek is fel lehet fogni! Az új alkotmány neki felhívás a mai határokon túl terjedő Magyarország területi egységének helyreállítására, hiszen a címerben ott a korona, az ország egységének szimbóluma, a négy ezüst sáv a Duna, Tisza, Dráva Száva, és a három halom a Tátra, Fátra, Mátra! És ezek egy része a mai Magyarországon kívül van!
Kell ehhez kommentár? Egy rímelő szamár gyerekrigmusról feltételezni, hogy az a heraldikai indoklásunk és országfilozófifi alapvetésünk?

Kiderül, hogy a cikk fő célja természetesen Orbán befeketítése, és 56 lejáratása ennek csak eszköze. Ivanji azt is lefanyalogja, hogy „bátor és radikális” tett volna 89-ben az oroszok távozására felszólítani a Hősök terén, „hiszen akkor már Gorbacsov elhatárolódott a brezsnyevi doktrinától, és Orbán csak megérezte, hogy le fog omlani a berlini fal”! Továbbá: Orbánt ugyan demokratikusan választották meg, de Hitlert is – figyelmeztet! (Ne mulasszunk el alkalmat arra, hogy, hogy Orbán nevét Hitlerrel kapcsolatba hozzuk – ez bevált liberális sajtórecept!). Ivanjit az sem zavarja, hogy a Jobbik nem szavazta meg az új alkotmányt, ő meg van róla győződve, hogy a Fidesz politikájában végső soron benne sejlik mindaz, amit a Jobbik követel: az antiszemitizmus (a zsidó tőke elleni harc képében), a romaellenesség, Trianon revíziója és Magyarország 1919. előtti határainak visszaállítása.

Vajon az a sajtó, amely oly harcosan védi a szabadságát, bármilyen alaptalant állíthat? Vagy megnyílt a vadászidény Magyarországra és szabad bizonyítékok nélkül vádaskodni? Kérhetünk-e szépen az egyik legtekintélyesebb szerb hetilaptól akár egyetlen bizonyítékot a Fidesz antiszemitizmusára, romaellenességére, területi revizionizmusára?
Vagy még érvényes a klasszikus mondás: calumniare audacter, aliquid semper haeret? (Rágalmazzatok csak bátran, valami mindig megmarad belőle!).

Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete





Da li je moguća i verovatna, i pod kojim uslovima, nekakva "orbanizacija" Srbije?
Najgora stvar koja se može dogoditi nekom istočnoevropskom državniku je da postane globalno poznat: to u praksi, naime, uvek znači: poznat po zlu (osim amblematičnih figura poput Havela, ali to vreme je prošlo). Evo, recimo, šta mislite, koliko je "prosečnih" čitalaca novina u Britaniji, Francuskoj ili Portugalu koji bi vam mogli reći da se poljski premijer zove Donald Tusk? Koliko ih je koji uopšte znaju nešto suvislo i precizno o današnjoj Poljskoj, kamoli o njenoj politici i ekonomiji? A radi se o velikoj i značajnoj zemlji, pri tome manje-više jedinoj članici EU (i svakako jedinoj na Istoku) koja svih ovih kriznih godina beleži ekonomski rast. S druge strane, broj istih tih "prosečnih čitalaca" koji bi znali da se mađarski premijer zove Viktor Orban – ili nekako slično, je li – u velikom je porastu. Da je Orban samo malo živopisniji lik, i da je Mađarska globalno značajna bar upola poput Italije, bogme bi peštanski vladar već bio globalno "slavan" koliko i Berluskoni... Od čije će se slave, uzgred, Italija oporavljati dugo i neizvesno.

"Bedne male istočnoevropske državice" (Ištvan Bibo) živ su dokaz istinitosti one stare da se zao glas čuje mnogo dalje od dobrog. Setite se, uostalom, Srbije: niko od njenih vladara u vaskolikoj istoriji – a valjda se tu našao i poneki čovek na svom mestu... – nije dosegao ni deseti deo svetske poznatosti Milošević Slobodana, čoveka koji ju je umalo sahranio, i to je sve što je uopšte ikada učinio za nju.

Kad smo već kod pomenutog Nepomenika, sad mi nešto pada na pamet: lasno li je u njegovo doba bilo govoriti protiv njega, naročito u Vojvodini! Zašto? Pa, em ti je samim sobom nudio izobilje argumentacije, em si imao uvek spreman Svetli Kontraprimer u vidu susedne Mađarske. Uvek si, naime, mogao reći znatiželjnom publikumu: sećate li se kad su Mađari dolazili ovamo preko granice kao odrpanci, kao siromašni rođaci iz provincije? E, sada smo obrnuli uloge, mi načisto propadosmo, a Mađarska prosperira! I još nam je ona manje-više jedini prozor u svet, što preko Keletija, što preko Feriheđija...

Tako je to bilo, ne baš davno. Sada je Mađarska, međutim, Vest, a rekoh već da to kada neka od biboovskih zemalja postane Vest, to nikako ne sluti na dobro. Desničarska vlada Viktora Orbana promenila je Ustav u pravcu na kojem bi im pozavidelo i najdesnije krilo američkih republikanaca, izbacilo "republiku" iz naziva Mađarske (!), udara na medije i sudstvo, ruši nezavisnost centralne banke, povlači nesuvisle ekonomske poteze i uvaljuje se pred MMF-om i sličnima u dodatne probleme sve tvrdeći da zemlju vadi iz njih; istovremeno, vlast šuruje sa rastućom ekstremnom desnicom, okolo se održavaju idiotski paravojni zborovi koje kao da je koreografisao groteskni vojvoda Šešelj iz modne sezone 1991-92, u porastu je antisemitizam i antiromsko nasilje, a takođe i poluzvanični velikomađarski revizionizam, demokratsko-liberalni standardi društva se ubrzano rastaču, dakako ne spontano nego uz nesebičnu pomoć vlasti... Ukratko, Orbanova je vlast na dobrom putu da ili spektakularno implodira pod spoljnim i unutrašnjim pritiskom (manje verovatno) ili načini od do juče-prekjuče uzorite "zemlje tranzicije" svojevrsnu pariah state, bez obzira na njeno EU i NATO članstvo.

Ne, ovo nije "spooljnopolitički komentar". Ono što mene zanima je da li je moguća i izgledna – i pod kojim uslovima – nekakva orbanizacija Srbije? Hajde prvo da vidimo kako i zašto nije: imali smo mi kudikamo goreg Orbana od Orbana, imali smo ratove, bedu, izolaciju, hiperinflaciju, moralno i materijalno srozavanje na dno, eksploziju agresivnog nacionalizma, atmosferu nasilja i straha... Sve smo to prošli, a oni koji su preživeli od svega su toga jaaako umorni; posle tuceta godina mahnitanja i još desetak godina vrlo nedosledne i kilave "normalizacije", mi smo ljudi hronično željni normalnosti, a tu je normalnost lakše definisati po tome šta ona nije nego šta jeste: ona bi, naime, bila sve suprotno od kakve god nove "orbanizacije" na srpski način. Uh, impresivno, nema šta: naša najveća nada je u dubini našeg poraza...

Na drugoj strani, šta govori u prilog mogućnosti neke nove "orbanizacije"? Najpre, ne treba zaboraviti da se Orban vratio na vlast (u jednom je mandatu ranije već bio premijer, ali tada ipak s mnogo manje "neortodoksnom" politikom) zahvaljujući temeljitoj iskompromitovanosti levo-liberalnih tranzicionih elita, kod kojih je bilo lako detektovati porazan višak nekompetencije i korumpiranosti. Podseća li vas ovo počem na nešto? Dalje, reklo bi se i da su svekolike demokratske elite u društvu podlegle svojevrsnom fatalizmu i nihilizmu – znate ono: sve je isto, svi su isti, bla-la – što je u startu bitno oslabilo moguću prevenciju orbanizma. Ne znam za vas, ali mene i ovo podseća na neku sasvim blisku i sasvim moguću budućnost Srbije.

Pa dobro, ali ko bi bio "srpski Orban"? Tomislav Nikolić? Čudno ili ne, on je tu još najmanje opasan. Taj mi se Srborban više javlja kao nekakav mišung sa velikim udelom Koštunice u svom hemijskom sastavu, uz dodatke sačinjene od elemenata Šešelja, Velje, Nikolića, crkvenih bukača, jurodivih parapesničkih sociopata, psihotičnih predvodnika desničarskog ološa... Može da se doda, ako štagod zafali, i prstohvat Dačića po potrebi, taj je kao vegeta, ide u sva jela...

U redu, ali koliko je sve to verovatno? Nemam pojma, ali ne bih otpisivao mogućnost "orbanizacije" Srbije, koja je pri tome u daleko ranjivijem položaju od Mađarske, pa bi i posledice po nju bile znatno razornije. A hoće li sve ovo, bar kao mogućnost, nekoga da nasekira? Bez brige, neće! Što najbolje dokazuje da sve to zajedno nije šala, nego realnost koja čuči iza ugla, dok se baba Srbija češlja, selo gori, a Tadić metaniše u Dečanima, hraneći sve ono što bi ga rado sahranilo.

**Bože, blagoslovi Mađare
ivan ivanji


Kakve veze ima Mađarska revolucija iz 1956. godine sa premijerom Viktorom Orbanom? Četiri "mađarske reke", Dunav, Tisa, Drava i Sava. Svetostefanska Mađarska i novi ustav. MMF i crvene linije, zašto su se zapadni mediji okomili na Mađarsku i zašto Mađarima nije jasno zbog čega ih grde...
Nedeljnik Vreme.com

Szeretnek itt bennünket úgy igazán szívhez-szólóan, eközben magyar pártvezető magyarokat leszélsőségez a déli végeken! A magyar a magyart sem szereti...Igen ősi átok...Mohács óta...E cikkek után kezd világossá válni mi áll az utóbbi időben történő "szélsőségező" pártelnöki kirohanásoknak...a lapok a rajt előtt le vannak osztva...a vajdasági magyar még egy picinykét jövedelmező üzlet maradt...lesz majd sóhajtozás, mi ezeknek nem adtuk a voksunkat! Úgy néz ki Nikolic nyerő pozicíó felé tart, akkor magyar ember is lehet belügyminiszter...És a pártelnök belgrádi székhelyű pártokat miért nem szélsőségez le, talán csak azért, mert nem illik a kakós bögrét feldönteni azon az asztalon ahonnan a csont lepottyan...

A józan ész megint szabadságot vett ki... 

2012. január 18., szerda

Elsötétült a demokrácia, avagy ez lesz a megoldása a Wikileaks botránynak is? Kikapcs!?



A Wikipedia angol nyelvű oldalainak lekacsolásával, a Google pedig az amerikai honlapján közzéteendő vitaindítvánnyal készül szerdán tiltakozni a kongresszus által kidolgozott, az internetes kalózkodás elleni fellépést, illetve az intellektuális tulajdon védelmét célzó két törvénytervezet ellen.

A kalózkodás elleni SOPA (Stop Online Piracy Act) jogszabály-tervezettel a képviselőház foglalkozik, az intellektuális tulajdon védelmét célzó PIPA (Protect Intellectual Property Act) pedig a szenátus napirendjén szerepel. A készülő szabályozás mögött felsorakoztak a hollywoodi filmstúdiók és a zenemű-forgalmazó cégek, mert szerintük szükség van rá az amerikai munkahelyek védelme érdekében.

A törvénytervezetek ellen "elsötétítéssel" kíván tiltakozni a Wikipedia és mások mellett még a Reddit, a Mozilla, a TwitPic, az Anonymus csoport és a BoingBoing is. (A kedd délutánra csaknem háromtucatnyira növekedett sztrájkolni kívánó online szolgáltatók teljes listája a www.sopastrike.com oldalon olvasható.) Becslések szerint egyedül a Wikipedia 24 órás, közép-európai idő szerint szerda reggel hat órakor kezdődő akciója mintegy 100 millió felhasználót érint.

A SOPA (az egyszerűség kedvéért a két jogszabályt közösen gyakran ezen a  néven szokták emlegetni) a törvénytelenül megszerzett amerikai filmek, zeneművek és más szellemi termékek internetes értékesítését kívánja felszámolni, egyebek mellett azáltal, hogy kötelezné az amerikai internetes cégeket: blokkolják a hozzáférést az olyan külföldi oldalakhoz, amelyek ilyeneket illegálisan, az amerikai szerzői jog megsértésével kínálnak.
A SOPA körüli küzdelem azután éleződött ki igazán, hogy a Fehér Ház illetékesei szombaton hangot adtak aggályuknak a hamarosan a kongresszus elé kerülő törvénytervezetről. Barack Obama elnök három tanácsadója - köztük Howard Schmidt, a Fehér Ház kiberbiztonsági főszakértője - közös blogbejegyzésben mutatott rá, hogy a jogszabály bírósági keresetek céltáblájává tenné az internetes cégeket, ami erősen gátolná a legális tevékenységet is.

"Minden, az internetes kalózkodás legyőzésére irányuló erőfeszítésnek óvakodnia kellene a törvényes tevékenység online cenzúrázásától és nem akadályozhatja a dinamikus nagy- és kisvállalataink innovációját" - írta a három kormányzati szakértő.
A javasolt jogszabály leállítaná az amerikai reklámhálózatok internetes hirdetéseit a kalózkodással megszerzett termékeket forgalmazó weboldalakon, a keresőmotorokat pedig eltiltanák attól, hogy ezekkel közvetlen kapcsolatot létesítsenek.
Az internetes kalózkodással szembeni kemény fellépés hívei bírálták a fehér házi tanácsadók álláspontját. Rupert Murdoch médiamágnás a jelentős amerikai, brit, ausztrál és ázsiai média- és szórakoztatóipari vállalkozásokkal rendelkező News Corporation elnök-vezérigazgatója például a Twitteren magát Barack Obama elnököt támadta.
"Obama tehát csatlakozott a szilíciumvölgyi számvivőkhöz, akik kalózkodással és közönséges lopással fenyegetik az összes szoftveralkotót" - írta szombaton a Twitteren Murdoch.

A SOPA-t és a PIPA-t ugyancsak határozottan ellenző Twitter egyébként nem csatlakozik a szolgáltatók sztrájkjához, mert a vezérigazgatója, Dick Costolo szerint "butaság lenne bezárni egy globális vállalkozást" egy pusztán egy országban jelentkező politikai problémára reagálva.
Az elnöki tanácsadó Schmidt és társai egy, a jelenleg tervezettnél szűkebb és célzottabb együttműködésre lennének hajlandók a törvényhozókkal, hangsúlyozva: nem szeretnék, ha az új jogszabály megnehezítené a törvényesen működő vállalkozás, köztük az újonnan indult online cégek tevékenységét. A Fehér Ház szakértői szerint a jogalkotóknak konzultálniuk kellene az érintett online szolgáltatók részvényeseivel.
Talán a kilátásba helyezett tiltakozások hatására valamelyest enyhült a törvényalkotók álláspontja. Darrell Issa republikánus képviselő, aki módosító indítványt nyújtott be a SOPA-hoz, a The Washington Post online kiadásának keddi jelentése szerint közleményt tett közzé, amely szerint Eric Cantor, a képviselőházi republikánus többség vezetője biztosította őt: a tervezetet egyelőre nem terjesztik a ház elé, és folytatják a konszenzuskeresést.
Harry Reid, a szenátusi demokrata többség vezetője a CNN-nek vasárnap nyilatkozva elismerte, hogy a PIPA körül vannak még megoldatlan kérdések és kijelentette, hogy a tervezet az elkövetkező 7-10 napban nem kerül a felsőház elé.

Az amerikai kormánynak egyébként már 2010 óta jogában áll lefoglalni az olyan .com, .net. és .org végződéssel regisztrált egyesült államokbeli domaineket, amelyekről feltételezhető, hogy internetes kalózkodás eszközei, s több száz alkalommal élt is ezzel a jogával.

Elsötétült a demokrácia, avagy ez lesz a megoldása a Wikileaks botránynak és a jövőben megjelenő oknyomozó portáloknak is? Szólásnak marad e picinyke, névleges szabadsága? Ki a kalóz és ki a szólásszabadságával élő polgár? Megoldás -kikapcs!? Meglátjuk! 


Why is Wikipedia blacked-out?

Wikipedia is protesting against SOPA and PIPA by blacking out the English Wikipedia for 24 hours, beginning at midnight January 18, Eastern Time. Readers who come to English Wikipedia during the blackout will not be able to read the encyclopedia. Instead, you will see messages intended to raise awareness about SOPA and PIPA, encouraging you to share your views with your representatives, and with each other on social media.

What are SOPA and PIPA?

SOPA and PIPA represent two bills in the United States House of Representatives and the United States Senate respectively. SOPA is short for the "Stop Online Piracy Act," and PIPA is an acronym for the "Protect IP Act." ("IP" stands for "intellectual property.") In short, these bills are efforts to stop copyright infringement committed by foreign web sites, but, in our opinion, they do so in a way that actually infringes free expression while harming the Internet. Detailed information about these bills can be found in the Stop Online Piracy Actand PROTECT IP Act articles on Wikipedia, which are available during the blackout. GovTrack lets you follow both bills through the legislative process: SOPA on this page, andPIPA on this one. The EFF has summarized why these bills are simply unacceptable in a world that values an open, secure, and free Internet.

Why is the blackout happening?

Wikipedians have chosen to black out the English Wikipedia for the first time ever, because we are concerned that SOPA and PIPA will severely inhibit people's access to online information. This is not a problem that will solely affect people in the United States: it will affect everyone around the world.

Why?

SOPA and PIPA are badly drafted legislation that won't be effective at their stated goal (to stop copyright infringement), and will cause serious damage to the free and open Internet. They put the burden on website owners to police user-contributed material and call for the unnecessary blocking of entire sites. Small sites won't have sufficient resources to defend themselves. Big media companies may seek to cut off funding sources for their foreign competitors, even if copyright isn't being infringed. Foreign sites will be blacklisted, which means they won't show up in major search engines. And, SOPA and PIPA build a framework for future restrictions and suppression.
Does this mean that Wikipedia itself is violating copyright laws, or hosting pirated content?
No, not at all. Some supporters of SOPA and PIPA characterize everyone who opposes them as cavalier about copyright, but that is not accurate. Wikipedians are knowledgeable about copyright and vigilant in protecting against violations: Wikipedians spend thousands of hours every week reviewing and removing infringing content. We are careful about it because our mission is to share knowledge freely. To that end, all Wikipedians release their contributions under a free license, and all the material we offer is freely licensed. Free licenses are incompatible with copyright infringement, and so infringement is not tolerated.
Isn't SOPA dead? Wasn't the bill shelved, and didn't the White House declare that it won't sign anything that resembles the current bill?
No, neither SOPA nor PIPA is dead. On January 17th, SOPA's sponsor said the bill will be discussed in early February. There are signs PIPA may be debated on the Senate floor next week. Moreover, SOPA and PIPA are just indicators of a much broader problem. In many jurisdictions around the world, we're seeing the development of legislation that prioritizes overly-broad copyright enforcement laws, laws promoted by power players, over the preservation of individual civil liberties.

How could SOPA and PIPA hurt Wikipedia?

SOPA and PIPA are a threat to Wikipedia in many ways. For example, in its current form, SOPA would require Wikipedia to actively monitor every site we link to, to ensure it doesn't host infringing content. Any link to an infringing site could put us in jeopardy of being forced offline.
I live in the United States. What's the best way for me to help?
The most effective action you can take is to call your representatives and tell them you oppose SOPA and PIPA, and any similar legislation. Type your zipcode in the locator box to find your representatives' contact information. Text-based communication is okay, but phone calls have the most impact.

I don't live in the United States. How can I help?

Contact your local State Department, Ministry of Foreign Affairs, or similar branch of government. Tell them you oppose SOPA and PIPA, and any similar legislation. SOPA and PIPA will affect sites outside of the United States, and actions to sites inside the United States (like Wikipedia) will also affect non-American readers -- like you. Calling your own government will also let them know you don't want them to create their own bad anti-Internet legislation.

Is it still possible to access Wikipedia in any way?

Yes. During the blackout, Wikipedia is accessible on mobile devices and smart phones. You can also view Wikipedia normally by disabling JavaScript in your browser, as explained on this Technical FAQ page. Our purpose here isn't to make it completely impossible for people to read Wikipedia, and it's okay for you to circumvent the blackout. We just want to make sure you see our message.
I keep hearing that this is a fight between Hollywood and Silicon Valley. Is that true?
No. Some people are characterizing it that way, probably in an effort to imply all the participants are motivated by commercial self-interest. But it's obviously not that simple. The proof of that is Wikipedia's involvement. Wikipedia has no financial self-interest at play here: we do not benefit from copyright infringement, nor are we trying to monetize traffic or sell ads. We are protesting to raise awareness about SOPA and PIPA solely because we think they will hurt the Internet, and your ability to access information online. We are doing this for you, because we're on your side.

In carrying out this protest, is Wikipedia abandoning neutrality?

We hope you continue to trust Wikipedia to be a neutral information source. We are staging this blackout because (as Wikimedia Foundation Board of Trustee Kat Walsh said recently), although Wikipedia’s articles are neutral, its existence is not. For over a decade, Wikipedians have spent millions of hours building the largest encyclopedia in human history. Wikipedia is a tremendously useful resource, and its existence depends upon a free, open and uncensored Internet. SOPA and PIPA (and other similar laws under discussion inside and outside the United States) will hurt you, because they will make it impossible for sites you enjoy, and benefit from, to continue to exist. That's why we're doing this. 

MTI-Hirado-Wikipedia



2012. január 16., hétfő

The Scotsman - A második magyar forradalom*


Rajong a magyar alkotmányért egy skót újság

Az új magyar alkotmány üdítő kivétel „a huszonegyedik század erkölcsi sivatagában", „egy örökségét és önállóságát visszakövetelő, civilizált nemzet szellemi terméke" – veszi védelmébe a Scotland on Sunday című lap szerkesztőségi kommentárban az alaptörvényt. Szerinte Európának példát kellene vennie erről a teljesítményről ahelyett, hogy „a politikai passzivitás és az erkölcsi relativizmus levében pácolódik".

Amikor az EU, az ENSZ, a baloldali kommentátorok, Hillary Clinton és mások együttes támadást indítanak, az elég jól jelzi, hogy valaki, valahol különlegeset alkotott. Ez a helyzet a január elsején hatályba lépett magyar alkotmánnyal, amelyet az említettek kórusban ítélnek el – írja a Scotland on Sunday című lap. A jobboldali és unionista beállítottságú skót nemzeti lap, a The Scotsman vasárnapi kiadása szerint a nyugati nemzetek hosszú ideje nem álltak elő ilyen kulturális és intellektuális, morális és egészében véve is nagyszerű teljesítménnyel, mint a magyar alaptörvény.

„A huszonegyedik század erkölcsi sivatagában ijesztő lehet szembesülni a tradicionális értékek, a hazafiság és a szabadság ilyen drágakövével" – lelkesedik kommentárjában az újság, amely Brüsszelnek és Washingtonnak is ad egy jó tanácsot: tanulmányozzák egy kicsit a magyar történelmet, mielőtt felvállalnak egy ilyen „hiábavaló konfrontációt".

A Scotland on Sunday felidézi, hogy a kritikusok szerint a Magyar Köztársaság átnevezése Magyarországra arra utal, hogy veszélybe került a demokrácia. Ez az érv azonban nem állja meg a helyét, miután Magyarországot 1946. február elsején kiáltották ki köztársasággá a kommunisták. A magyar alkotmányosság hagyománya Szent István királyig visszavezethető, akinek koronája a szuverenitás legfőbb szimbóluma.

Habár a monarchiát nem vezették be újra Magyarországon, és nem történt meg a Habsburg-restauráció, Habsburg Ottó fia Magyarországon lakik – írja a lap, amely szerint a Habsburg-monarchia utáni idők tragikusak voltak a magyar nép számára: az 1920-as trianoni békeszerződéssel Woodrow Wilson „megrabolta" Magyarországot, amely elvesztette területe 71 százalékát, lakosai 66 százalékát és egyetlen tengeri kikötőjét.

A Scotland on Sunday több részt idéz az alaptörvény preambulumából, a Nemzeti Hitvallásból: „Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között", és „valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet", és „elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét". Ezek a szavak magasan felette állnak az uniós egyezmények „szócséplésének", a kereszténység és a család szerepének emlegetése pedig „nyilvánvalóan szembemegy az EU frankfurti marxistáival".

A lap örül annak, hogy a magyar alaptörvény a fogantatás pillanatától védi az emberi életet, hogy a házasságot egy nő és egy férfi egyesüléseként írja le, hogy megemlíti a kommunizmus bűneinek elévülhetetlenségét. A kommentár védelmébe veszi a bírósági rendszer reformját és a jegybanktörvényt is. A magyar alkotmány egy új „kulturális és morális ébredés" jele, amely szemben áll a Brüsszel irányította integrációval és politikai korrektséggel. „Egy örökségét és önállóságát visszakövetelő, civilizált nemzet szellemi terméke", amelynek inkább inspiráló hatással kellene lennie Európa többi részére, amely „a politikai passzivitás és az erkölcsi relativizmus levében pácolódik". „Ahogy ez a nemes dokumentum leszögezi, múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra" – fejezi be a szerkesztőségi kommentárt a Scotland on Sunday.
origo.hu 





WHEN all the usual suspects – the European Union, the United Nations, the IMF, the leftist commentariat, Hillary Clinton et al – are hand-wringing and getting their underpinnings in a twist over some alleged affront to the New World Order, it is a pretty reliable indication that someone, somewhere is doing something uncharacteristically constructive.

So it is with the chorus of condemnation of Hungary over its new constitution, which came into effect on 1 January. As the lamentations of the bien-pensants suggest, it is a long time since any western nation produced a document of such intellectual and cultural integrity, moral worth and wholly admirable quality. In the moral desert of 21st-century Europe, it is startling to find this gem of traditional values, patriotic assertion and respect for genuine freedom. Naturally, Brussels and Obama-occupied Washington are anxious to force its repeal: they should read some Hungarian history before embarking on such a futile confrontation.

The first issue that has provoked dismay among critics is that Hungary is no longer a republic. The words “Republic of” have been excised from the nation’s official title. According to left-wing commentators, this suggests democracy is in danger. Considering that Hungary was declared a republic on 1 February, 1946, by a Communist-controlled government that had gained power with 17 per cent of the vote, the term hardly seems redolent of civic liberties. By its immemorial constitutional tradition, Hungary is ruled by the Holy Crown of St Stephen, the ultimate symbol of authority. The royal seal of Hungarian kings did not bear the monarch’s name but the inscription: “The seal of the Holy Crown of Hungary.”

The removal of republican nomenclature was the culmination of a process begun under a new law, the Lex Millenaris, when the royal regalia were carried in procession to the Hungarian parliament on January 1, 2000, as the symbols of authority. Although the monarchy has not been restored in the person of an individual, if a Habsburg restoration were eventually thought politic the Archduke Georg, the Magyarised son of the late Crown Prince Otto, already resides in Budapest. Hungary’s post-Habsburg history has been tragic. At the Treaty of Trianon in 1920, Woodrow Wilson robbed Hungary of 71 per cent of its territory, 66 per cent of its population and its only seaport. That was a preliminary taste of American foreign policy initiatives.

The new constitution makes the classic statement of Burkean philosophy: “Our Basic Law is the foundation of our legal system; it is a contract between Hungarians past, present and future.” That recognition of the seamless continuum of history and the transience of generations stands head and shoulders above the trashy verbiage of EU treaties. Not only does it “recognise the role of Christianity in preserving nationhood”, it “professes that the family and the nation constitute the principal framework of our coexistence”. No wonder it is anathema to the Frankfurt Marxists of the EU.

It protects human life from the moment of conception and defines marriage as a union between a man and a woman. It lists the crimes of Communism and lifts the statute of limitations that protected the criminals of the Soviet era who despatched 600,000 Hungarians to concentration camps. Hungary’s transition to democracy is often called painless, because the Red nomenklatura saw the game was up, liquidated state assets and became the new rich. The Hungarian Socialist Workers’ Party dropped one word from its title and soon regained power: Ferenc Gyurcsány, prime minister from 2006 to 2009, was the former president of the Communist Youth Organisation. In a world where nonagenarian Nazis who should have been hanged in 1945 are carried into court in oxygen tents, why is it an outrage for Hungary now to target Red murderers? Well, er, because the right commits atrocities, the left commits mistakes.

Judicial activism is also being curbed by lowering the retirement age for judges from 70 to 62. The president of the Supreme Court requires at least five years’ Hungarian judicial experience, which eliminates the incumbent who instead has 17 years’ experience of going native in the European Court of Human Rights. Yet the biggest canard is that it is “undemocratic” for the government to gain influence within the Hungarian Central Bank. Why? Because elected representatives may overrule cronyism among the bonus-entitled classes – exactly what every European electorate yearns for in vain.

The Hungarian constitution reflects an awakening of cultural and moral sensibilities, a revolt against Brussels-directed integration and PC impositions. It is the product of a highly civilised nation reclaiming its heritage and autonomy. It should be an inspiration to the rest of Europe, marinated in moral relativism and political passivity. As this noble documents states, “we have an eminent need of spiritual and intellectual renewal”.

  

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin