 |
| Rajong a magyar alkotmányért egy skót újság |
Az új magyar alkotmány üdítő
kivétel „a huszonegyedik század erkölcsi sivatagában",
„egy örökségét és önállóságát visszakövetelő,
civilizált nemzet szellemi terméke" – veszi védelmébe a
Scotland on Sunday című lap szerkesztőségi kommentárban az
alaptörvényt. Szerinte Európának példát kellene vennie erről a
teljesítményről ahelyett, hogy „a politikai passzivitás és az
erkölcsi relativizmus levében pácolódik".
Amikor az EU, az ENSZ, a baloldali kommentátorok, Hillary Clinton és mások együttes támadást indítanak, az elég jól jelzi, hogy valaki, valahol különlegeset alkotott. Ez a helyzet a január elsején hatályba lépett magyar alkotmánnyal, amelyet az említettek kórusban ítélnek el – írja a Scotland on Sunday című lap. A jobboldali és unionista beállítottságú skót nemzeti lap, a The Scotsman vasárnapi kiadása szerint a nyugati nemzetek hosszú ideje nem álltak elő ilyen kulturális és intellektuális, morális és egészében véve is nagyszerű teljesítménnyel, mint a magyar alaptörvény.
„A huszonegyedik század erkölcsi sivatagában ijesztő lehet szembesülni a tradicionális értékek, a hazafiság és a szabadság ilyen drágakövével" – lelkesedik kommentárjában az újság, amely Brüsszelnek és Washingtonnak is ad egy jó tanácsot: tanulmányozzák egy kicsit a magyar történelmet, mielőtt felvállalnak egy ilyen „hiábavaló konfrontációt".
A Scotland on Sunday felidézi, hogy a kritikusok szerint a Magyar Köztársaság átnevezése Magyarországra arra utal, hogy veszélybe került a demokrácia. Ez az érv azonban nem állja meg a helyét, miután Magyarországot 1946. február elsején kiáltották ki köztársasággá a kommunisták. A magyar alkotmányosság hagyománya Szent István királyig visszavezethető, akinek koronája a szuverenitás legfőbb szimbóluma.
Habár a monarchiát nem vezették be újra Magyarországon, és nem történt meg a Habsburg-restauráció, Habsburg Ottó fia Magyarországon lakik – írja a lap, amely szerint a Habsburg-monarchia utáni idők tragikusak voltak a magyar nép számára: az 1920-as trianoni békeszerződéssel Woodrow Wilson „megrabolta" Magyarországot, amely elvesztette területe 71 százalékát, lakosai 66 százalékát és egyetlen tengeri kikötőjét.
A Scotland on Sunday több részt idéz az alaptörvény preambulumából, a Nemzeti Hitvallásból: „Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között", és „valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet", és „elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét". Ezek a szavak magasan felette állnak az uniós egyezmények „szócséplésének", a kereszténység és a család szerepének emlegetése pedig „nyilvánvalóan szembemegy az EU frankfurti marxistáival".
A lap örül annak, hogy a magyar alaptörvény a fogantatás pillanatától védi az emberi életet, hogy a házasságot egy nő és egy férfi egyesüléseként írja le, hogy megemlíti a kommunizmus bűneinek elévülhetetlenségét. A kommentár védelmébe veszi a bírósági rendszer reformját és a jegybanktörvényt is. A magyar alkotmány egy új „kulturális és morális ébredés" jele, amely szemben áll a Brüsszel irányította integrációval és politikai korrektséggel. „Egy örökségét és önállóságát visszakövetelő, civilizált nemzet szellemi terméke", amelynek inkább inspiráló hatással kellene lennie Európa többi részére, amely „a politikai passzivitás és az erkölcsi relativizmus levében pácolódik". „Ahogy ez a nemes dokumentum leszögezi, múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra" – fejezi be a szerkesztőségi kommentárt a Scotland on Sunday.
Amikor az EU, az ENSZ, a baloldali kommentátorok, Hillary Clinton és mások együttes támadást indítanak, az elég jól jelzi, hogy valaki, valahol különlegeset alkotott. Ez a helyzet a január elsején hatályba lépett magyar alkotmánnyal, amelyet az említettek kórusban ítélnek el – írja a Scotland on Sunday című lap. A jobboldali és unionista beállítottságú skót nemzeti lap, a The Scotsman vasárnapi kiadása szerint a nyugati nemzetek hosszú ideje nem álltak elő ilyen kulturális és intellektuális, morális és egészében véve is nagyszerű teljesítménnyel, mint a magyar alaptörvény.
„A huszonegyedik század erkölcsi sivatagában ijesztő lehet szembesülni a tradicionális értékek, a hazafiság és a szabadság ilyen drágakövével" – lelkesedik kommentárjában az újság, amely Brüsszelnek és Washingtonnak is ad egy jó tanácsot: tanulmányozzák egy kicsit a magyar történelmet, mielőtt felvállalnak egy ilyen „hiábavaló konfrontációt".
A Scotland on Sunday felidézi, hogy a kritikusok szerint a Magyar Köztársaság átnevezése Magyarországra arra utal, hogy veszélybe került a demokrácia. Ez az érv azonban nem állja meg a helyét, miután Magyarországot 1946. február elsején kiáltották ki köztársasággá a kommunisták. A magyar alkotmányosság hagyománya Szent István királyig visszavezethető, akinek koronája a szuverenitás legfőbb szimbóluma.
Habár a monarchiát nem vezették be újra Magyarországon, és nem történt meg a Habsburg-restauráció, Habsburg Ottó fia Magyarországon lakik – írja a lap, amely szerint a Habsburg-monarchia utáni idők tragikusak voltak a magyar nép számára: az 1920-as trianoni békeszerződéssel Woodrow Wilson „megrabolta" Magyarországot, amely elvesztette területe 71 százalékát, lakosai 66 százalékát és egyetlen tengeri kikötőjét.
A Scotland on Sunday több részt idéz az alaptörvény preambulumából, a Nemzeti Hitvallásból: „Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között", és „valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet", és „elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét". Ezek a szavak magasan felette állnak az uniós egyezmények „szócséplésének", a kereszténység és a család szerepének emlegetése pedig „nyilvánvalóan szembemegy az EU frankfurti marxistáival".
A lap örül annak, hogy a magyar alaptörvény a fogantatás pillanatától védi az emberi életet, hogy a házasságot egy nő és egy férfi egyesüléseként írja le, hogy megemlíti a kommunizmus bűneinek elévülhetetlenségét. A kommentár védelmébe veszi a bírósági rendszer reformját és a jegybanktörvényt is. A magyar alkotmány egy új „kulturális és morális ébredés" jele, amely szemben áll a Brüsszel irányította integrációval és politikai korrektséggel. „Egy örökségét és önállóságát visszakövetelő, civilizált nemzet szellemi terméke", amelynek inkább inspiráló hatással kellene lennie Európa többi részére, amely „a politikai passzivitás és az erkölcsi relativizmus levében pácolódik". „Ahogy ez a nemes dokumentum leszögezi, múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra" – fejezi be a szerkesztőségi kommentárt a Scotland on Sunday.
origo.hu
WHEN all the usual suspects – the
European Union, the United Nations, the IMF, the leftist
commentariat, Hillary Clinton et al – are hand-wringing and getting
their underpinnings in a twist over some alleged affront to the New
World Order, it is a pretty reliable indication that someone,
somewhere is doing something uncharacteristically constructive.
So it is with the chorus of
condemnation of Hungary over its new constitution, which came into
effect on 1 January. As the lamentations of the bien-pensants
suggest, it is a long time since any western nation produced a
document of such intellectual and cultural integrity, moral worth and
wholly admirable quality. In the moral desert of 21st-century Europe,
it is startling to find this gem of traditional values, patriotic
assertion and respect for genuine freedom. Naturally, Brussels and
Obama-occupied Washington are anxious to force its repeal: they
should read some Hungarian history before embarking on such a futile
confrontation.
The first issue that has provoked
dismay among critics is that Hungary is no longer a republic. The
words “Republic of” have been excised from the nation’s
official title. According to left-wing commentators, this suggests
democracy is in danger. Considering that Hungary was declared a
republic on 1 February, 1946, by a Communist-controlled government
that had gained power with 17 per cent of the vote, the term hardly
seems redolent of civic liberties. By its immemorial constitutional
tradition, Hungary is ruled by the Holy Crown of St Stephen, the
ultimate symbol of authority. The royal seal of Hungarian kings did
not bear the monarch’s name but the inscription: “The seal of the
Holy Crown of Hungary.”
The removal of republican nomenclature
was the culmination of a process begun under a new law, the Lex
Millenaris, when the royal regalia were carried in procession to the
Hungarian parliament on January 1, 2000, as the symbols of authority.
Although the monarchy has not been restored in the person of an
individual, if a Habsburg restoration were eventually thought politic
the Archduke Georg, the Magyarised son of the late Crown Prince Otto,
already resides in Budapest. Hungary’s post-Habsburg history has
been tragic. At the Treaty of Trianon in 1920, Woodrow Wilson robbed
Hungary of 71 per cent of its territory, 66 per cent of its
population and its only seaport. That was a preliminary taste of
American foreign policy initiatives.
The new constitution makes the classic
statement of Burkean philosophy: “Our Basic Law is the foundation
of our legal system; it is a contract between Hungarians past,
present and future.” That recognition of the seamless continuum of
history and the transience of generations stands head and shoulders
above the trashy verbiage of EU treaties. Not only does it “recognise
the role of Christianity in preserving nationhood”, it “professes
that the family and the nation constitute the principal framework of
our coexistence”. No wonder it is anathema to the Frankfurt
Marxists of the EU.
It protects human life from the moment
of conception and defines marriage as a union between a man and a
woman. It lists the crimes of Communism and lifts the statute of
limitations that protected the criminals of the Soviet era who
despatched 600,000 Hungarians to concentration camps. Hungary’s
transition to democracy is often called painless, because the Red
nomenklatura saw the game was up, liquidated state assets and became
the new rich. The Hungarian Socialist Workers’ Party dropped one
word from its title and soon regained power: Ferenc Gyurcsány, prime
minister from 2006 to 2009, was the former president of the Communist
Youth Organisation. In a world where nonagenarian Nazis who should
have been hanged in 1945 are carried into court in oxygen tents, why
is it an outrage for Hungary now to target Red murderers? Well, er,
because the right commits atrocities, the left commits mistakes.
Judicial activism is also being curbed
by lowering the retirement age for judges from 70 to 62. The
president of the Supreme Court requires at least five years’
Hungarian judicial experience, which eliminates the incumbent who
instead has 17 years’ experience of going native in the European
Court of Human Rights. Yet the biggest canard is that it is
“undemocratic” for the government to gain influence within the
Hungarian Central Bank. Why? Because elected representatives may
overrule cronyism among the bonus-entitled classes – exactly what
every European electorate yearns for in vain.
The Hungarian constitution reflects an
awakening of cultural and moral sensibilities, a revolt against
Brussels-directed integration and PC impositions. It is the product
of a highly civilised nation reclaiming its heritage and autonomy. It
should be an inspiration to the rest of Europe, marinated in moral
relativism and political passivity. As this noble documents states,
“we have an eminent need of spiritual and intellectual renewal”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a megjegyzését!