Hol is tartunk? MNT, kulturális autonómia...

Alkotmányjogból elégtelen...

Gondolatok Várady Tibor írása kapcsán

            Várady Tibor a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) hivatalos lapja, a Magyar Szó hétvégi számában Hol tartunk? címmel közölt írást, amelyben a szerb alkotmánybíróságnak (AB) a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényre vonatkozó 2014. január 16-i döntéséről mondja el a véleményét[1].

            Írásának elején Várady röviden áttekinti a nemzeti kisebbségek küzdelmét az autonómiáért, a nemzeti tanács megalakításának 1919. évi felvetődésétől a szerbiai törvény meghozataláig.
Az AB döntésével előállt helyzetért Várady azokra igyekszik hárítani a felelősséget, a „akik egyetlen hatáskört sem tudtak kiharcolni, úgy igyekeztek hazafiak lenni, hogy kevesellték a mások által kiharcolt hatásköröket”.  

A legjobb védekezés a támadás, tartja a mondás. Azok a felelősek, akik nem vettek részt a törvény előszítésében, meghozatalában („nézők” voltak és nem játékosok), vagy azok, akik ezzel még dicsekedtek is?

Az Alkotmánybíróság döntésének eredménye, hogy „a nemzeti tanácsokról szóló törvényt nem csonkították meg annyira, mint a vajdasági statútumot és a vajdasági hatáskörökről szóló törvényt” – írja Várady.[2]  Ez most akkor eredmény? Ezzel most akkor legyünk elégedettek? Még jól is jártunk?

– Annak alapján, amit eddig közöltek, azt hiszem, hogy a határozat alaptalanul fosztotta meg a hatásköröktől nem csak a vajdasági magyarokat, de minden más kisebbséget is – olvasható az írásban.
Várady ebben a mondatban kétszer is („amit eddig közöltek” és „azt hiszem”) elhatárolta magát.

Az Alkotmánybíróság döntése ellen sajnos nincsen fellebbezés és itt a vélemény (hogy az alaptalan vagy sem) nem segít. Más dolog, hogy mit „hiszünk” és mi a valóság. Ezen a döntés „indoklására várás” sem segít.

Az AB döntése új jogi helyzetet teremtett. Várady szerint most „két lehetőség között választhatunk” Az egyik lehetőség, „hogy versenybe szálunk (magunk között) abban, hogy ki tud jobban panaszkodni az alkotmánybíróság döntése kapcsán, a másig pedig, hogy „hogy továbbra is kiállunk a nemzeti tanácsokért és a kulturális autonómiáért”.

Várady ebben az írásában sem a „teljes körű nemzeti autonómiáért, a területi és a személyi elvű autonómiáért”, hanem a „kulturális autonómiáért” való kiállást szorgalmazza, ami lényeges különbség.


Valóban, hol is tartunk most?  Lássuk, a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény[3] mely rendelkezéseit nyilvánította alkotmányellenesnek az AB (aláhúzott szöveg):

1. Általános hatáskörök

10. szakasz

6) pont: intézményeket, egyesületeket, alapítványokat, gazdasági társaságokat alapít a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén, valamint a nemzeti kisebbség identitásának megőrzése szempontjából jelentős egyéb területeken;

12) eljárást indít az Alkotmánybíróság, a polgári jogvédő, a tartományi és a helyi ombudsman, valamint más hatáskörrel rendelkező szervek előtt, amikor megítélése szerint a nemzeti kisebbségekhez tartozóknak az Alkotmányban és törvényben szavatolt jogainak és szabadságjogainak megsértésére került sor;

15) törvényben, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat aktusában ráruházott más kérdésekről is dönt;

Az intézmények irányításában való részvétel

12. szakasz

2) azokban az intézményekben, melyek tagozatainak többségében a nevelési-oktatási tevékenység a nemzeti kisebbség nyelvén folyik, vagy melyekről megállapítást nyert, hogy a nemzeti kisebbség számára kiemelt jelentőségűek, jelölteket javasol az igazgatóbizottság, illetve az iskolaszék tagjai személyére, akik a helyi önkormányzatot képviselik;

5) jelen szakasz 1. bekezdésének 2) pontjában foglalt intézmények igazgatója megválasztásához előzetes jóváhagyását adja;

(3) A nemzeti kisebbség nemzeti tanácsát, melynek nyelve egy helyi önkormányzatban sincs hivatalos használatban, azokban a helyi önkormányzatokban illetik meg a jelen szakasz 2. bekezdése 1)-4) pontjaiban foglalt jogok, ahol az általuk képviselt nemzeti kisebbség tagjai a legutóbbi népszámlálási adatok szerint az összlakosságnak több mint 1%-át képezik.

(4) A köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat által a felsőoktatás területén alapított intézményekben, amelyekben a tanítás egészében vagy részben a nemzeti kisebbség nyelvén folyik, a nemzeti tanács véleményt nyilvánít a felsőoktatási intézmény irányítási és igazgatási szervébe javasolt jelöltekről.

Egyéb hatáskörök az oktatás területén

15. szakasz

7) véleményt nyilvánít a középiskolába iratkozó tanulók számának meghatározása során, továbbá a szakmai felkészítésben, átképzésben, továbbképzésben és szakosításban részesülő tanulók számának jóváhagyása során;

Hatáskörök a tájékoztatás területén

Alapítói jogok

19. szakasz

(2) Teljes egészében vagy túlnyomóan kisebbségi nyelven tájékozató tömegtájékoztatási közvállalatok és intézmények alapítójaként a köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat, a nemzeti tanáccsal való megállapodás alapján, az alapítói jogokat egészében vagy részben a nemzeti tanácsra ruházhatja át.[4]

Az intézmények igazgatásában való részvétel

20. szakasz

A nemzeti tanács:

1) véleményt nyilvánít a Szerbiai Műsorszórási Intézmény igazgató bizottsága és műsortanácsa tagjainak és vezérigazgatójának kinevezése során, ha ez az intézmény a nemzeti kisebbség nyelvén sugároz műsort;

2) véleményt nyilvánít a Vajdasági Műsorszórási Intézmény igazgató bizottsága és műsortanácsa tagjainak és vezérigazgatójának kinevezése során, ha ez az intézmény a nemzeti kisebbség nyelvén sugároz műsort;

3) meghatározza a közszolgálati intézményben a kisebbségi nyelvű műsorok felelős szerkesztőjének a megválasztására vonatkozó mércéket;

4) a műsorszórási intézmény igazgatóbizottságánál a pályázó és a pályázati feltételeknek eleget tevő jelöltek közül jelöltet állít a nemzeti kisebbségi nyelvű műsorok felelős szerkesztőjének személyére;

6. A jogi aktusok semmissége

23. szakasz

A nemzeti tanács megfelelő javaslata vagy véleménye nélkül meghozott, a jelen törvény 12–15, 17. és 18. valamint a 20-22. szakaszában foglalt egyedi jogi aktusok törvényellenesek, illetve semmisek.

Ha a nemzeti tanács a hatáskörében illetékes szerv szabályosan kézbesített kérelme ellenére 30 napos határidőn belül nem küldi meg javaslatát vagy véleményét, a jelen szakasz 1. bekezdésében említett aktust a megszerzett javaslat, illetve vélemény nélkül kell meghozni.

7. Az alapítói jogok átruházása

24. szakasz

A nemzeti tanács kezdeményezésére, a Szerb Köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat egészében vagy részben az alábbi intézmények alapítói jogait ruházza át:

1) kizárólag nemzeti kisebbségi nyelvű oktatási-nevelési intézmények;

2) kulturális intézmények, melyek alapvető tevékenységét a nemzeti kisebbség kultúrájának a megőrzése és fejlesztése képezi;

3) kizárólag a nemzeti kisebbség nyelvén tájékoztató tömegtájékoztatási intézmények.
A nemzeti tanács kezdeményezésére, a Szerb Köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat egészében vagy részben a jelen szakasz 1. bekezdésének 1-3. pontjában felölelt intézményeken kívül más intézmények alapítói jogait akkor ruházza át, ha ezek a nemzeti kisebbség szempontjából kiemelt jelentőségűek.

A jelen szakasz 1. és 2. bekezdésében foglalt szervek a nemzeti tanáccsal az alapítói jogok egészében vagy részben történő átruházásáról szerződést kötnek (a továbbiakban: szerződés).
A szerződés a jelen szakasz 1. és 2. bekezdésében foglalt szervek és a nemzeti tanács kölcsönös jogait és kötelességeit tartalmazza.

A szerződésben meg kell határozni az átruházott igazgatási jogokat és éves szinten az intézmény tevékenységének finanszírozására a köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat költségvetésében biztosított eszközöket.

A költségvetési finanszírozás szempontjából, azoknak az intézményeknek az anyagi helyzete, melyek alapítói jogait egészében vagy részben átruházták, nem lehet kedvezőtlenebb azoknak az intézményeknek az anyagi helyzeténél, melyek alapítói jogait nem ruházták át a nemzeti tanácsra.

A köztársasági szervekkel való viszony

25. szakasz

 (1) A nemzeti tanács a Nemzetgyűléshez, Kormányhoz, más állami szervekhez és különszervezetekhez javaslatot, kezdeményezést, véleményt nyújthat be a hatáskörébe tartozó kérdésekkel kapcsolatban.
(3) A vélemény megszerzésének módját a jelen szakasz 1. bekezdésében említett szervek ügyrendjében kell szabályozni. (A 25. szakasz megmaradt rendelkezést ezen határozat indoklása VI. részének 16. pontjában lévő feltételek és korlátozásokkal összhangban lehet alkalmazni.  

Az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat szerveivel való viszony

26. szakasz

(2) Az autonóm tartomány, illetve a helyi önkormányzat szervei köteles megvitatni a nemzeti tanács javaslatait, kezdeményezéseit és véleményeit, és megfelelő intézkedéseket tenni.

(3) A jelen törvény 2. szakaszában foglalt területekre vonatkozó általános aktus meghozatalának során az autonóm tartomány, illetve a helyi önkormányzat szervei kikérik a nemzeti tanács véleményét.

(4) A vélemény megszerzésének módját a jelen szakasz 1. bekezdésében említett szervek ügyrendjében kell szabályozni.

V. NEMZETKÖZI ÉS REGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS

27. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel összhangban, együttműködik nemzetközi és regionális szervezetekkel, az anyaország állami szerveivel, szervezeteivel és intézményeivel, valamint más államok nemzeti kisebbségeinek nemzeti tanácsaival vagy hasonló testületeivel. (A szakasz megmaradt rendelkezést ezen határozat indoklása VI. részének 18. pontjában lévő feltételek és korlátozásokkal összhangban lehet alkalmazni.



Amint látszik, a nemzeti tanácsok jogköreit az AB jócskán megnyirbálta, de mondhatjuk úgy is, hogy visszametszette. Az ilyen, korlátozott jogkörű nemzeti tanács, amelynek a tevékenysége jóformán csak a magyarországi pénzek elosztásában merül ki, távol áll a vajdasági magyarok által jogosan igényelt nemzeti kisebbségi autonómiától. 

            Váradyval azonban két dologban egyetértek:

Az egyik az, hogy „a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) munkájában és az MNT munkájának értékelésében szükség van a különböző véleményekre”. Ezt a tanács illetékesei az elmúlt időszakban nagy ívben kerülték, aki pedig bírálni merte az MNT-t az különböző negatív jelzőkkel illeték, vagy perrel fenyegették.

Korhecz Tamás, az MNT elnökének viszonyulása is, aki a mandátum első napjától igyekezett úgymond meglovagolni a vajdasági magyarságot és az intézményeket, bizonyára hozzájárult a nemzeti kisebbségi tanácsokról szóló törvény egyes rendelkezései felülvizsgálatának elindításhoz.

Nem egy alkalommal megtörtént ugyanis, hogy Korhecz (akinek Várady Tiborral együtt múlhatatlan érdemei vannak e rossz törvény megfogalmazásában) személyesen vagy a testület valamelyik bizottsága a törvény rendelkezéseit olyan módon próbálta értelmezni, illetve az MNT az illetékességét olyképpen kiterjeszteni/ráerőszakolni az önkormányzatokra, oktatási és művelődési intézményekre, amire azok nem jogosították fel. Az egyes tisztségek betöltésekor pedig legtöbbször a párthovatartozást részesítették előnyben, a szakmai követelményekkel szemben. Aki döntéseit nem fogadta el, azt nyilvánosan alkotmány és törvénysértés elkövetésével vádolta meg, ellene bírósági pert helyezett kilátásba és folytatott is.[5]

Nemzetközi szakmai körökben kedvezőtlen reagálásokat váltott ki a Magyar Szó főszerkesztőjének Korhecz Tamás indítványára történt 2011. június 23-i leváltása is az MNT 11. ülésén.[6]

Nevena Petrušić szerbiai esélyegyenlőségi biztos (az 58/2011 számú, 2011. július 29-én keltezett) véleményében „megkülönböztetőnek” nevezte az MNT 15/2011 számú, 2011. április 05-i „a felsőoktatási ösztöndíjprogram pályázati felhívásáról, a pályázat lebonyolításáról és a kérelmek pontozásáról” szóló határozatát.

Petrušić szerint az MNT megsértette a polgárok alkotmányos és törvény előtti egyenlőségének elvét, mivel – személyes tulajdonságaik alapján – hátrányos megkülönböztetésben részesítette – egyebek között – azokat az „első ízben felvételt nyert” egyetemi hallgatókat „akik nem szerepelnek a magyar választói névjegyzéken (azokkal szemben, akik feliratkoztak erre a listára, és akik nem tettek a magyar választói névjegyzékre való feliratkozási szándéknyilatkozatot (azokkal szemben, akik ilyen nyilatkozatot adtak”.[7]

Nem volt botránytól mentes a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2013. december 30-i ülése sem, amelyen elfogadták a testület 2014-es költségvetési és munkatervét.[8] Vass Tibor, az MNT tagja, a Magyar Liga (ML) képviselője a testületben az ülésen „többek között kiemelte, hogy a tanácsban Várkonyi Zsolt a Közigazgatási Hivatal elnökeként, valamint jegyzőként is kap fizetést”.

És ez még csak nem is az MNT hibáinak teljes listája.

Mindez megköveteli Korhecz és az MNT munkájának tárgyilagos felülvizsgálását és a szükséges intézkedések megtételét, az ilyen és hasonló negatív jelenségek jövőbeni elkerülése érdekében.


            A második dolog pedig, amiben Váradyval egyetértek, hogy „a többséggel kell tárgyalni, kitartóan, szívósan és hozzáértéssel”. Ennek a tárgyalásnak az alapja azonban csak az lehet, hogy a vajdasági magyar közösséget is ugyanazok jogok illeti meg, mint a koszovói szerbeket. Aki ezt az álláspontot nem tudja képviselni, az – úriember módjára – helyesebben teszi, ha félreáll.

           A harmadik választási lehetőség, amit Várady nem említ, tehát, a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítási javaslatának a törvényhozási eljárásból való visszavonásának és egy teljes új törvény kidolgozásának követelése, amely megfelel a nemzeti kisebbségek autonómia igényeinek és a nemzetközi gyakorlatnak is. Ehhez természetesen Szerbia alkotmányát is meg kell változtatni.  

Bozóki Antal

    Újvidék, 2014. február 2. 

[1] Dr. Várady Tibor: Hol tartunk? Magyar Szó, 2014. február 1., 18.

[2] Korhec Tamás, az MNT elnöke az AB döntését így is értékelte: „Az alkotmánybíróság kimondta, hogy Szerbiában alkotmányosan léteznek demokratikusan megválasztott nemzeti tanácsok”.  P. E.: „Pofon, nem halálos döfés”. Magyar Szó, 2014. január 21. 5.

[3] Forrás: http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven

[4] Az AB 2013. október 3-i 29. ülésén megállapította, hogy „a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló törvény 17. szakasza 2. bekezdésének azon része, miszerint (az állam… – B. A.) alapíthat külön rádió-és televízió-állomásokat a nemzeti kisebbségek nyelvén sugárzott műsorokra, nincs összhangban az alkotmánnyal” (IUz-27/2011).http://www.ustavni.sud.rs/page/view/sr-Latn-CS/0-101887/saopstenje-sa-29-sednice-ustavnog-suda-odrzane-3-oktobra-2013-godine-kojom-je-predsedavao-dr-dragisa-b-slijepcevic-predsednik-ustavnog-suda

[5] Bővebben lásd Bozóki Antal: Perben az MNT-vel.http://bozokiantal.blogspot.com/2011/12/perben-az-mnt-vel.html, 2011. december 9. és Korhecz perei. Újvidék, 2011. december 18. Uo.

[6] Pesevszki Evelyn: „A Duna se mossa le a Magyar Nemzeti tanácsról”. Magyar Szó,2011. június 23. http://www.magyarszo.com/hu/2011_06_23/kozelet/40101/

[7] Bővebben lásd Bozóki Antal: Tovább diszkriminál az MNT. http://www.mpsz.net/, 2011. augusztus 16.,
19:16 és http://www.vajma.info/cikk/tukor/4323/Tovabb-diszkriminal-az-MNT.html,
 2011. augusztus 17. [12:52]

[8] Szabadkai Rádió, MTI: 16,5 millióval kisebb az MNT jövő évi költségvetése.
http://www.rtv.rs/hu/vajdas%C3%A1g/16-5-milli%C3%B3val-kisebb-az-mnt-j%C3%B6v%C5%91-%C3%A9vi-k%C3%B6lts%C3%A9gvet%C3%A9se_449653.html, 2013. december 30. [16:47] 
A Magyar Szó Évzárás és tervezés címmel egész oldalas jelentést közös az ülésről (2013. december 31. 1 és 4.), a Vajdaság Ma Elfogadták az MNT 2014-es költségvetését címmel tudósított az ülésről: http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/16522/Elfogadtak-az-MNT-2014-es-koltsegveteset.html, 2013. december 30. [16:45].  Vass Tibornak a Várkonyival kapcsolatos észrevételéről azonban egyik írás sem tesz említést. Ez is jól illusztrálja a magyar sajtóban lévő állapotokat. Nem csoda, hogy Pesevszki Evelyn írása a Magyar Szóban 5 olvasónak tetszik, 13-nak pedig nem: http://www.magyarszo.com/hu/2204/kozelet/105924/%C3%89vz%C3%A1r%C3%A1s-%C3%A9s-tervez%C3%A9s.htm, 2013. december 31. [12:15]

Gyarmati helyzetben

AUTONÓMIA-NYIRBÁLÁS

A szerb alkotmánybíróság 1797-es számú, 2010. július 10-ei, a hatásköri törvény 22 szakaszának alkotmányellenességéről szóló döntése megjelent a Hivatalos Közlöny 67., július 13-i számában (a képen). A törvény 25 rendelkezésének alkotmánybírósági felülvizsgálatát Vojislav Koštunica a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) kezdeményezte még 2009-ben.

Vajdaság Autonóm Tartomány hatásköreinek meghatározásáról szóló, vagyis röviden hatásköri törvényt – hosszas politikai huzavona után – 2009. november 30-án fogadta el a Szerb Népképviselőház és 2010. január 1-jén lépett hatályba. A törvényben rögzített 153 illetékességből azonban vajmi kevés került vissza Vajdaság jogkörébe. 

A határozata szerint Újvidéket a továbbiakban nem lehet a tartomány fővárosának nevezni, Vajdaság nem szabályozhatja önállóan a nyelvhasználati kérdéseket, nem alakíthat közvállalatot a Fruška Gora Nemzeti Park irányításának átvételére, nem hozhat stratégiát, nem alapíthat pénzügyi alapokat a technológiai fejlesztések támogatására, nem dönthet helyi önkormányzatok létrehozásáról vagy átszervezéséről, nem tarthatja fenn a brüsszeli irodát...

A 85 gépelt oldalas dokumentum már eddig is számos kedvezőtlen politikai reagálást váltott ki a tartományban. Az autonómia visszaállításának szorgalmazói szerint ugyanis „korlátozza Vajdaság (egyébként is korlátozott) autonómiáját”, „megkérdőjelezi a tartomány szubjektivitását, névleges önállóságát”, továbbá „erősíti Vajdaság gyarmatosítását, kizsákmányolását” is.

Elgondolkodtató már a bíróság döntésének időzítése is, hiszen az új, a Demokrata Párt vezetésével létrejött tartományi kormány megalakulásának előestéjén hozták nyilvánosságra. A helyzetet bonyolítja, hogy mi történik azzal a számos jogszabállyal és döntéssel, amit az utóbbi két és fél évben a hatásköri törvény alapján hoztak meg? Jogos ezért a kérdés, egyáltalán hogyan is működik a taláros testület, ha két és fél évet kell várni ilyen fontos kérdésben a döntéshozatalra?

Mindez arra utal, hogy a (megerősödött) szerb nacionalista és centralista körök továbbra is ellenzik a tartomány bárminemű autonómiáját. Történik mindez annak ellenére, hogy az 1992. évi londoni Békekonferencia arra kötelezte a mindenkori szerb hatalmat, hogy a „Vajdaság polgárainak visszaadjon minden polgári és alkotmányos jogot”.

Ez a megfogalmazás alatt „Szerbia Köztársaság (1990. szeptember 28-i – B. A. megj.) Alkotmányával és az ún. žabljaki (1992. április 27-i – B. A. megj.) alkotmánnyal elvett jogok visszaszármaztatását kell érteni”. Vagyis a tartomány korábbi (1974. évi) autonómiáját kell(ett volna) helyreállítani. A döntés ellentétben van Szerbiának az Európai unióhoz való csatlakozási érdekével és az európai értékekkel is.

Nem mellőzhető az sem, hogy a döntéshozók arra a szerb alkotmányra hivatkoztak, amely ellen a 2006. évi referendumon a vajdaságiak 56,7 százaléka szavazott. Az ominózus döntéshozatalban részt vett sajnos egy vajdasági magyar jogász is, aki nem hogy a döntés ellen szavazott volna, de másféle véleményt, sem valamiféle fenntartást nem fogalmazott meg. Újságírók szerint még az ítélkezéssel kapcsolat kérdések megválaszolását is elutasította.

Az alkotmánybíróság határozatával tovább folytatódik a Vajdaság autonómiájának nyírbálása. A Szerb Haladó Párt vajdasági képviselőcsoportjának vezetője már az új összetételű tartományi Képviselőház első (július 11-i) ülésén hangoztatta, hogy véleménye szerint „a statútumnak sincs meg a törvényessége ebben a pillanatban”.

Koštunica kijelentette, hogy az alkotmánybíróság lépése „történelmi határozat, amely megállítja az állam létrehozását az államban és Szerbiai további széttúrását”.

Az autonómiát követelők szerint valóban történelminek tekinthető ez a döntés, csak nem olyan értelemben, ahogyan Koštunica mondta. Szerintük „elérkezett az idő Vajdaság státusának rendezésére”, vagyis „az eddigieknél még intézményesebben kell küzdeni érte, mind belföldi, mind nemzetközi vonatkozásban”. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy „közel állunk egy újabb referendumhoz Vajdaságban, amelyben állást kell foglalnunk Vajdaság státusának kérdésében”.

A Nemzeti Kisebbségek Nemzeti Tanácsinak Koordinációja (július 19-én) olyan álláspontra helyezkedett, hogy maga az alkotmánybíróság is megszegte az alaptörvényt, amikor alkotmányellenesnek minősítette a hatásköri törvénynek azt a rendelkezését, mely szerint „a jogszabályok meghozásának folyamatában figyelembe kell venni a polgárok tartományi autonómiára való szerzett jogát”. A nemzeti tanácsok által elfogadott dokumentum szerint az alkotmánybíróság „nem csupán csökkentette ezeket a jogokat, hanem lehetőséget adott arra is, hogy azokat a jövőben újra megcsonkítsák”.

A Szabad Vajdaság nevű nem kormányzati szervezet – már az alkotmánybíróság vitatott döntése előtt – kezdeményezte a vajdasági Nagy Népképviselőház összehívását, amely november 12. és 25. között „jelképes határozatot hozna Vajdaság függetlenségéről, amivel megtörténne az 1918. évi téves döntés helyreigazítása” (V. L.: Replika istorije iz 1918. godine, Danas, 2012. június 28., 25. o.).   

Az alkotmánybíróság döntése a továbbiakban bizonyára lényegesen befolyásolja majd nem csak a tartományon belüli politikai viszonyok alakulását, de meghatározhatja a vajdasági és (az alakulóban lévő) szerb kormány kapcsolatait is. Mindez bizonyára tovább élezi majd nem csak az autonómia visszaállításának követelői és ellenzői közötti vitákat, de az általános belpolitikai helyzetet is.  

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. július 20.

The Scotsman - A második magyar forradalom*

Rajong a magyar alkotmányért egy skót újság

Az új magyar alkotmány üdítő kivétel „a huszonegyedik század erkölcsi sivatagában", „egy örökségét és önállóságát visszakövetelő, civilizált nemzet szellemi terméke" – veszi védelmébe a Scotland on Sunday című lap szerkesztőségi kommentárban az alaptörvényt. Szerinte Európának példát kellene vennie erről a teljesítményről ahelyett, hogy „a politikai passzivitás és az erkölcsi relativizmus levében pácolódik".

Amikor az EU, az ENSZ, a baloldali kommentátorok, Hillary Clinton és mások együttes támadást indítanak, az elég jól jelzi, hogy valaki, valahol különlegeset alkotott. Ez a helyzet a január elsején hatályba lépett magyar alkotmánnyal, amelyet az említettek kórusban ítélnek el – írja a Scotland on Sunday című lap. A jobboldali és unionista beállítottságú skót nemzeti lap, a The Scotsman vasárnapi kiadása szerint a nyugati nemzetek hosszú ideje nem álltak elő ilyen kulturális és intellektuális, morális és egészében véve is nagyszerű teljesítménnyel, mint a magyar alaptörvény.

„A huszonegyedik század erkölcsi sivatagában ijesztő lehet szembesülni a tradicionális értékek, a hazafiság és a szabadság ilyen drágakövével" – lelkesedik kommentárjában az újság, amely Brüsszelnek és Washingtonnak is ad egy jó tanácsot: tanulmányozzák egy kicsit a magyar történelmet, mielőtt felvállalnak egy ilyen „hiábavaló konfrontációt".

A Scotland on Sunday felidézi, hogy a kritikusok szerint a Magyar Köztársaság átnevezése Magyarországra arra utal, hogy veszélybe került a demokrácia. Ez az érv azonban nem állja meg a helyét, miután Magyarországot 1946. február elsején kiáltották ki köztársasággá a kommunisták. A magyar alkotmányosság hagyománya Szent István királyig visszavezethető, akinek koronája a szuverenitás legfőbb szimbóluma.

Habár a monarchiát nem vezették be újra Magyarországon, és nem történt meg a Habsburg-restauráció, Habsburg Ottó fia Magyarországon lakik – írja a lap, amely szerint a Habsburg-monarchia utáni idők tragikusak voltak a magyar nép számára: az 1920-as trianoni békeszerződéssel Woodrow Wilson „megrabolta" Magyarországot, amely elvesztette területe 71 százalékát, lakosai 66 százalékát és egyetlen tengeri kikötőjét.

A Scotland on Sunday több részt idéz az alaptörvény preambulumából, a Nemzeti Hitvallásból: „Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között", és „valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet", és „elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét". Ezek a szavak magasan felette állnak az uniós egyezmények „szócséplésének", a kereszténység és a család szerepének emlegetése pedig „nyilvánvalóan szembemegy az EU frankfurti marxistáival".

A lap örül annak, hogy a magyar alaptörvény a fogantatás pillanatától védi az emberi életet, hogy a házasságot egy nő és egy férfi egyesüléseként írja le, hogy megemlíti a kommunizmus bűneinek elévülhetetlenségét. A kommentár védelmébe veszi a bírósági rendszer reformját és a jegybanktörvényt is. A magyar alkotmány egy új „kulturális és morális ébredés" jele, amely szemben áll a Brüsszel irányította integrációval és politikai korrektséggel. „Egy örökségét és önállóságát visszakövetelő, civilizált nemzet szellemi terméke", amelynek inkább inspiráló hatással kellene lennie Európa többi részére, amely „a politikai passzivitás és az erkölcsi relativizmus levében pácolódik". „Ahogy ez a nemes dokumentum leszögezi, múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra" – fejezi be a szerkesztőségi kommentárt a Scotland on Sunday.

origo.hu 

*Second Hungarian uprising is as inspirational as the first

WHEN all the usual suspects – the European Union, the United Nations, the IMF, the leftist commentariat, Hillary Clinton et al – are hand-wringing and getting their underpinnings in a twist over some alleged affront to the New World Order, it is a pretty reliable indication that someone, somewhere is doing something uncharacteristically constructive.

So it is with the chorus of condemnation of Hungary over its new constitution, which came into effect on 1 January. As the lamentations of the bien-pensants suggest, it is a long time since any western nation produced a document of such intellectual and cultural integrity, moral worth and wholly admirable quality. In the moral desert of 21st-century Europe, it is startling to find this gem of traditional values, patriotic assertion and respect for genuine freedom. Naturally, Brussels and Obama-occupied Washington are anxious to force its repeal: they should read some Hungarian history before embarking on such a futile confrontation.

The first issue that has provoked dismay among critics is that Hungary is no longer a republic. The words “Republic of” have been excised from the nation’s official title. According to left-wing commentators, this suggests democracy is in danger. Considering that Hungary was declared a republic on 1 February, 1946, by a Communist-controlled government that had gained power with 17 per cent of the vote, the term hardly seems redolent of civic liberties. By its immemorial constitutional tradition, Hungary is ruled by the Holy Crown of St Stephen, the ultimate symbol of authority. The royal seal of Hungarian kings did not bear the monarch’s name but the inscription: “The seal of the Holy Crown of Hungary.”

The removal of republican nomenclature was the culmination of a process begun under a new law, the Lex Millenaris, when the royal regalia were carried in procession to the Hungarian parliament on January 1, 2000, as the symbols of authority. Although the monarchy has not been restored in the person of an individual, if a Habsburg restoration were eventually thought politic the Archduke Georg, the Magyarised son of the late Crown Prince Otto, already resides in Budapest. Hungary’s post-Habsburg history has been tragic. At the Treaty of Trianon in 1920, Woodrow Wilson robbed Hungary of 71 per cent of its territory, 66 per cent of its population and its only seaport. That was a preliminary taste of American foreign policy initiatives.

The new constitution makes the classic statement of Burkean philosophy: “Our Basic Law is the foundation of our legal system; it is a contract between Hungarians past, present and future.” That recognition of the seamless continuum of history and the transience of generations stands head and shoulders above the trashy verbiage of EU treaties. Not only does it “recognise the role of Christianity in preserving nationhood”, it “professes that the family and the nation constitute the principal framework of our coexistence”. No wonder it is anathema to the Frankfurt Marxists of the EU.

It protects human life from the moment of conception and defines marriage as a union between a man and a woman. It lists the crimes of Communism and lifts the statute of limitations that protected the criminals of the Soviet era who despatched 600,000 Hungarians to concentration camps. Hungary’s transition to democracy is often called painless, because the Red nomenklatura saw the game was up, liquidated state assets and became the new rich. The Hungarian Socialist Workers’ Party dropped one word from its title and soon regained power: Ferenc Gyurcsány, prime minister from 2006 to 2009, was the former president of the Communist Youth Organisation. In a world where nonagenarian Nazis who should have been hanged in 1945 are carried into court in oxygen tents, why is it an outrage for Hungary now to target Red murderers? Well, er, because the right commits atrocities, the left commits mistakes.

Judicial activism is also being curbed by lowering the retirement age for judges from 70 to 62. The president of the Supreme Court requires at least five years’ Hungarian judicial experience, which eliminates the incumbent who instead has 17 years’ experience of going native in the European Court of Human Rights. Yet the biggest canard is that it is “undemocratic” for the government to gain influence within the Hungarian Central Bank. Why? Because elected representatives may overrule cronyism among the bonus-entitled classes – exactly what every European electorate yearns for in vain.

The Hungarian constitution reflects an awakening of cultural and moral sensibilities, a revolt against Brussels-directed integration and PC impositions. It is the product of a highly civilised nation reclaiming its heritage and autonomy. It should be an inspiration to the rest of Europe, marinated in moral relativism and political passivity. As this noble documents states, “we have an eminent need of spiritual and intellectual renewal”.