Akarva akaratlanul is belecsöppentem az USA elnökválasztási médiasodrásába, de ezt a föld bolygó lakói is mondhatják, mert minden fő hír eltörpült ez mellett. Pontosítva, akkor kaptam fel a fejem, amikor e-mail fiókomban ez egyik esélyes jelölt felkért, hogy támogassam kampányát és ötleteimmel lássam el stábját. OK, de nem vagyok amerikai állampolgár és indirekt érhet csak az amerikai állampolgárok döntése, mint az 1999-es lopakodós, hígított-dúsított urániumos égi áldás, no meg ha a tőzsde bedől és picinyke dinárom, forintom kigurul a zsebecskémből...
Innentől figyeltem oda, hogy a véleményem, ötletem, miért is lehetne fontos a nagy almában.
Figyeltem a két fő jelölt kampányát, stílusát, stratégiáját. Ellentétes kampány ment, bár próbálták a szakértők egybemosni és az alacsony részvétellel kieszközölni a Washingtonnak kegyes jelölt trónra állítását.
Technokrata kontra sikeres üzletember. Országos médiahálózat kontra szociális média. Érdekcsoportok kontra az államok kisembereinek érdekei. A sárdobálás a végére a non-plus ultra volt, de a háborúban és szerelemben mindent lehet a cél érdekében...
A fő pont amellyel Trump beelőzött a kisemberek, az átlag amerikaiak megszólítása volt. Egyértelműen fogalmazott és közérthetően, ami ellenszenvet váltott ki az értelmiségi elitben, de amit e kisebbség elfelejt: A többség dönt! Döntött!!!
Amerika mától váltott, felkelt a nap, ahogyan Obama elnök úr mondta, ha meg a legnagyobb demokráciáról van szó figyelemmel kísérjük a változásokat és az elpuffantott ígéretek beatártását, mert ugyebár akkor karakteres a jelölt, ha be tudja tartani és tartatni ígéreteit!
Isten óvd Amerikát és rólunk se felejtkezz meg!
Margit Zoltán
