"És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a
Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett,
azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a
kő marad."
Wass Albert - Üzenet Haza
Amennyiben a választások változtatnának is valamin nem írnák
ki őket, cseng a fülemben London egykori polgármesterének szavai.
Valójában így is van, ha valaki abban az ábrándban ringatja
magát, hogy a márciusi délibábos vasárnapon változni fog valami
az rögtön ébredjen fel, vagy addig ki se józanodjon.
Az eredmények már egyértelműek csak a statisztikusok
százalékai fognak picit mozogni. Magyarországon a FIDESZ viszi a
prímet, mögötte a Jobbikkal és a háta mögött a sereghajtó
többszörösen levitézlett baloldallal...
A Déli-végeken is egyértelművé vált a rangsor. A Haladók az
„elhunyt” radikálisok európai szappannal (Made in China)
tisztára suvikszolt jogutódjai lesznek a befutók. Mennyire igaz a
kommunikációs szakemberek tézise, hogy az átlag ember csak az
elmúlt három hónapra emlékszik és az emlékei csak az őt ért
családi vagy személyes dolgok vésetik be az agytekervényébe...
– Ezért fontos a kampánynak nevezett cirkuszos mutatvány, itt
el kell a pártok média kommunikátorainak hitetni a szerencsétlen
polgárral, hogy a döntés az ő kezében van! Ma egy átlagos
szerbiai állampolgár egyáltalán nem tudja kire szavazzon és ez
nem vicc! A diktatúra egy sínpárral arrébb vezénylése után
demokráciának becézték az elkövetkező társadalmi folyamatot,
de ez köszönő viszonyban sincs a demokratikus államberendezéssel.
Pártpolitikai szempontból a hatalom bűvkörében való maradás
ára az volt, hogy az államot háborúkba, nemzetközi izolációba
sodrók véres ingujja tisztára lett mosva! Ma e folyamat odáig
fajult, hogy a demokrácia zászlóshajója zátonyra futott, egykori
elnöke, kétmandátumos államelnök új pártot alapított és a
demokráciát elsüllyeszti a politika süllyesztőjébe. Ennek
ellenére a Demokrata Párt még ott lesz a parlamentben, de az öt
százalékos küszöbért kell, hogy harcoljon! Viszont a Szocialista
Párt nyugdíjasaival bravúrosan túlélte az elmúlt idők
politikai viharait, ravaszul megjátszotta a hatalomvesztést és ma
már újra talpra állt és kormányoz Szerbiában! Minő politikai
délibáb, ma azok magyarázzák mi a demokrácia, akik tűzzel-vassal
harcoltak ellene...
Bizarr a történet, de itt már mindenki mindenkivel frigyre
kelt,
mint a bordélyházban lámpaoltás után...
Az elszámoltatásnak nevezett bohózat az csak egy pár hónapos
luxus-vizsgálati fogságokban, avagy lábpereces házi-őrizetekben
merült ki és ezzel meg kell elégedni, mert az Isteneket nem illik
megbüntetni, hiszen a bűn az egyszerű emberi jogalap. Barátom
mondja folyamatosan: „Mit mélázol ezen? A birkákat nyírni
kell, mert így szokták meg! A farkas meg elveszi azt ami az övé,
mert neki jár...”
Még nincsenek meg a választási eredmények, de már megy a
pozíciók beágyazása. Egyértelműen, nagyképűen már a
tudtunkra van adva, hogy mi fog történni, nos itt esik a vakló az
üres kútnak és a vaktyúk is megtalálja a szeget, -mágnessel, ha
valaki még ne tudná!
Ki választ ebben az országban is? A nép? Á nem!
Szerbiában a szabad választások gyakorlata az a pártkatonák
triatlonra való kiképezése. Első diszciplína fogd az urnát és
ússz a politikai ellenfelek folyamában. Második diszciplína a
pártársadnak add át az urnát, aki kerékpáron folytatja az urna
útját. Harmadik diszciplína, fuss a megsemmisítőig és az új
urnával időben térj vissza a szavazó helyig. Az eredmény? A
pártod befutó és négy évig ismét dől a lé...
– Amennyiben politikai ellenfeled észreveszi, hogy az urna meg
lett szentségtelenítve, úgy cca. 30 000 szavazattal, akkor rögtön
elnöki fotelyőbe ültesd és az ügy le van rendezve római jogilag
úgy kéz kezet mos elven!
Mi történik a kisebbségi fronton?
A VMSZ be fog jutni a parlamentbe. Nem az érzelmek és nem a
józan ész diktálja a politika útját, hanem a klientúra. A
klientúra meg idestova 18 éve élvezi az előnyjogait e párt
támogatása által. Itt érdekességnek említeném a szenteltvíz
és tömjén füst találkozását a néhai vörös csillagos
könyvecskékkel, de tudjuk: A megtért bárány az, aki az előző
pártpolitikai életében farkas volt (következő életében ismét
az lesz)! Érdekes, hogy a jelöltetéshez átadott 13ooo ezernyi
támogatói aláírásból 2ooo ezerrel gond volt! E szám már túl
sok és a fent említett eszköztárat bővíti még egy
diszciplínával, ha nincs ki aláírjon, írd alá magad...
A többi magyar előjelű pártocska meg az olimpiai eszmét fogja
gyakorolni, fő volt a részvétel! Így ismét az összefogás
helyett a jó öreg széthúzás győzött, de ez így normális
mifelénk is! Itt a nándorfehérvári falfirka jutott eszembe: Aki
még ebben az országban nem bolondult meg az nem normális!
Miért írom ezt?
Egyszerűen azért, mert a még szavazásra fejét hajtó
délvidéki magyar, -szimplán, ha magyar emberre akar szavazni,
akkor az a VMSZ-re fog voksolni, még-ha egyáltalán nem egyezik a
politikájával! Az MRM-et egyáltalán nem értem, mert saját
pártpolitikáját sutba dobta, ezidáig kemény ellenzője volt a
VMSZ politikájának, annak pártérdek szövetségeinek, csakis a
magyar ember érdekképviseletét tartotta párt szemei előtt,
azután jött az MPSZ-es szemellenző, ezt követően bosnyákokkal
lép szövetségre, olyan naivul, hogy csak a lista harmadik
pozíciója lenne az övé!? Magyar ember bosnyákra voksol!? Az
elmúlt parlamenti leosztásban mit harcolt ki a bosnyák kisebbségi
elvtárs az itt élő magyaroknak? Semmit! Még a tized
visszaállítását sem!
– Vissza a kispadra tanulni, mondta néhai edzőm, ha az üres
kapuba nem lőttem be a labdát!
A VMDK is szintén zenész, addig vagyunk magyarok még szól a
nóta...hej, de keserű ez a nóta és legszomorúbb az a strófa,
hogy akkor tudunk összefogni, amikor összefogdosnak bennünket!
Hidegen fújnak a választási szelek, nagyon hidegen, itt már
minden magyar idegen...
MARGIT Zoltán
