Margit Zoltán: választás 2014

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: választás 2014. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: választás 2014. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. április 7., hétfő

Billegő kétharmad




Így oszlanak meg - a vasárnap éjszaka 1 óra utáni állapot szerint, 98%-os feldolgozottság mellett - a parlamenti helyek az egyes politikai erők között: 133 mandátumot nyerhet a Fidesz-KDNP (ami épp elegendő a kétharmados többséghez), a baloldali összefogás 38 képviselőt küldhet az új parlamentbe, 23 jobbikos képviselő kerülhet be és 5 LMP-s politikus lesz a következő parlament tagja. (portfólió.hu nyomán)

Összehasonlításképpen a 2010-es választás végeredménye:




Egyértelműen Orbán Viktor miniszterelnök úr megtartotta pozícióját. A pártot ért támadásokat ravaszul takarta el és a kampányból teljesen kiszorította, ez a politika. Kérdés most, hogy a kétharmad összejön e FIDESZ-nek a "komótos"  kormányzásra elegendő, amennyiben nem, -a nemzetet érintő ügyekben számíthat a Jobbikra, így „külső” kétharmaddal kormányozhat.





A Jobbik javított, bár Vona Gábor elégedetlen, nagyobb előrelépésre számított, ami be is jött, rengeteg helyen a baloldal elé került. Viszont igen jó alappal indul az EU parlamenti és őszre az önkormányzati választásokon.

A baloldal, bár második helyen áll, csúfos vereséget szenvedett el. Önmagukat hibáztathatják ezért, számtalan botrány, kapkodás, koncepció nélküliség, improvizálás jellemezte kampányukat, olyan semmit mondók voltak, így akartak kormányt váltani...

Az LMP meg a nagy túlélő lett, éppen hogy csak átbillent a lécen, de ott van. Az eddigi eredményeket csütörtökön fogja végérvényesíteni az Országos Választási Iroda.

MARGIT Zoltán

2014. március 11., kedd

Alakulatok és formációk (Meg hunmiféle-miegymás)



„Amikor az emberek félnek a kormánytól, az önkényuralom. 
Amikor a kormány fél az emberektől, az szabadság.” 

                                                                   (Thomas Jefferson)

Az öt kis magyar pártunkra vonatkozó (ahogy Kopeczky László mondaná) legutóbbi sziporkázó elméncséget a Vajdasági Magyar Szövetség eddigi köztársasági képviselő asszonya, Kovács Elvira fogalmazta meg, olyképpen, hogy: a VMSZ-nek programja van, a többinek meg csak pártvezére. „Ha megnézzük ezeknek a pártoknak a honlapjait, nem nyújtanak semmit, nem ígérnek ez alkalommal semmit.” Meg azért egy kis szavazótábora is akad még – gondolom én –, nyilván nem olyan tekintélyesen terebélyes, mint az ő VMSZ-üké (és nem is a belgrádi szerbek közül való, hanem vajdasági magyar), de mégiscsak van…

Ehhez a szédítő szellemi magaslathoz emelkedett fel aztán Pásztor István is – minden vajdasági magyar ember jóakaró jótevője és eszmei-politikai atyja –, aki egy jól irányzott félmondatával ügyesen lecsapta a szemünkről a hályogot. A maga tisztánlátásával utat mutatott minden eddigi tévelygőnek és minden kétséget kizáróan végre rendet teremtett a nemzeti előjelű politikai érdekvédelmi szervezeteink cirkuszi porondján. Egyik közelmúltban adott interjújában kertelés nélkül kimondta: a vajdasági magyaroknak csak egy politikai pártjuk van. Aki eddig mást gondolt erről, az bizony igen nagy tévedésben élt. Merthogy csupáncsak a Vajdasági Magyar Szövetség felel meg a PÁRT kritériumainak, a többi, a másik öt meg legfeljebb csak azt hiszi magáról, hogy párt, de nem az.  Hanem: alakulat illetve formáció. (Vagy: hunmiféle-miegymás. Teszem hozzá én.) Ő többfajta megfogalmazást használ, sokféle skatulyába próbálja meg begyömöszölni a VMSZ politikai ellenlábasait. Nevezi őket kalandoroknak, sőt mégámokfutóknak is.
Részlet a nyilatkozatából: „A VMSZ mindig óvakodott a politikai kalandorságtól, az ámokfutókkal való szövetségtől. Mi csak látszatra indulunk egyedül, civil szervezetek, értelmiségiek, egyháziak állnak ki mellettünk. A többi magyar párt? Van abban némi túlzás, amikor valaki ezeket az alakulatokat pártnak nevezi. Ők egymással sem tudtak összefogni: az egyik visszavonult, a másik a területi autonómiát Tadićtyal, Čanakkal, Petrovićtyal akarja megvalósítani a lista 40. helyéről, a harmadik és a negyedik a bosnyákokkal és a horvátokkal társulva a közös lista harmadik helyéről küzd a magyar érdekekért.”

Magyarázza ezt a hűvös fejjel, megfontoltan, bátran, ám mégis felelősségteljesen politizáló (ezek szerint: egyetlen) pártvezérünk, aki a hétvégén esedékes választások ürügyén a Szerb Haladó Párt oltalmába ajánlja a szakajtónyi vajdasági magyarságot. Jó farkaséhes farkasra bízza a magatehetetlen bárányt! Mit sem törődve azzal, hogy mégcsak ennek a politikai tömörülésnek a vezetői az igazi kalandorok és ámokfutók! Egyesek már tanúbizonyságot tettek erről a húsz évvel ezelőtti délszláv háborúk idején. (Alighanem éppen az akkori események miatt indítványozza most Vučić és Nikolić bíróság elé citálását Boszniában Omer Isović, az egykori boszniai hadsereg tagja és a hadirokkantak egyesületének későbbi elnöke. Jó az időzítése, éppen a szerbiai választások előtt.) Nem volt az olyan régen, hogy már ne emlékeznénk rá, micsoda dörgedelmet fogalmazott meg Aleksandar Vučić a NATO kilátásba helyezett légicsapásai kapcsán: „Ha megöltök egy szerbet, akkor mi megölünk száz muzulmánt!” (Hogy is lehetne az ilyesmit elfelejteni?!)

„Az, hogy én mit gondolok a haladókról, magánügy, az a fontos, hogy a választási programunkat hogyan valósítjuk meg. Egyezséget kell velük kötnünk. Tetszik vagy sem, ma már más a vélemény erről a pártról, mint három évvel ezelőtt” – hangzik továbbá az egyetlen magyar párt elnökének kinyilatkoztatása. Mondókájának azonban több szépséghibája is akad. Ha egy politikai párt tagságának, vagy netán az egész itteni magyarságnak a képviseletében szövetkezik és tervez együttműködést a horvátországi és a boszniai frontok egykori önkéntes harcosaival, az semmiképp sem lehet a magánügye. Ha szimplán magánemberként barátkozna az államelnökünkkel és társaival, talán még az sem számíthatna a kizárólagos magánügyének… Sokat elárul ez a mondat a közlőjéről. Egyet gondol és mást mond. Ha nem így lenne, nem is tartotta volna fontosnak mintegy közbevetni, hogy amit hisz a haladó társairól, az legyen/maradjon csak az ő magánügye. (Ezek szerint mégsem olyan patyolattiszták?)

Merem remélni, hogy vannak még olyanok a vajdasági magyarok soraiban, akiknek semmit sem változott a véleményük erről a pártról az elmúlt három évben (sem), és ha tartanak annak megerősödésétől/szélsőségességétől, akkor a félelmük jogos és megalapozott. Akik szerint a haladók már eddig is túlságosan előre haladtak, illetve többet haladtak a kelleténél.
Elnézve a leköszönőben lévő kormány első alelnökét, a Napnál is világosabb, hogy a lehető legmagasabbra szeretne felkapaszkodni, hogy kormányfői ambíciók fűtik, és még akár egy kisebb formátumú diktátor is rejtőzködhet benne. Nem lenne szabad szem elől téveszteni, hogy mégiscsak Vojislav Šešelj kádergyerekéről, neveltjéről van szó. Épp ezért nagyon is indokolt a hűvös bizalmatlanság, az émelyítő viszolygás és a hátborzongató félelem.

A jövendőbeli kormányfő – a választási készülődés hevületében – igencsak hamis reményeket ébreszt és táplál Szerbia népében, hogy nehéz idők jönnek ugyan, de van értelme a becsületesen végzett munkának, a küzdelemnek – közben pedig egyre zártabbá és elszigeteltebbé válik a társadalom, az adóharácsok kivetése nyomán nőttön nő az ínség, s ha majd a türelmük legvégén, tehetetlen elkeseredésükben az utcára vonulnak az éhezők tömegei, akkor nyugodt lélekkel rájuk küldi a rendőrséget. (Ennek jelei máris megmutatkoznak Újvidék és Szabadka esetében. Mindkét város polgármestere a kezelhetetlen közbiztonság és az elvadult bűnözés miatt a biztonsági szervek felügyeletének megerősítését kérte a város rendőrparancsnokától. Már ha hajlandóak vagyunk elhinni, hogy valóban ők indítványozták, és nem rájuk erőltették az egyenruhásokat! Van éppen elég rendőr mindenütt, csak nem teszik a dolgukat. Nincs szükség félelemkeltésre és a rendőrállam megteremtésére.)

Az igazi kérdés: akkor lesz-e majd, aki mindezért felelősséget vállal? Vagy akkor is azt mondja: „Hogy mit gondolok a haladó pártiak „köpönyegváltásáról”, meg a nyomorról és az erőszakról, az az én magánügyem…?”
Szabó Angéla


Irgalmazz nékünk Jézus herceg...

2014. február 18., kedd

Mérleg


"És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad."


Wass Albert - Üzenet Haza




Amennyiben a választások változtatnának is valamin nem írnák ki őket, cseng a fülemben London egykori polgármesterének szavai. Valójában így is van, ha valaki abban az ábrándban ringatja magát, hogy a márciusi délibábos vasárnapon változni fog valami az rögtön ébredjen fel, vagy addig ki se józanodjon.

Az eredmények már egyértelműek csak a statisztikusok százalékai fognak picit mozogni. Magyarországon a FIDESZ viszi a prímet, mögötte a Jobbikkal és a háta mögött a sereghajtó többszörösen levitézlett baloldallal...

A Déli-végeken is egyértelművé vált a rangsor. A Haladók az „elhunyt” radikálisok európai szappannal (Made in China) tisztára suvikszolt jogutódjai lesznek a befutók. Mennyire igaz a kommunikációs szakemberek tézise, hogy az átlag ember csak az elmúlt három hónapra emlékszik és az emlékei csak az őt ért családi vagy személyes dolgok vésetik be az agytekervényébe...

– Ezért fontos a kampánynak nevezett cirkuszos mutatvány, itt el kell a pártok média kommunikátorainak hitetni a szerencsétlen polgárral, hogy a döntés az ő kezében van! Ma egy átlagos szerbiai állampolgár egyáltalán nem tudja kire szavazzon és ez nem vicc! A diktatúra egy sínpárral arrébb vezénylése után demokráciának becézték az elkövetkező társadalmi folyamatot, de ez köszönő viszonyban sincs a demokratikus államberendezéssel. Pártpolitikai szempontból a hatalom bűvkörében való maradás ára az volt, hogy az államot háborúkba, nemzetközi izolációba sodrók véres ingujja tisztára lett mosva! Ma e folyamat odáig fajult, hogy a demokrácia zászlóshajója zátonyra futott, egykori elnöke, kétmandátumos államelnök új pártot alapított és a demokráciát elsüllyeszti a politika süllyesztőjébe. Ennek ellenére a Demokrata Párt még ott lesz a parlamentben, de az öt százalékos küszöbért kell, hogy harcoljon! Viszont a Szocialista Párt nyugdíjasaival bravúrosan túlélte az elmúlt idők politikai viharait, ravaszul megjátszotta a hatalomvesztést és ma már újra talpra állt és kormányoz Szerbiában! Minő politikai délibáb, ma azok magyarázzák mi a demokrácia, akik tűzzel-vassal harcoltak ellene...

Bizarr a történet, de itt már mindenki mindenkivel frigyre kelt, 
mint a bordélyházban lámpaoltás után...

Az elszámoltatásnak nevezett bohózat az csak egy pár hónapos luxus-vizsgálati fogságokban, avagy lábpereces házi-őrizetekben merült ki és ezzel meg kell elégedni, mert az Isteneket nem illik megbüntetni, hiszen a bűn az egyszerű emberi jogalap. Barátom mondja folyamatosan: „Mit mélázol ezen? A birkákat nyírni kell, mert így szokták meg! A farkas meg elveszi azt ami az övé, mert neki jár...”

Még nincsenek meg a választási eredmények, de már megy a pozíciók beágyazása. Egyértelműen, nagyképűen már a tudtunkra van adva, hogy mi fog történni, nos itt esik a vakló az üres kútnak és a vaktyúk is megtalálja a szeget, -mágnessel, ha valaki még ne tudná!

Ki választ ebben az országban is? A nép? Á nem!

Szerbiában a szabad választások gyakorlata az a pártkatonák triatlonra való kiképezése. Első diszciplína fogd az urnát és ússz a politikai ellenfelek folyamában. Második diszciplína a pártársadnak add át az urnát, aki kerékpáron folytatja az urna útját. Harmadik diszciplína, fuss a megsemmisítőig és az új urnával időben térj vissza a szavazó helyig. Az eredmény? A pártod befutó és négy évig ismét dől a lé...

– Amennyiben politikai ellenfeled észreveszi, hogy az urna meg lett szentségtelenítve, úgy cca. 30 000 szavazattal, akkor rögtön elnöki fotelyőbe ültesd és az ügy le van rendezve római jogilag úgy kéz kezet mos elven!

Mi történik a kisebbségi fronton?

A VMSZ be fog jutni a parlamentbe. Nem az érzelmek és nem a józan ész diktálja a politika útját, hanem a klientúra. A klientúra meg idestova 18 éve élvezi az előnyjogait e párt támogatása által. Itt érdekességnek említeném a szenteltvíz és tömjén füst találkozását a néhai vörös csillagos könyvecskékkel, de tudjuk: A megtért bárány az, aki az előző pártpolitikai életében farkas volt (következő életében ismét az lesz)! Érdekes, hogy a jelöltetéshez átadott 13ooo ezernyi támogatói aláírásból 2ooo ezerrel gond volt! E szám már túl sok és a fent említett eszköztárat bővíti még egy diszciplínával, ha nincs ki aláírjon, írd alá magad...

A többi magyar előjelű pártocska meg az olimpiai eszmét fogja gyakorolni, fő volt a részvétel! Így ismét az összefogás helyett a jó öreg széthúzás győzött, de ez így normális mifelénk is! Itt a nándorfehérvári falfirka jutott eszembe: Aki még ebben az országban nem bolondult meg az nem normális!

Miért írom ezt?

Egyszerűen azért, mert a még szavazásra fejét hajtó délvidéki magyar, -szimplán, ha magyar emberre akar szavazni, akkor az a VMSZ-re fog voksolni, még-ha egyáltalán nem egyezik a politikájával! Az MRM-et egyáltalán nem értem, mert saját pártpolitikáját sutba dobta, ezidáig kemény ellenzője volt a VMSZ politikájának, annak pártérdek szövetségeinek, csakis a magyar ember érdekképviseletét tartotta párt szemei előtt, azután jött az MPSZ-es szemellenző, ezt követően bosnyákokkal lép szövetségre, olyan naivul, hogy csak a lista harmadik pozíciója lenne az övé!? Magyar ember bosnyákra voksol!? Az elmúlt parlamenti leosztásban mit harcolt ki a bosnyák kisebbségi elvtárs az itt élő magyaroknak? Semmit! Még a tized visszaállítását sem!

– Vissza a kispadra tanulni, mondta néhai edzőm, ha az üres kapuba nem lőttem be a labdát!

A VMDK is szintén zenész, addig vagyunk magyarok még szól a nóta...hej, de keserű ez a nóta és legszomorúbb az a strófa, hogy akkor tudunk összefogni, amikor összefogdosnak bennünket!

Hidegen fújnak a választási szelek, nagyon hidegen, itt már minden magyar idegen...


MARGIT Zoltán



Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin