Margit Zoltán: 2012. 10. 07. - 2012. 10. 14.

2012. október 11., csütörtök

The basic requirements for the maintenance and development of the national identity of the Hungarian minority community in Vojvodina


Public summons to the Hungarian minority representatives, to the leaders of the mother country and to the Hungarian members of the European Parliament

The following facts could be stated concerning the Hungarian minority community in Vojvodina:
-the demographic and economic situation and the unemployment rate of the Hungarian minority community in Vojvodina has been deteriorating (even after the so-called democratic takeover in October 5, 2000) – the results of the October 2011 census concerning the nationality structure and distribution have not been published yet –, while the birth rate is decreasing, more and more young and educated people are moving abroad which consequently leads to the fact that the Hungarian minority population is growing old;
- in Vojvodina the unemployment rate exceeded the so far unprecedented 27 percent, and the unemployment rate among the Hungarian minority people is even significantly higher;
-fewer and fewer representatives of the Hungarian minority community are in charge of decision making in the significant decision-making organizations – (for instance, in Zrenjanin and Novi Sad) – which threatens their right for the proportional representation and equal opportunity in decision making –, the fact that more and more Hungarian contractors loose their real estates and arable land property increases the impoverishment of the community;
- the Hungarian minority political parties were unsuccessful on the 2012 Serbian elections and also there is a lack of agreement among them concerning the most vital political and social questions referring to their community;

As a result of the above mentioned serious problems, the Hungarian minority community in Vojvodina is increasingly ruled by despair, depression and lethargy. As we – the undersigned leaders of the Hungarian minority political parties, civil organizations and individuals – who took part on the September 27, 2012 meeting, feel responsible for not only our but our children’s future, we demand:

  1. Taking political actions against high unemployment rates – including investments that will create new and secure jobs – as well as provisions for creating better living conditions that would encourage the young members of the Hungarian minority community to stay in their birthplace to live, work and establish a family;
  2. From the Serbian government the full-scale national, territorial and personal autonomy of the Hungarian minority living in Vojvodina; based on our experience, there is a need for the modification of the Law on the National Councils to enable the real political self-governance of the national minorities in Serbia; as a next step, new democratic national council elections should be hold, based on the register of voters made and kept by the Serbian government, while taking into account the territorial distribution of the population;
  3. Not only the final decentralization of Serbia but its division into regions – by taking into consideration economic, geographic, ethnic and other vital principles – on the pattern similar to the EU; the Hungarian minority community in Vojvodina where creating majority should live in one administrative  district; as a part of the public administration reform, in accordance with the principle of subsidiarity township municipalities should be established; the complete restitution of the self-governing system of the Autonomous Province of Vojvodina, including legislative, executive and judicial jurisdiction.
  4. The integration of the MP places for the representatives of national minorities – assured by the Constitution of Serbia – into the electoral law; the assurance of the proportional representation of minority Hungarians in the decision-making, administrative and judicial institutions on all levels; the enactment of a new law on the election process of the MPs, which makes voting for individuals and political lists equally possible and where every candidate receiving, at least, 2000 votes is entitled to be ranked;
  5. The modification of the assimilation encouragement regulation about the annexation of Ada, Senta and Kanjiza to the territory of northern Banat; 
  6. The restoration of the municipal courts in Ada, Čoka, Kanjiža, Bečej, Temerin, Bačka Topola and Senta and the publication of the data concerning the national distribution of the employees at administrative workplaces; the right for the use of the Hungarian language  during office routine in the administrative organizations and the enactment of a law on the official language and letter use;
  7. The establishment of:
-a separate Hungarian education system – from kindergarten to university – based on the needs of the Hungarian minority population and taking into account the opinion of the representatives of the Hungarian minority parents;
- Hungarian mother tongue groups and courses at the University of Novi Sad;
-the independence of the primary shools in Torda and Novi Itabej presently belonging to the Serbian school centre;
- a new syllabus for teaching the state language (Serbian) as a non-mother tongue for the Hungarian mother tongue students. Also there is a strong need for the modernization of the existing language teaching course books and an erasure of any content referring to the condemnation of the national minorities;
  1. The liberty of the press, being independent both of the political parties and the Hungarian National Council;
  2. Specification of a deadline for finishing the construction works of the National Theatre in Subotica and the Europe Student Hostel in Novi Sad;
  3. Abolishment of the collective guilt decree from the October 6, 2011 Law on Property Restitution and Compensation;
  4. From the Serbian Parliament to adopt a declaration against the 1944-45 massacre concerning Hungarians in Vojvodina, to officially apologize and to provide the opportunity for the worthy commemoration; allow the erection of monuments for the victims of World War II in every settlement with mass graves, the re-opening of secret files and archives to help research on the war events as well as to allow access to the list of informants and to institute proceedings against the perpetrators of the atrocities alive;
  5. Putting an end to the settling of deported people mainly from Western Europe into the territories inhabited by the Hungarian minority community, because it would not only change the ethnic proportion of the population but would also make the public security worse;
  6. From the government of Serbia to ensure the effective investigation of the ethnic-based incidents and to consistently apply the law – regardless of any affiliation –  against the perpetrators, as well as the release of the Temerin prisoners, to those, who got unproportionally high, prison punishment;
  7. Taking into account the above mentioned issues of the native Hungarian minority and discuss them in the phase of the negotiations on Serbia’s European integration; we consider the adequate settlement of the most crucial questions in the Serbian-Hungarian, Hungarian-Serbian relations before Serbia becomes a candidate member state;
  8. We – the undersigned leaders of the Hungarian minority political parties, civil organizations and individuals – are going to monitor and call the Hungarian members of the Parliament to account for holding the brief and the realization of the above mentioned demands.

The aforesaid public summons will be sent to the Serbian and overseas press in Serbia and abroad, to Ivica Dačić, the Prime Minister of Serbia, to Štefan Füle, Europen Comissioner for Enlargement and European Neighbourhood Policy, to Jelko Kacin, Member of the European Parliament and rapporteur on Serbia's accession to the European Union, to the leaders of the mother country and to the Hungarian members of the European Parliament.

Novi Sad, September 27, 2012.

Political parties:

András Ágoston, Hungarian Democratic Party – Vojvodina (Vajdasági Magyar Demokrata Párt, president
Áron Csonka, Democratic Community of the Hungarians in Vojvodina (Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége), president
Bálint László, Hungarian Hope Movement (Magyar Remény Mozgalom), president
László Rácz Szabó, Hungarian Civil Association (Magyar Polgári Szövetség), president

Civil Organisations:

– ”Árgus” – Civil Assotiation for the Minority Rights of the Hungarians in Vojvodina (Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület), mgr. Antal Bozóki, president
– ”Barangoló” – Civil Organisation – Zenta (Barangoló Civil – Szervezet, Zenta), Éva Miklós, president
– ”Horizont” – The Union of the Hungarian Southern-Bacska and Srem Civil Organisations  (Horizont Dél-bácskai és Szerémségi Magyar Civil Szervezetek Szövetsége), Bátori József, president
– ”Nagy Sándor” – Assosiation of Monument and Tradition Protection, (Nagy Sándor Műemlékvédő és Hagyományápoló Egyesület, Ferenc Papp, president
– „Nagyapáti Kukac Péter" –Association of Hungarian Tradition Protection and Ethnography Research (Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat – Topolya, Kovács László elnök)
Student Fund Association – Novi Sad (Újvidéki Diáksegélyező Egyesület), Márton Matuska, president
– Hungarian Reader Association (Újvidéki Magyar Olvasókör), Mária Matuska, president
– Novi Sad Civil Choir (Újvidéki Polgári Daloskör), Ferenc Papp, vice-president
– Association of Hungarian Pedagogues of Vojvodina, (Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete), Margit Nagy, president

Individuals:

István Bálint, journalist, Novi Sad
Zoltán Margit, horticulturist, Csóka
Béla Muhi, professor, Újvidék
Judit Rontó B., mgr., teacher, Torda
Angéla Szabó, journalist, Csantavér
Sándor Zavarkó, mgr., Novi Sad
Karolina Magyari, lawjer, Novi Sad

Comment: 

Individuals who agree with the content of the above public summons may feel free to sign it on the following link:


Till oktober 11 th, 2012. this document was signed by 218 people.


Csicsókai füstbement terv



Ég a napmelegtől a kopár szík sarja*,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a
tors** közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.

                                    Arany János - Toldi

Füst előttem, füst utánam (Fotó:Facebook)

A Csókai teremtéspusztulás kilencedik része

Csicsókai hóbort lett a gyújtogatás. Egyesek tényleg imádják Prométeuszt a tűz csiholóját és élnek ebbéli szándékukkal, hol itt – hol ott. Égett itt a tűzkőhalom kopjafa utánzatostúl, az „őrzött” szemétlerakó, amely éppen akkor gyulladt fel „ismeretlenül”, amikor az őr-pajtás pájinkáért vót! Nem kell elfeledni a téglagyár nevezetű gödröt sem, ahonnan ömlik a metán és vízen meggyújtva is ég, de ég a tarló, -mely atyókfia-gyújtogató lábába került, mert nem vette észre, hogy a gumicsizmája időközben jól áthevült...

A gyermeknek mondják: Ne játsz a tűzzel! A gyermeknek igen, mert még nem érzi a veszélyes elem pusztító erejét, de a csicsókai felnőtt az más, ő az elemek felett van, de gyorsan rájön, hogy mégsem, akkor már bajban van, bár már nem gyermek és Csicsókán minden mese új, még a hétfejű húsgyári sárkány története is, amelyet négyévenként választások alkalmával mesélnek el...

A messzemenően híres gazdaság az ezredfordulóval kimúlt Csicsókán, most azzal kell sáfárkodni, ami a csicsókai vincelléreknek*** megmaradt. Mivel a vincelléreknek észből van többlet (Móra ferenc után szabadon), ész-t kell árúba bocsájtani, csak egy a baj, hogy a vásárló, avagy pénzét Csicsókába befektető sehogyan sem akar megérkezni, valahol igaza is van, mert ki akar elvenni egy fogatlan, vén csicsókai banyát, aki folyton tűzel a nyelvével vagy kukorica csutkájával....

Ég a terjáni Holt-Tisza ág
Fotó: Gergely József - Magyar Szó

Immáron a terjáni temető közvetlen közelében lévő kiszáradt Holt-Tisza ágban tőzegesedett disznó-trágya gyulladt meg ismeretlen oknál fogva! A terjáni temetőn, az őseinken átfolyó trágyaléről van szó! Az őseink bosszúja a hanyag, mihaszna útókor felett? Érdekes, hogy a füst Csicsóka felé terjeng a szellemfaluból, arra felé, ahol Terján pusztulását megírták, majdan „magyar” emberek végrehajtották! Az a Terján, amelyről a jelenlegi csicsókai vezetés sem akar tudni, pedig egy éve igérgették a ledőlt, enyészetnek esett, nyárfából készült „Napsugaras szilfakereszt” újbóli felállítását! Mindenféle dáridóra, utazgatásokra, üdülésekre van pénz az ősökre nincs, pedig aki a múltját nem tiszteli, annak kétséges jelene és jövője nem lészen!

Mi maradt? A természet, az életkörnyezet, ezt kell árúbabocsájtani, mert a globalizált világban van környezetszennyezés, akkor Csicsókának is kell ilyen, talán csak nem maradunk le a kortól?! Így reggelenként New York-i szmogra ébredtünk és a vasútállomást metrónak nézhettjük.

A közbeszédben új tűzfészekre leltek Csicsókán, mert az új mégiscsak új! A spanyol sorozatokban is az új a ropogós ugyebár! Kimentem a csicsókai piacra eligazítás gyanánt, hogy tudjam mi történik a dimenzióban, odafordultam a dimenziókat jól ismerőhöz (csicsókai 3D =1D piac, 2D kocsma, 3D kulturált ház):

-Tudja lelköm Leonció, hogy szerette Lűsziszitát, csak az a fránya Drákó ne lönne, aki folyton bekavar!

-Tudja e néném ki az elnök? Igen, lelköm az Orbán Viktor!? Várjá mán, nálunk?! A Boris! (…)

-Kedves néném a Boris már rég elment, csak a tehén emléke maradt, amelyet az elnökválasztási kampányban csókolgatott, melyet a sárga mezű újgazdáknak osztogatott...

-És nálunk néném itt Csicsókán?

-Várjá mán, te most ugratsz engöm! Nem az Áder János, mert az szép embör, de ennek is van bajsza, mög Szögedre jár hallom én, de nem piros paprikát árulni a hírős Cserepes sori pijacon! Nekünk mög itthaggya a bűzt! Mög a sok lik-lukat, amit mostan ásogatnak mindönfölé! A kampányban azt modta most indul a húsgyár, de azt nem mondta hova! Mög ígérte, hogy vágni fognak az állatorvos kollégájával, de lelköm itt mán csak jópofát fognak vágni, mert jószág az nincs, hijába mönnek a pénzéhös községiek összeírni azt!

Érdekessége a történetnek, hogy a délivégeken a királytévé után a zéró tévéket nézik az itt élő magyar emberek...Teljességében, van egy párttévé is Pannónia síkságán!

Mitől "bűzlik" Csóka?

Apropó a pártújság az elmentél józan ész laptánácsával karöltve lehozta az elnök ezeregy éjszaka meséit, szóvolt bűzről, tűzről, közmunkás-gödör ásásról (három munkás / hat főnök...) gazdátlanságról, szemétről, amelyet a szabadkaiaknak akarnak alyándékozni. Meg arról, hogy hét millát nem tudnak csepfolyósítani, mert a főmufti nem engedi efféle sarcolását a csicsókai népnek. Nem volt szó arról mennyiért adták el a tartományi képviselői mandátumot stb.Továbbá, hogy a koaliciós partnerrel újra bevezették a csodás egypártrendszert és immáron nyolc éve gyakorolják. Időnkét a fotelyő körül eljátszanak, mint a gyermekek az óvodában, hogy ki ül bele...

Valójában az egész egy politikai böszme, melyet hadd ne mondjam ki fejlesztett tökélyre! Tipikus, mindenbe való kontárkodás és a megoldás kikerülése. Olyan időket élünk, hogy szükség van olyan emeberekre, akik nem avatkoznak bele a munkájukba. Voltak a történelembe bábkirályok nos Csicsókának is lehet bábelnöke...

Kié a hatalom? Akiről elhisszük, hogy az övé! Igen, rögtön tévedtünk, mert az övé sem...

Csicsókán füstbe ment a terv, pusztul ami hasznosítható, tönkre megy ami néha jó is volt. Mi maradt, gödör, szeméttelep, füst, dölyfösködés, önámítás, önimádás, hajbókolás, talpnyalás...

Vannak szebb dolgok is a világon és szebb füstbement tervek:

Egész uton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék...
Röpült felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.

                             Petőfi Sándor

                  (Dunavecse, 1844. április.)

Margit Zoltán


* Levágott gabona töve.

** Lekaszált gabonának fölben maradt csonkja, torzsa.

*** A vincellér régebb a szőlők kezelésével és megőrzésével, illetve nagyobb szőlőknél az azokban előforduló munkák felügyelésével megbízott személy volt, aki az állandó cselédek sorába tartozott, és szabad lakáson kívül rendes éves fizetést kapott, amely vagy kizárólag készpénzből, vagy készpénzből és terménybeli járandóságokból szokott állni. Jelen esetben csicsókai polipatikus.

2012. október 10., szerda

Öreg október



Dsida Jenő

Be jó lenne még azt mondani mindig:
szívem fürösztik tavaszi kegyek.
A napsugár is éget,
virágosak a rétek
és holnap kirándulásra megyek.
Be jó lenne egy szép kézlegyintéssel
elintézni az egész őszi dolgot:
- Eh, nem fél, aki bátor,
csak rövid nyári zápor
és boldog marad mindig, aki boldog.
De hiába, már nincs levél a fákon,
halk tűz robogja be a tűzhelyet,
felhők – mint soha régen -
bóbiskolnak az égen,
s már nem lehet, már nem lehet…


2012. október 8., hétfő

Elavult jelentés



Kisebbségjogi jegyzet

            A Tartományi Ombudsman 2011-re vonatkozó jelentését vitatta meg – egyebek mellett 

– a Tartományi Képviselőház az október 4-i ülésen.
Az ombudsman intézményéről szóló tartományi határozat 37. szakasza szerint a jogvédő „évente egyszer, legkésőbb március végéig jelentést tesz a Képviselőháznak az előző évi tevékenységéről, az emberi jogok állapotáról és a tartományban a jogbiztonságról”. A jelentés kötelező része a nemzeti kisebbségi jogok megvalósulása is, amelyet az ombudsman illetékes helyettese készít el.

Felhívtam a képviselők figyelmét arra, hogy ne az ombudsman munkáját, hanem a közigazgatási szervek munkáját véleményezzék a vita során, hiszen a jelentés tárgyát sem az ombudsman munkája képezi. Ettől mégis számos képviselő eltért felszólalásában. Azt sem értették sokan, hogy az ombudsmani jelentést a képviselőház csak tudomásul veszi, nem szavaz róla – értékelte a vitát a sajtónak adott nyilatkozatában Muškinja Heinrich Anikó, tartományi ombudsman.

Beismerő vallomás


Az ombudman ilyen megnyilatkozása több szempontból is bírálható. 
Egyrészt, mert a tartományi képviselőknek – a jelentés kapcsán, de egyébként is jogukban áll véleményezni az ombudsman munkáját, hiszen éppen a Tartományi Képviselőház által létrehozott intézményről van szó. Ezt bizony illene tudni Muškinjának. Az évi jelentés megvitatása pedig éppen jó alkalom az ombudsman munkájának az értékelésére, sőt még a leváltására is, ha a képviselők nincsenek megelégedve azzal. (Év közben bírálat érte az ombudsman munkáját például a temerini magyar oktatás helyzetének rendezésével kapcsolatban.)

Másrészt, annak semmilyen értelme nincsen, hogy a Képviselőház csak „tudomásul vegye” a jelentést. Ha ezt így fognánk fel, akkor az ombudsman írhatna bármit, a Képviselőháznak arra is rá kellene bólintani. Az évi jelentés fontossága éppen abban van, hogy a képviselőház betekintést nyerjen az ombusman munkájába és a társadalmi folyamatok alakulásába.
Az sem hallgatható el, hogy a Tartományi Képviselőház még mindig – habár az első ombudsmant még 2003. szeptember 24-én nevezte ki – leginkább csak formailag tűzi napirendre az éves jelentést és nem fogalmaz meg álláspontokat az intézmény munkájával kapcsolatban.

Erre utal az is, hogy a Képviselőház csak október 4-én tűzte napirendre a tavalyi jelentést, amikor az már jórészt elvesztette az aktualitását. Vukašinović Éva, az ombudsman kisebbségügyi helyettese ezt el is ismerte a kisebbségi média helyzetéről tett ombudsmani jelentés (október 2-i) megvitatásakor a vajdasági parlament tájékoztatási bizottságának ülésén:

A jelentést akár idejétmúltnak is nevezhetnénk, ha azt vesszük figyelembe, hogy már 2012 októberében járunk, s a választási procedúrák miatt egészen máig elhalasztódott annak megvitatása. Azért lehet hálátlan dolog az év vége felé nyilatkozni kisebbségi jogokról, mert időközben sok minden megváltozhat – mondta Vukašinović.

Egeresi ébredezik?


           Az ombudsman jelentéssel kapcsolatban Egeresi Sándor, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) képviselőcsoportjának vezetője – a Magyar Szó tudósítása szerint – közölte, hogy az „reális képet formál a kisebbségi jogok jelenlegi helyzetéről, s síkra szállt amellett, hogy a tartomány továbbra is dolgozzon az etnikai közösségek számarányának megfelelő foglalkoztatás elérésén”. (Hogy Egeresi értelmezésében mit jelen a „reális kép”, azt azonban csak találgatni lehet. Ha pedig a tartomány továbbra is így dolgozik – ahogyan azt Egeresi szorgalmazza – akkor bizony soha nem javul ez a helyzet.)  

Felszólalásában Egeresi rámutatott, hogy „a tartományi szervekben tavaly 1328 foglalkoztatott volt, ennek a nemzetiségi összetétele például: 87 vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ami 6,55 százalékot tesz ki. Ha figyelembe vesszük Vajdaság nemzetiségi összetételét a 2002-es adatok szerint – a tavalyi népszámlálási adatok még nem ismeretesek – 14,28 százalék a magyar, tehát alulreprezentált a vajdasági magyar közösség” – közölte a Pannon RTV.
Nincsen abban az égvilágon semmi új, amit Egeresi mondott. Aki évről évre kíséri az ombudman jelentéseit, könnyen megállapíthatja, hogy a tartományi közigazgatás nemzeti összetételében 2000 után sem történt semmilyen lényegi változás. Annak ellenére, hogy a VMSZ tíz évig adta a nemzeti kisebbségi ügyekkel foglalkozó minisztert,ifj. Korhecz Tamás személyében (aki utóbb a Magyar Nemzet Tanács elnöki tisztségébe emelt).

Az újdonság csupán az, hogy Egeresi Sándor felszólalásával most megerősítette a tartományi közigazgatás kedvezőtlen nemzeti összetételére vonatkozó adatokat. A kérdés csupán az, hogy hol volt eddig Egeresi, aki immár a hetedik mandátumát tölti a Tartományi Képviselőházban? Mit tett annak érdekében, hogy a magyarok a lakosságban jelenlétük arányában legyenek foglalkoztatva a közigazgatásban? Lehet találgatni…

Nem véletlen, hogy a vajdasági magyar pártok és civil szervezetek a (VMSZ nélküli) szeptember 27-i tanácskozásukon elfogadott,  a vajdasági magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményei c. , a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz az Európai Unió magyar képviselőihez intézett felhívásban követelik „az arányos részvételt a döntéshozatali intézményekben, a közigazgatási és igazságügyi szervekben, a közvállatokban, valamint a belügyi hatóságokban – minden szinten”.

Bozóki Antal
Újvidék, 2012. október 8.


Kapcsolódó írások:

1. Egeresi: nem leszek elnök, http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/13633/, 2012. június 8. [15:52]
2. v.ár: Összehangolatlan jogszabályok, Magyar Szó, 2012. október 3., 5. o. 
3. Pannon RTV: Kevés a magyar a tartományi intézményekben,
4. Virág Árpád: Kiemelkedő teljesítmény, lehangoló körülmények, Magyar Szó, 2012. október 5., 1. és 5. o.



2012. október 7., vasárnap

Szégyen




Kisebbségjogi jegyzet

Szeptember 27-i ülésén a Magyar Nemzeti Tanács – 15 hónapos (megfelelési) próbaidő után – Varjú Mártát nevezte ki egyetlen napilapunk, a Magyar Szó főszerkesztői posztjára.
Székfoglalója alkalmából a főszerkesztő – inkább ne mélyedjünk most bele eddigi munkájának elemzésébe – a lap szeptember 29-i számában Az olvasóhoz c. írásában hangoztatja: „Számomra a legnagyobb kihívás mégis az, hogy az olvasó elvárásának eleget tegyek. A Magyar Szó a vajdasági magyar közösségnek és közösségről szól.”

Azon a napon, amikor Varjú Mártát megtették főszerkesztőnek, Újvidéken négy vajdasági magyar párt és nyolc civil szervezet tanácskozást tartott közösségünk helyzetéről. (Az ülésen – a meghívás ellenére – a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői nem vettek részt.) A részvevők elfogadták A vajdasági magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményei c. felhívást. Az aláírók dokumentumot, amelynek alkalmazástól közösségünk helyzetének javulását várják, a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz az Európai Unió magyar képviselőihez szándékoznak eljuttatni. A mai napig az okiratot az interneten Petition for the maintenance of the national identity of the Hungarian minority community in Vojvodina már 200 aláírással támogatták a világ szinte minden részében élő magyarok. 

Az összejövetelről tudósított az újvidéki közszolgálati rádió és televízió is. Nem úgy a Magyar Nemzeti Tanács irányítása alatt lévő napilap. A Varjú Márta vezette szerkesztőség még arra sem tartotta érdemesnek az egybegyűlteket, hogy képviseltesse magát az eseményen. Mert eseményről volt szó, hiszen ritkán kerül sor a pártok és a civil szervezetek találkozójára, hát még olyanra, amelyen mind a négy párt és a civil szervezetek elnökei egyszerre vannak jelen. Ezt tartja Varjú Márta „a vajdasági magyar közösségnek és közösségről” szóló tájékoztatásnak?

A Magyar Szó nemcsak, hogy az ülésről nem tájékoztatta közösségünket, de a mai napig egy sort nem közölt az ülésen elfogadott felhívásról. Annak ellenére, hogy egy olyan dokumentumról van szó, amely tartalmazza a magyar közösségnek a május 6-i választásokon a helyi önkormányzatokba, a Tartományi Képviselőházba és a szerb parlamentbe választott magyar képviselők, az anyaországi vezetők és az Európai Unió magyar képviselői iránti követeléseket.  Ez lenne az olvasó „elvárása”? Vagy a főszerkesztő határozza meg azt?

Az újvidéki Dnevnik napilap viszont fontosnak tartotta, hogy beszámoljon az ülésről a szerb közvéleménynek. A magyar olvasók tehát a szerb nyelvű napilapból tájékozódhattak a pártok és a civil szervezetek közös követeléséről. Még a boszniai Szerb Köztársaság Srna nevű hírügynöksége is érdeklődött a dokumentum iránt.  

A Magyar Szó ilyen tájékoztatásra és szerkesztéspolitikára nincsen más megfelelő kifejezés, mint a szégyen. Ezen csak a dokumentum 8. pontjának érvényesítésével lehet változtatni, miszerint az aláírók követelik „a sajtó szabadságát és a pártoktól, valamint a Magyar Nemzeti Tanácstól való független és tárgyilagos tájékoztatás biztosítását”. Erre viszont – s ezt az utóbbi 15 hónap is igazolja – Varjú Márta és csapata nem alkalmas.

Bozóki Antal
Újvidék, 2012. október 7. 


                                                     Dnevnik, 2012. október 3., 2. o.

Sógor, koma, jó barát...


Szerbiai foglalkoztatási helyzetkép:

A fiatalok foglalkoztatásával pedig a cégek jó üzletet csinálhatnának A hivatalosan nyilvántartott 760.000 munkanélküli polgárral Szerbia élen jár a régióban, de Európában is, már ami a magas munkanélküliséget illeti. A szakemberek becslése szerint amennyiben ez a folyamat folytatódik, Szerbia néhány év múlva világviszonylatban ötödik lehet a munkanélküliek számát illetően. Az országban uralkodó rossz gazdasági helyzet, a gyenge gazdasági mutatók és az alacsony termelékenység ellenére is Szerbiában elvétve vannak pozitív példák is a fiatalok foglalkoztatása terén. Azok a cégek, amelyek emellett döntenek, úgy vélik, ez a lépés többszörösen is megtérül.

Az európai országok többségétől eltérően Szerbiában a szakmai képzettség, az egyetemi diploma, de akár a doktori titulus sem elegendő ahhoz, hogy valaki munkát találjon. Nem ritkaság, hogy a tudományok doktora taxisként keresi meg a betevőt, a diplomás közgazdász pedig kínai árut kínál a bolhapiacon. Már régebb óta bevett gyakorlat az, hogy a fiatal diplomás szakemberek akár néhány évet is várnak arra, hogy első ízben munkába állhassanak.

Annak ellenére, hogy Szerbiában a sokéves gyakorlat azt mutatja, hogy munkához egyedül csak politikai, szerelmi vagy rokoni kapcsolatok útján lehet jutni, vagy akkor "ha van ismerős", kis számban ugyan, de vannak pozitív példák is a fiatal szakemberek foglalkoztatására, ám erre többnyire a magáncégek vállalkoznak. És a kisszámú külföldi cég.
"Ezt a munkaerő potenciált a vállalat célkitűzéseivel összhangban lehet irányítani. Minden pillanatban felkínálható nekik az, hogy szakosodjanak egy bizonyos területre. A tapasztalt, idősebb munkaerővel ez egy kicsit nehézkesebb, ezért mi úgy döntöttünk, hogy ezt a módot választjuk céljaink, beleértve anyagi eredményeink megvalósítására", mondta a Szabad Európa Rádiónak nyilatkozva Biljana Bogovac, a Pricewaterhouse Coopers könyvvizsgáló és gazdasági tanácsadó cég belgrádi fiókvállalatának igazgatója, aki a cégbe szívesebben alkalmaz fiatalokat.

Mi minden kell ahhoz, hogy egy fiatal szakember olyan munkához jusson, amilyent szeretne és hogy saját szakmájában dolgozhasson? Az egyetem befejezése - most úgy tűnik - a dolog könnyebbik része, hiszen csak ezután jön a feketeleves. A munkaadó elé a fiatal diplomás általában üres munkaéletrajzzal érkezik, ami nem jó és a világban ez nincs is így. A fiatalok ott már egyetemista korukban aktívak, az egyetem mellett különféle kurzusokat fejeznek be, ezekhez kapcsolódó munkákat is végeznek és így mire első munkahelyükre pályáznak, már rendelkeznek némi tapasztalattal, ami az életrajzban is jól fest, s ami adott esetben kiemeli őket a többi jelentkező közül.

Időről időre Szerbia szerte szerveznek a fiatalok részére állásbörzét, a szervezők állítása szerint viszont a jelentkezők alig 30 százaléka talál ilyenkor munkát.

A Világgazdasági Fórum adatai szerint Szerbia az igazgatás és vezetés szakmaiságát tekintve a világ 144 országa közül a 135. helyen áll. Ennek legfőbb oka kétségkívül a kapcsolatokon keresztüli elhelyezkedés, amely főként a nagyszámú közvállalatot érinti, ahol politikai és rokoni kapcsolatok révén magasra lehet felkapaszkodni minden különösebb szakértelem nélkül, magyarázta Saša Đogović közgazdász. Az ilyen szelekciórendszer végzetesnek is mutatkozott a szerbiai állami és államosított vállalatok esetében, teszi hozzá.
"Ha valaki az ön cégében az első munkahelyét kapja meg, bizonyos idő múltán megszerezheti a lojalitását is. A vállalat, különféle tanfolyamokon, tréningeken és gyakorlati munkán keresztül tovább iparkodik az illető szakképesítésén, befektet az adott személybe, hogy később képes legyen az önálló döntéshozatalra és a cég vezetésére. Ez a piacgazdasági körülmények között normális dolog. Pontosan a fiatal szakemberek az energikusabbak, kreatívabbak és bátrabbak meghatározott döntések meghozatalakor, az idősebbektől eltérően, akik már adott esetben 'elhasználódtak', kiégtek, de arra kiválóan alkalmasak, hogy tapasztalataikat átadják fiatalabb kollégáiknak", vázolta fel a követhető megoldást Saša Đogović.

Az eddig hatalmon lévők számtalan ígérete arról, hogy kiemelt figyelmet fordítanak a fiatalokra, hogy programokkal segítik munkába állásukat, rendre csak ígéret maradt, konkrét eredményeket nem hozott. A fiatalok, ha munkát akarnak találni, mégpedig ebben az országban, s nem külföldön, csakis saját leleményességükre, kitartásukra, tudásukra számíthatnak. 

Szabad Európa Rádió



Miből is él Szerbia jó része ha munka nincs az országban?

Másfél milliárd eurót küldtek haza a külföldön dolgozó szerbiai vendégmunkások az év első hét hónapjában – írja a Novosti. Ez 13 százalékkal kevesebb, mint a korábbi években. Pontos adatok viszont nincsenek, mert sokszor nem bankon keresztül érkezik a pénz. A következő nagyobb pénzhullám a téli ünnepekben várható. Tavaly összesen 2,9 milliárd euróval támogatták a rokonokat külföldről. A statisztika szerint a külföldön dolgozók most jobban takarékoskodnak, mint korábban, és a mély gazdasági válságban lévő országokból, például Portugáliából, Spanyol- és Görögországból többen vissza is tértek Szerbiába. A Világbank kimutatása szerint 2000 és 2010 között mintegy 43 milliárd euró vándorolt az országba, kétszer több mint a direkt külföldi beruházásokon keresztül. Három- és négymillió közé tehető a külföldön élő szerbek száma, legtöbben öt-hatszázezren Németországban, mintegy 300 ezren Ausztriában, 200 ezren Svájcban és további 130 ezren Franciaországban élnek. A kilencvenes években körülbelül 150 ezer fiatal értelmiségi hagyta el az országot. 

B92 

Itt már az "Iron Man" sem tudna mit csinálni...


Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin