Margit Zoltán: Kisebbségjogi jegyzet

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kisebbségjogi jegyzet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kisebbségjogi jegyzet. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. június 22., vasárnap

Új zaklatási formák - KI FIGYEL A KISEBBSÉGI JOGSÉRELMEKRE?




Amikor Szerbiában a nemzeti kisebbségi jogokról van szó, általában – de a hivatalos jelentésekben is – a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás, valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználatot említik. Ezzel valójában a kisebbségi jogokat (le)szűkítettik, miközben azok kiterjednek az élet minden más területére is.
Ahhoz, tehát, hogy egy nemzeti kisebbség valós helyzetét meghatározzuk, jogainak érvényesülését elemezzük, ismernünk kell az adott közösség életkörülményeit, anyagai, társadalmi és minden egyéb helyzetét is.

„További hanyatlás”

A Tartományi Ombudsban a legújabb, 2013. évre vonatkozó jelentésben azt írja, hogy „az előző évhez viszonyítva, a nemzeti kisebbségi jogok állapota Vajdaság AT területén változatlannak értékelhető. A nemzeti kisebbségi jogok jogi és intézményes kerete kielégítő, de a jogszabályok alkalmazása a gyakorlatban nagy nehézségekbe ütközik. A nehézségek néha az eljáró hatóságok tájékozatlanságából, máskor a törvényes rendelkezések ’indokoltságának’ tetszés szerinti értelmezéséből és a jogszabályok egy része alkalmazásának elkerüléséből erednek, de voltak olyan esetek is amikor elutasították az imperatív jogszabályok alkalmazását.”[1]

A Muškinja Heinrich Anikó tartományi jogvédővel ellentétben, aki eléggé óvatosan (és kérdés, hogy mennyire pontosan) fogalmazott, Saša Janković köztársasági ombudsmannak „volt annyi bátorsága, hogy az új jelentésében közölje: Szerbiában 2013-ban nem volt kielégítő az emberi és kisebbségi jogok betartása, sőt ezen a téren az előző évhez képest további hanyatlás észlelhető”.[2]

            A kérdésre, ha Ön ombudsman lenne, hogyan értékelné a kisebbségek tagjainak helyzetét?, a Vajdaság Ma internetes hírportál körkérdésében részvevők 38,9% „elfogadhatatlan”-nak, 31,3 %-a pedig a 2-el minősítette.  Ez azt jelenti, hogy a május 31-én kezdődött véleménykutatásban résztvett 499 szavazó 70,2%-a elégedetlen a nemzeti kisebbségi jogok szerbiai állapotával.  

5 (példás) - (5.0 %)
4 - (3.4 %
3 - (21.4 %)
2 - (31.3 %)
1 (elfogadhatatlan) - (38.9 %)[3]

Ennek ellenére, a kellő helyzetismerettel nem rendelkező külföldi politikusok, mint legutóbb Miroslav Lajčak szlovák külügyminiszter, úgy értékelik, hogy „Vajdaság modellként szolgálhat az egész Európai Unió számára, amikor a különféle nemzetek békés és toleráns együttéléséről van szó”,[4] miközben a kisebbségek nem érzik jól magukat a saját hazájukban.

A jogsérelmek új formái

            A vajdasági magyarokat, az utóbbi időben, az egyébként is mindenkit általánosan érintő társadalmi, gazdasági stb. problémák mellett, mint amilyen a munkanélküliség, a szegénység és a nincstelenség eluralkodása, olyan események is terhelik, amelyek egyre jobban kihatnak a közösség életének egészre, vagy az egyes települések lakóinak mindennapjaira.

            Az utóbbi években számos nemzeti alapon történt verekedés vagy fizikai leszámolás bolygatta fel és tette tönkre az érintett magyar családok életét Adán, Óbecsén, Szabadkán, Temerinben, Újvidéken, Zentán, Zomborban… Az egyes incidensek miatt indított bírósági eljárások még mindig nem fejeződek be. Hogy ezek az incidensek most mennyire vannak jelen, nem lehet megállapítani, vagyis csak a drasztikusabb eseményekről lehet értesülni,[5] mivel 2011 óta erről a hivatalos szervek nem tettek közzé adatokat.
Újabban riasztó híreket közöl a sajtó a többségében magyarlakta falvakból a zaklatások új megnyilvánulási formáiról is:

Lopások és rablások keserítik meg a lakósok életét. Leginkább éjszaka törnek be idős emberekhez, akiket nem csak, hogy kifosztanak, de súlyosan bántalmaznak is.[6] A legtöbb ilyen esetről Csantavérről, Muzslyáról,[7] Péterrévéről és Bácsföldvárrólszámoltak be. A helyzet bizonyára nem sokban különbözik a más, magyarlakta falvakban sem (csak éppen lehetséges, hogy ott nem élnek hivatáselkötelezett újságírók).
            Ha például valaki a Google keresőprogramba beírja a „rablások Csantavéren” szavakat a következő eredményt kapja:

margitzoltan.blogspot.com/.../penz-ekszer-elelemrablassorozat.h...
2014. máj. 6. - Újabb betörési hullám kezdődött nemrégiben Csantavéren. A bűncselekményekben érintett családok elmondása alapján megállapítható, hogy ...

pannonrtv.com/web/?p=34713
2012. dec. 6. - Újabb betöréses rablás történt Csantavéren. Számítógép, óra, hegesztő és a régi idők zenéi – ezek voltak a legutóbbi csantavéri betörés ...

pannonrtv.com/web/?p=135740
1 napja - A csantavéri Szalkai Erzsébetet álmában támadták meg a rablók. A kert felől közelítették meg házat, és az ablakon keresztül mentek be.

hetnap.rs/cikk/Rablas--nagyban-12639.html
2012. okt. 10. - Hétnap Körkép Csantavér, Nagyfény, Békova, Szabadka, rablás.

www.youtube.com/watch?v=6bDgvcFFmXU
2012. dec. 6. - Feltöltötte: Pannon RTV
Újabb betöréses rablás történt Csantavéren ... 2014 03 10 Csantavérenmindennaposak a betörések, most a ...

www.youtube.com/watch?v=r4B7xmlyosI
2014. márc. 10. - Feltöltötte: Pannon RTV
2014 03 10 Csantavéren mindennaposak a betörések, most a .... Újabb betöréses rablás történt Csantavéren ...

www.delhir.info/delvidek/.../7184-csantaveri-zsivanyok-akadtak-horogr...
2013. ápr. 25. - A szabadkai rendőrség letartóztatott két szabadkai környékbeli polgárt, akik alaposan gyanúsíthatók, hogy a betörés és rablás ...

www.tkmm.hu/node/74
2012. dec. 2. - A rablók urak pedig nem igazán válogatósak: visznek mindent, ami épp a ... hagyott, pusztulásra kárhoztatott szellemfaluvá lett Csantavér.

bozokiantal.blogspot.com/2014/.../fegyveres-rablas-peterreven-ralottek.h...
2014. ápr. 5. - Fegyveres rablás Péterrévén – Rálőttek a rendőrökre... A 16 éves fiút ma délután temetik Csantavéren A Fábrik családot sokan ismerik ...

www.vajma.info/cikk/vajdasag/.../Azt-visznek-el--amit-epp-talalnak.html
2012. febr. 1. - Csantavéren tovább folytatódnak a betörések, a rablások.[8]

            Azon kívül azonban, hogy az érintettek elpanaszolják a sajtónak kifosztásukat, nem történik úgyszólván semmi. Szinte egyáltalán vagy csak nagyon ritkán kerülnek elfogásra az elkövetők, az elrablott anyagi javaknak pedig búcsút mondhatnak az érintettek. A hatóságok úgy látszik, nem tudják, vagy nem is akarják útját állni a lakosság ilyen fajta zaklatásának. Egyes érintettek – az átélt fizikai és pszichika traumák miatt is – már az elköltözésüket is bejelentették.[9] A csantavéri rendőrállomáson azonban még azt sem tartották szükségesnek, hogy a médiának nyilatkozzanak az esetekkel kapcsolatban.[10]

            Napirenden vannak a szobortolvajlások, a műemlékek és temetők rongálásai,[11]a kisebbség- és magyarellenes falfirkák és a gyűlöletbeszéd is,[12] amelyek rontják a lakosság biztonság- és közérzetét, de jelen vannak a hátrányos megkülönböztetés formái is.[13]     

            A napokban leváltották „az összes (köztársasági – B.A.) rendőrségi igazgatóság vezetőjét”.[14] Nem lehetne – mondjuk kezdetnek – leváltani a csantavéri és a szabadkai rendőrségi vezetőket? Miért nem követeli ezt a Vajdasági Magyar Szövetség (SZVM) a hatalomirányító koalíciós partnerétől, a Szerb Haladó Párttól (SNS), vagy a Magyar Nemzeti Tanács?     
       
            A jogsértések olyan formája is kialakult, hogy míg például Újvidéknek 18 képviselője van a szerb parlamentben, számos délvidéki község, mint például Nagykikinda, Óbecse és Topolya egyetlen képviselővel sem rendelkezik.[15] Ez még Szerbiai nemzetközi kisebbségjogi kötelezettségeit is sérti, mivel akadályozza a nemzeti kisebbségek hatékony részvételét a döntéshozatalban.[16]

Ki figyel a jogsértésekre?

Újvidék, 2014. június 21.
Bozóki Antal



[1] Izveštaj Pokrajinskog ombudsmana  za 2013. godinu. Prava nacionalnih manjina [A Tartományi Ombudsman 2013. évi jelentése. A nemzeti kisebbségek jogai] 62. o.:
[4] Lajčak: Vajdaság jó példa lehet az EU számára is. (Beta)http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/17132/Lajcak-Vajdasag-jo-pelda-lehet-az-EU-szamara-is.html, 2014. május 9. [22:33]
[5] Oromhegyes: Meghalt egy fiú az Atlantis diszkóklub előtt.http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/17243/Oromhegyes-Meghalt-egy-fiu-az-Atlantis-diszkoklub-elott.html, 2014. május 31. [16:32]
[6] Rablások Csantavéren. Magyar Szó, 2014. június 20. 6. o.
[7] Kecskés István: Újévi lopássorozat Muzslyán. Magyar Szó, 2014. január 4. 1. 5.
[9] Szabó Angéla: Itt már nincs maradásom…http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Incidensek, 2014. június 20. [14:47]
[10] Uo.
[11] Szabadka: Ismét megrongálták a zsidó temető sírjait:
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/16715/Szabadka-Ismet-megrongaltak-a-zsido-temeto-sirjait.html, 2014. február 11. [18:13]; ,,Környezetidegenség" miatt Aracsról eltávolíttatnák a kopjafákat: Közzétette: Terhes Tamás
[12] Csincsik Zsolt: Megbélyegzett szobrok és emlékművek. Magyar Szó, 2014. január 11, 19. és http://www.magyarszo.com/hu/2216/hetvege/106251/Megb%C3%A9lyegzett-szobrok-%C3%A9s-eml%C3%A9km%C5%B1vek.htm, 2014. január 12. [12:34; Halál a magyarokrahttp://radicalpuzzle.blogspot.hu/2014/04/halal-magyarokra.html, 2014. április 03. [13:27]
[13] Csak cirill betűvel nyomtatták a vagyonadó-bevallás űrlapjait.http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/16712/Csak-cirill-betuvel-nyomtattak-a-vagyonado-bevallas-urlapjait.html.  2014. február 11. [11:29]; Dr. Sörös László egyetemi tanár: A kisérettségi vizsga margójára. Magyar Szó, 2014. június 20., 10. o., vagyhttp://www.magyarszo.com/hu/2376/kozelet_oktatas/112729/A-kis%C3%A9retts%C3%A9gi-vizsga-marg%C3%B3j%C3%A1ra.htm%27%27, 2014. június 20. [07:37]
[14] Vučić: Leváltottuk a rendőrségi igazgatóságok vezetőit. (Beta)http://www.vajma.info/cikk/szerbia/20676/Vucic-Levaltottuk-a-rendorsegi-igazgatosagok-vezetoit.html, 2014. június 20. [21:23]
Közzétette: Terhes Tamás 2014. június 18. [18:00] 
[16] Lásd: Lundi ajánlások a nemzeti kisebbségek hatékony részvételéről a közéletben
és Értelmező megjegyzések. Foundation on Inter-Ethnic Relations (Multietnikai Viszonyok Alap), ISBN 90 – 7598905 – 9. Az angol szöveg megtalálható a Nemzeti Kisebbségi Főbiztos internetes/világhálós honlapján:http://www.osce.org/hcnm/documents/index.htm.

Ide is ez kell mostmár:


2013. március 25., hétfő

Vezetők és incidensek!




Kisebbségjogi jegyzet

Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke, március 23-i jegyzetében[1] azt is írja, hogy a testület magyarországi vendégeivel „röviden ismertettük az MNT jogvédelemmel kapcsolatos eddigi tevékenységét, sikereinket és meddő erőfeszítéseinket egyaránt. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy a kisebbségi jogok megsértésének eseteiben, de a nemzeti alapon történt támadások esetében is gyakran szorul háttérbe a szakmaiság, az esetek következetes, professzionális lekövetése.”
A szövegből nem világos, hogy Korhecz mit ért a „szakmaiság gyakori háttérbe szorulása alatt”, és az sem, hogy kire értette ezt. Az viszont számomra egyértelmű, hogy „az esetek következetes, professzionális lekövetése” (sic!) az MNT illetékességi körébe (is) tartozna. Az MNT-nek kötelessége lenne beszámolni arról, mit tett eddig a „kisebbségi jogok megsértésének eseteiben”, mikor és milyen eredménnyel.

Hány incidens volt?

Kétlem, hogy az MNT-nek bármilyen betekintése is lenne a nemzeti alapú incidensek gyakoriságába, hátterébe/okaiba, a különböző eljárások kimenetelébe. Az ilyen incidensek ugyanis – ismereteim szerint – a nemzeti kisebbségi jogok megsértésének csak a legsúlyosabb esetei, mivel a nemzeti kisebbségi jogsérelmeknek számos más formája is van. Ilyen például a nemzeti alapon történő hátrányos megkülönböztetés, ami jelen van a társadalomban, de ezt nehéz felderíteni, és még nehezebb bizonyítani. 

Az MNT a 2013. február 27-i harmincadik üléséig – néhány súlyosabb eset közleményben való elítélésén kívül – egyszerűen kerülte, hogy foglalkozzon a nemzeti alapú, leginkább a vajdasági magyarok ellen elkövetett kilengésekkel. Annak ellenére, hogy a testület több alkalommal is figyelmeztetve lett: „állást foglalhat, kezdeményezést tehet és intézkedést foganatosíthat a nemzeti kisebbség helyzetével, identitásával és jogaival közvetlenül kapcsolatos minden kérdésben”.[2]

A (legtöbb esetben) magyarellenes incidensekből – amelyek közé leginkább a fizikai támadásokat, verekedéseket (magyar iskolások zaklatását is), vallási intézmények rongálását, temetők és keresztek rongálását és gyalázását, gyűlöletkeltő parolák/jelszavak, szlogenek írását, jelképek rajzolását, pamfletek terjesztését sorolják –, 2006-ban hivatalosan 162-őt[3], 2007-ben 197-et[4], 2008-ban 171-et[5], 2009-ben 150-et[6] és 2010-ben 110-et[7], vagyis összesen 790-et jegyzetek fel.

A Tartományi Biztonsági Tanács 2011. október 25-én Temerinben megtartott („kihelyezett”) ülésén – ahol az utóbbi időben több nemzeti alapú konfliktusra is sor került – közölték, hogy nemzeti és vallási alapon az év első kilenc hónapjában 108 ilyen incidens történt.[8]

Az incidensek pontos számát valójában senki nem tudja. Az emberek ezekről nem szívesen beszélnek, mert félnek, vagy éppen azért, mert megfenyegették őket, hogy mi történik velük, ha erről szólnak. Ha pedig mégis bíróság elé került az ügy, akkor vagy eltussolják, illetve addig húzódik, amíg a sértettek végül megunják, illetőleg más okból feladják a jogaikért folytatott küzdelmet.

A 2008. április 18-án Szabadkán történt „késelési ügy”-ben például, 2009 decemberében felmentették azt a két szerb fiatalembert, akik megtámadtak egy magyar fiatalt, mert a Szabadegyetem parkolójának közelében barátnőjével magyarul beszélt, majd ezt követően hasba szúrták. A sértett most már „nem emlékszik, hogy magyarsága miatt szidalmazták volna”. Az ügy még mindig nem fejeződött be, mivel a szabadkai Fellebbviteli Bíróság utasította a helybeli Felső Bíróságot, hogy tárgyalja azt újra.[9]  

Kit érdekel?

A növekvő számú incidensek miatt, 2010. október 13-i keltezéssel, levelet írtam Vukašinović Évának, a nemzeti kisebbségi jogok védelmével megbízott ombudsman-helyettesnek, amelyben arra kértem, tételesen tájékoztassa a nyilvánosságot arról, hogy a 2009-es és a 2010-es évben elkövetett magyarellenes cselekmények közül „melyikkel kapcsolatban indult eljárás, milyen szakaszban van az, illetve milyen eredménnyel fejeződött be”. Azt is kérdeztem, hogy „az intézmény hivatalból indított-e eljárást valamelyik ügyben, és ha igen milyen eredménnyel”.[10]A jogvédő javára legyen mondva, hogy válaszolt levelemre, csak éppen arról nem írt, hogy hol is tartunk a vajdasági magyarokat ért jogsérelmek orvoslásában.[11]

A Korhecz Tamásnak – még a 2010. október 22-én – postázott levelemben javasoltam, hogy, az MNT Közigazgatási Hivatala, „ebben a vajdasági magyarságot érintő fontos kérdésben lépjen kapcsolatba az eljáró hatóságokkal és minden egyes esettel kapcsolatban készítsen részletes tájékoztatót és tárja azt a nyilvánosság elé”. Ugyancsak javasoltam, hogy „az MNT ezt a témakört mielőbb vitassa meg és foglaljon állást”.[12]Mondanom sem kell, hogy levelemet a testület elnöke még csak válaszra sem tartotta érdemesnek. A kérdés az MNT elé csak 2013. február 27-én került, akkor is „ajánlás” formájában.[13]


Sándor Józsefnek, Vajdaság AT Képviselőháza Nemzetek Közötti Viszonyok Bizottsága elnökének ez ügyben 2010. november 2-án intéztem levelet. Annak megválaszolására kértem, hogy a testület „mielőbb tűzze napirendre és vitassa meg ezt a vajdasági magyarságot és a többi kisebbséget érintő fontos kérdést és foglaljon állást”, továbbá, hogy Tartományi Ombudsman mely szervek előtt és milyen eljárásokat kezdeményezhet az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok védelmében”.[14]Az akkor tartományi, most köztársasági képviselő (a Dinkić-féle G17, illetve Szerbiai Egyesült Régiók színeiben) úgyszintén nem válaszolt a levelemre. 

Pásztor Istvánnak, a Tartományi képviselőház elnökének 2013. február 12-én elküldtem azt a(z akkor még) 879 aláírást tartalmazó petíciót (amely aláíróinak száma időközben 1614-re növekedett), amelyet a 2012. október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini fiúk szülei, hozzátartozói, illetve polgárok írtak alá. Javasoltam, hogy „a Tartomány Képviselőház alakítson egy külön bizottságot, amely a temerini és az óbecsei verekedési ügyekben megvizsgálná a helybeli rendőrség, valamint az újvidéki ügyészségek és bíróságok munkáját”.[15]A házelnök a mai napig még egy sornyi választ sem küldött, például, hogy megkapta a petíciót, és hogy tanulmányozni fogja. (Ez is mutatja, hogy mennyire érdekli a polgárok véleménye.)

Az Európai Parlament és a szerb képviselőház hetedik, kétnapos együttes ülését tartották (2013. március 18-án és 19-én – B. A.) Brüsszelben. A parlamenti delegációk közösen fogadták el a vajdasági magyarokra is vonatkozó nyilatkozatot, amelyben a következő olvasható:

– Az utóbbi időben elszaporodott etnikai jellegű incidensekkel kapcsolatban a nyilatkozat felszólítja a hatóságokat, hogy azokat minden részletre kitérően vizsgálják ki, gyűjtsenek adatokat az etnikai jellegű bűncselekményekre vonatkozóan és biztosítsák a bírósági döntéshozatal előítéletektől és diszkriminációtól mentes működését.[16]

Ez az álláspont azonban nem Varga László, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) köztársasági képviselőjének és az Európai Integrációs Bizottság elnökhelyettesének, hanem Gál Kinga és Schöpflin György fideszes képviselők javaslatára került a nyilatkozatba.[17]Erről a kötelezettségről is, minta korábbikról, megfeledkeznek majd az itteni hatóságok.

„Szenteltvíz” jelleg

 – Talán furcsán hangzik, de szerintem a különböző oldalakon, sokaknak megfelel a jelenlegi zavaros, homályos állapot, amely tág teret biztosít a találgatásoknak, az önigazolásnak, a másra mutogatásnak, hogy csak a legutóbbi (március 16-i – B. A.) óbecsei tragikus haláleset (emberölést) említsük. A haláleset után pár órával az interneten elindult a nagyotmondás, a harsány találgatás. Egyesek már rengeteg dolgot tudni véltek, egyebek mellett azt is, hogy egy újabb, kegyetlen magyarellenes támadás történt. Azt is meg merem kocáztatni, hogy sokaknak csalódást okoztak az azóta megjelenő hivatalos (fél)információk, mintha egyeseknek nem lenne elég nagy baj egy fiatalember tragikus halála, beteg szellemmel azért szorítanak, hogy a tragédia elkövetői gyűlölettől fűtött más nemzetiségűek legyenek, hogy bizonyságot nyerjen önpusztító hipotézisük: „élhetetlen a szülőföld, lehetetlen egymással, egymás mellett élni” – írja Korhecz Tamás az említett jegyzetében.

Ennek a megfogalmazásnak néhány pontatlansága is van: Korhecznak – jogász képzettségére való tekintettel – tudnia kellene, hogy a „tragikus halálesetet” és az „emberölést” nem lehet kiegyenlíteni. Ezen kívül, a hivatalos szervek szerint, az óbecsei áldozat ügyében „a nyomozás még nem zárult le”.[18]Ez egyúttal azt is jelenti, hogy korai még az indítékokkal és az elkövetővel/elkövetőkkel kapcsolatos mindennemű megnyilatkozás. (Bár igaza lenne Korhecznak, hogy nem nemzeti alapon elkövetett bűncselekmény történt. Nehéz azonban elképzelni, hogy a 14 éves gyanúsított egyedül követte volna el a súlyos bűntettet.)

Az MNT 2013. február 27-én, „a magyar nemzeti közösség tagjait ért támadások és a közbiztonság romlása ügyére vonatkozó ajánlása” – a karakterénél fogva – sajnos nem kötelez senkit semmire. Mondhatni, inkább „szenteltvíz” jellege van.

László Bálint, a Magyar Remény Mozgalom elnöke, és Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke módosítási indítványokat tettek a dokumentum vonatkozásában, mivel azonban ezek „érdemben módosították volna a szöveget”, ezért szavazásra sem bocsátották a javaslataikat. A magyarázat szerint „az ilyen jellegű módosítási indítványokat a képviselőknek még az ülés megtartása előtt kell elküldeniük az MNT hivatalába”. Ez a megfogalmazás is önmagáért beszél az MNT „demokratikusságáról”, illetve arról, hogy a testületnek a VMSZ alkotta szavazógépezete csak azt fogadja el, amit a párt jóváhagyott.

***
A nemzeti alapú incidensek folytatódtak mind a mai napig. Ezekből egy is sok, a számuk pedig – a hatósági adatok szerint is – már megközelíti az ezret. Mindez sajnos arról tanúskodik, hogy megromlottak a nemzeti viszonyok. Aki ezt nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, illetve nem kezeli kellő komolysággal, az súlyos tévedést követ el.

Ezeknek az incidenseknek csak akkor lehetne útját állni, ha az igazságügyi hatóságok maradéktalanul biztosítanák a polgároknak a törvény előtti egyenrangúságát, a nemzeti hovatartozásuktól függetlenül, a jogszabályok egyforma alkalmazását, a diszkriminációtól való mentességet, az eljárások tisztességességét és a polgárok jogbiztonságát, valamint az ügyészség és a bíróság pártatlansága elvének érvényesülését.
Elvárható-e ez egy olyan országban, amelyben „mindennapos a rasszizmus”?[19]  Tagja lehet-e az Európai Uniónak olyan ország, amelyben a nemzeti kisebbségi polgárt megverik, vagy éppen megkéselik, ha az utcán vagy a buszban az anyanyelvén merészel beszélni?

Bozóki Antal

Újvidék, 2013. március 24.


[1] A határon túli magyar közösségek jogvédelmének előmozdítása.
 http://www.vajma.info/cikk/naprolnapra/111/A-hataron-tuli-magyar-kozossegek-jogvedelmenek-elomozditasa.html,2013. március 23. [1:06] és A nyuszi hozza az ösztöndíjat. Magyar Szó, 2013. március 23., 14. o.
[2] Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól / Zakon o nacionalnim savetima nacionalnih manjina [SZK Hivatalos Közlönye / "Sl. glasnik RS", 2009. szeptember 3-i 72. szám.
Magyar nyelvű szöveg: Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól, Magyar Szó (melléklet), Újvidék, 2009, vagyhttp://kepesifi.com/documents/MNT_2009_torveny.pdf, illetve a  http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven, illetve a http://www.pasztorbalint.rs/ honlapon.] 11. szakasz 14. pont.
[3] Lásd: Az Európa Tanács rasszizmus és intolerancia ellenes testületének (ECRI) 2007. december 14-én
elfogadott (2008. április 29-én nyilvánosságra hozott), Szerbiáról szóló jelentését
[4] Varjú Márta: 197 helyett 171. Magyar Szó, 2009. február 28., március 1., 1. és 5.
[5] Uo.
[6] v.m.: A tartományi rendőrség megalakítása a „jövő zenéje”. Magyar Szó, 2011. március 15., 4.
[7] Uo.
[8] Góbor Béla: Csökkent a nemzeti incidensek száma. Magyar Szó, 2011. október 26., 1 és 5. o.
[9] mh: Újratárgyalják a késelési ügyet Magyar Szó, 2013. március 21., 11. o.
[10] Magyar Szó, 2010. október 16., 6. o.; Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október 16.,  és Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, VIII. évf. 208. szám, 2010. október 19.
[11] Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október 30.  és Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, VIII. évf. 217. szám, 2010. október 30. és Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október 30.
[12] Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz,2010. november 4.
[13] P. E.: Az MNT felszólal a magyarokat ért támadások kapcsán. Magyar Szó, 2013. február 28., 1. és 4. o.
[14] Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. november 4.
[15] Tiltakozás a törvénysértés és a megkülönböztetés ellen. Magyar Szó,2013. február 13., 4. o.
[16] Fideszes javaslatok a nyilatkozatban. (MHO) http://www.magyarhirlap.hu/fideszes-javaslatok-a-nyilatkozatban, 2013. március 19. és http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/1845/Az-EP-es-a-szerb-kepviselok-is-fontosnak-tartjak-a-vajdasagi-magyarok-jogainak-ervenysuleset.html, 2013. március 19. [20:57]
[17] Uo.
[18] Feró: Még nem zárult le a nyomozás Bilicki Ervin halála ügyében. Magyar Szó, 2013. március 22., 1. és 5. o.
[19] Szerbiában mindennapos a rasszizmus. Magyar Szó, 2013. március 22., 4. o.

2013. március 9., szombat

LESZ-E VÉGRE ÉRDEMI MUNKA?



Jók a cicák!
 Megengedték, hogy ÉN legyek a kiválasztott!

Kisebbségjogi jegyzet

A Tartományi Képviselőház Nemzeti Közösségek Tanácsa (NKT) elnökének, a testület március 6-i alakuló ülésén, Egeresi Sándort, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) frakcióvezetőjét, a Tartományi Képviselőház korábbi elnökét, alelnökének pedig dr. Života Lazarevićet, a Jobb Vajdaságért – Bojan Pajtić (Izbor za bolju Vojvodinu – Bojan Pajtić) képviselőcsoport tagját választották.[1](A tanács tagjait képviselők a 2013. február 14-i ülésén választották meg.)[2]

A tartomány Statútumának 40. szakasza szerint, a 30 tagból álló testület tagjainak a felét „az összlakosságban többséget alkotó nemzeti közösséghez tartozónak valló képviselők (vagyis a szerbek – B. A. megj.) közül választják”, a másik 15 tagot pedig „az összlakosságban kisebbséget alkotó nemzeti közösséghez tartozónak valló képviselők közül választják”.[3]

A megbízatások egy évre szólnak. A szabályzat szerint az egyik évben a tanács szerb csoportjának köreiből választják meg az elnököt, a kisebbségiek közül az alelnököt, a következő évben pedig fordítva.
A NKT tagságának megválasztására – első összetételben – 2010. november 25-én került sor.[4]Csaknem egy év kellett ahhoz – Vajdaság Autonóm Tartomány hatályos statútumának[5] 2009. december 14-i „végleges elfogadásától és hitelesítésétől” számítva –, hogy a tartományi parlamentben létrejöjjön az „összhang” a testület megalakulásához.

A képviselőházi „külön testület” alakuló ülését 2011. január 27-én tartotta meg. Első elnökévé Leona Vislavskit, a Demokrata Párt (DS) tartományi képviselőjét, elnökhelyettesé pedig Milivoj Vrebalovot, a Liberális Demokrata Párt (LDP) tagját választották.[6] 

Az alakuló ülést Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház (akkori) elnöke „történelmi pillanatnak nevezte, s úgy ítélte meg, hogy ezzel Vajdaság egyértelműen igazolta elkötelezettségét az alapvető emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartásának, előremozdításának és ápolásának politikája mellett”. Különösen fontosnak tartotta kiemelni, hogy a NKT megalakításával „a tartomány példát mutat más európai parlamenteknek is az emberi jogok, a nemzeti közösségek jogainak védelmezése és fejlesztése terén”.[7]

Persze ebből aztán vajmi kevés valósult meg. De lássuk sorjában: 

A következő vezetőcserére a testület élén már 2011. december 14-én sor került, mikor elnöknek Predrag Mijićet, a Demokrata Párt (csókai MZ megj.) tartományi képviselőjét választották, az alelnöki székbe pedig a testület addigi elnöke, Leona Vislavski került.[8]

E tanács a képviselőház egy új testületének számít, így bele kell még rázódnunk a munkába. Az elmúlt időszakban a vajdasági iskolák névváltoztatási kérdéseivel, továbbá az alapítói jogok részleges átruházásával foglalkoztunk a leginkább. Ezen kívül azokat a döntéseket is osztályoztuk, melyek a kisebbségek hivatalos nyelvhasználatára vonatkoztak. Megtiszteltetés és felelősség is számomra e funkció, a tartományban ugyanis mindig érdekes és érzékeny témának számított az itt élő nemzetiségi közösségek jogainak megvalósítása” – nyilatkozta akkor Mijić.[9]

Valljuk be férfiasan (és az Mijić nyilatkozatából kitűnik), hogy a NKT érdemi munkát aligha végzett és közvélemény előtt is szinte teljesen ismeretlen maradt. A testület nem találta meg sem helyét sem szerepét „az intézményes kapcsolatrendszerben”. (Csókáról lett legtöbb magyar ember az elmúlt tíz évben demokratikusan el-migrálva az egész tartományból, nos ezt sikernek nevezhetik az egyesek a demokrácia soraiból...MZ.megjegy) 

Egeresi most ismét elnökölhet. Ez a szerepkör számára – aki immár a hetedik (!?) mandátumát tölti a Tartományi Képviselőházban – szinte testre szabott és (tegyük hozzá) eléggé reprezentatív is.
Fontosnak tartom, hogy a Nemzeti Közösségek Tanácsa olyan döntéseket, javaslatokat fogalmazzon meg, amelyek egyértelműen az itt élő polgárok, a többségi és kisebbségi nemzeti közösségek érdekeit szolgálják. A következő időszak mindenekelőtt annak a célnak a megvalósításáról szól majd, hogy kialakítsunk egy megfelelő intézményes kapcsolatrendszert a tartományi parlament, a Nemzeti Közösségek Tanácsa és a nemzeti tanácsok között. Ismernünk kell a problémákat ahhoz, hogy azok megoldásán elkezdjünk dolgozni. Ez a felelősség most ránk hárul – nyilatkozta a médiának Egeresi.[10](Csak éppen azt nem mondta, hány évre lesz még szüksége a problémák megismeréséhez, illetve hogy az érdemi munka elkezdődjön?)
Egeresinek most alkalma van, hogy ne az NKT megalakításával, hanem a munkájával mutasson példát „más európai parlamenteknek is az emberi jogok, a nemzeti közösségek jogainak védelmezése és fejlesztése terén”.[11]

Hogy lesz-e és mi haszna a tartomány lakosságának a Nemzeti Közösségek Tanácsából, érdemes lesz figyelemmel kísérni. 

Bozóki Antal
Újvidék, 2013. március 8.

[1]  szb: Az intézményes kapcsolatrendszer alapjai. Magyar Szó, 2013. március 7., 5. o.
[2] Virág Árpád: A közbiztonságról vitázna az ellenzék, Magyar Szó, 2013. február 15., 1. és 5. o.
[3] http://www.skupstinavojvodine.gov.rs/?s=aktAPV001&mak=OpstaAkta
[4] H. Gy., vm: Megalakult a Nemzeti Közösségek Tanácsa. Magyar Szó, 2010. november 26., 4. o.
[5] VAT Hivatalos Lapja 2009. évi 17. szám.
[6] v.m: Megalakult a Nemzeti Közösségek Tanácsa. Magyar Szó, 2011. január 28., 1., 5. o.
[7] Uo.
[8] v.ár: Predrag Mijić a Nemzeti Közösségek tanácsának új elnöke. Magyar Szó, 2011. december 15., 5. o. 
[9] Uo.
[10] Lásd az 1-es alatti írásban.
[11] Lásd a 8-as alatti írásban.
Kapcsolódó írás: Egeresit választották a Nemzeti Közösségek Tanácsának elnökévé.
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/15058/Egeresit-valasztottak-a-Nemzeti-Kozossegek-Tanacsanak-elnokeve.html, 2013. március 6. [17:53]


2013. március 6., szerda

„LÉTEZNI ÉS VÉLEMÉNYT NYILVÁNÍTANI”



A felvételen a Napló Kör tagjai

Kisebbségjogi jegyzet

A 2012. április 14-én Szabadkán megalakult Napló Kör, független, szabadelvű értelmiségiek asztaltársasága,Újvidéken is bemutatkozott. Amárcius 4-i esti eseményen, a Vajdasági Független Újságírók Egyesületének (NDNV) székházában, Bódis Gábor, Németh Árpád, Tolnai Ottó, Végel László, Gerold László, Szerencsés Zsuzsanna, Pressburger Csaba és Radics Viktória vettek részt.

A szerb nyelven folyt beszélgetés fontos „napirendi pontja” a vajdasági magyar sajtó helyzete volt. Szerencsés Zsuzsanna és Gerold László részletesebben elsősorban a magyar nyelvű nyomtatott média keserves helyzetét ecsetelték, amit a kerekasztal-beszélgetés többi részvevője is kiegészített. Röviden: sajtónkat a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) befolyása, a párbeszéd hiánya, a zártság, az autizmus, a nyomtatott sajtó minőségének romlása és „a titói időkhöz való visszatérés” jellemzi.

Az esten is elhangzottak már hosszabb ideje jellemzik a vajdasági magyar médiát. Új volt viszont, hogy a magyar csúcsértelmiséghez tartozók ezt a szépszámú közönségnek nem csak előadták, de példákkal is illusztrálták. Jó lenne, ha Gerold és Szerencsés elemzése nyomtatásban is (és magyar nyelven is) megjelenne, mivel az estről készült (talán egyetlen) tudósítás[1] nem ad teljes képet az ott elmondottakról. Kétséges azonban, hogy erre a jelenlegi körülmények között sor kerül(het).

A Napló Kört Bódis Gábort mutatta be, aki szerint, „egy intellektuális klubot akartak létrehozni, amely pártérdektől és nemzeti hovatartozástól függetlenül kíván létezni és véleményt nyilvánítani”. Kérdés azonban, hogy a Kör tagjai/Körhöz tartozók valójában mit is értenek ez alatt a megfogalmazás alatt. És az is, hogy ez – a mai körülmények közepette – elegendő-e?

Az alapítók megfogalmazásából a Napló Körnek a társadalmi problémák, a magyar közösség helyzete, problémái iránti valamiféle passzív (csupán véleménynyilvánítási) magatartására lehetne következtetni. Megelégedhetnek-e vajon az értelmiségiek egy ilyen passzív szerepvállalással? Nem. Az értelmiség(iek)nek ettől bizony sokkal nagyobbak a közösség iránti kötelezettségei. 

Az egyébként sikeres bemutatkozás talán egyetlen hiányossága, hogy a részvevők – az értékelések alapján – nem tettek javaslatot a vajdasági magyar média helyzetének javítására. Erre pedig sürgősen megoldást kellene találni. A megoldás egy új, kezdetben havonta egyszer, vagy kéthetente megjelenő újság kiadásában lehetne, amely alternatívát kínálhatna a mostani pártsajtóval szemben. Szinte hihetetlen, hogy a vezető értelmiségiek és az magyar vállalkozók között nem akadt már eddig is senki, aki egy ilyen lapot elindítana. A nemzetközi ismeretséggel és tekintéllyel is bíró értelmiségiek ehhez bizonyára külföldi támogatókat is találhatnának. 

Az est tanulsága talán az lehetne, hogy a problémákról nem elég csak beszélni, azokat „elefántcsonttoronyból szemlélni”, ahogyan az egyik résztvevő fogalmazott, hanem megoldásokat is kell kínálni. A „létezés és véleménynyilvánítás” csak vegetálás lehet, ami önmagában még nem oldja meg a problémákat. Tovább kell lépni…

Bozóki Antal
Újvidék, 2013. március 5.


[1] Penovác Sára: Autizmus és a vajdasági magyar sajtó




2013. március 5., kedd

KISEBBSÉGI JOGOK – ELMÉLET ÉS GYAKORLAT



Kisebbségjogi jegyzet

Szerbiában nem a nemzeti kisebbségi jogszabályok számával, hanem azok minőségével, egymással való összehangoltságával és gyakorlati alkalmazásával van a baj. Egyes törvények nem csak hiányosak,[1] de gondok vannak a gyakorlati alkalmazásukkal is, mivel jelentős eltérés mutatkozik a jogszabályok és a nemzeti kisebbségek jogainak mérvadó megvalósítása között. A meglévő törvényeket ugyanis nem következetesen, hanem inkább szelektíven alkalmazzák, amikor azt a személyes, csoport, vagy a hatalmon lévő elit szűk pártérdekei kívánják. Egyes törvények ellentétes megoldásokat is tartalmaznak, mert azt, amit az egyik törvény lehetővé tesz, a másik törvény megvonja. Ezért szükséges a kisebbségi jogszabályoknak az európai normákkal való összehangoltságának és nem utolsó sorban a mindennapi gyakorlati alkalmazásának átfogó és folyamatos elemzésére.

Nem tarják tiszteletben

A Szerbiában élő nemzeti kisebbségek jogait nagymértékben nem tarják tiszteletben, a helyi önkormányzatok képviselői pedig nem tesznek eleget az ombudsman ajánlásainak[2] – értékelték február 27-én a belgrádi Média Központban, az emberi jogok védelmével foglalkozó független intézetek gyűlésén.[3]

Vesna Petrović, a belgrádi Emberi Jogi Központ végrehajtó igazgatója bemutatta Az emberi jogok védelmével foglalkozó független intézet ajánlásainak megvalósítása című kiadványt. Petrović elmondta, hogy a kutatás eredményeként megjelent kiadvány célja „az intézmények megerősítése a nemzeti kisebbségek jogainak jobb megvalósítása céljából”.[4]

Az ajánlások a nemzeti kisebbségek nyelvének és írásmódjának hivatalos használatáról szólnak, köztük arról, hogy az utcák, terek és más településhelyek neve kétnyelvű legyen és, hogy a személyi igazolványt anyanyelven adják ki. A foglalkoztatottak anyagismeretének, valamint a kisebbségek jogai tiszteletben tartása politikai akaratának hiányát meg kell változtatni – emelte ki Petrović. Hozzátette, hogy a jogi akadályok a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényből erednek, amelynek egyes rendelkezései ütköznek más törvényekkel.

Szükséges ezt a törvényt megváltoztatni és kiegészíteni, de amíg hatályos, tiszteletben kell tartani – hangsúlyozta Petrović.[5]

Goran Bašić, köztársasági ombudsman-helyettes elmondta, hogy ez a testület tavaly 333 ajánlást küldött a helyi önkormányzatokba[6], ebből 54 foglalkozik a nemzeti kisebbségek jogaival. – Az ombudsman ajánlásait nagymértékben elfogadták, kivéve a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozókat, amelyek több mint 50-át nem hajtották végre.[7]

Két újvidéki példa

            Hogy a tartományi ombudsman ajánlásait is mennyire tartják, illetve nem tartják tiszteletben, lássunk két újvidéki példát:  

Első példa. Miután a médiumok a latin betűs tábla cirill betűsre cseréléséről cikkeztek 2012 decemberének közepén, a tartományi ombudsman eljárást indított annak megállapítására, vajon az intézmény neve szerepel-e a hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvénnyel összhangban a hivatalos használatban lévő nyelveken is.

            2013. január 24-én a tartományi ombudsman közölte, az Újvidéki Művelődési Központ kiküszöbölte az intézmény névtábláján kifogásolt szabálytalanságokat, s az új táblán immáron az intézmény neve az Újvidéken hivatalos használatban lévő valamennyi nyelven fel van tüntetve.[8]

            Második példa. A Szerb Haladó Párt (SNS/SZHP) körüli szövetségből álló új városi hatalom úgy döntött, Újvidék „kultúrájának, hagyományainak és szellemiségének megőrzése érdekében (január 8-ától – B. A. megj.) cirill feliratokkal közlekednek majd a városi buszok”.

Vukašinović Éva tartományi ombudsman-helyettes az eset kapcsán elmondta, hogy Újvidéken hivatalos használatban van a szerb, a magyar, a szlovák és a ruszin nyelv és írás, így a Városi Közlekedési Közvállalat (VKV) a használatban levő nyelvek írásmódja szerint is köteles lenne kiírni minden feliratot. „Az irányjelző táblákon ennek úgy kellene megjelennie, hogy a cirill betűs írásmód után – ábécé sorrendben – feltüntetik a feliratot az itt használatos nyelveken is: magyarul, szlovákul, stb.” (Tegyük hozzá: Vonatkozik ez minden egyéb közérdekű feliratra is – B. A. megj.)

A hivatalos nyelvhasználati rendeletet alkalmazni kell, nem csak dísz, a közlekedési közvállalat kénytelen lesz beszerezni olyan displayeket, amelyeken felváltva, cserélődve olvasható lesz a szerb, magyar stb. szöveg – magyarázta Vukašinović.(Egyébként maga az ombudsman sem tartja be a kisebbségi nyelvek egyenrangúságára vonatkozó szabályt. A honlapja ugyanis csak szerb nyelvű, igaz latin betűs:

http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/)

Az ombudsman-helyettes elmondta azt is, hogy az eset felkeltette az érdeklődését, és megkezdte az utca-névtáblák ellenőrzését és „követelni fogja az újvidéki városvezetéstől, hogy a kisebbségek nyelvén is tüntessék fel az utcaneveket – ha már a törvényességre hivatkoznak”.[9]

Mikor lesz február eleje?

Az ombudsman illetékességi körébe tartozik a szabálysértési, de büntető eljárások indítása is, amennyiben úgy értékeli, hogy sérültek a kisebbségi jogok. Jogunkban áll bírósági eljárást is indítanunk a megkülönböztetés megakadályozásáról szóló törvény alapján és biztos, hogy a rendelkezésünkre álló minden törvényes eszközt alkalmazni fogunk a diszkrimináció megakadályozására. Nem alkalmazhatjuk csak azt, ami nekünk tetszik, hanem a törvényt egészében. A VKV február elejéig köteles válaszolni a levelünkre – nyilatkozta Vukašinović a 24 sata Novi Sad (24 óra Újvidék) című napilapnak február 28-án.[10]

Most március eleje van. Akármennyire is igyekeztem tájékozódni, semmilyen újabb információt nem találtam arról, hogy a VKV válaszolt-e az ombudsmannak, és ha igen mit, s hogy az ombudsman indított-e bármilyen eljárást a városi hatalom vagy a VKV ellen? Illett volna erről legalább értesíteni a közvéleményt! Mélyen hallgat erről a Magyar Nemzeti Tanács is.

A kimondott szó kötelez. Vonatkozik ez a hivatásos tisztségviselőkre is. Amennyiben a tartományi ombudsman, a helyettese, vagy bárki más valamilyen okból kifolyólag nem képes a törvénnyel összhangban ellátni a feladatát, az erkölcs megköveteli a tisztségéből való távozást. Bármennyire is fájdalmas az.  

Nem Pásztor Bálint, Varga László és Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselőinek a kötelessége lenne, hogy minderről tájékoztassák az Európa Tanács és az Európai Unió illetékes szerveit?

Bozóki Antal
Újvidék, 2013. március 3.


[1] te: Hiányos törvények. Magyar Szó, 2006. május 10., 1. o.
[2] A Beta hírügynökség magyar nyelven közölt tudósításában ez a megfogalmazás így hangzik: „A Szerbiában élő nemzeti kisebbségek jogait szavatoló törvények jók ugyan, de nem alkalmazzák őket kellő mértékben, összegezték Belgrádban az emberi jogok védelmével foglalkozó független intézetének gyűlésén.” Nem alkalmazzák kellőképpen a kisebbségek jogait védő törvényeket.
http://www.vajma.info/cikk/szerbia/18102/Nem-alkalmazzak-kellokeppen-a-kisebbsegek-jogait-vedo-torvenyeket.html, 2013. február 27. [17:49]
[3] K. Ž.: Lokalne vlasti krše prava manjina [A helyi önkormányzatok sértik a kisebbségek jogait].Danas, 2013. február 28., 7. o.
[4] Uo.
[5] Uo.
[6] A 2-es alatt említett tudósításban a „lokalnim samoupravama” kifejezés úgy fordították, hogy a „helyi közösségekbe”.
[7] Lás a 3-as alatt idézett írást.
[8] Ombudsman: Az Újvidéki Művelődési Központ táblája immár többnyelvű. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/14795/Ombudsman-Az-Ujvideki-Muvelodesi-Kozpont-tablaja-immar-tobbnyelvu.html, 2013. január 25. [15:50] és http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/index.php/najnovije-vesti/aktuelnosti-oblasti
[9] szb: A nyelvhasználati előírás nem csak dísz. Magyar Szó, 2013. január 17., 12. o.  
[10]  S. Stefanović: Nacionalne manjine traže izvinjenje gradonačelnika. 24 sata Novi Sad,  2013. január 28., 3. o.

2013. február 6., szerda

ERŐPRÓBA




Kisebbségjogi jegyzet

            Változik Vajdaság többnemzetiségű jellege – írja a belgrádi Blic napilap február 1-jei számában. A lakosság száma 2002-höz viszonyítva több mint 115.000-el csökkent, ami negatív hatással van a tartomány multietnikus jellegére, derült ki az újvidéki Független Újságíró Szervezet (NDN) által készített, a 2002. évi és a 2011-es népszámlálás adatainak összehasonlításából.

            A lakosság nemzeti összetételéből a legnagyobb számba a magyarok (26%) és a jugoszlávok (25%), aztán a montenegróiak (9), a horvátok (6%), Szlovákok (4%) és a ruszinok (1%) hiányoznak, ami arra utal, hogy Vajdaság többnemzetiségű jellege mind jobban „elvékonyodik”, olvasható az elemzésben.

            A nemzeti kisebbségek közül szinte egyedül csak a roma nemzetiség száma nagyobb a 2002. évi adatokhoz viszonyítva, de bizonyos növekedést jegyeztek az albánoknál, goranacoknál, bosnyákoknál, németeknél és a vlahoknál is – írja a Blic.[1] 

Nincs politikai felsőségvállalás

A demográfiai mutatókat súlyosbítja a tény, hogy a magyarság az egyik legelöregedettebb nemzeti közösség Szerbiában. A magyarok átlagéletkora 44,9 év, míg a romáké 28,3 év, a bosnyákoké 33,5 év, a szerbeké 42,5 év. Ebből logikusan (de nem törvényszerűen) következik, hogy a magyarok elhalálozási aránya is a legnagyobb, a születési index pedig sajnos a legkisebb.[2]

A magyar lakosság lélekszámának csökkenését, a természetes népességfogyás és az elvándorlás mellett, még feltehetően nagymértékben befolyásolja az asszimiláció is, viszont ez az a tényező melyet a legnehezebb mérni a különböző eddig ismert módszerekkel.[3]
Az adatok, tehát, azt mutatják, hogy Vajdaságban az utóbbi tíz évben a magyarok száma csökkent a legnagyobb mértékben. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) is adósak maradtak a válasszal, hogy hogyan és miért került sor a magyar közösség tagjainak ilyen nagyszámú fogyatkozására.

A vezető magyar politikusok közül eddig még senki nem vállalt felelősséget a népesség csökkenéséért. Bizonyára nem is fog. Pedig azok többsége most is felelős tisztséget tölt be, akik ebben az időszakban folyamatosan hatalmi pozícióban voltak és kihatásuk volt/lehetett a politikára, csak éppen fotelt cserélt. Annak ellenére, hogy a demográfiai számadatok a politikájuk sikertelenségét mutatják. A felelősséget azzal kívánják elkerülni, hogy az MNT 2013. január 30-án elfogadta a Demográfiai Akcióterv kidolgozásának kezdeményezéséről (sic!) szóló záradékot[4].

Lejárt a határidő?

Újvidéken most a várakozás van folyamatban: Sikerül-e a Tartományi Obudsmannak rábírni a városi hatalmat a nemzeti kisebbségi nyelvek- és írásmódok hivatalos használatára vonatkozó jogszabályok alkalmazására, vagyis hogy a városi autóbuszokon a feliratokat, utcaneveket stb. ne csak szerb nyelven (cirill, de latin betűvel is), hanem a kisebbségi nyelveken (magyarul, a szlovákul és a ruszinul) is kiírják.  
  
A cinizmus magasiskoláját is felülmúlva az egyenjogú nyelvhasználatra való hivatkozásokra válaszul Borko Ilić polgármester odavetette, hogy a magyarok a városban nem érik el a 15 százalékot... Olyan nyilatkozat volt ez, ami történelmi kontextusba helyezve az átgondolt nemzeti tisztogatás célzatára utal, amely, íme, végre beteljesedett: míg Újvidéken 1961-ben csaknem 24 ezer magyar élt, és a város lakosságának a 23,24 százalékát alkotta, addig lám, sikerült elérni, hogy 2002-ben nem egész 16 ezren legyenek, és számarányuk 5,24 százalékuk legyen. Negyven év kiváló eredménye ez egy szerb többségű városban! Ezzel nyíltan dicsekedni az újabb tíz év „eredményeit” hozzátéve, – és nem tudomásul venni a szerzett jogokat és a lakosság nemzetiségi arányának erőszakos megváltoztatását tiltó jogi és erkölcsi normákat – nem más, mint a leigázási politika nyílt hirdetése – fogalmazott találóan jegyzetében Friedrich Anna.[5]

A 2012-es májusi választásokon a város 9290 magyar szavazópolgára közül 4552-en nem szavaztak. A Vajdasági Magyar Szövetségben „nem tudják, hogy miért, de úgy vélik, hogy érdemes lenne feltárni az okokat”[6](sic!). 

            Újvidéken tehát, nem csak a cirill betűs írásmódnak az autóbuszon való erőszakos bevezetésével van gond, hanem általában a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésével, a kisebbségi nyelveknek és írásmódoknak a közhivatalokban és a közigazgatásban való hivatalos használatával, a nemzeti kisebbségeknek a döntéshozatali szervekben és foglalkoztatottak közötti részvételének aránytalanságával, stb.

Ez egy szerb ügy. Alapvetően.”

Négy vajdasági magyar párt (a VMSZ kivételével) – a január 24-én, a Miloš Vučević Újvidék polgármesteréhez intézett levélben  – felszólította Korhecz Tamást, az MNT elnökét és Deli Andor tartományi jogalkotási, közigazgatási és kisebbségügyi titkárt (aki – ismereteim szerint – eddig még csak meg sem szólat ebben a témában), „tegyenek meg minden törvényes intézkedést a nemzeti kisebbségi jogok megvalósulásért a tartományi székvárosban, beleértve a nyelv- és íráshasználati jogok érvényesítését is”[7].
Korhecz Tamás legutóbbi jegyzetében[8]a témával kapcsolatban a következőket írja:

A latin betűs szerb feliratokat védelmezők sem teljesen következetesek és hitelesek, különösen nem azok, akik a kisebbségi közösségekhez tartoznak. Mi magyarok nem abban vagyunk érdekeltek, hogy eldöntsük, hogy a szerb nyelv két írása közül a hagyományos cirill, vagy a latin betűs nyerjen jobban teret, hanem abban, hogy a magyar nyelv, a magyarok lakta térségben minél szélesebb körben maradjon meg, terjedjen el a közszférában. Nem valami helyett, nem valamelyik másik nyelvet, az adott esetben a szerbet kiszorítva, hanem azzal együtt, azzal párhuzamosan. A szerb közösség pedig döntse el maga, hogy anyanyelvének melyik írását preferálja – olvasható Korhecz jegyzetében.
Vajdasági Rádió és Televízió (VRTV) január 28-i Napjaink című műsorában, Korhecz a fentiekhez még hozzáfűzte: „Ez egy szerb ügy. Alapvetően”.[9]Tegyük hozzá: Igen, alapvetően, de csak olyan környezetben ahol nincsenek hivatalos használatban a kisebbségi nyelvek és írásmódok.

Az MNT elnökének idézett nyilatkozatából úgy tűnik, hogy nincsen tisztában az újvidéki magyar közösség helyzetével, sem a jogai érvényesülése során felmerülő problémákkal, amit nem lenne szabad, hogy a megengedjen magának. Ez mellet még (kioktató hangú) semleges álláspontra is helyezkedett.  

Vukašinović Éva, tartományi kisebbségügyi ombudsman-helyettes, ugyanebben a TV műsorban nyilatkozva, előbb elmondta, hogy „mindenki, a kisebbség, úgy, mint többség, úgy élte meg ezt az esetet (vagyis az autóbuszok cirillicázását – B. A. megj.), mint egy támadást az identitásra”, majd feltette a kérdést: „Miért nem reagált így a közvélemény, amikor az ombudsman például a kismamák jogaiért állt ki? Miért fontosabb az autóbuszokon való kiírás, a nyelvhasználat a más alapvető emberi jogoktól?”

A válasz ezekre a kérdésekre abban kereshető, hogy – habár mindkét esetben emberi jogokról van szó – ezek a jogok nem egyforma szintűek és számbelileg sem egyforma csoportokat érintenek.

Az ombudsman-helyettes, aki eddig bátran kiállt a kisebbségi jogok érvényesítéséért a tartományi székvárosban, ezzel a nyilatkozatával mintha felülírta volna eddigi álláspontjait, visszakozott volna. Milyen lesz a folytatás?

***

Rövidesen lejár, vagy már le is járt az újvidéki városi közlekedési közvállalatnak a jogvédő által „február elejéig” megszabott határidő a négy nyelv hivatalos használatának alkalmazására.

Amennyiben az ombudsman lesz az erőpróba győztese, visszaadja az a nemzeti kisebbségek hitét abba, hogy mégiscsak jogállamban élünk. Amennyiben ez nem történik meg, akkor nemcsak az ombudsman intézményének tekintélye csorbul, de végleg búcsút inthetünk a város multietnikus jellegének is, ami csak tovább fokozná a kisebbségekhez tartozók további elvándorlását. Lehet, hogy ez is a (vég)cél.  

Bozóki Antal
Újvidék, 2013. február 4.


[1] Menja se multietnički karakter Vojvodine, Blic, 2013. február 1, 18. p.
[2] Kiss Igor: A 2011. évi népszámlálás nemzetiségi adatai. Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 254. szám, 2012. november 30.
[3] Diósi Árpád: A szív és az ész. Magyar Szó, 2012. december 8., 13. o.
[4] P. E.: „Megcáfoljuk a hamis előítéleteket”. Magyar Szó, 2013. január 31., 1. és 4. o. és Kartali Róbert: Demográfiai akciótervet készít az MNT, http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/14829/Demografiai-akciotervet-keszit-az-MNT.html, 2013. január 30. [19:31]
[5] Szögek a zsákban. http://www.vajma.info/cikk/rozsautca/189/Szogek-a-zsakban.html, 2013. január 27. [22:25]
[6] szb: Únnepel Újvidék.  Magyar Szó, 2013. február 1., 12. p.  
[7] http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Incidensek, 2013. január 24. [18:10],
http://www.vajma.info/cikk/tukor/5414/Biztositsak-a-latin-iras-egyenrangusagat.html, 2013. január 24. [21:44]; Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI. évf. 16. szám,2013. január 25. és Magyar Szó, 2013. január 28., 4. o. 
[8] Újvidéki csőlátók és zentai mondat-huszárok. http://www.vajma.info/cikk/naprolnapra/103/Ujvideki-csolatok-es-zentai-mondat-huszarok.html, 2013. január 26. [0:07]
[9] http://www.rtv.rs/hu/vajdas%C3%A1g/napjaink-2013.-janu%C3%A1r-28.-_367140.html

2013. február 3., vasárnap

Kisebbségjogi jegyzet


Szerb forrásokból tájékozódunk!?

Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szerbiai parlamenti képviselője
az Európa Tanács  január 25-i ülésén, a médiaszabadság helyzete Európában című jelentés kapcsán, fontosnak tartotta elmondani, hogy az újságírók „teszik lehetővé számunkra a tájékozódást, általuk gyakorolhatjuk alapvető jogunkat a tájékozódásra”.[1]
A képviselő asszony arra azonban már nem tért ki, hogyan valósul meg ez az a lapvető jog Szerbiában és hogyan tájékozódnak, illetve hogyan nem tájékozódnak anyanyelvükön a vajdasági magyarok.

Felszólalásához a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMK) a következő kommentárt fűzte a facebookon: „Aki bort iszik és vizet prédikál! Kovács Elvira a sajtószabadságról – amit mondott miért nem alkalmazza a vajdasági magyar sajtóban?[2]
Az a kérdés, tehát, hogyan is állunk a tárgyilagos anyanyelvű tájékoztatással, itt a Vajdaságban? Tájékozódnak-e a Vajdasági magyarok az anyanyelvű sajtóból a közösségükkel kapcsolatos kérdésekről?


Első példa:

Január végén többnapos munkajellegű látogatást tett Belgrádban Knut Vollebaek az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nemzeti kisebbségekkel foglalkozó főbiztosa. A Főbiztos feladata (egyebek között), hogy „előre jelezze” és szükség szerint a lehető legkorábbi szakaszban „sürgős intézkedéseket” tegyen a nemzeti kisebbségeket érintő feszültségekkel kapcsolatos ügyekben.

Vollebaeknek figyelemmel kell kísérni a szerbiai kisebbségek helyzetének alakulását is. A szerb vezetőkkel, Tomislav Nikolić elnökkel, Ivica Dačić miniszterelnökkel és Ivan Mrkić külügyminiszterrel a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáról folytatott megbeszéléseiről magyar nyelven a – szinte teljesen ismeretlen – Szerbia Nemzetközi Rádió[3]és a Délhír internetes portál[4]számoltak be.

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) által alapított (sic!!) Magyar Szó és a többi magyar média, valamint (támogatott) internetes hírportál a Főbiztos látogatásáról egy sort nem közölt. Ez azt jelenti, hogy a vajdasági magyar sajtót nem érdekli, hogy a szerb vezetők mit mondanak az legátfogóbb páneurópai biztonsági szervezet (57 résztvevő állammal) kisebbségi ügyekkel megbízott vezető tisztségviselőjének? Pedig érdemes lett volna odafigyelni.

Nikolić szerb elnök a Vollebaekal tartott találkozón kiemelte, hogy „Szerbiában a kisebbségek helyzete összhangban van a legmagasabb európai és a világban alkalmazott mércékkel, és hogy az állam minden kisebbséghez a sajátosságaival összhangban viszonyul”.

Számos eddigi problémát tevékeny és figyelmes módon oldódunk meg”, mondta Nikolić elnök és hozzátette, hogy „igazi példa erre a küszöbön álló, a magyar nemzetiséggel való történelmi megbékélés”.[5]

Dačić miniszterelnök az találta nyilatkozni, hogy a nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartásakor „a szerb kormány a legmagasabb mércéket alkalmazza, azonban nem engedi meg a kettős mérce alkalmazását, valamint Szerbia állami érdekeinek veszélyeztetését”. Hozzátette, hogy „Szerbia tiszteletben tartja a nemzetközi kötelezettségeket és figyelembe veszi a nemzeti kisebbségek érdekeit”.[6]
A szerb vezető szavai azért fontosak, mivel hivatkozni lehet rájuk, tekintette arra, hogy – a nemzetközi jog szerint – a nyilatkozataik az ország számára kötelező érvényűek. Vagyis számon lehet kérni azokat, beleértve a kettős mércealkalmazást is, amit a vajdasági magyarok egyre többször emlegetnek.

Vollebaek „pozitívan értékelte a szerb kormány törekvését, hogy a nyitott kérdéseket ezen a téren dialógussal oldják meg” és „elégedettségét fejezte ki szerbiai tevékenységével, valamint azzal a móddal, ahogyan a nemzeti közösségeket érintő kérdések iránt viszonyul”.[7]
A hírek azonban arról már nem szólnak, hogy mit mondanak erről a vajdasági magyarok, a VMSZ és az MNT? Vagy nekünk ebbe nincsen beleszólásunk? A véleményünk senkit sem érdekel?

Második példa:

            A vajdasági magyar sajtó ugyancsak nem számolt, hogy Genfben, az ENSZ emberjogi tanácsának ülésén, az emberi jogok 2008 és 2012 közötti védelméről szóló jelentésről folytatott vita során megállapították, hogy „Szerbiában minden szinten növekedett az emberi jogok védelme”. A jelentést Gordana Stamenić, a szerb igazságügyi minisztériumi államtitkára terjesztette be.

Az emberjogi tanács megelégedéssel nyugtázta azokat az eredményeket, amelyeket Szerbia a gyermekjogok érvényesítése, az esélyegyenlőség, a fogyatékkal élők társadalomba való beilleszkedése, a nemzeti kisebbségek, valamint a menekültek és országon belül széttelepítettek jogai érvényesítésének, továbbá az emberkereskedelem áldozatai védelmének területén ért el – közölte február 1-jén a Szerbia Nemzetközi Rádió.[8]

            Tudnak-e/tudtak-e a VMSZ parlamenti képviselői a jelentésről? Volt-e alkalmuk abba betekinteni? Mit tartalmaz a vajdasági magyarok vonatkozásában? Egyetértenek-e azzal? Hozzászóltak-e a jelentéshez? Szerintük a vajdasági magyarok minden kérdése meg van oldva?


Harmadik példa

            Annak bizonyításáért, hogy a „magyar szellemiségűnek” kikiáltott vajdasági magyar média nem foglalkozik a közösséget érintő kérdésekkel, nem kell sem Belgrádba, Genfbe, de Strasbourgba se menni.

            Január 31-én fontos ülést tartott az újvidéki községi képviselő testületnemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó bizottsága, mégpedig annak kapcsán, hogy a városi autóbuszok kijelzőin és egyes közintézmények tábláin kizárólag cirill betűsre változtatták az írásmódot.  

A testület üléséről csak közvetve értesültük, mégpedig Erdély Lenkének, a VMSZ újvidéki szervezete elnök asszonyának a város napja alkalmából tartott ünnepi műsor keretében mondott köszöntőjéből. Ebből megtudtuk, hogy a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) javasolta „változtassák meg a Gál László utca nevét, amit az elnök asszony „illetlennek és az újvidéki magyarok számára elfogadhatatlannak ítélt meg”.[9]

A nagy érdeklődéssel várt ülésről a Magyar Szó nem tartotta szükségesnek, hogy beszámoljon. Ezzel szemben (a nem az MNT által alapított) Vajdasági Rádió és Televízió magyar szerkesztősége az eseményről már az esti híradóban tudósított. A dicséretére legyen mondva.

            A szerb nyelvű sajtóból tudtuk meg: a DSS javasolta azt is, hogy, „a városi utcanevek kizárólag cirill betűvel legyenek kiírva, ami alól kivételt képeznének a városközponti utcák, amelyek elnevezései angol nyelven is ki lennének kiírva”. Ez mellett az SZDP követeli, hogy az "Újvidéken lévő köztársasági, tartományi és a városi intézmények nevei kizárólag cirill betűvel legyenek kiírva” – közli a (latin betűvel nyomtatott) 24 sata Novi Sad / 24 óra Újvidék című (ingyenes napilap).[10]
***
A fenti példákból is jól látszik, hogyan valósul meg a(z) – Magyar Nemzeti Tanács által irányított – anyanyelvünkön való tájékoztatás. Sajnos nem csak ezzel van gond, hanem azzal is, hogy a magyar képviselők nem vagy csak elvétve teszik szóvá a kisebbségi jogsérelmeket. Ez külön feldolgozást is megérne, most azonban csak ennyit:
A VMSZ-nek öt szerbiai parlamenti képviselője van. Pásztor Bálint, s szerb parlament kisebbségi frakcióvezetője legutóbbi blogjában „kezdi fölfedezni a kilincset” és többnyire a koszovói szerb nemzetpolitikáról, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokról ír.[11]

Varga László köztársasági képviselő Szerbia európai integrációs kérdéseivel van elfoglalva.[12]Még csak nem is ez a gond, hanem az, hogy az integrációs folyamat során a kisebbségi jogok rendezésének sürgetéséről többnyire megfeledkezik.

Az említett Kovács Elvira és Fremond Árpád a VMSZ parlamenti képviselői (ugyancsak a második mandátumban, mint az előző kettő!). Az utóbbiról és Pék Zoltánról szinte alig vagy semmit sem hallani a közéletben.

Korhecz Tamás, az MNT elnöke, miután az újvidéki helyi hatalom „a latin betűs, szerb nyelvű feliratokat cirill betűs feliratokra cserélte”, az újvidéki TV január 28-i Napjaink című műsorában kijelentette, hogy „ez egy szerb ügy. Alapvetően.” http://www.rtv.rs/hu/vajdas%C3%A1g/napjaink-2013.-janu%C3%A1r-28.-_367140.html. Igen, alapvetően, de csak olyan környezetben ahol nincsenek hivatalos használatban a kisebbségi nyelvek és írásmódok.

Nem kellett volna Knut Vollebaeket és az ENSZ emberjogi tanácsát is tájékoztatni ezekről a problémákról? Kiket reprezentálnak ezek a képviselők egyáltalán?   

Bozóki Antal
Újvidék, 2013. február 3.


[1]  Pesevszki Evelyn: Médiaszabadságról és nemi egyenjogúságról, Magyar Szó, január 29, 5. o.
[2] http://www.facebook.com/bozoki.antal
[3] http://voiceofserbia.org/hu/
[4] http://www.delhir.com/
[5] Volebek sa Nikolićem i Dačićem
http://srb.time.mk/read/3b09c205a8/aca51e0852/index.html, 2013. január 31., 03:35 → 15:56 
[6] Szerbia Nemzetközi Rádió: http://voiceofserbia.org/hu/content/genf-szerbia-javul%C3%A1st-%C3%A9rt-el-az-emberi-jogok-v%C3%A9delme-ter%C3%A9n, 31.01.2013, 14:43 és Tanjug. Tačno:http://srb.time.mk/read/3b09c205a8/bb4f0d2248/index.html
[7] Mrkić razgovarao sa Volebekom o manjinskim pitanjima,
http://srb.time.mk/read/3b09c205a8/7605b91a0b/index.html
[8] http://voiceofserbia.org/hu/content/genf-szerbia-javul%C3%A1st-%C3%A9rt-el-az-emberi-jogok-v%C3%A9delme-ter%C3%A9n
[9] szb: Ünnepel Újvidék, Magyar Szó, 2013. február 1., 12. o.
[10] A Lalić – S. Stefanović: Traže i da ulične table budu samo na ćirilici, 2013. február 1., 3. o. és A. L. – S. S. – Ž. B.: I ulice na ćirilici, Blic 2013. február 1., 16. o.     
[11] Az első: http://www.pasztorbalint.rs/index.php/start/show/2438/hu
[12] Pesevszki Evelyn: Pozitív európai parlamenti állásfoglalás Szerbiáról. Magyar Szó, 2013. január 24., 1. és 5. o.

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin