El kell utasítani a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény javasolt!

A nemzeti tanácsoktól szóló törvény csak olyan módosítása fogadható el, amelyik a szerbiai nemzeti kisebbségek számra biztosítja azokat a jogokat, amelyeket Szerbia a koszóvói szerbek számára követel.

Előzmények

Szerbia Európai Uniós (EU) csatlakozásának egyik feltétele a stabil demokratikus intézményrendszer létezése, az emberi és kisebbségi jogok érvényesülése, valamint védelme.

Az Európai Parlament (EP) a Szerbiáról szóló 2014. évi eredményjelentéshez fűződő, 2015. március 11-i állásfoglalásában Szerbiát arra „ösztönözte, hogy a 23. fejezettel (alapvető jogokkal) kapcsolatos cselekvési terv keretében vállaljon kötelezettséget egy, a nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló külön cselekvési terv elkészítésére” (2014/2949(RSP), 30. pont).[1]

A munkacsoport, amely a nemzeti kisebbségi akcióterv kidolgozását kapta feladatul, 2015. április 7-én tartotta meg első ülését Belgrádban. A munkában a Vajdasági Magyar Szövetség/VMSZ) képviseletében) részt vett Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács  (MNT) elnöke, a munkacsoport tagja,[2] és Nyilas Mihály tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkár is.

A szerb kormány – az EP 2015. március 11-i állásfoglalásával[3] összhangban – 2016. március 3-án külön cselekvési tervet fogadott el a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére,[4] ami szerves része lett a 2016. április 27-én elfogadott, a 23. fejezettel kapcsolatos akciótervnek.[5]

Cselekvési Terv

A Cselekvési Terv (a 9. fejezet 4. pontjában) – figyelembe véve az Alkotmánybíróság  IUz-882/2010. számú 2014. évi januári határozatát is,[6] a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló új törvény vagy pedig a jelenlegi törvény módosításának és kiegészítésének elfogadását látta elő, „annak biztosítására, hogy a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai teljes mértékben hozzájáruljanak az integrált társadalom létrehozásához”. Ezt a megfogalmazást a Cselekvési Terv még meg is ismétli.

Azért fontos ezt kiemelni, mivel a Cselekvési Terv már meghatározta a nemzeti tanácsok feladatát, ez pedig, hogy „teljes mértékben hozzájáruljanak az integrált társadalom létrehozásához”. Nem azt mondja, tehát, a Cselekvési Terv, hogy a nemzeti tanácsok feladata a nemzeti kisebbségek önkormányzatiságának/autonómiájának a megvalósítása, identitásának megőrzése és fejlesztése, jogainak érvényesítése. Ennek aztán számos, a nemzeti tanácsok jogi helyzetével kapcsolatos negatív következménye lett, illetve van.

A szerb kormánynak – ha figyelembe vesszük, hogy a munkacsoport  az első ülését 2015. április 7-én tartotta meg – 32 hónapra volt, tehát, szüksége, hogy elkészítse A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény módosításának munkajellegű anyagát, miközben a törvényt még – a cselekvési tervben előlátott menetrend szerint – 2017. I. negyedévében el kellet volna fogadni.

Az lehetne mondani, hogy nem kapkodták el. Talán még november 27-én se hozták volna nyilvánosságra a módosítási javaslatokat, ha az EU nem sürgette volna meg.

„Nyilvános konzultatív vita”

A „nyilvános konzultatív vitával” kapcsolatban – ahogyan a szervezők nevezik a december 15-ére tervezet szabadkai „megbeszélést” – el kell mondani, hogy az Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium mindössze öt ilyen összejövetelt tervezett. Ezekből is csak egyet Vajdaságban, amit november 29-én tartottak meg Újvidéken. A közvélemény erről is csak utólag értesült, és amelyen – ismereteim szerint – csupa meghívott állami hivatalnok vett részt. Köztük talán egy-két magyar állami tisztségviselői is volt. Információim szerint, még az MNT képviselői sem voltak jelen.

Ezt a december 15-eit szabadkai „megbeszélést” utólag iktatták a kalendáriumba, vélhetően az (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) missziójának követelésére, vagy részvétele miatt. Nagyon visszatetsző lett volna, ugyanis ha a törvényt a nemzeti kisebbségek részvétele nélkül, úgymond suba alatt fogadják el. Ehhez kell a szabadkai „megbeszélés”. Hogy ez is mennyire nyilvános, vagyis hogy kiket hívtak meg, ki vehet részt rajta, arról nincsenek információim.

Nagyon úgy néz, ki, hogy a dokumentumról szóló vitát a december 18-án Belgrádban tervezett összejövetelen véglegesítik is.

A sajtó szerepe

A „nyilvános konzultatív vitával” kapcsolatban kétféle észrevételem is van. Az egyik az, hogy a magyar sajtóban erről a fontos dokumentumról eddig egy szót nem olvastam. Ezen nem kell csodálkozni, mert a VMSZ befolyása alatt lévő magyar elsősorban nyomtatott sajtó más, a közösséggel kapcsolatos fontos eseményekről sem tájékoztat.  Tipikus példája ennek a tordai iskolában tartott háromhetes kényszerszünettel kapcsolatos tájékoztatás, amikor az újságírókat szinte noszogatni kellett, hogy hozzák már nyilvánosságra, mi történik. (Most sem a felelősség kérdését vetik fel, hanem úgy írnak, mintha ez a szünet még használt is volna a diákoknak!)

Normális körülmények között a Magyar Szónak mellékletként meg kellett volna jelentetni ezt a munkadokumentumot és annak az indoklását. Elvégre egy olyan okiratról van szó, amely hosszú távon meghatározhatja közösségünk jövőjét.

A másik észrevételem, hogy az újvidéki és a szabadkai „nyilvános konzultatív vitát” az állami szervek szervezik.

Oda jutottunk, hogy most már nincsen egyetlen magyar intézményünk, egyetlen civil szervezetünk sem, amelyik képes lenne mozgósítani, tanácskozásra hívni a magyar értelmiségieket, a szakembereket és azokat, akik érdeklődnek a kisebbségi jogok érvényesítése iránt, hogy megvitassák ezt a dokumentumot és közös álláspontokat fogalmaznának meg. Ez is arra utal, hogy milyen szomorú helyzetbe is kerültünk az utóbbi évek során.

Na és, természetesen, felvetődik a kérdés, hogy az MNT miért nem tárgyalt erről a dokumentumról? Vagy nem róla is szól? A VMSZ sem hallatta hangját a témában! Vagy a hatalmi koalíció részeseként támogatja a javaslatokat?

„Munkadokumentum”

Maga a dokumentum, amelyik a jelenlegi nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítási munkajellegű javaslatait tartalmazza, 35 oldalból illetve 123 szakaszból áll. Ehhez tartozik még egy 11 oldalas indoklás. Csak szerb nyelven és cirill betűvel találhatók meg az illetéke minisztérium honlapján.[7] Ez már eleve szűkíti azoknak a körét, akik mérvadóan részt tudnának venni a „nyilvános konzultatív vitában”.

A dokumentum sajnos rossz. Nem a nemzeti kisebbségek önkormányzatának, ennek a szerzett jognak a továbbfejlesztését, hanem annak a leépítését szolgálja.

Mint minden törvény, úgy ennek is az első néhány szakasza a legfontosabb, amelyek meghatározzák, hogy miről is szól, vagyis definiálja a tartalmát.

A konkrét esetben már vitás az első szakasz is, mivel változik az, hogy mire is vonatkozik, mit is szabályoz a törvény.

A nemzeti tanácsokról szóló hatályos törvény[8] a nemzeti tanácsok „hatáskörét” szabályozta a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén stb.

Az új megfogalmazás szerint a törvény a nemzeti tanácsok „jogállását és jogosítványait” rendezné.

Az új, 1A szakasz szerint „a nemzeti tanács a nemzeti kisebbségek önkormányzati joga megvalósításának intézményes formája, a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén, amelyre a törvény által bizonyos közmeghatalmazásokat ruháznak, hogy részt vegyen vagy önállóan döntsön bizonyos kérdésekről ezeken a területeken”. Ebből látszik, hogy ez közel sem jelent még csak nemzeti kisebbségi kulturális autonómiát sem. Sőt az eddig nemzeti tanácsi hatáskör további szűkítését vetíti előre.

Ezt igazolja a 2-es szakasz is, amely törli a nemzeti tanácsok jogát, hogy intézményeket, gazdasági társaságokat és egyéb szervezeteket alapítsanak.

Ezek a megfogalmazások semmilyen önkormányzatot, autonómiát nem biztosítanak a nemzeti kisebbségek számára, a nemzeti tanácsokat pedig a központosított hatalmi szervek gyámsága alá rendelik.

Erre utal, például, a  25. szakasz 4. bekezdése is, miszerint „a nemzeti tanács az ülése utáni 15 napos határidőn belül a nemzeti tanács (a felelős személy súlyos pénzbírságolásának kilátásba helyezése mellett – B. A.) köteles elküldeni a jegyzőkönyvet és minden határozatot az illetékes minisztériumnak”, sőt a tartományi szerveknek is.

Kirívónak is lehetne nevezni az ugyancsak új 2/a szakaszt, miszerint „a nemzeti tanács elnevezése szerb nyelvű és cirill betűs kell, hogy legyen”. De mi is várhatunk egy minisztériumtól, amelyiknek a vezetője a miloševići párt tagja?

Összefoglalás

Teljesen egyetértek és támogatom a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) álláspontját,[9] miszerint „Szerbia csökkenti a nemzeti tanácsok jogkörét”, és a Magyar Mozgalom közleményébe foglaltakat,[10] hogy a törvény módosításának munkaváltozata „megalázó és elfogadhatatlan”. Ezért teljes egészében el kell utasítani.

A nemzeti tanácsoktól szóló törvény csak olyan módosítása fogadható el, amelyik a szerbiai nemzeti kisebbségek számra biztosítja azokat a jogokat, amelyeket Szerbia a koszovói szerbek számára követel.

Erről természetesen értesíteni kellene az EBESZ és az Európai Unió belgrádi irodáját, valamint az Európai Parlament (EP) magyar képviselőit és, természetesen, a magyar kormányt.

BOZÓKI Antal,

Újvidék, 2017. 12. 14.

[1]http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P8-TA-2015-0065+0+DOC+XML+V0//HU, vagy http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=TA&reference=P8-TA-2015-0065&language=HU&ring=B8-2015-0213
[2] Megtartotta első ülését a kisebbségi akcióterv kidolgozásáért felelős munkacsoport (videó).http://pannonrtv.com/web/?p=197303, 2015. április 7.
A munkacsoportot az Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium 2014. március 23-i végzésével nevezték ki.  A csoport összesen kilenc alkalommal ülésezett, legutóbb 2015. december 28-án. Beszámoló a Magyar Nemzeti Tanács kétéves munkájáról (2014–2016), Szabadka, 2016 decembere 90 (az MNT 2016. december 29-i, 22. ülésének anyaga) 77.
[3] Lásd az 1-es alatti jegyzetben.
[4] Usvojen Akcioni plan za ostvarivanje prava nacionalnih manjina [Elfogadták a nemzeti kisebbségi cselekvési tervet]
http://www.ljudskaprava.gov.rs/sh/press/vesti/usvojen-akcioni-plan-za-ostvarivanje-prava-nacionalnih-manjina
[5] Akcioni plan za poglavlje 23. 3.8. Položaj nacionalnih manjina [A 23. fejezettel kapcsolatos akcióterv. 3.8. A nemzeti kisebbségek helyzete] 303–354.http://www.mpravde.gov.rs/tekst/12647/akcioni-plan-za-pregovaranje-poglavlja-23-usvojen-na-sednici-vlade-srbije-27-aprila-2016.php
[6] Az SZK Hivatalos Közlönye, 20/14. szám.
[7] http://www.mduls.gov.rs/aktivnosti-saopstenja.php#a940 és http://mduls.gov.rs/dokumenta-zakoni-javne-rasprave.php
[8] A SZK Hivatalos Közlönye, 72/2009., 20/2014- AB, 55/2014. sz.
[9] https://yourlisten.com/VMDKhangja és http://www.vmdk.org.rs/, 2017. december 6.
[10] Megalázó és elfogadhatatlan. http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/megalazo-es-elfogadhatatlan, 2017. december 8.

Szomorú szerda

Kiss Igor

Egy előadás, 

amelyen grafikonokon lett bemutatva 

a vajdasági magyarság sorvadása, fogyása.

A Rákóczi Szövetség meghívására múlt szerdán egy fiatal szociológus – Kiss Igor – tartott vetítéssel egybekötött előadást a városi képtárban.

A vendég Pécsen doktorandusz, kisebbségkutató. Óbecsén él, nős, hamarosan születik a második gyermekük. Fontosnak tartotta megjegyezni családi állapotát, mert saját példáján, az itteni életén keresztül is tapasztalja a szakterülete, a népesedés legégetőbb problémáit. Ahogy találóan megjegyezte: „azt csinálja, amit tanul, amit szeret, és ott, ahol haszna van.” Szerencsés ember.
A helyzet, ami Vajdaság demográfiai és szociográfiai adatait illeti, már korántsem ilyen szívderítőn szerencsés. A 2011. évi népszámlálás eredményeit jó ideig semmibe vettük. A Szerb Statisztikai Hivatal csak most (2015-2016-ban!) publikálta a végső adatokat. Még ekkor sem abban a mélységben, mintsem kívánatos lenne. Az irdatlan adathalmazból (30 kötet, 4500 oldal) ember legyen a talpán, aki gyorselemzést készít. A számok helyett a helyzetkép a laikusoknak is láttatóbb, ezért Kiss Igor grafikonok segítségével magyarázta a sokkoló tényeket.

Ami a magyarságot illeti: Szabadkán, Óbecsén és Csókán már csak relatív többségnek számítunk. Ez azt jelenti, hogy ezekben a községekben 50% alá esett a magyarság létszáma. 

Vajdaságban Kanizsa, Zenta, Ada és Topolya kivételével mindenütt a szerb dominancia érvényesül, leszámítva két községet, ahol még a szlovák populáció relatíve szintén jelen van.

Az iskolai végzettség szempontjából körzetek szerint Belgrád és Újvidék toronymagasan vezet az egyetemisták létszámában. Ezek a fiatalok szinte sosem mennek többet vissza a leszakadó körzetekbe.

Vagy 20% tekinthető a szerbiai nagyvárosokban egyetemet végzett szakembernek. Ez az arány az Unióban bőven a 30% fölött van. De az írástudatlanság terén is Szerbia a harmadik világ szintjén kullog. Mindennél beszédesebb azonban, hogy míg ’87-ben 3500 vajdasági magyar született, addig 2011-ben már csak 1200 csecsemővel lettünk többen. 

Az össz szerbiai népesség közül egyedül a cigányság népszaporulata – tudományos tételként és nem más módon – ideális. Harminc éve még több magyar született, mint cigány. Mára háromszor annyi roma jön világra, mint magyar. Napjainkban kezd kitűnni: nincs középnemzedékünk. A cigányság átlag életkora 28,31 év, 42,2 a szerbiai átlag, a vajdasági magyar bőven 45 év fölöttinek számít. Elöregedünk. Az sem vigasz, hogy a helyi szlovének és németek még a magyartól is korosabbak. Ebben a természetes fogyás mellett az elvándorlás a ludas. Kiss szerint hiába próbálnak aktuálpolitikai szinten vétkeseket kreálni: az elvándorlás nem csak nálunk, mindenütt, még a jóléti államokban is egyfajta jelenséggé vált. Nagy a turbulencia. A globalizáció kapui kinyíltak. Az előadó állította: ettől már volt rosszabb helyzetben is a délvidéki magyarság, mégis túléltük.

Másik optimizmusra adó ok, hogy a rendezvényt egyetlen illetékes, megbízott, a témában jártas közéleti emberünk sem tartotta fontosnak meglátogatni.

Úgy látszik minden rendben a délvidéki népesedésünkkel, a munkahelyekkel és társadalomtudományi értelemben sincs itt mit tenni, miről gondolkodni. Lehet tehát behűteni a pezsgőt.

Jövőre megint jobb lesz.

Hát persze.

Forrás: Rákóczi Szövetség

Látszat konyha, látszat politika…

Különböző műsorok repertoárján fontos kellék lett a konyha, amelyben kamerák előtt főzőcskézik  a média színe-java a falu papja meg a párttitkára, mímelve, hogy még főzni is tudnak. A hangsúly a mímelésen van, mert legtöbbjük még a fakanalat sem tudja rendesen a kezében tartani a lényeg a show és nem az ételízesítő só!

Petőfi által tudjuk:  - „Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?”

Ugyebár a nép enni-inni akar és egy picinykét jól élni, de valahogy ez a népnek nem nagyon jön össze itt a Kárpátok koszorújában, ahol több a koszorúzás, mint a bölcsőáldás. Jót mosolygok a délvidéki látszatosdinak is, ma már a látszat konyha sem a régi, mert egyre kevesebb jut a látszat fazékba, de egyre több a látszat politikus, megmondó ember, aki beleszól a beleszólni valóba, így a fazékba is csakis falunapkor. Ilyenkor összeröffen a falu párttagjainak színe java, hogy egymásnak örülve önfeledten látszat konyha mögé bújva, látszat polemizáljanak egyet. Valahogy évről évre egyre fogy e tábor, de az öröm egyre hangosabb. A kívülálló érthetetlenül áll e jelenség mögött, ezek minek is örülnek ennyire? Minden megy tönkre ezek meg vigadva ünneplik meg azt, hogy egyre lejjebb csúsznak!? E réteg soha nem megy tönkre, csak oldalt vállt!

Ma már minden családot érint az elvándorlás bár gőzerővel megy a propaganda, hogy miért és mennyiért kell, hogy itt maradjon az atyókfia.  A prosperálok maroknyi hadának fontos a látszat itt maradás pályázati pénzleosztás hadműveletéhez jó pofizni, pedig csak jó "lobby"* alany az itt szenvedő többség, ami mögé kormányzati pénzeket lehet lehívni és ide-oda tologatni, mígnem a megfelelő politikus zsebecskéjébe nem landol a megfelelő százalékban, úgy megérdemelt nemzet védő, egyesítő és megtartó céllal. Egy nagy pocsolyán-túli üzletembert követnek meg spekulációi végett, nos, ez nem pontosan ugyan az csak a szint egy kicsit lejjebb van?  E cselekedet nem emigrációt segítő tett? Falunapon nem egy bőgő alatt éneklőket el kell lehetetleníteni, peremre kell szorítani, meg kell bélyegezni és el kell üldözni, szép kis terv a demokrácia jegyében, de hol van itt demokrácia? A keleti kommunista blokk mímeli a látszat módszerváltást, diktatúra ez a javából bármerre tekintek! Emberi jogok? Eszik vagy isszák azt, így falunapkor? Utólag Brüsszel is vakaródzik, hogy az intézményesített demokráciának még a látszata sem működik, de az ő érdeke is más, akkor hallgatott, most okoskodik, hogy nem tudta ott mi folyik… EU-tanázia, ez a javából!

Minap felemeltem fejem, hogy egy megmondó ember saját népét szidalmazta, hogy milyen lomha és lusta. E megmondó ember egyetlen egy napot nem dolgozott gazdaságban, egyetlen egy fránya napot sem, de meg tudja mondani ki a lusta, dologkerülő! Itt már, ez nem meglepő, hiszen a vezetésképtelen vezetők korát éljük meg, amely a spekuláció azon része, hogy teljesen áttaposható legyen a rendszer rövid időn belül, semmi belső ellenállás nélkül. Itt tartunk, bár a látszat ugyebár csalós, de a nép jó, ha csatlós, büszkén felvonulós. Vezető munkakörhöz oklevél nem "köll", csak kispohár, meg szétterpesztett láb elegendő…

Igen, még kér a nép... addig, de az öntömjénező, ezt nem érti, hogyan érthetné, ha nincs néki mivel, ha meg jön, az újabb váltás: kis-ködmönt ki kell fordítani, menyecskét jobbról - balra átfordítani, falunapkor az elsősorban nagyokat kurjongatni! Így kell, ezt csinálni! A korsó is addig megyen, még valaki össze nem töri, amíg az kútra megyen! Most aratták a bánáti búzát, de a tarló felett feketén gomolyognak a felhők, értelemszerűen azok nem jót jelentenek! A szakértők az őszben hatalmas gondokat látnak üveggömböcskéjükben Szerbia égisze alatt. A szegénység egyre nagyobb, az ország egyre eladósodottabb, a munkavállalók a szegények táborát gazdagítják a megnyirbált munkatörvénnyel a heti, hét napos munkarenddel és 60 órás munkaidővel. E módszerrel egy munkásnak el kell tartania egy munkanélkülit, egy közalkalmazottat és egy nyugdíjast, e teher  alatt a munkás és családja értelemszerűen összeroppan. A szociális különbözőség mindig is hordozza magában a konfliktus veszélyt. Itt, ott sztrájkolnak, ami összeforrhat, tudva, hogy a FIAT szerbiai dolgozói ismét át lettek verve patriotizmusukra rájátszva az ország önös érdekeire hivatkozva... A sokat emlegetett IMF értékelése szerint Szerbiában az infláció idei értéke 3% körüli lesz, összehasonlítva 2016-ban 1,6%, 2015-ben 1,5% volt. a 2018-as előrejelzés 3,5% körüli érték lesz, ami magába foglalja a további elszegényedést, amely a nyugdíjak és közalkalmazotti fizetések befagyasztásával, csökkentésével fog járni.(1.)

Szerbia jelenlegi kormánya csakis a külföldi tőkére alapoz, számít és megtesz mindent bevonzása érdekében, ez nem csoda hiszen a saját erőforrásait, úgy gazdasági és humánt az ebek harmincadjára szorította a politikusok emberi hiúsága és gyarlósága végett. Egyszerűen elfordult a saját lehetőségei és természeti erőforrásai célszerű kiaknázástól. A fiataloknak nem nyújt jövőképet itt maradási lehetőséget nem biztosít számukra. A társadalom politikai mozgatóereje a nyugdíjas és a megfélemlített közalkalmazott. A társadalom folyamatosan idősödik ez által veszítve versenyképességét a piacokon.

A látszat politikusok meg szajkózzák a jólétet, a gazdasági fellendülést, népek-nemzetek közötti jó viszonyt, példás együttműködést a szomszédos országokkal a kisebbségi jogok példaértékű betartását és hasonló cifra igazság megmásító frázisokat. 

Így lett a falunapi látszatkonyhában jóléti látszatpolitika eljátszva!

Two faced drama rebellion. Are you the Joker, King or Queen?

Margit Zoltán

 *A lobbizás (angolul lobbying vagy lobby, más néven public affairs) a kapcsolatok kiépítését és fenntartását, negatív intézkedések hatásának kivédését, előnyök szerzését stb. szolgálja, szigorúan a törvényes keretek (de facto a demokrácia és a kapitalizmus) adta lehetőségek között. Elsődleges hangsúlya a kommunikáción van. Törvénytelen formája a korrupció, illetve a megvesztegetés. A lobbi egy szakma, és egyben egy kommunikációs érdekérvényesítő eszköz is, szakemberei a lobbisták.

(1.) Republic of Serbia and the IMF

Two faced drama rebellion
Are you the Joker, King or Queen?
Place your cards as they're coming
Came to win
Lost everything
Gambling rider pull the strings
Pull them tighter

- Vélemény -

"A VMSZ-nek nem volt elegendő, hogy kitiltatta a zentai városházáról
Dr. Morvai Krisztina független EP képviselőt, hanem a szennyoldalán tovább fokozta a hazudozásokat."

Rácz Szabó László

„ESZETEKBE NE JUSSON OLVASNI A VMSZ SZENNYPORTÁLJÁT!”

A Magyar Polgári Szövetség közleménye

Nem volt elég a VMSZ-nek, hogy gyalázta és kitiltotta a városházáról dr. Morvai Krisztina független Európa Parlamenti képviselőt, hanem tovább folytatja beteges hadjáratát. Nem kétséges, azért, mert ahelyett, hogy bocsánatot kérne, inkább magyarázni szeretné a bizonyítványát.
Nézzünk csak néhány röpke szemelvényt abból a förmedvényből, amelyet az értünk mindig is harcosan kiálló dr. Morvai Krisztina uniós képviselőre zúdított a VMSZ bértollnok hada! (még jó, hogy csak interneten jelenik meg mindez, mert kár lenne a papírért…)

– No, de hogy a Jobbik se maradjon ki a buliból, befutott Morvai Krisztina is, Európa Parlamenti képviselő, Gaudi-Nagy Tamással, az úgynevezett Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetőjével karöltve, hogy „közintézményeket, hivatalokat és közvállalatokat látogassanak meg, megvizsgálva mennyire valósul meg a magyar nyelvhasználathoz való jog vagy a részarányos foglalkoztatottság elve. (…)

Nem is lett volna ez gond, ha nem a feltűnés- és botránykeltés, -keresés lenne a vége.

Miért kell egy anyaországi EP képviselőnek egy ilyen ügyben egy helyi, lokálisnak is csak szerényen nevezhető pártra bíznia a szervezést?

Az intézményekben utánaérdeklődtek-e a hivatalos álláspontoknak, vagy a szubjektív megfigyeléseik és esetleg elfogult helyi „segítőik” véleménye számukra az egyedüli forrás? Akarják-e azt is tudni, hogy a szerbiai kisebbségi nyelvhasználat lehetőségének sikerei kikhez is fűződnek?

Tudja-e Morvai, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség politikai kiállásának köszönhető a nemzeti szimbólumaink törvénybe iktatott használatának lehetősége? Hogy a VMSZ viszi keresztül a Szerb Parlamentben a közszolgálatokban kötelező részarányos foglalkoztatás elvét? Nem Bozóki, nem Rácz Szabó, és nem is Tari ezek hordozója…

A jobbikosok azok, akik köpdösik, alázzák és gyalázzák a VMSZ-t és annak vezetőit, utána meg számonkérni és ellenőrizni úgy settenkednek be Észak-Bácskába, mintha ők lennének a nemzet megmentői.

Zentán miért nem a polgármesterhez ment a képviselőnő, ha a helyi viszonyokról akart tájékozódni?

Vagy az nem jó, ha a cselekvő magyar politikum is megnyilvánul, csak a fiók-turulok és szalon-nacionalisták az elfogadhatók a számára. Az egész út lényege nulla.

Csak az maradt meg róla a szenzációhajhász médiának köszönve, hogy a zentai polgármester nem engedte be a városházára a képviselőnőt megtartania a lakossági fórumát. Hogy miről beszélt, mit panaszoltak neki az emberek, mik voltak a saját észlelései és meglátásai, arról senki, semmit nem beszél. (…)

Az volt a cél és eredmény, hogy a saját magyar polgármesterünket és a VMSZ-t kikezdhessük? Vagy ezzel is a cél a Fidesz hitelrontása? Exportálni az anyaországi elmebajt?

Vagy már megint felültek sokan a provokátorok ferdevágányra vitt szerelvényére…

Ezek így csak zarándoklatnak tűnő hittérítő körutak, amelyeken mindegyik politikus a maga aprópecsenyéjét sütögeti a mi közösségi rőzselángunkon, de azért nem kellene elfelejteni legalább beköszönni a gazdának. Mert „amilyen az aggyonisten, olyan a fogaggyisten.”

Idézetnek ennyi – már ez is sok volt…

Ennyi butaság, ferdítés és hazugság egy ilyen kurta cikkben ugyanis félő, hogy sok olvasónál esetleg gyomorrontást okoz.

Az esztelen pocskondiázás helyett talán érdemes lenne szembesülni a valósággal!

– Sem Morvai, sem Gaudi nem tagja a JOBBIK-nak.

– A Nemzeti Jogvédő Szolgálat védte, segítette pl. a temerini fiúkat – mindkét esetben.

– Morvai Krisztina nem párthoz kötődve, hanem magánszemélyként óhajtotta megszervezni zentai látogatását, amit bizonyít az, hogy a városháza által kiadott minden dokumentum a képviselő asszony nevére szól.

– A hivatalos álláspont, magyarázkodás félrevezetően ködösít, ám érdemes elolvasni. Az intézmények álláspontja a politikai maffiától függ, mert az nevezi ki az igazgatókat, tehát egyetlen logikus megoldás az, amelyet Morvai Krisztina választott, azaz a független közembert kell kérdezni.

– A VMSZ úgy tesz, mintha ő harcolta volna ki nemzeti szimbólumaink használatának jogát, holott ezzel a joggal a többi nemzetrész, ill. kisebbség is rendelkezik a tartományban. A VMSZ igenlő szavazatával áldását adta arra a szerb dominanciát kifejező vajdasági szimbólumra is, amelyet az 1848-as szabadságharcunkkal fegyveresen szembeszálló lázadó, szakadár szerbség kreált, amelynek sok magyar, csak Zentán 2800 magyar lett a vértanú áldozata.

– Részarányos foglalkoztatás nem létezik – ez hazugság! Nézzük meg, mi van a zentai rendőrségen, a postán, a munkaügyi hivatalban, a betegbiztosítóban, a nyugdíjbiztosítóban, a kataszteri szolgálatban stb. Ezeken a munkahelyeken a szerbek aránya 80%, miközben Zenta lakosságának 80%-a magyar.

– A VMSZ leszavazta, hogy Zentán, a városházán kötelező legyen a magyar nyelv ismerete is, továbbá, hogy legyen az általuk létrehozott szerb mellett magyar kulturális központ is.

nem a JOBBIK-osok köpdösik a VMSZ-t. Pásztor Istvánt nem egy JOBBIK-os köpte le, hanem egy ember a tömegből, szabad akaratából. Érdekes fordulat, hogy Pásztor István készült erre, mert páncélinget vett a zakója alá, amit bizonyítanak a felvételek is. Egyébként, a VMSZ-t már a VMSZ-esek is köpködik – hiszen nem kétséges: VMSZ-esnek lenni szégyen! –, Morvai Krisztinának először a zentai polgármester engedélyével adták ki a nagytermet. Szándékában állt elmenni az érinthetetlen, elérhetetlen Ceglédi Rudolfhoz – amiként meglátogatta az óbecsei polgármestert is, tehát nincsen polgármester fóbiája – de a „csodás” polgármesterünknek 15 óra, esetenként 12 óra után már bottal lehetett ütni a nyomát…

– Méghogy a körút eredménye nulla lenne? A jelentés most készül. Pl. bement – bemehetett! – a zentai rendőrségre, a múzeumba, a könyvtárba, a Magyar Intézetbe stb. Csak a városházára nem engedték be! Ez fog állni a jelentésben.

– Mi marad meg a médiában? Erre egyszerű a válasz. Az marad meg, amit Pásztor István megenged, hiszen szinte minden híreszköz az övé. Méghogy „szenzációhajhász” vajdasági sajtó? Jó is lenne! Már ezzel is szívesen kiegyeznénk. Sajnos a „mi” sajtónk nagy része egyszerűen a Vajdasági Magyar Szövetség pártközlönye.

– A cikk gyöngyszeme pedig a következő agybaj:

„Vagy ezzel is a cél a Fidesz hitelrontása? Exportálni az anyaországi elmebajt?”

Nézzük csak:

· Mi köze a Gizikének a gőzekéhez?

· Hogy jön ide a Fidesz?

· Nem Krisztina, hanem mi, zentaiak – én magam, Rácz Szabó László is évek óta mondom – mondtuk ki, hogy a Fidesz külhoni politikája is része az elüldöztetésünknek a szülőföldünkről, mert azt hazudják, hogy pl. az MNT autonómia, meg azt, hogy kitűnően bánik velünk a szerb hatalom, példaértékű Szerbia kisebbségpolitikája, Orbán Viktor, Szijjártó, teljesen szokatlan módon Vučić – a magyarok elüldöztetésének első embere mellett – kampányol stb. Aki itt él, tudja az igazságot, ami az, hogy a VMSZ bértollnokai hazudnak, mint Vučić, Pásztor, de sajnos Orbán is.

· A pocskondiázó cikket olvasva pedig teljesen egyértelműen szembetűnik az is, hogy ki az igazi provokátor.

– Ami pedig a „zarándoklatot” illeti: ha zarándoklat lett volna az EP képviselő látogatása – persze nem az volt, hanem végre egy igazi, valódi érdeklődés a sorsunk iránt, amelyet tettek követnek – azzal meg mi a baj? Például, az egyházi zarándoklatok elítélendőek? Ha csak zarándoklat lett volna, azt is köszönjük, mert Krisztina meglátogatta a sanyarú sorsra ítélt délvidéki magyarokat.

– A VMSZ rőzselángja, mint tudjuk már 175 millió eurós. Ki is melegszik e mellett?

– A Vučićnak benyaló VMSZ milyen egyéni és párthasznot kasszíroz abból, hogy elárulja a magyarok érdekeit, asszisztál a Délvidék magyartalanításához. Bezsebeli a júdáspénzt. A VMSZ nem aprópecsenyét sütöget, hanem naponta ökrök százait forgatja, és zabálja fel, a mi zsebünket fosztogatva.

– Dr. Morvai tisztességesen, jól nevelten kérdezve köszönt be a gazdának. A gazda meg azt ordította ki a kényelmes, jól jövedelmező foteljéből, hogy kívül tágasabb *– Збогом! Да те више не видим! – mielőtt a vendég egyet pislanthatott volna.

*-Viszlát! Soha többé ne lássalak!-

Ki jár jól a magyarországi támogatással?

Gondolatok a szabadkai tömeges szerződéskötés kapcsán

A szabadkai Sportcsarnokban, a Prosperitati Alapítvány harmadik pályázati körének a lezárásaként, 3734 pályázó írta alá a támogatásról szóló szerződéseket, összesen 2,3 milliárd dinár összértékben.[1]
A magyar kormány összességében 65 milliárd forintot szánt a vajdasági fejlesztésekre. Ebből 5 milliárdot a Prosperitati Alapítvány működési költségeire. Ebből az összegből pénzelték a szerződések aláírásának szabadkai költségeit is.[2]

A magyarországi támogatás összege tehát 60 milliárd forint. A támogatások után 20%, vagyis 12 milliárd forint forgalmi adó „egyenesen a szerbiai költségvetésben landol”.[3] Forgalmi adó címén, eszköz- és ingatlan vásárlásnál, Szerbia „további 20%-hoz jut”.[4] Mivel a vásárolt eszközök és ingatlanok – a legtöbb esetben termőföld – értéke meghaladja a támogatási összeget, természetesen a különbözet után is forgalmi adót kell fizetni.

A szerbiai költségvetésbe a magyarországi támogatásból legalább 24 milliárd (!) forint kerül befizetésre. Ehhez hozzá kell adni az 5 milliárd forintot is, amit a Prosperitati Alapítvány költ el. Mindent összevetve, a magyarországi támogatás csaknem fele „a szerb államot (és nem a vajdasági magyarokat – B. A.) gazdagítja”.[5]

A szerződések alapján kifizetésre kerülő összegből „413 permetezőt, 560 traktort, 470 vetőgépet, 267 pótkocsit, 18 kombájnt, 109 bálázót, 340 tárcsát, 124 másfajta pótkocsit, 233 boronát és 275 ekét vásároltak önök, többek között” – mondta el Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Szabadkán.[6]

Lássuk azonban, lehet-e a támogatásból például traktort, vagy pótkocsit vásárolni?

A használt Belarus MTZ 820-as traktort 1 363 500,00 dinárért árulják a kereskedők. Ebből 272 700,00 dinár a forgalmi adó. (Az eladó a saját bevallása szerint minden traktoron 1000 eurót keres, mivel ennyivel megnövelte az árat.) Ez azt jelenti, hogy a támogatottnak – amennyiben 800 000,00 dinár támogatást kapott – további 563 500,00 dinárt a saját zsebéből kell kifizetnie. Feltéve, ha van neki miből. Az sem mellékes, hogy a használt traktorral nem jár szavatosság és javítási szolgáltatásokat sem vállal az eladó. Magyarán: zsákbamacskát vásárol. De – egy kis rosszmájúsággal – azt is lehetne mondani, hogy egy halom ócskavasat.

Ha viszont a gazda új traktort szeretne vásárolni, a legolcsóbb, alap-felszerelésű Mahindra márkájú traktor is (450 DI, 30,90 kw), a forgalmi adóval együtt 10 490 euró.

A már említett (legegyszerűbb felszerelésű) új MTZ 82.1 (81ks/60kw) kiskereskedelmi ára 17 075 euró. Ennek a forgalmi adója 3 415 euró. A traktor ára tehát 20 990 euró, amiből 500 euró „engedményt” ad a forgalmazó. Az új traktorért tehát 20 490 eurót kell legombolni. Ez azt jelenti, hogy a (mintegy 6 500 euró támogatásban részesült) vásárlónak még 14 ezer eurót kell hozzátenni a támogatás összegéhez, ha új traktort szándékozik vásárolni.

Kedvező körülmény, hogy a kereskedelmi vállalat 36 hónapos kamatmentes kölcsönt kínál a vásárlónak. Nagy kérdés azonban, a vásárló három év alatt képes lesz-e visszafizetni a 14 ezer eurós kölcsönt?
Az egyik „nyertes” – ahogyan Pásztor István nevezte a támogatásban részesülteket –, aki egyébként pótkocsit vásárolna, azt nyilatkozta a sajtónak, hogy „most is alig tudta összekaparni a szükséges húsz százalékos önrészt”.[7]

– Sokat segítene, ha az önrészt később kellene kifizetni, amikor a megvásárolt eszközből vagy a földből már haszon is származik. A pótkocsi egyébként 750 ezer dinárba kerül. Ez, mellékesen, túlságosan magas ár. Azt vettem észre, hogy többen is megemelték az árakat, amióta van a Prosperitati. Egy ilyen pótkocsi korábban 500 ezer dinárba került. Olyan eladónál is jártam, ahol most 950 ezer dinárt kérnek ugyanezért a pótkocsiért – mondta az egyik pályázó.[8]

Az anyaország támogatására a délvidéki/vajdasági magyaroknak szükségük van, hogy a szülőföldjükön tudjanak maradni. Az eddig tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a támogatás módja nem lett se jól átgondolva, se megszervezve. Miért nem lehetett például létrehozni egy anyaországi alapítású vállalatot, amelyen keresztül a támogatottak – áremelés nélkül –vásárolták volna meg a szükséges eszközöket? Azt is lehetővé kellett volna tenni az érdekeltek számára, hogy a hiányzó összegre hosszabb távú kamatmentes kölcsönt, vagy éppen mezőgazdasági gépet kapjanak 

Olyan benyomás alakult ki, hogy a támogatottak teljesen magukra vannak hagyva a támogatási összeg felhasználásakor. Mi lesz azokkal, akik végül nem tudják biztosítani a szükséges önrészt, esetleg ez miatt még jobban elszegényednek? 

A szerződések aláírása sem volt „hivatásosan megszervezve”. Vannak olyan vélemények is, hogy rendezvény „teljes káoszba fulladt”[9] – a „vendégek” másfél órás késése, ami már önmagában is megalázó, a szerződések aláírásának rossz megszervezése, stb. miatt.

Egyáltalán mennyibe került, hogy Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere, Jadranka Joksimović, a szerb kormány tárca nélküli minisztere és Pásztor István, a VMSZ elnöke elmondhassák a (többnyire érdekelten) „dumát” – ahogyan az egyik részvevő fogalmazott. (Joksimović, aki korábban a szélsőséges „Velika Srbija”, vagyis „Nagy Szerbia” című lapot szerkesztette, még a Szerb Radikális Párt tagjaként, „ígéretet tett arra is, hogy Szerbia fejleszteni fogja az észak-bácskai és az észak-bánáti régiót”.[10] Ha addigra marad még valaki az ott élők közül.) 

Nem lehetett volna a szerződések aláírását ésszerűbben, egyszerűbben és olcsóbban a Prosperitati irodákban megoldani? Mennyi felesleges költséget okoztak a szervezők a 139 településről[11] odarendelt pályázónak a Szabadkára utazás által? A szervezőknek – úgy látszik – mindegy: nem a saját pénzüket költik.


Újvidék, 2017. április 17.

BOZÓKI Antal

[1] S. P.: Nagyszabású szerződéskötés Szabadkán. http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/63277-2017-04-13-21-00-30, 2017. április 13. [22:51]
[2] S. Z. Videó: Dulakodás, lökdösődés és ájulás a Prosperitati-féle szerződéskötések közben.
http://delhir.info/cimlap/kiemelt-hirek/63297-2017-04-14-13-06-05, 2017. április 14. [14:42]
[3] PROSPERITATI VUČIĆ SZOLGÁLATÁBAN. www.vmdk.org.rs, 2017. március 24.
[4] Uo.
[5] Uo. Lásd még Basiyt Gréte: Ki jár jól az 50 milliárdból? Családi Kör, 2017. március 30 16-17.
[6] Lásd az 1-es alatti írásban.
[7] P. E.: „A bizalom és a boldogulás fordulópontja”. Magyar Szó, 2017. április 14. 4.
[8] Uo.
[9] Lásd a 2-es alatti írásban.
[10] Lásd az 1-es alatti írásban.
[11] Lásd az 7-es alatti írásban, 1.

Csókán túltolták a biciklit...a tehén...túl...

Kedves néhai ismerősöm, mivel nem írhatott a két eminencia végett ( Cenz-né meg az Ura) a ma is létező pártújságban éles kritikát, imigyen kezdte: Ott jártunkkor… Felült a második világégés utáni nehézfém biciklijére és a kemény telet túlélők közül mindig ugyanazokat szólította meg és vetette ismert gondolataikat papiruszra… Megmagyarázta, -őneki parancsra kellett tolnia a biciklit… Mindent meg lehet magyarázni…

Egyértelműen ebből gond nem lehetett és a párt is elégedett volt, hogy mindennel foglalkoztak csak velük nem. Így takarásban tehették „áldásos” tevékenységüket a hét főbűn jegyében… Pusztul a táj, menekül, aki tud, és aki bír, -no, nem divatból meg puccos „gazdasági emigrálásos” folyamatban, hanem puszta evolúciós teherként teszik ezt az emberek. TÚLÉLÉSI ÖSZTÖN! Elvtársak erről nem hallottatok még?

Kettő éve jelent meg egy kötetecske enyhén érintve e problematikát (Hódi Sándor MENNI VAGY MARADNI? Az Én és a közösség társadalomlélektani zavarai) újság cikkeket összeollózva lábujjhegyen settenkedve, megírva, hogy valójában miért is távozik az magyar, e szép Nagy Szerbiából, a Kárpátok szülő medencéjéből. A lényeget azért szépen megkerülve, de azért bátorság volt, ezt összeszedni és útjára indítani, mert az aktuális-akut magyar politikai stratégiának nem ez a célja. Nem cél a közvélemény felvilágosítása. A cél a segély gyanánt sima "extra-profithoz" jutni és a maradék vajdasági magyarságot túszul ejteni alantasabb és alantasabb munkák fejében, ellenben szociális juttatást nyújtva, ami semmire nem elég, persze jól megalázni közben emberi és nemzeti mivoltát a sárba taposni… Bízom benne, hogy a következő kötet, már a teljes valóságot fogja tükrözni és a politikai túlkapások, hátrányos megkülönböztetések és a gazdasági kizsákmányolások is fejezetet kapnak majd!

Érdekes, hogy az általam ismert „magyar” érdekeltségű vállaltok a legpimaszabbak és legkevesebb bért adják az amerikai, japán, német… cégekkel összehasonlítva… Szégyen, á nem! Az ország jól teljesít, ha hogyne a tehéntúróért, így könnyen! A kenyérkereseti lehetőség nem egyenlő a kenyér találási lehetőséggel… A "non-plus ultra", hogy a nemzeti ünnepeket előre ledolgoztatják, mivel Szerbiában az nem ünnep és pofátlanul-gátlástalanul munkanappá rendelik el ugyan azokat a napokat… Nem is csoda 1956-ban a szovjetek oldalán támadtak az egyetemistákra, meg fővárosunkra tankokkal… március 15-én Aradon a sógorokkal söröztek..augusztus 20-án Mindszenty hercegprímásunkat bohócruhába öltöztették és sárga könyvel propagálták áldásos tetteiket…

Tusványoson szépen meg lett mondva a tuti, a szégyentelen "vaj-magyar" nem akar rabszolga lenni és az öntömjénező urát szolgálni, fogja vándorbotját és elhúz, no nem is főként Magyarországra háromszoros alapbérért, hanem a kapitalista nyugatra tízszeres alapbérért, ahol aztán tényleg kizsákmányolják az elvtársak szerint… (gyermekpótlék, családi juttatás, távolléti bonusz…)

Amennyiben így lenne, tömegesével vándorolnának onnét haza, ide a Kánaánba… biciklit tolni!

Ma már odáig jutottunk, hogy drága 50 milliárd adó-forintot érő képviselőinknek szégyenük lett az magyar mivoltuk. Megtörtént február havában, hogy a szerbiai törvények és Csóka Község alapszabályzata értelmében szerzett jogként, díszmagyarjaink lemondtak saját anyanyelvük gyakorlati használatáról! Immáron a jegyzőkönyv csak egyetlen nyelven készült el, szerb nyelven! Játszadozok a gondolattal: miért nem csak magyarul?

Mit lehet erre mondani? Van e szó erre?

Nevezetesen:

„A Szerb Köztársaság Alkotmányának ( SZK 98/06-os számú Hivatalos Közlönye ) 191. szakasza, A helyi önkormányzatról szóló törvény ( SZK 129/07-es számú Hivatalos Közlönye ), 1., 11. és 32. szakaszának 1. pontja alapján, a Statutáris kérdésekkel, szervezéssel és normatív aktusokkal foglalkozó bizottság 2011. 03.30-án tartott ülésén megerősitette Csóka község Statútumának letisztázott szövegét és Csóka község Statútumának letisztázott szövege tartalmazza: 1. Csóka község Statútumát, melynek száma 061-13/2002, 2002.06.03-i keltezéssel, 2. Csóka község Statútumának módosításáról és kiegészítéséről szóló határozatot, melynek száma: 061-XVII/2002- 01, 2002.12.23-i keltezéssel, 3. Csóka község Statútumának módosításáról és kiegészítéséről szóló határozatot, melynek száma: 061-1/2005-IX, 2005.10.26-i keltezéssel, 4. Csóka község Statútumának módosításáról és kiegészítéséről szóló határozatot, melynek száma: 016-2/2008-V, 2008.1009-i keltezéssel. CSÓKA KÖZSÉG STATÚTUMA - l e t i s z t á z o t t s z ö v e g –

9. szakasz Csóka község területén egyidejűleg hivatalos használatban van a szerb nyelv cirill és latin írás, valamint a magyar nyelv és írás.”

-Es szerb nyelven is a magyar képviselőink érdekében, hogy tudják értelmezni miről is írok:

„Члан 9. На територији општине Чока у службеној употреби је истовремено са српским језиком ћирилично и латинично писмо и мађарски језик и писмо.”

ENNYI! 

Itt sajnos nincs vége! A csókai Helyi Közösség csúfosan megbukott, nem volt elég, hogy Csóka település népe nem szavazta meg a következő költségvetést 2016-2026 (102,5 millió dinár), a Helyi Közösség vezetősége tudatosan, szabály és törvényellenesen nem írta ki mandátuma-megbízása lejárta előtt-után a választásokat. Miért is, mert bennragadt 42 millió dinár, melyet csakis a már kiépített szennyvíz-elvezető hálózat kiépítésére költhetnek. E pénzt valahogy el-kellene onnan mozdítani, hogy bánthatja a csókai csóka csőrét…Egy éve a következőket kommentáltam, ami ma is aktuális: „…egyéb trükkökkel húzták az időt, de a pénz maradt, amelyet át kellene csoportosítani a levágott villanyáram újra bekötésére, pocaknövesztő bulikra és jó szomszédi "road-show-okra"…

A világhálón azért megmozdult valami, az össznépi fészkes lavórban a sárga irigységbe kapaszkodó hűtlenül otthagyott demokráciák, fájlalják, hogy a magyar ara házasságot tört és faképnél hagyta őket a haladó úrfi végett! Semmi új a nap alatt nincs, váló fajta, meg családtörő a csókai vezető magyar ez már baljós előjel volt, de a demokráciák nem értelmezték a baljós árnyakat és imigyen fogalmaztak: „Ahelyett hogy a Községi Képviselő Testület a Helyi Közösségi tanácstagok mandátumának lejártával kiírná az új választásokat, inkább a hatalmon lévő SZHP-VMSZ koalíció ”jól megindokoltan” létrehoz egy ideiglenes szervet, mely irányítani fogja a Helyi közösségeket. Ezzel egy időre teljesen törvénytelenül felfüggesztik a lakosság jogait, hogy válasszanak illetve választottak legyenek. A hatalmi koalíció ezzel lehetőséget kap, hogy eltávolítsa a számára alkalmatlan tagokat a Helyi Közösségek Tanácsaiból, illetve a Helyi Közösségek Tanácsának választását egy időpontra helyezi az elnökválasztással. Az állam élére javasolt elnökjelöltjüktől elvárják, hogy sikeresen vezessen minden Helyi közösséget Csóka Község területén.”

A legfontosabb szabálytalanság és törvénytelenség: A Helyi Közösség polgárok csoportosulása ás nem tartozik a közigazgatási rendszerbe, így a közigazgatási rendszer nem hozhat felett "statutáris - statáris" döntéseket! E helyzetben maga az alkotmány lett főként megsértve, amely szavatoltja a polgárok szabad gyülekezését…és az állam nem avatkozhat be semmilyen eszközzel…No de azt megmagyarázza majd a párt-alkotmányos-Tamás! Igen, de NEM!

No, de 42 millát kamatostól el köllene vinni…á nem, á de IGEN!

Csókán megint túltolták a biciklit, no nem az Óperenciás tengeren, meg a tehén lepényen túl, hanem a törvényen!

Elvtársak! Tanulni, olvasni, kérdezni! 

Utána jót zabálni! Meg biciklizni, hogy fogyjon a poci...

Lesz folytatás…

Margit Zoltán

Csókán besült a mutatvány...BOJKOTT!!!

Kapcsolódó:

http://margitzoltan.blogspot.rs/2016/03/csokan-besult-mutatvany-bojkott.html

http://www.hodisandor.com/files/konyveim/Mennimaradni.pdf

http://79.101.98.230:8080/download/INFORMATOR.pdf

http://www.coka.rs/sr/samouprava/Statut.pdf

http://www.coka.rs/hu/onkormanyzat/Statutum.pdf

„Nem hallja a pásztor, miről béget a nyáj!”

Aminek most elsősorban mi, észak-bácskaiak a fültanúi vagyunk, az a 47 éves Szabadkai Rádió utolsó nagy fellángolása. Mióta a végleges elnémításának napját, időpontját több alkalommal is kitűzték, majd rendre el is halasztották, azóta a hullámsávján jobbnál jobb, valódi vérpezsdítő műsorok hallhatók – amelyek esetenként oda is szögezik a készülék vagy a számítógép mellé a vájt fülű kíváncsiskodót.

Ilyen volt a ma délelőtti lendületes Művésztársalgó című beszélgetős műsor is, amelyben (régebbi és újabb keletű közéleti botrányaink okán) Kalmár Zsuzsa színésznő és Tóth Imre újságíró felváltva igyekezett egymástól elragadni a szót. Utóbbi – a vérmérsékletének megfelelően – több alkalommal is hevesen kifakadt:

– Innen szeretném üzenni Pásztor úrnak: annak, hogy a Szabadkai Rádiót beolvasztják a Pannon RTV-be, nem lesz jó vége. Az ügyben a mi szakmai véleményünket nem kérték ki és a hallgatók észrevételeit sem vették figyelembe. Hülyének nézik az embereket! A pásztor nem hallja, hogy miről béget a nyáj! A fiataljaink menekülnek ebből az országból, még a délszláv háborúk idején sem volt ilyen nagy az elvándorlás, csak az idősek maradnak. Azok pedig általában nehezebben viselnek el minden kényszerű változtatást. Ki fog majd ezután a VMSZ-re szavazni? Mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy e kisebbségi létben elfojtsák a másként gondolkodást. Ne tessék ezért senkit sem cenzúrázni meg leváltani, és ne tessék a politikusi döntéseket az emberek torkán izomból lenyomni! Elég volt a megfélemlítésből, a konspirációból meg a kontraszelekcióból! Ahogy annak idején Kasza József meggondolta magát, amikor meglátta a rádió megmentése érdekében összegyűjtött 20 ezer aláírást, úgy Pásztor Istvántól is elvárom, hogy gondolja meg magát!

Kalmár Zsuzsa azt ezzel kapcsolatos meglátását úgy fogalmazta meg, hogy: „Amikor a saját kutyánk beleharap a saját kölykébe, akkor a VMSZ tömöríti-e a közösséget vagy éppen szétzilálja?”

A műsorban a hullámsávokkal való politikai kufárkodásra is kitértek. Elhangzott, hogy a 89,6 MHz egy közszolgálati frekvencia, ezért nem játszható át kereskedelmi rádiónak, és azt is szóvá tették, hogy már akkor, amikor a Szabadkai Rádióból elvették a 91,5 MHz-es regionális frekvenciát, fölmerültek olyan aggályok, hogy oda lehetett-e adni (törvényes úton-módon!) annak a Pannon Rádiónak, amely addig egyetlen percnyi műsort sem sugárzott.

Kalmár Zsuzsa feltett egy olyan kérdést is, amelyre széles e Bácskában akár ítéletnapig kereshetnénk a választ: „Amikor a Szabadkai Népszínház társulata bajban volt, azt tapasztaltuk, hogy a többi színész próbálta homokba dugni a fejét, igyekezett kimaradni a történésekből. A ti esetetekben: a Pannon RTV dolgozói számára annyira magától értetődő, hogy a ti rádiótokat megszüntetik? Egy szavuk sincs rá? Nem vártátok el tőlük, hogy mellétek álljanak?

Tóth Imre a bajok gyökerét a következőben látja: „A szolidaritás, a kollegialitás hiánya általános probléma, érzéketlenné váltunk egymás problémái iránt.”

Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a Szabadkai Rádió ellehetetlenítése és kivéreztetése láttán nem csupán a pannonosak lapítottak gyáva-sunyin, mások is tehettek volna többet. A majd ötvenéves intézmény intenzív fojtogatása szerepelhetett volna akár havonta is a Hét Nap oldalain, és akár heti gyakorisággal is az egyetlen napilapunk rovataiban. A meglehetősen kínos ügyben, a hosszadalmas agónia során magának a rádiós műfajnak a művelői is csak elvétve éreztek kényszert a megszólalásra. Ki tudja, miért.

– A mai műsorban sok minden elhangzott Pásztor úr meg Hajnal úr számlájára, és Lovas neve is említésre került néhányszor. Mi azonban nem kampányolunk a VMSZ ellen, nem vagyunk a pártnak ellensége, de viszont van véleményünk, s azt ki is mondjuk. Azt hiszem, a Népszínház társulatának tiltakozásakor csordult túl az a bizonyos pohár – de azóta sem öntöttek a pohárba tiszta vizet. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz a helyzetünk, mint amilyen nehéz most. Senkinek ne legyen kétsége felőle, november 2-án, halottak napján (miután a mi rádiónkat már eltemették) továbbra is lesz majd valamilyen magyar nyelvű műsor ezen a hullámhosszon, csak az a kérdés, hogy ki fog akkor megszólalni. Mert azok már nem mi leszünk. A Szabadkai Rádió ilyen jellegű műsorainak abban a pillanatban vége, ahogy a rádiónkat beolvasztják a Pannonba – mondta Tóth Imre.

A mai rendhagyó Művésztársalgó készítői igen nagy lelkesedéssel szóltak az augusztusban alakult Magyar Mozgalomról és a vele kapcsolatos elvárásaikról is.

Hogy mit lehet mindehhez hozzáfűzni?

Lélekemelő hallgatni hosszú-hosszú perceken át az ilyesféle tisztasággal elegy naivitást, kiváltképpen akkor, amikor az ember lánya már tudja, hogy édes mindegy, mi a neve a gyereknek (VMSZ vagy MM): az egyik kutya, a másik meg eb. S a legjobb: tőlük távol.

Szabó Angéla

(A Szabadkai Rádió Művésztársalgó című mai műsora nyomán)

Az önkény a közakaratnál is erősebb

A Szabadkai Rádió holnap, október 31-én befejezi megszokott műsorainak a sugárzását, s ezzel egyidejűleg elhallgat egész napos magyar nyelvű adása a 89.6 MHz-en. Vasárnaptól, november 1-étől a munkatársak munkaviszonya megszűnik, s ez elkövetkező néhány hétben csak a 104.4 MHz-en lesz hallható búcsúadás 12.00 és 18.00 óra között. Az aktuális hírek és információk mellett a 47. évet élt Szabadkai Rádió népszerű műsoraiból válogatunk. Köszönjük hallgatóinknak a támogatást, a több mint 6 és fél ezer aláírást! Sajnáljuk, hogy az önkény a közakaratnál is erősebb.

Német Ernő 

Ha hitvány a pásztor, elbitangol a nyáj...

A nép olyan, mint a birka.

Ha jó pásztor tereli őket, 

mennek engedelmesen 

s meg is híznak mellette. 

Ha hitvány a pásztor, 

elbitangol a nyáj.

                             W.A.

Elmerengtem, mi is folyik itt, majd legyintettem, -ismét nincs új a nap alatt. Hónapok óta tartó egymásra acsarkodó felek, csoportok, önérdekszervezetek bizonygatják felszínes igazukat a más véleménnyel kardoskodókkal szemben, akik még pár hónapja egyazon véleményen és pénzeszsákon csücsültek, akkor még baráti szerelemben, de Káin és Ábel...

Megmosolyogtam, hogy a doktori címet viselők alulmaradtak az egyszerű "nyolcosztályos" logikával, nos a gyakorlat és a történelem megmutatta, hogy sok lúd disznót győz, de milyen csúfos rikácsolás közepette!


Lőn világosság és a szerbiai Magyar Nemzeti Tanács megvált a doktori címektől és rangoktól, mert a minden nyolcadik délvidéki magyar pártja, így tartotta jónak a demokráciának csúfolt  ideológia égisze alatt. A mór megtette kötelességét a mór mehet* (miután a személy teljesítette megbízatását, érdemeinek méltányolása nélkül félreállítják, nem törődnek tovább vele)! Viszont a mór felocsúdott azon, hogy hoppon maradt és rögtön leprásnak gondolta magát, úgy politikai mutációs alapon szakorvosi véleményezést megelőzve. Igen, mert nem járta végig, azt a ranglétrát, amelyet a politológusok is javasolnak a szakma elsajátítása céljából. Egyértelműen, mint a kampány szlogen, először az alapok azután a födém és nem fordítva. Jelen esetben az egyetem elvégzése után rögtön vezető politikai posztok betöltése indult és nem az alapok, tudjuk, de leírom: plakát ragasztás, szóró lapozás, piacokon-tereken agitálás, házalás, majdan falusi/kerületi önkormányzatban képviselő, ugyanitt vezető, megyei képviselő...országgyűlési képviselő...Mivel ez fordítottan lett arányos, így a fotelből való kiperdítés meg egyenes lett arányos!

Az alap probléma, hogy a "felső-vezetők", úgy kerülnek ki az egyetemekről, hogy tovább az életben nem kell dolgozniuk, pediglen attól a pillanattól kellene, hogy gőzerővel visszaszolgáltassák a társadalom által beléjük fektetett anyagiakat, tudást... Nem ez történik és jönnek a jól megszokott mellébeszélések, hogy: -nem azért tanultam, hogy dolgozzak...azért használom a fejem, mert nem szeretek dolgozni...mi vagyunk a szakma, no de a munkás dolgozik, mert a munkásnak dolgoznia kell, mert (matematikai logika) nem tanult! A másik probléma a valamilyen juttatásért megszerzett oklevél "nyócosztájos logikával". Hiába van meg papírilag az oklevél, ha a "nyócosztályos" szint a mérvadó az is úgy bukdácsolva egy pár évet ismételve... A végén meg a munka olyan jó dolog lenne a gazdagok nem engedték volna ki a kezeik közül! A munkához való össztársadalmi hozzáállással van baj, úgy áll a népes szakmai, szakpolitikai tábor hozzá, hogy más férjen oda nem ő...

Másodlagos probléma, hogy nem ismerik a nép arculatát, mert nem keverednek a korpa közé, hogy nehogy megegyék őket a disznók! Le kell menni a nép közé, körbejárni a társadalom minden szegletét, mint ahogyan dicső királyunk Hunyadi Mátyás tette! Itt jutott eszembe egy kanizsamonostori történet, az ottani helyi vezetőkről, akik azt a kijelentést tették, hogy nekik nem kell pap, mert annyiszor voltak már a vasárnapi misén, hogy maguk is meg tudják tartani! Tehát a "nyócasok" annyiszor voltak már az MNT üléseken, hogy maguk is meg tudják tartani, minek oda a doktori cím, meg az a cifra helyes beszéd! Oda az ökögés-makogás való immáron! Csuhajja!

...Ööööö...

Az MNT szépen lassan bankká alakult át, tudjuk a bankokat bankárok irányítják, úgyhogy a magyartanári oklevél kevés egy bank irányításához, nos lapát lesz ennek a vége, ill. talán jobb ilyen posztra a pénzhez nem értőt helyezni, mert az vakon követi a felső utasítást!?  Az idő, ezt is megmutatja majdan...Éppen ahogy a dolgozó munkásnak a legkevesebb a fizetése a gyárban, úgy nem jut el a támogatás az egyszerű magyar emberig sem, mert minősíteni kell az magyar embert, jó párt-magyar emberre ill. hitvány félére. A hitvány féléből van mindig a többség és a hitvány féle szokta vinni magán a csőcselék, söpredék jelzéseket, ha az urát nem szolgálja, no de van az úgy, hogy megette a fene azt az ebet, amely a pásztor gazdájába harap!

Érdekes volt a fő pásztor választás is a tavaszban, mert akkor osszák szét a legelőket!  Egy jelölt közül nem tévesztették el a nyerőt bekarikázni, micsoda demokrácia, micsoda logika, legalább a Bodri kutyát állították volna oda, mint ellenjelölt mintát, ha már a főpásztor megijedt a saját árnyékától, melyet egyszer át akart lépni, úgy politikailag...

A nyáj meg elbitangolt időközben, hiába sérelmezi ill. sértegeti, azt a pásztor, no nem a farkas elől széled szét a nyáj, hanem a pásztor botjától, mert ráunt, hogy az ő fejecskéjén koppan, az ő bundáját nyirbálja évente többször is és az ő érdekében harapdálja körbe a Bodri kutyája!

Itt a vég a jó pásztorig fuss el véle!

Margit Zoltán

*Friedrich Schiller A genovai Fiesco összeesküvése című darabjából

Tamás ma más…

Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.

Wass Albert: Nagypénteki sirató

Tamás ma MÁS. Tamás most megtörte a csendet. Már megelégelte a hallgatást. Megszólalt. Megmondta a tutit, mi meg még akár örül(het)nénk is, miként cinege szokott örülni a tökmagnak, ha nem adná magát azon nyomban a fogas kérdés: ez a megmondó jóember mi végre hallgathatott idáig?

Merthogy a mi Korhecz Tamásunk négy álló esztendőn át maga is része volt az MNT névre hallgató gépezetnek, nem is csupán egy aprócska csavarocska a masin(éri)ában, hanem annak tán épp a motorja vagy a főtengelye. S mint ilyen alkotó alapelem, alighanem hajszálpontosan tudta, hogy mikor került parányi homokszem, mikor meg kis kavics, vagy netán egy egész malomkő az addig csendesen, olajozottan működő, kimondottan vajdasági magyar pénzosztó gépezetbe. Mert mindjárt megváltozott a megszokott muzsika! 

A központi piros-fehér-zöld bankautomata rögvest füstöt eresztett, szikrát szórt, vagy addig szokatlan, furcsa zörejeket hallatott. S minthogy Hitetlen Tamásunk maga is a vezérlőszobában tüsténkedett, kénytelen-kelletlen észlelte ezen változ(tat)ásokat. Tehát nagyon-nagyon közelről meg a saját szemével látta, hogy a nemzeti tanácsunkban rossz irányba terelődnek a dolgok, mégis hallgatott. Némasága pedig kerek négy éven át tartott. (Mármint a nagy nyilvánosság felé, mert bizalmas beszélgetésekben olykor el-elszólta magát, ki-kifakadt – értelemszerűen MNT-s működésének inkább a második félidejében.)

Most akár aggodalmaskodhatunk is egy cseppet! 

-Hogy mélymagyarosan magára maradt volna, ha még menet közben úgymond kipakol? Hogy nem talált volna kellően szellős, megfelelően huzatos teret a magyar mosatlan szennyes/csetres kiteregetésére? 

-Hogy (éppen) neki ne lett volna sajtója? 

Bármily naivak vagyunk, ezt azért mégsem hihetjük! Hiszen Tominak saját sajtó-tárhelye, állandó rovata volt például a Vajdaság Ma internetes hírportálon – a Napról napra az MNT-vel című rovatnak rendszeres társszerzője volt, de szerepelt ő „a kimondjuk, vagy ne mondjuk”-féle örök mezsgyén tántorgó Újvidéki Rádió műsoraiban is, talán többet is a kelleténél. És akkor a délvidéki nagyzsinat hajbókoló sajtószerveit még meg sem említettük, pedig ott mindig készségesen fogadták. Igaz, ami igaz: Tamás mindig is felkészülten és megfontoltan, hosszan és szépen tudott beszélni. Az ilyet meg mindenik valamirevaló újságíró még külön szereti s értékeli.

Tanácselnökünk azonban mindvégig tanácstalanul, csendben ült, s mint most kiderült, keskenyre húzott, összeszorított szájjal hallgatott. Nem lázadt fel azon intézmény ellen, amelynek tulajdonképpen a vezetője, a feje ő maga volt. Ahogy a Családi Kör tegnapi lapszámában megjelent cikket író egyik tanítómesterem, Miskolczi József most mondaná: „Tudod, lányom, neki sem volt könnyű! Nem akarta felborítani az asztalt!” Én meg, mint az örök naiv, értetlenkedő gyerek, nagy kerek szemekkel megkérdezném, hogy milyen asztalt, melyik asztalt? Azt az asztalt, amelyet neki terítettek meg? (Pontosabban: az ő részére is terítettek annál az asztalnál, amelynek ott – épp az asztalfőn! – neki is állandó (ülő)helye volt.) Tamás azonban tud az asztalnál (is) viselkedni, higgadt és okos politikus lévén, egyszer sem rántotta le az abroszt, nemhogy az asztalt fölborítsa, vagy ami még szörnyűbb valakire ráborítsa. Ő ugyan nem kezdte el épp azt az ágat fűrészelni, amelyiken (csücs)ült, nem vágta maga alatt a fát. Legfeljebb csak a mindenkit megillető morgás jogán (ius murmurandi) morfondírozott magában vagy a bajusza alatt a politikacsinálás távirányítóját kezükben tartó kiváltságos kevesek ellen, nyilvánosan nem illette nem illendő kritikával a közvetlen munkatársait, s nem áztatta, nem áprendálta a „feletteseit”. Még idejekorán ki is szállhatott volna az MNT-ből, sőt akár a teljes vajdasági magyar politizálásból is. Megtehette volna, de nem tette. Erre pedig semmi sem lehet valódi, igazi mentség.

Bevallom férfiasan: túlontúl könnyű lenne most azzal érvelni, úgy vágni vissza, hogy ha már eddig kibírta szó nélkül, talán szebb marad, ha most is hallgat. Ha nem terítette ki a kártyáit mondjuk még a Magyar Nemzeti Tanács menetrendszerinti „megújulása/megújítása” előtt – mert az azért belepengetett volna disszonáns hangokat is a jól megszokott kánonba! –, akkor most már kár volt elrontania ezt a közösen/szépen megfestett idillt. Vagy megvan ennek a látszólagos „kései siratónak”, ennek a jócskán megkésett, ámdeviszontellenben ügyesen kiporciózott kitálalásnak is a maga értelme, csak legfeljebb nem látjuk azt a legelső ránézésre?! De az idő majd ezt is megmutatja.

Most csak annyi a nyilvánvaló, hogy a politikusoknak huncut úri szokása a fehér tárgyalóasztalnál történő egy tálból való kedélyes cseresznyézés, miként az is, hogy az együtt elköltött ebéd után a cseresznyemaggal időnként meg-meglöv(öldöz)ik egymást.

-Hogy akkor mindebből nekünk magunknak, a vajdasági magyar cseresznyéskert napszámosainak, mit kellene megtanulnunk? 

Azt, amit sosem szabadna szem elől tévesztenünk: nem kell hinni a politikusoknak. Sosem szabad hinni nekik maradéktalanul.

S hogy csupáncsak növeli, ki elfödi a bajt, ezen szentencia mit sem változtat a korábbi, józan, paraszti észjárással megfogalmazott, örök-érvényű, keserű, magányos igazságunkon.

Szabó Angéla

Ami a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényből megmaradt

A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényt a szerb képviselőház a 2009. augusztus 31-i ülésén fogadta el. A törvény szövege a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyének (Službeni glasnik RS) 2009. szeptember 3-i 72. számában jelent meg (221-236. o.)

            Szerbia alkotmánybírósága, a 2014. január 16-i ülésén megállapította, hogy a törvény 10 rendelkezése „nincs összhangban az alkotmánnyal”. Az Alkotmánybíróság erről szóló, 576-os számú döntése a Hivatalos Közlöny 2014. 2014. február 21-i 20. számában jelent meg (36-64 o.)

            Az Alkotmánybíróság döntése a törvény első öt fejezetében, illetve 28 szakaszában 16 változást jelent. Ezek a fejezetek a következők: I. Alaprendelkezések, II. A nemzeti tanácsok jogállásával kapcsolatos kérdések, III. A nemzeti tanácsok hatásköre, IV. A köztársasági szervekkel, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat szerveivel való viszony és V. Nemzetközi regionális együttműködés.  

A döntést Dr. Ódry Kartag Ágnes*,
az Alkotmánybíróság bírója írta alá.

            Az alábbi törvényszövegben az Alkotmánybíróság által kifogásolt szövegrészek törölve lettek. Így most láthatóvá válik, hogy mi maradt meg az eredeti törvényből.  

            A törvény többi szakasza (29-139) elérhető a http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven honlapon.

Bozóki Antal  

TÖRVÉNY

A NEMZETI KISEBBSÉGEK NEMZETI TANÁCSAIRÓL

(A SZK Hivatalos Közlönye, 72/2009. sz.)

I. ALAPRENDELKEZÉSEK

1. szakasz

Jelen törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak (a továbbiakban: nemzeti tanács) a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területére vonatkozó hatáskörét, a nemzeti tanács megválasztásának rendjét, finanszírozását és a munkája szempontjából egyéb jelentős kérdéseket szabályozza.

2. szakasz

A kultúra, az oktatás, a tájékoztatás valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat területére vonatkozó önkormányzati joguk érvényesítése érdekében a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek a Szerb Köztársaságban megválaszthatják saját nemzeti tanácsaikat.
A nemzeti tanács képviseli a nemzeti kisebbséget az oktatás, a kultúra, a nemzeti kisebbség nyelvén történő tájékoztatás valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén, részt vesz a döntéshozatalban vagy dönt az említett területekre vonatkozó kérdésekről, és e területeken intézményeket, gazdasági társaságokat és egyéb szervezeteket alapít.

3. szakasz

A nemzeti tanácsok nyilvántartását az emberi és kisebbségi jogokkal megbízott minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) vezeti.
A nyilvántartásba való felvétel a bejegyzési kérelem alapján történik, melyet a nemzeti tanács elnökének a tanács megalakulását követő 30 napos határidőn belül kell benyújtania.
A nyilvántartásba való bejegyzéssel a nemzeti tanács jogi személyiséget szerez.

4. szakasz

A nyilvántartásba való bejegyzésre a szabályos kérelem átvételét követő 30 napos határidőn belül kerül sor.
A nyilvántartásba a nemzeti tanács elnevezését és székhelyét, a nemzeti tanács elnökének utó- és családnevét, egységes polgári törzsszámát és lakhelyét, az alapszabály meghozatalának, illetve módosításának és kiegészítésének dátumát, valamint a nyilvántartásba vételről szóló határozat számát és dátumát kell bejegyezni.
A nyilvántartásba bejegyzett adatok nyilvánosak.
A nyilvántartás tartalmát és vezetési módját a minisztérium határozza meg részletesebben.

5. szakasz

A nemzeti tanács ingó és ingatlan vagyont szerezhet és tulajdoníthat el, és a hatáskörében illetékes szerv határozata alapján köztulajdonban levő eszközök felett használati jogot kaphat, a törvénnyel összhangban.

6. szakasz

A nemzeti tanácsnak van alapszabálya.

Az alapszabályban kell meghatározni:
1) a nemzeti tanács tevékenységét;
2) a nemzeti tanács tagjainak számát, a törvénnyel összhangban;
3) a nemzeti tanács székhelyét;
4) a nemzeti tanács elnevezését, jelképét és pecsétjét;
5) a nemzeti tanács szervei tagjainak számát és megválasztásuk rendjét;
6) a nemzeti tanács egyéb testületeit, e testületek tagjainak számát és megválasztásuk rendjét;
7) az elismeréseket és odaítélésük módját;
8) egyéb, a nemzeti tanács munkája szempontjából jelentős kérdéseket.
Az alapszabály módosítását és kiegészítését követő 30 napos határidőn belül a nemzeti tanács a minisztériumot erről értesíteni, valamint a módosításokat és kiegészítéseket az elfogadásuk ülésén felvett jegyzőkönyvvel együtt a minisztériumnak megküldeni köteles.

II. A NEMZETI TANÁCS JOGÁLLÁSÁVAL KAPCSOLATOS

KÉRDÉSEK

1. A nemzeti tanács szervei

7. szakasz

A nemzeti tanácsnak van elnöke, végrehajtó szerve, valamint oktatással, kultúrával, tájékoztatással és a hivatalos nyelv- és íráshasználattal megbízott bizottsága.
Az alapszabályban a nemzeti tanács konzultatív és más testületeit is meg lehet határozni.
A nemzeti tanács elnöke képviseli a nemzeti tanácsot és a nevében eljár.
A nemzeti tanács elnökét a nemzeti tanács tagjai közül kell megválasztani.
A nemzeti tanács munkája nyilvános.

8. szakasz

A nemzeti tanács akkor határozatképes, ha az ülésen a nemzeti tanács tagjainak több mint a fele jelen van.
A nemzeti tanács alapszabálya akkor tekinthető elfogadottnak, ha a nemzeti tanács összlétszámának több mint a fele mellette szavazott.
A nemzeti tanács elnöke és a nemzeti tanács végrehajtó szervének elnöke akkor tekinthető megválasztottnak, ha a nemzeti tanács összlétszámának több mint a fele mellette szavazott.
Az egyéb határozatokat a nemzeti tanács a jelen levő tagok szótöbbségével hozza meg, ha az alapszabály nem irányoz elő minősített többséget.

2. A nemzeti tanács tagjainak száma

9. szakasz

A nemzeti tanács legalább 15, de legfeljebb 35 tagból áll.
A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a 10.000-nél kevesebb fővel rendelkező, vagy külön nem jegyzett nemzeti kisebbségek esetében a nemzeti tanács 15 tagból áll.
A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a 10.000-nél több, de a 20.000 főt nem meghaladó nemzeti kisebbségek esetében a nemzeti tanács 19 tagból áll.
A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a 20.000-től 50.000 fős nemzeti kisebbségek esetében a nemzeti tanács 23 tagból áll.
A legutóbbi népszámlálási adatok szerint az 50.000-től 100.000 fős nemzeti kisebbségek esetében a nemzeti tanács 29 tagból áll.
A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a 100.000 főt meghaladó nemzeti kisebbségek esetében a nemzeti tanács 35 tagból áll.
A nemzeti tanács tagjainak megbízatási ideje négy évre szól.
Az első összetételű nemzeti tanács megbízatási ideje a nemzeti tanács nyilvántartásba vételének napján kezdődik.

III. A NEMZETI TANÁCS HATÁSKÖREI

1. Általános hatáskörök

10. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel és az alapszabállyal összhangban, szervei révén, önállóan:
1) meghozza és módosítja az nemzeti tanács alapszabályát;
2) meghozza a pénzügyi tervet, pénzügyi jelentést és zárszámadást;
3) rendelkezik saját vagyonával;
4) dönt a nemzeti tanács elnevezéséről, szimbólumairól és pecsétjéről;
5) véglegesíti a nemzeti szimbólumokra, a nemzeti tanács jelképeire és ünnepeire vonatkozó javaslatokat;
6) intézményeket, egyesületeket, alapítványokat, gazdasági társaságokat alapít a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén, valamint a nemzeti kisebbség identitásának megőrzése szempontjából jelentős egyéb területeken;
7) javaslatot tesz a nemzeti kisebbség képviselőjének személyére a helyi önkormányzatok nemzetek közötti viszonyügyi tanácsában;
8) elismeréseket határoz meg és ítél oda;
9) a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén törvények és más jogszabályok meghozatalát kezdeményezi és figyelemmel kíséri alkalmazásukat;
10) részt vesz az előírások előkészítésében, és javasolja a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv-és íráshasználat területén a nemzeti kisebbségeknek az Alkotmányban szavatolt jogait szabályozó előírások módosítását és kiegészítését;
11) külön előírásokat és ideiglenes intézkedéseket javasol azokon a területeken, melyeken az önkormányzati jog érvényesül, a nemzeti kisebbséghez tartozók és a többséget képező polgárok közötti teljes egyenjogúság elérése érdekében;
12) eljárást indít az Alkotmánybíróság, a polgári jogvédő, a tartományi és a helyi ombudsman, valamint más hatáskörrel rendelkező szervek előtt, amikor megítélése szerint a nemzeti kisebbségekhez tartozóknak az Alkotmányban és törvényben szavatolt jogainak és szabadságjogainak megsértésére került sor;
13) a nemzeti kisebbséghez tartozó nevében megindítja a jelen szakasz 12) pontjában foglalt eljárást előzőleg megszerzett írásos meghatalmazás alapján;
14) állást foglal, kezdeményezést tesz és intézkedéseket foganatosít a nemzeti kisebbség helyzetével, identitásával és jogaival közvetlenül kapcsolatos minden kérdésben;
15) törvényben, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat aktusában ráruházott más kérdésekről is dönt.

2. Hatáskörök az oktatás területén

Alapítói jogok

11. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel összhangban, nevelési, oktatási, diák- és egyetemista-jóléti intézményeket alapíthat, és alapítói jogokat és kötelességeket gyakorolhat.
Jelen szakasz 1. bekezdésében foglalt intézményeket a nemzeti tanács önállóan, vagy a köztársasággal, az autonóm tartománnyal, helyi önkormányzattal vagy más jogi személlyel egyetemben alapítja, a törvénnyel összhangban.
A köztársaság, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat, jelen szakasz 1. bekezdésében foglalt intézmények alapítójaként az alapítói jogokat egészében vagy részben a nemzeti tanácsra ruházhatja át.

Az intézmények irányításában való részvétel

12. szakasz

A köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat által alapított iskoláskor előtti, általános és középfokú nevelési és oktatási intézményekben, melyekben a nevelési-oktatási tevékenység a nemzeti kisebbség nyelvén is folyik, vagy melyekben a nemzeti kisebbség beszéde, nyelve vagy kultúrája külön tantárgyként szerepel, a nemzeti tanács:

1) véleményezi az igazgatóbizottság, illetve az iskolaszék tagjai személyére a helyi önkormányzat képviselői közül tett javaslatokat;
2) azokban az intézményekben, melyek tagozatainak többségében a nevelési-oktatási tevékenység a nemzeti kisebbség nyelvén folyik, vagy melyekről megállapítást nyert, hogy a nemzeti kisebbség számára kiemelt jelentőségűek, jelölteket javasol az igazgatóbizottság, illetve az iskolaszék tagjai személyére, akik a helyi önkormányzatot képviselik;
3) véleményezi a jelen szakasz 1. bekezdésének 1) pontjában foglalt intézmények igazgatójelöltjére tett javaslatot;
4) véleményt nyilvánít a jelen szakasz 1. bekezdésének 1) és 2) pontjában foglalt intézmények igazgatójának és igazgatási szerve tagjainak felmentése során;
5) jelen szakasz 1. bekezdésének 2) pontjában foglalt intézmények igazgatója megválasztásához előzetes jóváhagyását adja;
A köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat által alapított diák- és egyetemista-jóléti intézményekben a nemzeti tanács:
1) egy jelöltet javasol – az alapító képviselőjét, és véleményezi az igazgató bizottság többi tagja személyére tett javaslatokat azokban a diákjóléti intézményekben, melyek székhelye olyan helyi önkormányzatok területén található, ahol a nemzeti kisebbség nyelve is hivatalos használatban van. Ha a helyi önkormányzat területén több nemzeti kisebbség nyelve is hivatalos használatban van, az érdekelt nemzeti tanácsok közös jelöltet javasolnak az igazgató bizottság tagja személyére;
2) véleményezi az igazgató bizottság tagjai személyére tett javaslatokat azokban az egyetemista-jóléti intézményekben, melyek székhelye olyan helyi önkormányzatok területén található, ahol a nemzeti kisebbség nyelve is hivatalos használatban van;
3) véleményt nyilvánít az igazgató megválasztása során azokban a diák- és egyetemista-jóléti intézményekben, melyek székhelye olyan helyi önkormányzat területén található, ahol a nemzeti kisebbség nyelve is hivatalos használatban van;
4) véleményt nyilvánít a jelen szakasz 2. bekezdése 1)-3) pontjában foglalt intézmények igazgatójának és az igazgatási szerve tagjainak felmentése során.
A nemzeti kisebbség nemzeti tanácsát, melynek nyelve egy helyi önkormányzatban sincs hivatalos használatban, azokban a helyi önkormányzatokban illetik meg a jelen szakasz 2. bekezdése 1)-4) pontjaiban foglalt jogok, ahol az általuk képviselt nemzeti kisebbség tagjai a legutóbbi népszámlálási adatok szerint az összlakosságnak több mint 1%-át képezik.
A köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat által a felsőoktatás területén alapított intézményekben, amelyekben a tanítás egészében vagy részben a nemzeti kisebbség nyelvé folyik, a nemzeti tanács véleményt nyilvánít a felsőoktatási intézmény irányítási és igazgatási szervébe javasolt jelöltekről.

Tantervek és programok

13. szakasz

A nemzeti tanács:

1) a Nemzeti Oktatási Tanácsnak javasolja az iskoláskor előtti program általános alapjait, az általános és a középfokú oktatás és nevelés tanterveit és programjait, valamint a nevelési program alapjait azokra a tartalmakra vonatkozóan, melyek a nemzeti kisebbség sajátosságát fejezik ki, de különösen a történelem, zenei nevelés és képzőművészet területén;
2) a Nemzeti Oktatási Tanácsnak javasolja a nemzeti kisebbség nyelvének általános és középfokú oktatási és nevelési programját, valamint a nemzeti kisebbség nyelvének, illetve beszédjének és a nemzeti kultúra elemeinek oktatási és nevelési programját;
3) a Nemzeti Oktatási Tanácsnak véleményezi a szerbnek, mint nem anyanyelvnek oktatási programját;
4) az oktatással megbízott miniszternek a diákjóléti intézmények tanulóira vonatkozó intézkedéseket és nevelési programot javasol, amelyek a nemzetek közötti tolerancia és multikulturalizmus érvényesítését szolgálják;
5) véleményezi az olyan intézmények oktatási és nevelési programját, melyekről megállapítást nyert, hogy a nemzeti kisebbség számára kiemelt jelentőségűek.

Tankönyvek és tanszerek

14. szakasz

Ha az oktatási-nevelési tevékenység a nemzeti kisebbség nyelvén folyik, a Nemzeti Oktatási Tanács az oktatással megbízott miniszternek a nemzeti tanács előzetes jóváhagyása alapján olyan tankönyvek és tanszerek használatának engedélyezését javasolja, melyek tartalma a nemzeti kisebbség sajátosságait fejezi ki.
Az oktatással megbízott miniszter a nemzeti kisebbség nyelvén kiadott hazai vagy behozott tankönyvek oktatási-nevelési folyamatban való használatát a nemzeti tanács javaslatára hagyja jóvá.

Egyéb hatáskörök az oktatás területén

15. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel összhangban:

1) egy jelöltet javasol a Nemzeti Oktatási Tanács tagjainak közös megválasztási listájára;
2) véleményt nyilvánít az iskoláskor előtti intézmények és általános iskolák hálózatáról szóló aktus meghozatala során azokban a helyi önkormányzatokban, amelyekben a nemzeti kisebbség nyelve hivatalos használatban van, vagy amelyekben az oktatási-nevelési tevékenység a kisebbség nyelvén folyik;
3) meghatározza a nemzeti kisebbség oktatása szempontjából kiemelt jelentőségű oktatási-nevelési intézményeket; ha az összes intézmény száma négynél nagyobb, kiemelt jelentőségűvé a nemzeti kisebbség nyelvén is oktató összes intézménynek legfeljebb egy negyede nyilvánítható; ha az ilyen intézmények száma négynél kisebb, kiemelt jelentőségűvé a nemzeti kisebbség nyelvén, illetve a nemzeti kisebbség nyelvén is oktató intézmények közül egy intézmény nyilvánítható; olyan nemzeti kisebbség esetében, melynek nyelvén nem folyik oktatás, a jelen pontban foglalt szabályokat értelemszerűen kell alkalmazni azokra az intézményekre, amelyekben tanítják a nemzeti kisebbség nyelvét vagy beszédét a nemzeti kultúra elemeivel;
4) az oktatással megbízott miniszternek véleményt nyilvánít a középiskolák valamint a diák- és egyetemista-jóléti intézmények hálózata meghatározása során;
5) az oktatással megbízott miniszternek véleményt nyilvánít a nemzeti kisebbség nyelvén oktató iskola székhelyen kívül folytatott tevékenysége jóváhagyásának során;
6) az alapítónak, a köztársaságnak, az autonóm tartománynak vagy a helyi önkormányzatnak javasolja a nemzeti kisebbség nyelvén oktató iskola kihelyezetett tagozatának önállósulását;
7) véleményt nyilvánít a középiskolába iratkozó tanulók számának meghatározása során, továbbá a szakmai felkészítésben, átképzésben, továbbképzésben és szakosításban részesülő tanulók számának jóváhagyása során;
8) az oktatással megbízott miniszternek véleményt nyilvánít a 15-nél kevesebb tanuló részére nemzeti kisebbségi nyelvű tagozat megnyitásának jóváhagyása során;
9) a diák- és egyetemista-jóléti intézményeknek véleményt nyilvánít az ezen intézmények férőhelyeinek betöltése során;
10) véleményt nyilvánít a köztársaság, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat költségvetési eszközeinek nyilvános pályázat útján az oktatás területén működő intézményeknek és egyesületeknek történő odaítéléséről;
11) saját forrásaiból ösztöndíjakat határoz meg, saját aktusaival szabályozza az ösztöndíjak odaítélésének mércéit és eljárását, valamint lebonyolítja az odaítélési eljárást;
12) megválasztja saját képviselőjét a Nemzeti Oktatási Tanácsban, aki döntéshozatali jog nélkül részt vesz annak munkájában, amikor az oktatási rendszer keretében a tanítás a nemzeti kisebbség nyelvén folyik és a Nemzeti Oktatási Tanács a nemzeti kisebbség oktatása szempontjából jelentős kérdést vitat meg;
13) megválasztja saját képviselőjét a Nemzeti Felsőoktatási Tanácsban, aki a tanácsnak teljes jogú tagja, ha a felsőoktatás keretében a tanítás teljesen vagy részben a nemzeti kisebbség nyelvén folyik;
14) törvényben vagy más jogszabályokban ezen a területen meghatározott egyéb teendőket is ellát.

3. Hatáskörök a kultúra területén

Alapítói jogok

16. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel összhangban, kulturális intézményeket alapíthat, a nemzeti kisebbség kulturális sajátosságai megőrzésének, előmozdításának és fejlesztésének, és a nemzeti kisebbség nemzeti identitásának megőrzése érdekében, és alapítói jogokat és kötelességeket gyakorolhat.
Jelen szakasz 1. bekezdésében foglalt intézményeket a nemzeti tanács önállóan vagy a köztársasággal, az autonóm tartománnyal, a helyi önkormányzattal vagy más jogi személlyel egyetemben alapítja, a törvénnyel összhangban.
A köztársaság, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat, jelen szakasz 1. bekezdésében foglalt intézmények alapítójaként, az alapítói jogokat egészében vagy részben a nemzeti tanácsra ruházhatja át.

Az intézmények irányításában való részvétel

17. szakasz

A köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat által alapított kulturális intézményekben, melyekről a nemzeti tanács megállapítja, hogy a nemzeti kisebbség identitása megőrzése szempontjából kiemelt jelentőségűek, a nemzeti tanács:

1) kinevezi az intézmény igazgatóbizottságának egy tagját;
2) véleményezi az intézmény igazgatóbizottságának tagjai személyére tett javaslatot;
3) véleményt nyilvánít az intézmény igazgatójának megválasztása során.
Ha egyazon kulturális intézményről több nemzeti tanács is megállapítja, hogy az a nemzeti kisebbség sajátossága és nemzeti identitása megőrzésének, előmozdításának és fejlesztésének szempontjából kiemelt jelentőségű, a nemzeti tanácsok a jelen szakasz 1. bekezdésében említett igazgató bizottságba egy-egy tagot neveznek ki.

Egyéb hatáskörök a kultúra területén

18. szakasz

A nemzeti tanács:

1) meghatározza az adott nemzeti kisebbség sajátosságainak és nemzeti identitásának megőrzése, előmozdítása és fejlesztése szempontjából kiemelt jelentőségű kulturális intézményeket és rendezvényeket;
2) meghatározza a nemzeti kisebbség kultúrájának fejlesztési stratégiáját;
3) meghatározza a nemzeti kisebbség szempontjából kiemelt jelentőségű ingó és ingatlan kulturális javakat;
4) a hatáskörében illetékes szerv vagy intézmény előtt eljárást indít annak érdekében, hogy a nemzeti kisebbség szempontjából kiemelt jelentőségű ingó és ingatlan kulturális javakat törvényben védetté nyilvánítsák;
5) a jelen szakasz 1. bekezdésének 4) pontjában foglalt kulturális javak védelmét, szanálását és újjáépítését célzó intézkedéseket javasol;
6) véleményt nyilvánít és javaslatokat tesz azon helyi önkormányzatok terület- és településrendezési tervének kidolgozása során, melyekben a jelen szakasz 1. bekezdésének 3) pontjában foglalt javak elhelyezkednek;
7) javasolja a terület- és településrendezési terv végrehajtásának felfüggesztését, ha véleménye szerint ez veszélyezteti a jelen szakasz 1. bekezdésének 3) pontjában foglalt kulturális javakat;
8) a hatáskörében illetékes szervnek előzetes véleményt nyilvánít a jelen szakasz 1. bekezdésének 3) pontjában foglalt ingatlan kulturális javak más helyre való áthelyezésének jóváhagyására irányuló eljárásban;
9) véleményt nyilvánít a nemzeti kisebbségi nyelvű könyvállománnyal rendelkező könyvtárak vagy könyvtárak szervezeti egységeinek alapítására vagy megszüntetésére irányuló eljárásban;
10) javaslatot tesz a köztársaság, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat költségvetési eszközeinek nyilvános pályázat útján történő odaítélésére a nemzeti kisebbségi kulturális intézmények, rendezvények és egyesületek számára;
11) legalább egy jelöltet javasol a Nemzeti Művelődési Tanács tagjainak közös megválasztási listájára;
12) meghatározza saját képviselőjét a Nemzeti Művelődési Tanácsban, aki, döntéshozatali jog nélkül részt vesz annak munkájában, amikor a nemzeti kisebbség kultúrája szempontjából jelentős kérdéseket vitatnak meg;
13) törvényben, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat aktusában átruházott más kérdésekről is dönt.

Hatáskörök a tájékoztatás területén

Alapítói jogok

19. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel összhangban, önállóan vagy más jogi személlyel egyetemben lapkiadó, rádió-televíziós, nyomdai valamint vételezett médiát reprodukáló tevékenységet folytató intézményeket és gazdasági társaságokat alapíthat, és alapítói jogokat és kötelességeket gyakorolhat.
Teljes egészében vagy túlnyomóan kisebbségi nyelven tájékozató tömegtájékoztatási közvállalatok és intézmények alapítójaként a köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat, a nemzeti tanáccsal való megállapodás alapján, az alapítói jogokat egészében vagy részben a nemzeti tanácsra ruházhatja át.

Az intézmények igazgatásában való részvétel

20. szakasz

A nemzeti tanács:

1) véleményt nyilvánít a Szerbiai Műsorszórási Intézmény igazgató bizottsága és műsortanácsa tagjainak és vezérigazgatójának kinevezése során, ha ez az intézmény a nemzeti kisebbség nyelvén sugároz műsort;
2) véleményt nyilvánít a Vajdasági Műsorszórási Intézmény igazgató bizottsága és műsortanácsa tagjainak és vezérigazgatójának kinevezése során, ha ez az intézmény a nemzeti kisebbség nyelvén sugároz műsort;
3) meghatározza a közszolgálati intézményben a kisebbségi nyelvű műsorok felelős szerkesztőjének a megválasztására vonatkozó mércéket;
4) a műsorszórási intézmény igazgatóbizottságánál a pályázó és a pályázati feltételeknek eleget tevő jelöltek közül jelöltet állít a nemzeti kisebbségi nyelvű műsorok felelős szerkesztőjének személyére;
5) azokban a műsorszórási intézményekben, melyekben több nemzeti kisebbségi nyelvű műsor egy felelős szerkesztőjét nevezik ki, véleményt nyilvánít a nemzeti kisebbségi nyelvű műsorok felelős szerkesztő jelöltjeiről.

Egyéb hatáskörök a tájékoztatás területén

21. szakasz

A nemzeti tanács:

1) elfogadja a nemzeti kisebbség nyelvén történő tájékoztatás fejlesztési stratégiáját a Szerb Köztársaság stratégiájával összhangban;
2) a Köztársasági Műsorszórási Ügynökségnél javaslatokat tesz a Műsorszórás Fejlesztési Stratégia kidolgozása során;
3) javaslatot tesz a köztársaság, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat költségvetési eszközeinek nyilvános pályázat útján a nemzeti kisebbségi nyelven tájékozató jogi és természetes személyeknek történő odaítélésére;
4) megvitatja a Szerbiai Műsorszórási Intézmény és a Vajdasági Műsorszórási Intézmény igazgató- és műsortanácsának jelentéseit, valamint javaslatokat és ajánlásokat tesz a nemzeti kisebbségi nyelvű műsorokat illetően;
5) véleményt nyilvánít és javaslatokat tesz a Köztársasági Műsorszórási Ügynökség Tanácsának a nemzeti kisebbségi nyelvű tájékoztatással kapcsolatban;
6) meghatározza saját képviselőjét a Köztársasági Műsorszórási Ügynökség Tanácsában, aki döntéshozatali jog nélkül részt vesz annak munkájában, amikor nemzeti kisebbségi nyelvű tájékoztatással kapcsolatos kérdéseket vitatnak meg;
7) törvényben és más jogszabályokban ezen a területen meghatározott egyéb teendőket is ellát.

5. Hatáskörök a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén

22. szakasz

A nemzeti tanács:

1) meghatározza a helyi önkormányzatok, települések és egyéb földrajzi nevek nemzeti kisebbségi nyelvű hagyományos elnevezéseit, ha a helyi önkormányzat vagy a település területén a nemzeti kisebbségi nyelv hivatalos használatban van; a nemzeti tanács által meghatározott elnevezések a szerb nyelvű elnevezések mellett hivatalos használatban levő elnevezésekké válnak, és közzé kell tenni őket a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyében, a Vajdaság Autonóm Tartomány területén székhellyel rendelkező nemzeti tanácsok esetében pedig Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos Lapjában;
2) a hatáskörében illetékes szervnek javasolja a helyi önkormányzat, a települések és egyéb földrajzi nevek nemzeti kisebbségi nyelven való kitűzését;
3) javasolja a nemzeti kisebbségi nyelv és írás hivatalossá tételét a helyi önkormányzat területén;
4) javasolja azok az utcák, terek, városnegyedek, tanyacsoportok, egyéb településrészek és intézmények elnevezésének megváltoztatását, melyekről megállapítást nyert, hogy a nemzeti kisebbség szempontjából kiemelt jelentőségűek;
5) véleményt nyilvánít az utcák, terek, városnegyedek, tanyacsoportok és egyéb településrészek elnevezésének meghatározása során, ha a helyi önkormányzat vagy település területén a nemzeti kisebbség nyelve hivatalos használatban van;
6) a hatáskörében illetékes szervnél javasolja a nemzeti kisebbség nyelvének és írásának hivatalos használata feletti felügyelet gyakorlását;
7) a hatáskörében illetékes szervnél intézkedéseket és tevékenységeket javasol a jogszabályok a hivatalos használatban levő nemzeti kisebbségi nyelvekre való fordításának előmozdítása érdekében;
8) intézkedéseket tesz és tevékenységet fejt ki a nemzeti kisebbségi nyelv- és írás hivatalos használatának előmozdítása érdekében;
9) törvényben, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat aktusában e területen ráruházott más kérdésekről dönt.

6. A jogi aktusok semmissége

23. szakasz

A nemzeti tanács megfelelő javaslata vagy véleménye nélkül meghozott, a jelen törvény 12–15, 17. és 18. valamint a 20-22. szakaszában foglalt egyedi jogi aktusok törvényellenesek, illetve semmisek.
Ha a nemzeti tanács a hatáskörében illetékes szerv szabályosan kézbesített kérelme ellenére 30 napos határidőn belül nem küldi meg javaslatát vagy véleményét, a jelen szakasz 1. bekezdésében említett aktust a megszerzett javaslat, illetve vélemény nélkül kell meghozni.

7. Az alapítói jogok átruházása

24. szakasz

A nemzeti tanács kezdeményezésére, a Szerb Köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat egészében vagy részben az alábbi intézmények alapítói jogait ruházza át:

1) kizárólag nemzeti kisebbségi nyelvű oktatási-nevelési intézmények;
2) kulturális intézmények, melyek alapvető tevékenységét a nemzeti kisebbség kultúrájának a megőrzése és fejlesztése képezi;
3) kizárólag a nemzeti kisebbség nyelvén tájékoztató tömegtájékoztatási intézmények.
A nemzeti tanács kezdeményezésére, a Szerb Köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat egészében vagy részben a jelen szakasz 1. bekezdésének 1-3. pontjában felölelt intézményeken kívül más intézmények alapítói jogait akkor ruházza át, ha ezek a nemzeti kisebbség szempontjából kiemelt jelentőségűek.
A jelen szakasz 1. és 2. bekezdésében foglalt szervek a nemzeti tanáccsal az alapítói jogok egészében vagy részben történő átruházásáról szerződést kötnek (a továbbiakban: szerződés).
A szerződés a jelen szakasz 1. és 2. bekezdésében foglalt szervek és a nemzeti tanács kölcsönös jogait és kötelességeit tartalmazza.
A szerződésben meg kell határozni az átruházott igazgatási jogokat és éves szinten az intézmény tevékenységének finanszírozására a köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat költségvetésében biztosított eszközöket.
A költségvetési finanszírozás szempontjából, azoknak az intézményeknek az anyagi helyzete, melyek alapítói jogait egészében vagy részben átruházták, nem lehet kedvezőtlenebb azoknak az intézményeknek az anyagi helyzeténél, melyek alapítói jogait nem ruházták át a nemzeti tanácsra.

IV. A KÖZTÁRSASÁGI SZERVEKKEL, AZ AUTONÓM

TARTOMÁNY ÉS A HELYI ÖNKORMÁNYZAT SZERVEIVEL

VALÓ VISZONY

A köztársasági szervekkel való viszony

25. szakasz

 A nemzeti tanács a Nemzetgyűléshez, Kormányhoz, más állami szervekhez és különszervezetekhez javaslatot, kezdeményezést, véleményt nyújthat be a hatáskörébe tartozó kérdésekkel kapcsolatban.

            A jelen törvény 2. szakaszában foglalt kérdések megvitatása és a róluk való határozathozatal előtt a jelen szakasz 1. bekezdésében említett szervek kikérik a nemzeti tanácsok véleményét.

A vélemény megszerzésének módját a jelen szakasz 1. bekezdésében említett szervek ügyrendjében kell szabályozni.

A nemzeti tanács kezdeményezheti a Kormánynál állami szerv vagy különszervezet olyan jogszabályának felfüggesztését, illetve érvénytelenítését, amely jelen törvénnyel, vagy a nemzeti kisebbségekre vonatkozó más törvényekkel és jogszabályokkal nincs összhangban.

Az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat szerveivel való viszony

26. szakasz

A nemzeti tanácsok az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat szerveihez javaslatokat, kezdeményezéseket és véleményeket nyújtanak be a nemzeti kisebbségek helyzetére és a nemzeti kisebbségek sajátosságainak megőrzésére vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban.
Az autonóm tartomány, illetve a helyi önkormányzat szervei köteles megvitatni a nemzeti tanács javaslatait, kezdeményezéseit és véleményeit, és megfelelő intézkedéseket tenni.
A jelen törvény 2. szakaszában foglalt területekre vonatkozó általános aktus meghozatalának során az autonóm tartomány, illetve a helyi önkormányzat szervei kikérik a nemzeti tanács véleményét.
A vélemény megszerzésének módját a jelen szakasz 1. bekezdésében említett szervek ügyrendjében kell szabályozni.

V. NEMZETKÖZI ÉS REGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS

27. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel összhangban, együttműködik nemzetközi és regionális szervezetekkel, az anyaország állami szerveivel, szervezeteivel és intézményeivel, valamint más államok nemzeti kisebbségeinek nemzeti tanácsaival vagy hasonló testületeivel.
A nemzeti tanács képviselői részt vesznek tárgyalásokon vagy pedig konzultálnak az anyaországokkal való kétoldalú megállapodások megkötésével kapcsolatos tárgyalásokon abban a részben, amely közvetlenül a nemzeti kisebbség jogaira vonatkozik.
A nemzeti tanácsok képviselői részt vesznek a vegyes államközi testületek munkájában, melyek feladata az adott nemzeti kisebbség jogvédelmére vonatkozó államközi kétoldalú szerződések alkalmazásának felügyelete.

28. szakasz

A nemzeti kisebbségek képviselői, a Szerb Köztársaság Nemzeti Kisebbségi Tanácsa révén, részt vesznek a nemzeti kisebbségek helyzetére és jogvédelmére vonatkozó nemzetközi vagy regionális egyezmények megkötésének, illetve a hozzájuk való csatlakozás folyamatában.

* Dr. Ódry Kartag Ágnes was born in Čoka (Csóka), in 1951. She graduated from the Faculty of Law, Novi Sad University, in 1975. She received her LL.M from the Faculty of Law, Belgrade University, in 1983, where she also defended her doctoral thesis in 1990. In 1977 she was appointed assistant lecturer in Theory of State and Law, at Novi Sad Faculty of Law. Since 2003 she has been an associate professor at the same faculty. From 1995 to 2000, she worked as a senior expert associate at Belgrade Research Institute for Criminology and Sociology. In the period 2000-2002, she acted as Assistant Minister of the Federal Ministry for National and Ethnic Communities.
She has actively participated in the work of expert teams engaged in drafting of federal laws, bilateral agreements and administrative decisions of the provincial authorities. She is the author and co-author of two books, and editor of two international conference proceedings. She has written more than eighty expert papers, such as plenary lectures and papers she presented at various national and international congresses and specialist gatherings. She has made a number of study visits abroad to further advance her professional training and has lectured as visiting professor at the law schools in the USA, Hungary and Germany.

From January 2010, she acted as Deputy President of the Constitutional Court, and from December 2010 to February 2011, as President of the Constitutional Court. At the proposal of the National Assembly, she was appointed as Constitutional Court Judge by President of the Republic, in December 2007.