 |
| +Ifj Bomba Gyula alkotása - Ecce homo |
Ez a világ
Tavaszra nyár, majd hideg tél
nem csodálnám, ha végleg elmennél
Ilyen a világ, nem segít.
Hátunk mögött már jó pár év,
úgy tűnik néha mintha értenéd,
de ez a világ nem segít.
+Ifj. Bomba Gyula
Emberek, sorsok meg nem írt dallamok, emlékek, decsi szőlő hegy, egy gyönyörű délután, tekerőlant, alföldi duda élces hangja, egy kíváncsi angol és Ifj Bomba Gyula...Borban az igazság, majdan a vigasság… Ma már minden sűrű ködbe vesző múló szép emlék.
Elmélkedtünk Érden Idősebb Bomba Gyulával élete párjával Terikével az elmúltról és a jövendőről. Sajnos az idők szele szétfújt bennünket a szélrózsa minden tája felé, ilyen időket élünk, amikor ezer év után ismét vándorrá tették az magyart, lehet jobbról balra mutogatni és visszafelé kereszttől a csillagig, de a tények makacs dolgok.
Hosszú idő elteltével egymás szemébe nézve, érzelmek és emlékek vihara tör elő, hol is kezdjük, mi minden történt és hol van életünk kereke és szekere, majdan pislákoló fénye. A veszteségek nehezek és súlyos teherként ülnek az ember vállára, ez történt Gyuláékkal is, amikor szemük láttára aludt ki szeretett fiuk élete lángja. A szülőnek a legszörnyűbb, ha gyermekét veszíti el, örök mély, be nem gyógyuló seb.
 |
| +Ifj Bomba Gyula - Önarckép |
Előkerült egy kötet, „ecco homo” – Íme az ember! E kötet nagyon szomorú okból íródott meg, amelyre már utaltam írásomban, Ifj Bomba Gyulának állít emléket, melyben életében nem publikált alkotásai vannak gyűjteménybe szedve, a közönség előtt meg nem énekelt 17. dalát tartalmazó CD melléklettel. Csend következett, amelyet nem törhetünk meg, az emlék csendje, könnyes lesz a szem, az udvaron játszó unokák kacaja megtöri e percet, igen mindig van miért, kiért tovább élni!
– Érdre költöztünk, hogy közelebb lehessünk egymáshoz, segítsük egymást, e családi házat lányomékkal tatarozzuk, több generáció is megfér benne és mi is kéznél leszünk benne, folytatta a történetet Idősebb Bomba Gyula, jó cimborám Decsről! Viszont életünk könyvgyűjteményét meg kell osztani, mivel már nem fér el minden kötet, gondoltam, többször jártam Csókán, mint testvér településen, ott van egy magyar művelődési egyesület, amely Móra Ferenc nevét viseli nekik ajándékoznám, szolgáljon jó ügyet!
A kérés „parancs” barátok között, egyértelmű volt, hogy segédkezek a jó ügyben párommal Szilviával karöltve, igaz az emberiség egyre kevesebbet olvas „offline”, de a nagy fejlődésnek, nehogy visszaütője legyen és a mesterséges evolúcióból, revolúció legyen egy szép napon, ahogyan Albert Einstein megálmodta az emberiség visszafejlődését…
– Terike szavai visszacsengtek bennem, „hacsak egyetlen egyszer forgatja valaki kezében a könyvet, már nyert ügyünk lesz!”
– Maradjunk bizakodóak a jövőt illetően folytatta Gyula, itt vannak az unokák is nekik is meg kell teremteni a jövőjüket, ahogyan a Csókaiak is megérdemlik, hogy érdekes könyveket forgassanak a kezükben!
A könyvek célba értek, Kis Tóth Erika közreműködésével, aki őszinte hajlandóságot mutatott Bomba Gyula és Terike gyönyörű gesztusának befogadására. A Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület egyébként is befogadja a visszamaradó tárgyi hagyatékait az ott élőknek, majdan senki nem gondolt rá, hogy hagyatékaink ily gyorsan az enyészetté válhatnak, főként, ha azok akik dönthetnének nem teszik, nem merik, hagyják a békesség kedvéért…
Örülők, hogy Erika nyíltszívű és őszintén magán hordja a csókai közösség feletti gondoskodás terheit, bár sokszor nagyon kemény beszólásokat, nem odaillő kritikákkal kell megküzdenie, olyan emberektől akik a bokájáig nem érhetnek föl, de a jó Isten annak a vállára tesz keresztet, aki tudja vinni, a kutyáknak meg az a feladatuk, hogy ugassanak...Mi megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek! Ők meg bocsájtsanak meg önnön maguknak, ha tudnak...
Amikor nekiindultunk az útnak Kecskeméten csókákat láttam vidáman szökdelve a fák-között, eszembe jutott Móra Ferenc - A csókai csóka c. verse, amely valójában útmutatónak kellett volna lennie, mi történik, ha a csókai csóka fehér galambbá szeretne válni, de talán valaki még figyel ott, ha már nem késő…
Az úton Csókáig „ecce homo” járt a gondolataim között, „a világ nem segít”, ezért kell nekünk segíteni egymáson és hegyeket is meg tudunk mozdítani, ha akarunk, így jutottam el az „ecce homo”-tól, Móra Ferenc csókai csókájáig!
In memoriam +Ifj Bomba Gyula!
Köszönet Id. Bomba Gyulának, Terikének, Kis Tóth Erikának, Nagy Istvánnak, Szanellának!
Margit Zoltán
