Margit Zoltán: csókai csóka

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csókai csóka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csókai csóka. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. január 2., kedd

Ecce homo*-tól, Móra Ferenc csókai csókájáig…

 

+Ifj Bomba Gyula alkotása - Ecce homo

Ez a világ


Tavaszra nyár, majd hideg tél

nem csodálnám, ha végleg elmennél

Ilyen a világ, nem segít.

Hátunk mögött már jó pár év,

úgy tűnik néha mintha értenéd,

de ez a világ nem segít.


+Ifj. Bomba Gyula


Emberek, sorsok meg nem írt dallamok, emlékek, decsi szőlő hegy, egy gyönyörű délután, tekerőlant, alföldi duda élces hangja, egy kíváncsi angol és Ifj Bomba Gyula...Borban az igazság, majdan a vigasság… Ma már minden sűrű ködbe vesző múló szép emlék.

Elmélkedtünk Érden Idősebb Bomba Gyulával élete párjával Terikével az elmúltról és a jövendőről. Sajnos az idők szele szétfújt bennünket a szélrózsa minden tája felé, ilyen időket élünk, amikor ezer év után ismét vándorrá tették az magyart, lehet jobbról balra mutogatni és visszafelé kereszttől a csillagig, de a tények makacs dolgok.

Hosszú idő elteltével egymás szemébe nézve, érzelmek és emlékek vihara tör elő, hol is kezdjük, mi minden történt és hol van életünk kereke és szekere, majdan pislákoló fénye. A veszteségek nehezek és súlyos teherként ülnek az ember vállára, ez történt Gyuláékkal is, amikor szemük láttára aludt ki szeretett fiuk élete lángja. A szülőnek a legszörnyűbb, ha gyermekét veszíti el, örök mély, be nem gyógyuló seb.


+Ifj Bomba Gyula - Önarckép

Előkerült egy kötet, „ecco homo” – Íme az ember! E kötet nagyon szomorú okból íródott meg, amelyre már utaltam írásomban, Ifj Bomba Gyulának állít emléket, melyben életében nem publikált alkotásai vannak gyűjteménybe szedve, a közönség előtt meg nem énekelt 17. dalát tartalmazó CD melléklettel. Csend következett, amelyet nem törhetünk meg, az emlék csendje, könnyes lesz a szem, az udvaron játszó unokák kacaja megtöri e percet, igen mindig van miért, kiért tovább élni!


– Érdre költöztünk, hogy közelebb lehessünk egymáshoz, segítsük egymást, e családi házat lányomékkal tatarozzuk, több generáció is megfér benne és mi is kéznél leszünk benne, folytatta a történetet Idősebb Bomba Gyula, jó cimborám Decsről! Viszont életünk könyvgyűjteményét meg kell osztani, mivel már nem fér el minden kötet, gondoltam, többször jártam Csókán, mint testvér településen, ott van egy magyar művelődési egyesület, amely Móra Ferenc nevét viseli nekik ajándékoznám, szolgáljon jó ügyet!


A kérés „parancs” barátok között, egyértelmű volt, hogy segédkezek a jó ügyben párommal Szilviával karöltve, igaz az emberiség egyre kevesebbet olvas „offline”, de a nagy fejlődésnek, nehogy visszaütője legyen és a mesterséges evolúcióból, revolúció legyen egy szép napon, ahogyan Albert Einstein megálmodta az emberiség visszafejlődését…

– Terike szavai visszacsengtek bennem, „hacsak egyetlen egyszer forgatja valaki kezében a könyvet, már nyert ügyünk lesz!”

– Maradjunk bizakodóak a jövőt illetően folytatta Gyula, itt vannak az unokák is nekik is meg kell teremteni a jövőjüket, ahogyan a Csókaiak is megérdemlik, hogy érdekes könyveket forgassanak a kezükben!

A könyvek célba értek, Kis Tóth Erika közreműködésével, aki őszinte hajlandóságot mutatott Bomba Gyula és Terike gyönyörű gesztusának befogadására. A Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület egyébként is befogadja a visszamaradó tárgyi hagyatékait az ott élőknek, majdan senki nem gondolt rá, hogy hagyatékaink ily gyorsan az enyészetté válhatnak, főként, ha azok akik dönthetnének nem teszik, nem merik, hagyják a békesség kedvéért…


Örülők, hogy Erika nyíltszívű és őszintén magán hordja a csókai közösség feletti gondoskodás terheit, bár sokszor nagyon kemény beszólásokat, nem odaillő kritikákkal kell megküzdenie, olyan emberektől akik a bokájáig nem érhetnek föl, de a jó Isten annak a vállára tesz keresztet, aki tudja vinni, a kutyáknak meg az a feladatuk, hogy ugassanak...Mi megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek! Ők meg bocsájtsanak meg önnön maguknak, ha tudnak...


Amikor nekiindultunk az útnak Kecskeméten csókákat láttam vidáman szökdelve a fák-között, eszembe jutott Móra Ferenc - A csókai csóka c. verse, amely valójában útmutatónak kellett volna lennie, mi történik, ha a csókai csóka fehér galambbá szeretne válni, de talán valaki még figyel ott, ha már nem késő…

Az úton Csókáig „ecce homo” járt a gondolataim között, „a világ nem segít”, ezért kell nekünk segíteni egymáson és hegyeket is meg tudunk mozdítani, ha akarunk, így jutottam el az „ecce homo”-tól, Móra Ferenc csókai csókájáig!


In memoriam +Ifj Bomba Gyula!


Köszönet Id. Bomba Gyulának, Terikének, Kis Tóth Erikának, Nagy Istvánnak, Szanellának!


Margit Zoltán



Bomba Gyula (Decs) 2004.
 - Főz a város c. műsor Archívum 2004.

2012. július 19., csütörtök

Móra Ferenc 133 éve született

Móra Ferenc
(Kiskunfélegyháza, 1879. július 19. – Szeged, 1934. február 8.)

Móra Ferenc, akinek szinte minden sor írása azt a célt szolgálta, hogy közelebb hozza a tanya népét a városi emberhez, értelmileg messze kiemelkedik nemcsak saját osztályából, hanem a magyar írói világból is. Az írás mellett könyvtár- és múzeumigazgató. A kortársak szerint ténykedése idején Európában nincsen olyan múzeum, ahol a feliratokra annyi gondot és leleményességet fordítottak volna, mint az övében.

Mórának talán a hűség a leguralkodóbb erkölcsi sajátossága. Hűség a maga kis és nagy családjához, azokhoz, akiktől származott és akik tőle származtak, hű ahhoz a városhoz, amely először adott neki kenyeret és hű ahhoz az olvasóközönséghez, amely előtt először kaptak nyilvánosságot írásai.

De ki volt ő valójában? Honnan jönnek a feltűnően realisztikusan ábrázolt gyermekszereplők? Megtudjuk, ha utánanézünk életének.

Móra Ferenc Kiskunfélegyháza

Szegényparaszt családból származott, atyja Móra Márton foltozó szűcslegény, majd mester, anyja Juhász Anna kenyérsütő asszony. Tanulmányait – a család szegénysége miatt – nehéz körülmények között végezte. A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de csupán egy évig tanított, mint segédtanár a Vas vármegyei Felsőlövőn.
Innen még a század elején mint a Szegedi Napló munkatársa került Szegedre. A lapnak 1913–1919 között főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. Ez volt jóformán az egyetlen hírlap, amely nem állt a világháborús propaganda szolgálatába. 1904-től a Somogyi-Könyvtár és a Közművelődési Palota tisztviselője, könyvtárosa, emellett a régészetre is szakosodott, ásatásokat végzett, 1908-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is elvégezte. Tömörkény István 1917-ben bekövetkezett halála után a múzeum igazgatója.

Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai: A kunágotai sírok (Régészeti tanulmány. Szeged, 1926). Hírlapi cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg. 1922-től a Világ c. liberális napilap munkatársa, majd annak megszűnése után a Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái, az utóbbinak haláláig főmunkatársa volt.

Pályáját versírással kezdte (Az aranyszőrű bárány, elbeszélő költemény, Szeged, 1902; Szegénysoron, Szeged, 1905), később is írogatott verseket (Könnyes könyv, Budapest, 1920). Elbeszéléseiben és regényeiben a parasztság kiszolgáltatottságának egyik legérzékenyebb ábrázolója. Szépprózáját kitűnő mesélőkészség, higgadt humor és az élőbeszédhez közelálló világos magyaros stílus jellemzi. Mint publicista játékosan, ironikus irányban is bátran bírálta a Horthy-korszak társadalmi igazságtalanságait és visszásságait. Ennek adott hangot a Hannibál feltámasztása c. regényében, amely az író életében önállóan nem jelenhetett meg, csak 1955-ben adták ki Szegeden – azonban több mint 200, nem az író szándékai szerinti változtatással (cenzúra) – 1956-ban pedig Hannibál tanár úr címmel filmre vitték.

1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését. 1905-től Az Én Újságom c. gyermeklapba írt, 1922-ig több mint ezer írása jelent itt meg. Ifjúsági művei, amelyeknek ihlető anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták a m. ifjúsági irodalom klasszikusává tették. Meleg barátság fűzte Juhász Gyulához. Művei több idegen nyelven is olvashatók

Móra Ferenc a sírgödört vallatja


Móra múzeumi évei alatt 104 lelőhelyen ásott, és 12 régészeti témájú cikke jelent meg. Pályafutását, és a vidéki múzeumok működését abban a korban az általános pénzhiány jellemezte. Többször előfordult, hogy nem tudtak feltárni egy-egy ígéretes lelőhelyet, mert ennek munkálatait a múzeum ásatásokra kapott pénzösszege nem tudta fedezni. Bizonyított tény, hogy Móra még a saját anyagi erejéből is finanszírozott ásatásokat, különösen az 1924 utáni időszakban.

Publikációi közül kettő: a kunágotai honfoglalás kori lovassírok, valamint a népvándorlás és honfoglalás kori temetkezések néprajzi szemszögből vizsgáló publikációja. 1925-ben Balázs Péter, Kunágota segédjegyzője küldött néhány leletet Mórának, melyek homokbányászat közben kerültek elő. Móra még az év októberében elkezdte az ásatásokat, s a munkások által megbolygatott síron kívül még öt sírt tárt fel. Ebből három bolygatatlan és három erősen bolygatott volt. A sírokban talált leleteknek már akkor ismert volt több hazai analógiája (nyílhegyek, szíjelosztók), így Móra nagy biztonsággal a honfoglalás korra tudta keltezni az előkerült leleteket. Az ásatás a kor általános színvonalán, kutatóárkos módszerrel folyt, a temetőről Móra összegző felszínrajzot készített. Az Ethnographia 43.-as, 1932-ben megjelent számában Móra a népvándorlás kori temetők néprajzban előforduló lehetséges párhuzamait foglalta össze . A cikk megírása előtt olyan nagy népvándorlás kori temetőket tudott feltárni, mint a Deszk D, a makkoserdei, a Fehértó A, valamint a Kiszombor B temető, mindegyikben több mint 200 sírral. Móra ezen temetőkben tett megfigyeléseire hívta fel a szakma figyelmét. 

A dolgozat első felében az egymás mellett elhelyezkedő egykorú temetők helyzetét vizsgálta meg. Felvetette, hogy Fehértó A (352 sír) és Fehértó B (90 sír) között társadalmi különbség állhatott fenn: míg az A temetőbe a köznép, a B temetőbe az „urak”, a gazdagok temetkeztek. Ezt a B temető az A-hoz képest nagyobb sírjai, valamint a B temető A-hoz képesti melléklet gazdagságában látta alátámasztani. Ugyanebben a részben foglalkozott a sírjelölésekkel, s arra a megállapításra jutott, hogy a sírrablások precíz volta miatt kellett lennie valamiféle sírt, és társadalmi rangot jelző fejfának. A dolgozatban felismeri a gyékény temetkezésekben játszott szerepét, valamint igazolja a rönkfa koporsós temetkezéseket. Egyértelműen cáfolni tudta azt a toposzt, miszerint a lovas temetkezések esetében a halottakat lóháton temették volna el. Leírja, hogy háromféle lovas-temetkezés létezett a népvándorlás és honfoglalás korában: a teljes lovas, a ló fejével és lábszáraival való temetkezés, és a jelképes temetkezés, amikor a csak lószerszám kerül a sírba, ló nem. Az ásatásai során találkozott az avar fülkesíros temetkezési formával, de nem ismerte fel, s állva eltemetett halottaknak vélte őket.

Mórát mind kortársai részéről, mind pedig a későbbi kutatóktól sok bírálat érte. Kortársai főként a Szeged város illetékességi területén kívüli ásatások miatt támadták, amiben volt is némi igazság. Későbbi pályatársai közül sokan csak szerencsés kezű amatőrnek tartották.

Való igaz, hogy Móra pályájának elején több szakmai hibát is elkövetett (mint a csókai leletek nem objektumonként való elkülönítése, valamint részletes dokumentáció hiánya), ezek azonban nagyrészt jellemzőek voltak kortársai ásatásaira is. 

A mostani, részletesnek mondható dokumentációs rendszer kifejlődéséhez több generációnyi régészeti tapasztalat volt szükséges, melynek részét képezte a Móra és kortársai által gyűjtött rengeteg tapasztalat is.



Művei:
  • Rab ember fiai (Budapest, 1909)
  • Mindenki Jánoskája (Budapest, 1911)
  • Csilicsali Csalavári Csalavér (Budapest, 1912)
  • Filkó meg én (Budapest, 1915)
  • Kincskereső kisködmön (Budapest, 1918)
  • Dióbél királyfi (Budapest, 1922)
  • A festő halála (regény, Budapest, 1921, később Négy apának egy leánya címmel jelent meg)
  • Georgikon (Budapest, 1925)
  • Nádihegedű (Budapest, 1927)
  • Ének a búzamezőkről (regény, Budapest, 1927)
  • Beszélgetés a ferde toronnyal (Budapest, 1927)
  • Véreim (Budapest, 1927)
  • Sokféle (Budapest, 1927)
  • Egy cár, akit várnak (Budapest, 1930)
  • Aranykoporsó (történelmi regény, Budapest, 1932)
  • Daru-utcától a Móra Ferenc-utcáig (önéletrajzi regény, Budapest, 1934)
  • Utazás a föld alatti Magyarországon (Budapest, 1935)
  • Parasztjaim (Budapest, 1935)
  • Dióbél királykisasszony (Budapest, 1935)
  • Napok, holdak elmúlt csillagok (Budapest, 1935);
  • Titulász bankója (Történelmi elbeszélések, mesék)
  • Az Aranyszőrű bárány
  • A cinege cipője
  • Az égbelátó
  • Hannibál föltámasztása
  • A hatrongyosi kakasok
  • Hol volt, hol nem volt
  • Zengő ABC
  • Írások Csókáról (szerk: Olajos Laura), Bába Kiadó, Szeged 2004.
Wikipedia






2012. február 10., péntek

A kíváncsi hópelyhek - Móra Ferenc



A nap éppen lement, mikor az erdő felett elkezdett esni a hó.

- No, anyó - mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyben -, azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét.

Nemsokára a búzamezők fölött kezdtek táncolni a hópihék.

- Gyertek, gyertek - csalogatták őket a szántóföldek -, jó ám a vetésnek a puha hó. Az tart meleget a búzaszemnek, hogy meg ne fagyjon a földben.

A falu már rég elcsendesedett, mire a felhők odaértek föléje.

- No, ezt a falut megtréfáljuk - mondták a hópelyhek. - Reggel maga se ismer magára, olyan fehérre meszeljük még a háztetőket is.

Voltak kíváncsi hópelyhek is. Messze az ég alján nagy világosság látszott. Ott a város lámpái világítottak, s ezek a kíváncsi hópelyhek a várost akarták látni.

- Majd meglátjátok, hogy megbecsülnek ott minket - mondták a falura, mezőre hulló testvéreiknek. - Még székkel is megkínálnak, talán hintóba is ültetnek.

Azzal a kíváncsi hópelyhek elszálltak a város fölé, s ott lehullottak a háztetőkre, az utcákra, a terekre. Alig várták a reggelt, hogy szétnézzenek a városban.

De mire kireggeledett, akkora a hópelyheknek beesteledett. Jöttek a hóhányó munkások, megkínálták a havat seprűvel és lapáttal. Aztán rakásra rakták, úgy hordták ki a városból.

Lekotorták a havat a tetőkről is, és elsárosodva vitték a többi után. Mire delet harangoztak, locspocs lett a városi hóból. Így járták meg a kíváncsi hópelyhek!

Az erdők, mezők hava pedig tavaszig megmaradt ragyogó fehéren.


2012. január 4., szerda

Az ünnep megrontása, avagy a hülyeségre nincs orvosság!

A csókai teremtéspusztulás immáron negyedik folytatása...

Ő az!

Így az ünnepek tájékán
vörös lett a csókai csóka,
mert a csókai róka rábeszélte,
hogy jól áll néki a télapó acuka.
A vörös szín mily szépet mutat majd a hóban!
A gyermekkert előtt lehet benne parádézni,
hintón Csóka pletykás utcáin átlovagolni!
Úgy, mint a királyok és bárdjaik!
Átsuhanni, mint a tavaszi szellő...
És bológatnak utánuk a fák...
A zsendűlő levelek meg integetnek...
Mily jó előkelőnek lenni...
A csókai róka szavaitól kábultan,
ittasan ábrandozó,
álmodozó csókai csóka...

Ej csókai csóka ostobaságod világhírű,
nem tudod eldönteni,
hogy vörös é a lobogó avagy a negy demokrácijó a jó...
de mi az a demokrácijó?
Talán az amikor a csókai róka mindent elvisz,
a tyúkok meg a kakast vádolják az ólban?
Talán az, hogy mindenki demokritizálódhat, de a fajtád üsd, vágd, irtsad?

Ej csókai csóka megszoktad,
hogy a csókai róka mindenedet elad még a lelkedet is!
A róka sem annyira ravasz, még-ha Padé felől érkezik is,
hogy ne lehetne a tyúkól tájékán elkapni és vörös bundájából kifordítani!
Tudja is ezt a bocskoros gazda, de csak a pillanatot várja...
Szépen lapít immáron a "haladó" vadász barátjával az ólajtóban...
A pillanatot várja...



Az ünnep sem múlhat el egy szaftos botrány nélkül Csókán. Eme videót kaptam, ahol az óvóda igazgatónője ellovagol az "alatvalói" előtt, akik egy órahosszát vártak reá és a nagy vörös űditő reklám megtestesítőjére...

A picinyek egy óra hosszát fagyoskodtak az utcán csodára várva, volt aki bepisilt a dermesztő hidegben...

Az igazgatónő egy óra múlva visszatért az oviba és dúlt-fúlt, mert a gyermekek nem várták vissza...

Ő csak egy "röpke" rádió interjúra száguldott el a télapóval...

Ídézek egy kommentárt a Blic-ből: "Nem elég, hogy a legszegényebb község vagyunk Szerbiában, de a legbolondabb is!" 


A gyermekek lelkében mi fog maradni utravalóként a jövőbe? Hazug emberek egy újabb hazug korszak képviselői? A szeretet a család jelképe és összetaró ereje, de annak, aki nem családban él mit sem ér és nem jelent semmit...

Az önzés korszaka ez, gyermekkori lázálom enyém a karácsony, enyém a hintó és enyém a "mű-télapó", hangsúly a mű - szón! A csodaország királynéjának képzelte magát az igazgatónak kinevezett? Az óvónők mosolyogva türik a megaláztatást és a hideget egy óra hosszán át, majd hála a magasságos egeknek a józan ész döntött és a gyermekeket beterelték a melegre a csomagokat szétosztották és a gyermekek szüleikkel elvonulhattak, csak úgy a szeretet jegyében...Jézus? Néki semmi köze a történethez itt még ahogy vörös a lobogó úgy vörös a télapó...Aki lemarad az elmarad...

Az igazgató maradt, mert a pártkönyv a mérce, állítólag a helyi hatalom szabadságolta így az ünnepekre, nos jól megbüntette...

A józan ész megáll...Mennyi botrány vár még ránk?

Múló ábránd volt, hogy egyszer Csókán is rend lesz...

Mi maradt? A módszer! Időben, csírában be kell törni az alatvalókat...

Te jó ég a kőkorszaki ember humánusabb volt a tűzkőhalmon-kremenjakon, mert ő testével védte a gyengét és ezt mi ösztönszerű védelemnek véltük, de sokkal többről volt szó! Ő a jövőt védte!  Ő bölcsebb volt kőbaltával a kezében ezelőtt 5500 évvel...Ő igen, de jöttek az új primitívek, meg az izmusok az izmos izmusok...és maradnak is egy ideig...áldás vagy átok? A nemes fém is a tűzben válik nemessé a tisztító tűzben...

ÉBRESZTŐ!!!  

A "Szivárvány" elnevezésű gyermekkertben csipkerózsika alszik mély álomban, ez idő alatt hófehérke a hét törpének mesét mesél: 

Volt egyszer, hol nem volt a mindenperenciás tengeren is túl, ott ahol a tarkafarkú mangalica a tűzkőhalmon túr...egy csóka madárról elnevezett községben, ahol minden csókai egy húsgyárban szeretne dolgozni...ott kitört a demokrácia féle nyavaja a híres kolera járvány után, kegyetlen pusztulást okozva...ott ahol az koalicíós magyarnak a kulturált szemétkihordásra futja, cserébe a fajtáját ritkitja...az ország legszegényebb községében ott legmagassabbak az illetékek...ott minden ötödik ember szociális eset...ott főként érvényes a szólás: A hülyeségre nincs orvosság, ne is keressétek ott törpéim, drágaságaim és kerüljétek el jó messzire!

Itt nincs az rész, hogy itt a vége fuss el véle!

Nem kell megijedni lesz még folytatása történetemnek...

Margit Zoltán


Országos show műsorba is bekerült a téma:



Amennyiben Csókán élsz, csak a télapó ülepe után bámulhatsz...
"Ako živiš u Čoki, Deda Mraza u dupe coki!"


http://margitzoltan.blogspot.com/2010/07/kanikulaban-csokai-csoka.html

Teremtés pusztulás:


2011. szeptember 3., szombat

Kompon-állás a padéi hídon!



A komp és a "kis-csókai"- libajárás
(róka, csóka meg a csősz ott lapít a bokorban) Fotó:MTI 


Újabb botrány borzolta fel a kedélyeket a kis-csókai liba-járás liberalizmusához tartozó konzervatív - Padén! Igen, megjelent a róka, időnap előtt és gátat rakott a padéi hídra, amíg a csókai csóka ismét fehér galamb szeretett volna lenni, otthagyva mátkáját a Csongrád megyéhez tartozó Szegednek Dóm terén, szerelme után rikácsolva! Ej milyen madár ez a csókai csóka, ha fészekről - fészekre száll, mint-ha kakukk volna! Ej, csókai csóka, hó helyett a nyárutón, uborkaszezonban, már csak a porban való fürdőzésre telik, elvitte a pengőt az olasz - csizmán való szieszta a padéiaknak köves útjára már kavics sem futja!

Padén van a róka, de néha a csókai tyúkólat fosztja, erre felbőszült a csókai csősz és bottal rontott: csókának, rókának! A mesének itt még nincs vége! Szállt a tolla a csókai csókának vonyított a róka! No nem nagyon, csak annyira, hogy a jónép e cselekedet javallja! A csókai csősz meg elfordult, hogy ő meg semmiről sincs informálva! Á, nem úgy van az kegyelmes uram! Hétfőn együtt boroztok a királynak címzett fogadóban, megbeszélitek újabb nyári élményeteket: amíg a róka a hídon gátat húzta, addig a csókai csóka fehér galambként turbékolt a szomszédba, a csősz meg a szőlőt dézsmálta, majd esteledéskor a hó végén osztoznak a jussban! Csősz ütötte róka, csóka csípte róka így lett fehér galamb ismét a csókai csóka!

Nagyanyó most kimaradt a meséből! A kereset nem jön be a kompról, mert Jancsi és Juliska hídon jár mézeskalácsért a városba, sebaj majd ad a király a kincstárból, úgyis most mennyei népét számláltatja...A komposok meg elmentek zenésznek és komponálnak pásztorról, nyájról, mert:..terelgeti nyáját, fújja furulyáját, Ő gond nélkül éli kisebbségi világát...

Jó közönség a csókai, mert igen szereti a mesét, most készül harmadszor, zsinórban is a csókai csókát fehér galambnak hinni, ebben segít neki a csókai csősz és a padéi róka és még a hódegyházi hód, a feketetói szárcsa, az egyházaskéri vakond, a monostori gúnár, a tiszaszentmiklósi cefrekeverő, a szanádi bajkeverő...bár csak mese volna, de nem az, ismét egy korrajz, ejnye-bejnye csókai csóka, így vasárnap ne menj be a templomba!

(Kötelező olvasmány a csókaiság megértése végett: Móra Ferenc-A csókai csóka c. verse)


A padéi-adai híd a németországi Vilshofen város ajándéka 


Közérthető legyen e történet: A csókai építkezési felügyelő névtelen bejelentés alapján szeptember elsején lezáratta a padéi-adai híd, padéi hídfőjének oldalán félig elkészült bekötő-utat. Az építkezési felügyelő az időközben a bekötő-úton keletkezett életveszélyes kátyúk miatt záratta le az említett útszakaszt, közfelháborodást váltva ki cselekedetével! Vajdaság Autonóm Tartomány urbanisztikával és környezetvédelemmel megbízott titkársága szeptember másodikán megsemmisítette a csókai építkezési felügyelő útlezárásáról szóló rendeletét. A közlekedés zavartalanul folyhat a padéi-adai úton! (...)

Nagy hű-hó semmiért, avagy a honatyáink összecsaptak és nép hátát verve jól szórakoznak? Csóka kontra Padé, Padé kontra Csóka? Jól eljátszott színjáték ismét?! Tudjuk a csecsemőnek minden vicc új, de Csóka Község lakosai még hányszor nevetnek ugyanazon a viccen saját kárukra? Igen elkezdődött a választási cirkusz és a dulakodás a moslékos vályú körül, meddig nézik pásztoraink népünket birkának? Meddig lesz még a népnek birkatürelme, hogy a kis-királyok gyermekded játékait eltűrje?


Kompon-állás, 
szárazparton gaz és szemét lett a komp temetője... 


A komp Padénál a Divány vontatóhajójával, csörlővel a szárazparton áll. Igazi turisztikai látványosság a gazban, szemétben! A logika, ha már nem hoz a konyhára, akkor pusztuljon, de harsogták a padéi lokál-patrióták, hogy megvédik, megőrzik a kompjukat és turisztikai látványosság lesz, az lett szégyenszemre és elrettentő példázatra! Mi marad az utókornak? Kompon-állás, de sok a botfülű és sokan hisznek még a mesékben... Dallamos-mesét dúdol a kompon-álló, a padéi kompon, a szőke Tisza lágy ölén ringatózva...Mi marad az utókornak? Mi marad a padéiaknak és csókaiaknak? Por és hamu...


Margit Zoltán
Kapcsolódó:

Kánikulában a csókai csóka

Kalapis Zoltán - Az utolsó nagy tiszai komp






Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin