Móra Ferenc
(Kiskunfélegyháza, 1879. július 19.
– Szeged, 1934. február 8.)
|
Móra Ferenc, akinek szinte minden sor
írása azt a célt szolgálta, hogy közelebb hozza a tanya népét
a városi emberhez, értelmileg messze kiemelkedik nemcsak saját
osztályából, hanem a magyar írói világból is. Az írás
mellett könyvtár- és múzeumigazgató. A kortársak szerint
ténykedése idején Európában nincsen olyan múzeum, ahol a
feliratokra annyi gondot és leleményességet fordítottak volna,
mint az övében.
Mórának talán a hűség a
leguralkodóbb erkölcsi sajátossága. Hűség a maga kis és nagy
családjához, azokhoz, akiktől származott és akik tőle
származtak, hű ahhoz a városhoz, amely először adott neki
kenyeret és hű ahhoz az olvasóközönséghez, amely előtt először
kaptak nyilvánosságot írásai.
De ki volt ő valójában? Honnan jönnek a feltűnően realisztikusan ábrázolt gyermekszereplők? Megtudjuk, ha utánanézünk életének.
Móra Ferenc Kiskunfélegyháza |
Szegényparaszt családból származott,
atyja Móra Márton foltozó szűcslegény, majd mester, anyja Juhász
Anna kenyérsütő asszony. Tanulmányait – a család szegénysége
miatt – nehéz körülmények között végezte. A budapesti
egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett,
de csupán egy évig tanított, mint segédtanár a Vas vármegyei
Felsőlövőn.
Innen még a század elején mint a
Szegedi Napló munkatársa került Szegedre. A lapnak 1913–1919
között főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa
maradt. Ez volt jóformán az egyetlen hírlap, amely nem állt a
világháborús propaganda szolgálatába. 1904-től a
Somogyi-Könyvtár és a Közművelődési Palota tisztviselője,
könyvtárosa, emellett a régészetre is szakosodott, ásatásokat
végzett, 1908-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos
Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is
elvégezte. Tömörkény István 1917-ben bekövetkezett halála után
a múzeum igazgatója.
Komoly értéket jelentenek az Alföldön
és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással
feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai: A
kunágotai sírok (Régészeti tanulmány. Szeged, 1926). Hírlapi
cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral
felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek
meg. 1922-től a Világ c. liberális napilap munkatársa, majd annak
megszűnése után a Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái, az
utóbbinak haláláig főmunkatársa volt.
Pályáját
versírással kezdte (Az aranyszőrű bárány, elbeszélő
költemény, Szeged, 1902; Szegénysoron, Szeged, 1905), később is
írogatott verseket (Könnyes könyv, Budapest, 1920).
Elbeszéléseiben és regényeiben a parasztság
kiszolgáltatottságának egyik legérzékenyebb ábrázolója.
Szépprózáját kitűnő mesélőkészség, higgadt humor és az
élőbeszédhez közelálló világos magyaros stílus jellemzi. Mint
publicista játékosan, ironikus irányban is bátran bírálta a
Horthy-korszak társadalmi igazságtalanságait és visszásságait.
Ennek adott hangot a Hannibál feltámasztása c. regényében, amely
az író életében önállóan nem jelenhetett meg, csak 1955-ben
adták ki Szegeden – azonban több mint 200, nem az író szándékai
szerinti változtatással (cenzúra) – 1956-ban pedig Hannibál
tanár úr címmel filmre vitték.
1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa
Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését.
1905-től Az Én Újságom c. gyermeklapba írt, 1922-ig több mint
ezer írása jelent itt meg. Ifjúsági művei, amelyeknek ihlető
anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták a m. ifjúsági
irodalom klasszikusává tették. Meleg barátság fűzte Juhász
Gyulához. Művei több idegen nyelven is olvashatók
Móra Ferenc a sírgödört vallatja |
Móra múzeumi évei alatt 104
lelőhelyen ásott, és 12 régészeti témájú cikke jelent meg.
Pályafutását, és a vidéki múzeumok működését abban a korban
az általános pénzhiány jellemezte. Többször előfordult, hogy
nem tudtak feltárni egy-egy ígéretes lelőhelyet, mert ennek
munkálatait a múzeum ásatásokra kapott pénzösszege nem tudta
fedezni. Bizonyított tény, hogy Móra még a saját anyagi erejéből
is finanszírozott ásatásokat, különösen az 1924 utáni
időszakban.
Publikációi közül kettő: a
kunágotai honfoglalás kori lovassírok, valamint a népvándorlás
és honfoglalás kori temetkezések néprajzi szemszögből vizsgáló
publikációja. 1925-ben Balázs Péter, Kunágota segédjegyzője
küldött néhány leletet Mórának, melyek homokbányászat közben
kerültek elő. Móra még az év októberében elkezdte az
ásatásokat, s a munkások által megbolygatott síron kívül még
öt sírt tárt fel. Ebből három bolygatatlan és három erősen
bolygatott volt. A sírokban talált leleteknek már akkor ismert
volt több hazai analógiája (nyílhegyek, szíjelosztók), így
Móra nagy biztonsággal a honfoglalás korra tudta keltezni az
előkerült leleteket. Az ásatás a kor általános színvonalán,
kutatóárkos módszerrel folyt, a temetőről Móra összegző
felszínrajzot készített. Az Ethnographia 43.-as, 1932-ben
megjelent számában Móra a népvándorlás kori temetők néprajzban
előforduló lehetséges párhuzamait foglalta össze . A cikk
megírása előtt olyan nagy népvándorlás kori temetőket tudott
feltárni, mint a Deszk D, a makkoserdei, a Fehértó A, valamint a
Kiszombor B temető, mindegyikben több mint 200 sírral. Móra ezen
temetőkben tett megfigyeléseire hívta fel a szakma figyelmét.
A
dolgozat első felében az egymás mellett elhelyezkedő egykorú
temetők helyzetét vizsgálta meg. Felvetette, hogy Fehértó A (352
sír) és Fehértó B (90 sír) között társadalmi különbség
állhatott fenn: míg az A temetőbe a köznép, a B temetőbe az
„urak”, a gazdagok temetkeztek. Ezt a B temető az A-hoz képest
nagyobb sírjai, valamint a B temető A-hoz képesti melléklet
gazdagságában látta alátámasztani. Ugyanebben a részben
foglalkozott a sírjelölésekkel, s arra a megállapításra jutott,
hogy a sírrablások precíz volta miatt kellett lennie valamiféle
sírt, és társadalmi rangot jelző fejfának. A dolgozatban
felismeri a gyékény temetkezésekben játszott szerepét, valamint
igazolja a rönkfa koporsós temetkezéseket. Egyértelműen cáfolni
tudta azt a toposzt, miszerint a lovas temetkezések esetében a
halottakat lóháton temették volna el. Leírja, hogy háromféle
lovas-temetkezés létezett a népvándorlás és honfoglalás
korában: a teljes lovas, a ló fejével és lábszáraival való
temetkezés, és a jelképes temetkezés, amikor a csak lószerszám
kerül a sírba, ló nem. Az ásatásai során találkozott az avar
fülkesíros temetkezési formával, de nem ismerte fel, s állva
eltemetett halottaknak vélte őket.
Mórát mind kortársai részéről,
mind pedig a későbbi kutatóktól sok bírálat érte. Kortársai
főként a Szeged város illetékességi területén kívüli
ásatások miatt támadták, amiben volt is némi igazság. Későbbi
pályatársai közül sokan csak szerencsés kezű amatőrnek
tartották.
Való igaz, hogy Móra pályájának elején több
szakmai hibát is elkövetett (mint a csókai leletek nem
objektumonként való elkülönítése, valamint részletes
dokumentáció hiánya), ezek azonban nagyrészt jellemzőek voltak
kortársai ásatásaira is.
A mostani, részletesnek mondható
dokumentációs rendszer kifejlődéséhez több generációnyi
régészeti tapasztalat volt szükséges, melynek részét képezte a
Móra és kortársai által gyűjtött rengeteg tapasztalat is.
Művei:
- Rab ember fiai (Budapest, 1909)
- Mindenki Jánoskája (Budapest, 1911)
- Csilicsali Csalavári Csalavér (Budapest, 1912)
- Filkó meg én (Budapest, 1915)
- Kincskereső kisködmön (Budapest, 1918)
- Dióbél királyfi (Budapest, 1922)
- A festő halála (regény, Budapest, 1921, később Négy apának egy leánya címmel jelent meg)
- Georgikon (Budapest, 1925)
- Nádihegedű (Budapest, 1927)
- Ének a búzamezőkről (regény, Budapest, 1927)
- Beszélgetés a ferde toronnyal (Budapest, 1927)
- Véreim (Budapest, 1927)
- Sokféle (Budapest, 1927)
- Egy cár, akit várnak (Budapest, 1930)
- Aranykoporsó (történelmi regény, Budapest, 1932)
- Daru-utcától a Móra Ferenc-utcáig (önéletrajzi regény, Budapest, 1934)
- Utazás a föld alatti Magyarországon (Budapest, 1935)
- Parasztjaim (Budapest, 1935)
- Dióbél királykisasszony (Budapest, 1935)
- Napok, holdak elmúlt csillagok (Budapest, 1935);
- Titulász bankója (Történelmi elbeszélések, mesék)
- Az Aranyszőrű bárány
- A cinege cipője
- Az égbelátó
- Hannibál föltámasztása
- A hatrongyosi kakasok
- Hol volt, hol nem volt
- Zengő ABC
- Írások Csókáról (szerk: Olajos Laura), Bába Kiadó, Szeged 2004.
Wikipedia