Margit Zoltán: 2014. 12. 28. - 2015. 01. 04.

2015. január 2., péntek

New Year’s message





Dear Zoltan,

My name is Eva, I’m 14 and live in Malinzanga, Tanzania. I want to wish you a Happy New Year, and ask you if you’ll do something amazing with me in 2015.

This year I finished my primary education at Mlowa School. It’s not been easy - my parents have not always been able to pay for my uniform and textbooks - but I did it and I’m really proud.

My hope for 2015 is to start secondary school, so I can one day get my dream job as a policewoman and take care of my community. It’s harder for girls to stay in school here, but I’m going to do everything I can to make it happen.

I was born in 2000, the same year the Millennium Development Goals were set. During my lifetime, the number of people in the world who are extremely poor has dropped a lot.

In my village some people now have mobile phones so know what’s going on in other places. New schools have been built so more of us are getting an education, but I’m lucky. Children from the poorest families or who have disabilities are not going to school. I see this and it makes me sad.

This year, as I turn 15, our leaders will agree a new plan for a better world. If they make it really good, and then actually stick to it, there could be almost no extremely poor people - anywhere - by the time I am 30. How cool would that be?

This is what I wanted to ask you about. Will you help make sure the new development plan is really great, and leaves no-one out?

Like me and more than 6 million others, you’re already a ONE member. Together we need to do more than ever before to build a better world - and demand better from our leaders.

Share my New Year’s message and find out how you can do more this year.


Thank you and Happy New Year,

Eva Tolange, 14, Tanzania



Elköszönünk, búcsút intünk




Van bizony, amikor úgy búcsúzunk, hogy hiába mondjuk, hogy Isten veled a viszontlátás reményében, határozottan tudjuk, hogy soha nem találkozunk többet. Miként is lehetne viszontlátni valamit, kiváltképpen akkor, amikor a búcsú tárgya maga az idő, az elmúlt idő, ami most nem más, mint egy elfogyott esztendő.

Amikor emlékké ködösül minden ami megtörtént, és az a köd hol sűrű és áthatolhatatlan , hol ritka és csak foszlányokat rebbent elénk. 

Bizony a tapasztalatunk is egyre hangosabban sugallja: egyáltalán nem igaz, hogy az emlékek olyan élénkek, mintha tegnap történtek volna: a tegnap az a volt, ez a kendőzetlen valóság. A tegnapokban valami részlet mindig kevesebb, mint a valóság egésze. Mert bármi módon színezzük, hangosítjuk, vetitgetjük a tovatűntet, bizony az emlék az emlék, az emlék pedig mindig a múlt része.
Hiányzik belőle a szín élénksége, a mozgás harmóniája, a hangulat melege vagy mélységes fájdalma, a hang bársonya vagy dühös recsegése, a tekintet huncutsága, megrovó figyelmeztetése, vagy ellágyító kedvessége. A visszatükröződés realitása akár így, akár úgy az élet elvarázsolt kastélyának valamiféle görbe tükre. Abszurditás az idő. Ellentmondások ellentmondása, a végletek véglete.
Egy kicsit olyan, mint benne az emberi elmúlás is, azért oly elgondolkodtató sokszor megható máskor meg olyan szomorú. 

De rögtön itt az Új születése, az Új esztendő beköszönte, a remény éledése. Megint csak olyan, mint az ébrény-ébredés. Még ki sem bontakozott, már csírájában hordozza az elkövetkező perceket, hónapokat, a lesz-időt, de ott cipeli a volt-idő terhét is. A lesz, az olyan, mint a magból sarjadó élet. Csenevész marad, vagy királyi lombot növeszt-e az a leendő idő titka. A volt-talajtól, a volt naptól, a volt hőtől, a volt éltető tápoktól függ. Fantasztikus körforgás: a múlt és a jövő.

Most lenullázuk a számlálót, és ez az a pillanat, amikor minden elkezdődik. Az indítókulcs a kezünkben és a hatalmunkban van. Ez a pillanat most, a jelen. Csak tőlünk függ a múlt és a jövő. 

A Start a jelenben van.

 Jó startot Mindenkinek!

(20150101 GS)
Dr Gundy Sarolta



2014. december 31., szerda

Újévi kívánságok




Mindenkinek egészséget!
Legényeknek merészséget!
Minden jóból épp eleget,
Nyár idején jó meleget.

Leányoknak piros arcot,
Katonáknak kevés harcot.
Asszonyoknak jó, hű férjet,
Kivel boldogságban élhet!

Gyermekeknek mesés álmot,
Iskolásnak kövér számot.
Állatoknak szorgos gazdát,
Ki a szántón minden gazt lát.

Mi neked jó, neki tüske,
Irigy szomszédot a guta üsse!
Minden, ami rossz volt ókor,
Forduljon meg, legyen jóból!

Mikor éjfélt üt az óra,
- Nézzünk előre - gondoljunk sok jóra.
A sok rosszat hagyjuk az Ó évben,
Hogy az újnak legyen jó az éve!


Dunaharaszti, 2014. december 29.        

Simola Teréz Csilla


2014. december 28., vasárnap

Nem történt bűncselekmény…



A képen: Romić Arnold


Némi rosszmájúsággal azt mondhatnánk, hogy nem várt karácsonyi „ajándékként” érkezett a szűkszavú értesítés a jelenleg Tornyoson élő Romić.-Fábrik házaspárhoz, amelyben tudatják velük, hogy a május utolsó napján (mindeddig tisztázatlan körülmények között) elhunyt fiuk esetében nem történt semmiféle bűncselekmény. Legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint. Erről számol be az a Szabadkai Felsőfokú Ügyészségről érkezett levél, amelyet a napokban kaptak kézhez Romić Arnold szülei.

Emlékeztetésképpen: a 15 éves fiú május 30-án este a barátjával szórakozni indult az oromhegyesi Atlantis Garden Club nevű diszkóba, ahonnan azonban már csak holtan tért haza. Szülei már csak a holttestét láthatták az újvidéki Klinikai Központban. Halálának okáról és körülményeiről – az első naptól kezdve – egymásnak teljesen ellentmondó állítások hangzottak el. A szórakozóhely hajnali bezárása után történt tragédiát a klub üzemeltetői eleinte úgy magyarázták, hogy az ittas állapotban lévő fiú halálát hirtelen rosszullét okozta, az elfogyasztott italtól hányni kezdett és a saját hányadékától megfulladt. Néhány hónappal később, amikor az Újvidéken elvégzett boncolás eredménye kimutatta, hogy az elhunyt gyomrában sem italnak, sem ételnek maradékát nem találták, ez az állítás úgy módosult, hogy a fiú rendőrök és biztonsági őrök jelenlétében hirtelen az eszméletét vesztette és a földre esett. Ezzel szemben Arnold szülei mindvégig annak a lehetséges magyarázatnak adtak hitelt, amely a fiuk barátjától származik. Az ő állítása alapján Arnoldot oly mértékben bántalmazták fizikailag a szórakozóhely biztonsági őrei, hogy a fiú még ott a helyszínen belehalt a sérüléseibe. A magyarkanizsai kórház sürgésségi részlegéből kiérkező mentők már csak a halál tényét tudták megállapítani. A szombaton reggel elhunyt gyereket hétfőn már el is temették, anélkül, hogy a szülei, rokonai tudták volna, valójában mi okozta a halálát.
Romić Arnold édesanyja, Marica arról számolt be a karácsonyi ünnepnapok után, hogy jobbára a fiukra való emlékezéssel, sírással meg temetőjárással telt náluk a család meg a szeretet ünnepe. Az elveszített gyermek/testvér halála miatt érzett fájdalom és üresség rányomja bélyegét nem csupán valamennyiük ünnepére, hangulatára, hanem az életükre is.

Az ügy kivizsgálása a Szabadkai Felsőfokú Ügyészségen kezdődött, ennek eredményét most kapták kézhez a Romić szülők. Ebben miről tájékoztatták a családot?

Röviden arról értesítettek bennünket, hogy az ügyészség rendelkezésére álló adatok, ismeretek alapján nem áll fenn annak a gyanúja, hogy a fiunk bűncselekmény áldozatává vált. Szó szerint: „nem megalapozott a gyanú”. Továbbá közlik velünk, hogy ha akarjuk, akkor betekinthetünk az ügy vizsgálati anyagába, és ezt megtehetjük bármelyik munkanapon a megadott munkaidőben. Ha viszont nem értünk egyet az eset ilyen lezárásával, ha elégedetlenek vagyunk ezzel a végeredménnyel, akkor bűnvádi feljelentést tehetünk az általunk gyanúsított elkövető(k) ellen.

– Hogy fogadta a család a hírt?

Mindannyiunkat megdöbbentett. Hitetlenkedve olvastuk. Úgy érezzük, hogy már eddig is sok időt elvesztegettünk. Hét hónapja annak, hogy meghalt a gyerekünk, és szinte semmit nem tudunk arról, hogy pontosan mikor, milyen körülmények között és legfőképpen miért halt meg. Az idő múlásával csak az az érzés erősödik bennünket, hogy Arnold rejtélyes halálának oka többek számára nem lenne jó, ha kiderülne. Erre utalnak a „különös történések”, amelyek az ügy úgymond csendes elsimítására irányulnak. Ilyen például a két hónapos késéssel postázott boncolási jegyzőkönyv, amelyből „véletlenül” kimaradt a halál okának megállapítása, vagy az többszöri rendőri zaklatás, amely az ügyben szerepelő tanúk befolyásolására és megfélemlítésére irányult. De említhetem a legújabb furcsaságot is: az ügyészség most elvégezte az eset kivizsgálását anélkül, hogy egyetlen tanút is beidézett és meghallgatott volna azok közül, akiket mi megneveztünk. Márpedig jó előre bekérték tőlünk azoknak a névsorát és lakcímét, akik Arnold bántalmazása idején a közelben tartózkodtak és hallották, amint sír, könyörög, hogy ne bántsák, hagyják már abba a verést. Ha ők elmond(hat)ták volna, hogy mit hallottak, láttak, akkor nyilván másmilyen eredmény születik.

– Ezek szerint nem tekintik az ügyet lezártnak?

Semmiképp sem fogadhatjuk el ennek a vizsgálatnak az eredményét, hanem folytatjuk a küzdelmet, mindaddig, amíg ki nem derül az igazság.

Szabó Angéla


Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin