Margit Zoltán: VMSZ

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: VMSZ. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: VMSZ. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. augusztus 5., csütörtök

Szabadságot a Tanyaszínháznak! Petíció:




A Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Hajnal Jenő arra „kérte” a Tanyaszínházat, mondja le idei turnéjának további állomásait, mert szerinte az idei előadás, a Lénárd Róbert által rendezett Kazimír és Karolina freak show „elfogadhatatlan”.

A Vajdasági Magyar Szövetség és a párt utasításait vakon követő Magyar Nemzeti Tanács huzamos ideje olyan anyagi forrásokat elosztó és ideológiai kormányzó tevékenységet folytat, amely voltaképpen egyenlő a vajdasági intézmények (iskolák, színházak, médiaházak, kiadók, egyetemi karok, alkotóházak, művelődési központok) dirigálásával és kisajátításával.

Autonómia nélkül nem lehet kultúrát teremteni, tudományos munkásságot vagy művészeti tevékenységet folytatni.

Mi, alulírottak erélyesen tiltakozunk az ellen az önelégült hatalmi viszonyulás ellen, amely a támogatásban részesített Tanyaszínháztól elvárja, hogy az kiszolgálja a „gazda” érdekeit.

Követeljük, hogy az MNT mielőbb tűzze napirendre Hajnal Jenő diktátumát és határolódjon el tőle. Továbbá mondja ki, hogy a színházi emberek és a színikritikusok továbbra is szabad légkörben végezhetik alkotómunkájukat, a közönség pedig ezentúl is zavartalanul látogathatja színházainkat.



Téma:



2021.09.06.

openPetition

Tisztelt Aláírók!

Ma 14:30-kor személyesen is átadjuk a Magyar Nemzeti Tanács székházában (Fasizmus áldozatainak tere 9., Szabadka) a Tanyaszínház ügyében indított petíciónkat a mintegy 1300 aláírással. Arra kérünk mindenkit, aki csak teheti és akinek fontos ez az ügy, hogy jöjjön ma, azaz hétfőn délután kettő és fél három között az MNT épülete elé, ahol Szögi Csaba, a petíció egyik kezdeményezője átadja a kinyomtatott aláírási íveket.

Köszönettel:
a kezdeményezők

Pressburger Csaba

2017. május 17., szerda

- Vélemény -




"A VMSZ-nek nem volt elegendő, hogy kitiltatta a zentai városházáról
Dr. Morvai Krisztina független EP képviselőt, hanem a szennyoldalán tovább fokozta a hazudozásokat."


„ESZETEKBE NE JUSSON OLVASNI A VMSZ SZENNYPORTÁLJÁT!”
A Magyar Polgári Szövetség közleménye


Nem volt elég a VMSZ-nek, hogy gyalázta és kitiltotta a városházáról dr. Morvai Krisztina független Európa Parlamenti képviselőt, hanem tovább folytatja beteges hadjáratát. Nem kétséges, azért, mert ahelyett, hogy bocsánatot kérne, inkább magyarázni szeretné a bizonyítványát.
Nézzünk csak néhány röpke szemelvényt abból a förmedvényből, amelyet az értünk mindig is harcosan kiálló dr. Morvai Krisztina uniós képviselőre zúdított a VMSZ bértollnok hada! (még jó, hogy csak interneten jelenik meg mindez, mert kár lenne a papírért…)

– No, de hogy a Jobbik se maradjon ki a buliból, befutott Morvai Krisztina is, Európa Parlamenti képviselő, Gaudi-Nagy Tamással, az úgynevezett Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetőjével karöltve, hogy „közintézményeket, hivatalokat és közvállalatokat látogassanak meg, megvizsgálva mennyire valósul meg a magyar nyelvhasználathoz való jog vagy a részarányos foglalkoztatottság elve. (…)

Nem is lett volna ez gond, ha nem a feltűnés- és botránykeltés, -keresés lenne a vége.

Miért kell egy anyaországi EP képviselőnek egy ilyen ügyben egy helyi, lokálisnak is csak szerényen nevezhető pártra bíznia a szervezést?

Az intézményekben utánaérdeklődtek-e a hivatalos álláspontoknak, vagy a szubjektív megfigyeléseik és esetleg elfogult helyi „segítőik” véleménye számukra az egyedüli forrás? Akarják-e azt is tudni, hogy a szerbiai kisebbségi nyelvhasználat lehetőségének sikerei kikhez is fűződnek?

Tudja-e Morvai, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség politikai kiállásának köszönhető a nemzeti szimbólumaink törvénybe iktatott használatának lehetősége? Hogy a VMSZ viszi keresztül a Szerb Parlamentben a közszolgálatokban kötelező részarányos foglalkoztatás elvét? Nem Bozóki, nem Rácz Szabó, és nem is Tari ezek hordozója…

A jobbikosok azok, akik köpdösik, alázzák és gyalázzák a VMSZ-t és annak vezetőit, utána meg számonkérni és ellenőrizni úgy settenkednek be Észak-Bácskába, mintha ők lennének a nemzet megmentői.

Zentán miért nem a polgármesterhez ment a képviselőnő, ha a helyi viszonyokról akart tájékozódni?

Vagy az nem jó, ha a cselekvő magyar politikum is megnyilvánul, csak a fiók-turulok és szalon-nacionalisták az elfogadhatók a számára. Az egész út lényege nulla.

Csak az maradt meg róla a szenzációhajhász médiának köszönve, hogy a zentai polgármester nem engedte be a városházára a képviselőnőt megtartania a lakossági fórumát. Hogy miről beszélt, mit panaszoltak neki az emberek, mik voltak a saját észlelései és meglátásai, arról senki, semmit nem beszél. (…)

Az volt a cél és eredmény, hogy a saját magyar polgármesterünket és a VMSZ-t kikezdhessük? Vagy ezzel is a cél a Fidesz hitelrontása? Exportálni az anyaországi elmebajt?

Vagy már megint felültek sokan a provokátorok ferdevágányra vitt szerelvényére…

Ezek így csak zarándoklatnak tűnő hittérítő körutak, amelyeken mindegyik politikus a maga aprópecsenyéjét sütögeti a mi közösségi rőzselángunkon, de azért nem kellene elfelejteni legalább beköszönni a gazdának. Mert „amilyen az aggyonisten, olyan a fogaggyisten.”

Idézetnek ennyi – már ez is sok volt…

Ennyi butaság, ferdítés és hazugság egy ilyen kurta cikkben ugyanis félő, hogy sok olvasónál esetleg gyomorrontást okoz.

Az esztelen pocskondiázás helyett talán érdemes lenne szembesülni a valósággal!

– Sem Morvai, sem Gaudi nem tagja a JOBBIK-nak.

– A Nemzeti Jogvédő Szolgálat védte, segítette pl. a temerini fiúkat – mindkét esetben.

– Morvai Krisztina nem párthoz kötődve, hanem magánszemélyként óhajtotta megszervezni zentai látogatását, amit bizonyít az, hogy a városháza által kiadott minden dokumentum a képviselő asszony nevére szól.

– A hivatalos álláspont, magyarázkodás félrevezetően ködösít, ám érdemes elolvasni. Az intézmények álláspontja a politikai maffiától függ, mert az nevezi ki az igazgatókat, tehát egyetlen logikus megoldás az, amelyet Morvai Krisztina választott, azaz a független közembert kell kérdezni.

– A VMSZ úgy tesz, mintha ő harcolta volna ki nemzeti szimbólumaink használatának jogát, holott ezzel a joggal a többi nemzetrész, ill. kisebbség is rendelkezik a tartományban. A VMSZ igenlő szavazatával áldását adta arra a szerb dominanciát kifejező vajdasági szimbólumra is, amelyet az 1848-as szabadságharcunkkal fegyveresen szembeszálló lázadó, szakadár szerbség kreált, amelynek sok magyar, csak Zentán 2800 magyar lett a vértanú áldozata.

– Részarányos foglalkoztatás nem létezik – ez hazugság! Nézzük meg, mi van a zentai rendőrségen, a postán, a munkaügyi hivatalban, a betegbiztosítóban, a nyugdíjbiztosítóban, a kataszteri szolgálatban stb. Ezeken a munkahelyeken a szerbek aránya 80%, miközben Zenta lakosságának 80%-a magyar.

– A VMSZ leszavazta, hogy Zentán, a városházán kötelező legyen a magyar nyelv ismerete is, továbbá, hogy legyen az általuk létrehozott szerb mellett magyar kulturális központ is.

nem a JOBBIK-osok köpdösik a VMSZ-t. Pásztor Istvánt nem egy JOBBIK-os köpte le, hanem egy ember a tömegből, szabad akaratából. Érdekes fordulat, hogy Pásztor István készült erre, mert páncélinget vett a zakója alá, amit bizonyítanak a felvételek is. Egyébként, a VMSZ-t már a VMSZ-esek is köpködik – hiszen nem kétséges: VMSZ-esnek lenni szégyen! –, Morvai Krisztinának először a zentai polgármester engedélyével adták ki a nagytermet. Szándékában állt elmenni az érinthetetlen, elérhetetlen Ceglédi Rudolfhoz – amiként meglátogatta az óbecsei polgármestert is, tehát nincsen polgármester fóbiája – de a „csodás” polgármesterünknek 15 óra, esetenként 12 óra után már bottal lehetett ütni a nyomát…

– Méghogy a körút eredménye nulla lenne? A jelentés most készül. Pl. bement – bemehetett! – a zentai rendőrségre, a múzeumba, a könyvtárba, a Magyar Intézetbe stb. Csak a városházára nem engedték be! Ez fog állni a jelentésben.

– Mi marad meg a médiában? Erre egyszerű a válasz. Az marad meg, amit Pásztor István megenged, hiszen szinte minden híreszköz az övé. Méghogy „szenzációhajhász” vajdasági sajtó? Jó is lenne! Már ezzel is szívesen kiegyeznénk. Sajnos a „mi” sajtónk nagy része egyszerűen a Vajdasági Magyar Szövetség pártközlönye.

– A cikk gyöngyszeme pedig a következő agybaj:

„Vagy ezzel is a cél a Fidesz hitelrontása? Exportálni az anyaországi elmebajt?”

Nézzük csak:

· Mi köze a Gizikének a gőzekéhez?

· Hogy jön ide a Fidesz?

· Nem Krisztina, hanem mi, zentaiak – én magam, Rácz Szabó László is évek óta mondom – mondtuk ki, hogy a Fidesz külhoni politikája is része az elüldöztetésünknek a szülőföldünkről, mert azt hazudják, hogy pl. az MNT autonómia, meg azt, hogy kitűnően bánik velünk a szerb hatalom, példaértékű Szerbia kisebbségpolitikája, Orbán Viktor, Szijjártó, teljesen szokatlan módon Vučić – a magyarok elüldöztetésének első embere mellett – kampányol stb. Aki itt él, tudja az igazságot, ami az, hogy a VMSZ bértollnokai hazudnak, mint Vučić, Pásztor, de sajnos Orbán is.

· A pocskondiázó cikket olvasva pedig teljesen egyértelműen szembetűnik az is, hogy ki az igazi provokátor.

– Ami pedig a „zarándoklatot” illeti: ha zarándoklat lett volna az EP képviselő látogatása – persze nem az volt, hanem végre egy igazi, valódi érdeklődés a sorsunk iránt, amelyet tettek követnek – azzal meg mi a baj? Például, az egyházi zarándoklatok elítélendőek? Ha csak zarándoklat lett volna, azt is köszönjük, mert Krisztina meglátogatta a sanyarú sorsra ítélt délvidéki magyarokat.

– A VMSZ rőzselángja, mint tudjuk már 175 millió eurós. Ki is melegszik e mellett?

– A Vučićnak benyaló VMSZ milyen egyéni és párthasznot kasszíroz abból, hogy elárulja a magyarok érdekeit, asszisztál a Délvidék magyartalanításához. Bezsebeli a júdáspénzt. A VMSZ nem aprópecsenyét sütöget, hanem naponta ökrök százait forgatja, és zabálja fel, a mi zsebünket fosztogatva.

– Dr. Morvai tisztességesen, jól nevelten kérdezve köszönt be a gazdának. A gazda meg azt ordította ki a kényelmes, jól jövedelmező foteljéből, hogy kívül tágasabb *– Збогом! Да те више не видим! – mielőtt a vendég egyet pislanthatott volna.

*-Viszlát! Soha többé ne lássalak!-



2014. május 2., péntek

NEM JUTOTTUNK ELŐBBRE - Jegyzet a VMSZ-SNS* megállapodásról



            Aleksandar Vučić, a Szerb Haladó Párt* (SNS) és Pásztor István, Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke Belgrádban, 2014. április 27-én „koalíciós szerződést”[1] írt alá „a közös, programszintű együttműködésről és részvételről a Szerb Köztársaság kormányában”. A dokumentum aláírásra közvetlenül a szerb parlament ülése előtt került sor, amelyen megválasztották az új szerb kormányt.

Az egyezménnyel a VMSZ kötelezettséget vállalt, hogy – „összhangban azokkal a programbeli célokkal, amelyek a miniszterelnök-jelölti expozéban kerülnek bemutatásra” – „támogatja és részt vesz a Kormány munkájában, amelynek megalakításával Aleksandar Vučić került megbízásra” (1. szakasz).
Az aláíró pártok – a koalíciós szerződés[2] 2. szakasza szerint – „egyetértettek abban, hogy a Kormány a miniszterelnök-jelölti expozéban bemutatásra kerülő programbeli célok mellett a Vajdasági Magyar Szövetség programbeli prioritásaink megvalósításán is dolgozni fog”. (Az egyezmény aláírására, illetve „a VMSZ programbeli prioritásai” c. dokumentum parafálására még mielőtt az expozé elhangzása előtt sor került.)

            A „koalíciós szerződésnek” is nevezett okirat „szerves részét képezik a miniszterelnök-jelölti expozé és a Vajdasági Magyar Szövetség programbeli prioritásai, amelyek Aleksandar Vučić és Pásztor István által parafált formában kerültek meghatározásra” (3. szakasz).

A két dokumentumot a VMSZ közzétette a honlapján. Ezt fontosnak kell tekintetni, mivel az eddigi koalíciós szerződések eddig általában nem kerültek nyilvánosságra. A politikát ugyanis nyilvánosan kell folytatni. Így legalább véleményt lehet mondani annak tartalmáról (ha már befolyásolni azt nem tudjuk). Feltűnő viszont, hogy aMagyar Szó napilap, amit többen a párt Hivatalos Lapjának tekintenek, nyomtatásban eddig dokumentumként nem közölte[3]. Talán azért is, hogy az internetet nem használók tábora ne ismerkedjen meg annak tartalmával. 

A dokumentum 11 fejezetre/témakörre oszlik: 1. Európai integráció, 2. Vajdaság helyzete, 3. Regionális fejlesztés, az infrastruktúra fejlesztése, nagyberuházások, 4. Egészségügy, 5. Szociális védelem, 6. Mezőgazdaság, 7. A nemzeti kisebbségek részvétele a közszférában, 8. Kisebbségi jogok, 10. Szerb – magyar történelmi megbékélés, vagyon-visszaszármaztatás, rehabilitáció, az egyházakkal való együttműködés és 11. Helyi önkormányzatok.
            No, de lássuk, milyen kisebbségjogi vonatkozásai vannak „a VMSZ programbeli prioritásainak”?[4]

A (1.) Európai integráció c. fejezet a) pontjában azt írja, hogy „a tárgyalási álláspontok (pozíciók) meghatározása (bizonyára az Európai Unióval folytatott tárgyalások – B. A.) során az egyes tárgyalási fejezeteknél a lehető legnagyobb mértékben kerülnek tiszteletben tartásra a Szerbiában élő magyarok érdekei”.

Ennek a pontnak az a hibája, hogy túlságosan általános, nem világos ugyanis, hogy mit jelent a megfogalmazás, miszerint „a lehető legnagyobb mértékben kerülnek tiszteletben tartásra a Szerbiában élő magyarok érdekei”, melyek ezek az „érdekek”, ki és mikor fogja ezeket meghatározni, illetve hogyan, milyen módon és ki által lesznek azok tiszteletben tartva?

            A (
3.) Regionális fejlesztés, az infrastruktúra fejlesztése, nagyberuházásokfejezet a) pontja szerint „a beruházási célú költségvetési forrásokból a magyarlakta területeken megvalósuló helyi jellegű infrastrukturális projektumokra a köztársasági átlagot meghaladó összegek kerülnek biztosításra, összhangban azokkal az alapelvekkel, amelyek meghatározzák a VMSZ részesedését a beruházásokra, programokra és projektumokra fordított költségvetési eszközökből”. Ebből a megfogalmazásból azt lehetne kihámozni, hogy „a magyarlakta területeken” tervezett beruházásokra „a köztársasági átlagot meghaladó összegek kerülnek biztosításra”. Ez a megfogalmazás se nincsen konkretizálva. Ezért itt is felmerül a kérdés, hogy milyen projektumokról is lenne szó és mikor történnének meg ezek a beruházások?

Külön érhetetlen (és értelmetlen) a megfogalmazásnak az része, hogy egyáltalán milyen alapon „részesedik” a VMSZ „a beruházásokra, programokra és projektumokra fordított költségvetési eszközökből”. Itt bizonyára nem a párt „részesedéséről”, hanem az eszközök „elosztásával” kapcsolatos politikájáról lehetne szóló. Ez viszont azért nem jó, mert az eszközöket pártpolitikai, nem pedig gazdasági alapon kívánják elosztani.
A b) pont alapján a Kormány prioritásai közé kerülne „a szabadkai Népszínház építésének (2007 óta tartó – B. A.) befejezése”. Hogy ez végül mikor fog megtörténni, arra se nincsen azonban sem határidő, sem pedig biztosíték meghatározva.

A fejezet c), a „fejlesztési alrégiókkal” foglalkozó pontja előlátja, hogy „Ada, Magyarkanizsa és Zenta egységes fejlesztési alrégiót fog alkotni Szabadkával, Kishegyessel és Topolyával”. Ennek azonban az hibája, hogy ezt „a közigazgatás körzetek jelenlegi határainak érintése nélkül” látja elő. Ez azt jelenti, hogy a VMSZ elfogadja a meglévő, a magyar közösséget megosztó körzethatárokat. Ezúttal is elmulasztotta ugyanis határozottan követelni Adának, Zentának és Magyarkanizsának az Észak-bácskai közigazgatási körzetbe való visszacsatolását.

A (7.) A nemzeti kisebbségek részvétele a közszférában c. fejezet megállapítja, hogy „a nemzeti kisebbségek részaránya a közszférában (az igazságügyben, a rendőrségen, az állami szervek területi egységeiben, az egészségügyben, a köztársasági közvállalatokban) messze elmarad a lakossági számarányoktól”.

A nemzeti kisebbségek „megfelelő képviseletének” megvalósítása céljából – az Alkotmány 77. szakaszának (2) bekezdése értelmében – „meg kell teremteni a megfelelő jogi hátteret”, ami – a dokumentum szerint – magába foglalja:

a) a jogszabályi alap megteremtését, amely alapján létrehozható lesz a közszférában
foglalkoztatottak nemzeti összetételének nyilvántartása;
b) a jelenlegi állapot minden részletre kiterjedő elemzését a közszféra nemzeti
összetételéről szóló átfogó nyilvántartás alapján;
c) a nemzeti kisebbségek részarányának növelését célzó Stratégia és Akcióterv elfogadását, amely számos hosszú távú intézkedést tartalmaz;
d) egyes törvények módosítását;
e) a Stratégia, az Akcióterv és az elfogadandó törvénynek megvalósulásának monitoringjét a 2014-2018. közötti időszakban.”

Ezekkel a „a stratégiai” és „hosszú távú intézkedésekkel” kapcsolatban a megjegyzés, hogy mindezek már régi javaslatok, és hogy az utóbbi csaknem másfél évtizedben – a VMSZ a hatalmi szervekben való eddig eddigi részvétele mellett – nem történt javulás a nemzeti kisebbségek részvételének tekintetében a közszférában. Ha csak most tervezik elemezni a nemzeti kisebbségek részvételét a közszférában, mikorra várhatók az eredmények?

A (8.) Kisebbségi jogok c. fejezet 13 pontból áll.

A szakasz első két, illetve a) és b) pontja a nemzeti kisebbségi tanácsokról szóló törvény módosításáról szóló törvény javaslatának „elfogadásra”, illetve a tanácsokról szóló törvény „újabb módosításának a kidolgozása” vonatkozik. Ez utóbbinak az célja, hogy „a nemzeti tanácsok azon hatáskörei, amelyeket a 2014. január 16-ai döntésével Szerbia Alkotmánybírósága hatályon kívül helyezett ugyan, de más jogi konstrukcióban összhangban lévőnek talált az Alkotmánnyal, a hatályos törvény módosításával kerüljenek visszaállításra”.

Ezzel a megfogalmazással kapcsolatban azonban a dokumentum szerzői nem adnak magyarázatot arra a jogi kérdésre, hogy amiről egyszer az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nincs összhangban az Alkotmánnyal, hogyan lehet azt „más jogi konstrukcióban” összhangban lévőnek visszaállítani”?

A c) pont a javasolja, hogy a Kultúráról szóló törvényt hozzák összhangba a nemzeti kisebbségi tanácsokról szóló törvénnyel, tiszteletben tartva Szerbia Alkotmánybíróságának 2014. január 16-i döntését. Ez egy teljesen felesleges pont, mivel ez a kötelezettség a hivatkozott döntésből ered.

 A d) pontról, amely „a kizárólag magyar tannyelvű általános iskolák alapítói jogai részleges átruházása” folyamatának befejezésére vonatkozik, ugyanezt el lehetne mondani.

Az e) pont emlékezetet egy új hivatalos nyelvhasználati törvény meghozatalának kötelezettségére, amit „a 2013-2018. közötti időszakra vonatkozó igazságszolgáltatási-reform stratégia végrehajtásáról szóló akcióterv tartalmaz”.

Emlékeztetőül: Az ún. nyelvhasználati törvényt még 1991-ben hozták meg. Ezzel a miloševići törvénnyel valójában felrúgták az egyenrangú nyelv- és íráshasználatnak tartományban és a községekben addig kialakult gyakorlatát. Mit tettek eddig a VMSZ parlamenti képviselői annak érdekében, hogy ez megváltozzon?

Az f) pont a VMSZ véleményét tartalmazza, miszerint „az új médiatörvény-csomag biztosítani fogja a magyar nyelvű tájékoztatás jelenlegi szintjének megőrzését”. Magyarán ez a VMSZ tájékoztatási monopóliumának a megtartását hivatott biztosítani, amit „a nemzeti közösségek szerzett jogai megőrzésének” formulájába csomagoltak.

A g) pont azt az ígéretet tartalmazza, hogy a Kormány megalakulása után „megkezdi működését a Nemzeti Kisebbségi Költségvetési Alap”, amely 2015-től „a nemzeti tanácsok működtetésére biztosított költségvetési támogatás szintjét elérő forrásokkal fog rendelkezni”. (Az Alap 2014. évben mindössze 1.800.000 dinár forrással rendelkezett.) Vajon lesz-e ebből valami?

A h) pont szerint „a 2015/2016-os tanévtől bevezetésre kerül a szerb nyelv, mint nem anyanyelv tanításának új tanterve és programja, azzal a céllal, hogy a nemzeti kisebbségek megfelelő szinten sajátíthassák el a többségi nemzet nyelvét”. Az új tanév kezdetén elválik, hogy ebből mi valósul meg.

Az i) pont megállapítja, hogy „a kis létszámú iskolai tagozatok megnyitásáról szóló döntések az Oktatási Minisztérium és a Magyar Nemzeti Tanács együttműködésének eredményeként kerülnek meghozatalra”. Most ezzel történik valami előrehaladás?

A j) pont újabb ígéretet tartalmaz, miszerint „államközi szerződés jön létre Szerbia és Magyarország között a külföldön szerzett oklevelek honosításáról és a külföldön elvégzett tanári továbbképzések kölcsönös elismeréséről”. Ezt az egyezményt is már jó régen meg kellett volna kötni.

A k) pont szerint „megteremtődik a jogi háttér ahhoz, hogy az újvidéki Európa Kollégium bekerüljön az egyetemi kollégiumok költségvetési finanszírozási rendszerébe”. A kollégium várható befejezésére való tekintettel, ezt a kérdést egyébként is rendezni kellett volna.

Az l) pont értelmében „az oktatási reform során új iskolaigazgatóság alakul Szabadkán, amelyhez Szabadka Városa mellett, Topolya, Kishegyes, Ada, Zenta és Magyarkanizsa községek tartoznak majd”. (Jelenleg Szabadka Városa a Zombori Iskolaigazgatósághoz tartozik). Arról viszont, hogy erre mikor kerül sor, a dokumentumban nem található meg a válasz.

Az m) pont „az eddigieknél jelentősebb eszközök elkülönítését” látja elő „a köztársasági költségvetésből a magyar közösség programjaira és projektumaira a művelődés és a civil társadalom területén”.

Itt is zavarólag hat a megfogamzás miszerint az eszközök elosztására azokkal az alapelvekkel összhangban kerül sor, „amelyek meghatározzák a VMSZ részesedését a programokra és projektumokra fordított költségvetési eszközökből”. Ebből azt lehet kiolvasni, hogy a VMSZ által favorizált szervezetek, illetve programok lesznek előnyben részesítve. Folytatódik a párhoz való tartozás alapján történő pénzelés.

A (9.) Bűnüldözés és igazságszolgáltatás c. fejezet négy pontja közül háromnak van magyar kisebbségi vonatkozása.

A b) pontban azt írja, hogy „az alapfokú-, felső-, gazdasági- és szabálysértési bírósági elnökök, bírák, bírósegédek és bírósági gyakornokok megválasztása, valamint a közjegyzők kinevezése során, tiszteletben tartják a hatályos törvényi rendelkezéseket és olyan mértékben, amennyire az lehetséges a lakosság nemzeti összetételét”.

Ez a megfogalmazás nem tartalmaz semmilyen új feladatot, mivel ez a hatalomnak eddig is kötelessége volt. Zavarólag hat viszont, hogy ezt a kötelezettséget olyan mértékben tartják tiszteletben, „amennyire az lehetséges”. Ahelyett, hogy kötelezné a hatalmat az eddigi aránytalanságok csökkentésére, illetve megszüntetésére.

  A c) pontra is, amely a nemzeti kisebbségek „megfelelő részvételét szavatolja az igazságszolgáltatásban”, ugyanaz vonatkozik, mint az előbbire.    

             A d) pont arról szól, hogy „a bírósági és ügyészségi hálózat soron következő felülvizsgálata során alapos megfontolás tárgyává teszik, hogy kerüljön sor az igazságügyi szervek visszaállítására Magyarkanizsán, Temerinben és Adán, kerüljön megalapításra az önálló alapfokú bíróság Topolyán, továbbá, hogy Csóka és Törökkanizsa községek a Nagykikindai Alapfokú Bíróság helyett a Zentai Alapfokú Bíróság illetékességi területéhez tartozzanak”. Tehát csak „megfontolásról” és nem követelésről van szó. Ez viszont nem kötelezi változásokra a szerb kormányt.


A (10.) Szerb – magyar történelmi megbékélés, vagyon-visszaszármaztatás, rehabilitáció, az egyházakkal való együttműködés c. fejezetnek hat pontja van, amelyek közül négy közvetlenül is érinti a vajdasági magyarságot:

Az a) pont szerint „a Kormány megalakulása után megszületik az a kormánydöntés, amely alapján jogi hatályát veszti a csúrogi, zsablyai és mozsori magyarokat a kollektív bűnösség elve alapján háborús bűnösnek nyilvánító két, 1945-ben született katonai közigazgatási határozat”.
Ezzel a pont nem azt tartalmazza, hogy a két határozat „semmisé lesz nyilvánítva”, hanem, hogy „jogi hatályát” veszti. A semmisség a jogban az jelenti, hogy „a joghatás szerint kezdettől fogva és önmagában, ipso jure (jogból kifolyólag) érvénytelen”.[5] Amennyiben ezek „a kormánydöntés alapján vesztik jogi hatályukat” (érvényüket), akkor viszont fennáll annak a lehetősége, hogy ez csak a jövőre, vagyis annak a meghozatalától kezdődő időre vonatkozik. A dokumentum megszövegezőinek – a nyilvánvaló jogi különbségek miatt – el kellene gondolkozniuk, hogy mi az egyik, illetve másik eset jogkövetkezménye. 

A b) pont a Magyar – Szerb Akadémiai Történész Vegyes Bizottság munkája pénzelésének rendezésére vonatkozik, mivel „a 2014. évi költségvetés nem biztosított erre a célra eszközöket”.

Az e) pont szorgalmazza, hogy a rehabilitációs eljárásokban eljáró állami szervek A vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944-45-ben elkövetett aktusok elítéléséről szóló (2013. június 21-i) parlamenti nyilatkozat 5. pontja szerint járjanak el, amelyben a Képviselőház „síkra száll az ártatlanul elítéltek és ártatlan áldozatok teljes körű rehabilitációjáért, nem megkérdőjelezve azon személyek egyénileg megállapított felelősségét, akiknek a bűnössége független bíróság előtt, törvényes eljárásban került vagy kerül bizonyításra”.[6]

A Nyilatkozat kötelezi hatalmi szerveket, így a bíróságokat is. Ez a pont tehát valójában semmi újat nem jelent.

Az f) pont arról szól, hogy „a magyar közösség történelmi egyházai és az állam között fennálló nyitott kérdések, különösen a papság társadalombiztosítási státusa mielőbb rendeződik”. Hogy melyek ezek a „nyitott kérdések”, és hogy a dokumentum szerzői szerint a „mielőbb” szó mit jelenet, a szövegéből már nem tűnik ki.

Összegzés

            A VMSZ-nek alkalma nyílt – ha már az SNP-vel való koalícióra lépés mellett döntött – hogy összefoglalja azokat a követeléseket, amelyek megvalósítása fontos a magyar közösség azonosságnak megőrzése és fejlődése szempontjából, amelyek a közéletben már megfogalmazódtak. Ez lehetséges lett volna, mivel a SNS-nek (elsősorban a párt arculatának javítása miatt) nagyobb szüksége van a VMSZ-re, mint fordítva. A VMSZ vezetői ezt az alkalmat (is) sajnos elmulasztották. 

            A dokumentum túlságosan általános és valójában semmi újat nem tartalmaz. Sőt, azt is lehetne mondani, hogy egyes jogok megvalósítása tekintetében visszalépést jelent: Egyrészt, a vajdasági magyarság számára fontos elvárásokat meg sem említ, mint például a nemzeti kisebbségi autonómia megvalósítása, vagy a nemzeti kisebbségi nyelven való oktatás biztosítása az óvodától az egyetemig, másrészt, a dokumentumba olyan megfogalmazások is bekerültek, amelyek egyébként is a hatalomnak a nemzeti kisebbségek iránti alkotmányos vagy törvényes kötelezettségét jelentik.

A koalíciós egyezség 2. szakaszának megfogalmazása, miszerint a szerb kormány „a VMSZ programbeli prioritásainak” megvalósításán is „dolgozni fog”, a kormányt konkrétan semmire nem kötelezi. Ide társul az is, hogy határidőhöz kötött kötelezettség egyik dokumentumban sem található.

Köztudott, hogy a VMSZ az egyezségről nem kérte ki a többi vajdasági magyar párt és a civil szféra véleményét. Arról viszont nincs információ, hogy ebben a fontos kérdésben a magyar kormánnyal egyeztetett-e vagy sem? Akár az egyik, akár a másik eset forog fenn, ki kell mondani: A vajdasági magyar közösség jogainak érvényesítése a koalíciós egyezséggel nem jutott előbbre.


Újvidék, 2014. május 2.
Bozóki Antal


[2] A szerb „sporazum” szónak a megállapodás vagy egyezség a megfelelőbb kifejezése. 
[3] A lap az eseményről a Tanjug VMSZ-SZHP koalíciós megállapodás c. hírével számolt be.Magyar Szó, 2014. április 28., 4. o. 
[4] Itt csak azokkal a fejezetekkel, illetve pontokkal foglalkozok, amelyekben említés történik a nemzeti kisebbségi jogokról.
[5] Semmisség. Jogi Lexikon, CompLex, Budapest, 2009., 598. o.  




2014. február 6., csütörtök

Három az egyben, egy a három ellen! Választási mese...



A mese előzménye:

1. Csonka Áron szövetségre lépett a Boris Tadić, Szerbia és a Demokrata Párt (DS) egykori elnöke nevével fémjelzett szövetséggel, melyben jelen van - többek között - a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV), az Együtt Szerbiáért (ZZS) és a Szerbiai Zöldek pártja is

2. Koalíciós szerződést írt alá a Magyar Remény Mozgalom (MRM), a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), a Magyar Egység Párt (MEP), a Horvát Demokratikus Közösség (HDK) és a Bosnyák Demokratikus Közösség (BDK). Nemzeti közösségek listája.

3. Míg a VMDP közleményben közölte, hogy a harmadik pozíció a magyaroknak nem feltétlenül befutónak számító hely, ezért nem érdemes a választásokon a közösségünket felkérni a szavazásra.

4. A VMSZ egyedül indul a választásokra: ...”letaglózó a hír, mely szerint egyesek úgy próbálnak magyar érdekeket érvényesíteni, hogy a muzulmánokkal, horvátokkal állnak össze, amit a cinizmus csimborasszójának tartok. Arról tanúskodik mindez, hogy a magyar összefogás fontosságát folyamatosan hangsúlyozók éppen a rombolás érdekében tették mindezt, s most ekképp viszik ezt a rombolást tovább. Ami a Tadić-i és Čanak-i próbálkozásokat illeti: most megpróbálják összeeszkábálni magukat valahogy a vak vezet világtalant elv alapján. Annak a következménye ez, hogy az elmúlt években eljátszottak minden beléjük vetett bizalmat.” (Bagoly mondja verébnek...)

Itt kezdődik a mese:

Körvonalazódik a délvidéki választási flúgos futamban való résztvevő istállókban való besorakozása, hogy autós szlenggel éljek és neves márkáktól előre is elnézést kérjek, mint pl. Ferrari, Mercedes, Ford, BMW...
A „Poll-pozíciót” a kisebbségi mezőnyből a legnagyobbak-legszebbek rohamozzák, némi tömjén füstös szentelt vízzel, némi sarló-kalapáccsal, egy picinyke anyaországi forinttal és brüsszeli euróval a farzsebükben, megidézve a jóléti jugó-nosztalgia reményét, úgy testvériségben egyességben: nem kell magyarkodni csak a választások hevében, utána hűbérrendszer (minket vernek, ők meg csendben nézik, mert azt jól megfizetik nékik,-doktrína)!


Ők döntöttek, egyedül mennek, mert nékik van elég kiválasztott magyarjuk erre, nos azért én számolnék is egy picinykét, mert fogyunk, mint a teliholdacska! Kíváncsi vagyok, hogy a választási szavazat lopás nevezetű szerbiai demokratikus diszciplína milyen szintű lesz az idén, ha jóslatokba bocsátkozom és belenézek az üveggömbbe, akkor a 30.000-es tervezett küszöb értéket 50.000 ezren fogja tetőzni, mint a Duna szokta március havában -idúsában! E eredmény cca. 3 képviselő lenne, de ezek a töpörödött törp ördögök megint szervezkednek és most beszereztek valamilyen igazság szérumot és ébresztgetik az elkábult - elcsábult választókerületet, be is perelték nyomban a Törpök hírmondóját a varázslók ítélőtáblájánál! Lesz móka kacagás, ahogy Törperős, Törpilla, Űgyifogyi meg Okoska megtáncoltatja hókuszpokuszt meg annak talpinyali macskáját!

Amint látják kedves meseszerető olvasóim górcső alá vettem Törpfalut, látom, hogy nagy a felfordulás! Törp-papa össze akarja fogni a törpöket, azok meg szanaszét szaladgálnak és kénye-kedvükre játszadoznak...

-Teringettét már kettőre osztódtak...már háromra…egy törp négy törppárt!?

-Pedig nagy a veszély, kétfejű sas fejünk felett köröz és vészjóslóan rikácsol, megfagy a kék vér bennem!
Morfondírozik magában mindhiába. Majd eszmefuttatását folytatva:

-Ezek képtelenek összefogni, ezeket csak össze lehet fogdosni, de arra még Hókuszpók gonoszsága sem elegendő! Talán Döbrögi nagyságos úr?

-Döbrögi csendben van még, mert fájlalja, hogy a fránya Lúdas Mátyás úgy eltángálta három ízben! Kapcsolódik be a morfondírozásba Törpokoska okos-telefonján a törpguglit sasolva...


-Jaj, nagy a baj, de még tetőzik, mert ezek még északon is szavazni fognak, de hogy kire, azt a víznéző Törpasszony sem tudja majd megmondani! Teljesen elkékült Törp papa és elvitték a törp gyengélkedőbe...

A törpténet imigyen folytatódik:

Egyik csapat rögtön el is illant a kerek erdő mélyére, kihasználva Törp papa gyengélkedését és ott sebtiben összefogott a kétmandátumos szürke-varázslóval, meg a tamburázó valóvilágos autonómiával és az egészet a zöld lidércek fogták közre! Az alku tárgya a hatalom gyűrűje! A csonka törp csapat rögtön elcsábult, van esély, bár a remény a másik csapatnál maradt, de ez is elegendő! Ne feledd csonka törp csapat: Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen!

Bilincs az Egyetlen!

Eközben a reményteli másik csapat a folyó felé vette irányát, hogy megkerülje Hókuszpókot! Ki került a dereglyére? A törökverő Szavoyai városából származók egy csónakba beférők, tiszai révész háta mögött settenkedők. Itt vannak a dallíás Dalmátok, seregecskével. A legfontosabb: némi Bosnyák hátszéllel próbálja választási hajóját a zátonyról leemelni és Nándorfehérvár felé kormányozni szerelmetes, könnyes reménnyel a szemében, Törpkapitány! Miként fog átjutni törökbecsei vasudvaron ez talány, mert azon a tájékon lakozik az ördöggel is lepaktáló...Lesz, ahogy lennie kell bátraké a szerencse, de számolni is tudni kell! Tudjuk a remény hal meg utoljára még a Törpfaluban is, de a legvégén az is meghal!

Törp papa mellett egyedül csak Dulifuli maradt, szerencsétlenségére! Jól ismerjük Dulifulit, meg is magyaráztatja, mint ahogyan szokta a hosszú évek során, úgy perszonálisan, ahogyan a törpautonómiát követelte Hokuszpók kulturálisan táncikoló-verselő-dallikázó autonómiájával szemben, az eredmény mindkettőnél ugyan az, nesze semmi fog meg jól! A Dynamo törp csinálja csak ezt jól, ő legalább elhiteti, hogy az van ami sohasem volt és rögtön elillan a tett színhelyéről, a hangsúly az elillan szón van!

-A harmadik pozíció a törpöknek nem feltétlenül befutónak számító hely, ezért nem érdemes a választásokon a törpöket felkérni a szavazásra! Dulifuli, ezért kár volt még megszólalni is!

No törpök a törpgatyót jól fel kell kötni, mert a kétfejű sas jól megosztott bennőtöket, hogy azután kénye-kedvére uralkodhasson fölöttetek! Lesz ám törpválasztás, úgy a jó magasságos igazából, csak hogy, -ki ,-mire és miért fog voksolni, ezt a vajákos Biri néne sem tudja megmondani, bár jó lenne tudni!

Nézzük a jó oldalát az egésznek lesz Ihaj-csuhaj, meg erezd el a hajamat közpénzen! Kokárdában megyünk voksolni, Kossuth szellemiségével és Petőfi hazafias verseivel felvértezve, határon innen es túl es! Jöl összeveszünk, hogy betartsuk az évezredes magyar átkot:

Gyűlöljük egymást a földtől az égig még ezer évig!

Hajrá Törpfalu, hajrá Törpök!

Hajjaj a mesének még itt nincs vége…Kiállt már Hókuszpók: Töpörödött törp ördögök, ezt még megkeserülitek!
MARGIT Zoltán
A költő mit mond erre?


 HA VAN ISTEN

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szívű sihederje,
Verje csak, verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.

Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig:
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.

ADY ENDRE



2013. május 21., kedd

Én az ördögtől sem félek!


A képre kattintva elérhető birodalma

Pár nappal ezelőtt olvastam egy fontos dolgot. Egy kicsit módosítottam rajta, mert megvallom őszintén, a VMSz politikája (hogy az ördögbe nem veszik észre) zsákutca. Bizonyítja, ezt a Tisza melléki községek polgármester vesztése, Kovinban a haladókkal való koalíció ect.

A képre kattintva elérhető az írás.

Még rengeteg dolgot tudnék felhozni ellenük, hogy olyan egypárt rendszert működtetnek, hogy ezt fáj néznem...

Hiába az iskolázottság, a nemzet iránt érzett elkötelezettség, ha nem vagy pártkatona, a peremre szorítanak.

Hiába vagy TUDÁSSAL MEGPATKOLVA, a párttag beszél, a te hasznos gondolataidra sor sem kerül, mert a kiírt pályázatot vagy a VMSz-es, vagy a szimpatizáns viszi, és belepusztulhatsz, akkor sem rúgsz labdába. Ez engem az RMDSz politikájára emlékeztet, ahol most kezdenek kapkodni, mert eddig fontosabb volt a megélhetési politizálás, mint a NEMZET kiemelése...

Drága Pásztor úr!

Ön megfeledkezett a nemzetről. Ön is és Korhecz is megfeledkeztek a történelmi lehetőségről, a magyarság szabadságának kiharcolásáról...

És had emlékeztessem Önöket, semmiféle szabadságról nem beszélhetünk ha igazságtalan az a "szabadság" amit maximumnak vélnek...

Attól, hogy koncepció nélkül ipi-apacsot játszik 3 képviselő a parlamentben, és önök bebetonozták magukat az MNT-be, számos alapítványba, attól még a nemzet nem áll talpra...

Nem vagyok büszke a cenzúrára, a kultúrában tett kontárkodásokra. A történelem előtt maguk viszik el a balhét a Népszínház sírbatételéért is, a magyar társulat legjobb színművészeinek ellehetetlenítéséért, szétzavarásukért...

De megfogadtam,hogy nem indítok lavinát magyarként magyarok ellen.

De egyben biztosak lehetnek.

Én (és még sokan rajtam kívül) az Ördögtől sem félünk...

Jobb egy napig szabad emberként élni, mint 100 évig rabiga alatt szenvedni!

Ferenc Péter - színművész

2013. április 21., vasárnap

A dél-bácskai civilek a magyar kormánynál tiltakoznak a VMSZ és az MNT képmutatása miatt



Nyílt levél Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkárnak

Tisztelt Helyettes Államtitkár Asszony!

Tudomásunkra jutott, hogy Szenttamáson a forradalom és szabadságharc megünneplése alkalmából rendezett esemény kapcsán kiosztották a szülőknek az oktatási-nevelési pályázat felhívását, a kapcsolódó űrlapot és egy kifogásolható tartalmú kérdőívet. E kérdőívben a következő mondat valótlanságot tartalmaz (helyesírási hibák javítva): „A VMSZ politikájának és a MNT-nek köszönhető a diáksegélyek, kettős állampolgárság, a restituciós törvény és még számos magyarokat érintő kérdés előbbre vitele.”

Jó lenne világossá tenni, hogy a kettős állampolgárságot, a Szülőföldön Magyarul támogatást, a diáksegélyezést a Magyar Kormánynak köszönhetjük és nem a VMSZ-nek, az MNT-nek, a Szekeres László Alapítványnak. Ugyanis ők közvetítők, és a pénz továbbadása nem olyan feladat, amelyet csak ők képesek elvégezni, mellesleg jó pénzért és politikai tőkéért. Figyelmébe ajánljuk a VMSZ egy korábbi álláspontját:

„Az MNT jelenlegi elnöke, a VMSZ nemzeti tanácsi választási listavezetője, Korhecz Tamás 2003-ban egyenesen a kettős állampolgárság ellen foglalt állást vajdasági tartományi tisztviselőként a HVG hasábjain, ’kegyes nemzethalálnak’ nevezve az alanyi jogon járó állampolgárság intézményét.”



Kérem, tegyen lépéseket annak érdekében, hogy hasonló eset többé ne forduljon elő.
A diáksegélyező egyesületek több mint két évtizede támogatják a vajdasági magyar diákokat, az utóbbi években egyre inkább csupán az anyaország segítségével.  Aggodalomra ad okot, hogy az anyaország már ezt a támogatást is a VMSZ hatáskörébe helyezi át azáltal, hogy a diákok ma már nem diáksegélyező egyesületektől vehetik át, hanem a Józsa László vezette Szekeres László Alapítványtól, bankszámlára utalva, ami ugyan törvényes, de adminisztrációs költségeket, külön utána járást von maga után úgy a támogatottakra, mind a kiosztás folyamatára vonatkozóan.  Ezt akár első lépésként is értelmezhetjük a diáksegélyezők megszüntetésének útján.

A VMSZ még nem is létezett, amikor a diáksegélyezők már osztották a segélyeket. Amikor nem volt magyarországi támogatás, házról házra jártunk és gyűjtöttük a pénzt a rászoruló tanulóknak. Tagságunk önerőből most is támogat diákokat kedvezményes vagy ingyen lakhatási lehetőséggel, élelemmel, vagy alkalmi forrásból pénzzel is. Ismeri a területünkhöz tartozó családokat, a személy szerint is támogatottak többségét.  Most pedig Önök a támogatásuk átutalását elegánsan átnyújtják a VMSZ-nek, azaz az MNT-nek, azaz a Szekeres László Alapítványnak – mindegy, lényegében ugyanarról van szó. Anyaországi politikai döntés következtében szinte minden magyarországi pénzt a VMSZ és a keze alatt működő szervezetek osztják le. Nem elég talán az a tapasztalat, amely az RMDSZ működése alapján levonható?

Úgy érezzük, hogy Helyettes Államtitkár Asszony nem méltányolja a diáksegélyezők önkéntes, önzetlen, két évtizedes munkáját a megbízhatóságuk elismerésével. Másként nem tudjuk megmagyarázni ezt az intézkedését.

Kérjük, tegye lehetővé e független szervezetek működését, tevékenységét, hiszen a civil társadalom átpolitizálása lehetetlenné teszi munkájukat. Az egyetlen párttól való függés esetén kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek és vagy megszűnnek, vagy többé aligha nevezhetők civil szervezeteknek, inkább pártirodáknak.

Tisztelettel:

Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete
Újvidéki Diáksegélyező Egyesület
Temerini Diáksegélyező Egyesület
Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület
Újvidéki Magyar Olvasókör

U. I.: A szervezetek közül néhány azért nem írta alá, mert tartanak az MNT-től.



2013. január 17., csütörtök

Korhecz KONTRA Pásztor




Az igazság „fájni fog”. Elkúrtuk, hazudtunk?


A címben szerepelő fogalmakat nem azért elevenítem fel, mert a magyarországi politikumról akarok írni. Hanem azért, mert az idei év első bejegyzésével egy kicsit visszakanyarodok a tavalyi évhez. Nem csak azért, mert az év végére besűrűsödtek a teendőim, ami miatt  nem maradt időm az írásra, hanem azért is, mert a téma most is aktuális. Például azért, mert készítettek két évértékelő interjút két délvidéki politikussal.

Legtöbbször átsiklok az ilyen interjúk felett, leginkább azért, mert a pártlappá züllesztett napilapunk hasonló írásaira egész egyszerűen nem vagyok vevő. De most mégis beleolvastam a két vezető interjújába, akik elvileg ugyanazon politikai opcióhoz tartoznak, mégis - ahogyan az olvasás közben kiderült - igen eltérően nyilatkoztak a párt politikájáról és politikai sikereiről.

A pártelnök hozta a szokásosat: bár minden megváltozott körülöttünk május 6-a után, továbbra is mi vagyunk a legszebbek, legokosabbak. Rózsaszín szemüveg, sikertörténetek tömkelege. Egyfélét mondunk Brüsszelben, mást Budapesten, harmadikat Belgrádban. Egyszer nem szavazzuk meg a Vajdaság költségvetését, mert nincsen meg a hét százalék,  aztán szépen, csendben, a bársonyszékért megnyomjuk a zöld gombot. Majd elkezdünk Vajdaság megalázásáról beszélni.

A budapesti liberális körökhöz tartozó lapnak  azt nyilatkozzuk, hogy hosszú távon a kisebbségi magyar politizálás halálra van ítélve és vesztesek leszünk (talán ezzel magyarázzák a belgrádi tagtoborzást). Az itthoni médiában pedig arról beszélünk, hogy csak az etnikai politizálás az egyetlen és igaz, azok a magyarok pedig, akik más magyar pártokban politizálnak, nemzetárulók, a többiek meg janicsárok (ez a logika szerint, aki magyar pártban politizál az kevesebbet ér, mint az a magyar, aki szerb pártban van?). Ugyan szavainkkal támogatjuk a területi magyar autonómiát, de megelégszünk a korlátozottabb kulturális autonómiával.

Annál nagyobb figyelmet érdemel a másik interjú. Bevallom, kellemesen csalódtam. Nyíltan kimondták, hogy a délvidéki magyarság száma drasztikusan csökkent az elmúlt 9-1O év alatt, a magyarok helyzete egyre rosszabb, és ha ez így folytatódik, akkor bedől a délvidéki magyarság intézményrendszere (?), onnan meg  már nem lesz visszaút. Az okokat boncolgatva megjelölte a politikai és közéleti közeg mulasztásait, a hosszú távú intézkedések és programok hiányát. Elmondta egyúttal azt is, hogy a megoldást a tükör jelentené, ha szembenéznénk a reális helyzettel, az igazság pedig „fájni fog”. Kiutat a nyilatkozó politikus a keresztény értékeken alapuló társadalmi viszonyok kialakításában látja, szerinte nagyobb hajlandóságra van szükség a gyermekvállalás területén. Ezért egy demográfiai stratégia megalkotásában gondolkodnak az MNT-ben. Ezt azonban egyedül nem fogják tudni végrehajtani. Ehhez társadalmi konszenzus szükséges.

Néhány fontos kérdés fogalmazódott meg bennem. Ha abból indulunk ki, amit a pártelnök már többször is hangsúlyozott, hogy az MNT egy párti politikát folytat, akkor miért van az, hogy a két  vezetőnek ennyire eltérő a véleménye és a helyzetértékelése?  Ha az MNT elnöke nem lepődött meg a népszámlálási adatokon, és előrelátta azokat a folyamatokat, amelyek ide vezettek, miért csak most fogalmazta meg őket? Miért nem figyelmeztetett előbb? Vagy ha megtette, miért nem vették figyelembe a véleményét? Vajon jól értelmezem: a párt vezetőit az igazság mellőzésével vádolja? Lehet-e ez az első törésvonal a párton belül?
És kit terhel a felelősség a téves politika folytatásáért? Kik azok, akik nem tették a dolgukat megfelelően? Várható-e irányváltás? Vajon szétválhat az MNT és a VMSZ akarata?

Remélhetőleg válaszokat is kapunk…

Csonka Áron

2012. november 20., kedd

Áristomba* került Kasza József a VMSZ előző elnöke


Léphaft Pál karikatúrája

Hivatali visszaélés gyanújával a szerb rendőrség őrizetbe vette Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) volt elnökét.  Kasza Józsefet, illetve a három másik, ugyancsak őrizetbe vett személyt azzal gyanúsítják, hogy több mint 13 millió eurót sikkasztottak az Agrobank kárára. Az állítólagos bűncselekmény elkövetése idején Kasza József az Agrobank szabadkai fiókjának volt az igazgatója.  


Az éve eleje óta gyűrűzik az "Agrobank" botránya, neves közszereplőkkel fűszerezve - Fotó: BLIC

A hatóságok Zoran Maleševićet és Peđa Mališanovićot, az Azohem, a Mala Bosna és a szabadkai nitrogénművek (Azotara Subotica) igazgatóját, és egy ingatlanszakértőt is előállítottak.A Blic úgy tudja, valamennyiüket Belgrádba szállítják.

A szerb közszolgálati tévé értesülése szerint Kasza József az Agrobank korábban letartóztatott igazgatósági elnökével, Dušan Antonićtyal és munkatársaival megállapodva, törvényellenes módon hagyott jóvá három banki hitelt, valamint öt banki garanciát, kedvezőbb feltételeket biztosítva és a megfelelő biztonsági banki garanciákat mellőzve az Azohem, a Mala Bosna vállalatoknak és a szabadkai nitrogénműveknek.

Az ingatlanszakértő a lap szerint hamis ingatlanbecsléseket készített a nitrogénművek számára, valós értékük többszörösére felbecsülve egyes ingatlanokat, hogy azok fedezetül szolgáljanak az Agrobank hiteléhez. A szabadkai nitrogénművek 20 millió eurós hitelt kapott az Agrobanktól, a hiteleket a bank központjában hagyták jóvá.

A szervezett bűnözés elleni ügyészség októberben döntött az Agrobank botrány ügyében folytatott nyomozás kibővítése mellett, mert felmerült a gyanú, hogy hosszabb időn keresztül fennállt a hivatali helyzettel való visszaélések bűncselekmény.


Ivica Dacsity miniszterelnök: "A szabadkai rendőrség kriminológiai ügyosztálya, amely a Szerb belügyminisztérium kötelékébe tartozik előállított négy személyt Szabadkán, az Agrobank pénzeszközeinek hűtlen kezelése, -sikassztás alapos gyanúja végett. Az előállított személyek között van Kasza József is. Szó nincs nemzeti kisebbségi jogokról, itt szó van a korrupcíó elleni küzdelemről, másról nincs szó. Egyébként én tegnap Vajdaságban tartózkodtam és részt vettem a tartamányi biztonsági tanács ülésén, amelynek elnöklője Pásztor István, e ügyben nem az a fontos, hogy valaki szerb, magyar, albán, horvát, mindegy milyen nemzetű, milyen politikai beállítottságú, mi nem ez alapján döntünk. Alapos gyanú áll fönn, kérdés jelen esetben, hogy lesz e elég bizonyítékunk a közvádlóság részére, de ez ki fog derülni bizonyítási eljárás során."

MTI/Blic/Youtube

*börtön, tömlöc, fogda jelen esetben vizsgálati fogság

2011. április 3., vasárnap

Ön cenzúra

"A vajdasági polgár legalább két és fél évtizede korábban előre nem látott válságban, fokozódó nyomorban él. Amit egykor sokan az együttélés elfogadható szabályainak hittek, az többnyire csupán a napi politika rövidlátó érdekeit szolgálta. Ahhoz viszont, hogy a kiábrándultság ellenére emberi életet teremthessünk magunknak, feltétlenül föl kell tárni azokat az okokat, amelyek ezt a súlyos állapotot eredményezték. Nem bűnbakkeresésre van szükség, hanem a nemzeti, osztályjellegű és egyéb részaspektusokon túl ki kell mutatni: mit és hogyan tett tönkre a totalitarizmussá merevedett pártideológia és az emberi gyarlóság; milyenek is vagyunk mi valójában; melyek a megőrzendő értékeink a hamis látszatok mögött" mondotta Vajda Gábor - Remény a megfélemlítésben c. művében.
Csubela Ferenc a VMSZ első elnöke az öncenzúra kártékony hatására hívta fel a figyelmet, aki ellen merényletet követtek el 1995. november 2o.-án, úgy mint Vuk Draskovits ellen az ibari magisztrálison. Ő belehalt 27.-én sérűléseibe.
Az ön cenzúra mennyire hatékony?
Kicsit elgondolkodva, Csubela Ferencet "meggyilkolták demokratikusan" úgy, ahogyan Vuk Draskovitsot szerették volna, némaság, csend övezi e történeteket, holnap ki lesz a soron, a halál soron? Az állam csendben marad, ez tisztességes és becsületes történet ugyebár, az államnak, akkor is igaza van amikor nincs...
Hálát adok az Úr-nak, hogy még életben vagyok háborús bűnősök között, kicsit elméjedtem míly nehéz lehet cápák között úszni, valahogyan így úszkálunk a déli végeken...hálát adok, hogy szerencsém volt és van...és imádkozom is....vér és könny...
Panyókára vetett demokráciánk sok gondot okoz, általam tisztelt író-publiciszta téves lépés tett, felvállalta a lehetetlent, ő is megpróbált hinni az "árnyaknak", nem jött össze neki sem, a diktátum az diktátum. Nem kell sóvárogni, mindig van következő, mint ahogyan a csecsemőnek is minden vicc új!
Az ön cezúra a végek találmánya, miszerint a trianinoni határokon kívűl maradottak, hogyan próbálnak előnyjogokat szerezni a gyarmatokban, amelybe belecsöppentek. Megalázó, igen, de szemszög kérdése. Bennem, egy világ omlott össze, amikor az 1945 vérengzések idején embereket a dögtemetőbe öltek le és a helyi Móra Ferenc ME székházában kínozták meg őket előzőleg, a néhai Korhecz házban, ma ott néha "mulatoznak", valakinek templom, valakinek temető, a harangok másért szólnak! Sírjunk? Igen, sírjunk, mert fáj!
Miért fáj ennyire?
A Magyar Nemzeti Tanács elnökének egykori  családi fészkéről van szó, csak azért!
A hajnal fájdalmasan karcolja meg az éjjelt, kettétörve a sötétség árnyait, az ébredés nehéz és fájdalmas, de vigasztaló a ragyogó nap mosolya...
Az önös cezúra, kinek és minek?
Mennyi embernek kell megnyomorodnia még?
Mikor van az hogy elég?
Az ember a föld idejéhez mérten ÖT (5) percet élt még ezen a bolygón, te jó ég mi lesz, ha elérjük a 1O percet?
A csontok dobálásától elértünk a mesterséges intelligenciáig, miért halt meg Csubela Ferenc? Válasz nincs? Öncenzúra?
A bárányok hallgatnak?
Meddig?
Az emlékeimben Csubela Ferenc jelent meg, neki szolgál e írás, nyugodjon békében, általam nagy tiszteletnek örvendő, soha nem felejtünk, ...igen megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek!

Margit Zoltán


Mitől félt Moravica? -Moravica, lehetsz-e még 200 éves?

"Moravica hivatalosan nem ünnepelhette meg a letelepedés 200 éves évfordulóját. Pedig nagyon készült rá a hétezer lakosú falu. Senki sem tiltotta meg hivatalosan, de úgy mondták: jobb, ha elfelejtik. Megijedtek talán? Ők, a kitartásukról és nyakasságukról ismert kunok vagy jászok, ahogy néha magukat nevezték? Pontosan talán úgy fogalmazható meg, hogy megnyilatkozott ebben az elbizonytalanodásban és öncenzúrában az egész vajdasági magyarság gondolkodásmódja, ennek az elmúlt negyven évnek lerakódása. Beleegyezés nélkül nem merték vállalni, még ha érezték is igazukat…"

Csubela Ferenc

http://www.naplo.org/index.php?p=hir&modul=tegnaplo&hir=1519

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin