A Magyar Nemzeti Tanács intézményének lejáratása

„Győzött” a Pásztor/Lovas-lista

Pásztor István, Lovas Ildikó és a többiek

(Fotó: https://www.facebook.com/pasztorvmsz)

A szerbiai nemzeti kisebbségek november 13-án nemzeti tanácsi választásokat tartottak.
A választásokon 19 nemzeti kisebbségi közösség 50 (köztük a magyarok) listája vett rész.[1]
A nemzeti tanácsokat közvetlenül megválasztó közösségek névjegyzékébe 454 807 polgár iratkozott fel, a legtöbben a magyar választói névjegyzékbe – 116 406.[2]
A legtöbb nemzeti közösség több – kettőtől öt – választási listát állított. A legkevesebb létszámú nemzeti közösségek, a lengyel, a görög, a német, a szlovén és a vlach, de legnagyobb közösségként magyar is, csupán egy-egy listát állítottak.[3] (A 2010. évi választásokon a magyar közösség tagjai még öt lista közül választhattak.)

A Magyar Nemzeti Tanács 12 éves történetében a mostani (negyedik) választáson először vett részt csak egy lista, a Pásztor István, a Vajdasági „Magyar” Szövetség elnöke – egyesek szerint[4] a barátnője/vadházastársa Lovas Ildikó – által felállított Magyar Összefogás lista.
A vasárnapi választáson – a november 14-ei adatok szerint –, a szavazóhelyek 96,88 és a magyar választói testület 97,42 százalékos feldolgozottsága alapján – a 116 406 polgár közül 40 382 polgár szavazott, vagyis a részvételi arány 36,69 százalékos volt. A szavazók 98,75 százaléka, vagyis 39 876 polgár a Pásztor/Lovas listára szavazott.[5] Másik listára nem is szavazhatott, mivel olyan nem is volt!

Az MNT-választásokon leadott szavazatok alakulása:

2010 138 660 fő a választási listán szereplők száma, 76 900 szavazat, a részvétel 55,46 százalékos[6]
2014 137 111 fő a választási listán szereplők száma, 55 671 szavazat, a részvétel 40,60 százalékos[7]
2018 129 471 fő a választási listán szereplők száma, 47 309 szavazat, a részvétel 36,54 százalékos[8]
2022 116 406 a választási listán szereplők száma, 40 382 szavazat, a részvétel 36,69 százalékos [9]


A táblázatból látszik a magyar választótestület létszámának lemorzsolódása és a leadott szavazatok számának folyamatos csökkenése. 2010-ben 138 660 fő volt a választási listán, 2022-ben 116 263, vagyis 22 397-el kevesebben. A szavazatok száma ez alatt az időszak alatt 76 900-ről 40 382-re, vagyis majdnem a felével (36 518-al) csökkent!A részvételi arány a november 13-ai szavazáson (kisebb létszámú szavazótestülettel) 0,15 százalékkal magasabb volt ugyan (mint 2018-ban, amikor 35,54% volt), de 6 927-el kevesebben mentek el szavazni, mint 2018-ban![10]

Az utóbbi, csaknem másfél évtizedes periódust (2007. május 5-étől!)[11] Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének tisztségében töltötte.
Ez alatt az időszak alatt a magyar közösség létszáma, így a szavazótestület is, jelentősen csökkent, a helyzete folyamatosan rosszabbodott.
Pásztor István, ennek ellenére, „15 perccel az urnák zárása után”,[12] amikor még azt sem lehetett tudni, hogy mennyien vettek részt a választásokon, a Köztársasági Választási Bizottság jelentését meg nem várva, a közismert propaganda stílusában „megállapította”, hogy „a Magyar Összefogás és a Vajdasági Magyar Szövetség soha nem látott, történelmi győzelmet aratott”.[13]
– Most kell szerénynek lenni, mert van mire – tette hozzá a szerénységéről is (köz)ismert pártvezér. A Magyar Összefogás nem csak az összes mandátumot szerezte meg – „ami várható is volt” –: a MÖ-listára leadott szavazatok száma meghaladja a négy évvel ezelőtt, a magyar nemzeti tanácsi választáson összesen leadott szavazatok számát – emelte ki, rámutatva: amióta van magyar nemzeti tanácsi választás és amióta van Magyar Összefogás, azóta ez a lista soha ennyi szavazatot nem szerzett. „Ez hatalmas eredmény, méghozzá azért, mert tudjuk, hogy mennyien vagyunk, de azt is tudjuk, hogy mit akarunk” – magyarázta Pásztor.[14]


Pásztor vasárnapi „győzelmi” beszéde nem fedi a valóságot!
A 2018. évi választásokon az „összesen leadott szavazatok száma” 47 309 volt, a vasárnapi szavazáson pedig 40 382. Ezek közül 39 382-en szavaztak az (egyetlen) Pásztor/Lovas listára Ebből még Pásztor is kiszámolhatta volna – ha megvárja a Választási Bizottság adatait –, hogy a listájukra leadott szavazatok száma 7927-el kevesebb (39 382), mint a 2018-ban „összesen leadott szavazatok száma”. (A 2018. évi MNT választásokon a VMSZ „Magyar Összefogás” listájára 39 166-an, most 39 382-en, a „Magyar Mozgalom – Zsoldos Ferenc” listára pedig 7 516-an szavaztak.)[15]
Pásztort azonban nem érdeklik a tények és számok. Eltájolódott ő már régen, nem csak a valóságtól, de a közösség érdekeinek a képviseletétől is! Számára csak az volt a fontos, hogy világgá kürtölje a „történelmi győzelmét”, aminek – ha tekintetbe vesszük a választási és egyéb körülményeket – éppen semmi ténybeli alapja nincsen, erkölcsi pedig még annyi se.
Nagy segítségére van ebben, a közösség kárára, sajnos, a Magyar Nemzeti Tanács „alapította” média és az Újvidéki Rádió is. (A Hangadó Szerda – mások szerint Hamvazó Szerda – mai adásában csak a Pásztor-féle győzelmi beszédet közvetítették, egy szóval nem említve, hogy más vélemények, értékelések is vannak!) A közszolgálatúság helyet a közösség félretájékoztatása és ámítása ez!

Pásztor Pista téves irányítása alatt a VMSZ támogatottsága a magyar közösségben lényegesen és folyamatosan csökken(t). Téves lenne azt is állítani – ahogy Pásztor István képzeli –, hogy mind a 39 382 szavazó támogatja a politikáját. És ez még csak a teljes közösség 20 százaléka sem!
A szavazók többsége nemzeti öntudatból, a nemzeti tanács intézményének megőrzésére, nem pedig Pásztor István önkénypolitikájának a támogatásra szavazott! A VMSZ támogatottságának- és szavazóbázisának csökkenését mutatja az is, hogy a tavaszi parlamenti választásokon, az addigi kilenc képviselői helyből, négyet elvesztettek.

Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnöke, a november 15-ei sajtótájékoztatón, „nem fényes győzelemnek, hanem kristálytiszta kudarcnak”[16] értékelte a hétvégi nemzeti tanácsi választásokat. Fel is kérte Pásztort, hogy „a továbbiakban ne viselkedjen úgy, mint Aleksandar Vučić, aki minden hivatalos intézmény helyett megmondja, hogy mi fog történni”.[17]
– A VMDK elnöke szerint a választási folyamatban a szokásos forgatókönyv történt: megfélemlítés, munkahelyi zsarolások, SMS-ek (küldése – B.A.), a választások napján súlyos kampánycsendsértés – olvasható a sajtókonferenciáról készült tudósításban.[18]

Ami a nemzeti tanácsi választással történik az most egy időre meghatározhatja a közösség helyzetének alakulásét, fejlődését, jogainak érvényesítését.
Amit biztosan el lehet mondani, hogy november 13-án nem választás volt, hanem szavazás. Nem más ez, mint a nemzeti tanács intézményének a téves politika általi lejáratása!
Ennek eredményeként egypárti Magyar Nemzeti Tanács alakul, amelyik teljesen a Pásztor/Lovas házpolitika alá lesz rendelve. A rossz emlékű egypártrendszert hozza vissza, amiből semmi jó nem következhet.
A közösség talán 20 százalékos támogatottságával a Magyar Nemzeti Tanács nem lesz jogszerű! A nagyvezért azonban ez mit sem érdekli. Már többször bizonyította: A közösséget nem szolgálni akarja, hanem uralkodni felette!

Egy politikus sikerét a közösség gyarapodása és jóléte kellene, hogy mutassa, nem pedig a leépülése, mint esetünkben! „A jóból – esetünkben a „történelmi győzelmekből” – is megárt a sok”, hát még…
Pásztor Istvánnak nem győzelmet ünnepelni, hanem a minden tisztségéről való lemondást kellett volna közölni! A közösség érdekében!

BOZÓKI Antal

__________
[1] P.E: Egy hét múlva szavazhatnak a kisebbségek. Magyar Szó, 2022. november 5. 5.
[2] P.E: Így szavaztak a kisebbségek. Magyar Szó, 2022. szeptember 13. 1.
[3] Lásd az 1-es alatti írást.
[4] Csonka Áron. https://www.facebook.com/csonkaaron, 2022. november 14: 15:20
[5] Tómó Margaréta. Csonka: Ez nem fényes győzelem, hanem kristálytiszta kudarc!
https://szmsz.press/2022/11/15/csonka-ez-nem-fenyes-gyozelem-hanem-kristalytiszta-kudarc/, 2022. november 15. 10:36
[6] 2010-es magyar nemzeti tanácsi választás.
https://hu.wikipedia.org/wiki/2010-es_magyar_nemzeti_tan%C3%A1csi_v%C3%A1laszt%C3%A1s
[7] 2014-es magyar nemzeti tanácsi választás.
https://hu.wikipedia.org/wiki/2014-es_magyar_nemzeti_tan%C3%A1csi_v%C3%A1laszt%C3%A1s
[8] 2018-as magyar nemzeti tanácsi választás.
https://hu.wikipedia.org/wiki/2018-as_magyar_nemzeti_tan%C3%A1csi_v%C3%A1laszt%C3%A1s
Lásd még A magyar közösség politikai súlya történelmi minimumra süllyedt. A Magyar Mozgalom nyílt levele Potápi Árpád Jánoshoz. https://szmsz.press/2018/11/16/a-magyar-kozosseg-politikai-sulya-tortenelmi-minimumra-sullyedt/, 2018. november 16. 19:46
[9] Csonka Áron, a 4-es jegyzetben, vagy Csonka Áron: Ragyogó kudarc! http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/VMDK,2022. november 14. 17:40, és a 2-es alatti írás.
[10] Csonka – az előző jegyzetben.
[11] Pásztor István (politikus). https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1sztor_Istv%C3%A1n_(politikus)
[12] Tómó Margaréta. Csonka: Ez nem fényes győzelem, hanem kristálytiszta kudarc!
https://szmsz.press/2022/11/15/csonka-ez-nem-fenyes-gyozelem-hanem-kristalytiszta-kudarc/, 2022. november 15 10:36
[13] P.E.: Soha ennyi szavazat. Magyar Szó, 2022. november 14. 1,, és /vagy „Soha ennyi szavazat”. https://www.magyarszo.rs/hu/5083/kozelet_mntvalasztas/275600/%E2%80%9ESoha-ennyi-szavazat%E2%80%9D-P%C3%A1sztor-Istv%C3%A1n-Magyar-Nemzeti-Tan%C3%A1cs-v%C3%A1laszt%C3%A1sok.htm, 2022. november 13. 21:44 >> 2022. november 13. 22:16
[14] Uo.
[15] Lásd a 8-as jegyzetben lévő oldalon.
[16] Tómó Margaréta írása, a 12-es jegyzetben.
[17] Uo.
[18] Uo.

Kisebbségjogi jegyzetetek

Nemzeti jelentőségű?

A Bethlen Gábor Alap honlapján (http://www.szulofold.hu/id-362-bizottsagi_hatarozatok.html) olvasható tájékoztató szerint összesen 56 intézmény és program került fel a „nemzeti jelentőségű intézmények” listájára, köztük 11 Vajdaságból: 

1. Magyar Nemzeti Tanács – felsőoktatási ösztöndíjprogram
2. Magyar Nemzeti Tanács – szórványprogram
3. Magyar Nemzeti Tanács – kiemelt kulturális programok, 1941-48 feltárással együtt
4. Katolikus Diákotthon, Tóthfalu (Munkás Szent József Kr. Plébánia Hivatal) – működés és program, valamint beruházás
5. Nagybecskerei Lánykollégium – működés és program
6. Bonaventuriánum Fiúkollégium, Újvidék – működés és program
7. Apáczai Diákotthon, Újvidék – működés és program
8. Emmausz Fiúkollégium, Muzslya – működés és program, valamint beruházás
9. Újvidéki Egyetem Magyar Nyelvű Tanítóképző Kar – működés és program, valamint
beruházás
10. Pannon RTV (MNT) – működés
11. Zentai Gimnázium

Az erősen vitatható rangsorolásról szóló döntést a határon túli magyar pártok és szervezetek javaslata alapján hozta meg a magyarországi nemzetpolitikai tárcaközi bizottság. Ebből az következik, hogy a vajdasági intézmények kijelölésért járó felelősség a Vajdasági Magyar Szövetségre (VMSZ) hárult. Miért nem előzte meg a jelölést társadalmi vita, amelyben a többi párt, a civil szervezetek és nem utolsó sorban az érdekelt intézmények, szervezetek is rész vehettek volna? 

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) három programmal szerepel a listán. Kérdés viszont hogyan került erre a jegyzékre és mit is tartalmaz a megfogalmazás: „kiemelt kulturális programok, 1941-48 feltárással együtt”? 
A felsoroláson található továbbá öt (két újvidéki, egy-egy nagybecskereki, muzslyai, tóthfalusi), az egyházak által működtetett kollégium, illetve diákotthon támogatása. Elvileg persze senkinek sem lehet kifogása a diákotthonok támogatása ellen, furcsa azonban, hogy szekuláris társadalomban állami szervek az egyház által működtetett intézményeket támogassanak, habár diákszálló akad azért másmilyen is.
Itt van aztán még a szabadkai Tanítóképző Kar, ami nem lehet kétséges, a Pannon RTV, s végül a Zentai Gimnázium. Ez utóbbival kapcsolatban is felvethető a kérdés, hogy miért pont a zentai, miért nem a topolyai vagy a szabadkai, vagy éppen a nagybecskereki gimnázium? Miért nem került a lajstromra például a Gyöngyösbokréta, a Durindó, valamelyik színházunk vagy a Középiskolások Művészeti Vetélkedője?

A hab a tortán azonban mégis a Pannon RTV „nemzeti jelentőségűnek” nyilvánítása és az állandó pénztelenséggel küzdő Szabadkai Rádió, vagy éppen a Magyar Szó napilap mellőzése. 

Az MNT már a második (2010. július 30-i) ülésén döntést hozott a Pannónia Alap (PA) „társalapítói jogainak átvételéről”. Ugyanezen az ülésen az MNT „a Pannónia Alap számára 3,5 millió dinár jóváhagyását javasolta műsorszórási illetékek fedezésére”. (A Pannon RTV-t 2005-ben alakult PA működteteti. A Gazdasági Nyilvántartási Ügynökség – APR) adatára szerint a PA 2007. augusztus 10-én 500 euró alapítói tőkével hozta létre a szabadkai Pannon Marketing Tájékoztatási Kft-t.)
Az MNT döntések meghozatalakor az Pannon Rádió és a Pannon TV „tulajdonosi struktúráját” a következő személyek alkották: (1.) Somogyi Sándor, Szabadka; (2.) Gábrity Molnár Irén, Szabadka (a szabadkai Közgazdasági Kar rendes tanára); (3.) Lovas Ildikó, Szabadka (aki több éven keresztül a Városi Tanács művelődési és tájékoztatási tanácsosa volt, a Vajdasági Magyar Szövetség – VMSZ javaslatára, most az MNT művelődési tanácsosa); (4.) Miocs József, Szabadka; (5.) Árpási Ildikó, Szabadka (újságíró, Kasza Józsefnek, a VMSZ volt elnöknek a felesége); (6.) Jeges Zoltán, Szabadka (akkor tartományi oktatásügyi titkár, akit szintén a VMSZ javasolt erre a pozícióra, most tartományi titkárhelyettes); (7.) Biacsi Anton (nem Antal?), Szabadka (a Szabadkai Rádió volt igazgatója, a VMSZ tagja); (8.) Kasza József, Szabadka (a VMSZ kizárt elnöke); (9.) Kerekes József, Szabadka; (10.) Mirnics Zsuzsa, Szabadka (nyugdíjas újságíró, szerkesztő); (11.) Korhecz Tamás, Szabadka (volt tartományi kisebbségügyi titkár, most az MNT elnöke) és 12. Varga László, Palics (a VMSZ tagja és parlamenti képviselője).

Pannon Alap és a Pannon TV tulajdonosainak nevét most hiába keressük az APR nyilvántartásában. A Pannon Rádió tulajdonosainak listája megtalálható azonban a Köztársasági Műsorszórási Ügynökség (RRA) hivatalos honlapján (http://www.rra.org.rs/pages/browse_permits/cirilica/regional), a regionális engedélyek nyilvántartásában. Azzal, hogy a PA és a Pannon Rádió tulajdonosainak neve mindkét helyen ugyan az: 

1. Somogyi Sándor
2. Gábrity Molnár Irén
3. Matijević István
4. Miocs József
5. Árpási Ildikó
6. Jeges Zoltán
7. Korhecz Pap Zsuzsanna
8. Kasza József,
9. Szilágyi Dorottya
10. Mirnics Zsuzsa
11. Korhecz Tamás
12. Varga László,
13. Deli Andor
14. Magyar Nemzeti Tanács

A tulajdonosok listáján Matijević István Lovas Ildikót váltotta, Korhecz Pap Zsuzsanna Biacsi Antalt, Szilágyi Dorottya pedig Kerekes Józsefet. Új (társ)tulajdonosként jelentkezik Deli Andor, aktuális tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkár (aki Korhecz Tamás tisztségét örökölte a tartományi kormányban) és az MNT. Mivel az RRA honlapján nincs feltüntetve, feltételezhető, hogy a 13 személy és az MNT egyforma arányban tulajdonos is.
A névsor alapján nem nehéz megállapítani, hogy a Pannónia Alap alapítói, amely egyúttal a szabadkai Pannon Rádió és a Pannon TV tulajdonosa is, a Vajdasági Magyar Szövetség tagjai, vagy a párthoz közel álló személyek. Ez megkérdőjelezi nem csak a két média függetlenségét, de „nemzeti jelentőségét” is. Kiváló példa viszont arra, hogy lehet közpénzekből gazdagodni, mivel a „nemzeti” jelző egyúttal súlyos forint-milliókat is biztosít, amelyeket a kiemeltként kezelt intézmények (és a tulajdonosok) normatív támogatás formájában kapnak majd meg az anyaországi adófizetők pénzéből.

Újvidék, 2012. február 26.

Bozóki Antal


Olvasói visszajelezés: Szilágy Dorottya a VMSZ volt ügyvezető elnöke és Varga László élettársa (vagy felesége), Korhecz Pap Zsuzsanna meg Korhecz Tamás húga vagy nővére. Családi üzlet Magyarországi pénzekből – írja az egyik olvasó.
B. A.

Mindennapi sajtónkat ad meg nekünk!

Szabad e sajtó? Sajtószabadság van-e?

Kettő századot visszalépve, fontos volt számunkra a szabad sajtó. A legitim választott faj nem érti a demokráciát, csakis önös érdekek között lavírozva lép egyet, szem nem marad szárazon pediglen egy vasárnap véleménye maradt a farzsebbe!
Igen, lehet takarózni, mert van mivel, legtöbbünknek már nincs mivel, még az egyet és utolsót is elveszitek tőlünk a józan-ész által diktált sajtó szabadságát...
Lesz még ennek böjtje hatalmasságok, lesz! Emlékezem nem is olyan régen Milosevits taposott bennünket ilyen szépen, de fájóbb, hogy a "saját" fajtád teszi mindazt a "demokrácia" jegyében! Az írás szól róla, akit az Úr elakar veszejteni annak elméjét veszi el! Tőlünk a szabad sajtó ment el, avagy veszitek el...Tudományokban "jártasaknak" még annyi sem telik, mint Mátyás számadó juhászának, ahogyan ő meg tudott fejni három kecskét mi is megtesszük, türelem, mert a józan paraszt ész felülkerekedik az úri huncutságon is!
Nagyon sokan átéltük Pressburger Csaba kálváriáját, engem hét éve fejezett le a VMSZ koholt vádakkal, koncepciós eljárással, még az akkori elnöki tanácsadóval az élen és azóta is az utcán élek kettő piciny magyar gyermekkel, megvertetek igaz, de soha nem fogtok megtörni! A módszer ugyebár ugyanaz, az "ítélnökök" ugyanazok más "czímzetes" szereposztásban! Pressburger Csabának ajánlom, nincs mit szégyellnie, emelt fővel kell menni és tenni továbbra is a magyarság érdekében! Istenem bocsáss meg nekik nem tudják mit cselekszenek! Példát statuáltatok ismét, hogy kell a magyar embert megnyomorítani és ezt még büszkén teszitek a  vajdasági magyarság nevében!

Menjünk sorjában:

„A Duna sem mossa le a Magyar Nemzeti Tanácsról”

Mától nem Pressburger Csaba a Magyar Szó főszerkesztője

A Magyar Nemzeti Tanács tegnapi ülésén megerősítette a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének indítványát és leváltotta Pressburger Csaba főszerkesztőt. Lapunk új főszerkesztője mától Varjú Márta. A Magyar Szó újságírói egy maroknyi támogatóval felvonultak a Magyar Ház, az MNT székháza előtt. A kollégák szerettek volna részt venni az egyébként nyílt ülésen, de a biztonsági emberek már csak akkor engedték be őket, amikor a Pannon TV-ben véget ért az ülésről adott élő adás. A helyszínen a rendőrség négy tagja posztolt.
Az ülés nyolc napirendi pontjából hetet valamivel több mint egy óra alatt megtárgyalt a tanács, a lapunk főszerkesztőjének leváltására, illetve az új főszerkesztő kinevezésére vonatkozó indítványról ehhez képest négy órán át tárgyaltak, azaz vitáztak. Még soha nem fordult elő, hogy a Magyar Összefogás listájáról kikerülő MNT-tagok véleménye ennyire megoszlott volna valamelyik napirendi ponttal kapcsolatban.

BODZSONI: SAJTÓSZABADSÁG EGY HATÁRIG
Siflis Zoltán, a TJGYT, azaz az igazgatóbizottság tagja elmondta, hogy a testület hosszabb időn át elemezte lapunkat, és arra a megállapításra jutottak, hogy a magyarságot érintő fontos eseményekkel kapcsolatban a Magyar Szó nem megfelelően tudósított, illetve egyéb súlyos hibákat követett el, amelyek körébe a csúsztatás is beletartozik. A TJGYT tendenciát látott ebben a főszerkesztői magatartásban – jelentette ki Siflis.
– Igyekeztünk felhívni a főszerkesztő figyelmét a mulasztásokra, nyomásgyakorlásról azonban szó sem volt. A lapban tapasztalt mulasztások, hibák függvényében esetenként negatív kép jelent meg a lapban azokról a közéleti személyiségekről, akik felvállalták a vajdasági magyarság sorsa alakulásának képviseletét. Szóba került az MNT alapította hetilap, a Hét Nap és a Magyar Szó között vita is, amit testületünk igyekezett elsimítani, de a Magyar Szó főszerkesztője az erre vonatkozó részéről elhangzó ígéret ellenére sem járult hozzá a vita megfelelő lezárásához – magyarázta Siflis.
A TJGYT tagja azokról az eseményekről, jobbára sajtótájékoztatókról is beszámolt, amelyekről lapunk nem tudósított. Mintha nem kellő szimpátiával követnék azokat az eseményeket, amelyekről tájékoztatni kellene a közösséget, illetve az olvasót – állapította meg Siflis, a folytatásban pedig elmondta, hogy egy közszolgálati médiumnak nem szabad mérgeznie a közösséget, hanem kapaszkodókat kell neki nyújtania, és nem szabad elfordulnia azoktól, akik megpróbálják összetartani a közösséget. Egyetlen közszolgálati médiumnak sem szabad elhallgatnia azokat az eredményeket, amelyek a közösség építése terén létrejöttek – szögezte le Siflis.
Bodzsoni István, az igazgatóbizottság másik tagja azzal kezdte beszédjét, hogy azért van jelen az ülésen, mert hisz abban, hogy az erős vajdasági magyar sajtó létkérdése a vajdasági magyarságnak. Megfelelő tájékoztatás nélkül a vajdasági magyarság sorsa megpecsételődik – véli Bodzsoni.
– Újságíróként nehezen tudnám elképzelni a főszerkesztő leváltását a felsorolt mulasztások alapján. Egyébként nem a mostani főszerkesztő a leglényegesebb probléma. Ő annak a helyzetnek a terméke, amely már régóta jellemzi a Magyar Szót és a többi vajdasági magyar médiumot. A politikum és az újságírói társadalom krónikus szemben állása már 20 éve jellemző Szerbiában. Fontos a sajtószabadság, de az újságíróknak csak addig lehet szabadságot adni, amíg az nem lépi át adott közösség határait. A Magyar Szó és annak alapítója, az MNT között katasztrofálisan rossz a kapcsolat. Az ellenállás különböző formáit figyelhetjük meg ebben a kapcsolatban. Változtatni kell, de nyilván nem az MNT-t kell megváltoztatni. A Magyar Szó vagy nem, vagy csak részben elégíti ki a vajdasági magyarság igényeit. Az is kérdés, hogy vajon kié a Magyar Szó? A szerbiai demokratikus liberális közvélemény magyar napilapja, vagy a magyar közösség napilapja. A különbség nem drasztikus, de igenis van különbség. Mindenki érdeke, hogy a lapot illetően történjen valami. A közszolgálatiságot ellátó magyar tájékoztatásra van szükség – érvelt Bodzsoni.
Bús Ottó, az MNT Tájékoztatási Bizottságának tagja beszámolt arról, hogy a bizottság szerdai ülésén alaposan körüljárta a Magyar Szó igazgatóbizottságának indítványát és négy órát tárgyaltak annak kapcsán. A tárgyaláson Pressburger is jelen volt. Az igazgatóbizottság módszereit egyesek megkérdőjelezték, de a tényállást már nem – közölte Bús.
A folytatásban Simon Erzsébet Zita, az MNT tájékoztatással megbízott tanácsosa sorolta fel azokat a szakmai mulasztásokat, amelyek alapján a Közigazgatási Hivatal is jogosnak véli a főszerkesztőcserét.
PRESSBURGER: A MAGYAR SZÓ NEM ÉN VAGYOK
Mától leváltottnak minősítendő főszerkesztőnk is felszólalt az ülésen és igyekezett minden felsorolt vádra választ adni. Pressburger elmondta, hogy a főszerkesztői posztra egy olyan programmal pályázott, amelynek egyik pontja kimondja: szeretné elérni a lap tekintélyének visszaszerzését. Pressburger szerint az objektív tényállás ismeretében be kell vallani: az utóbbi két évben a Magyar Szó a leggyakrabban idézett vajdasági magyar médiummá vált Szerbiában, Vajdaságban és a határon túl is. – Ezenfelül elterveztem az olvasótábor kiszélesítését. Az igaz, hogy az eladási mutatók visszaestek, de arról senki sem beszél, hogy lapunk internetes kiadásának 150 százalékkal nagyobb az olvasottsága, mint korábban. Elhangzottak vádak azzal kapcsolatban is, hogy július elején az elsős középiskolások nem kapták meg az ingyenes Képes Ifjúságot. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy a lapok kézbesítése, így a Képes Ifjúság eljuttatása a középiskolákba, a terjesztőosztály feladata, a terjesztőosztály pedig nem a szerkesztőség és nem a főszerkesztő illetékességébe tartozik, hanem az igazgatóéba. Az igazgató volt az, aki az MNT-vel aláírta a szerződést az ingyenes Képes Ifjúság programról. A mulasztásoknak feltüntetett sajtótájékoztatókkal kapcsolatban pedig tudni kell, hogy egy szerkesztőségben nem mindent a főszerkesztő dönt el önkényesen, hanem naponta összeülnek a különböző rovatok vezetői és eldöntik, hogy mi kerüljön a másnapi újságba. Így valójában a Magyar Szó egész szerkesztőségét rossz munkavégzéssel vádolják. Programomban azt is világosan megfogalmaztam, hogy a lapban háttérbe kívánom szorítani a sajtótájékoztatókat és közleményeket, ezeket inkább kiindulópontként használjuk fel elemző írásokhoz. Most tehát azokat a dolgokat olvassák a fejemre, amiket előre megfogalmaztam programomban – részletezte Pressburger. A volt főszerkesztő azt is közölte az MNT-tagokkal, hogy nem ő jelenti egyedül a Magyar Szót, leváltásával a tanács semmit sem ér el, mert ilyen módon nem változtathatnak a szerkesztőség munkatársainak hozzáállásán.
Varjú Márta szintén a szószékhez járult és elmondta, hogy már 26 éve lapunk munkatársa, szereti a lapot és magáénak érzi. Varjú Márta már a szavazás előtt közölte, hogy megbízott főszerkesztőként a szakmaiságot, a szabad és független tájékoztatást tartja majd szem előtt.
– Furcsa hozzáállás nem követni a sajtótájékoztatókat és nem közölni a közleményeket. Én a hagyományos újságírás híve vagyok – foglalta össze Varjú Márta.
Ezután szólalhattak fel az MNT-tagok. Az elhangzó beszédek igen sokszínűek voltak.
Rácz Szabó László szerint nem sorakoztattak fel komoly indokokat a főszerkesztőcsere mellett. Az a fontos, hogy a főszerkesztő mit ígért programjában, az összes többi már belemagyarázás – véli Rácz Szabó. Ha nem kérték tőle akkor, hogy kövesse a nemzeti érdekeket, akkor nem is kérhetik rajta számon – tette hozzá.
– Pressburger el kívánta indítani a Tiszavidék mellékletet, ezt nem engedték neki, pedig az a példányszám növekedését eredményezte volna. Most viszont a példányszám visszaesésével is érvelnek a leváltás mellett. Gyerekes és nevetséges vádak hangzottak el. A procedúra inkább egy inkvizícióra emlékeztetett. És az sem jó, hogy egy ilyen fontos témát sürgősségi eljárásban tárgyalunk meg – fejtette ki Rácz Szabó, végül pedig hozzátette, hogy ha megerősítik a leváltási indítványt, akkor az MNT először vállalja fel, hogy a Vajdasági Magyar Szövetséget szolgálja. Tiszteletet vált ki bennem, hogy végre valaki szembe mert szállni a VMSZ-szel annak érdekében, hogy a Magyar Szó ne pártújság legyen – üzente Rácz Szabó Pressburgernek.
22 ÍRÁS EGERESIRŐL
Csengeri Attila szintén azt kifogásolta, hogy egy ilyen jellegű kérdésről sürgősségi eljárásban döntenek. Nem látom jövőjét a demokratikus és mindenkihez szóló Magyar Szónak – hangsúlyozta Csengeri.
Širková Anikó megállapította, hogy valójában a főszerkesztő fővételéről van szó.
– Politikailag motivált felmentésről van szó. Tiltakozom, hogy ilyen módon váltják le egyetlen napilapunk főszerkesztőjét. А politikai pártоt, amelyik e mögött a tett mögött áll, a következő választásokon a választópolgárok büntetik meg – fogalmazott Širková.
Vass Tibor az előző felszólalókhoz hasonlóan vélekedett, és rosszallotta, hogy sürgősségi eljárásban került lapunk főszerkesztői posztjának kérdése napirendre. Vass reményét fejezte ki, hogy egy nap ugyanilyen kontextusban tárgyalnak a Hét Napról és annak főszerkesztőjéről.
Borsos Csilla azzal kezdte felszólalását, hogy felsorolta azokat az írásokat, amelyek az év eleje óta jelentek meg lapunkban Egeresi Sándorról, a Tartományi Képviselőház elnökéről. Borsos 22 eseményt számolt össze és így kívánt replikázni azokra a vádakra, amelyek szerint lapunk nem követte megfelelően a Tartományi Képviselőház elnökének munkáját.
– Elgondolkodtató, hogy milyen irányba haladnak a dolgok és milyen nyomást gyakorolnak a Magyar Szóra. Engem csak az érdekelne, hogy mi lesz a lap újságíróival – jegyezte meg Borsos.
Náray Éva szintén kétségeinek adott hangot az indítvány kapcsán. Egy igenlő döntés esetén mindenki vesztes lesz: az MNT, a leváltást kezdeményező párt és az új főszerkesztő is – jelentette ki Náray, a folytatásban pedig a következőket nyilatkozta: „Egy igenlő döntés esetén a mindenható sem mossa le az MNT-ről, hogy egy párt utasítására jártak el. De a párt is vesztes lesz. A nemzeti tanácsi választások előtt ez a párt lépést tett a független értelmiségiek felé. Akkor engem is meggyőztek, de a jövőben egy kicsit nehéz lesz az akkori ígéreteket, kijelentéseket igazolni.”
Hadzsy Jánosnak déja vu érzése volt: szerinte a főszerkesztő leváltására irányuló eljárás a bolsevik időket idézi fel. Egy emberrel sem lehet így bánni – hangsúlyozta Hadzsy. Nincs az a Duna, ami erről a testületről lemossa, hogy nyomásgyakorlás függvényében döntött – állapította meg Náray Évához hasonlóan Hadzsy, aki felszólalását egy felkiáltással fejezte: Halál a fasizmusra.
Zsoldos Ferenc keményebb hangot ütött meg. Ő azok közé tartozott, akik igazoltnak vélték Pressburger leváltását. A Magyar Szó az elmúlt időszakban különálló hatalomként próbált meg működni – véli Zsoldos, valamint hozzátette, hogy ez veszélyes játék egy kisebbségi közösség életében. Zsoldos azt is kifogásolta, hogy a nemzeti tanácsi választások előtt minden induló listának egyforma teret biztosított lapunk és ezzel azt a látszatot keltette, hogy minden listának egyforma esélyei vannak. A Magyar Szónak nemzetileg elkötelezettnek kell lennie és pozitív üzenetet kell közvetíteni a közösség irányába, mert erre van szükség a közösség fennmaradásához.
KÁICH: NEM SZAVAZOK VOLT DIÁKOM ELLEN
Dr. Káich Katalin dékán asszony felszólalása nemcsak e sorok írójának csalt könnyeket a szemébe. Dr. Káich elmondta, hogy tanítványait, így Pressburgert is, mindig a szabad gondolkodásra biztatta. Úgy tűnik, ezzel nem tettem neki jó szolgálatot – jegyezte meg dr. Káich.
– Nem szeretném, ha a főszerkesztőcserére irányuló eljárás miatt megváltozna az MNT-ről eddigi eredményei és munkája alapján kialakult kép. Egy ilyen fontos témát nem lehet sürgősségi eljárásban megvitatni. A Magyar Szóról hónapokkal ezelőtt is szó volt, elfogadtuk a programját, akkor ígéret hangzott el, hogy elkészítik a lap felmérését, majd ezután megtörténhet az esetleges átszervezés. Ehhez képest csak a leváltásról és kinevezésről szóló indítvány érkezett – hallhattuk dr. Káichtól, aki azt is megjegyezte, hogy az MNT-tagokhoz eljuttatott Varjú Márta-életrajz Magyar Szónál történt beiktatási dátuma 2010. január 8., az életrajz alján szereplő dátum pedig 2010. február 4.
Dr. Káich azzal zárta felszólalását, hogy soha nem szavazna tanítványa ellen, amikor ő tanította a szabad gondolkodásra.
Dr. Várady Tibor azt kifogásolta, hogy az ülésen javára pártszínezetű vita hangzott el. Elismerte, hogy a Magyar Szó nem olyan minőséges, mint amilyen lehetne, ugyanakkor egy jó újságírót kívánnak leváltani egy másikkal.
– Az a kérdés, hogy a leváltásnak milyen üzenete lenne. Nekünk sorsunkból adódóan szükségünk van a sajtószabadságra és a sokszínűségre, a Magyar Szó nem lehet polarizált. Úgy kell történnie a leváltásnak, hogy annak ne legyen rossz üzenete – részletezte dr. Várady.
Dr. Korhecz Tamás megállapította, hogy eddig egyetlen napirendi pont sem okozott számára annyi fejtörést, egyetlen napirendi pont sem keltett benne annyi kétkedést, mint a főszerkesztőcserére vonatkozó. Akármennyit is rágódott a témán, a kétségek némelyike továbbra is megmaradt – közölte Korhecz.
– Ez a döntés a sajtószabadság kérdését érinti. A modern polgári demokrácia egyik alapja pedig pontosan a szólás-, illetve a sajtószabadság. A hatalomnak hímes tojásként kell bánnia a sajtószabadsággal. Mindenki azt hiányolja a Magyar Szóból, amit ő maga tart fontosnak. Ennek ellenére történt néhány bizonyítható és súlyos mulasztás, amelyeket a főszerkesztő sem cáfolt. Azért került ez az indítvány sürgősségi eljárásban napirendre, mert nem lett volna egészséges, ha sokáig tart a bizonytalanság és a tényállás is egyértelmű volt – összegezte Korhecz.
Akármennyire is megoszlott az MNT-tagok véleménye, végül 6 nem szavazattal, 5 tartózkodással és 18 igenlő szavazattal megerősítették Pressburger Csaba leváltását. Varjú Márta kinevezését 19-en támogatták, hárman ellenezték, heten tartózkodtak.
KISZORÍTVA AZ UTCÁRA
Lapunk több mint húsz munkatársa néhány szimpatizánssal, akik között ott volt Tolnay Ottó, Kossuth-díjas író is, már délután három órakor felvonultak a Magyar Ház előtt. Úgy gondolták, hogy mivel a tanács ülései hivatalosan nyitottak, ezért figyelemmel kísérhetik a vitát. A Magyar Ház és az MNT biztonsági emberei azonban nem engedték be őket, így a rekkenő hőségben az utcán voltak kénytelenek várakozni. Végül a szomszédos kocsmába húzódtak be, ahol a kedves kocsmárosnak köszönhetően legalább tévén figyelemmel kísérhették az ülést. Valaki egyébként a rendőrséget is kihívta, azok estig ott posztoltak és felügyelték az újságírókat.
Az újságíróinkkal való bánásmódot, vagyis azok kitiltását az épületből, egyedül Borsos Csilla MNT-tag nehezményezte, dr. Káich pedig azzal nem értett egyet, hogy kihívták a rendőrséget.
Az ülés kezdetén Ljiljana Smajlović, a Szerbiai Újságírók Egyesületének elnöke és az EBESZ képviselői is megjelentek a Magyar Ház előtt, és támogatásukról biztosították Pressburger Csabát, illetve elítélően nyilatkoztak az MNT eljárása kapcsán.
A biztonságiak végül akkor engedték be munkatársainkat, amikor a Pannon TV már nem közvetítette az ülést. Így a kollégák csak a szavazást kísérhették helyben figyelemmel.
Az ülés befejeztével a csalódott újságírók gyertyát gyújtottak annak a fának a tövében, amelyre előzőleg kiragasztották a tizenkét pontot, majd sorfalat képeztek a Magyar Ház kapuja előtt és tapssal fogadták a hazafelé tartó MNT-tagokat, akik arckifejezésükből ítélve megértették a célzást és nem gondolták úgy, hogy a taps dicsérő jelleggel csattant fel.
Az újságírók közül egyesek sírva fakadtak, mert nem tudják, mi vár a jövőben rájuk és a vajdasági magyar újságírásra, illetve arra, amit ők tartanak újságírásnak.

Ölés és ölelés

Wass Albert mondta egyszer , hogy a magyarnak idegenben a legnagyobb ellensége mindig a magyar . Nos , talán sohasem volt a nnyira aktuális az erdélyi író gondolata , mint most , és itt , a déli végeken , a Szabadka – Topolya – Zenta – Újvidék szabálytalan négyszögben .

Végül is, ha jobban belegondolunk , nem sokkal jobb a helyzet Felvidéken , Erdélyben és mindazokon a helyeken sem , ahol magyarul alkotunk és magyarként igyekszünk leélni életünket , amiben nem feltétlenül a szerbek , a románok és a szlovákok stb . igyekeznek megakadályozni minket, hanem a saját nemzettársaink . Sohasem felejtem el а zt , amikor húsz év után először Horvátországba látogattam , s az egyik baranyai faluban megrendezett ünnepségen az egyik magyar „ érdekvédelmi szervezet ” képviselőjét faggattam volna arról , hogy a horvát honvédő háború után miképpen is élnek itt a magyarok . Beszélgetőtársam azonban leintett, s halkan odasúgta , hogy most nem beszélhet erről, „ mivel ellenséges övezetben vagyunk ”. Óvatosan körülnéztem, s már készültem arra , hogy hasra bukok az ellenséges orvlövész golyója elől , igaz, 2007-et írtunk , de ki tudja ? A II . v ilágháború után is visszamaradt néhány japán , aki még tíz éven keresztül vívta a saját kis háborúját . Erre beszélgetőtársam megnyugtatott , hogy a rivális magyar érdekvédelmi szervezet területén tartózkodunk , ahol a fáknak is füle van . Személy szerint azonnal fellélegeztem , mivel azonnal itthon , a vajdasági rónaságon éreztem magamat . S okkal frappánsabb viszont az a sztori , amit az egyik kedves öreg kollégám mesélt a minap , miszerint felvidéki barátnőjének a férje azért nem kapta meg azt az előre beígért állást az egyik falu közigazgatásában , mivel amikor házasodott , a lagziba nem hívta meg a faluvezetőségben dolgozó ismerősét , az ellenzékből viszont néhányan ott mulattak a lakodalomban . Egyszóval ezek is mi vagyunk , magyarok . Semmivel sem különbek azoknál a népeknél , akikre nemegyszer előszeretettel ujjal mutogatunk, s ócsároljuk őket . De ha már idézettel kezdtem , akkor hadd fejezzem be Márai Sándor szavaival , aki egyszer megjegyezte , hogy mennyire is különös az , hogy a magyar nyelvben összecseng és egymásból következik ez a két szó : ölés és ölelés ...

Horváth Zsolt 

 

http://margitzoltan.blogspot.com/2011/01/sajtoszabadsaga.html

Nemzeti alapon történt támadás a csókai általános iskolában?

Agyrázkódás és lelki trauma az iskolában

Súlyosan bántalmaztak egy hatodikos kislányt a csókai általános iskolában 

– A rendőrség és a tanfelügyelő is vizsgálódik

A súlyos lelki és testi traumán átélt kislány édesanyja, Szemerédi Laura így foglalta össze a történteket:

– Május 17-én a hatodikos lányom osztályfőnöke telefonált, hogy sürgősen menjek be az iskolába, valami történt a lányommal. Amikor beértem az iskolába, a lányom nagyon rossz állapotban volt, el volt fehéredve, reszketett. A pedagógus jelenlétében elmesélték, hogy a nagyszünetben berángatták a lányomat a VI. a osztályba, és betuszkolták a szekrénybe. Több fiú is fogdosta a szekrényben, akkor sem hagyták békén, amikor kiengedték. Amikor a lányom megpróbált kimenekülni az osztályból, felbuktatták, megragadták a lábánál és a hóna alatt, felemelték, majd a földre dobták. Nagyon beverte a fejét.

Amíg a földön feküdt, több fiú taposta a hosszú haját, amitől a haja egy része kiszakadt. Eközben a többi fiú megpróbálta lehúzni a nadrágját és a blúzát. Csak akkor engedték el a lányomat, amikor egy másik kislány szólt az osztályfőnöknek. Elmentem a rendőrségre, hiszen mégsem hagyhattam szó nélkül, hogy súlyosan bántalmazták a gyerekemet az iskolában, ahova azzal a tudattal indítom útjára minden nap, hogy ott biztonságban van, a tanárok felügyelete mellet nem eshet bántódása. A rendőrségről az orvoshoz mentünk, majd végül a kórházban kötöttünk ki. Három napig bent tartották a Zentai Kórházban, mivel agyrázkódást állapítottak meg nála, és súlyos lelki trauma érte. Egy hétig nem ment iskolába, nagyon megviselték a történtek, nehezen tudja mindezt feldolgozni. Ilyen súlyos incidenst nem lehet elbagatellizálni, mondván, hogy a csintalan diákokat majd megrovóban részesíti az iskola. Mint kiderült, összesen hét szerb diák, hatodikosok és nyolcadikosok vettek részt a támadásban. Megdöbbentő a szülők hozzáállása, a hét támadó diák szülei közül mindössze egy keresett meg és sajnálatát fejezte ki a lányomat ért bántalmazás miatt, és mint mondta, hasonló helyzetben ő is úgy járt volna el, ahogyan én tettem. A többi szülő nem akarja érteni, mi itt a probléma. Két diák kidobás előtti megrovót kap. Az igazgatónő nem volt aznap az iskolában, másnap azzal hívott fel, hogy rosszak a gyerekek nem is tudnak mit kezdeni velük, és nem is nevezné incidensnek a dolgot. De hol voltak a tanárok? Hiszen még akkor is bántalmazták a lányomat, amikor már becsöngettek. Sőt, megfenyegették, hogy hazafelé is ellátják a baját, ha valakinek panaszkodik. Az iskola tudtommal nem jelentette az ügyet a rendőrségnek, amely kezdeményezésemre vizsgálatot folytat, a hét végére várható a vizsgálat befejezése. A lányom és én úgy gondoljuk, hogy nem nemzeti alapon történt a támadás, viszont minden szempontból ki kell vizsgálni az ügyet – mondta az elkeseredett anyuka.

Az esettel kapcsolatban vizsgálódott a községi tanfelügyelő, 

Jasztrebinác János is, aki elmondta, a tanfelügyelő lehetőségei igen behatároltak.

– Az eset 17-én történt, amint értesültem róla, felhívtam az igazgatónőt, hogy rendkívüli tanfelügyeletre az iskolába látogatok. Az iskolában az igazgatónő nem tudott választ adni sem arra a kérdésre, mikor történt az eset, sem arra, hogy kik voltak az ügyeletesek. Az ügyeletes tanároktól jelentést sem kért, holott a saját iskolájában egyedül az igazgató jogosult vizsgálódni. Nem tett semmit a hatáskörébe tartozó intézkedések közül. Kénytelen voltam félbeszakítani a rendkívüli tanfelügyeletet. A rákövetkező napon, május 19-én kaptam meg az ügyeletesek nyilatkozatát, amelynek értelmében az incidens a becsengetés és a tanároknak szóló csengetés között zajlott le. Három tanterem van az épületnek abban a sarkában. Hogyan lehetséges az, hogy a három osztályba a három tanár közül egyik sem ért be időben? Az előttünk álló hét végén ismét ellátogatok az általános iskolába, és amennyiben az intézmény vezetősége továbbra is csak a sötétben tapogatózik, és nem indítják meg a mulasztást elkövető dolgozók ellen a törvényes eljárást, akkor személyesen fogom megindítani az eljárást az intézmény ellen. A probléma gyökerei nagyon mélyre nyúlnak, ha csak egy év távlatából nézzük a dolgokat, akkor is látszik, az iskolát már a második megbízott igazgatója vezeti. Ahol a politikai játékok az úr, ott a tanfelügyelő csak papírtigris – mondta a csókai általános iskolában uralkodó állapotokat összegezve Jasztrebinác János.

Gergely József -Tiszavidék- Magyar Szó

Időben szóltam a bajok mélységéről, felhívtam a közvélemény figyelmét, mindhiába, a bennfentesek füle botjukat sem mozgatták meg! Egy teljes hónapig levelezgettem a Magyar Szó csúcsával, hogy írásomat közölje le, a mái napig nem tette meg csak utalt a cikkében a "terjedelmes" levelemre!    Az eset nem történt volna meg, ha mindenki a dolgát végezi. Csóka szellemi fertővé és erkölcstelen góccá vált és már a gyermekeinket is mételyezik a fúriák! Mi lesz a következő lépés a szerencsétlen áldozatul esett kislányból bűnbakot fognak csinálni? Minden előjel arra mutat, hogy igen is nemzeti alapon történt brutális leszámolásról van szó, így nevelik a gyermekeiket a módos csókai államajkú szülők, sajnos nem véletlen, amit lát a gyermek a családban, olyan képet visz magával az iskolába! Mit lát a gyermek? A módos szüleinek csicskásai a csókai magyarok, akik egy pet-flakon sörért kulturált szeméthordást vállalnak és amit lehet megtenni a Jupiternek azt megteheti Jupiter gyermeke is! Az "érdekvédő", csak saját anyagi helyzetével foglalkozó kis-csókai magyar politikum struccként a homokba dugja a fejét a koalíciós szerződés értelmében. 2004-ben az általam vezetett önkormányzat bukása egy aktatáskába és egy mobiltelefonba került, nagy érték ugye? Ma a gyermekeinket mennyiért adtátok el? Egy pet-flakon sörért? SZÉGYEN ÉS GYALÁZAT!

A demokráciában az igazgató önként lemondott volna a pozíciójáról, de mi nem demokráciában élünk hanem pártokráciában és a húsos fazék védelme felülírja a gyermekeink és jövőnk érdekét is, így majd a nagy demokrácia szólamú pártocska kis-magyar koalíciós partnerével kitalál valamit a káder védelem érdekében, de ne feledjétek ti demokraták..., hogy példát statuáltatok a temerini fiúkon, ideje, hogy saját magatokon is példát statuáljatok, bizonyítva, hogy Szerbiában él a jogállam intézménye!

Mélységesen elítélem a történteket, a kislánnyal és családjával együtt-érzek. Imádkozom, hogy a bűnösök elnyerjék méltó büntetésüket!

Margit Zoltán

Margit Zoltán írta a Facebook-on kerkedett konstruktív vita alapján:

A rendszerrel van elsőként gond, mert ugyebár úgy kezdődött, hogy a gyermekkel tudatosították a jogait, ami nem baj, mert alapvető emberi jogok szférájába tartozik. A tanárok is értesültek kötelességeikről. Az utolsó iskolaszék ülésen közvetlen az incidens után egy nappal, kiderült, hogy létezik "etikai" kódex mely a tanár, diák öltözködéséről szól viszont tartalmát nem ismerik (miniszoknya, rohaalól kívirítófehérnemű...) Kérdésemre, hogy van e szabályzat amely a gyermekek biztonságát szavatolja az igazgatói válasz NEM volt, mert állítólag a törvény nem követeli. Amennyiben katasztrófa történne, amint látom katasztrófális lenne a kimenetele. Továb mentem, kérdeztem ki volt az ügyeletes tanár a válasz NEM TUDOM volt! Itt csak a fötelyő kell és semmi más! Milyen igazgató az aki nem tudja hol vannak az alkalmazottai? A sértett gyermek édesanyjának igaza van, amikor azt mondja, hogy a gyermeket átadta az iskolának és úgyanúgy kell visszakapnia! Az iskola nem menhely és nem idomárok felügyelik a menhely lakóit! Jogász emberrel kozultálva megtudtam, hogy az iskola hatalmas kártéritést fog fizetni a történtek alapján. A BTK alapján a 14 év alatti kiskorúak mentesítve lesznek a törvény szigorától, megússzák egy ejnye-bejnyével! Ebben az esetben is alapgond merül fel, az iskola alkalmazottai elhagyták a munkahelyüket, amely súlyos fegyelmi vétség és ezt nem lehet félremagyarázni, hogy a tanár ilyen meg a diák meg olyan!!! Az oktatási rendszer csődjét a munkanélküliek milliós tábora bízonyítja, nem kapnak versenyképes tudást a munkaerő piacon! Minden mérhető ez esetben is, de félremagyarázások tömkellegébe ütközünk. A tánár "produktuma" a versenyképes tudással rendelkező diák, nos ezt nem tudja az oktatási rendszer biztosítani! A nyugati típusú oktatási rendszert meg sem merem említeni, ahol is a diák a tudását csak az iskolában szerzi meg és a szülőnek nem kell görnyedni a nebulót tanítva délután és más munkáját végezve! Itt mi folyik? A tanár beosztja a szülő idejét, annak a szülőnek idejét akinek a képzetsége nem kötődik az oktatáshoz, ez szomorú! Itt nem tudja mit kell csinálnia a jobbkéznek és mit kell csinálnia a balnak, de egyet tudnak a biztos állami fizetést felvenni a hó végén ezt tudják, azt a kezet meg, amely a kenyeret az asztalra teszi jól lenézni, hogy sült paraszt! Mindenkinek joga van viszont a kötelesség alól szökik mindenki, mint az ördög a szentvíz elől!!!

Végezetül bevárjuk a rendőrségi hivatalos jelentést, amely útmutatót fog nyujtani az iskolaszéknek is. A választások előtt nemzetieskedő politikum meg így is - úgy is félrefogja magyarázni ill. tagadni fogja mi is történt valójában!

Ön cenzúra

"A vajdasági polgár legalább két és fél évtizede korábban előre nem látott válságban, fokozódó nyomorban él. Amit egykor sokan az együttélés elfogadható szabályainak hittek, az többnyire csupán a napi politika rövidlátó érdekeit szolgálta. Ahhoz viszont, hogy a kiábrándultság ellenére emberi életet teremthessünk magunknak, feltétlenül föl kell tárni azokat az okokat, amelyek ezt a súlyos állapotot eredményezték. Nem bűnbakkeresésre van szükség, hanem a nemzeti, osztályjellegű és egyéb részaspektusokon túl ki kell mutatni: mit és hogyan tett tönkre a totalitarizmussá merevedett pártideológia és az emberi gyarlóság; milyenek is vagyunk mi valójában; melyek a megőrzendő értékeink a hamis látszatok mögött" mondotta Vajda Gábor - Remény a megfélemlítésben c. művében.

Csubela Ferenc a VMSZ első elnöke az öncenzúra kártékony hatására hívta fel a figyelmet, aki ellen merényletet követtek el 1995. november 2o.-án, úgy mint Vuk Draskovits ellen az ibari magisztrálison. Ő belehalt 27.-én sérűléseibe.
Az ön cenzúra mennyire hatékony?
Kicsit elgondolkodva, Csubela Ferencet "meggyilkolták demokratikusan" úgy, ahogyan Vuk Draskovitsot szerették volna, némaság, csend övezi e történeteket, holnap ki lesz a soron, a halál soron? Az állam csendben marad, ez tisztességes és becsületes történet ugyebár, az államnak, akkor is igaza van amikor nincs...
Hálát adok az Úr-nak, hogy még életben vagyok háborús bűnősök között, kicsit elméjedtem míly nehéz lehet cápák között úszni, valahogyan így úszkálunk a déli végeken...hálát adok, hogy szerencsém volt és van...és imádkozom is....vér és könny...
Panyókára vetett demokráciánk sok gondot okoz, általam tisztelt író-publiciszta téves lépés tett, felvállalta a lehetetlent, ő is megpróbált hinni az "árnyaknak", nem jött össze neki sem, a diktátum az diktátum. Nem kell sóvárogni, mindig van következő, mint ahogyan a csecsemőnek is minden vicc új!
Az ön cezúra a végek találmánya, miszerint a trianinoni határokon kívűl maradottak, hogyan próbálnak előnyjogokat szerezni a gyarmatokban, amelybe belecsöppentek. Megalázó, igen, de szemszög kérdése. Bennem, egy világ omlott össze, amikor az 1945 vérengzések idején embereket a dögtemetőbe öltek le és a helyi Móra Ferenc ME székházában kínozták meg őket előzőleg, a néhai Korhecz házban, ma ott néha "mulatoznak", valakinek templom, valakinek temető, a harangok másért szólnak! Sírjunk? Igen, sírjunk, mert fáj!
Miért fáj ennyire?
A Magyar Nemzeti Tanács elnökének egykori  családi fészkéről van szó, csak azért!
A hajnal fájdalmasan karcolja meg az éjjelt, kettétörve a sötétség árnyait, az ébredés nehéz és fájdalmas, de vigasztaló a ragyogó nap mosolya...
Az önös cezúra, kinek és minek?
Mennyi embernek kell megnyomorodnia még?
Mikor van az hogy elég?
Az ember a föld idejéhez mérten ÖT (5) percet élt még ezen a bolygón, te jó ég mi lesz, ha elérjük a 1O percet?
A csontok dobálásától elértünk a mesterséges intelligenciáig, miért halt meg Csubela Ferenc? Válasz nincs? Öncenzúra?
A bárányok hallgatnak?
Meddig?
Az emlékeimben Csubela Ferenc jelent meg, neki szolgál e írás, nyugodjon békében, általam nagy tiszteletnek örvendő, soha nem felejtünk, ...igen megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek!

Margit Zoltán

Mitől félt Moravica? -Moravica, lehetsz-e még 200 éves?

"Moravica hivatalosan nem ünnepelhette meg a letelepedés 200 éves évfordulóját. Pedig nagyon készült rá a hétezer lakosú falu. Senki sem tiltotta meg hivatalosan, de úgy mondták: jobb, ha elfelejtik. Megijedtek talán? Ők, a kitartásukról és nyakasságukról ismert kunok vagy jászok, ahogy néha magukat nevezték? Pontosan talán úgy fogalmazható meg, hogy megnyilatkozott ebben az elbizonytalanodásban és öncenzúrában az egész vajdasági magyarság gondolkodásmódja, ennek az elmúlt negyven évnek lerakódása. Beleegyezés nélkül nem merték vállalni, még ha érezték is igazukat…"

Csubela Ferenc

http://www.naplo.org/index.php?p=hir&modul=tegnaplo&hir=1519