Búcsú az iskolától

A naptárban már júniust írunk. Még csak most fogtuk fel, hogy mindjárt itt az általános iskolai évek vége, örökre el kell búcsúznunk az iskolánktól. Elérkezett ballagásunk napja. Ezzel lezárul életünk egy szép, élmény dús szakasza, s kitárja felénk kapuit a nagyvilág. Ezután nehezebb, felelősség teljesebb éveknek nézünk elébe, amikor gyakran kell egyedül, szüleink és tanáraink nélkül döntenünk egy-egy fontos kérdésben. A jövő bizonytalansága és az előttünk álló küzdelmek szorongatják lelkünket, búsulnunk azonban nem szabad, az itt kapott útravalóval felvértezve kell szembe néznünk a ránk váró küzdelmekkel.

Nyolc éve már, hogy elsősként félve léptük át az iskola kapuját. A tanító néni vezettek be bennünket az írás, olvasás rejtelmeibe. Nehéz és izgalmas évek voltak ezek.

Majd következett a felső tagozat. Csupa érdekes tantárgy: történelem, földrajz, fizika, kémia, nyelvek. Ahány tantárgy annyi új tanár. Jöttek a hétköznapok, melyek tanulásból, tanulásból és tanulásból álltak, de ezt is átvészeltük, néha rossz, máskor jó kedvel. Voltak feledhetetlen élmények is. A kirándulások, születésnapok, bulik, diákcsínyek emlékei.

Búcsúzunk Osztályfőnöknőnktől – Oszinktól - , tanítónőnktől, tanárainktól, ,igazgatónőnktől-kiktől bármikor segítséget kérhettünk, kikre mindig számíthattunk s kikben megbíztunk. Köszönet nekik, hogy közösségé kovácsolták osztályunkat, megtanították, hogy legyenek céljaink, vágyaink és harcoljunk értük. Kérjük, felejtsék el a velünk kapcsolatos rosszakat, s csak a jóra, szépre emlékezzenek.

Hálásak vagyunk szüleinknek a gondoskodásért, szeretetért, támogatásért, amit minden nap megkaptunk Tőletek! A gyermeketek életében lezárul egy szakasz. A kicsi, bátortalan, csetlő-botló kisgyermekből középiskolás lesz. Már nem fogjátok kezünket, de tudjuk, hogy szeretetek, türelmetek, aggódásotok mindig elkísér minket.

Kedves itt maradó diáktársaink, kérjük, próbáljatok helytállni, szorgalmasan, kitartóan tanulni. Őrizzétek meg iskolánk jó hírét, melynek emléke örökké szívünkben él.

Végül nektek, búcsúzó nyolcadikosok, üzenem „Sose hagyjon el benneteket a remény!”

Ifj. Margit Zoltán

Az emberjogi központ emberarcúsága

Az emberjogi központ 2006-ban jött létre, egy fiatalokból álló csoport lelkes munkájának eredményeként. Tevékenységükkel a délvidéki magyar közösség helyzetén kívánnak változtatni.

Munkájuk elismeréseként - az Emberjogi Központot 2009.június 20-án az Európai Parlament Európai Polgár Díjban részesítette. Az, hogy az első ilyen európai díj egyike éppen az unión kívül tevékenykedő Emberi Jogi Központnak jutott, még inkább emeli a kitüntetés rangját.

Több akciót szerveznek és egy ilyen akcióba kapcsolódtunk be általuk, nevezetesen a csókai általános iskola kettő osztálya kapott kifestőkönyvet "Történetek a magyarság múltjából" c. Az ötödikeseknek jutott póló is idézetekkel költészetünk nagyjaitól. Az osztály üresen álló falaira felkerültek a tablók, amelyek fontos történelmi mérföldköveinket mutatják be.

Köszönjük az iskola igazgatójának és pedagógusainak a közreműködését! 

Képi beszámoló az eseményről:

Törekedtünk az Emberjogi Központtal jó hírt is szolgáltatni a csókai általános iskoláról, bemutatva a Emberjogi Központ emberarcúságát, segítőkészségét és együttérzését. Kívánunk nekik további sikeres akciókat az emberi jogok, azon belül a magyar kisebbségi jogok védelmének területén.

Margit Zoltán

Ismét balhé a csókai suliban

Fotó: illusztráció

A minap újabb „összecsapásra” került sor 

a csókai általános iskolában. 

Ötödikes diák a „törvény” kezével sújtott le

 egy elsős tanulóra.

Sokkal mélyebbek és immáron ártóak azok a társadalmi folyamatok, amelyeket már a gyermekek is átélnek, magukévá tesznek. A szülő észre sem veszi, hogy gyermekébe átivódik jelleme. Mondják sokan: „A gyermek a szülő tükörképe!”, ha a gyermeket a szülő neveli...

Ki és kik nevelik a gyermekeket?

A gyermek nevelése áldásos feladatnak kellene lenni, mert a jövőt tudjuk ezáltal megformálni, értéket tudunk átmenteni. A közszféra mellébeszélése nem megoldáshoz vezető út, nem lehet ráfogni mindent a stresszes-gondterhelt válságos valóságunkra!

Amennyiben az utca neveli a gyermeket tudjuk a végeredményt. Amennyiben a média szintén tudjuk, amennyiben a virtuális világ ott is sejthetjük mi lesz a vége...

Mifelénk évek óta a jól jövedelmező tan működik, nevezetesen a szülő mutogat a tanítóra, tanító legyint a szülő felé. A párt is mutogat az egyház is fenyegetőzik (igen jól hallod Jézusom), ha a gyermek nem megy ennyi-meg ennyi szentmisére, akkor nem lesz ez, meg az! Bermudai háromszög, ha létezik az pontosan így működhet, eltűnik benne minden és semmi sincs megoldva, de a legfontosabb, hogy meg van magyarázva és a „faj” hatalmaskodhat tovább!

Sokat regélnek a reformokról, iskolamodellekről, hangsúly a regén van és maradt. Nem regélni kell, hanem az értéket meg kell teremteni. Nem lehet minden „ágról” szakadt pártkönyvrendszernek megfelelő tanító, ahogyan minden pap sem lehet jó hitoktató! Először is a tanító személyét kell megerősíteni, hiszen a társadalom legfontosabb személyisége, mert a jövőt alakíthatja, -Japánban, ezt tudják évszázadokon át, mi meg újra a spanyolok viaszát akarjuk feltalálni, hogy az e-mailre rányomjuk?!

Mit lát a gyermek a mai világból?

Egy nagy zűrzavart! Ahol mindenki öntörvényű és senki nem figyel a szavára, nem érdekli gondjai, nem érdekli álmai! A problémádat úgy oldod meg, hogy a másikat letiporod, megalázod! A munkád, akkor marad meg ha nem avatkozol bele...

Mit lát a médiából?

Erőszakot, vért, botrányt, bűnözést...

E kép válik benne valóssá, mert a társadalom, ezt akarja, hogy lássa. Maga a társadalom formálja újabb-kori szörnyeteggé, mert ha nem adoptálódik, akkor elveszik, mert ez a Darwin -féle evolúció alapja. Kajafások és Pilátusok kora ez, immáron kétezer éve...

Tények

A gyermekek felügyelet nélkül maradtak. A felügyelet nélkül maradt gyermek keresi a helyét a csoportba, természetes kiválogatódás alapján a csoportokon belül hierarchia jön létre. A legerősebb a vezető, azt követően kialakulnak a kasztok...

A fiatal bárányka betévedt a tilosba és a farkas megregulázta, mert a vadász éppen Piroskával hetyegett...

Ismét a sokadszorra ismétlődő probléma, hol voltak az ügyeletes tanítók, tanárok? Hogyan történhetett meg, hogy az elsős gyermek bekeveredett az ötödikesek közé? Mit keresett egy alsós diák a felsős diákok között? Itt van elásva az igazság jó mélyre! Mivel a pártkatonarendszerben szolgáló tanító/tanár nem volt jelen „iksz” gondja végzése végett, megtörtént a „balhé”. Az igazgató nő bármennyire meg szeretné regulázni pártkatonarendszerben szolgáló tanítót/tanárt nem bírja, mert az alapító „elvtársak” nem adnak rá engedélyt a „községből”! Erre mondja egy volt pedagógus kolléga: „Az Istenit, ez is tanít meg az is...”

A megoldás felmondás, mert súlyos testi-sérelmeket élt át a gyermek! Egyszerű, mint a kémia tanárunk pofonja, ha az oxigént kis o-val írtuk a képletben (A pofon, akkor megengedett fenyítési rendszer eszköz volt!)...

Nem kell félremagyarázni és nem kell tanfelügyelőt, rendőrt angazsálni, hogy a problémát, úgy oldjuk meg, hogy ne legyen megoldva! Pediglen, immáron évek óta ez a forgatókönyv van eljátszva, csak a szereplők változnak a színjátékban!

A hitoktató tudja, hogy most az a rész következik, amikor a Jézus az égre tekint és az Úrhoz imigyen fohászkodik: „Uram bocsáss meg bűnös lelküknek nem tudják mit cselekszenek!”

Igen, bármilyen furcsán hangzik az ötödikes gyermek természetesen viselkedett és védte az általa igazságosnak hitt világot. A börtönben is ez történik, ha az elítélteket magukra hagyják...

Nos immáron ismétlődő balhék sorozata rázza meg a csókai iskolát. Az igazgatónak el kell gondolkoznia azon, hogy ki(k) és miért szabotálja(ák) a munkát és a saját lelkének-ismerete végett a törvény kezével neki kell lecsapni az obstruáló kollégákra és nem a gyermekeken kell elverni a port. A szülőket meg hagyják a nyomoruk megoldásához vezető keserű úton békességbe!

Időközben az alapító községi elvtársak kikezdték Cicmil Antonije tiszaszentmiklósi általános iskola igazgatóját, mert bűne a sikeressége, nincs nála erőszakos viselkedés, a tanítók és tanárok a feladatuk magaslatán vannak...

Igen, summa-summarum, ki is bűnös a balhéért? 

Egyértelmű ugye!

Margit Zoltán

Kell-e tudnia egy tízévesnek Nagy lmréről?

Az olyan „elvetemültek”, mint amilyen én magam is vagyok – csak éppen a velem szemközti, a velem ellentétes oldalon állnak –, most biztosan felhúzzák a szemöldöküket és a homlokukat ráncolják, mondván hangosan, hogy: „Persze, hogy kell! Micsoda buta kérdésfelvetés?! Erről az emberről mindenkinek tudnia kell, és ez nem is egyszerűen csak alapműveltség meg illem dolga, hanem egyenesen hazafias kötelesség. És minél korábban szerez erről tudomást egy magyar gyerek, annál dicséretre méltóbb.” Ami persze a koraérett, a nem átlagos, hanem rendkívüli képességű tanulók esetében nyilván így is van, csak hát a nagy többségről pontosan tudjuk, hogy az bizony NEM ILYEN. 

A napokban a kezembe került a Természet és társadalom az általános iskola negyedik osztálya számára című tankönyv. Átlapozva, bele-belefeledkezve igencsak érdekes és továbbgondolásra érdemes mondatokra bukkantam. Például A világörökség kincsei című leckénél az jutott eszembe, hogy alighanem világökörség a mai tízévesek buksijába beletuszkolni/belegyömöszölni az alábbi világhírű földrajzi nevezetességeket (de döntse el ki-ki maga, hogy így van-e): altamirai barlang, Sixtus-kápolna, Studenica, Fehér angyal, Dubrovnik,  „Fürtös” ember, Parthenon, Agai Sophia. 

Aztán a magyar és a szerb nép történelemére vonatkozó anyagrészeknél hosszasan el is időztem. Még az is átvillant az agyamon, hogy elengedhetetlenül szükséges-e Stefan Nemanját Nemanya Istvánra úgymond „magyar(os)ítani”. (Kell-e ugyanezt tennünk a világ egyik legismertebb színésznője, Liz Taylor esetében is? Például. Mondjuk-e őt erőnek erejével Szabó Erzsinek?)

Rögtön az első pillantásra kiderült, hogy a negyedik osztályos tanulóknak nem csupán Nagy Imréről meg Josip Broz Titóról illik tudniuk, hanem sok egyéb ismert és meghatározó szereplőjéről is a mi történelmünknek. Első nekibuzdulásomban (és felindulásomban) rögtön össze is számoltam, hogy hány nevet is lenne ajánlatos és ildomos megjegyezniük az épp csak 10 esztendős gyerekeknek.  A magyarság nagyjai, kiválóságai közül (ha pontos a számlálásom) 24 nevet, a szerbség dicső múltjából pedig 16 nevet. Egy kicsit hosszú lajstrom következik, de mindenképpen érdemes/érdekes felsorolni ezeket a személyeket. Az egyik lista (a 24 magyar nevet tartalmazó) magától értetődően Árpád vezérünkkel kezdődik és ekképpen folytatódik: Géza fejedelem, Vajk, István, Károly Róbert, Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi János, I. (Szent) László, Mátyás király, I. Ferdinánd, Bethlen Gábor, Dobó István, Zrínyi Miklós, II. Rákóczi Ferenc, Vak Bottyán, Mária Terézia, Gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos, Kiss Ernő, Horthy Miklós, Gróf Bethlen István, Tildy Zoltán, Nagy Imre, Kádár János. Most ha a tükörbe nézek és megkérdezem magamtól, hogy kedvem támadt-e egy kicsit gonoszkodni, akarok-e a névsorban mazsolázni, a kákán csomót keresni (és találni), melyik névbe szándékozom úgymond „belekötni”, akkor az lesz a válasz, hogy: igen. Mert több úgymond vitatható „határesetet” vélek felfedezni. Az rögtön szembetűnő, hogy a mérce azonos, tehát egyazon „vékával mérték” mindkét nép fiainak jelentőségét. Ez nagyjából azt jelenti, hogy mindegyikükről megtalálható egy fénykép és tömör, néhány soros ismertető, alapinformáció. Az életéről, a tevékenységéről, a munkásságáról, a történelmi szerepéről és jelentőségéről.

Akkor most szemtelen és pimasz módon kötekedem, mert azt merészelem megkérdőjelezni, hogy okvetlenül szükséges-e BÁRMIFÉLE ismeretekkel rendelkeznie egy, a kilencedik életévét éppen csak betöltött gyereknek Vak Bottyánról, I. Ferdinándról vagy éppen Tildy Zoltánról? Mert mi van, mi történik akkor, abban az esetben, ha úgy végzi el a nebuló az általános iskola negyedik osztályát, hogy ezek a történelmi személy(iség)ek mégiscsak és egyszerűn, magától értetődően kimaradnak az életéből? Éri-e őt ezáltal valamiféle behozhatatlan lemaradás vagy pótolhatatlan veszteség? Meg merem kockáztatni a kijelentést, hogy: NEM. Egyáltalán nem éri. Ettől és e nélkül még vígan lehet kitűnő diák, játszva megnyerhet egy „töriversenyt” is, sőt könnyűszerrel még akár az év tanulója is válhat belőle. Vagy nem?

Most pedig következzenek a másik nép történelmének kulcsfigurái (a 16 nevet tartalmazó felsorolás): Nemanya István – Stefan Nemanja, Elsőnek Koronázott István – Stefan Prvovenčani, Rastko Nemanjić – Szent Száva, Nemanyity Dusán István – Stefan Dušan Nemanja, Lázár fejedelem (knez Lazar Hrebeljanović), Stefan Lazarević despota, Đurađ Branković despota, III. Arsenije Čarnojević pátriárka, Dositej Obradović, Vuk Karadžić, Miloš Obrenović, I. Péter (Petar I Karađorđević), Gavrilo Princip, Sándor király (Aleksandar Karađorđević), Josip Broz Tito és Dragoljub-Draža Mihailović. E tekintélyes névsorban vajon ki lehet a leggyengébb láncszem? Đurađ Branković? Vagy Draža Mihailović talán? Lehetne ezzel kapcsolatban vitát nyitni. És minden bizonnyal érdemes is lenne.

Bármennyire szeretném, nem tudom megkerülni a szóban forgó tankönyv szerzői hármasát: Dr. Biljana Treblješanin, Biljana Gačmanović és Ljiljana Novković. A magyar történelemre vonatkozó tananyagot Pál Tibor mgr. válogatta és állította össze. 

Mivel kíváncsi voltam egy másik kiváló történész (és ráadásul gyakorló történelemtanár) véleményére is mindezzel kapcsolatban, megkérdeztem a szabadkai Mészáros Zoltánt, hogy ő mit gondol minderről. Íme: –  Először is nem kell mindent tudniuk a gyerekeknek, de az jó, ha találkoznak ezekkel a nevekkel. Hogy mi kerüljön bele egy-egy tankönyvbe, azt a törvényalkotó maga dönti el, a saját szempontjai és elvárásai szerint, és a végén az elkészült tananyagot az is bírálja el. Ennek a tantárgynak az oktatása nálunk olyan, hogy az általános iskolai tanévek alatt gyakorlatilag kétszer is végighaladunk a történelmen. Ez pedig azt „eredményezi“, hogy mire másodszor is sorra kerül ugyanaz az anyagrész, addigra a diákok már alig emlékeznek valamire az egyszer már tanultakból. Az én tapasztalatom olyan, hogy amikor eljutnak a középiskolába, akkor már szinte nincs is mire építkeznünk, hanem mindent elölről kell kezdenünk. Az általános iskolák nagy többségében úgy adják elő a kollégák ezt a tantárgyat, hogy nem tanítják meg a gyerekeket a tankönyv használatára. Ehelyett inkább lediktálják az anyagot, és az órán lejegyzettek felmondását követelik vissza. Ez szerintem nagyon helytelen. Tanulni igenis a könyvből kell és legfeljebb csak vázlatot szükséges íratni, emlékeztetőül vagy esetleg kiegészítésképpen. A középiskolába úgy érkeznek meg a diákok, hogy nemritkán komoly szövegértési gondjaik is vannak. Én a Kosztolányi Dezső Gimnáziumban tanítok, és ez még nálunk is előfordul. Éppen most végeztem egy felmérést a tanítványaim körében. Az érdekelt, hogy szerintük milyen az a tananyag, amelyiket szeretik, melyik a kedvencük. Az derült ki, hogy általában a rövid leckéket kedvelik, azokat, amelyeket jól tagoltak, amelyek könnyen átláthatóak, amelyekben nincsen túl sok információ, amelyek kevés adatot (nevet és dátumot) tartalmaznak.

Hogy a szövegértés terén bizony komoly gondok vannak a kréta körül – akár már negyedik elemiben is (!) – arra igen nagy tételben mernék fogadást kötni. Ugyanis nem hiszem, hogy a 10 éves gyerekek többsége pontosan tudja, mit jelentenek, mit takarnak a következő (tananyagból, tankönyvből kiragadott) fogalmak: alkotmány, alaptörvény, nemzetközi államhatárral körülhatárolt terület, pravoszláv egyház székhelye (patriarkátus), Szerbia lakosságának jogai és kötelességei, felvilágosult ember, vrbica vagy Lázár szombatja stb. Esetleg további fejtörést okozhatnak a nebulóknak az alábbi tudnivalók: „Az alapvető emberi jogok és szabadságjogok védelme, a világbéke megőrzése, valamint a nemzetek közötti együttműködés és baráti kapcsolatok kiépítése érdekében a világ ötven országa megalapította az Egyesült Nemzetek Szervezetét (ENSZ). Aztán a folytatásban ugyanígy részletezi a tananyag, hogy mi fán terem az UNICEF, az UNESCO és az Európa Tanács. Meglehetősen makacs módon azt gondolom, hogy ez utóbbival (mármint az Európa Tanáccsal) előhozakodni abban az időszakban, amikor a diákoknak még magáról a világról, s benne a földrészekről, magáról Európáról és egyáltalán a földrajzról meg a térképről alig-alig vannak fogalmaik, túlontúl korai és felesleges is. Ilyesmivel nehezíteni az amúgy sem épp habkönnyű tananyagot teljességgel értelmetlen. Tesszük ezt mégis, dacára annak, hogy évtizedek óta a gyerekek túlterheltségéről és az iskolai oktatás feltétlenül szükséges tehermentesítéséről beszélünk.

Nem fér hozzá kétség, bizony jócskán akad még csiszolgatni és finomítani való az általános- és a középiskolai tankönyveinkben. Nem is ez a lényeges kérdés. Sokkalta inkább az, hogy van-e bennünk ilyen irányú szándék. Mert nem ártana, ha lenne.

Szabó Angéla

Figyelem! Figyelem! Közhírré tétetik: Csókán iskolaigazgató kerestetik!

A csókai "Jovan Popovic" általános iskola felett összegyűlt gomolyfelhők között parányi réseken fény dereng, lesz e esély és erő változtatni az évtizedes lomhaságon? Tudjuk, hogy a remény vész el utoljára, reménykedjünk!

A csókai általános iskola északi szárnya: levert vakolat, rács, betört ablakok-ajtók...megyünk az EU-ba

A hallgatólagos kisközösségek működési elmélete alapján, amely gyakorlattá vált Csókán is: „én téged takarlak,  cserébe te engem fedezel„ addig működik,  amíg a nagy-közösség elé ki nem jut a viszonylag zárt belső rendszer viselt dolga, amely már a törvényesség határát súrolja-meghaladhatja. Csodák csodájára, ez történt Csókán is.

A nem-törődömség eredménye nem a NATO bombázásé,  ebbe  az iskolába járnak gyermekeink!

Kicsit hispán sorozattá váló szégyenfolt kezd méretes kátrányfelhővé és vihart sejtető gomolyfelhővé válni. Sokan arra várnak, hogy a szégyenfoltot az eső "tiszta" vize elmossa, de maradhat utána aktív szennyeződés! A felelőlesek  legyintgetnek és magyarázkodnak, hogy ki, miért fújja a fújni valót, holott másutt is ez a szokás, így viseltetni dolgainkat és nem érthető a feketén-fehér tény. A régi rómaiaktól tudjuk az igazságot szépen fel kell hígítani, az áldozatokból bűnbakot kell létrehozni, jól megfélemlíteni és a végén megfeszíteni az elrettentő „példastatuálás” gyanánt, ezt követően minden mehet a régi jól bevett immáron két évtizedet datáló szokás alapján. Tartok tőle, hogy a példastatuálás egyik formája a tanulmányi eredményen fog elsőként tükröződni. Kicsit elgondolkodtam azon, hogy valakinek a tanára a nemtudás végett egyest ad az kinek a szégyene? A diáké, aki nem tudta elsajátítani az anyagrészt, vagy a tanáré, aki nem tudta, azt kellőképpen érthetően előadni? Csókán a szülőé, mert nem tudja idomítani a gyermekét bamba-bólogató nebulóvá! Azon is elgondolkodtam, hogy egy jegy miből tevődik össze? Az elsajátított anyag újra visszatükrözése, magolás általi visszabiflázás, gyakorlati alkalmazás, vallási-ideológia-faji-politikai különbözőségből, vagy egyszerűen vádlott és ítélő bírája közötti értékelésből?

Az északi-bejárat évek óta ledeszkázva, betörve, gaz nő a járdán, ennek a "háznak" nincs gazdája?

A zűrzavart előidéző események óta kettő iskolaszék ülés lett megtartva. Az első ülés május 18-án a rákövetkező június 2-án. 
A március 16. iskolaszék jegyzőkönyvének elfogadtatásával indult a május 18. ülés. A napirend előtti felszólalásomban átadtam nyílt levelem nyomtatott formáját az iskolaszék elnök asszonyának és az iskola kinevezett igazgatójának. (A politikai hűbérrendszer áldozatai a csókai általános iskola tanulói! http://margitzoltan.blogspot.com/2011/04/politikai-huberrendszer-aldozatai.html és a Tanár rigolyás vagy a gyerek kezelhetetlen? c írást http://margitzoltan.blogspot.com/2011/05/tanar-rigolyas-vagy-gyerek.html) és követeltem az eljárás lefojtatást és az arról való értesítést. A jegyzőkönyv tartalmának vitájában részt-vettem a következő felszólalással: a jegyzőkönyv tartalmazza a kérelmem, amelyben kértem az igazgató kinevezését szolgáló voksolás megismétlését  és az iskolaszék elnök asszonyának menesztését a bírókról szóló törvény 3o. és 31. szakasza alapján. Továbbá, hogy a bírói tanácsot  értesítjük a történtekről és kérjük ki a véleményüket a bírói funkció összeférhetetlenségét az iskolaszék elnöklői funkciójával.(A törvény értelmében a bíró kötelessége kikérni a bírói tanács véleményét). -Az ülésen le lettem szavazva. E jegyzőkönyv elfogadásánál a jegyzőkönyv ellen voksoltam, mert nem tartalmazza értelmezésem szerint a valóságot, pontosítva csak a bírókról szóló törvény  3o. szakasza került be a jegyzőkönyvbe a 31.szakaszt kihagyták, én a 31. szakaszt is nyomtatott formában átadtam és felolvastam. Én nem az iskolaszék egy tagjáról beszéltem, hanem a funkciót betöltő elnöki pozícióról, amely jelen esetben bírói funkció a jegyzőkönyv az iskolaszék egy tagját említi meg.
A május 18. ülésen az egyéb alatt informálva lettünk az iskolában történt eseményről. (Nemzeti alapon történt támadás a csókai általános iskolában? http://margitzoltan.blogspot.com/2011/05/nemzeti-alapon-tortent-tamadas-csokai.html) A személyes kérdésem az iskolaigazgatónak szegezve az volt, hogy létezik e szabályzat a gyermekek védelméről az iskolán belül ill. van e csapat, amely a biztonsági problémákkal foglalkozik?, e kérdést az iskolaszék elnök asszonya is megerősítette! A válasz az iskola kinevezett igazgatója részéről a jelenlévő titkár jelenlétében határozott NEM és NINCS volt! Elmondtam még-egyszer mi késztetett a nyílt levél megírására és követelem még-egyszer eljárásba vételét az általam felvázolt ügyekben. A kinevezett iskolaigazgató megígérte az eljárás lefolytatását és az ügy kiértékelését. A május 18. ülés berekesztődött.

Itt kihalt minden, zene se szól, nincs Beethoven nincs Rock and Roll !!!

Május 30-án keltezett 01-1/465 iktatószámú i június 2-án 17:00 órai kezdettel megtartandó iskolaszékre invitáló iromány kettő napirendi pontot tartalmaz. 1. A "Jovan Popovic" általános iskola igazgatói posztjára való pályázat kiírása 2. Egyéb. A május 18. ülés jegyzőkönyvét nem mellékelték, először is formai hibának véltem, egy kis hátsószándékú csúsztatással egy kész tények elé állított taktikával fűszerezve! Megint sumákolás előtt állunk, ejnye-bejnye!
Eljött a várva várt nap, az iskolaszéken az iskolaszék elnöke nem tud megjelenni, elhúzódott tárgyalásra hivatkozva, a helyettese vezeti le az ülést. Egyértelműen napirend előtti felszólalásomban magyarázatot kértem, hogy miért nem kaptuk kézbe a május 18. ülés jegyzőkönyvét, talán nem volt ideje az iskola szakszolgálatának összeállítani, avagy valami nemtetsző kijelentéseket kell megfogalmazni és könnyebb a megoldást kieszközölni, mint-ha az ülés meg sem történt volna, talán valaki valamit takarni akar és idővel törölni? A válasz a titkár részéről, aki az igazgatóval karöltve felel a jogfolytonosságért: "A következő ülésre meglesz!". Vajon mi fog abba a jegyzőkönyvbe bekerülni, ha már ilyen szupertitkos ügyiratot képez? A törvény az mire jó? A munkáról szóló törvény 61. szakasza és 62. szakaszának 2.bekezdésének 12.pontja kinek íródott, talán a Csókán kívülieknek? Magyarázatot kértem az iskolaszék összes anyagát, miért nem kapom meg magyar nyelven a Szerb Köztársaság Alkotmányának 79. szakasza alapján (SzK HK 2006/98) és Csóka Község Statútumának  9. szakaszának értelmében "Csóka község területén egyidejűleg hivatalos használatban van a szerb nyelv cirill és latin írás, valamint a magyar nyelv és írás" (CsK HL 3/04.06.2002., CsK HL 11/09.10.2008.) ? Magyarázatot nem kaptam rá, netalán valaki nem szereti a magyar nyelvet? El kell gondolkodnunk, hogy is van ez? A törvény meghozatott, az MNT ismeretterjesztő füzetecskéket adott ki a Magyar Szó által "Nyelvi jogaink Szerbiában" c. - tessék betartani és számon-kérni még a vajdasági magyar politikumtól is, akik azt szajkózzák, hogy minden rendben van! Vak vezet világtalant?
Kettő beterjesztéssel és napirendi pont bővítéssel álltam elő. Az első  "Különleges protokoll a gyermekek és diákok  védelemről az erőszakkal, bántalmazással és elhanyagoltsággal szemben az oktatási és nevelési intézményekben" létezik e megnevezett protokoll és van e csapat, amely e tevékenységgel foglalkozik, melyet még 2007.10.04.-én az akkori Oktatásügyi miniszter hagyott jóvá az ENSZ Gyermekek jogai konvenciója alapján, amely Szerbiára érvényes ( JSZSZK HL - betét 15/90, JSzK HL - betét Nemzetközi Szerződések 4/96 és 2/97) A konvenció 19,34,35,36,37 és 39 szakaszai és az Alapvető oktatásról szóló törvény (SzK HK 62/03, 64/03, 58/04, 62/04, 79/05 és 101/05 szakaszai) érelmében? A válasz a titkár és a kinevezett igazgató részéről IGEN VAN volt! Május 18. a válasz NEM és NINCS volt! Hoppá, ezért nem kaptunk jegyzőkönyvet? Útközben született, avagy csak a "csúcsvezetés" nem tudott róla? Mi az igazság ill. mikor nem mondtak igazat és miért? Talán valaki megparancsolta nékik? A munkahely biztonságáról létezik e szabályzat?
Mivel a "kezük meg van kötve", időt adtunk nékik a kioldozásig és következő ülésen részletes beszámolóig!
A második beterjesztésem az iskola igazgató pályázat kiírása mellett, pályázatot kell kiírni a tanárok részére is a  szaktantárgyak alapján amelyeket nem szakemberek adnak elő, hanem középiskolával, osztálytanítói oklevéllel stb. rendelkezők. A kinevezett igazgató nő halasztást kért a következő ülésig, hogy megnézze van e lehetősége e tevékenység lebonyolítására. Így a két beterjesztésem eltolódott a következő iskolaszék ülésre. Az "adósság" növekszik, mert ugyebár a nyílt levelem is megválaszolásra várat és a szerencsétlenül járt agyrázkódást szenvedett iskoláslány ügye is várat magára.
Nagy nehezen elértünk az első napirendi pontig,  az iskola igazgatói posztjára való pályázat kiírásáig. Az iskolaszék egyhangúan meghozta határozatát és záros időn belül a pályázat meg fog jelenni a "Magyar Szó" és a "Poslovi" hasábjain a törvénnyel összhangban.
Egyéb alatt újra megerősítettük kérelmeink betartását és a következő ülésen való részletes beszámolókat!
A majd-nem elfelejtettem címszó alatt rákérdeztem, hogy menesztve lett e valaki az iskolából? A kinevezett igazgató válaszában, azt mondta nem viszont egy tanárnak megszűnt az időszakos szerződése, mert a német tanárnő visszajött a szülési szabadságáról. Utána jártam ki az illető tanár, e tanárnak menedzseri oklevele van, de 1998-ban és 2002-ben a német nyelvismeretből rendezett köztársasági versenyen első helyezést ért el. Kettőezres évben a német nyelvismeretből rendezett olimpián előkelő hatodik helyezést mondhat magáénak. Rendelkezik C1 szintű EURO felsőfokú nyelvvizsgával...ilyen ember Csókára nem kell, bűne van neki, talán nincs megfelelő pártkönyve!

A mindennapi kenyerünk

Az iskolaszéket megelőző vasárnap fiamnak volt az elsőáldozása és az általam vezetett egyesületben volt az ünnepi ebéd, külföldi vendégek jelenlétében, a rendőrség is megjelent, ahogyan itt már bevett szokás, az érdekelte őket, hogy részt veszünk a "paraszt" felvonulásban Nándorfehérváron, előző nap nem jutott eszükbe? A rendőr parancsot teljesített, illedelmes volt, meg is kínáltam itallal - étellel, az üdítőt elfogadta. A parancsot adó, háttérben lapítóra lennék kíváncsi, mikor merészkedik ki a fénybe és mikor veszi a bátorságot, hogy a szemünkbe nézzen? Elgondolkodtam, hogy a "Jovan Popovic" általános iskolában is ilyen gyorsan reagáltak volna az én történetemnek is vége lett volna!

Vettem az adást elvtársaim! Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér, de miért, azt a kezet ütik, amely a kenyeret az asztalra teszi, örök talány marad!

Ne feledjük a vezérszólamot: 

Figyelem! Figyelem! Közhírré tétetik: Csókán iskolaigazgató kerestetik!

Így élünk mi boldogan a "felfújt" kis - Csókában!

Margit Zoltán

Nemzeti alapon történt támadás a csókai általános iskolában?

Agyrázkódás és lelki trauma az iskolában

Súlyosan bántalmaztak egy hatodikos kislányt a csókai általános iskolában 

– A rendőrség és a tanfelügyelő is vizsgálódik

A súlyos lelki és testi traumán átélt kislány édesanyja, Szemerédi Laura így foglalta össze a történteket:

– Május 17-én a hatodikos lányom osztályfőnöke telefonált, hogy sürgősen menjek be az iskolába, valami történt a lányommal. Amikor beértem az iskolába, a lányom nagyon rossz állapotban volt, el volt fehéredve, reszketett. A pedagógus jelenlétében elmesélték, hogy a nagyszünetben berángatták a lányomat a VI. a osztályba, és betuszkolták a szekrénybe. Több fiú is fogdosta a szekrényben, akkor sem hagyták békén, amikor kiengedték. Amikor a lányom megpróbált kimenekülni az osztályból, felbuktatták, megragadták a lábánál és a hóna alatt, felemelték, majd a földre dobták. Nagyon beverte a fejét.

Amíg a földön feküdt, több fiú taposta a hosszú haját, amitől a haja egy része kiszakadt. Eközben a többi fiú megpróbálta lehúzni a nadrágját és a blúzát. Csak akkor engedték el a lányomat, amikor egy másik kislány szólt az osztályfőnöknek. Elmentem a rendőrségre, hiszen mégsem hagyhattam szó nélkül, hogy súlyosan bántalmazták a gyerekemet az iskolában, ahova azzal a tudattal indítom útjára minden nap, hogy ott biztonságban van, a tanárok felügyelete mellet nem eshet bántódása. A rendőrségről az orvoshoz mentünk, majd végül a kórházban kötöttünk ki. Három napig bent tartották a Zentai Kórházban, mivel agyrázkódást állapítottak meg nála, és súlyos lelki trauma érte. Egy hétig nem ment iskolába, nagyon megviselték a történtek, nehezen tudja mindezt feldolgozni. Ilyen súlyos incidenst nem lehet elbagatellizálni, mondván, hogy a csintalan diákokat majd megrovóban részesíti az iskola. Mint kiderült, összesen hét szerb diák, hatodikosok és nyolcadikosok vettek részt a támadásban. Megdöbbentő a szülők hozzáállása, a hét támadó diák szülei közül mindössze egy keresett meg és sajnálatát fejezte ki a lányomat ért bántalmazás miatt, és mint mondta, hasonló helyzetben ő is úgy járt volna el, ahogyan én tettem. A többi szülő nem akarja érteni, mi itt a probléma. Két diák kidobás előtti megrovót kap. Az igazgatónő nem volt aznap az iskolában, másnap azzal hívott fel, hogy rosszak a gyerekek nem is tudnak mit kezdeni velük, és nem is nevezné incidensnek a dolgot. De hol voltak a tanárok? Hiszen még akkor is bántalmazták a lányomat, amikor már becsöngettek. Sőt, megfenyegették, hogy hazafelé is ellátják a baját, ha valakinek panaszkodik. Az iskola tudtommal nem jelentette az ügyet a rendőrségnek, amely kezdeményezésemre vizsgálatot folytat, a hét végére várható a vizsgálat befejezése. A lányom és én úgy gondoljuk, hogy nem nemzeti alapon történt a támadás, viszont minden szempontból ki kell vizsgálni az ügyet – mondta az elkeseredett anyuka.

Az esettel kapcsolatban vizsgálódott a községi tanfelügyelő, 

Jasztrebinác János is, aki elmondta, a tanfelügyelő lehetőségei igen behatároltak.

– Az eset 17-én történt, amint értesültem róla, felhívtam az igazgatónőt, hogy rendkívüli tanfelügyeletre az iskolába látogatok. Az iskolában az igazgatónő nem tudott választ adni sem arra a kérdésre, mikor történt az eset, sem arra, hogy kik voltak az ügyeletesek. Az ügyeletes tanároktól jelentést sem kért, holott a saját iskolájában egyedül az igazgató jogosult vizsgálódni. Nem tett semmit a hatáskörébe tartozó intézkedések közül. Kénytelen voltam félbeszakítani a rendkívüli tanfelügyeletet. A rákövetkező napon, május 19-én kaptam meg az ügyeletesek nyilatkozatát, amelynek értelmében az incidens a becsengetés és a tanároknak szóló csengetés között zajlott le. Három tanterem van az épületnek abban a sarkában. Hogyan lehetséges az, hogy a három osztályba a három tanár közül egyik sem ért be időben? Az előttünk álló hét végén ismét ellátogatok az általános iskolába, és amennyiben az intézmény vezetősége továbbra is csak a sötétben tapogatózik, és nem indítják meg a mulasztást elkövető dolgozók ellen a törvényes eljárást, akkor személyesen fogom megindítani az eljárást az intézmény ellen. A probléma gyökerei nagyon mélyre nyúlnak, ha csak egy év távlatából nézzük a dolgokat, akkor is látszik, az iskolát már a második megbízott igazgatója vezeti. Ahol a politikai játékok az úr, ott a tanfelügyelő csak papírtigris – mondta a csókai általános iskolában uralkodó állapotokat összegezve Jasztrebinác János.

Gergely József -Tiszavidék- Magyar Szó

Időben szóltam a bajok mélységéről, felhívtam a közvélemény figyelmét, mindhiába, a bennfentesek füle botjukat sem mozgatták meg! Egy teljes hónapig levelezgettem a Magyar Szó csúcsával, hogy írásomat közölje le, a mái napig nem tette meg csak utalt a cikkében a "terjedelmes" levelemre!    Az eset nem történt volna meg, ha mindenki a dolgát végezi. Csóka szellemi fertővé és erkölcstelen góccá vált és már a gyermekeinket is mételyezik a fúriák! Mi lesz a következő lépés a szerencsétlen áldozatul esett kislányból bűnbakot fognak csinálni? Minden előjel arra mutat, hogy igen is nemzeti alapon történt brutális leszámolásról van szó, így nevelik a gyermekeiket a módos csókai államajkú szülők, sajnos nem véletlen, amit lát a gyermek a családban, olyan képet visz magával az iskolába! Mit lát a gyermek? A módos szüleinek csicskásai a csókai magyarok, akik egy pet-flakon sörért kulturált szeméthordást vállalnak és amit lehet megtenni a Jupiternek azt megteheti Jupiter gyermeke is! Az "érdekvédő", csak saját anyagi helyzetével foglalkozó kis-csókai magyar politikum struccként a homokba dugja a fejét a koalíciós szerződés értelmében. 2004-ben az általam vezetett önkormányzat bukása egy aktatáskába és egy mobiltelefonba került, nagy érték ugye? Ma a gyermekeinket mennyiért adtátok el? Egy pet-flakon sörért? SZÉGYEN ÉS GYALÁZAT!

A demokráciában az igazgató önként lemondott volna a pozíciójáról, de mi nem demokráciában élünk hanem pártokráciában és a húsos fazék védelme felülírja a gyermekeink és jövőnk érdekét is, így majd a nagy demokrácia szólamú pártocska kis-magyar koalíciós partnerével kitalál valamit a káder védelem érdekében, de ne feledjétek ti demokraták..., hogy példát statuáltatok a temerini fiúkon, ideje, hogy saját magatokon is példát statuáljatok, bizonyítva, hogy Szerbiában él a jogállam intézménye!

Mélységesen elítélem a történteket, a kislánnyal és családjával együtt-érzek. Imádkozom, hogy a bűnösök elnyerjék méltó büntetésüket!

Margit Zoltán

Margit Zoltán írta a Facebook-on kerkedett konstruktív vita alapján:

A rendszerrel van elsőként gond, mert ugyebár úgy kezdődött, hogy a gyermekkel tudatosították a jogait, ami nem baj, mert alapvető emberi jogok szférájába tartozik. A tanárok is értesültek kötelességeikről. Az utolsó iskolaszék ülésen közvetlen az incidens után egy nappal, kiderült, hogy létezik "etikai" kódex mely a tanár, diák öltözködéséről szól viszont tartalmát nem ismerik (miniszoknya, rohaalól kívirítófehérnemű...) Kérdésemre, hogy van e szabályzat amely a gyermekek biztonságát szavatolja az igazgatói válasz NEM volt, mert állítólag a törvény nem követeli. Amennyiben katasztrófa történne, amint látom katasztrófális lenne a kimenetele. Továb mentem, kérdeztem ki volt az ügyeletes tanár a válasz NEM TUDOM volt! Itt csak a fötelyő kell és semmi más! Milyen igazgató az aki nem tudja hol vannak az alkalmazottai? A sértett gyermek édesanyjának igaza van, amikor azt mondja, hogy a gyermeket átadta az iskolának és úgyanúgy kell visszakapnia! Az iskola nem menhely és nem idomárok felügyelik a menhely lakóit! Jogász emberrel kozultálva megtudtam, hogy az iskola hatalmas kártéritést fog fizetni a történtek alapján. A BTK alapján a 14 év alatti kiskorúak mentesítve lesznek a törvény szigorától, megússzák egy ejnye-bejnyével! Ebben az esetben is alapgond merül fel, az iskola alkalmazottai elhagyták a munkahelyüket, amely súlyos fegyelmi vétség és ezt nem lehet félremagyarázni, hogy a tanár ilyen meg a diák meg olyan!!! Az oktatási rendszer csődjét a munkanélküliek milliós tábora bízonyítja, nem kapnak versenyképes tudást a munkaerő piacon! Minden mérhető ez esetben is, de félremagyarázások tömkellegébe ütközünk. A tánár "produktuma" a versenyképes tudással rendelkező diák, nos ezt nem tudja az oktatási rendszer biztosítani! A nyugati típusú oktatási rendszert meg sem merem említeni, ahol is a diák a tudását csak az iskolában szerzi meg és a szülőnek nem kell görnyedni a nebulót tanítva délután és más munkáját végezve! Itt mi folyik? A tanár beosztja a szülő idejét, annak a szülőnek idejét akinek a képzetsége nem kötődik az oktatáshoz, ez szomorú! Itt nem tudja mit kell csinálnia a jobbkéznek és mit kell csinálnia a balnak, de egyet tudnak a biztos állami fizetést felvenni a hó végén ezt tudják, azt a kezet meg, amely a kenyeret az asztalra teszi jól lenézni, hogy sült paraszt! Mindenkinek joga van viszont a kötelesség alól szökik mindenki, mint az ördög a szentvíz elől!!!

Végezetül bevárjuk a rendőrségi hivatalos jelentést, amely útmutatót fog nyujtani az iskolaszéknek is. A választások előtt nemzetieskedő politikum meg így is - úgy is félrefogja magyarázni ill. tagadni fogja mi is történt valójában!

A tanár a rigolyás, vagy a gyerek kezelhetetlen?

Szeretném megköszönni a Magyar Szó főszerkesztőjének, hogy hosszas "vajúdás" után kettő oknyomozó újságíró által is lassan kezd fény derülni a viselt dolgainkról.

 
A nyilatkozatokat olvasva érdekes új információkhoz jutottunk, az egymásra való ujj mutogatás a megoldás az idő meg vészesen halad a gyermekek és tanárok meg őrlődnek az áldatlan és emberhez nem méltó helyzetben. A "rend" őrei "vizsgálódgatnak" tornaterem ügyben, tornacipő ügyben, irodalom tanár menesztés ügyben..., de "elvtársi" közbenjárásra szépen a fiók aljára kerül az ügy és ott el is fog évülni. A diák és szülő szóbeli jelentése is elegendő nem kell ítélő bíróságot összehívni az ügy tisztázására. Az iskola "hivatalnokainak" meg kötelességük eljárni a felmerült gondok enyhítésében és megoldásában. Személyesen átéltem, hogy többször anonim telefonos feljelentés után a rendőrség kihallgatott és vallatott, utána elnézést kértek, hogy a politikai rendőrség szólalt meg belőlük... Igen, mi magyarok másodrendű állampolgárok vagyunk Szerbiában ez tény és furcsa, hogy magyar ember felemeli szavát a gyermekét ért sérelmek tisztázása végett. Én úgy értesültem, hogy Szerbia az EU-ba szeretne bejutni, akkor milyen magatartás forma ez? A mi esetünkben nyilvános levélről van szó nem anonim feljelentésről e nyilvános levél által felvázolt ügyekben tessék az illetékeseknek eljárni, ugyebár az adófizető állampolgár szépen eltartja őket ezért, tegyék a dolgukat és ne azt próbálják megmagyarázni miért nem lehet és hogyan kellene!

A következő mondta érdekesen csengett le: "Margit Zoltán most példát akar statuálni, de ezzel inkább az iskolát járatja le." Én személyesen nem értem milyen példastatuálásra gondol a tisztelt nyilatkozó, hiszen évekig azt halljuk tőle, hogy kezei meg vannak kötve, nem én kötöttem meg! Nem értem, nem vagyok a hatalom embere és földönkívüli erőket sem képviselek, hogyan statuálnák példát? Mi módon? Tisztelt nyilatkozó sem a fülemet sem a szememet és a számat sem fogom leragasztani, még az Ön kedvéért sem! A tanár is közhivatalnok és a közösből kapja bérét, így a közösségnek el kell számolnia a tevékenységének eredményességéről és sikertelenségéről -továbbá, mint nyilvános személynek a munkája is nyilvános és számon-kérhető, szokni kell! A nyilatkozatban nagyon összekeveredtek a gondolatok...Ugyan már! Az iskola jó-hírét már réges - régen lejáratták, nekem nem kell hozzá tennem, sem elvennem, csak mint szülőt aggaszt, hogy milyen miliőben nevelkednek gyermekeim. Én azt szeretném, hogy ez az iskola eredményes legyen, ezért írtam le gondolataimat, búnkat és bajunkat. Én tudom, hogy nehéz az évtizedes szolgalelkűség után, de hozzá kell szokni, hogy Szerbia demokratikus állam ahol szólás szabadság van! (Nyílt levél: Politikai hűbérrendszer* áldozatai a csókai általános iskola tanulói! 

http://margitzoltan.blogspot.com/2011/04/politikai-huberrendszer-aldozatai.html )

A Magyar Szó-ban megjelent cikk teljes terjedelmében:

*A tanár a rigolyás, vagy a gyerek kezelhetetlen?

A csókai általános iskola hetedikesei és néhány szülő segítséget kért a tornatanárnő „megfékezésére”

A csókai általános iskolában tanár, s diák megszenvedi egymást (fotó: Gergely József)

Lapunkhoz a közelmúltban terjedelmes levél érkezett a csókai Margit Zoltántól, a Jovan Popovi ć Általános Iskola iskolaszékének egyik tagjától, akit szülőként (hetedikes gyereke jár az iskolába) is érzékenyen érintett egyes tanárok pedagógushoz „nem méltó” viselkedése. Több tanár viselt dolgait vette górcső alá, és szerinte az iskolában uralkodó, az oktatást hátráltató helyzet kialakulásáért a helyi önkormányzat politikusai is felelősek. Az olvasói levélben említett 7.b osztályfőnöke, Mraznica Márta lapunknak elmondta, hogy ő már Bata Józsefet, az iskola korábbi, és Bagdal Julianát, a jelenlegi igazgatót is értesítette a szülők és a gyerekek panaszairól, de ő osztályfőnökként ennél többet nem tehet.

– Iskolánkban valóban van néhány tanár, aki talán nem úgy viselkedik, ahogy elvárhatnánk, de megvan a módja annak, hogyan és kinek kell ezt elrendezni. Az igazgató dolga lépéseket tenni, nem pedig az osztályfőnöké. Az igazgató tud a torna- és a fizika-kémiatanárt ért panaszokról, de úgy tűnik, szeretne róla tudomást nem venni. Az egész iskola arról beszélt, hogy Margit Zoltán milyen fórumokhoz fordult a levelével, meg kit jelentett fel, tehát az igazgató értesült a 7.b problémájáról. Egyébként ez nemcsak az én osztályom problémája, hanem rajtuk kívül még tizenegy osztályé. A gyerekek a korábbi igazgatónál személyesen is jártak, de a mostani igazgató mintha nem akarna olyan ügyekkel foglalkozni, amelyek nem az ő igazgatása idején történtek.

Margit Zoltán szerint én nem állok ki az osztályomért, pedig ez nem így van, én csak azt mondtam, hogy bíróságon nem tanúskodom a tornatanár ellen, hiszen nem voltam ott az óráján, és nem láttam, például azt, hogy hozzájuk vágta-e a cipőt, vagy sem. Nekem osztályfőnökként nincs jogom más tanárok óráját ellenőrizni, az óralátogatás az igazgató és a tanfelügyelő dolga. Elmondtam a szülőknek, hogy írhatnak petíciót, följelenthetik a tanárt, bíróságra mehetnek, ugyanis ez a dolog hivatalos útja, de én mint osztályfőnök nem tudok hivatalosan lépni.

A nyugdíj előtt álló tornatanárnőre egyébként már húsz éve vannak panaszok, ez eddig is így ment, és nem a sajtón keresztül kellene megoldani. Margit Zoltán most példát akar statuálni, de ezzel inkább az iskolát járatja le.
A fizika-kémia szakos tanár néhány éve dolgozik nálunk. Mivel fiatal, a gyerekek is egy kicsit szemtelenebbek vele, és lehet, hogy ő is barátibb viszonyt szeretett volna velük kialakítani. Ha a gyerekek erről otthon netán egy kicsit kicifrázva meséltek, akkor a fizikatanár is támadható. Megtörténhet, hogy felbosszantották, és esetleg durvábban szólt vissza, de a gyerekek inkább a tornatanárra voltak mérgesek, nem annyira a fizikatanárra – fejtegette az osztályfőnök.
Bagdal Juliana igazgató azt nyilatkozta a Magyar Szónak, hogy nála hivatalosan senki sem tett panaszt, se a torna-, se a fizika-kémia szakos tanárra:
– A kollégáktól hallottam az ügyről, de csak a Facebookon olvastam Margit Zoltán levelét. Március 3-a óta vagyok igazgató, de nekem hivatalosan sem a gyerekek, sem az osztályfőnök nem tettek panaszt. Igazgatóként bejárok a tanárok óráira, de én eddig semmi rendelleneset nem tapasztaltam. Igaz, nem lehetek ott minden órán, de amelyiket láttam, ott minden rendben ment. Mivel nem volt hivatalos panasz, nem tudok ebben az ügyben mást mondani – mondta röviden az iskola igazgatója.
Az előzményekkel kapcsolatban több szülőt is megpróbáltunk elérni, de vagy külföldön tartózkodtak, vagy nem értek rá és volt, aki határozottan elzárkózott a nyílt véleménynyilvánítástól, mondván, hogy a dolgot nem kellett volna annyira felfújni, mert hiszen a diákokat sem kell félteni, hajlamosak a csínytevésre, a tanárok provokálására. És a tanár is ember, akinek szintén lehetnek rossz napjai, olykor elveszíti a türelmét. Diák és tanár egyaránt lehetne megértőbb.
A hetedikeseket ért sérelmek előzményeiről legtöbbet Bata Józseftornatanártól tudtunk meg, aki tavaly októbertől idén márciusig töltötte be a csókai általános iskola megbízott igazgatói posztját:

Bata József

– A második félév elején jártunk, amikor a 7. b osztályból öt lány panaszt tett nálam a tornatanárnő viselkedésére. Megsokallták a tanárnő szeszélyeit, aki sajnos nem eléggé következetes az óravezetésben, egyik alkalommal kéri a tornafelszerelést, a másik alkalommal nem. Amit egyszer megenged a diákoknak, ugyanazért legközelebb leordítja őket. Én is tornatanár vagyok, nem lehet, hogy egyszer engedem, hogy ne tornázzanak az órán, majd következő alkalommal ugyanazért lekiabálom és kizavarom a diákomat. Nem lehet egy tanár ennyire következetlen és nem is késhet el az órájáról.
A lányok bejöttek hozzám az igazgatói irodába, hogy ők ezt már nem bírják elviselni, ahogy a tanárnő velük viselkedik. Előadták sérelmeiket, de előtte behívtam az iskola pszichológusát és jogászát is, hogy együtt hallgassuk meg a tanulók panaszait és találjunk valamilyen megoldást. A jogász szerint az igazgató csak akkor reagálhat a diákok panaszára, ha legalább egy szülő írásban kéri a történtek kivizsgálását. A gyerekeknek mondtam is, hogy írják le, fogalmazzák meg a problémákat, a szülők írják alá, és akkor kezdhetünk valamit a panaszaikkal.
A szülőktől azonban nem érkezett írásos beadvány. Ilyen körülmények között nem kezdeményeztem semmilyen eljárást, fegyelmit vagy egyéb intézkedést. Már csak azért sem, mert a vitatott tornatanárnő az én ellenjelöltem volt az igazgatói pozícióra. Ha én akkor vizsgálatot kezdeményezek, azon nyomban megvádolnak, hogy le akarok számolni a konkurenciával.
Különben is, az illető kolléganővel volt már egy korábbi afférom, amikor már a rendőrséghez kellett fordulnom. Iskolánk diákjai tavaly a toleranciavetélkedőn nyertek 50.000 dinárt, de a pénz eltűnt. A pénzből többek között tornacipőt vásároltak a tanárnőnek, amit megbízott igazgatóként már nem tolerálhattam. A szerződésben meg volt szabva, hogy a pénzt az iskola sportfelszerelésre, a tornateremre költheti. Amikor kérdőre vontam a kolléganőt, hogy mire ment el a nyert összeg, azt mondta, hogy ő már mindent elrendezett, majd Belgrádból jön az előszámla. A végén még engem fenyegettek, hogy mit gondolok én, már minden el van rendezve. Kénytelen voltam elmenni a rendőrségre és tisztázni a dolgokat.
A lányok panasza mellett az egyik feketetói szülő is felhívott. A gyereke kezéről alighogy levették a gipszkötést, a tanárnő rá akarta hajtani, hogy csinálja meg a kézenállást. Amikor a diák a sérült kezére hivatkozott, a tanárnő nem hitt neki, megfogta a kezét, elkezdte nyomkodni, hajlítgatni. A gyerek sírva ment haza. Azt javasoltam a felháborodott szülőnek, hogy ne csináljunk ügyet a dologból, mert amúgy is elég bajunk volt a pénzhistória miatt.
A munkához való viszonyulása egyéb téren is több kivetni valót hagy maga után. Amikor már minden tanár átadta az évi tervet és programot, a tornatanárnő nem adott semmit. A tantestület előtt felszólítottam, hogy záros határidőn belül adja át a munkatervét, de nem adott át semmit.
A fél éves megbízatásom lejárta előtt volt még egy ügyem a kolléganővel. Három diák azzal állított be az irodámba, hogy ők ellógtak a tornaóráról, mert a tanárnő ordítozik velük. Jó, mondtam, majd beszélek a kolleganővel és elrendezzük. Amit csak lehetett, igazgatóként én toleráltam, úgy látszik, a szülők egy részénél mára betelt a pohár. Jó lenne, ha mindegyik érintett fél, a szülők, az iskola vezetése, az iskolaszék és a tanárnő leülnének és együtt megbeszélnék a problémákat – mondta Bata József.*

 
http://magyarszo.com/fex.page:2011-05-15_A_tanar_a_rigolyas_vagy_a_gyerek_kezelhetetlen.xhtml

Politikai hűbérrendszer* áldozatai a csókai általános iskola tanulói!

Nyílt levél az MNT elnökéhez, tartományi oktatási titkárhoz és az emberjogi bizottságoknak és szervezeteknek címezve

A csókai "Jovan Popovic" Általános iskola körül évek óta méltó csendbe burkolódzva zajlanak a történések. A tanárok hallgatnak, a diákok szülei birkatürelemmel viselik gyermekeiket is érintő kellemetlenségeket. A politika pálcát tört tanár és diák felett, mert ugyebár a politikában alkuk, érdekek és szerződések a mércék. Az újkori demokráciákban a  demokratikus választás joga a polgár egyetlen joga, már ha az övé, mely csak egy vasárnapig tart négyévenként reggel héttől este hétig, viszont az eredmény az négy évig biztosítja a rabigát vagy a jólétet, tehetség, alkalmazkodó készség jegyében.
A kettő "legerősebb" párt káderei Csókán megegyeztek a következőkben: a Művelődési Oktatási Központ és a Kommunális vállalat a VMSZ hűbéreseit szolgálja egy mandátumon keresztül, summa summarum: kultúra és szemét hordás végletei kellenek a községi magyar politikusainknak.Szép jövő vár a csókai magyarra, kulturált szemétkihordás! A Demokrata Párt hűbéresei meg viszik a választási nyeremény többségét így az oktatást többek között. A kirakatban jót veszekszenek a pénzosztásnál megegyeznek és nem avatkoznak bele a másik párt hűbérrendszerébe, csak a vállukat vonogatják, kiejtik: "ez van, ezt köll szörötni" -ez az alapja a csókai hűbérrendszerű politizálásnak. Nem bántalak nem bántasz. Amennyiben nincs ügy, nincs eljárás, amennyiben hallgat mindenki nincs esemény. Figyelmeztetőül kiállt a költő: "Ne hagyjátok a templomot,A templomot s az iskolát!" Nekünk kulturált szemétkihordás dukál és köll!
A csend mögött nagy bajok bújnak meg, az a közösség, amely fél az hallgat, nemcsak azért mert hallgatni arany, hanem a tönkretett csókai gazdaság által nincs munkalehetőség és tanárjaink féltik a munkahelyüket és eltűrik, diplomás emberek révén a politikai nyomást és a politikai kiskirályok értelmetlen improvizatív játékait. Fejet hajtanak a politikai hűbérrendszernek és ezt várják el az általuk "idomított" diáktól is, öncenzúra, önös érdek, önimádat képlet alapján csakis a meghunyászkodás a jó, minden más gonosz és alávaló!
A diák érdekei meg a szülő érdeke maradt, mivel a társadalom pajzsként használja föl a jövő zálogát a jelen pénzszerzési lehetőségeinek kiaknázására, mert ugyebár mindenki a gyermek érdekeit tartja szemelőt és mindent meg is tesz a gyermekért paroláktól zajos a csókai általános iskola is.
Évek óta szemtanúi vagyunk az igazgatóválasztási bohózatnak, amely bizonytalanná teszi az intézmény irányítását viszont a cél szentesíti az eszközt, miért kell a bizonytalanság, hogy a politika irányítsa az iskolát és ne a szakma, aki rosszul néz az egyesek feleségére, férjére és gyermekére az röpülő üzemmódban találja magát, ravasz elmélet a róka is ezt teszi a tyúkokkal, amennyiben kelekótya a gazda. A Magyar Nemzeti Tanács 2010-ben kettő igazgató jelöltet is támogatott "teljes mértékben" egyik sem lett megválasztva a VMSZ-eszes tartományi titkár meg egy harmadikat nevezett ki az intézmény élére, egyértelműen a demokrácia partitúrájával rendelkezőt, holott tudta, hogy a szülői tanács, a tanári kar és az MNT támogatta a kettes számú jelöltet, ennek ellenére felülírta a demokrácia szabályait. Elemzés: az MNT elnökének tekintélye zéró (tolerancia) a VMSZ-eszen belül, még a kiscsókai libajárás is felül írja! Mondhatnánk úgy is, hogy nem konzultálnak az urak egymással, de mondjuk úgy is, hogy a VMSZ-eszet nem érdekli a független MNT elnök szakmai ill, ahogyan ő szokta mondani vót: szakpolitizálása, egyértelmű nem tudja a jobb kéz mit csinál a bal, ill. de nagyon is tudja, káoszt és azon belül a zavarosban való halászatot!
Az iskolaszék elnöke a nagykikindiai bíróság bírája a bírákról szóló törvény és a közhivatalokról szóló törvénnyel összhangban összeférhetetlen szolgálatot teljesít, bár ő másképpen látja a történetet. Az utolsó előtti ülésen, amikor is kieszközölni szerettük volna, hogy ismételjük meg a voksolást az MNT által támogatott jelöltre, kis-idő múlva felpukkadt és berekesztve az ülést elfutott. Te jó ég mi lesz, akkor ha valami oknál fogva szembekerülünk vele az igazunkat bizonyítva? Netalán az iskola ügyében kelljen neki dönteni, hogyan fog? Rá sem merek gondolni, hogy konzultál majd a demokrácia valamelyik pártjával, és a gyermekek érdeke? Az önös érdek felülír mindent!
A diák ügyedül maradt, mint Ábel a rengetegben. Mit tesz az ember, ha egyedül marad? Először megszeppen, majd keresi a megoldások lehetőségeit, ugyebár! A 7b magyar osztály is így tett. mert betelt a pohár, hogy ők mindig a legek, de a rosszabb oldalról. Parányi felnőtté váló elmécskékben összegyülemlett a sok megaláztatás és lejárató hadjárat, amit kisebbségként el kell viselniük a szolgalelkűvé válásig. Ők még nem tudják, miért viselkednek így velük, de érzik már a szolgálat terhét, mert ugyebár az idomítás mély árkokat váj a lelkekben, tudjuk a medve sem jókedvében táncol, ha csörgetik a láncot! A magyar gyermeknek is rezegnie kell, ha csörgetik a láncot! Maguk maradtak, mert osztályfőnökük nem áll ki mellettük, az az osztályfőnök akinek a "védelmező kart" kellene, hogy föléjük nyújtsa, ehelyett a gyermekek a legek: a legrosszabbak és ő a fő szónoka e badarságoknak. Hol van a gondolkodó emberi hozzáállás, hol van a pedagógiai szeretet? Féltjük a fotelünket, mert a hűbéruraink a kulturált szemétkihordást választották nekünk! Itt a szégyen szó nem létező fogalommá vált, a törvény szava kit érdekel, megyünk az EU-ba!
A tisztánlátás véget elbeszélgettem gyermekeimmel és szüleikkel, mert kötelességem a szülői tanácsban és az iskolaszékben az ő érdekeiket képviselni, miért is indultak az igazgatóhoz kollektíven panaszra vállalva az azt követő érdekükben történő lehetséges megtorlásokat.
A tornatanárral kezdték az őket ért sérelmek ecsetelését, mert ugyebár a panasz zöme e szakkádert érte a demokratikusan leköszöntött igazgatónál. Elmondták, az órákon, már ha kedve szottyan, azt megtartani, mert lejárt a műszakja, avagy a tornaterem nem áll rendelkezésre -címek alapján. Kiabál velük, a tornacipőjét vágta hozzá diáktársukhoz nyomatékosan, csak a tekintély biztosítása végett, tudja meg mindenki ki az úr a háznál a hűbéresek házánál! A következő lépésénél, mély levegőt vettem, mert az univerzum borult fel bennem, a lányok bugyijába, akart nézni, hogy hazudnak e a havi vérzést illetőleg, egyértelműen megtagadták, mínusz és egyes lett a jutalmuk! Az osztályfőnök tudva e panaszokat bölcsen hallgat, mert ugyebár a gyermekei túloznak a szülő meg értse meg, hogy a gyermekben is van baj és nem az iskola fogja megnevelni, mert az a szülő dolga, ugyebár! Folytatódik történetük a fizika-kémia tanárral, aki a fizika példáját osztálytársuk megalázásával adja fel, a kémiai reakciót a szülők közösülésével példázza. A nyelvtanárok nem beszélik az előadandó nyelvet, viszont fusiban órák után az Európai Unió pénzneméért korrepetálnak! A karhatalom meg hallgat, bár tud mindenről, a parancs az parancs!
A 7 b. el fogja szenvedni, a merészségéért is kiállásáért a demokrácia büntetését, már meg lettek bélyegezve, a jövőjük bizonytalanná vált, mert a tanulmányi eredményükön rontanak a "rebellis" viselkedésforma végett nem a magaviseletükön (!?) A magaviseleti rontást vastagon kell bizonyítani a tanulmányi átlag leverését nem! A bűnük, hogy nem szolgalelkűek, nem lehetett őket megtörni és betörni, mert gerinces gondolkodó emberpalánták ők, nem holmi giz-gazok, akik meghajolnak minden szélnek! A bűnük, hogy magyarnak születtek? A bűnük, hogy nem fogadják el a politikai hűbérrendszert? A bűnük, hogy gondolkodó lények? A bűnük, hogy szüleik és tanáraik gyávaságán túl is merészen kiállnak jogaik védelmében a jogaikat sértőkkel szemben?

A megoldás, hogy a politika kivonul az iskolából és békén hagyja úgy a tanárt, mint a diákot! A megoldás, hogy demokratikus rendszert építenek, nem politikai hűbérrendszert! A megoldás, hogy nem kulturált szemétkihordás jár a rendszerbélileg lebutított csókai magyarnak. A megoldás, hogy megvédjük a templomot és az iskolát! A megoldás, hogy az MNT kiemelt védelme alá helyezi a csókai általános iskolát! A megoldás, hogy ha kell testünkkel védjük meg a csókai magyar diákot!

E történet Európában zajlik a XXI. században az előcsatlakozásért kuncsorgó Szerbiában...

Margit Zoltán

*A hűbérrendszer és a hűbéri lánc

A feudalizmus kialakulásával a vagyont a földbirtok, a feudum képezte. A főnemesek, kisnemesek a királytól szolgálataikért, hűségükért földet kaptak. Később ez lett az alapja a katonáskodás biztosításának is.

A király pénz hiányában képtelen zsoldoshadsereget fenntartani, így katonai szolgálat fejében birtokokat adományoz nagyhűbéreseinek, akik tovább folytatják a birtokadományozást az egy páncélos vitéz felszerelését biztosító birtoknagyságig.

Hűbéres nemes ember lehetett, aki a földbirtok fejében hűbéruránál katonai szolgálatot teljesített s kötelezettségei betartására esküt kellett tennie. Ez ünnepélyes keretek között történt.

A legfőbb hűbérúr a király, vazallusai hűbéresek és hűbérurak is lettek egyben.

A hűbérbirtok csak életfogytiglan szólt, nem volt örökölhető.