Margit Zoltán: levél

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: levél. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: levél. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. április 15., péntek

Politikai hűbérrendszer* áldozatai a csókai általános iskola tanulói!

Nyílt levél az MNT elnökéhez, tartományi oktatási titkárhoz és az emberjogi bizottságoknak és szervezeteknek címezve
A csókai "Jovan Popovic" Általános iskola körül évek óta méltó csendbe burkolódzva zajlanak a történések. A tanárok hallgatnak, a diákok szülei birkatürelemmel viselik gyermekeiket is érintő kellemetlenségeket. A politika pálcát tört tanár és diák felett, mert ugyebár a politikában alkuk, érdekek és szerződések a mércék. Az újkori demokráciákban a  demokratikus választás joga a polgár egyetlen joga, már ha az övé, mely csak egy vasárnapig tart négyévenként reggel héttől este hétig, viszont az eredmény az négy évig biztosítja a rabigát vagy a jólétet, tehetség, alkalmazkodó készség jegyében.
A kettő "legerősebb" párt káderei Csókán megegyeztek a következőkben: a Művelődési Oktatási Központ és a Kommunális vállalat a VMSZ hűbéreseit szolgálja egy mandátumon keresztül, summa summarum: kultúra és szemét hordás végletei kellenek a községi magyar politikusainknak.Szép jövő vár a csókai magyarra, kulturált szemétkihordás! A Demokrata Párt hűbéresei meg viszik a választási nyeremény többségét így az oktatást többek között. A kirakatban jót veszekszenek a pénzosztásnál megegyeznek és nem avatkoznak bele a másik párt hűbérrendszerébe, csak a vállukat vonogatják, kiejtik: "ez van, ezt köll szörötni" -ez az alapja a csókai hűbérrendszerű politizálásnak. Nem bántalak nem bántasz. Amennyiben nincs ügy, nincs eljárás, amennyiben hallgat mindenki nincs esemény. Figyelmeztetőül kiállt a költő: "Ne hagyjátok a templomot,A templomot s az iskolát!" Nekünk kulturált szemétkihordás dukál és köll!
A csend mögött nagy bajok bújnak meg, az a közösség, amely fél az hallgat, nemcsak azért mert hallgatni arany, hanem a tönkretett csókai gazdaság által nincs munkalehetőség és tanárjaink féltik a munkahelyüket és eltűrik, diplomás emberek révén a politikai nyomást és a politikai kiskirályok értelmetlen improvizatív játékait. Fejet hajtanak a politikai hűbérrendszernek és ezt várják el az általuk "idomított" diáktól is, öncenzúra, önös érdek, önimádat képlet alapján csakis a meghunyászkodás a jó, minden más gonosz és alávaló!
A diák érdekei meg a szülő érdeke maradt, mivel a társadalom pajzsként használja föl a jövő zálogát a jelen pénzszerzési lehetőségeinek kiaknázására, mert ugyebár mindenki a gyermek érdekeit tartja szemelőt és mindent meg is tesz a gyermekért paroláktól zajos a csókai általános iskola is.
Évek óta szemtanúi vagyunk az igazgatóválasztási bohózatnak, amely bizonytalanná teszi az intézmény irányítását viszont a cél szentesíti az eszközt, miért kell a bizonytalanság, hogy a politika irányítsa az iskolát és ne a szakma, aki rosszul néz az egyesek feleségére, férjére és gyermekére az röpülő üzemmódban találja magát, ravasz elmélet a róka is ezt teszi a tyúkokkal, amennyiben kelekótya a gazda. A Magyar Nemzeti Tanács 2010-ben kettő igazgató jelöltet is támogatott "teljes mértékben" egyik sem lett megválasztva a VMSZ-eszes tartományi titkár meg egy harmadikat nevezett ki az intézmény élére, egyértelműen a demokrácia partitúrájával rendelkezőt, holott tudta, hogy a szülői tanács, a tanári kar és az MNT támogatta a kettes számú jelöltet, ennek ellenére felülírta a demokrácia szabályait. Elemzés: az MNT elnökének tekintélye zéró (tolerancia) a VMSZ-eszen belül, még a kiscsókai libajárás is felül írja! Mondhatnánk úgy is, hogy nem konzultálnak az urak egymással, de mondjuk úgy is, hogy a VMSZ-eszet nem érdekli a független MNT elnök szakmai ill, ahogyan ő szokta mondani vót: szakpolitizálása, egyértelmű nem tudja a jobb kéz mit csinál a bal, ill. de nagyon is tudja, káoszt és azon belül a zavarosban való halászatot!
Az iskolaszék elnöke a nagykikindiai bíróság bírája a bírákról szóló törvény és a közhivatalokról szóló törvénnyel összhangban összeférhetetlen szolgálatot teljesít, bár ő másképpen látja a történetet. Az utolsó előtti ülésen, amikor is kieszközölni szerettük volna, hogy ismételjük meg a voksolást az MNT által támogatott jelöltre, kis-idő múlva felpukkadt és berekesztve az ülést elfutott. Te jó ég mi lesz, akkor ha valami oknál fogva szembekerülünk vele az igazunkat bizonyítva? Netalán az iskola ügyében kelljen neki dönteni, hogyan fog? Rá sem merek gondolni, hogy konzultál majd a demokrácia valamelyik pártjával, és a gyermekek érdeke? Az önös érdek felülír mindent!
A diák ügyedül maradt, mint Ábel a rengetegben. Mit tesz az ember, ha egyedül marad? Először megszeppen, majd keresi a megoldások lehetőségeit, ugyebár! A 7b magyar osztály is így tett. mert betelt a pohár, hogy ők mindig a legek, de a rosszabb oldalról. Parányi felnőtté váló elmécskékben összegyülemlett a sok megaláztatás és lejárató hadjárat, amit kisebbségként el kell viselniük a szolgalelkűvé válásig. Ők még nem tudják, miért viselkednek így velük, de érzik már a szolgálat terhét, mert ugyebár az idomítás mély árkokat váj a lelkekben, tudjuk a medve sem jókedvében táncol, ha csörgetik a láncot! A magyar gyermeknek is rezegnie kell, ha csörgetik a láncot! Maguk maradtak, mert osztályfőnökük nem áll ki mellettük, az az osztályfőnök akinek a "védelmező kart" kellene, hogy föléjük nyújtsa, ehelyett a gyermekek a legek: a legrosszabbak és ő a fő szónoka e badarságoknak. Hol van a gondolkodó emberi hozzáállás, hol van a pedagógiai szeretet? Féltjük a fotelünket, mert a hűbéruraink a kulturált szemétkihordást választották nekünk! Itt a szégyen szó nem létező fogalommá vált, a törvény szava kit érdekel, megyünk az EU-ba!
A tisztánlátás véget elbeszélgettem gyermekeimmel és szüleikkel, mert kötelességem a szülői tanácsban és az iskolaszékben az ő érdekeiket képviselni, miért is indultak az igazgatóhoz kollektíven panaszra vállalva az azt követő érdekükben történő lehetséges megtorlásokat.
A tornatanárral kezdték az őket ért sérelmek ecsetelését, mert ugyebár a panasz zöme e szakkádert érte a demokratikusan leköszöntött igazgatónál. Elmondták, az órákon, már ha kedve szottyan, azt megtartani, mert lejárt a műszakja, avagy a tornaterem nem áll rendelkezésre -címek alapján. Kiabál velük, a tornacipőjét vágta hozzá diáktársukhoz nyomatékosan, csak a tekintély biztosítása végett, tudja meg mindenki ki az úr a háznál a hűbéresek házánál! A következő lépésénél, mély levegőt vettem, mert az univerzum borult fel bennem, a lányok bugyijába, akart nézni, hogy hazudnak e a havi vérzést illetőleg, egyértelműen megtagadták, mínusz és egyes lett a jutalmuk! Az osztályfőnök tudva e panaszokat bölcsen hallgat, mert ugyebár a gyermekei túloznak a szülő meg értse meg, hogy a gyermekben is van baj és nem az iskola fogja megnevelni, mert az a szülő dolga, ugyebár! Folytatódik történetük a fizika-kémia tanárral, aki a fizika példáját osztálytársuk megalázásával adja fel, a kémiai reakciót a szülők közösülésével példázza. A nyelvtanárok nem beszélik az előadandó nyelvet, viszont fusiban órák után az Európai Unió pénzneméért korrepetálnak! A karhatalom meg hallgat, bár tud mindenről, a parancs az parancs!
A 7 b. el fogja szenvedni, a merészségéért is kiállásáért a demokrácia büntetését, már meg lettek bélyegezve, a jövőjük bizonytalanná vált, mert a tanulmányi eredményükön rontanak a "rebellis" viselkedésforma végett nem a magaviseletükön (!?) A magaviseleti rontást vastagon kell bizonyítani a tanulmányi átlag leverését nem! A bűnük, hogy nem szolgalelkűek, nem lehetett őket megtörni és betörni, mert gerinces gondolkodó emberpalánták ők, nem holmi giz-gazok, akik meghajolnak minden szélnek! A bűnük, hogy magyarnak születtek? A bűnük, hogy nem fogadják el a politikai hűbérrendszert? A bűnük, hogy gondolkodó lények? A bűnük, hogy szüleik és tanáraik gyávaságán túl is merészen kiállnak jogaik védelmében a jogaikat sértőkkel szemben?

A megoldás, hogy a politika kivonul az iskolából és békén hagyja úgy a tanárt, mint a diákot! A megoldás, hogy demokratikus rendszert építenek, nem politikai hűbérrendszert! A megoldás, hogy nem kulturált szemétkihordás jár a rendszerbélileg lebutított csókai magyarnak. A megoldás, hogy megvédjük a templomot és az iskolát! A megoldás, hogy az MNT kiemelt védelme alá helyezi a csókai általános iskolát! A megoldás, hogy ha kell testünkkel védjük meg a csókai magyar diákot!

E történet Európában zajlik a XXI. században az előcsatlakozásért kuncsorgó Szerbiában...

Margit Zoltán

*A hűbérrendszer és a hűbéri lánc

A feudalizmus kialakulásával a vagyont a földbirtok, a feudum képezte. A főnemesek, kisnemesek a királytól szolgálataikért, hűségükért földet kaptak. Később ez lett az alapja a katonáskodás biztosításának is.
A király pénz hiányában képtelen zsoldoshadsereget fenntartani, így katonai szolgálat fejében birtokokat adományoz nagyhűbéreseinek, akik tovább folytatják a birtokadományozást az egy páncélos vitéz felszerelését biztosító birtoknagyságig.

Hűbéres nemes ember lehetett, aki a földbirtok fejében hűbéruránál katonai szolgálatot teljesített s kötelezettségei betartására esküt kellett tennie. Ez ünnepélyes keretek között történt.

A legfőbb hűbérúr a király, vazallusai hűbéresek és hűbérurak is lettek egyben.

A hűbérbirtok csak életfogytiglan szólt, nem volt örökölhető.

2010. december 24., péntek

Krisztusban testvérek! Áldott karácsonyt!

A facebookon a következő "kör" levelet kaptam:
Kedves Szeretteim!
Amint jól tudjátok, közeledik a születésnapom. Megtiszteltetés számomra, hogy minden évben ünnepséget rendeztek, és úgy tűnik, ez idén is így lesz. Nagyon sok ember vásárol sokat, rengeteg a külön erre az alkalomra szóló rádió- és TV-műsor, hirdetések, reklámok, és a világ minden pontján arról beszélnek, hogy születésnapom egyre közeledik. Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalább egyszer egy évben sok ember gondol rám. Amint tudjátok, születésnapomra való emlékezés sok évvel ezelőtt kezdődött.
Az első időkben még úgy tűnt, hogy az emberek értették, és hálásak voltak mindazért, amit értük tettem, de manapság egyre inkább úgy látszik, hogy alig akad, aki tudja az okát az ünneplésnek. Mindenhol összejönnek az emberek, családok, barátok, és nagyon kellemesen érzik magukat, de valójában nem tudják, nem értik, és nem is keresik a valódi jelentőségét az ünnepnek.
Emlékszem, az elmúlt évben is hatalmas lakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztal roskadásig tele volt ízletes ételekkel, gyümölcsökkel, édességekkel. Tökéletesen díszített helyiségekben sok-sok gyönyörűen becsomagolt ajándék várta gazdáját. S tudjátok, mi történt? Meg sem hívtak! Pedig én voltam az ünnepség díszvendége - mégsem küldtek meghívót. Miattam volt az egész összejövetel, a sok dísz, és minden egyéb, és amikor maga az ünneplés elkezdődött, én kívül maradtam, bezárták előttem az ajtót. Pedig be akartam menni, velük lenni, együtt ünnepelni...
Habár az igazság az, hogy mindez nem lepett meg, hiszen az elmúlt néhány évben sokan bezárták előttem az ajtót. Mivel pedig nem hívtak meg, hát úgy döntöttem, hogy titokban megyek be, minden zaj nélkül, és csendesen megállok az egyik sarokban. Mindenki nagyon jól érezte magát, ittak, ettek, beszélgettek, vicceltek, nevettek, és hatalmas jókedvük volt. Egyszer csak belépett a szobába egy nagydarab, kövér, piros ruhás, fehér szakállas ember azt kiabálva: HO-HO-HO. Leült egy díványra, a gyerekek pedig rohangáltak hozzá: Télapó, Télapó! - mintha ez az egész ünnepség róla szólt volna. Aztán az emberek körülállták a karácsonyfát, és átölelték egymást. Én is kitártam a karomat, de engem nem ölelt át senki. Aztán nagy várakozással elkezdték osztogatni, és csomagolni az ajándékokat. Végül minden elkelt, és néztem, vajon nekem van-e valami - de nem, én nem kaptam semmit.
Te hogyan éreznéd magad, ha a születésnapodon mindenki kapna ajándékot, csak éppen te nem? Megértettem, hogy nemkívánatos személy vagyok saját születésnapom emlékünnepén, és csöndesen elhagytam a helyiséget. És - tudjátok - ez minden évben rosszabb és rosszabb. Az embereket csak az étel, ital, ajándékok, összejövetelek érdeklik és alig néhányan emlékeznek rám. Pedig én annyira szeretném, ha ezen a karácsonyon beengednének engem az életükbe!
Nagyon szeretném, ha felismernék a tényt, hogy több mint kétezer évvel ezelőtt azért jöttem el erre a világra, hogy megmentsem őket. Csak annyit szeretnék, hogy ezt teljes szívvel elhiggyék, és beengedjenek az életükbe.
Valamit szeretnék megosztani veletek, különösen arra való tekintettel, hogy jónéhányan tudjátok az ünnep igazi értelmét. Hamarosan rendezek én is egy saját ünnepséget: látványosat, hatalmasat, amilyet soha senki még elképzelni sem volt képes. Most még dolgozom rajta. Már küldöm a meghívókat - Te is kaptál már, személyesen. Remélem, észrevetted a sokféle invitálás között, s nem dobtad el?
Kérlek, feltétlenül jelezz vissza, részt akarsz-e venni az örömünnepemen, foglalhatok-e egy helyet a számodra? Beírhatom-e a nevedet aranybetűkkel a vendégkönyvembe? Az ünnepségemen ugyanis csak azok jelenhetnek meg, akiknek nevei ott szerepelnek. Sok vendéget várok. Akik elvesztették vagy eldobták a meghívókat, el sem jönnek – kár értük! Akik nem válaszolnak a meghívásra, azok hiába jönnek, nem lesz helyük, kívül maradnak. Nagyon lesújt minden ilyen elmaradás...
Kérlek, készülj és válaszolj, mert így, amikor mindent előkészítettem, te is részese lehetsz az én csodálatos ünnepségemnek. A találkozás reményében szeretettel üdvözöllek:


Jézus Krisztus



Az írás tartalmaz gondolat indító részleteket, de összességében érthetetlen számomra, hogy miért kell Jézus nevével és történetével kérkedni...


Áldott és békés karácsonyt kívánok!


Margit Zoltán

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin