Keresztút - Sík Sándor verse

I. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust 

"... Mikor Pilátus eltörte a pálcát,

Mi tartottuk a mosakodó tálcát,

Hogy mossa kezét meggyalázott székén:

Mi ordítottuk rekedtre a gégénk:

Feszítsd meg őt! ...

Emberek vagyunk; bűnösök vagyunk ...

Te, ki az ítélőn ítélkezel,

De bűne bánójával könnyezel,

Halld elfutó szavam:

Csak egyedül ne, csak a Bárány

Nyomán indulhassak oda,

Hol elejétől fogva vár rám

Keresztemmel a Golgota!

II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet 

Megroncsolt testtel, homloka tövisben,

Indul az útnak az elítélt Isten,

Vállán a kereszttel.

... én kezdettől rámszabott keresztem!

Elfogadom Uram, de hogy szeressem?

... Uram Jézus, Te adj erőt,

Vagy elbukom az első durva szónál.

De hiszen minden stációnál

Te jársz, Uram, szolgád előtt!

III. állomás: Jézus először esik el 

Terhe alatt a szörnyű fának,

Terhe alatt a tenger bűnnek, ...

Terhe alatt a világ elejétől

Világ végeztéig minden rossznak:

Az Úr leroskad. ...

Vérünk és húsunk, emberfia, testvér!

Verejtékünk hordod és vérhullásunk:

Az én bűneim ülnek a kereszten:

Esnek kell Uram, mivel én elestem. ...

Akard, hogy úgy akarjam,

És megöleljem én is a zuhanó keresztet

Mondván: Míg meg nem áldasz, nem eresztelek!

IV. állomás: Jézus édesanyjával találkozik 

Megy a Jézus a Kálváriára,

Fejében a töviskoronája.

Véres rózsák verték ki a testét,

Megy a Jézus, viszi a keresztjét.

Most először roskadt el alatta,

Vad pribékek keze fölrángatta.

Szeges szíjak a húsába tépnek,

Borzalommal kísérik a népek.

Szeges szíjak csontig elevenbe.

Jön az úton Szűzmária szembe.

A szeméből mennyek mosolyognak,

De szívében hét tőre pokolnak.

Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,

Krisztus Anyja, légy a mi Anyánk is!

V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak 

Cirenéből jött, messze földről, ...

Éppen hogy elfogyott a munka kezéről....

És most megragadják s borzadó vállára,

Melyen még az egész nap terhe ott reszket,

Rárakják a térdet csuklató keresztet. ...

Miféle menet ez? ...

Ki ez a férfiú? Simon odafordul.

Épen most rángatják újra fel a porból.

Feláll, - egy pillanat, csak egy, a szemébe,

Jézus Simonéba, Simon az övébe:

Veti neki vállát máris a nagy fának,

Megyen a Jézussal, föl a Golgotának.

VI. állomás: Veronika kendőt nyújt 

Ó Istenarc, kegyetlen

Kínzástól éktelen!

Ó Irgalom, egyetlen!

Ó Jóság, végtelen!

Méltó ki lenne Hozzád?

Egy gyenge nő: 

Letörli véres orcád

A keszkenő. ...

Ó lelkem, durva kendő,

Mocsoktól keserű:

Nézd, mennyi vár esendő

Arc, amit letörülj: ...

Vert arcok, s valamennyi 

A Krisztusé.

VII. állomás: Jézus másodszor esik el

Imhol másodszor roskadsz el alatta. ...

Ó, Uram, én éppen csak abban az egyben hasonlítok Hozzád:

Hogy el tudok esni, hogy újra csak el tudok esni, ...

... Másodszor elesett Krisztus, 

Akit ostorral ráncigál talpra a 

gyűlölet ökle, könyörgök Hozzád

Állíts föl engem! Másodszor is 

Állíts föl engem!

VIII. állomás: Jézus találkozik a síró asszonyokkal

Jeruzsálem leányai,

Mind, ti keserves Máriák,

Ne sirassátok az Ember Fit:

Timagatokon sírjatok,

S fiaitokat sirassátok el, ...

A boldogtalan bűnösökre öntsétek

Könnyeitek árját, rájuk ontsátok könnyel

Ölelkező szánalmatok,

Akik nem tudják, hogy mit cselekszenek.

IX. állomás: Jézus harmadszor esik el

Félig halálra váltan, már-már a Golgotán, ...

Harmadszor is leroskad a Keresztviselő.

Mi elesett apák, megesett fiai,

Honnan vegyünk erőt,

Hogy szólítani merjük a Keresztviselőt?

Nézz rám és nyújtsd kezed,

Hogy el ne bukjam én

Legalább ott, a végső, halálos Hegy tövén!"

X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól

Letépték anyja-szőtt mezét.

Leszaggatták varratlan köntösét,

S most itt áll, ország és világ előtt,

A zokogók és röhögők előtt,

Az Ember Fia, meztelen. ...

Hát én Uram? Mi lesz velem,

Ha eljön egyszer ama nap,

Mikor lábunkhoz omlanak

Az emberszőtte fátyolok, ...

S úgy csupaszon bámul reám

Az emberiség ...

S meglátják, hogy ki vagyok!

Ki is vagyok, én Istenem?

"Vetkezd le éned, s megtudod!

Ó meztelen Krisztus a hegytetőn,

Légy irgalmas vetkeztetőm!"

XI. állomás: Jézust a keresztre szegezik

Áll a kereszt az ég alatt, a föld felett.

Tajtékot ver lába körül a gyűlölet. 

... Ember Fia, egyedül vagy a puszta végtelenben!

Egyedül lenni: emberek között,

Egyedül lenni: az Isten előtt ...

Egyedül lenni, önmagamnak is csak undora, 

Hát ezt is megtapasztalod,

Ember Fia!

Akkor tudod meg, hogy mi a kereszt és ki az Úr, a nagy Kereszten, ha mellette függsz áldozatul.

Az áldozatban ott megoldatik minden titok:

Ott, akkor Isten, a nagy Hallgató,

Felelni fog.

Ott akkor: "Istenem, én Istenem!" kiálthatom.

XII. állomás: Jézus meghal a kereszten

Felkiáltottál: Beteljesedett. És lehajtottad fejedet.

Igen, Uram, közel a nap,

Talán az óra, tán a pillanat,

Amikor félrebillen a fejem,

Amikor én is beteljesedem.

És elkezdődik egy új csepp öröklét?

Bűn és erény, igazság, tévedés, ...

Kell valamennyi és minden kevés,

Csak a minden, a beteljesedés.

Lehajtott fejű Krisztus a kereszten: ...

Csak Tebenned a beteljesedés!

XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről

Drágalátos szent testét

A keresztről levették.

Szegény Jézus megpihen

Szűz Mária öliben.

Szűz Mária siratja:

... most itt vagy az ölemben,

Meggyalázva, összetörten. 

Már el nem vesz tőlem senki. 

Hát így kellett ennek lenni? ...

Legyen, amint meg van írva:

Elengedlek már a sírba. ...

Veled voltam a kereszten,

Hulló véreddel véreztem.

Végig, mindig veled voltam,

Veled vagyok most is, holtan. ...

Harmad hajnal mikor éled, 

Én is veled visszatérek.

Mert örömben, fájdalomban

Nem élek én csak fiamban,

Nincsen, ami elszakasszon:

Én vagyok a Boldogasszony.

XIV. állomás: Jézus testét sírba helyezik 

Állok a legutolsó stációnál,

Várom a beteljesedést.

És szembejön a Gyászmenet,

A Krisztus-temetés. ...

Mintha fölkelne az emberiség,

Temetni a Krisztust.

Ott van a menetben mind, aki él,

Jók és gonoszak, hitetlenek, hívők.

Mind ott vagyunk, ...S mindenfelől,

Ömlik az emberiség: temetni a Krisztust.

És minden nyelven a megváltott

... emberiségnek, egy láthatatlan pálca üzemére

Zuhog az egyetemes ének:

"Temessük el, temessük el!?"

Valahol 

A kristálytenger fölött, 

A Szék előtt

Feszült inakkal áll az Angyal.

Áll, vár és alig-alig győzi kivárni

A Harmadnap hajnallatát, ...

És lendül a szárny,

És lebben a kő,

És elhangzik a mindenségben: 

"Békesség nektek, én vagyok!"

Sík Sándor

Áldott húsvétot kívánok!

2Kor. 5,14

Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; [Róm 14,7-9; Gal 2,20]

2Kor. 5,15

és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

Mindenki megy...

Vagy így, vagy úgy, de mindenki siet
Mostanában tőlem valahova -
Nem volt ily kurta azelőtt a perc,
S az óra ily kiszabott, mostoha.
Mindenki megy és mindenki lohol,
Egyik csomagol - másik haldokol.
Vagy messze néz, vagy éppen sírját ássa:
Jövevények és vándorok vagyunk
És nincsen itt senkinek maradása. -
Néha borzadok s fázom élni, lenni:
Ebben a maradástalan világban
Nekem is útra kellene már kelni...
Körülnézek: ma este merre menjek?
S lassanként nem lesz már többé hova,
Nem lelek többé otthont, menhelyet -
Szabott a perc, az óra mostoha.
"A világ végezetéig veled!"
Ezt Jézus mondta, s ő is messze van,
Emmausba betért egy pillanatra - -
S a végtelen elnyelte nyomtalan.

Reményik Sándor

Áldott húsvétot kívánok!

Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.

És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket;  hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

                                                                                                                               (János 14,2 – 14,3)

Nagypénteki sirató

Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk…
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.

Wass Albert

Bajorerdő, 1947

„Ti magyarok! jobb ha mind eggyé lésztök, / Mint eddigegymást ne úgy szeressétök; / Úgy ad Isten jó szerencsét tinéktök, / Ésmegszabadítja idegen néptől földetök.” Tinódi Sebestyény XVI. Század.

A bosszú népe, tisztelt miniszterelnök úr, vagy indexel az Index?

Index.hu: "A tévében, a moziban, meg a boltokban a Mikulás hozza, de azért a legtöbb otthonba még a Jézuskát várják. Mikulás vs Jézuska: nálatok ki nyerne?" 

Index.hu – Facebook profil

Tisztelt Miniszterelnök úr!

Nem igazán Karácsony másnapjára illő az üzenetem, de mérhetetlenül fájlalom, hogy a kettős mérce még karácsonykor is működik! (Az Index keresztényeket gyalázó profilja).

Mint keresztény ember soha nem bántanám és aláznám meg a más vallású honfitársakat, ellenben saját hazámban, saját nem keresztény honfitársaimtól évente több és több gúnyolódást, sérelmet kell lenyelnünk.

Nem csak ízléstelen, hanem lélekölő, megalázó és fájdalmas, mintha a keresztényüldözés első századaiban élnénk. Javasolom a Kormánynak, hogy a New York Times magyarországi antiszemita megnyilvánulásokat gyűjtő 1 éves programjához hasonlóan egy keresztényeket gyalázó, azt összegyűjtő programirodát hozzon létre itthon és nemzetközi fórumokon is.

Adjon hangot tiltakozásának! 

A belügyünk és a külügyünk is! Az igazság és az azonos mérce, a reális és igazságos zsinórmérték ezt kívánja meg. A provokátorokat pedig illik ugyanúgy büntetni mindkét oldalon, lett légyen az akárki!

Dr. Gundy Sarolta

Az érdektelen közömbösség -év végi mélázás a nekemizmus koráról

Egy nagyon keserű idézet került szemem elé (nem Dakota..., hanem Chayenne) , amin sokat elméláztam, nevezetesen:

„Egy népet nem lehet leigázni addig, amíg asszonyaik szíve ellenáll. De azután mindennek vége. Mindegy, bármilyen bátrak is legyenek harcosaik, bármilyen erősek is legyenek fegyvereik.”

Töprengésem közben újabb idézet került elém, immáron Friedrich Nietzsche-től, a sokat vitatottól, aki kritikái végett lett világhírű, amelyben kereszténységet, szocializmust, darwinizmust tett pellengérre a radikális újítási vággyal fűszerezve:

“Az élet a gyönyör forrása; de ahol a csőcselék is iszik, ott minden kút meg van mérgezve.”

Kerek legyen a történet a „baloldalt” is megnézem, idézem mit látott a nap alatt:

Lenin: „a vallás a Nép ópiuma, olyan mint a vodka, melynek segítségével a rabszolgák sötétebbé teszik emberi mivoltukat és álmaikat, melyek egy önérzetesebb életről szólnak. A vallások, a modern egyházak, a mindenféle vallásos szervezetek csupán a burzsoázia reakcióját testesítik meg.”

A vallás szó helyett a kommunizmus-t be lehet helyetesíteni, így is megállja a helyét a Lenini gondolat.klasszikus Jánus arc!

A hitet képviselőknek is szíve joguk a szóláshoz:

Jézus: „…azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.

Erre jönne az első írásban fennmaradt vallásüldöző-politikai koncepciós per atyja Quintus Poncius Pilátus örök kérdése Kaifás nevezetű, érdekházasság által, főpapi dinasztiába benősülő (ő az első írásos nekemista, aki évente megvette a főpapi címet) felbujtó által:

Mi az igazság?

Talán ez:

„Vannak irányzatok, amelyek a “szabadság” jelszavával lépnek ki a világ elé, de nemsokára kiderül, hogy éppen a szabadság hivatalos sírásói. Az egyházüldözésnek Janus-arca van: egyik arc a szabadság diadalmas vonásait mutatja, a másik a hatalomra jutott intoleráns zsarnokok sötét ábrázatát. Kinn, a kapuk előtt az emberi jogokat hirdetik, benn, a kapuk mögött mint a könyörtelen rabszolgaság ’hősei’ lépnek színre”

P. Werenfried van Straaten premontrei szerzetes

Nos, ebben is van igazság, de nem tartották akkor sem be:

„Őszinte alázatal szándékozunk szolgálni a béke, a haladás és az igazság ügyét a nemzetek között. E munka során nem akarunk beavatkozni a politikába vagy a földi ügyek intézésébe. Az emberek és népek egyre égetőbb problémáival kapcsolatban egyedül vallási és erkölcsi inditókok vezetnek. Azokat a lelki alapokat akarjuk megszilárdítani, amelyekre az emberi társadalomnak épülnie kell.”

II. János Pál

Vannak azért követendő példák is:

Az aktuális Ferenc pápa meg fittyet hány a hatalom kényelmes-kedvére és tovább hordja régi cipellőjét, leereszkedik a népéhez, úgy tesz ahogyan tanítottak bennünket az álszenteskedő borívó vízetprédikáló hítőrző hatalmaskodók, akik a pénzen kívül nem nagyon hisznek másban...

Ne feledkezzünk el Barack Obamárólsem, akik Szíria partjainál megvédte a megellőlegezett béke-Nobel díját...igaz Putyin lett az év embere egy tekintélyes lap szerint...

-  o  -

Az igazság ma az érdektelen közömbösség, milyen politikai rendszerben? E rendszert nekemizmusnak hívják.

Gondolom én, már felnőttünk arra a szintre, hogy tudjuk a hatalomnak egy pártja van, éppen az amely a hatalmat gyakorolja. Vannak akik még idealizálnak, "jobb-közép-bal-liberális"... opciókat vallók, prófétálók között, viszont csak az érdek, amelyet képviselhetnek, az az államé, illetve a mindig hatalmon maradó kisebbségé, amely soha nem választható, így le sem váltható (itt lehet összeesküvés elméleteket szőni rendek, páholyok és hatalmak között)!

Aki picinykét ismeri a rendszert és támpilléréit (igazságszolgáltatás, hadügy, belügy, a fent említett vallás...), az tudja, hogy e pillérek semmilyen „kvázi rendszer-módszerváltással” sem bonthatóak meg, pontosítva a hivatalnoki kar uralmi pozíciója örökkön-örökké megmarad. Hajdanán írnokok voltak, ma jegyzők, igen a bürokrácia*...Az örök kérdés marad fenn, hogy éppen hol állunk, kiért és miért? Szabadságharcos vagy terrorista, nézőpont kérdése.

Néha a dolgok sokkal egyszerűbbek, mint hinnénk, csak mi emberek bonyolítjuk az egészet, hogy legyen min rágódnunk.

A felsőbbrendűségi vágy a társadalom legnagyobb mételye.Végy egy átlagembert, hitesd el vele, hogy ő az Isten (celeb, sztár, média guru, politikus...) és indulhat a banzáj...Érdekesek a folyamatok amelyet az ördög egyik legveszélyesebb fegyvere: a média generál. Manapság mindenről szó esik csak éppen arról semmi amiről beszélni kellene. Az átkosban minden tilos és titkos volt, ma meg ömlik a mindenféle gagyi és mindenhonnan. A mesében már meglett regélve - A kiskakas gyémánt félkrajcárjára  gondolok éppen, ahol a szemétdombon kell turkálni és kincset találunk, -internet!? Megfordítva az értékekre szemetet kell dobálni a félelemmel meg kell fűszerezni és az átlagembernek nem lesz további kérdése! Aki fél nem gondol másra, csak az „irha mentési” akcióra, ha ez már tompulni kezd, akkor jön mindennapi gyűlölet...

Kulcsember-véleményvezér-hálózat, csengő-bongó szavak. Ők a nekemizmus ideológiai mozgatói. Ők azok, akik elhitetik velünk, hogy „kocka” a fejünk és mindenféle haszontalan dologra, kütyüre szügségünk van! Itt törpül el a kiskakas gyémánt félkrajcárja, mert a hasznos dolgokat, értékes embereket negyon nehéz megtalálni, mert „takarásban” vannak, igaz, hogy a hálózati kommunikáció óriási gyorsaságot ad, de tele van útvesztővel és valahogy a végén mindig a nekemizmus hálójában vergődünk, mert egyet ingyen kapsz, ha tízet veszel a másikból...

A hatalom gátolja a rendszer anomáliájának kiküszöbölését, így ma a néhai autorokraták magyarázzák mi a demokrácia, de maradtak ők aurokratikus nekemista bürökraták. A kutyából nem lesz szalonna... Tetszik, hogy a focit hozzák mindig fel példaként, mintha más sport nem lenne e kék bolygón. A lelátóról tilos bekiabálni, vagy könnyű... Kiért játsszák a focit? A nézőért!? Ki van a pályán, nos a játékos, aki a csapat érdekeit nézi, ill a csapat mezében a mezőn ténykedik sportolóilag. Szemben van az ellenfél. Itt két csapatról beszélünk, de kitalálták a többpártrendszerű egypártrendszert! Ahol a választás nevezetű sportjáték után, üres stadioban ellenfél nélkül, folyamatosan öngólt lövő csapat játszik az elmaradt (távoltartott) nézők érdekeit képviselve, csakis az ő érdeikeiket képviselve, úgy római-jogilag az ő érdekükben...

Nincs új a nap alatt és még hosszú út vár ránk, hogy a sötétségből a fénybe érjük!

Egy minapi eszmecserével zárnám mondókámat, amelyben egy kedves ismerősöm úgy várja a jót, hogy nem tesz érte semmit és ezt a jót gyermekeinek is szánja!? Meg van győződve, hogy jót tesz a semmitevésével és fenemód meg is tudja magyarázni, mit miért nem lehet megtenni és kinek kellene helyette lépéseket tennie! Érdekes ugyebár, nos ismerjük a sültgalamb történetét is, meg azét is aki hazudott reggel, éjjel és este (délben evett, így tele volt a szája), de az már egy régi mese!

A történelem ismétli önnmagát közép-kelet földjén: kommunizmus, szocializmus, nekemizmus..., ha ismerősöm szavait értelmezem, messze van a Kánaán, mert a jót sem tudjuk definiálni mi a nyavaja az! Nekem jó legyen, te meg menj el ezerrel...Mi a jó, örök kérdés marad!

Bort, búzát békességet kívánok minden kedves jóakaratú embernek és annak is aki tudja, hogy mi a jó és nem nekemista, hanem eltöri kenyere felét és kedves szóval odanyújtja egész barátjának, így a karácsonyi ünnep tájékán. A nekemista felebarátja lelki-üdvéért meg mond egy imát, ha kell a pusztában, jászolban, ott ahol a megváltó megszületett, viszont a megváltás még várat magára azóta is...főként, hogy születése bevásárlási hisztériába, eladósodásba és veszekedésbe csapott át a nekemizmus korában! 

Bocsájtsunk meg az ellenünk vétkezőknek! 

Annak a hazugnak is? Hát, ez egy másik történet...kb. így működik ez!

Margit Zoltán

* „A bürokrácia a következőkkel jellemezhető: élethosszig tartó, rendszeres fizetéssel honorált, szakképzett hivatalnoki réteg, világos és rögzített karrierrendszerrel. A hivatalnok számára spacializált szakképzés szükséges. A hivatalnokot az állam vezetője nevezi ki, státusa, jogai és kötelességei hivatali jogi szabályzatokban meghatározottak. Ez a hivatali struktúra a növekvő munkamegosztás következménye. A bürokrácia léte szintén kötődik a civilizált nemzeteket jellemző társadalmi osztályok megjelenéséhez. Előfeltételez egy már meglévő fejlett hivatali rendszert, amelyet azonban a szakképzett hivatalnok megjelenése jelentősen átalakít. A bürokrácia kialakulását elősegíti továbbá a felsőoktatási rendszer megjelenése. Mindenek előttazonban a pénzgazdaság megjelenése alapozza meg létét, amely lehetővé teszi a specializált feladatok ellátásának rendszeres fizetéssel történő honorálását, a korábbi formák, a földjuttatás, vagy az uralkodó háztartásából származó eseti juttatásokkal szemben.”  

 Gustav fon Schmoller

Jézus feleségére utal egy régészeti lelet

Mária Magdolnát a Názáreti Jézus
 egy megkülönböztetett tanítványaként említik
 úgy a kanonikus Új Testamentumban,
 mint a különböző Apokrif Evangéliumokban.  

Karen King bibliakutató szerint egy 4. századi, kopt nyelven íródott papirusztekercs-darab világos utalásokat tartalmaz arra nézve, hogy Jézusnak felesége volt.

A korai kereszténység történetével foglalkozó Karen King (Harvard Divinity School) egy római konferencián mutatta be a leletet.

A tekercsen több más mondattöredék mellett ez olvasható: "Jézus mondá nekik", majd a mondat egy vesszővel elválasztva úgy folytatódik: "A feleségem...". Ám ez a másik mondat nem fejeződik be, tehát nem lehet tudni, hogy egészen pontosan kiről és kinek a feleségéről beszél a továbbiakban Jézus. Egy másik szövegrészlet szerint a feleség Jézus tanítványává válhat. A tekercsen lévő feliratokat lásd az eredeti sajtóközleményben, ezen az oldalon.

-Ugyanakkor a papirusz forrását nem nevezte meg King, így a dokumentumot még további, komoly vizsgálatoknak kell alávetni, a forráskritika szabályainak megfelelően.

King szerint ez Mária Magdolnára utalhat. Egyelőre viszont az sem eldöntött kérdés, hogy a történeti Jézus hol született, hogyan nőtt fel, így a fiatal korára vonatkozó feltételezéseknek és kombinációknak igen sok változata van. (Betlehemben vagy Názáretben való születése is bizonytalan, sőt két Betlehem is szóba került már születési helyeként.)

-Ugyanakkor a kopt kézirattal kapcsolatban más szakértők kevésbé lelkesek. Jim West, egy amerikai baptista lelkipásztor, a téma egyik szakértője a BBC-nek King bejelentése kapcsán így nyilatkozott: "egy papirusztöredék megjegyzése nem bizonyít semmit", hiszen nem több, mint egy lényegi összefüggéseitől megfosztott kijelentés.

A BBC megjegyzi, hogy bár King szerint a papirusz hiteles, azért további vizsgálatok szükségesek az eredetiség igazolására. Így például a tinta vegyelemzése is várat még magára. Az NBC amerikai tévécsatorna egyik blogja viszont azt hangsúlyozza, King maga sem állítja, hogy a papirusztöredék bizonyítékot szolgáltatna Jézus megházasodására. Inkább a korai keresztény egyházon belüli vitákra utal, amelyek a cölibátusról és a nők helyzetéről, megítéléséről szóltak.

A Harvard Egyetem honlapján kérdés-felelet formájában tárgyalják a papirusz kapcsán felmerült problémákat. Először is a közleményben hangsúlyozza az egyetem, hogy a papirusz nem bizonyítja Jézus házasságát. Ugyanakkor arra sem szolgáltat bizonyítékot, hogy a "történelmi Jézus" nem volt házas. A most előkerült dokumentum feltehetően negyedik századi, ezért időben távol van már Jézus korától. Mindazonáltal az, hogy Jézus nőtlen volt, nem szerepel a Jézus korában készült iratokban, először a Kr. u. 2. századtól bukkannak fel a nőtlenségére vonatkozó állítások. A cölibátusról szóló vitákban merült fel, körülbelül a halála után egy évszázaddal a kérdés, hogy megházasodott-e Jézus. A most felbukkant papirusz mindössze arra lehet fontos bizonyíték - ha a hitelességét minden kétséget kizáróan igazolni lehet -, hogy a keresztény egyházban viták folytak ezekről a kérdésekről.

A dokumentum hitelessége kapcsán már említettük, a Harvard kutatói is elismerik, hogy a tintát még elemezni kell, de a papirusz anyaga és a kopt szöveg hitelesnek minősíthető a szakértők szerint. Sőt a papirusz és a tinta kölcsönhatásba lépése sem ad okot arra, hogy hamisítvány lenne a most előkerült irat. Mindezt nemcsak a Harvard Dinity School, hanem a New York-i Institute for the Study of the Ancient World szakértője, Roger Bagnall és a Princeton Egyetem specialistája, AnneMarie Luijendijk is megerősítette.

Origo - Harvard Divinity Scool - Cosmicblog  - BBC

Divina Commedia - Subotica?

„Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.

Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:

már rágondolva reszketek legottan...” 

Az 1300-ban harmincöt éves Dante korának szánalmas politikai helyzetén elkeseredve kezdett hozzá a „Divina Commedia” című művének. Ekkoriban Dante szülővárosa, Firenze a fehér (Vieri dei Cerchi) és a fekete guelfek (Donati) harcának színtere volt – mindeközben Itália szerte a világi és az egyházi hatalmak harca dúlt...

Dante Domenico di Michelino Duomo Florence

A mű szerkezetét a hármas szám és annak többszörösei határozzák meg: három könyvre tagolódik, mindegyik könyv 33 éneket tartalmaz, így a bevezetővel együtt összesen 100 énekből áll. A pokol, a purgatórium és a paradicsom háromszor három részből állnak: 9 körből, 9 gyűrűből, illetve 9 égből. Az egész művet a rend, a rendszeresség jellemzi, a sorok száma is nagyságrendileg azonos a három könyvben: 4720 jut az elsőre, 4755 a másodikra és 4758 a harmadik részre...

Első felvonás: A pokol - Inferno

A hármas szám jellemzi a szabadkai "kulturális forradalmat" is. Sorjában a szerepek kiosztása: Az egyes számú szerep Presszburger Csabáé (Magyar Szó - ex főszerkesztő), kettes számú Mihók Rudolfé (Pannon Tv - ex menedzsere), hármas számú szerep a főszerep Kovács Frigyesé (magyar társulat felfüggesztett: színésze, rendezője) ...és az egész művet körbefonja a média stratégia, mint a mű forgatókönyve! A pokol egy kisebbségi létbe szorult népességre kiosztva, pedig egyszerű a leosztás és a kiosztás, a hozzá nem értő döntnökök-ülnökök fejében mindenki lecserélhető és kicserélhető, ...mindenki? Kicsit kezd körvonalazódni a "stratégia" arról, hogy mi folyik itt: a "szakajtónyi" magyarság demokratikus szolgasorsba való döntése, -a politika piacán való alkuba bocsájtásának jól pénzesítése...és a cél szentesíti az eszközt! Miért történik mindez? Egyszerű a válasz: pozíció féltés és hatalomtartás, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai. (Mt – 26,31) régi recept ugyebár, mert a megvert pásztoron mindenki megbotránkozik, ahogy Jézusban is megbotránkoztak azon az éjszakán...

Kovács Frigyes és a katedrális,. az a katedrális, amely építésében megtorpant és egyszer talán kisebb lesz, mint a nekifutás pillanatában, de most ne a katedrálissal foglalkozzunk, hanem azzal, ami a szinfalak mögött zajlik, mert egyenlőre hivatalos megszólítása a történetnek nincs, de Szabadka utcáin már beszélnek a műről a "Divina Commedia Subotica"-ról...

Egy kedves blogolvasóm ellátott némi információval, hogy valójában igen is zajlik az élet a magyar társult háza táján, melyet egy levéllel is megerősített! Az igazság voltát egyszer valaki vagy megmagyarázza, vagy cáfolja, de egyértelműen a nagy közérdeműt érdekli a tragikomédia a "Divina Commedia Subotica"!

Az utcákon suttognak egymilliós értékű "butikos" vásárlásról, amely talán nem is ért annyit, és rendőrség már nyomoz az ügyben... Regélnek arról is, hogy építkezések folynak, igaz nem ott ahol kellene és a kegyben járók is szépen költekeznek új gépjárművekre...Olvadnak a pályázati eszközök, dagadnak a zsebek? Társrendezőt is szerződtettek, holott a déli-végeken is téblábol egy-kettő szabad-kapacitású rendező...és a Marsra kívánnak bennünket vajdasági magyarokat, hm, nos, ezt tudjuk!

Jézus is feltette a kérdést: Mi az igazság?

A levél, amennyiben valós, mélyen megbotránkoztató különösebb kommentárt nem fűznék hozzá, amíg végre valahára nem kapunk választ, arra, hogy mi történik Kovács Frigyessel, aki a munkahelyének felmondására készül, mert nem tudja elviselni a nyomás gyakorlást ellene...

Íme a társulatigazgató által neki címezett levél:

Frigyes Kovács
06 October
Frigyes Kovács

Kedvesem!
Vagy inkább Apa!
Mert apámként tekintettem rád egészen eddig a pillanatig. De ez most bennem végérvényesen és visszavonhatatlanul összetört.
Ennek okozója a B......-ügy, azaz a Lacit fenyegető borzalmas levelek sorozata, és az így keltett rossz érzés és félelem, rettegés – nem csak a tettlegességtől, hanem akár csak a találkozás kellemetlenségeitől – nem csak a Laciban, hanem szinte az egész társulatban. Sajnos nem ez az első eset, hogy félelem keletkezett miattad a társulatban...
Azt gondolom, hogy így ember nem viselkedhet, még akkor sem, ha az apám.
Innentől kezdve minden kapcsolatot – úgy szakmai mint magánemberi kapcsolatot – megszakítok veled. „Mert nem lehet beszarva élni.”
Az ügyet átadtam a főigazgatónőnek, és kértem minden folyó és jövőbeni színházi munkád felfüggesztését. Döntéséről, illetve az Igazgatóbizottság döntéséről (mert oda került az ügy) majd ő tájékoztat. Mindenesetre én nem számolok veled innentől kezdve.
Olyan helyzetet teremtettél, ahonnan nincs tovább, legalábbis együtt semmiképpen.
Amennyiben részedről vagy a környezetedben lévők részéről bárkit (a társulatból, vagy a színház környékéről, vagy a Lacit) további inzultus ér – akár írásban, telefonon vagy személyesen – akkor a fenyegető leveleidet nyilvánosságra hozom, és a rendőrséghez fordulok.
Ezentúl kérlek tekints rám úgy, mintha nem is találkoztunk volna soha, és így én „még csak kívülről sem ismertem volna meg a színházat”. Tekints rám úgy, mintha egy keményfejű bánáti parasztgyerekből lett autószerelő lennék.
Kerüljük egymás társaságát, mindkettőnknek így lesz jobb.
Békés életet,
(név szerinti-aláírás)
társulatigazgató

(...)

A vezetőinket, választottainkat és valasztatlainkat, is csakis a jó szándék vezérel és nekünk, vajdasági magyaroknak a legjobbat szeretnék biztosítani, csak, hogy ők maradjanak a felettünk lévő hatalom tartói, úgy egy Isteni magaslaton! Stílusosan illik Dante-val is zárni a sorokat, ha-már az első felvonás a pokol volt! Jótanácsát megszívlelni és átgondolni, így a "módszer-változtatások" előtt, miszerint: „Pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”... Vigyázzunk a kövekre, kavicsokra, téglákra és bölcsen döntsük el, hogy kinek fogjuk sorsunkat a kezébe adni, mert az építő és a bontó is jó szándékkal teszi a dolgát még a szabadkai színházban is...

...E titkos úton át a mester és én
visszaindultunk világos világba;
s a pihenésre gondolni se késvén,
kusztunk föl, ő elől és én nyomába,
míg a sok szépből, melyet az ég hordoz
láttam egynémit, egy kis karikába:
és így jutottunk ki a csillagokhoz.

Függönyt le - TAPS!

Margit Zoltán

Kapcsolódó: 


1.) Kovács Frigyes és a katedrális

2.) Mekkora is lesz a színház épülete?

Léphaft Pál

Áldott húsvétot kívánok!

Ecce homo!

Íme az ember! Ismét húsvétot ülünk és elgondolkodunk Jézus Krisztus történetén, amely azóta is nap, mint nap ismétlődik. Szemforgató hamisprókátorok, csalók, árulók, adószedők, halászok, mennyei nép...A világgal meg kell békélni, hiszen a bárány az áldozati a farkas meg a kárhozati lénye világunknak.

A megváltás a bűn alóli feloldozás és e körforgás. Mi a bűn? Ki a bűnös? 

Ma a XXI. században alapvető erkölcsi és moráliskérdések egy környi váltáson mennek át, ami anno bűn volt az ma dicsőséges tett, ami anno erény volt az ma már szégyen!

Előjelei voltak e változásnak, amikor is Barabás nevű rab kiváltása a nép részéről Jézust feláldozva, aki az igaz ember volt, az első írásos bizonyítékkal bíró homo sapiens, a gondolkodó ember! Az ember!

Ki a bűnös Jézus kereszthaláláért? Kajafás főpap és barátja Poncius Pilátus, aki némi sextertiusért mindent megtett, még kétezer katolikust is kivégeztetett a nagy római birodalom erőfitogtatása gyanánt! Az ideológiai felbujtó, ötletgazda Kajafás főpap volt ő lelkén szárad az első írásos politikai, ideológiai és vallási alapokra terelt koncepciós per, amely brutális gyilkossággal végződött és Jézus kereszthalálával beteljesedett, amint az írás utalt rá.

Igen a főpap megremegett Isten fia láttán és hallatán, veszélybe került a papi hatalom és előnyjog, de legfőképpen a rendszer esett végveszélybe, amely kényelmet biztosított elöljáróinak így a főpapoknak. Az ő elképzelésük alapján csakis Róma fennhatósága alatt maradhatott fenn a papi kánaáni állapot. Kajafás a Rómával való viszonyának elmérgesedését féltette és ezért fordult szembe a Jézus nevezetű emberrel, az Isten fiával! Az ember embernek farkasa a bárány meg lészen szolgalelkű példamuatató, egy bárányban mily bölcselet búvik meg! Az áldozatból lett a bűnbak, mennyire ismerős recept ez a mai világunkban is!

Mennyi Kajafás, Júdás és Péter tevékenykedik környezetünkben és mennyien Tamáskodnak jövőnk felett, akiknek sem írás sem törvény nem szabhat gátat pusztító tevékenységük felett! Én úgy érzem nem tanultunk Jézus Krisztustól, a hatalom éhes uralkodni vágyók továbbra is mételyezik társadalmainkat az Úr nevére hivatkozva, de nem Jézus Krisztus tanításait alkalmazva emberbaráti szeretetre tanítva! 

Reggel halottam a kakasszót és újból a legjobbikat veszítettük el, Barabások meg vidáman éldegélnek, igen beteljesedett, ahogyan az írás megjövendölte!

Áldott, kegyelmes Húsvétot kívánok!

Margit Zoltán

Krisztusban testvérek! Áldott karácsonyt!

A facebookon a következő "kör" levelet kaptam:
Kedves Szeretteim!
Amint jól tudjátok, közeledik a születésnapom. Megtiszteltetés számomra, hogy minden évben ünnepséget rendeztek, és úgy tűnik, ez idén is így lesz. Nagyon sok ember vásárol sokat, rengeteg a külön erre az alkalomra szóló rádió- és TV-műsor, hirdetések, reklámok, és a világ minden pontján arról beszélnek, hogy születésnapom egyre közeledik. Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalább egyszer egy évben sok ember gondol rám. Amint tudjátok, születésnapomra való emlékezés sok évvel ezelőtt kezdődött.
Az első időkben még úgy tűnt, hogy az emberek értették, és hálásak voltak mindazért, amit értük tettem, de manapság egyre inkább úgy látszik, hogy alig akad, aki tudja az okát az ünneplésnek. Mindenhol összejönnek az emberek, családok, barátok, és nagyon kellemesen érzik magukat, de valójában nem tudják, nem értik, és nem is keresik a valódi jelentőségét az ünnepnek.
Emlékszem, az elmúlt évben is hatalmas lakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztal roskadásig tele volt ízletes ételekkel, gyümölcsökkel, édességekkel. Tökéletesen díszített helyiségekben sok-sok gyönyörűen becsomagolt ajándék várta gazdáját. S tudjátok, mi történt? Meg sem hívtak! Pedig én voltam az ünnepség díszvendége - mégsem küldtek meghívót. Miattam volt az egész összejövetel, a sok dísz, és minden egyéb, és amikor maga az ünneplés elkezdődött, én kívül maradtam, bezárták előttem az ajtót. Pedig be akartam menni, velük lenni, együtt ünnepelni...
Habár az igazság az, hogy mindez nem lepett meg, hiszen az elmúlt néhány évben sokan bezárták előttem az ajtót. Mivel pedig nem hívtak meg, hát úgy döntöttem, hogy titokban megyek be, minden zaj nélkül, és csendesen megállok az egyik sarokban. Mindenki nagyon jól érezte magát, ittak, ettek, beszélgettek, vicceltek, nevettek, és hatalmas jókedvük volt. Egyszer csak belépett a szobába egy nagydarab, kövér, piros ruhás, fehér szakállas ember azt kiabálva: HO-HO-HO. Leült egy díványra, a gyerekek pedig rohangáltak hozzá: Télapó, Télapó! - mintha ez az egész ünnepség róla szólt volna. Aztán az emberek körülállták a karácsonyfát, és átölelték egymást. Én is kitártam a karomat, de engem nem ölelt át senki. Aztán nagy várakozással elkezdték osztogatni, és csomagolni az ajándékokat. Végül minden elkelt, és néztem, vajon nekem van-e valami - de nem, én nem kaptam semmit.
Te hogyan éreznéd magad, ha a születésnapodon mindenki kapna ajándékot, csak éppen te nem? Megértettem, hogy nemkívánatos személy vagyok saját születésnapom emlékünnepén, és csöndesen elhagytam a helyiséget. És - tudjátok - ez minden évben rosszabb és rosszabb. Az embereket csak az étel, ital, ajándékok, összejövetelek érdeklik és alig néhányan emlékeznek rám. Pedig én annyira szeretném, ha ezen a karácsonyon beengednének engem az életükbe!
Nagyon szeretném, ha felismernék a tényt, hogy több mint kétezer évvel ezelőtt azért jöttem el erre a világra, hogy megmentsem őket. Csak annyit szeretnék, hogy ezt teljes szívvel elhiggyék, és beengedjenek az életükbe.
Valamit szeretnék megosztani veletek, különösen arra való tekintettel, hogy jónéhányan tudjátok az ünnep igazi értelmét. Hamarosan rendezek én is egy saját ünnepséget: látványosat, hatalmasat, amilyet soha senki még elképzelni sem volt képes. Most még dolgozom rajta. Már küldöm a meghívókat - Te is kaptál már, személyesen. Remélem, észrevetted a sokféle invitálás között, s nem dobtad el?
Kérlek, feltétlenül jelezz vissza, részt akarsz-e venni az örömünnepemen, foglalhatok-e egy helyet a számodra? Beírhatom-e a nevedet aranybetűkkel a vendégkönyvembe? Az ünnepségemen ugyanis csak azok jelenhetnek meg, akiknek nevei ott szerepelnek. Sok vendéget várok. Akik elvesztették vagy eldobták a meghívókat, el sem jönnek – kár értük! Akik nem válaszolnak a meghívásra, azok hiába jönnek, nem lesz helyük, kívül maradnak. Nagyon lesújt minden ilyen elmaradás...
Kérlek, készülj és válaszolj, mert így, amikor mindent előkészítettem, te is részese lehetsz az én csodálatos ünnepségemnek. A találkozás reményében szeretettel üdvözöllek:

Jézus Krisztus


Az írás tartalmaz gondolat indító részleteket, de összességében érthetetlen számomra, hogy miért kell Jézus nevével és történetével kérkedni...

Áldott és békés karácsonyt kívánok!

Margit Zoltán

HALOTTAK NAPJÁN - Ady Endre

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...

1899 november 1

ÁMEN!

A szabad, vallásos ember nem lehet szolgalelkű.

Isten és a politika

Bizonyos körökben szinte magától értetődő axióma, hogy az egyházaknak nincs helyük a politikában. Nem helyes, ha egyházi személyek politikai jellegű nyilatkozatokat tesznek. De miért is lenne ez olyan magától értetődő?

A „politika” kifejezés a polisz szóból ered, és elsődleges jelentése a közösség ügyeinek intézése, megvitatása és jobbra fordítása. Ez szükségszerűen magában hordozza, hogy a szereplők értékrendjük és világnézetük szerint kívánják a társadalmi viszonyokat jobbá tenni.

Ha pedig ez így van, akkor teljes abszurditás egyházaktól vagy vallási tanítóktól, vezetőktől elvárni, hogy a hitük által alapozott konzisztens világnézetüknek ne adjanak hangot. Az egyházak nem függetleníthetik magukat értékrendjüktől és világnézetüktől. Ha ezt tennék, az tevékenységük teljes hitelvesztését jelentené. Csak a hitet és a vallást „idejét múlt evolúciós állapotnak” tekintő ember gondolhatja úgy, hogy a vallás értékeinek nincsen helye a politikában, a közbeszédben, és a vallás csupán „magánügy”. Ha a világot egy adott értékrend szerint látjuk helyesnek, akkor magától értetődik, hogy a társadalmat is ezen értékek szerint kívánjuk befolyásolni, és ezt a világnézeti elkötelezettséget kívánjuk vitáinkban érvényesíteni. Az ilyen diszkurzív tevékenységet pedig Arisztotelész óta politikának nevezzük.

Amikor Bogdan Filov bolgár miniszterelnök „bajkeverőnek” nevezte az ortodox egyház szófiai vezetőjét, annak a zsidóüldözéssel szembeni konzekvens fellépése miatt, Sztefán metropolita a gonosz Ácháb király szavaira emlékeztette őt, aki „Izrael megrontójának” nevezte Illés prófétát (1 Ki rályok 18:17.). A Biblia könyveit végigkísérve láthatjuk, hogy az ókori Izrael vallási vezetői, prófétái egyáltalán nem tartották távol magukat a politikai és hatalmi kérdésektől, hanem függetlenségüket megtartva, példa nélküli bátorsággal kritizálták és regulázták a korrupt és erkölcstelen hatalmat. Szinte az egész Tánách (Ószövetség) ilyen történetekkel van teli.

A hatalomtól független egyháznak éppen az a szerepe, hogy (az egyház tagjainak pártállására vonatkozó szuverenitását tiszteletben tartva, értékeket és nem pártpolitikai érdekeket közvetítve) a hatalom által korrumpált és az értékektől gyakran igencsak eltávolodott kormányzatot és az általa befolyásolt politikai közösséget világnézeti tanításával az általa helyesnek vélt irányba terelje. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy még véletlenül se merüljön fel annak a gyanúja, hogy nem az isteni erkölcs regulázza a politikát, hanem a politika használja önös céljaira Isten egyházát.

Európa egész történelmét beszövő problémahalmazzal van dolgunk. A kétezer éven át intézményesült, a középkori hatalmi struktúrákat alapvetően befolyásoló és a vallási közösségből hatalmi tényezővé fejlődött egyház(ak) nemcsak részt vett(ek) a politikában, hanem szinte egyedüli meghatározó letéteményese(i) volt(ak) annak. Így nem csoda, ha a mai napig egészen más interpretációja van az egyház politikai szerepvállalásának Európában, mint például az ilyen előzményektől mentes Egyesült Államokban.

Az Egyesült Államok kialakulásának, alkotmányának és a Függetlenségi Nyilatkozat létrejöttének a körülményei egyediek a világtörténelemben. Olyan tabula rasa, történelmen kívüli állapot volt az, amely nem hasonlítható semmihez. John Locke által befolyásolva az amerikai gondolkodásmód a pozitív természeti állapotra épül, melyben Isten mindenki abszolút ura, de a vallás személyes kérdés marad, és így az állam által nem befolyásolható, attól a lehető legerősebben elválasztandó terület. A nyugati világban mégis itt találjuk a legtöbb, magát vallásosnak tartó embert.

Az európai nemzetállamok egymástól eltérő módon és különböző mértékben próbálkoztak az egyház és az állam különválasztásával, illetve a korábban nem kanonizált egyházaknak az egyházi struktúrába való beillesztésével. Így az egyház még megtartott vagy már megszerzett jogosítványainak, pozícióinak védelme közben gyakran jutott olyan helyzetbe, hogy rövid távú intézményes érdekei ellentétbe kerültek értékeivel és tanításaival.

A huszadik század talán legtragikusabb példája erre több keresztény egyház és a náci Németország sokat vitatott viszonya. A szociáldarwinizmus, a fajelmélet, az emberirtási ambíciók szöges ellentétei a keresztény tanításnak, a keresztény egyházak általában mégsem mutattak kellően határozott ellenállást a náci népirtással szemben. A vatikáni politikát védelmező történészek szerint a Szentszék azért nem lépett fel eléggé határozottan, mert attól tartott, hogy a náci rendszer elleni nyílt egyházi támadásnak súlyos következményei lehettek volna a megszállt Európa katolikusaira és katolikus intézményeire nézve.

Nekünk zsidóknak is megvan a felelősségünk. A magyar zsidóság története sem mentes végzetes kimenetelű politikai taktikázásoktól. Ilyennek tekinthetjük a magyarországi zsidó egyházak magatartását a két világháború között. Sok történész szerint nem léptek fel kellő bátorsággal és határozottsággal a zsidótörvényekkel (különösen a numerus claususszal) szemben. Sőt a külföldi zsidó szervezetek tiltakozó akcióit is visszautasítással kezelték a még élhetőnek vélt kompromisszumok taktikáját követve, a pár évtizeddel korábban kivívott polgári és egyházi jogok és javak elvesztésétől félve: „Nehogy a nemzet ellenségeiként tűnjünk fel, akik a nemzet érdekei fölé helyezik a sajátjaikat”.

„Önpusztító” taktika jellemezte a kommunista rezsim négy évtizedének zsidó egyházi politikáját is, mely „az antiszemitizmussal szembeni védelem ígéretének” fejében teret engedett olyan politikai elvárásoknak, amelyek folklorizmusra és kiüresített formális szertartásokra szűkítették a zsidóság önkifejezésének lehetőségeit. A rezsim pedig az antiszemitizmus látszólagos felszámolása után a zsidóellenes indulatokat a kor retorikájában tökéletesen legitimált anticionizmusba és Izraelellenességbe csatornázta.

A rendszerváltás óta eltelt húsz évben tanúi lehettünk egy hasonlóan elhibázott stratégiának. Ennek keretében intézményes érdekből – vagy egyszerűen a koncepció hiánya miatt – asszisztált a zsidóság képviseletét a rendszerváltás után is monopolizálni kívánó szervezet Magyarország általánosan antiszemita színekben való feltüntetéséhez (lásd pl.: Mazsihisz: a zsidók maradjanak otthon március 15-én, MTI, 2007. március 8.), ugyanakkor nem lépett fel reális közösségi sérelmek védelmében (lásd pl.: Megvertek egy zsidó férfit a Dohány utcában, FH, 2009. július 8.; vagy: Nagydíjas történelmi atlasz holokauszt és a cigányság nélkül, Népszabadság, 2009. augusztus 24.). Említhetném a Molnár Oszkár ügyében tapasztalt apátiát is.

Vallási vezető csakis akkor tehet hitelesen politikai jellegű kijelentéseket, ha azokkal a vallási tanítás elveit és értékeit vagy a közösség közvetlen önvédelmét képviseli, és nem merül fel az egyház intézményeinek érdekében történő taktikázás gyanúja. Máskülönben áldozatai leszünk a hatalom taktikájának, és saját értékeinkkel ellentétesen, sokszor politikai provokációkat segítve hangosítunk fel nem létező problémákat vagy hallgatunk el létező veszélyeket. Ám, ha vallási értékeink közvetítéséről, közösségünk közvetlen védelméről van szó, akkor fel kell emelnünk a hangunkat. Hiszen a hallgatásunk is üzenet.

A szabadság magasztos eszméje nem Isten tanítása ellen való gazság, az egyház tanításaival nem a politikai szabadságjogok állnak szemben, hanem a politikai érdekeket kiszolgáló egyházi szervilizmus. A szabad, vallásos ember nem lehet szolgalelkű. Ez Ábrahám, Izsák, Jákob, József és Mózes alapvető tanításaival ellentétes (lásd az egyiptomi kivonulás történetét).

Talmudi bölcseink a következőképp tanították (Atyák 2:16.): „A munkát nem neked kell bevégezned, de nem vonhatod ki magadat alóla.”

A kérügma tartalma Jézus - Illusztráció

Dr. Köves Slomó az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija

Bodnár Krausz Dániel filozófus, az EMIH vezetőségi tagja

Forrás: http://nol.hu/velemeny/20100615-isten_es_a_politika

Kopatsy Sandor gondolatai

"Isten és politika" - tanulmányról

Ezen a címen írt rövid tanulmányt a legutóbbi Népszabadságban az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség két vezetője, Köves Somló főrabi, és Bodnár Krausz Dániel vezetőségi tag.

Hibás a cím, mert a politikával az istent nem lehet szembeállítani. A témájuknak megfelelő cím a Vallás és politika, még sokkal inkább az Egyház és állam lett volna.

Aki olyan istenben hisz, aki mindent szabályoz, az nem politizál, azt is az istenre bízza. Az emberi faj életében az egyénnek, a közösségeknek, az államoknak, a népeknek azonban nincs szerepül, ha az isten irányítja a történelmet. Ezeknek nem politizálni, hanem imádkozni kell. Ráadásul ilyen isten csak mindnyájuk számra egyetlen lehet. Ezt azonban a legkevésbé a vallások klérusai veszik, vehetik, tudomásul.

Az írás két szerzője is ebbe a hibába esik, mert az egész emberiséget érintő kérdésben a saját vallásának, illetve a zsidó, keresztény, mohamedán vallás közös ószövetségére hivatkozik. A próféták is politizáltak.

Az ugyan nem vitatható, hogy a próféták hitték, hogy isten ügyét szolgálják, de merészség állítani, hogy a saját vallásuk egyházát, klérusát védték. Sokkal inkább állítható ennek az ellenkezője. A próféták örök nagyságukat annak köszönhetik, hogy forradalmárok voltak, bírálták, ostorozták az a vallási klérust, ami lényegében a politikai állam vezetője is volt.

Számomra a biblia páratlan sikere éppen annak köszönhető, hogy az összeállítói nem az állami és az egyházi hatalom, hanem annak bírálóit szólaltatják meg.

Idézem a szerzőpárost.

„Vallási vezető csak akkor tehet hitelesen politikai jellegű kijelentéseket, ha azok a vallási tanítás elveit és értékeit, vagy a közösség közvetlen önvédelmét képviseli, és nem merül fel az egyház intézményeinek érdekében történő taktikázás gyanúja.”

Tekintettel arra, hogy az egyházak centralizált vezetése a történelem során nem volt, nem is lehetett tárgyilagos, jogos, a társadalom érdekét szolgáló, ha az egyházak vezetőit távol tartják a politikától. A próféták azonban politizáljanak. Az jó, hogy a vallásos emberek is politizálnak, de az nem, ha az egyházak vezetői teszik ezt.

Nekem ma nem is az, a nagyobb baj, hogy az egyházak politizálnak, hanem az, hogy a pártok is úgy politizálnak, mintha vallások klérusi volnának. A törvényhozásban csak olyanok kerülhetnek be, akik kötelezettséget vállaltak arra, hogy nem a saját lelkiismeretük, meggyőződésük alapján, hanem a frakció utasítására nyomják meg a gombot. A pártok klérusának nem is kell meggyőzni a képviselőit arról, hogy mi az érdeke, hanem kötelezővé teszik, hogy a vezetés utasítását vakon kövesse. Jelenleg a kisebb bajnak tartom, hogy a vallások egyházainak befolyása érvényesülhet, hiszen alig érvényesül, hanem a pártfrakciók vasfegyelme ül rá a szabadságra.

Olyan törvényhozási szavazási módszerről álmodok, amiben nem lehet utólag sem megállapítani, hogy ki, hogyan szavazott.

Forrás: http://kopatsysandorgondolatai.blog.hu/2010/06/21/isten_es_politika