Egy nagyon keserű idézet került
szemem elé (nem Dakota..., hanem
Chayenne) , amin sokat elméláztam,
nevezetesen:
„Egy népet nem lehet leigázni
addig, amíg asszonyaik szíve ellenáll. De azután mindennek vége.
Mindegy, bármilyen bátrak is legyenek harcosaik, bármilyen erősek
is legyenek fegyvereik.”
Töprengésem közben újabb
idézet került elém, immáron
Friedrich Nietzsche-től, a sokat
vitatottól, aki kritikái végett lett világhírű, amelyben
kereszténységet, szocializmust, darwinizmust tett pellengérre a
radikális újítási vággyal fűszerezve:
“Az élet a gyönyör forrása; de
ahol a csőcselék is iszik, ott minden kút meg van mérgezve.”
Kerek legyen a történet a „baloldalt”
is megnézem, idézem mit látott a nap alatt:
Lenin: „a vallás a Nép ópiuma,
olyan mint a vodka, melynek segítségével a rabszolgák sötétebbé
teszik emberi mivoltukat és álmaikat, melyek egy önérzetesebb
életről szólnak. A vallások, a modern egyházak, a mindenféle
vallásos szervezetek csupán a burzsoázia reakcióját testesítik
meg.”
A vallás szó helyett a kommunizmus-t be lehet helyetesíteni, így is megállja a helyét a Lenini gondolat.klasszikus
Jánus arc!
A hitet képviselőknek is szíve joguk
a szóláshoz:
Jézus:
„…azért jöttem e
világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az
igazságból való, hallgat az én szómra.
Erre jönne az első írásban
fennmaradt vallásüldöző-politikai koncepciós per atyja
Quintus Poncius Pilátus örök kérdése
Kaifás nevezetű, érdekházasság által, főpapi dinasztiába benősülő (ő az első írásos nekemista, aki évente megvette a főpapi címet) felbujtó által:
Mi az igazság?
Talán ez:
„Vannak irányzatok, amelyek a
“szabadság” jelszavával lépnek ki a világ elé, de nemsokára
kiderül, hogy éppen a szabadság hivatalos sírásói. Az
egyházüldözésnek Janus-arca van: egyik arc a szabadság diadalmas
vonásait mutatja, a másik a hatalomra jutott intoleráns zsarnokok
sötét ábrázatát. Kinn, a kapuk előtt az emberi jogokat
hirdetik, benn, a kapuk mögött mint a könyörtelen rabszolgaság
’hősei’ lépnek színre”
Nos, ebben is van igazság, de nem
tartották akkor sem be:
„Őszinte alázatal szándékozunk
szolgálni a béke, a haladás és az igazság ügyét a nemzetek
között. E munka során nem akarunk beavatkozni a politikába vagy a
földi ügyek intézésébe. Az emberek és népek egyre égetőbb
problémáival kapcsolatban egyedül vallási és erkölcsi inditókok
vezetnek. Azokat a lelki alapokat akarjuk megszilárdítani,
amelyekre az emberi társadalomnak épülnie kell.”
Vannak azért követendő példák is:
Az aktuális
Ferenc pápa meg fittyet
hány a hatalom kényelmes-kedvére és tovább hordja régi
cipellőjét, leereszkedik a népéhez, úgy tesz ahogyan tanítottak
bennünket az álszenteskedő borívó vízetprédikáló hítőrző
hatalmaskodók, akik a pénzen kívül nem nagyon hisznek másban...
Ne feledkezzünk el
Barack Obamárólsem, akik Szíria partjainál megvédte a megellőlegezett béke-Nobel
díját...igaz
Putyin lett az év embere egy tekintélyes lap
szerint...
- o -
Az igazság ma az érdektelen
közömbösség, milyen politikai rendszerben? E rendszert
nekemizmusnak hívják.
Gondolom én, már felnőttünk arra a
szintre, hogy tudjuk a hatalomnak egy pártja van, éppen az amely a
hatalmat gyakorolja. Vannak akik még idealizálnak, "jobb-közép-bal-liberális"... opciókat vallók, prófétálók
között, viszont csak az érdek, amelyet képviselhetnek, az az
államé, illetve a mindig hatalmon maradó kisebbségé, amely soha
nem választható, így le sem váltható (itt lehet összeesküvés
elméleteket szőni rendek, páholyok és hatalmak között)!
Aki picinykét ismeri a rendszert és
támpilléréit (igazságszolgáltatás, hadügy, belügy, a fent
említett vallás...), az tudja, hogy e pillérek semmilyen „kvázi
rendszer-módszerváltással” sem bonthatóak meg, pontosítva a
hivatalnoki kar uralmi pozíciója örökkön-örökké megmarad.
Hajdanán írnokok voltak, ma jegyzők, igen a bürokrácia*...Az
örök kérdés marad fenn, hogy éppen hol állunk, kiért és
miért? Szabadságharcos vagy terrorista, nézőpont kérdése.
Néha a dolgok sokkal egyszerűbbek,
mint hinnénk, csak mi emberek bonyolítjuk az egészet, hogy legyen
min rágódnunk.
A felsőbbrendűségi vágy a
társadalom legnagyobb mételye.Végy egy átlagembert, hitesd el
vele, hogy ő az Isten (celeb, sztár, média guru, politikus...) és
indulhat a banzáj...Érdekesek a folyamatok amelyet az ördög egyik
legveszélyesebb fegyvere: a média generál. Manapság mindenről
szó esik csak éppen arról semmi amiről beszélni kellene. Az
átkosban minden tilos és titkos volt, ma meg ömlik a mindenféle
gagyi és mindenhonnan. A mesében már meglett regélve -
A kiskakas gyémánt félkrajcárjára gondolok
éppen, ahol a szemétdombon kell turkálni és kincset találunk,
-internet!? Megfordítva az értékekre szemetet kell dobálni a
félelemmel meg kell fűszerezni és az átlagembernek nem lesz
további kérdése! Aki fél nem gondol másra, csak az
„irha
mentési” akcióra, ha ez már tompulni kezd, akkor jön mindennapi gyűlölet...
Kulcsember-véleményvezér-hálózat,
csengő-bongó szavak. Ők a nekemizmus ideológiai mozgatói. Ők
azok, akik elhitetik velünk, hogy „kocka” a fejünk és
mindenféle haszontalan dologra, kütyüre szügségünk van! Itt
törpül el a kiskakas gyémánt félkrajcárja, mert a hasznos
dolgokat, értékes embereket negyon nehéz megtalálni, mert
„takarásban” vannak, igaz, hogy a hálózati kommunikáció
óriási gyorsaságot ad, de tele van útvesztővel és valahogy a
végén mindig a nekemizmus hálójában vergődünk, mert egyet
ingyen kapsz, ha tízet veszel a másikból...
A hatalom gátolja a rendszer
anomáliájának kiküszöbölését, így ma a néhai autorokraták
magyarázzák mi a demokrácia, de maradtak ők aurokratikus
nekemista bürökraták. A kutyából nem lesz szalonna... Tetszik,
hogy a focit hozzák mindig fel példaként, mintha más sport nem
lenne e kék bolygón. A lelátóról tilos bekiabálni, vagy
könnyű... Kiért játsszák a focit? A nézőért!? Ki van a
pályán, nos a játékos, aki a csapat érdekeit nézi, ill a csapat
mezében a mezőn ténykedik sportolóilag. Szemben van az ellenfél.
Itt két csapatról beszélünk, de kitalálták a többpártrendszerű
egypártrendszert! Ahol a választás nevezetű sportjáték után,
üres stadioban ellenfél nélkül, folyamatosan öngólt lövő
csapat játszik az elmaradt (távoltartott) nézők érdekeit
képviselve, csakis az ő érdeikeiket képviselve, úgy római-jogilag az ő érdekükben...
Nincs új a nap alatt és még hosszú
út vár ránk, hogy a sötétségből a fénybe érjük!
Egy minapi eszmecserével zárnám
mondókámat, amelyben egy kedves ismerősöm úgy várja a jót,
hogy nem tesz érte semmit és ezt a jót gyermekeinek is szánja!?
Meg van győződve, hogy jót tesz a semmitevésével és fenemód
meg is tudja magyarázni, mit miért nem lehet megtenni és kinek
kellene helyette lépéseket tennie! Érdekes ugyebár, nos ismerjük
a sültgalamb történetét is, meg azét is aki hazudott reggel, éjjel és este (délben evett, így tele volt a szája), de az már egy régi mese!
A történelem ismétli önnmagát
közép-kelet földjén: kommunizmus, szocializmus, nekemizmus..., ha
ismerősöm szavait értelmezem, messze van a
Kánaán, mert a jót
sem tudjuk definiálni mi a nyavaja az! Nekem jó legyen, te meg menj
el ezerrel...Mi a jó, örök kérdés marad!
Bort, búzát békességet kívánok
minden kedves jóakaratú embernek és annak is aki tudja, hogy mi a
jó és nem nekemista, hanem eltöri kenyere felét és kedves szóval
odanyújtja egész barátjának, így a karácsonyi ünnep tájékán. A nekemista felebarátja
lelki-üdvéért meg mond egy imát, ha kell a pusztában, jászolban,
ott ahol a megváltó megszületett, viszont a megváltás még várat
magára azóta is...főként, hogy születése bevásárlási hisztériába, eladósodásba és veszekedésbe csapott át a nekemizmus korában!
Bocsájtsunk meg az ellenünk vétkezőknek!
Annak a hazugnak is? Hát, ez egy másik történet...kb. így működik ez!
Margit Zoltán
* „A bürokrácia a következőkkel
jellemezhető: élethosszig tartó, rendszeres fizetéssel honorált, szakképzett hivatalnoki réteg,
világos és rögzített karrierrendszerrel. A hivatalnok számára spacializált szakképzés szükséges.
A hivatalnokot az állam vezetője nevezi ki, státusa, jogai és kötelességei hivatali jogi
szabályzatokban meghatározottak. Ez a hivatali struktúra a növekvő munkamegosztás következménye. A
bürokrácia léte szintén kötődik a civilizált nemzeteket jellemző társadalmi osztályok
megjelenéséhez. Előfeltételez egy már meglévő fejlett hivatali rendszert, amelyet azonban a
szakképzett hivatalnok megjelenése jelentősen átalakít. A bürokrácia kialakulását elősegíti
továbbá a felsőoktatási rendszer megjelenése. Mindenek
előttazonban a pénzgazdaság megjelenése alapozza meg létét,
amely lehetővé teszi a specializált feladatok ellátásának rendszeres
fizetéssel történő honorálását, a korábbi formák, a
földjuttatás, vagy az uralkodó háztartásából
származó eseti juttatásokkal szemben.”
Gustav fon Schmoller