„Az emberélet útjának felén
egy
nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
Ó, szörnyü elbeszélni mi van
ottan,
s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:
már rágondolva
reszketek legottan...”
Az 1300-ban harmincöt éves Dante
korának szánalmas politikai helyzetén elkeseredve kezdett hozzá a
„Divina Commedia” című művének. Ekkoriban Dante szülővárosa,
Firenze a fehér (Vieri dei Cerchi) és a fekete guelfek (Donati)
harcának színtere volt – mindeközben Itália szerte a világi és
az egyházi hatalmak harca dúlt...
A mű szerkezetét a hármas szám és
annak többszörösei határozzák meg: három könyvre tagolódik,
mindegyik könyv 33 éneket tartalmaz, így a bevezetővel együtt
összesen 100 énekből áll. A pokol, a purgatórium és a
paradicsom háromszor három részből állnak: 9 körből, 9
gyűrűből, illetve 9 égből. Az egész művet a rend, a
rendszeresség jellemzi, a sorok száma is nagyságrendileg azonos a
három könyvben: 4720 jut az elsőre, 4755 a másodikra és 4758 a
harmadik részre...
Első felvonás: A pokol - Inferno
A hármas szám jellemzi a szabadkai "kulturális forradalmat" is. Sorjában a szerepek kiosztása: Az egyes számú szerep Presszburger Csabáé (Magyar Szó - ex főszerkesztő), kettes számú Mihók Rudolfé (Pannon Tv - ex menedzsere), hármas számú szerep a főszerep Kovács Frigyesé (magyar társulat felfüggesztett: színésze, rendezője) ...és az egész művet körbefonja a média stratégia, mint a mű forgatókönyve! A pokol egy kisebbségi létbe szorult népességre kiosztva, pedig egyszerű a leosztás és a kiosztás, a hozzá nem értő döntnökök-ülnökök fejében mindenki lecserélhető és kicserélhető, ...mindenki? Kicsit kezd körvonalazódni a "stratégia" arról, hogy mi folyik itt: a "szakajtónyi" magyarság demokratikus szolgasorsba való döntése, -a politika piacán való alkuba bocsájtásának jól pénzesítése...és a cél szentesíti az eszközt! Miért történik mindez? Egyszerű a válasz: pozíció féltés és hatalomtartás, mert meg van írva:
Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai. (Mt – 26,31) régi recept ugyebár, mert a megvert pásztoron mindenki megbotránkozik, ahogy Jézusban is megbotránkoztak azon az éjszakán...
Kovács Frigyes és a katedrális,. az a katedrális, amely építésében megtorpant és egyszer talán kisebb lesz, mint a nekifutás pillanatában, de most ne a katedrálissal foglalkozzunk, hanem azzal, ami a szinfalak mögött zajlik, mert egyenlőre hivatalos megszólítása a történetnek nincs, de Szabadka utcáin már beszélnek a műről a "Divina Commedia Subotica"-ról...
Egy kedves blogolvasóm ellátott némi információval, hogy valójában igen is zajlik az élet a magyar társult háza táján, melyet egy levéllel is megerősített! Az igazság voltát egyszer valaki vagy megmagyarázza, vagy cáfolja, de egyértelműen a nagy közérdeműt érdekli a tragikomédia a "Divina Commedia Subotica"!
Az utcákon suttognak egymilliós értékű "butikos" vásárlásról, amely talán nem is ért annyit, és rendőrség már nyomoz az ügyben... Regélnek arról is, hogy építkezések folynak, igaz nem ott ahol kellene és a kegyben járók is szépen költekeznek új gépjárművekre...Olvadnak a pályázati eszközök, dagadnak a zsebek? Társrendezőt is szerződtettek, holott a déli-végeken is téblábol egy-kettő szabad-kapacitású rendező...és a Marsra kívánnak bennünket vajdasági magyarokat, hm, nos, ezt tudjuk!
Jézus is feltette a kérdést: Mi az igazság?
A levél, amennyiben valós, mélyen megbotránkoztató különösebb kommentárt nem fűznék hozzá, amíg végre valahára nem kapunk választ, arra, hogy mi történik Kovács Frigyessel, aki a munkahelyének felmondására készül, mert nem tudja elviselni a nyomás gyakorlást ellene...
Íme a társulatigazgató által neki címezett levél:
Frigyes Kovács
06 October
Frigyes
Kovács
Kedvesem!
Vagy inkább Apa!
Mert apámként
tekintettem rád egészen eddig a pillanatig. De ez most bennem
végérvényesen és visszavonhatatlanul összetört.
Ennek
okozója a B......-ügy, azaz a Lacit fenyegető borzalmas levelek
sorozata, és az így keltett rossz érzés és félelem, rettegés –
nem csak a tettlegességtől, hanem akár csak a találkozás
kellemetlenségeitől – nem csak a Laciban, hanem szinte az egész
társulatban. Sajnos nem ez az első eset, hogy félelem keletkezett
miattad a társulatban...
Azt gondolom, hogy így ember nem
viselkedhet, még akkor sem, ha az apám.
Innentől kezdve minden
kapcsolatot – úgy szakmai mint magánemberi kapcsolatot –
megszakítok veled. „Mert nem lehet beszarva élni.”
Az ügyet
átadtam a főigazgatónőnek, és kértem minden folyó és jövőbeni
színházi munkád felfüggesztését. Döntéséről, illetve az
Igazgatóbizottság döntéséről (mert oda került az ügy) majd ő
tájékoztat. Mindenesetre én nem számolok veled innentől
kezdve.
Olyan helyzetet teremtettél, ahonnan nincs tovább,
legalábbis együtt semmiképpen.
Amennyiben részedről vagy a
környezetedben lévők részéről bárkit (a társulatból, vagy a
színház környékéről, vagy a Lacit) további inzultus ér –
akár írásban, telefonon vagy személyesen – akkor a fenyegető
leveleidet nyilvánosságra hozom, és a rendőrséghez
fordulok.
Ezentúl kérlek tekints rám úgy, mintha nem is
találkoztunk volna soha, és így én „még csak kívülről sem
ismertem volna meg a színházat”. Tekints rám úgy, mintha egy
keményfejű bánáti parasztgyerekből lett autószerelő
lennék.
Kerüljük egymás társaságát, mindkettőnknek így
lesz jobb.
Békés életet,
(név szerinti-aláírás)
társulatigazgató
(...)
A vezetőinket, választottainkat és valasztatlainkat, is csakis a jó szándék vezérel és nekünk, vajdasági magyaroknak
a legjobbat szeretnék biztosítani, csak, hogy ők maradjanak a felettünk lévő
hatalom tartói, úgy egy Isteni magaslaton! Stílusosan illik Dante-val is zárni a sorokat, ha-már az első
felvonás a pokol volt! Jótanácsát megszívlelni és átgondolni, így a "módszer-változtatások" előtt, miszerint: „Pokolba vezető út is jó szándékkal van
kikövezve”... Vigyázzunk a kövekre, kavicsokra, téglákra és bölcsen döntsük el,
hogy kinek fogjuk sorsunkat a kezébe adni, mert az építő és a bontó is jó
szándékkal teszi a dolgát még a szabadkai színházban is...
...E titkos úton át a mester és
én
visszaindultunk világos világba;
s a pihenésre gondolni
se késvén,
kusztunk föl, ő elől és én nyomába,
míg a
sok szépből, melyet az ég hordoz
láttam egynémit, egy kis
karikába:
és így jutottunk ki a csillagokhoz.
Függönyt le - TAPS!
