Adventi időszak

Adventus- latin eredetű szó, jelentése eljövetel,megérkezés. Az ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza, Jézus születésének ünnepére (Karácsony) való felkészülés időszaka.
Tágabb értelemben a reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje.

Az advent 4 hétig tart, a december 25-e előtti negyedik vasárnappal kezdődik. Eredetileg 40 napig tartott (Jézus negyven napig böjtölt a pusztában), ám a Gergely pápa-féle naptárreform 4 hétre rövidítette. A keleti keresztények ma is január 6-án ünneplik karácsonyt.

Régen a keresztények advent idején szigorú böjtöt tartottak, hajnalonként pedig szent misére jártak. Ezeket a hagyományosan napfelkelte előtt tartott miséket aranymisének nevezték. Az advent első napjától vízkeresztig terjedő időszakban tiltották a zajos népünnepélyeket, lakodalmakat.

Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba, de a hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. (A fagyöngy egyébként a kelták szent növénye volt. A téli napéjegyenlőség a kelta hitvilág szerint a fény újjászületésének ünnepe. A kerék jelentésű Yule- a fény visszatérésének ünnepe- szó az élet örök körforgására, az örök újjászületésre utal. Ilyentájt a kelták az ajtókra örökzöld ágakat aggattak, fagyönggyel, magyalággal díszítették azt. Ma hagyományosan fenyőgallyakból készül a koszorú négy gyertyával, melyek advent 4 hetét jelképezik. Uralkodó színei a zöld (örökzöld), a piros és az arany, melyek a karácsonyi ünnepkör domináns színei. Minden héten egy-egy újabb gyertyát kell meggyújtani a koszorún. Az ajtóra erősített, gyertya nélküli koszorú a szíves vendégvárást reprezentálja.

Áldott húsvétot kívánok!

Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.

És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket;  hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

                                                                                                                               (János 14,2 – 14,3)

Ünnepre készülünk

Ünnepre készülünk, a Kisded születésnapjára. Érdekes, hogy az első pillanatban nem is Jézus Krisztusra, az Isten Fiára, a Megváltóra, hanem a Kisdedre asszociálok, és Máriára és Józsefre, a jászolra, a pásztorokra, a meleget lehelő állatokra. Előttem hajol a Kisded fölé Mária, nem tudom, valahogy valamiért mindig kékben látom mint az eget, nem is télen, hanem langyos felhőtlen tiszta tavaszon. József az ácsmester bordó köntösben áll, saruját vastag por lepi, kérges kezében vándorbot, amire támaszkodik.

A Szent Családra nyílik így a tekintetem, a családi kötelékben felbuzgó szeretetre, az óvásra és az összetartozásra: Talán ezért is mondják nem hívő embertársaink, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. A tudatalattijukban talán hűvös múzeumok bibliai jelenetei fogannak meg az egymást szerető szent család tagjairól? (Nem tudom, hiszen nem tudhatom azt, hogy milyen lehet nem hívőnek lenni). A gyermek, a leendő ifjú, az erkölcsös, a tiszta értékrendű Isten Fiú, a megteremtett harmónia egységében nevelkedik. A Családban. A földi családban, Az emberiség is egy nagy család. Még sincs - különösen manapság- az az isteni harmónia befogadás a nagy család tagjaiban, ami szellemi-lelki értelemben támogatni lenne képes sajátjait, egymást. Valami nagyon hiányzik ebből a nagy családból! A lélek kiszáradt, nincs érzékszerve, hervadtságában fel sem fogja,, hogy ő is esendő és sebezhető lehet majd egy napon. Hiába kiált majd önmagáért, a fájdalmáért, süket fülekre, és kiszikkadt pusztaságok eltűnő vándoraira talál, akik nem fordulnak hátra, hogy kezet nyújtsanak neki. Szikkadt lélekkel,szikkadt lelkektől senki nem várhat támogatást.

Válság van, morális válság. Érzelmi és értékválság. A Krisztus-követés nem sikk. Csak azt látni, hogy "A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtani a fejét". Nincs befogadó jászol a pusztában, mert minden kipusztult, kiszáradt, ami van, az az enyém, az nem a tied és az enyémhez semmi közöd. Találd meg azt a helyet, ahol szívesen befogadnak, ahol testi és lelki táplálékot osztanak meg Veled a nagy embercsalád tagjai, és nem csak karácsonykor. Ezt kívánom, talán még nem kiszikkadt lélekkel.

Áldjon meg a Kisded és a Családja, így, a karácsony eljövetelével! 

(Gundy S., 20131222)

Dr. Gundy Sarolta