Margit Zoltán: húsvét

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: húsvét. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: húsvét. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. április 2., csütörtök

Húsvét




Már kék selyembe pompázik az égbolt,
tócsákba fürdenek alant a fák,
a földön itt-ott van csak még fehér folt,
a légen édes szellő szárnyal át.

Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe
viszik a zavaros szagos vizet,
a lány piros tojást tesz el merengve,
a boltokat emberraj tölti meg.

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt -

kelet felől egy sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl az isten-ember.

Kosztolányi Dezső



2014. április 19., szombat

Áldott húsvétot kívánok!




Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.

És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket;  hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

                                                                                                                               (János 14,2 – 14,3)




2012. április 7., szombat

Húsvétra


Juhász Gyula

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Juhász Gyulát sokszor szomorú vagy éppen komor költőnek titulálják, a bánat lírikusának. Ez a költeménye a húsvéti ünnep lényegét, a halált, az elmúlást, és ezzel szemben a hitet, a feltámadást énekli meg, szomorúsága ellenére reményt adva. Legyen mindenki számára biztatás ez az 1919-ben írt vers ebben a mai, vészterhes világban is…

2012. április 6., péntek

A fekete húsvét


Ady Endre

Beteg szívem most be tele-nagy,
Milyen jó volna máskor élni,
Máskor s tán máshol:
Láz, virágzás, gyönyörű Husvét,
Jaj, itt nálunk, be fekete vagy.

Mikor halt meg itt a büszkeség
S volt jó itt élni nagy szivekkel,
Tele szivekkel?
Utat készít itt most a Fátum
S letépi Husvét minden zöld diszét.

Hol a magyar százfelé dacolt,
Szívós és bolond erejével,
Szép erejével,
Mely szabadra tört, ágált mégis
S kinek dolga Isten dolga volt?

Rongy, züllöttség, bomlás és boru,
Csoda, hogy még vannak néhányan,
Szegény néhányan,
Kiknek kell még ilyen országban
Szabadságért a harc-háború.

Beteg szívem most be tele-nagy,
Milyen jó volna máskor élni,
Máskor s tán máshol,
Mert itt mindent letép a Fátum:
Fényes Husvét, be fekete vagy.

Szentesi Zöldi László A református toll című online oldalon írja a magyar húsvétról: „Lapozgatom a régi könyveket, arra keresem a választ, hogy létezik-e magyar húsvét. Talán március 15-e közelsége teszi, de a magyarság legjobbjai mindig is valamifajta nemzeti emelkedettséggel élték meg a régi húsvétokat. A szomorú és beteg Ady Endre így vágyott igazabb ünnep és igazabb Magyarország után”

Húsvét előtt


Babits Mihály

S ha kiszakad ajkam, akkor is,
e vad, vad március évadán,
izgatva belül az izgatott
fákkal, a harci márciusi
inni való
sós, vérizü széltől részegen,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü malomnak:

ha szétszakad ajkam, akkor is,
ha vérbe lábbad a dallal és
magam sem hallva a nagy Malom
zúgásán át, dalomnak izét
a kínnak izén
tudnám csak érezni, akkor is
-- mennyi a vér! --
szakadjon a véres ének!

Van most dícsérni hősöket, Istenem!
van óriások vak diadalmait
zengeni, gépeket, ádáz
munkára hűlni borogatott
ágyúk izzó torkait:
de nem győzelmi ének az énekem,
érctalpait a tipró diadalnak
nem tisztelem én,
sem az önkény pokoli malmát:

mert rejtek élet száz szele, március
friss vérizgalma nem türi géphalált
zengeni, malmokat; inkább
szerelmet, embert, életeket,
meg nem alvadt fürge vért:
s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is
ez inni való sós vérizü szélben,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü Malomnak,

mely trónokat őröl, nemzeteket,
százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
multak acél hiteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szűz Hold arcába köpi
s egy nemzedéket egy kerék-
forgása lejárat:

és mégsem a gépet énekelem
márciusba, most mikor
a levegőn, a szél erején
érzeni nedves izét
vérünk nedvének, drága magyar
vér italának:
nekem mikor ittam e sós levegőt,
kisebzett szájam és a szók
most fájnak e szájnak:

de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március évadán,
szélnek tör a véres ének!
Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,

ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta, lélekzetadó, szent,
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!

hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön új március,
viruljunk ki újra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!

Ó, béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra.
Testvérek, ha túl leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bűnös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!

Babits Mihály Húsvét előtt című versében a föltámadást, a béke eljövetelének reményét ígéri. A költő az I. világháború alatt az emberi élet, a humanista értékek védelme érdekében tiltakozott több versén keresztül is. Ez a költemény szabad versre emlékeztető rapszódia, legfontosabb üzenete, hogy legyen béke végre, s akkoriban nem kevés bátorságra volt szükség ahhoz, hogy valaki a háborús uszítással szemben, békét követelve kiáltsa világgá a gondolatait. Miután a „szabadító, drága szó" végre elhangzik, dallamos, kétütemű sorok hirdetik az általános megbékélést, megbocsátást, a tavaszi újjászületést. A félrímek csengése a húsvéti feltámadási ünnep alleluját hirdető harangszavát idézik.

2011. április 25., hétfő

Húsvéti locsolkodó versek


Gyermekversek

Kerek erdőn jártam
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Meg szabad-e locsolni?

Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással!

Zöld erdőben jártam,
Két őzikét láttam.
Az egyik kacsintott,
Ide a forintot!

Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudok.
Majd jönnek a nagyok,
Mondanak azok.

Ajtó mellett állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adják párjával,
Elszökök a lányával!

Jó reggelt rózsaszál, kékszemű ibolya,
Jó reggelt gyöngyvirág, jó reggelt viola!
Harmatos kertemben gyöngyharmatot szedtem, nesze, friss rózsavíz, aranyos kis szentem!

Itt van a kikelet, viríts, viríts virág!
Köszönt a pacsirta, neked áll a világ.
Rózsavízzel áldás szálljon a fejedre!
Hol a piros tojás? Hulljon a zsebembe!

Rózsabokor ne rejtőzz el, meglocsollak
rózsavízzel.
A feltámadt üdvözítő, Lelked tavaszát őrizze!

A múltkor, hogy erre jártam, egy rózsabokrot láttam.
Elhervadjon? Hanem inkább felsarjadjon!
Szép pompásan nyiladozzék, Máriának virágozzék!
Szabad megöntözni?

Én kis morzsa,
Gyenge rózsa,
Gyenge deákocska,
Ím most jöttem hírt mondani,
Krisztus királyt kihirdetni.
Váltsák meg ezt leányitok
Egy szép piros tojással,
Mint Krisztus urunk minket váltott
Vére által az egész világgal..

Örömhírek jönnek széles, nagyvilágból:
Jézus, megváltónk feltámadt sírjából.
Nincs már a kereszten, nincs már a sírban,
ott él és uralkodik a szép mennyországban.

Én is azért jöttem, hogy ezt elmondhassam,
szagos balzsamot hoztam, hogy meglocsolhassam
mind e ház kicsinyeit és nagyját,
adja rájuk az Isten áldását!

Felvirradt ismét Húsvétnak ünnepe,
A feltámadásnak dicső szép ünnepe.
Mikor mennyei kéz nyitotta meg a sírt,
fényes angyalok hirdettek örömhírt.
Nincs már itt az Úr,
Bizonnyal föltámadt,
Csüggedő szívekből szálljon el a bánat.
Az öröm ünnepén, hogy felfrissüljetek,
Egy kevés vízzel öntözlek titeket.
Újuljon meg tőle testetek, lelketek,
Hit- Remény- Szeretet lakozzék bennetek.

Húsvét óta tudjuk, feltámadt Krisztus, újra él!
Ki tanítványa lesz, az már a haláltól sem fél.
Keresztvizet öntenek a megtérők fejére az Egyházban,
Legyenek testben-lélekben tiszták minden napjukban.
Szép a kereszténység, hirdesse az illatos víz is, melyet hoztam.
Adjon hitünk húsvéti örömet minden otthonban!

Gyönyörű a tavasz, mosolyog az élet,
Áldásokat mutat az arany kikelet.
Föltámadt Jézus, mondják az írások,
Locsoló hétfőjén buzognak a források.

Versek nagyobbaknak

Feltámadt a Jézus, mondják az írások,
Vízöntő hétfőre buzognak források.
Eljöttem hozzátok ifjú létemre,
Hogy harmatot öntsek egy szép növendékre,
Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőben,
Nem virágzik szépet nekünk jövendőben.
Virágozzák szépet, ékes virágokat,
Nyerjen az egekben fényes koronákat.

Azt hitted, hogy húsvét napján szárazon maradsz?
Megöntözlek kis virágszál, akárhogy is szaladsz!
Rózsavíz van üvegemben, jaj, de illatos,
Nem is hideg, nem is csípős, ne félj, aranyos!
Ha akarod, hát fussuk e szobát körül,
Tudom, hogy a kicsi szíved titokban örül.
Örül, mint a friss harmatnak nyíló rózsaszál.
Hát az a sok piros tojás vajon kire vár?
Látom, éppen kis kosárkád azzal van tele.
Jaj, de szépek! Hányat kapok, enyém lesz fele?
Csilingelnek a báránykák, a kis nyuszi vár,
Piros tojást osztogat egy kedves kisleány.

Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára,
új életet öltött ismét föl magára.
Én is e szent napon örömöt hirdetek,
mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek!
Már régen szokása minden kereszténynek:
örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek.
Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat,
és hozzá frissítem szép leánykájukat.
Mert hogy mit akarok, már azt is megmondom,
öntözködni jöttem. Szóm nem is cifrázom.

Midőn Krisztus Urunkat a keresztről levették,
Sziklába vésett koporsóba tették.
Kőlapot gördített négy ember eléje,
Katonák állottak fegyverrel melléje.
Midőn a kelő nap harmadszor fölszállott,
Küldött a katonák szemére mély álmot.
Ekkor két angyal útját a Földre vette,
Sírtól a követ elhengerítette.
De nem azért jöttem, hogy ezt elmeséljem,
Hanem, hogy lányukat kissé megfrissítem.
Apjától, anyjától engedelmet kérek,
Adja ki a lányát, megöntözni nékem!
Nőhet aztán apjának, anyjának kedvére,
Míglen egy szép legénynek ifjú szerelmére!

Jó reggelt azoknak, akik itt lakoznak,
Verset mondanék, ha meghallgatnának.
Jézus feltámadott, nagy örvendezéssel
Áldják hát az Istent hangos énekléssel.
Áldom és is ezért, mert ma húsvét napja
Virradt mireánk, áldott szent órája.
Most jöttünk Krisztus kicsiny mezejébõl
Az illatozó rózsák virágos kertjébõl.
Azt kívánom most, még sokáig éljenek,
Sok boldog húsvétot vígan megérjenek.
Kárt, bút, bánatot sose szenvedjenek,
Mind földön, mind mennyben boldogok legyenek.

Zengjen alleluja mindnyájunk ajkáról,
mert feltámadt Krisztus Urunk kőszikla sírjából.
Hová szent asszonyok szép húsvéti reggel
mentek illatos, drága kenetekkel.

De a sír üres volt s előtte angyal állt,
szent asszonyok búja nagy vigasságra vált.
Emlékükre hoztam egy kis rózsavizet,
kívánok boldog húsvéti ünnepeket

Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár a puszi!

Itt a húsvét, eljött végre,
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss el hát, szép virágom,
Locsolásért csók jár, három!

Ó, tavasszal újult ékes liliomok,
Öntözésre méltó gyönyörű virágok!
Már eljött az idő, hogy megújuljatok,
A Szentlélek Isten szálljon tireátok.
No, ti cimboráim, csuporra, vederre,
Adjuk meg a lánynak a tisztet reggelre!
Hanem egy szót szólok ezen szép leánynak,
Adjon egy pár hímest,
Szívemből kívánom, kegyelem magának!

Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenből eleget,
Főképp békességet, egészséget és szeretetet!

E a ház udvarában szép kis bimbó nő.
Nevelje majd szépre, jóra a jó Teremtő!
Vizet hoztam a tövére, szálljon áldás a fejére.
Istentől azt kérem, piros tojás a bérem!
Szabad-e locsolni?

Hasad a szép hajnal, mutatja sugarát,
Szép szívvel és szájjal dicsérjük az Atyát.
Az Atyaistennek imádandó fiát,
Hogy el ne hagyta érni húsvét másodnapját.
Én is, íme, boldog örömet hirdetek,
Hogy feltámadt Krisztus, azon örvendjetek!
Feltámadt a Jézus, legyőzte a halált,
Ezáltal az élet diadalmat talált.
De hogy minek jöttem én, azt is megmondom:
Öntözködni jöttem, a szót nem cifrázom.
Engem öntözködő ápolónak hívnak,
Vizemből a lánykák friss életet szívnak.
Adja ki a lányát, kérem szeretettel,
Hadd öntsem meg a kezét rózsavizemmel!

Adjon a jó Isten,
Boldog ünnepeket!
Mindenféle jókkal
Lásson el titeket.
Az öreg nagyapám
Ily köszöntõt hagyott,
Örvendjetek vígan,
Jézus feltámadott.
Öröm ez tinéktek,
Énnekem és másnak,
De én is örülök
A hímes tojásnak.
Adjanak hát nékem
Néhány piros tojást,
Hogy jó kedvvel menjek
Az utamra tovább.

Békesség! E háznál bú, gond itt ne legyen,
a boldogság verjen itt tanyát minden évben.
A világ Megváltója meghalt miérettünk,
Fel is támadott, amit most hirdetünk.

Feltámadására nagy örömünnepet rendeztek
minden családtagot szépen meg is öntöztek.
Én is kívánom a Krisztus nevében,
családja sok boldog húsvétot érjen!









2011. április 23., szombat

Áldott húsvétot kívánok!

Ecce homo!
Íme az ember! Ismét húsvétot ülünk és elgondolkodunk Jézus Krisztus történetén, amely azóta is nap, mint nap ismétlődik. Szemforgató hamisprókátorok, csalók, árulók, adószedők, halászok, mennyei nép...A világgal meg kell békélni, hiszen a bárány az áldozati a farkas meg a kárhozati lénye világunknak.
A megváltás a bűn alóli feloldozás és e körforgás. Mi a bűn? Ki a bűnös? 
Ma a XXI. században alapvető erkölcsi és moráliskérdések egy környi váltáson mennek át, ami anno bűn volt az ma dicsőséges tett, ami anno erény volt az ma már szégyen!
Előjelei voltak e változásnak, amikor is Barabás nevű rab kiváltása a nép részéről Jézust feláldozva, aki az igaz ember volt, az első írásos bizonyítékkal bíró homo sapiens, a gondolkodó ember! Az ember!
Ki a bűnös Jézus kereszthaláláért? Kajafás főpap és barátja Poncius Pilátus, aki némi sextertiusért mindent megtett, még kétezer katolikust is kivégeztetett a nagy római birodalom erőfitogtatása gyanánt! Az ideológiai felbujtó, ötletgazda Kajafás főpap volt ő lelkén szárad az első írásos politikai, ideológiai és vallási alapokra terelt koncepciós per, amely brutális gyilkossággal végződött és Jézus kereszthalálával beteljesedett, amint az írás utalt rá.
Igen a főpap megremegett Isten fia láttán és hallatán, veszélybe került a papi hatalom és előnyjog, de legfőképpen a rendszer esett végveszélybe, amely kényelmet biztosított elöljáróinak így a főpapoknak. Az ő elképzelésük alapján csakis Róma fennhatósága alatt maradhatott fenn a papi kánaáni állapot. Kajafás a Rómával való viszonyának elmérgesedését féltette és ezért fordult szembe a Jézus nevezetű emberrel, az Isten fiával! Az ember embernek farkasa a bárány meg lészen szolgalelkű példamuatató, egy bárányban mily bölcselet búvik meg! Az áldozatból lett a bűnbak, mennyire ismerős recept ez a mai világunkban is!
Mennyi Kajafás, Júdás és Péter tevékenykedik környezetünkben és mennyien Tamáskodnak jövőnk felett, akiknek sem írás sem törvény nem szabhat gátat pusztító tevékenységük felett! Én úgy érzem nem tanultunk Jézus Krisztustól, a hatalom éhes uralkodni vágyók továbbra is mételyezik társadalmainkat az Úr nevére hivatkozva, de nem Jézus Krisztus tanításait alkalmazva emberbaráti szeretetre tanítva! 

Reggel halottam a kakasszót és újból a legjobbikat veszítettük el, Barabások meg vidáman éldegélnek, igen beteljesedett, ahogyan az írás megjövendölte!

Áldott, kegyelmes Húsvétot kívánok!
Margit Zoltán

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin