Kerek erdőn jártam
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Meg szabad-e locsolni?
Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással!
Zöld erdőben jártam,
Két őzikét láttam.
Az egyik kacsintott,
Ide a forintot!
Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudok.
Majd jönnek a nagyok,
Mondanak azok.
Ajtó mellett állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adják párjával,
Elszökök a lányával!
Jó reggelt rózsaszál, kékszemű ibolya,
Jó reggelt gyöngyvirág, jó reggelt viola!
Harmatos kertemben gyöngyharmatot szedtem, nesze, friss
rózsavíz, aranyos kis szentem!
Itt van a kikelet, viríts, viríts virág!
Köszönt a pacsirta, neked áll a világ.
Rózsavízzel áldás szálljon a fejedre!
Hol a piros tojás? Hulljon a zsebembe!
Rózsabokor ne rejtőzz el, meglocsollak
rózsavízzel.
A feltámadt üdvözítő, Lelked tavaszát őrizze!
A múltkor, hogy erre jártam, egy rózsabokrot láttam.
Elhervadjon? Hanem inkább felsarjadjon!
Szép pompásan nyiladozzék, Máriának virágozzék!
Szabad megöntözni?
Én kis morzsa,
Gyenge rózsa,
Gyenge deákocska,
Ím most jöttem hírt mondani,
Krisztus királyt kihirdetni.
Váltsák meg ezt leányitok
Egy szép piros tojással,
Mint Krisztus urunk minket váltott
Vére által az egész világgal..
Örömhírek jönnek széles, nagyvilágból:
Jézus, megváltónk feltámadt sírjából.
Nincs már a kereszten, nincs már a sírban,
ott él és uralkodik a szép mennyországban.
Én is azért jöttem, hogy ezt elmondhassam,
szagos balzsamot hoztam, hogy meglocsolhassam
mind e ház kicsinyeit és nagyját,
adja rájuk az Isten áldását!
Felvirradt ismét Húsvétnak ünnepe,
A feltámadásnak dicső szép ünnepe.
Mikor mennyei kéz nyitotta meg a sírt,
fényes angyalok hirdettek örömhírt.
Nincs már itt az Úr,
Bizonnyal föltámadt,
Csüggedő szívekből szálljon el a bánat.
Az öröm ünnepén, hogy felfrissüljetek,
Egy kevés vízzel öntözlek titeket.
Újuljon meg tőle testetek, lelketek,
Hit- Remény- Szeretet lakozzék bennetek.
Húsvét óta tudjuk, feltámadt Krisztus, újra él!
Ki tanítványa lesz, az már a haláltól sem fél.
Keresztvizet öntenek a megtérők fejére az Egyházban,
Legyenek testben-lélekben tiszták minden napjukban.
Szép a kereszténység, hirdesse az illatos víz is, melyet
hoztam.
Adjon hitünk húsvéti örömet minden otthonban!
Gyönyörű a tavasz, mosolyog az élet,
Áldásokat mutat az arany kikelet.
Föltámadt Jézus, mondják az írások,
Locsoló hétfőjén buzognak a források.
Feltámadt a Jézus, mondják az írások,
Vízöntő hétfőre buzognak források.
Eljöttem hozzátok ifjú létemre,
Hogy harmatot öntsek egy szép növendékre,
Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőben,
Nem virágzik szépet nekünk jövendőben.
Virágozzák szépet, ékes virágokat,
Nyerjen az egekben fényes koronákat.
Azt hitted, hogy húsvét napján
szárazon maradsz?
Megöntözlek kis virágszál, akárhogy is szaladsz!
Rózsavíz van üvegemben, jaj, de illatos,
Nem is hideg, nem is csípős, ne félj, aranyos!
Ha akarod, hát fussuk e szobát körül,
Tudom, hogy a kicsi szíved titokban örül.
Örül, mint a friss harmatnak nyíló rózsaszál.
Hát az a sok piros tojás vajon kire vár?
Látom, éppen kis kosárkád azzal van tele.
Jaj, de szépek! Hányat kapok, enyém lesz fele?
Csilingelnek a báránykák, a kis nyuszi vár,
Piros tojást osztogat egy kedves kisleány.
Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.
Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára,
új életet öltött ismét föl magára.
Én is e szent napon örömöt hirdetek,
mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek!
Már régen szokása minden kereszténynek:
örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek.
Én is köszöntöm hát ezen szent
napunkat,
és hozzá frissítem szép leánykájukat.
Mert hogy mit akarok, már azt is megmondom,
öntözködni jöttem. Szóm nem is cifrázom.
Midőn Krisztus Urunkat a keresztről levették,
Sziklába vésett koporsóba tették.
Kőlapot gördített négy ember eléje,
Katonák állottak fegyverrel melléje.
Midőn a kelő nap harmadszor fölszállott,
Küldött a katonák szemére mély álmot.
Ekkor két angyal útját a Földre vette,
Sírtól a követ elhengerítette.
De nem azért jöttem, hogy ezt elmeséljem,
Hanem, hogy lányukat kissé megfrissítem.
Apjától, anyjától engedelmet kérek,
Adja ki a lányát, megöntözni nékem!
Nőhet aztán apjának, anyjának kedvére,
Míglen egy szép legénynek ifjú szerelmére!
Jó reggelt azoknak, akik itt lakoznak,
Verset mondanék, ha meghallgatnának.
Jézus feltámadott, nagy örvendezéssel
Áldják hát az Istent hangos énekléssel.
Áldom és is ezért, mert ma húsvét napja
Virradt mireánk, áldott szent órája.
Most jöttünk Krisztus kicsiny mezejébõl
Az illatozó rózsák virágos kertjébõl.
Azt kívánom most, még sokáig éljenek,
Sok boldog húsvétot vígan megérjenek.
Kárt, bút, bánatot sose szenvedjenek,
Mind földön, mind mennyben boldogok legyenek.
Zengjen alleluja mindnyájunk ajkáról,
mert feltámadt Krisztus Urunk kőszikla sírjából.
Hová szent asszonyok szép húsvéti reggel
mentek illatos, drága kenetekkel.
De a sír üres volt s előtte angyal állt,
szent asszonyok búja nagy vigasságra vált.
Emlékükre hoztam egy kis rózsavizet,
kívánok boldog húsvéti ünnepeket
Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár a puszi!
Itt a húsvét, eljött végre,
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss el hát, szép virágom,
Locsolásért csók jár, három!
Ó, tavasszal újult ékes liliomok,
Öntözésre méltó gyönyörű virágok!
Már eljött az idő, hogy megújuljatok,
A Szentlélek Isten szálljon tireátok.
No, ti cimboráim, csuporra, vederre,
Adjuk meg a lánynak a tisztet reggelre!
Hanem egy szót szólok ezen szép
leánynak,
Adjon egy pár hímest,
Szívemből kívánom, kegyelem magának!
Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenből eleget,
Főképp békességet, egészséget és szeretetet!
E a ház udvarában szép kis bimbó nő.
Nevelje majd szépre, jóra a jó Teremtő!
Vizet hoztam a tövére, szálljon áldás a fejére.
Istentől azt kérem, piros tojás a bérem!
Szabad-e locsolni?
Hasad a szép hajnal, mutatja sugarát,
Szép szívvel és szájjal dicsérjük az Atyát.
Az Atyaistennek imádandó fiát,
Hogy el ne hagyta érni húsvét másodnapját.
Én is, íme, boldog örömet hirdetek,
Hogy feltámadt Krisztus, azon örvendjetek!
Feltámadt a Jézus, legyőzte a halált,
Ezáltal az élet diadalmat talált.
De hogy minek jöttem én, azt is megmondom:
Öntözködni jöttem, a szót nem cifrázom.
Engem öntözködő ápolónak hívnak,
Vizemből a lánykák friss életet szívnak.
Adja ki a lányát, kérem szeretettel,
Hadd öntsem meg a kezét rózsavizemmel!
Adjon a jó Isten,
Boldog ünnepeket!
Mindenféle jókkal
Lásson el titeket.
Az öreg nagyapám
Ily köszöntõt hagyott,
Örvendjetek vígan,
Jézus feltámadott.
Öröm ez tinéktek,
Énnekem és másnak,
De én is örülök
A hímes tojásnak.
Adjanak hát nékem
Néhány piros tojást,
Hogy jó kedvvel menjek
Az utamra tovább.
Békesség! E háznál bú, gond itt ne legyen,
a boldogság verjen itt tanyát minden évben.
A világ Megváltója meghalt miérettünk,
Fel is támadott, amit most hirdetünk.
Feltámadására nagy örömünnepet rendeztek
minden családtagot szépen meg is öntöztek.
Én is kívánom a Krisztus nevében,
családja sok boldog húsvétot érjen!
