Margit Zoltán: Ady Endre

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ady Endre. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ady Endre. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. december 24., szerda

Karácsony – Harang csendül...




I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.

Ady Endre





2013. május 11., szombat

A Duna vallomása




Megtudtam, hogy titkokat rejteget
A mi Dunánk, ez a vén róka,
Mikről talán sohase álmodott
Az ősi barlang-tüzek óta
Ez a közönyös Európa.

Megloptam a vén Iszter titkait,
Titkait az árnyas Dunának.
Magyar földön ravasz a vén kujon,
Hisz látott ő búsabb csodákat,
De akkor pletyka-kedve támadt.

Vallott nekem, nem is tudom, mikor:
Tavasz volt és ő csacska-részeg.
Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,
Budapestre fitymálva nézett
S gúnyos nótákat fütyörészett.

Talán Szent Margit híres szigetén
Állott velem részegen szóba.
(Ma is félve kalimpál a szivem
S hajh, már régen késik e nóta.
Ugy-e Iszter, vén folyam-róka?)

Nagy-komoly lett akkor a vén Duna.
Torkán hűlt vad, tavaszi kedve.
Olyan volt, mint egy iszákos zseni.
Alig mert nézni a szemembe
S én vallattam keményen, egyre.


"No, vén korhely, láttál egy-két csodát,
Mióta ezt a tájat mossa
Sápadt vized, árnyas, szörnyü vized,
Mely az öreg árnyakat hozza.
Gyónjál nekem, vén falurossza."

"Mindig ilyen bal volt itt a világ?
Eredendő bűn, lanyha vétek,
Hideglelős vergődés, könny, aszály?
A Duna-parton sohse éltek
Boldog, erős, kacagó népek?"

S halk mormolással kezdte a mesét
A vén Duna. Igaz az átok,
Mit már sokan sejtünk, óh, mind igaz:
Mióta ő zúgva kivágott,
Boldog népet itt sohse látott.

A Duna-táj bús villámháritó,
Fél-emberek, fél-nemzetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.
Ahol a szárnyakat lenyesték
S ahol halottasak az esték.

"Sohse lesz másként, így rendeltetett",
Mormolta a vén Duna habja.
S boldogtalan kis országok között
Kinyújtózott a vén mihaszna.
És elrohant tőlem kacagva.

Ady Endre


In memoriam Kokos László

2012. szeptember 30., vasárnap

Párisban járt az ősz

Ady Endre



Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem. 

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok. 

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek. 

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.


2012. április 6., péntek

A fekete húsvét


Ady Endre

Beteg szívem most be tele-nagy,
Milyen jó volna máskor élni,
Máskor s tán máshol:
Láz, virágzás, gyönyörű Husvét,
Jaj, itt nálunk, be fekete vagy.

Mikor halt meg itt a büszkeség
S volt jó itt élni nagy szivekkel,
Tele szivekkel?
Utat készít itt most a Fátum
S letépi Husvét minden zöld diszét.

Hol a magyar százfelé dacolt,
Szívós és bolond erejével,
Szép erejével,
Mely szabadra tört, ágált mégis
S kinek dolga Isten dolga volt?

Rongy, züllöttség, bomlás és boru,
Csoda, hogy még vannak néhányan,
Szegény néhányan,
Kiknek kell még ilyen országban
Szabadságért a harc-háború.

Beteg szívem most be tele-nagy,
Milyen jó volna máskor élni,
Máskor s tán máshol,
Mert itt mindent letép a Fátum:
Fényes Husvét, be fekete vagy.

Szentesi Zöldi László A református toll című online oldalon írja a magyar húsvétról: „Lapozgatom a régi könyveket, arra keresem a választ, hogy létezik-e magyar húsvét. Talán március 15-e közelsége teszi, de a magyarság legjobbjai mindig is valamifajta nemzeti emelkedettséggel élték meg a régi húsvétokat. A szomorú és beteg Ady Endre így vágyott igazabb ünnep és igazabb Magyarország után”

2011. október 7., péntek

Tűzkőhalom...A tűz csiholója

A csókai teremtés pusztulás immáron harmadik folytatása...
1877-1919
A Tűz csiholójaAdy Endre

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.
Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója*,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.
Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.
Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.
S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.

A "Tűzkőhalom-Kremenyák"
felől vészesen közelednek a lángok...
Viharverte sarok ez a csókai sarok! Kicsit a földi Apokalipszis e világi mintája tükrőződik vissza, mit tehet a tehetetlen ember, csak azt, amihez ért! A pusztítást gyakorolja nap mint nap! A tudomány is érthetetlenül áll, hogy e Istentől kapott földi paradicsom, hogyan pusztul és szellemileg erodálódik. Sorolhatnánk: termőföldek, folyók, termálvíz...gyógynövénytermesztés, borászat, húsipar, dísznövénymagtermesztés, halászat-vadászat...mind az enyészet martaléka lassan...Talán a Tűzkőhalmon Tűz csiholójának a bosszúja, hogy a természet anyánk lágy ölét nem tiszteljük és becsüljük! Talán Zeusz csapott le ránk, felbőszülve a töméntelen igazságtalanságok láttán? Netalán Prométheusz mentette meg Csókát a pusztító tűztől? Talán Krisztusunk újra meghalt érettünk a kereszten? A terjáni fa kereszten és harmad-napra eldőlt keresztestül újabb-kori Júdások, Kajafások, Pilátusok és melldöngető "magyar-mentők" pártoskodása közben...mi még mindig nem értjük mi folyik!? Színjáték közötti szünet, mint a szomszédos Zenta mikrópártjának hitelességét megjátszó bohózat és népszámlálásnak titulált "birkaszámlás - vagyonbevallás" közben egy pillanatnyi szusszantás...
A kopjafa nem lett "Zeusz" tűzének martaléka
A tűz csiholójának egykori hajlékán a "Tűzkőhalmon-Kremenyákon" újból tűzsöpört végig, ezidáig a bennfentesek még nem derítették ki mi okból! A "tisztótűz" után zsendűl a fű és újra legel rajta a csorda! A természet lágy öle erősebb az emberi balgaságnál. A tűz megtisztította a tájat, demonstrálva a félelmetes erőt mellyel bír élőkön, holtakon és az izmusokon. Messziről "piszkafaként" látszik a megperzselődött kopjafa, amely "állítólagosan" megjelőli a "Tűzkőhalmot-Kremenyákot". Kicsit elgondolkodtam azon, mi köze lehetett a kőkorszaki embernek a székely temetkezési rítus tárgyi-szakrális eleméhez a kopjafához, talán a székelyek ősei innen a csókai "Tűzkőhalomról-Kremenyákról" származnak...Illetve a tűz csiszolásához szükséges fa jelképe lenne, melyet "kőkorszakink" kovakőhoz dörzsölte és száraz fű mellékelésével lángra lobbantotta...A tűz megmutatta, hogy lehetne akár  II. világháborús "emlék-jelkép", mert a megszálló németek által épített bunker tőszomszédságában emeltetett fel, hiszen erről a pontról védték a Zenta felől érkezők ellen Csókát, majd a nagy vérvörös október 8-án a keletről érkező Szovjetekkel vívtak itt "röpke" csatát, a múltszázad derekán, érdekes mit tud ez a tűz...
A II. világháborús bunker és a kopjafa
Nincs új a nap alatt mondja a bölcs, ki emlékezik Prométheuszra, Zeuszra, Krisztusra, "Tűzkőhalomra-Kremenyákra"! A balliberális közösség nem tud megszabadulni a nagy vörös októbertől, mert az az övék és meg kell emlékezni róla! Tudtunkra is fogják adni és ki is fogják doboltatni, hogy a közpénzeket már-pediglen ők osztják! Kenyér és cirkusz kell, meg dob-szóló a füstös utcákon a jó-népnek! Sör és virsli, mert jönnek a választások, jönnek a megfélemlítések, fasisztázások! Nem feledni! Az adót mindenki fizeti, de a mézes-bödön és az arany tojást tolyó tyúkica a választott faj egyedi-alanyi joga! Október nyolcadika volt Csóka község napja, amíg elvérzett bajtársaimmal vissza nem "kereszteltük" Szent Anna és Gábriel Arkangyal napjára, -a sors iróniája október havában, de a szívekben ott meleng október nyolcadika a fasizmustól való menekülés napja! Olyan szépnek vélik, olyan nagynak és vörösnek, olyan Csókainak, mint a dobosok fesztiválja! Olyan eredeti, most amikor a "koalíciós-magyarokra" is rányomták a kollektív felelősséget a második világháborúban történtek végett! Opplá, nem kell tovább a "tacsi-kutya", aki csak a szelíd galambokat ugatja, -mondja a szomszédom, mert a sárga belsejű finom jércetojást meglopta, nekem most-már a "talpam-nyaló" pincsi való a hajbókoló fajtából! Így a picinyke csókai szolgalelkűség mindig, mint az árnyék ott zizeg a fülekben, mert mit szólnak a... Szolgálni kell a nagy vörös októbert és annak "dicső" múltját! Terjánt le kell dózeroltatni, temetőjén keresztül szennyvízelvezetőt csinálni, mert a halottakat nem illik kilakoltatni, de valahogy meg kell gyalázni! Az összes ünnep és megemlékezésre rá kell égetni a második világháború győztes képét! A csókai "dögtemetőt", ahova magyarokat lőttek a mái napig meg nem jelöltetni...A szakrális helyeket pusztulni hagyni! Terján..."Tűzkőhalom-Kremenyák"...!
Az égig-érő-fának nem nő többé ága...
Istenem adj erőt, hogy megbocsájtsunk az ellenünk vétkezőknek. Adj erőt, mint ahogyan Krisztusnak is adtál, hogy megjárjuk a Golgotánk! Adj erőt, ha meggátolni nem is tudjuk, de állítsuk meg Csóka teremtés pusztulását és bocsáss meg nekik Uram, mert tényleg nem tudják mit cselekszenek! A szél lengedezik mellettem a "Tűzkőhalmon-Kremenyákon" nézem ismét a teremtés pusztulást, látom lelki szemeim előtt, ahogy felegyenesedett az ember és elindult a világ négy égtája felé, e közben Ady Endre szavai csengnek fejemben: "...S aki mást akar, mint mi most van, kényes bőrét gyáván nem óvja: mint ős-ősére ütött Isten: A fölséges Tűz csiholója." Kreményákon a tűz csiholója...
Margit Zoltán

Teremtés pusztulás után feltámadás...
*Tűz csiholója: utalás Prométheuszra, aki a görög mitológia szerint ellopta a tüzet az égből, és szembeszállt Zeusszal az emberek érdekében.

2010. október 31., vasárnap

HALOTTAK NAPJÁN - Ady Endre


Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...

1899 november 1

ÁMEN!

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin