Kedves Brigi!

Egyszerűen mi, így szólítjuk egymást, úgy mint Kokoslaci vagy Bicóernő, Nagylaci, Vermesgyuri, Málnaijani a doki, Bé-eM-Zsuzsi, Velőpityu, Izsák-kálmán, már évek óta és így volt jó!

„Ma már novemberben sem kell fáznod
És a fejed fölött tető áll
S hogyha jó idő van, át sem ázik
És a hírlapíró megtalál

Mi a győzelemről megtanultuk
Hogy a részvétel a fontosabb
Hogy a vereség is fizet szépen
És a győztes sokkal fáradtabb

Hát minek törjük össze kezünk, lábunk
Ha már menet közben ülhetünk
Kár, hogy alig-alig vesszük észre
Hogy már nem megyünk, csak érkezünk ”

NEKÜNK ÍGY IS JÓ!

Zorán - Így is jó c dalából idéztem, http://www.youtube.com/watch?v=99OcgoLKCsw

Az élet rólunk szól, Zsuzsi dalát soha nem feledjük állampolgári eskünk alkalmából, igen annyira jó, amikor a testvér kebelére szorít, jól megszorít, jobb mindennél! A Laci, ezt tudta és keményen meg tudott fogni és őszintén! Igen, Blanka csak egy ez a papír, de a szorítás emberi és embertől!
Kedves Kokoslaci, barátom, így egyben ahogyan immáron az évek-múlásával már-megszoktuk...
Ernő, ő volt a harcostársad, barátod, aki kérdés nélkül hitt benned! Remélem, ma már elfogadtad e tényt! Arthut királynak is voltak tanácsadói, de ő volt néked a legjobb. Hitt benned és elfogadta, hogy te vagy, aki Decsnek a LEGJOBB!

Székely embernek és harcosnak az köztéren kellett volna egy kopjafa, mert ugyan porlik mint a szikla, de hozzá lehet és kell igazodni! Ez elmaradt szívem polgármestere, egy picinyke bók a hadvezéred felé, aki igen keményen vívta meg a lét értelmét! Ki fog néki elismerést nyújtani? E kérdés nem kérdés ma, de holnap?

Ki fogja őt kitüntetni?

A Csillagrózsa, mert kedves Jusztinám lelke nem hagyhatta volna elveszni a közös éveket! Jusztina ki rendületlenül áll a Csillagrózsa élén és ápolja a sárköz fővárosának hagyományait ő vette a bátorságot és megemlékezik az egyesület kimagasló teljesítményével rendelkezőiről is, így barátomról is Kokoslaciról is!

Köszönöm kedves Jusztina!

Sajnos ma nem lehetek közöttetek, de lélekben én sárközi vagyok és büszke is vagyok rá! Kedvellek téged és kedves egyesületed az én fotográfus barátommal egyetemben!

Végezetül ölellek benneteket, -a földitek, sárközi-decsi Margit Zoltán!

Itt jött már a cseresznyés szivar és a nedü a Depp Purple Child in time c. számával… 

http://www.youtube.com/watch?v=1slq_FwRN8o

Tudom Laci a Hammond orgona! :)

Kedve Brigitta köszönöm, hogy e remek emberről, a barátomról,Kokoslaciról halálának 

második éve után is megemlékezel!

Margitzoli. Úgy ahogyan az évek múlásával már megszoktuk…

Istenem, de hiányzol!

Nyugodj békében!

Margit Zoltán és családja

Laci, így lesz minden, ha te ott leszel velem!

A Duna vallomása

Megtudtam, hogy titkokat rejteget

A mi Dunánk, ez a vén róka,

Mikről talán sohase álmodott

Az ősi barlang-tüzek óta

Ez a közönyös Európa.

Megloptam a vén Iszter titkait,

Titkait az árnyas Dunának.

Magyar földön ravasz a vén kujon,

Hisz látott ő búsabb csodákat,

De akkor pletyka-kedve támadt.

Vallott nekem, nem is tudom, mikor:

Tavasz volt és ő csacska-részeg.

Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,

Budapestre fitymálva nézett

S gúnyos nótákat fütyörészett.

Talán Szent Margit híres szigetén

Állott velem részegen szóba.

(Ma is félve kalimpál a szivem

S hajh, már régen késik e nóta.

Ugy-e Iszter, vén folyam-róka?)

Nagy-komoly lett akkor a vén Duna.

Torkán hűlt vad, tavaszi kedve.

Olyan volt, mint egy iszákos zseni.

Alig mert nézni a szemembe

S én vallattam keményen, egyre.

"No, vén korhely, láttál egy-két csodát,

Mióta ezt a tájat mossa

Sápadt vized, árnyas, szörnyü vized,

Mely az öreg árnyakat hozza.

Gyónjál nekem, vén falurossza."

"Mindig ilyen bal volt itt a világ?

Eredendő bűn, lanyha vétek,

Hideglelős vergődés, könny, aszály?

A Duna-parton sohse éltek

Boldog, erős, kacagó népek?"

S halk mormolással kezdte a mesét

A vén Duna. Igaz az átok,

Mit már sokan sejtünk, óh, mind igaz:

Mióta ő zúgva kivágott,

Boldog népet itt sohse látott.

A Duna-táj bús villámháritó,

Fél-emberek, fél-nemzetecskék

Számára készült szégyen-kaloda.

Ahol a szárnyakat lenyesték

S ahol halottasak az esték.

"Sohse lesz másként, így rendeltetett",

Mormolta a vén Duna habja.

S boldogtalan kis országok között

Kinyújtózott a vén mihaszna.

És elrohant tőlem kacagva.

Ady Endre

In memoriam Kokos László

Hozzád szólók barátom!

1952.04.09. - 2012.10.29.

Tisztelt gyászoló közösség!

Kedves barátom KokosLaci, így egyben ahogyan megszoktuk az évek múlásában!

Nehéz a búcsú és fájdalmas is. Életem egyik legnehezebb útját tettem meg most, eléd járulva, -e út más volt, mint a többi, mindvégig az emlékek kavalkádjai zúdultak rám.

A tudat, hogy nem tárod ki előttem hajlékod kapuját és nem töltesz a kupámba jóféle nedűt az utam porának leverésére, úgy a megérkezés örömére, immáron nem intézel felém többé meleg bensőséges szavakat, teljesen összezavar...

Hitben-reményben-szeretetben élted le életed!

Hittél a szó erejében, az igazság méltányolásában. Hittél a Decsi kapuban, a polgármester bölcsességében és csapatának összetartó erejében. Hittél az életben, hittél a családban, vállalkozásodban, szerelmedben.

Reménykedtél, hogy életed legnagyobb küzdelmét is győzelemre tudod vinni, hiszen annyi nehézségen és megpróbáltatáson túljutottál. Bizakodóan tekintettél a jövőbe, terveztél, építkeztél. Nem bújtál sohasem paravánok mögé ,nyíltan vállaltad elképzeléseid, amelyek nem csak kritikát tartalmaztak, hanem a megoldás kulcsát is hordozták magukban.

Szeretted a Sárközt, Decs nagyközséget, ápoltad kultúráját, hagyományait, öregbítetted annak jó hírét, -határon innen és túl. Mindent megtettél, hogy jobb legyen, de a sors mást szánt neked! Igen a sors, amely vagy a homlokunkra barázdálódik vagy a tenyerünkben írva vagyon.

Tisztelt gyászoló közösség!

Engedelmükkel, most személyesen barátomhoz, egyben családom barátjához

Kokos Lászlóhoz intézem szavaim!

Hozzád szólók barátom!

Tudtam és éreztem

Ezer gond tornyosul feletted,

De te legyintettél,

Rám néztél és megtoldottad:

Erről a következő vicc jut az eszembe...

A nap volt a csillagod,

Hold a pártfogód,

Éjszakák bársonya a paplanod:

A gondviselés karja ölelt az utolsó órádig, percedig, neked ez jutott!

Tudom, búcsúznunk kellene...

Menni kell,

Folyton utazunk,

Az élet ösvényén bukdácsolunk:

Jót remélünk, de időnként ürmös bort szolgáltatnak nékünk.

Egy másodperc a létünk...

Mondj még egy szót,

Csak egyet utoljára,

Egy bölcs tanácsot

Az életen átutazó panyókájára.

Igen, az élet megy tovább...

Köszönöm a sorsnak,

Hogy ismerhettelek,

Létem megoszthattam veled,

Tanácsaid meghallgatást leltek bennem.

Így van, a remény lángja alszik el utoljára...

Hozzád szólok barátom,

Válaszod már nem hallom,

Emlékeim sziluettjében még egyszer megfordulsz,

Intesz és eltűnsz a ködben, csendesen, mint egy szonett...

Emlékezni fogok rád...

Szállj most szabadon lélekszárnyon,

Gondtalanul egy másik világon,

Ahol már nincs fájdalom, nincs kín,

Ahol kegyelem, béke van és nyugalom!

Búcsúzom tőled barátom!

Az atya az egy fiú és a szentlélek nevében,

Az örök világosság fényeskedjen néked!

Béke poraidra!

Ámen!

Barátod, MargitZoli, így egyben ahogyan megszoktuk az évek múlásában...

Fogadja őszinte részvétem e gyászoló közösség!

Decs, 2012. 11. 09.