Kedves Brigi!

Egyszerűen mi, így szólítjuk egymást, úgy mint Kokoslaci vagy Bicóernő, Nagylaci, Vermesgyuri, Málnaijani a doki, Bé-eM-Zsuzsi, Velőpityu, Izsák-kálmán, már évek óta és így volt jó!

„Ma már novemberben sem kell fáznod
És a fejed fölött tető áll
S hogyha jó idő van, át sem ázik
És a hírlapíró megtalál

Mi a győzelemről megtanultuk
Hogy a részvétel a fontosabb
Hogy a vereség is fizet szépen
És a győztes sokkal fáradtabb

Hát minek törjük össze kezünk, lábunk
Ha már menet közben ülhetünk
Kár, hogy alig-alig vesszük észre
Hogy már nem megyünk, csak érkezünk ”

NEKÜNK ÍGY IS JÓ!

Zorán - Így is jó c dalából idéztem, http://www.youtube.com/watch?v=99OcgoLKCsw

Az élet rólunk szól, Zsuzsi dalát soha nem feledjük állampolgári eskünk alkalmából, igen annyira jó, amikor a testvér kebelére szorít, jól megszorít, jobb mindennél! A Laci, ezt tudta és keményen meg tudott fogni és őszintén! Igen, Blanka csak egy ez a papír, de a szorítás emberi és embertől!
Kedves Kokoslaci, barátom, így egyben ahogyan immáron az évek-múlásával már-megszoktuk...
Ernő, ő volt a harcostársad, barátod, aki kérdés nélkül hitt benned! Remélem, ma már elfogadtad e tényt! Arthut királynak is voltak tanácsadói, de ő volt néked a legjobb. Hitt benned és elfogadta, hogy te vagy, aki Decsnek a LEGJOBB!

Székely embernek és harcosnak az köztéren kellett volna egy kopjafa, mert ugyan porlik mint a szikla, de hozzá lehet és kell igazodni! Ez elmaradt szívem polgármestere, egy picinyke bók a hadvezéred felé, aki igen keményen vívta meg a lét értelmét! Ki fog néki elismerést nyújtani? E kérdés nem kérdés ma, de holnap?

Ki fogja őt kitüntetni?

A Csillagrózsa, mert kedves Jusztinám lelke nem hagyhatta volna elveszni a közös éveket! Jusztina ki rendületlenül áll a Csillagrózsa élén és ápolja a sárköz fővárosának hagyományait ő vette a bátorságot és megemlékezik az egyesület kimagasló teljesítményével rendelkezőiről is, így barátomról is Kokoslaciról is!

Köszönöm kedves Jusztina!

Sajnos ma nem lehetek közöttetek, de lélekben én sárközi vagyok és büszke is vagyok rá! Kedvellek téged és kedves egyesületed az én fotográfus barátommal egyetemben!

Végezetül ölellek benneteket, -a földitek, sárközi-decsi Margit Zoltán!

Itt jött már a cseresznyés szivar és a nedü a Depp Purple Child in time c. számával… 

http://www.youtube.com/watch?v=1slq_FwRN8o

Tudom Laci a Hammond orgona! :)

Kedve Brigitta köszönöm, hogy e remek emberről, a barátomról,Kokoslaciról halálának 

második éve után is megemlékezel!

Margitzoli. Úgy ahogyan az évek múlásával már megszoktuk…

Istenem, de hiányzol!

Nyugodj békében!

Margit Zoltán és családja

Laci, így lesz minden, ha te ott leszel velem!

A Duna vallomása

Megtudtam, hogy titkokat rejteget

A mi Dunánk, ez a vén róka,

Mikről talán sohase álmodott

Az ősi barlang-tüzek óta

Ez a közönyös Európa.

Megloptam a vén Iszter titkait,

Titkait az árnyas Dunának.

Magyar földön ravasz a vén kujon,

Hisz látott ő búsabb csodákat,

De akkor pletyka-kedve támadt.

Vallott nekem, nem is tudom, mikor:

Tavasz volt és ő csacska-részeg.

Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,

Budapestre fitymálva nézett

S gúnyos nótákat fütyörészett.

Talán Szent Margit híres szigetén

Állott velem részegen szóba.

(Ma is félve kalimpál a szivem

S hajh, már régen késik e nóta.

Ugy-e Iszter, vén folyam-róka?)

Nagy-komoly lett akkor a vén Duna.

Torkán hűlt vad, tavaszi kedve.

Olyan volt, mint egy iszákos zseni.

Alig mert nézni a szemembe

S én vallattam keményen, egyre.

"No, vén korhely, láttál egy-két csodát,

Mióta ezt a tájat mossa

Sápadt vized, árnyas, szörnyü vized,

Mely az öreg árnyakat hozza.

Gyónjál nekem, vén falurossza."

"Mindig ilyen bal volt itt a világ?

Eredendő bűn, lanyha vétek,

Hideglelős vergődés, könny, aszály?

A Duna-parton sohse éltek

Boldog, erős, kacagó népek?"

S halk mormolással kezdte a mesét

A vén Duna. Igaz az átok,

Mit már sokan sejtünk, óh, mind igaz:

Mióta ő zúgva kivágott,

Boldog népet itt sohse látott.

A Duna-táj bús villámháritó,

Fél-emberek, fél-nemzetecskék

Számára készült szégyen-kaloda.

Ahol a szárnyakat lenyesték

S ahol halottasak az esték.

"Sohse lesz másként, így rendeltetett",

Mormolta a vén Duna habja.

S boldogtalan kis országok között

Kinyújtózott a vén mihaszna.

És elrohant tőlem kacagva.

Ady Endre

In memoriam Kokos László