Margit Zoltán: gyász

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyász. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyász. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. január 19., szombat

Imis a Béjci meg a százados Gyász utca lovagjai...

Az Úr második év ezredének tizennyolcas számmal ellátott évében, Kecskemét városában három délvidéki atyókfia, úgy szépen elázva neki indult az éjszakának.

Imis a délvidéki suttyó, aki a negyvenes éveit bőven tapossa, de a tinédzserkori lázadását most éli ki. Olyan "Hülye, azért nem vagyok" tiltott reklám szlogen arca is lehetne, kobakra biggyesztett "szemcsivel", nyakörvvel ellátva és a kötelező papucs-fehér sport zoknival felfegyverkezve. Villódzó szemeivel izgága varjú tekintetét másolja, aki folyamatosan a környezetét mustrálja, nehogy lemaradjon valamiről, kimaradjon valamilyen csíny tevésből. Egyszerűsítve ő az, aki a rossz fát biztosítja a tűznek!

Béjci a "béke gyermekeként" a múlt század hetvenes éveiben ragadt, a "maligán" fok szintben való tartása, úgy nála alap! A környék kocsmáinak, presszóinak látogatója, a béke szeretet radikális szószólója! A leszerbezésre begyullad, azt követően szerb nótákra mulat! Ő a mindenkori dualitás, örök ellenzéki, minden rossz a mindenkori kormány felől jön, ennek ellenkezőjéről őt meggyőzni lehetetlen és értelmetlen feladat! Ő a csipet csapat ideológusa.

Százados a fáma szerint  balkáni háborúkat megjárt közlegény, aki altiszti rangig tolta magát a katonai rang létrán, - tartalékosként! Imádja a "military-style"*-t. Vegyes az öltözéke, jugó sereg surranó, NATO terep színű pantalló, horvát roham sisak és a kiegészítők: talán orosz harci penge, olyan "specnaz"-os, bloetooth zene lejátszó, meg egy piacos bringa, mellyel eljár a melóba, meg "Kecó" jellegzetes helyeit látogatja, mint pl. a "Lesz Vigaszt" vagy egyéb "moonshine"** mérő helyet, mivel a bringának kell üzemanyag, a nyeregben ülőnek meg jókedv! Egyértelmű, hogy ő csapat logisztikai felelőse, haditervek kiötlője a terep képének ismerője!

A társaságot a sors boronálta össze, hasonló a hasonlót, ellentétes az az ellentétessel alapon. Munkát kerestek Kecskeméten, mivel szülőföldjükön beszűkült a lehetőség, pedig milliárdokat pumpálnak oda, hogy az választott magyarnak igencsak jól menjen a "csili-vili"*** autonómia, a választottnak jól megy a többségnek meg sehogy, de ennek nem az a célja, hanem a migráció serkentése, ugye milyen csavaros a politika! Innen úgy tűnik, hogy az elvándorlást a sors hozta, onnan meg a sors viszi, végén a soros megmondja, vagy a sors!?

Megesett, hogy a fő hadiszállást biztosító szálló kispadján nagy lett a hangoskodás, meg a vita, egyenes arányban az elfogyasztott árpa üdítő és égetett energia ital (moonshine) mennyiségével, megkérve felszólította őket a porta szolgálat, hogy vigadni kívül tágasabb, mert a robotoló osztály a hardverét és szoftverét pihentetni szeretné, új munka erő és kedv létrehozása céljából!

Így a mester hármas a külső energia pályára lépve, felcsapott alkalmi turistának Kecskemét éjszakáját felfedezve!Az út sem ment simán, mert a Kupa italbolt zárva, a Póker presszó éppen a fogadási idő végét járta, így félig meddig "elázva" ördög bújt a vonóba!

Százados mutatóujját felemelte és elrikkantotta magát: - Irány a torony!
Erre Béjci: Melyik torony?
Százados: Melyik, melyik, hát a Malom torony!
Béjci: Mit akarsz te a malomba, nincs nálunk búza!
Százados: Hallgass! Arra megyünk! Ott 'tán még van 'pija!
Odaértek a Malom üzlet központba, minden üzlet zárva.
Imis megszólal kajánul röhögve: 'Pijanista!

Mit volt mit tenni tovább kellett menni, ha benn van a vőfény, akkor az hívogat! Félig berúgni meg hiába kidobott pénz! Az alkalmi turistáink megérkeztek Szabadságtérre, pontosan "kígyózva-kígyózóan" a Kodály Zoltán (Psalmus Hungaricus) emlékműhöz.
Béjci nézegeti, nézegeti: -Ez valami politikus emlékmíve! Tudom én, hallottam már róla!
Százados: Egy francot! Ő kérlek szépen, zenész volt! Amott van a politikus! Mutat ellentétes irányba a Kossuth szobor felé. Majd mély lélegzetvétellel katonásan vigyázva vágta magát és elkezdte teli-torokból:
-Kossuth Lajos, azt üzente elfogyott a regimentje, ha még egyszer, azt üzeni mindenkinek el kell menni! Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
Erre "képbe ugrik" Imis felemeli három ujját az égnek és rákezd: -Srbija! Srbija!
Százados megálljt parancsol!
-Ez nem az a nóta! Az a nóta amott van, nem itt van! Ne tessék keverni a szezont a fazonnal!
Imis: -Akkó mé hoztuk magunkkal a Szerb zászlót, he?
Százados: - Kérlek szépen, mert odahaza a Délvidéken a kínai szaküzletben csak az volt kapható! A seregnek meg kell zászló, anélkül nem tud vonulni! Ott a címerdombon-iránydombon láthatod milyen messze van Srbija kilométerekben, na! Odaténferegtek az iránydombhoz tájékozódni, erre már a távolból diszkréten figyelő rendőrök közelebb értek a hangoskodó tömeghez.
A csapat nem vette észre a közeledő járőröket és meglepetten reagáltak a szép jó estét polgárok köszöntésre!
Karhatalom: -Önök mit hangoskodnak ? Talán veszekednek?
Százados: -Á nem! Csak diskurzust folytatunk, hogy merre menjünk, mert eltévedtünk!
Béjci: -Itt ez a négy templom fogságba ejtett minket! A pravoszláv (Ortodox), amott az albán (valamikori Neológ zsinagóga) az a buzogányos (Református) meg a "mijenk" (Nagytemplom)!
Karhatalom: Ki ejtette önöket fogságba, a templomok?! Honnan jöttek, merre tartanak?
Imis: -Vajdaságbúl, a Gyász utca felé tartanánk ott a szállásunk! Meg "gaszterbajterok" vagyunk!
Százados: -Nem gaszterbajter, hanem munkavállaló!
Karhatalom: -Gyász utca? Az meg hol van?
Imis:- Hol lenne, a "kupás italbótná" a "pókerpresszó" felé!
Karhatalom: Jász utca ugyebár! Nos most eligazítás fog következni és a járőrök útba igazították az illuminált várost-nézegető turistákat.
A csapat megindult Szent István szobor felé, ott még a Százados tartott egy rövid történelem órát,  augusztus 20-i palicsi pörköltevésről beszámolót, majd rágyújtottak egy csavartra, de Béjci elejtette az öngyújtót és megfordultak az ellenkező irányba...A kecskeméti Rendőrkapitányság épületénél összenéztek, majd jó irányba fordultak...
Kettő óra kígyózó-kígyózás után elértek a Gyász utcába, ott Béjci önállósította magát és eltűnt az éj leple alatt, mint szürke-szamár a ködben. A többiek nyugovóra tértek.

Időközben a Gyász utca lovagjai Imis meg Béjci levitézlett, elhagyta Kecskemét városát, Százados áll a vártán, kőkeményen kitart, talán már ezredesi rangban lehet? Így lett a három vajdasági atyókfia: Imis, Béjci meg a Százados Gyász utca lovagja, a délvidéki kesergő sors megtestesítője...igyál vizet majd ráfizetsz...Az utcának nincs neve, vagy Gyász utca?!

E történet mese volt-e, döntse el a nagyérdemű nyájas olvasó! :)

Margit Zoltán





*Katonai stílus
**Abszint, de lehet zúg szesz, pancsolt szesz - http://abszint.com/2017/09/20/moonshine/
***Csillogó-villogó mennyei állapot

2012. november 9., péntek

Hozzád szólók barátom!

1952.04.09. - 2012.10.29.

Tisztelt gyászoló közösség!

Kedves barátom KokosLaci, így egyben ahogyan megszoktuk az évek múlásában!

Nehéz a búcsú és fájdalmas is. Életem egyik legnehezebb útját tettem meg most, eléd járulva, -e út más volt, mint a többi, mindvégig az emlékek kavalkádjai zúdultak rám.

A tudat, hogy nem tárod ki előttem hajlékod kapuját és nem töltesz a kupámba jóféle nedűt az utam porának leverésére, úgy a megérkezés örömére, immáron nem intézel felém többé meleg bensőséges szavakat, teljesen összezavar...

Hitben-reményben-szeretetben élted le életed!

Hittél a szó erejében, az igazság méltányolásában. Hittél a Decsi kapuban, a polgármester bölcsességében és csapatának összetartó erejében. Hittél az életben, hittél a családban, vállalkozásodban, szerelmedben.

Reménykedtél, hogy életed legnagyobb küzdelmét is győzelemre tudod vinni, hiszen annyi nehézségen és megpróbáltatáson túljutottál. Bizakodóan tekintettél a jövőbe, terveztél, építkeztél. Nem bújtál sohasem paravánok mögé ,nyíltan vállaltad elképzeléseid, amelyek nem csak kritikát tartalmaztak, hanem a megoldás kulcsát is hordozták magukban.

Szeretted a Sárközt, Decs nagyközséget, ápoltad kultúráját, hagyományait, öregbítetted annak jó hírét, -határon innen és túl. Mindent megtettél, hogy jobb legyen, de a sors mást szánt neked! Igen a sors, amely vagy a homlokunkra barázdálódik vagy a tenyerünkben írva vagyon.

Tisztelt gyászoló közösség!

Engedelmükkel, most személyesen barátomhoz, egyben családom barátjához
Kokos Lászlóhoz intézem szavaim!

Hozzád szólók barátom!

Tudtam és éreztem
Ezer gond tornyosul feletted,
De te legyintettél,
Rám néztél és megtoldottad:

Erről a következő vicc jut az eszembe...

A nap volt a csillagod,
Hold a pártfogód,
Éjszakák bársonya a paplanod:
A gondviselés karja ölelt az utolsó órádig, percedig, neked ez jutott!

Tudom, búcsúznunk kellene...

Menni kell,
Folyton utazunk,
Az élet ösvényén bukdácsolunk:
Jót remélünk, de időnként ürmös bort szolgáltatnak nékünk.
Egy másodperc a létünk...

Mondj még egy szót,
Csak egyet utoljára,
Egy bölcs tanácsot
Az életen átutazó panyókájára.

Igen, az élet megy tovább...

Köszönöm a sorsnak,
Hogy ismerhettelek,
Létem megoszthattam veled,
Tanácsaid meghallgatást leltek bennem.

Így van, a remény lángja alszik el utoljára...

Hozzád szólok barátom,
Válaszod már nem hallom,
Emlékeim sziluettjében még egyszer megfordulsz,
Intesz és eltűnsz a ködben, csendesen, mint egy szonett...

Emlékezni fogok rád...

Szállj most szabadon lélekszárnyon,
Gondtalanul egy másik világon,
Ahol már nincs fájdalom, nincs kín,
Ahol kegyelem, béke van és nyugalom!

Búcsúzom tőled barátom!

Az atya az egy fiú és a szentlélek nevében,
Az örök világosság fényeskedjen néked!
Béke poraidra!
Ámen!

Barátod, MargitZoli, így egyben ahogyan megszoktuk az évek múlásában...

Fogadja őszinte részvétem e gyászoló közösség!


Decs, 2012. 11. 09.



Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin