Eszmélet

1
Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.
2
Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.
3
Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.
4
Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.
5
A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.
6
Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.
7
Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.
8
Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.
9
Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!
10
Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.
11
Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.
12
Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy’ szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.

József Attila

Mindenki megy...

Vagy így, vagy úgy, de mindenki siet
Mostanában tőlem valahova -
Nem volt ily kurta azelőtt a perc,
S az óra ily kiszabott, mostoha.
Mindenki megy és mindenki lohol,
Egyik csomagol - másik haldokol.
Vagy messze néz, vagy éppen sírját ássa:
Jövevények és vándorok vagyunk
És nincsen itt senkinek maradása. -
Néha borzadok s fázom élni, lenni:
Ebben a maradástalan világban
Nekem is útra kellene már kelni...
Körülnézek: ma este merre menjek?
S lassanként nem lesz már többé hova,
Nem lelek többé otthont, menhelyet -
Szabott a perc, az óra mostoha.
"A világ végezetéig veled!"
Ezt Jézus mondta, s ő is messze van,
Emmausba betért egy pillanatra - -
S a végtelen elnyelte nyomtalan.

Reményik Sándor

A világ közepe juhász

Rekecki bácsi, az öreg juhász
-Pósa Károly

Ismerik a régi viccet, ugye?

A nagy hóhér országlása alatt Szibériában beszélget két hadifogoly. Az egyik valami huncut dolgot akar mesélni Sztálinról, mire a másik ijedten lepisszegi: „Csitt! Még a végén elvisznek bennünket miattad!” A másik flegmával kérdezi: „Elvisznek? Innét? Hova?...”

Régóta foglalkoztat a viszonyítási pont kérdése.

A mettől meddig az addig. És - hogy honnét kezdődik: a más. Ki, vagy mi alapján szabja meg az élet, mi számít közelinek, és mi lenne a távoli?

Egyáltalán: meghatározható-e a lent és a fent fogalma? Ha igen, akkor melyik az előnyösebb?

Látom nem értik.

Azt hiszik, ez most hanyatt fekvő filozofálgatás. Pedig nem.

Mindjárt kibontom.

Mert ugye, mi – magyarkanizsai, vagy zentai születésűek – oly sokszor hallottuk már a bennünket zavaró pozicionálást. Budapestről általában leutaznakmindenhová, és a vidéki jelző avíttas mellénykéjét legszívesebben az összes olyan magyarra rágombolnák, aki Káposztásmegyeren túl éli a mindennapjait. Lett légyen szó szegediekről, kassaiakról, székely góbékról, vagy éppen mirólunk. A pesti szemüveg lencséjén keresztül minden lent van. Amiből az következik, hogy ők valának fönt. (Jó nagy szerencse, hogy csak azt hiszik, ám ez egyáltalán nem így van! Megint más lapra tartozik, hogy ugyanők emlegetésekor pedig Bécsben kerülnek elő a szagos csipkekendők, eltakarván a finnyás arcokat. De ne bántsuk a derék fővárosiakat. Pont ilyen hülyén önteltek a belgrádiak is, csak őket az övéik szidják.)

Aki kicsit ismeri a történelmet, az tudja, hogy a város és falu ellentéte csöppet sem új keletű dolog. Pláne nem pusztán magyar betegség.

A flaszterról nézve előszeretettel címkézik a másikat gumicsizmásnak, maradinak, disznózsír-szagúnak.
Szokás a vidékiességet ajkbiggyesztve emlegetni. A magyarban a provinciális hovatovább egyenlő a tahóval.

Pedig ha tudnák, hogy például a németben a provinziell első értelme egyáltalán nem lenéző értelmű, az angolban pedig a provincialist egyben lokálpatriótát is jelent. Azt az embert tehát, aki szereti szülőföldjét, városát, faluját, a helyet, ahol él. Ki ne vállalná szívesen, hogy ő maga is így érez?
A mi Magyarkanizsánk pont félúton helyezkedik el Belgrád és Budapest között.

Nekünk – egyre ritkábban ugyan, de – kiváltságos helyzet az, ha leutazhatunk a tengerpartra. Rangot, egyfajta jólétet jelképez. Dehogy pejoratív!
És azt se hallottam még, hogy leutazok Adorjánra, Oromra, vagy netán Zentára.
Ha Újvidékre, vagy Belgrádba szólít a sorsunk, akkor van, hogy le kell menni, de oda is csak úgy, hogy földrajzilag dél felé értjük.

A kisvárosi lét belénk nevelt egy adag szerénységet. Ez igaz. Ötvöződik mindez csipetnyi megilletődöttséggel, ha nagyobb városokban kell eligazodnunk. Még mielőtt valaki harsányan jópofa anekdotákat kezdene mesélni a faluról érkezők elesettségéről, kedves maflaságukról: jó ha megjegyezzük, hogy bármelyik fővárosi világfit egy tanyasi kisgyerek is leiskoláz a jószágok között, vagy a szántóföldi dűlőutakon. Így kerek és kétoldalú az a bizonyos érme.
Mindig lesznek biztos pontok az életünkben.
Viszonyítási alapok. A síkságon nehéz ugyan sarokpontot találni, de az a bizonyos világ közepe nem kell, hogy okvetlenül topográfiai fogalomként határozódjék meg.

Legtöbbször – bizony – bennünk van.

Egy életen keresztül hordozzuk.
Egyre sűrűbben feledkezünk meg erről.
Vajon mi lesz ebből a világból így? Jó vagy rossz?
Mi teszi majd azzá, és olyanná, hogy majdan, ha rólunk akar megemlékezni valaki, akkor úgy emlegessenek, mint most mi, az öreg juhászt, aki Kanizsának délfelé ívelő pereme alatt, a Rétben legeltette nyolcvan éven keresztül a birkáit.

Ahogy Zenta felé suhant velünk az autó, a gyűrött gerincű löszös lankákat elhagyva óhatatlanul is balra néztünk, mert a napfényben ott fürdött mindenkoron az ismerős szárnyék, gyér cserénnyel benőve, háttérben az ültetett nyárfaligettel és úgy köszönt el tőlünk a békének meg a nyugalomnak ez a kis oázisa, hogy otthonról elmenve mindenütt szeletkéjét vittük magunkkal a szülőföldünknek. Ahová tartozunk: a hazának.

Mindez egyetlen ember állhatatosságának volt köszönhető: az öreg birkapásztorénak, aki évtizedeken keresztül őrizte a nyáját. És tudjuk, ma már egyre többen tudjuk, hogy mást is őrzött ott minekünk, ami sokkal többet ért akár ezer bégető juhocskánál is.
Bennünket óvott. Megvigyázta a vágyainkat és a tisztaságot, hogy az embertelenség idején se haljon meg minden.

Maradjon a nyáj. Hogy a szemünkből még most is valaki visszanézzen.

Pósa Károly

"Karcsi te megírtad és megrajzoltad őt, én csak lefényképeztem. Őrzöm a képet. A tatáét, mert mindenki csak így hívta. Aztán a tatát is kifigyelték a gazemberek, eljöttek hozzá. Éjjel jöttek, megfenyegették, majd megkötözték, kivitték a kanális partjára, állatait felpakolták, az öreget vergődni hagyták, és a mocskok tovább álltak. Gyermekei ápolgatták és a tata felépült. De már nem volt a régi. Nem értette, miként került át az ő igaz világából ebbe a gaz világba. Hiszen soha, még a nyájának sem ártott. Egy év elteltével eltemettük őt. Más tájról jött csőcselékek gyilkolták meg a lelkét. Erről sem beszéltünk eddig még soha, pedig oly közel lakunk egymáshoz... Rohanunk!"

Müller Éva

"Kerestem a Magyar Szó vonatkozó cikkét, amikor írtam, hogy hozzábiggyesszem, akkor egészen másra hegyeztem volna ki a mondandót, de se a google-n se az online változat archívumán keresztül nem sikerült rálelnem. Persze, emlékszem az esetre."

Pósa Károly

Eső esik, fölszárad - Nézd a világ apró rebbenéseit!

Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.

Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog,
vihogva varrnak felhőskörmű lányok.

Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló.
Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló.

A sarkon túl egy illatszerárus árul,
a hitvesét is ismerem szagárul.

Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást,
csak elfeledték. Akár a gyökvonást.

Feledni tudnak jól. A tegnapi halott
szíveikben mára szépen megfagyott.

Egy újságlap repül: most csákót hord a szél.
Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.

Még kávéházba jár. Látom hébe-korba,
sötét ruhája, válla csupa korpa.

Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán,
mint vén levelét a vetkező platán?

Hisz úgyis elfelejtik. Semmi sem segít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.

Radnóti Miklós

Fagyott világ...ez Omen!

Hideg az éjszaka, esik a hó
Odakinn nem menekülsz
Nyitom az ajtót, gyere, itt jó
Idebenn pattog a tűz

Fehér fegyverek játszanak veled
Háború a tél
Voltak szép napok, voltak ünnepek
Kár, hogy nem jöttél

R.: Mindig gondoltam rád
Bárcsak mindig tudnád
Érted öltözött fel
Ez a Fagyott Világ

Maradt bor, maradt némi kenyér
Álmot gyújt a gyertyaláng
Aludj az ágyban, a földön majd én
Csak kívánj jó éjszakát!

Odakinn a szél újabb harcba kezd
Hosszú még a tél
Voltak szép napok, voltak ünnepek
Kicsit elkéstél

R.: Mindig gondoltam rád
Bárcsak mindig tudnád
Érted öltözött fel
Ez a Fagyott Világ 

Hideg az éjszaka, esik a hó
Odakinn nem menekülsz
Nyitom az ajtót, gyere, itt jó
Idebenn lobog a tűz

Fehér fegyverek támadnak neked
Háború a tél
Voltak szép napok, voltak ünnepek
Jó, hogy eljöttél

R.: Mindig gondoltam rád
Bárcsak mindig tudnád
Érted öltözött fel
Ez a Fagyott Világ

Igényes...önző világ...

A Nevergreen nem Evergreen!

A történet egy messzi - messzi mélyzöld galaxisból 
a naptól számított negyedik bolygón:

Az Úr 1994. évében a béke oázisának nevezett Szabadkán Bob Macura és Matláry Miklós életrehívta kelet európa góthikus szellemiségét prezentáló  zenekarát a Nevergreent. Súlyos és nehéz évek jártak errefelé, az apokalipszis négy lovasa ámok-futóként keresztül kasul repkedett felettünk. Az első lemez címe „Game Over” lett, érdekes kezdés, amennyiben a játék végét jelenti, egyértelműen nem azt jelentette, hanem egy új kezdetet egy új világrendben, új érték zavarban egy „Új sötét korszak” kezdetére hívták fel figyelmünket, amelyben újra nyergeli lovát a barbár, zászlaján éhes bálvány, megalázott asszony testek férjeik már rég elestek!

„Az éj szeme”  a debütáló album után kettő évre jelent meg, a vezér fonal tovább bogozódik és megjelenik a fémjel és utalás a zenei stílusra a „Gótikus erotikában”. A harang értünk és sokunkért szól, hiszen a forradalom nemzedéke voltunk a félhomály sötét tengerén!

Az álnok „Ámok”  1999.-ben újra megnyergelte lovát, mi biztunk, hogy immáron pontot teszünk a Georg Orweli disztópiával átitatott társadalmunkra, de a Nevergreen-nek lett ismét igaza, hogy hiába épitünk kő katedrálist, hiába száll a szó mindenkihez, megint feltört az Ámok, új köntösben, így is lett. A harmadik albummal kitűnő dalokat kaptunk, melyeket a Nevergreen koncertjein ma is repertoáron tart: Ó fortuna, A szerelmed vágya vér, Ámok. Meg kell említeni, hogy a bársony zöld köntös mögött a Kreaton projekt gyűrűzött Macbeth-el, előszőr a Gyilkosok éjszakája-val, majd A tör követte e zenei  tervezetet.

Elérkeztünk a beharangozott „Új sötét kor”-ba a sokak által megregélt világvégének titulált 2ooo. évbe. E évben a katasztrófa elméletek sorra megdöltek, számítógépek is szépen átáltak az új sötét kor éveinek számlálására, nem dölt lényegében össze semmi, csak a módszerek változtak egy picinykét, de tudjuk a leckét megint jön az új Ámok! Jött is az eső egy kíválló feldolgozással: „Here comes the rain again”. Megtudtuk, hogy az új sötét kor nevezetű nyavaja bennünk van, a szívünkben. Talán árnyékok is vagyunk, és a kigyó vére hoz gyógyírt, ezt követően újra sötét győzelem, akkor amikor eljön a vég? Egyszer felragyog a napunk és megértjük Káint, ha a tűz velünk jön? E album választ ad feltett kérdéseimre „Cedeum” bónusz betéttel!

„Ezer világ őre” is szerelmes lehet egy picinykét, a szerelem magányos templomában.  A 2oo2 ben megjelent album már az érzelmekkel is foglalkozik, amelyek parányi földi létünket teszik szebbé és örökkön örökkévalóvá, bár minden szó félreértés lehet, de vár ránk ezer világ egy csokor gótikus szépséggel a színfalak mögött! Ego Sum, Az Isten arca, Vágyaid őre... Arany hajnal alkonyán, forró bőröd bársonyán. Virág nyílt a testeden, néma nászajándék. Idegen szenvedély a bőröd alatt él, idegen szenvedély az ajkaidon él!  Az ezer világ őrei a Strange Love átdolgozott gótikájával zárják le a rózsafűzért! Úgy legyen, ámen!

„Ab ovo” a háromnyelven felvett album 2oo3. év első termése. Kicsi pihenő, átgondolva a jövő, merre tovább ill. egy összegzés eddigi dalok újra vételezésével, egy picinyke „best off-Nevergreen” és próbálkozás a balkáni kánaán meghóditását célozva, - e útóbbi várat még magára, de a vízió a fontos, akkor már jöhet a misszió is!  Ámok, Gótikus erotika, Sva zvona zvone za nas, The battle, Running deep...

A második termés e évben igen termékenységet mutatva a „Mindörökké” albumba záródott. Az „Ab ovo” méltó záró akordja és az eddigi munkásság bemutatója. Requiem, Új sötét kor, O fortuna...e sort az Ámok zárja, már megint jött az a fránya barbár, amely a lovát lovagolja folyton folyvást, most Szerbia első demokratikusan megválasztott miniszterelnökét síratja...hiába épitesz kőkatedrálist...ez a Nevergreen, tudja mindig mikor jön az az Ámok nevezetű fránya barbár!

 „Ősnemzés/New religion” 2oo4-ből, teljesen új dalokat hozott és összefort a Nevergreen! „Vérből vér”, „Sír a csönd”, „Háború visszatér”. Kreaton projektből ismert immáron trilógiát képviselő Macbeht, „Macbeth – A tor”  immáron a Nevergreen opuszán belül jelent meg és egy sor angolul felvett dal: „Blood for Blood”, „Dying Breed”, „Frozen Sun”...”New Religion” egy kicsi rádolgozva az angol-szász nyelvterületre, reménykedve egy nagyobb sikerben, „próba – szerencse” mondja a fáma!

„Erős mint a halál”  dupla CD-és alkotás 2oo7-ből a következő állomás. Szinkronban megjelenő magyar és angolszász dallamvilág igen ritkaság a rock világ palettáján. Az együttes hitben megerősödött keménységét tükrözi, mert ugyebár kettőzőtt munkáról van szó, igaz e dupla CD három évet váratott magára, de megérte a várakozás, mert sok együttes, ha a monotónia hullámvölgyébe kerül inkább rossz albumot adott ki, ezzel a süllyesztőbe kerülve a Nevergreen bölcsen döntve reá várt az ihletre, ispirációra, az alkotás vágyálmát tükrüző gótikus lázra, ez olyan mint egy vámpír csókja? Megrészegül az alkotó és az alkotást csodáló! Az album hátterében erződik Nitche filozófiáját tükröző gondolatmenetet vezénylő okkultinista gondolatmenet, hittel, reménnyel átítatott szeretet kényszere időben és térben. „Árnyak az éjben”, A bosszú hajnalán”, „Kereszt az égen” és egy kítűnő átdolgozás a „Wonderful life”. Kevés együttes mondhatja el magáról, hogy átdolgozásai megállják a helyüket és beépülnek a CD gondolatmenetébe és zenei mondanivaló tükröző felvázolt világába.

„Új birodalom/New empire”  -2oo9. Tökéletesre sikeredett alkotás, amelyben minden a helyére állt! A már megszokott összefonódást az előző évekkel most „A szerelmed vágya vér” biztosítja, (Istennek hála az Ámok most egy picinykét pihen, de mint tudjuk nem-sokáig, hozza a világválságot...türelem!) Gondolatban végigsiklot a Nevergreen opuszán, akkor egy több felvonásos szimfóniában találom magam, ahol peregnek az események és a vezérdallam folyamatosan visszatér a főszereplők megjelenésével ill. sejtető közeledésével!  Picinykét tovább álmodoztam és lelki szemeim és füleim előtt egy szinfónikus kisérettel játszó Nevergreent láttam-hallottam...újra nyergeli lovát a barbár..., szerintem igen érdekes alkotás lenne! Maradjunk az albumnál Most és mindörökké a végtelen folyamon bevezetőt egy új kítűnőre sikeredett feldolgozás az USA első számú zenei ikonjától a „Frozen”, sokan mondják, hogy a legsilányabb eredeti jobb a legsikeredettebb másolatnál, itt vitáznék, mert ebben az esetben a feldolgozás jobb lett az eredetinél, főként a hitelesség szempontjából is, mert ugyebár Madonna a gótikus-misztikus formát csak a kasszasiker érdekében hozta, amelyet a menagementje írt néki elő, amíg a Nevergreen tökéletesre csiszolta a művet, abba a gótikus formába, amely immáron az eredetiségét hozta a fagyos-rideg hangulatnak! Az „Elveszett világ”-ban „Új birodalom”!  Új birodalmak születséséről sokáig tudnánk elmélkedni, látjuk mi történik közép-kelet európában, a történet ugyanaz csak a színészek mások a darabban, de peregjenek a sorok:

Az anarchia szülte mámor éjszakában.Új monarchia sírjainkon tornyosul.
Új Babilon árnya nő a senki földjén.
Ezer világ a holtak népe felvonul.

Ezer tónusán felel az álom testvér, megváltást ígér az új Messiás
Isten árnyéka borul az alvilágra, arany hajnalt prédikál az éjkirályi!
Húsz-ezer év nemzedéke hamvába halt.  Kétezer év vértanúja még remél az anarchia,

monarchia árnyékábana birodalom nemzedéke elvetélt

1000 tónusán felel az álom testvér Megváltást ígér az új Messiás.
Isten árnyéka borul az alvilágra.

Arany hajnalt prédikál az éjkirályi
1000 tónusán felel az álom testvérMegváltást ígér az új Messiás...

Istenem, de sok új Messiás tekereg e földön a legújabb  „MLM”  trükkökkel felvértezve, Jézusom tudtad, hogy a keresztény világunk piramis elméleteinek atyja leszel és néked lesz e legkevesebb hasznod az egészből? Tudjuk, nem ezért tetted, hanem azért, hogy megválts minket a bűntől...”Miatyánk ez egekben, megváltónk jele ég. Emlékmű annyi szívnek hiába ontja a vért”-„A holtak nemzete” ezt követően a megszokott angol-szász környezet dallamai következnek csokorban: „Eternal Avenuas, White Russian, New Empire, Hunger for blood...”

Az együttes által bemutatott alkotás az  „Imperium” címmel 2011. január elején jelent meg a gótikus, doomos metalban elévülhetetlen érdemeket szerzett Nevergreen 4 CD-bõl álló exkluzív díszdobozos kiadványa, amelyhez az elsõ négy Nevergreen lemez remaszterizált újrakiadása mellé rengeteg bónuszdalt ásott elõ a csapat. A Nevergreen elsõ két albuma (Game Over 1994, Az éj szeme 1996) õsidõk óta beszerezhetetlen, az elsõ szériák kifutása után már nem is történt utángyártás.A csapat tervei között régóta szerepelt a két klasszikus - amelyek olyan himnuszokat rejtenek, mint az "Ámok", a "Szerelmed vágya vér", a "Húszezer év hiába", az "A harang értünk szól" vagy a "Furor Christiani"), de nemcsak az elsõ két albumuk került a dobozba, hanem az utánuk következõ kettõ is, így a '99-es Ámok és a 2000-es Új sötét kor is beszerezhetõ a kiadvánnyal.

Az ifjúsági játékokon Zentán felcsendültek az ismert dallamok, ismét egy tökéletes koncertnek voltunk résztvevői. A kivetnivaló a szervezők számlájára írható korai kezdés és három helyszínen "hasonló" műfaj léptetett fel a nagyérdemű közönség előtt. Mi volt ennek a célja? A jó öreg oszd meg és uralkodj, netalán a rock és metál zene kiszorítása statisztikai adatokkal való bizonyítás mellett, amely a jegyeladásban csapódik le (MLM)? Meglátjuk és halljuk egy szép napon ebben az új birodalomban az "izmusokkal" terhelt korszakunkban!

Nevergreen IFI - fotó: Horváth Zsolt

Zenta IFI setlist:

1.   Gótikus erotika

2.   Idegen Vér

3.   A szerelmed vágya vér

4.   A tested íze

5.   Új sötét kor

6.   Wonderful life

7.   Sír a csend

8.   Árnyak az éjben

9.   A bosszú hajnala

1o. A harang értünk szól

11. O Fortuna

12. Vérből vér

13. Most és mindörökké

14. Fehér orosz

15. Frozen

16. Az elveszett világ

17. Here comes the rain again

18. Furor Christiani

19. Ámok

Az ipafai pap, akinek fapipája van, mondaná: egy híján húsz dal csendült fel Zentán! A koncertet követően elbeszélgettünk Matláry Miklóssal az együttes billentyűsével az elmúlt időszakról. Leányommal, aki zongorán tanul játszani és lassan végzős (leendő billentyűssel), megvitatták, hogy a Yamaha helyett jobb lesz a Corg és a Roland csak úgy a hangzás és nem a reklám érdekében! Témánk volt Marco Hietala (Nightwish-bass) örültsége, amellyel Tarja Turunent kiszorította a Nigtwishből és egy komolyatan zenekart hozott létre ez álltal a Nightwisből, de lehet, hogy "üröm az örömben" ez álltal Tarja töretlen ívelő szólókariert fút be, beszéltünk sok egyéb dologról, de az maradjon a mi picinyke titkunt csak úgy Nevergreen-esen!

Két billentyűs egy fesztiválon, milyen jól megfér

Summa-summárum... Igazi fesztiváli hangulat volt Zentán a parányi kellemetlenségeket félretéve, a fontos, hogy a "kemény-mag" képviseltette magát! A suttógó árnyak a mélyzöld-feketében sustorogják, hogy az őszben új albummal rukkol elő a Nevergreen! 

Az új album megjelenéséig élvezzük a nyarat, a Nevergreen-t a fesztiválokon keressünk és ne a vasárnapi "szív küldi" műsorban, mert tudjuk a gótika éllovasa térségünkben a Nevergreen és még nem evergreen!

Végezetül a záró akkord, amikor is a csapat meghajol, gondoljunk Aracsra a puszta templomára, államalapító Szent István királyunkra, ünnepeljünk és ne feledjük e sorokat:

Háborúk százada, szűz hagyaték,
Új világ száműzze, ősök sírját.
Áldozat és hóhér,

vére összefolyt,
Minden éj magzata, örök árnyék.
Minden vér elfolyt, reményünk sötét volt, Minden éj nászán, végítélet.
Istenek vére, kereszt lesz az égen, Álmaink végén örök árnyék.
Árnyékunk égig nő, új istent szül,névtelen áldozat, legyen szentéj.
Vértelen bűnünk old fel, ezredév, Bűntelen vérünket, új világért.
Minden vér elfolyt,

reményünk sötét volt,
Minden éj nászán, végitélet.
Istenek vére, kereszt lesz az égen,
Álmaink végén örök árnyék.

További sikeres pályát kívánok, az Úr egyengesse útjaitokat!

Margit Zoltán

Nevergreen Front Line:

BOB MACURA - vocals, bass and rhythm guitars
MIKLOS MATLÁRY – keyboards
SZABOLCS ERŐS - lead guitar 
TAMÁS KOVÁCS - MOTI - drums

Front Line II:

MIĆA KOVAČEVIC - MC MIKE -drums
VALENTINA SIMON - TINA - vocal
ANDRÁS ISPÁN - bass guitar

 Discographia: 

Új Birodalom / New Empire (Hammer Records, 2010)
Ősnemzés / New Religion (Hammer Records, 2004)
Ab Ovo (Hammer Records, 2003)
Mindörökké CD1/2 (Hammer Records, 2003)
Cedeum (Hammer Records, 2000)
Új Sötét Kor (Hammer Records, 2000)
Ámok (Hammer Records, 1999)
Az Éj Szeme (Polygram, 1996)
Game Over (Polygram, 1994)

 www.nevergreen.hu