 |
| Fotó: illusztráció |
A minap újabb „összecsapásra”
került sor
a csókai általános iskolában.
Ötödikes diák a
„törvény” kezével sújtott le
egy elsős tanulóra.
Sokkal mélyebbek és immáron ártóak
azok a társadalmi folyamatok, amelyeket már a gyermekek is átélnek,
magukévá tesznek. A szülő észre sem veszi, hogy gyermekébe
átivódik jelleme. Mondják sokan: „A gyermek a szülő
tükörképe!”, ha a gyermeket a szülő neveli...
Ki és kik nevelik a gyermekeket?
A gyermek nevelése áldásos
feladatnak kellene lenni, mert a jövőt tudjuk ezáltal megformálni,
értéket tudunk átmenteni. A közszféra mellébeszélése nem
megoldáshoz vezető út, nem lehet ráfogni mindent a
stresszes-gondterhelt válságos valóságunkra!
Amennyiben az utca neveli a gyermeket
tudjuk a végeredményt. Amennyiben a média szintén tudjuk,
amennyiben a virtuális világ ott is sejthetjük mi lesz a vége...
Mifelénk évek óta a jól jövedelmező
tan működik, nevezetesen a szülő mutogat a tanítóra, tanító
legyint a szülő felé. A párt is mutogat az egyház is
fenyegetőzik (igen jól hallod Jézusom), ha a gyermek nem megy
ennyi-meg ennyi szentmisére, akkor nem lesz ez, meg az! Bermudai
háromszög, ha létezik az pontosan így működhet, eltűnik benne
minden és semmi sincs megoldva, de a legfontosabb, hogy meg van
magyarázva és a „faj” hatalmaskodhat tovább!
Sokat regélnek a reformokról,
iskolamodellekről, hangsúly a regén van és maradt. Nem regélni
kell, hanem az értéket meg kell teremteni. Nem lehet minden „ágról”
szakadt pártkönyvrendszernek megfelelő tanító, ahogyan minden
pap sem lehet jó hitoktató! Először is a tanító személyét
kell megerősíteni, hiszen a társadalom legfontosabb személyisége,
mert a jövőt alakíthatja, -Japánban, ezt tudják évszázadokon
át, mi meg újra a spanyolok viaszát akarjuk feltalálni, hogy az
e-mailre rányomjuk?!
Mit lát a gyermek a mai világból?
Egy nagy zűrzavart! Ahol mindenki
öntörvényű és senki nem figyel a szavára, nem érdekli gondjai,
nem érdekli álmai! A problémádat úgy oldod meg, hogy a másikat
letiporod, megalázod! A munkád, akkor marad meg ha nem avatkozol
bele...
Mit lát a médiából?
Erőszakot, vért, botrányt,
bűnözést...
E kép válik benne valóssá, mert a
társadalom, ezt akarja, hogy lássa. Maga a társadalom formálja
újabb-kori szörnyeteggé, mert ha nem adoptálódik, akkor
elveszik, mert ez a Darwin -féle evolúció alapja. Kajafások és
Pilátusok kora ez, immáron kétezer éve...
Tények
A gyermekek felügyelet nélkül
maradtak. A felügyelet nélkül maradt gyermek keresi a helyét a
csoportba, természetes kiválogatódás alapján a csoportokon belül
hierarchia jön létre. A legerősebb a vezető, azt követően
kialakulnak a kasztok...
A fiatal bárányka betévedt a tilosba
és a farkas megregulázta, mert a vadász éppen Piroskával
hetyegett...
Ismét a sokadszorra ismétlődő
probléma, hol voltak az ügyeletes tanítók, tanárok? Hogyan
történhetett meg, hogy az elsős gyermek bekeveredett az ötödikesek
közé? Mit keresett egy alsós diák a felsős diákok között? Itt
van elásva az igazság jó mélyre! Mivel a pártkatonarendszerben
szolgáló tanító/tanár nem volt jelen „iksz” gondja végzése
végett, megtörtént a „balhé”. Az igazgató nő bármennyire
meg szeretné regulázni pártkatonarendszerben szolgáló
tanítót/tanárt nem bírja, mert az alapító „elvtársak” nem
adnak rá engedélyt a „községből”! Erre mondja egy volt
pedagógus kolléga: „Az Istenit, ez is tanít meg az is...”
A megoldás felmondás, mert súlyos
testi-sérelmeket élt át a gyermek! Egyszerű, mint a kémia
tanárunk pofonja, ha az oxigént kis o-val írtuk a képletben (A
pofon, akkor megengedett fenyítési rendszer eszköz volt!)...
Nem kell félremagyarázni és nem kell
tanfelügyelőt, rendőrt angazsálni, hogy a problémát, úgy
oldjuk meg, hogy ne legyen megoldva! Pediglen, immáron évek óta ez
a forgatókönyv van eljátszva, csak a szereplők változnak a
színjátékban!
A hitoktató tudja, hogy most az a rész
következik, amikor a Jézus az égre tekint és az Úrhoz imigyen
fohászkodik: „Uram bocsáss meg bűnös lelküknek nem tudják mit
cselekszenek!”
Igen, bármilyen furcsán hangzik az
ötödikes gyermek természetesen viselkedett és védte az általa
igazságosnak hitt világot. A börtönben is ez történik, ha az
elítélteket magukra hagyják...
Nos immáron ismétlődő balhék
sorozata rázza meg a csókai iskolát. Az igazgatónak el kell
gondolkoznia azon, hogy ki(k) és miért szabotálja(ák) a munkát
és a saját lelkének-ismerete végett a törvény kezével neki
kell lecsapni az obstruáló kollégákra és nem a gyermekeken kell
elverni a port. A szülőket meg hagyják a nyomoruk megoldásához
vezető keserű úton békességbe!
Időközben az alapító községi
elvtársak kikezdték Cicmil Antonije tiszaszentmiklósi általános
iskola igazgatóját, mert bűne a sikeressége, nincs nála
erőszakos viselkedés, a tanítók és tanárok a feladatuk
magaslatán vannak...
Igen, summa-summarum, ki is bűnös a
balhéért?
Egyértelmű ugye!
Margit Zoltán
