Az érem másik oldala...

A csapból is foci folyik, döntő előtt állnak a labdarúgást mesterfokon művelő országok fiai, de az éremnek is van másik oldala az az oldal, amely nem csillog - villog. Brazíliát jól felrázta a foci VB, de a vérmérsékletüket ismerve, ez várható is volt, tüntettek ott tanárok, buszvezetők, bennszülöttek, nyomortelepeken nyomorgók, hogy a tizenegy milliárd amerikai dollárt jobb helyre is lehetett volna elkölteni,...

Melyik a jó hely?

Ők az oktatást és az egészségügyet jelölték meg! A kiadási oldal imigyen alakult, no de mennyi bevétellel fognak zárni, -az a lényeg! Mivel a tüntetések alábbhagytak, a jelek szerint, jut majd az oktatásnak és az egészségügynek is tejbe aprítandó ropogós dollárocska...

A nyomornegyedek és a nyomorgók VB nélkül is a helyben maradnak, ez és más se nem róluk szólt, viszont a média által időnként főszerepkörbe jutottak a gólöröm mellett a szegénység látványa ürmös ízt adott a „futball sztároknak”, főként szálláshelyükre vezető úton ütköztek e képbe...Egy-egy sztárgázsi szegény negyedek gondját tudná enyhíteni...erre a jótékonysági tettre egy sem gondolt még, tudtommal!

Paulo Ito falfirkája mozdította meg az „elektronikus nemzetséget” hívta fel a figyelmet az érem másik oldalára, a szegénység csillogás-villogás nélküli keserű valóságára:

Az érem fényes oldalán, július 13-án megtudjuk kinek fog állni a Rio De Janeiró-i utca bál! 

Margit Zoltán

Kényszeradomány, a zsoldos, a rab meg az óvodás...

Nehéz a kutya szájából a tojást kivenni! – e régi bölcsesség igazságtartalmát támasztja alá a szerbiai parlamenti képviselőknek az árvízkárosultak megsegítése körüli (tipikusan politikusi) huzakodása, vacillálása. A napokban az ország – nép által választott – képviselői alig tudtak zöld ágra vergődni azt illetően, hogy támogassák-e a saját zsebükből, s ha igen, mekkora összeggel a bajbajutottakat. Lemondjanak-e dünnyögve és fogcsikorgatva háromhavi politikusi fizetésük átalányösszegéről vagy sem? Szemtelenül sok-e a villámgyorsan és parára kiszámított 30 ezer dinár körüli összeg, vagy elég lesz a nyomorúságos helyzetben lévőknek annak a fele is? Hogy nem adtak, nem adományoztak gondolkodás nélkül és azon nyomban, szívből és lélekből, még úgy-ahogy érthető is lenne, az viszont, hogy még egy héttel az országra szakadt árvíz után is csak marakodni képesek a témán (mint kutyák a csonton), szégyenletes és fölháborító.
Ha lehetséges lenne, gondolom, legszívesebben egy huncut vasat sem adnának az évszázad árvizében fuldoklóknak. A megszabott összeg – így is – a szívüktől szakadt el. Akkor viszont nem egyéb, mint keserű, kierőszakolt kényszeradomány. Ha csak ennyi telik ki tőlünk, akkor inkább ne adjunk. Így ne!

Pástétom negyed veknivel…

A minap kiderült, a szerbiai börtönlakók is segíteni akarnak a vízkárosultakon. A niši büntetés-végrehajtási intézet ideiglenes kényszerlakói egynapi vacsorájukról mondtak le, hogy azt eljuttathassák a tragédiát elszenvedőkhöz, a Sremska Mitrovicán raboskodó foglyok pedig egy reggelijüket fogják nélkülözni. (Na, nem kell azonnal felszeletelt pizzasonkára, háromszögsajtra meg „apródobozos” mézre gondolni, mert az ilyesfajta villásreggeli tartós hiánycikknek számít a hazai börtönökben!) Egészen pontosan azt a már ki tudja, hány nyarat látott – vacsorául és früstükül – szolgáló konzervet (leginkább csak májpástétomot) meg a szokásos, szikkadtas mindennapi kenyerüket.

A cellalakóknak, úgy tippelem, nemigen volt alkalmuk – demokratikus módon – vitát nyitni arról, hogy mitévők legyenek. Adják-e a napi két májas közül az egyiket, vagy ne adják? Mivel a Sing Sing mindenütt a világon roppantmód demokratikus intézmény, nyilván a felső vezetés meghozta a nemes és bölcs döntést, amihez a raboknak már csak igazodniuk kellett. (Nem lehetett túl sok ellenvetés. Eszi, nem eszi, ezúttal nemhogy nem kap mást, hanem nem is kap semmit. Elvégre nem kosztolódni, lakmározni szándékozó vacsoravendégnek ment a börtönbe, nem azért „utalták be”, hogy ott hízókúrát tartson. Majd eszik – rendesen meg rendeset –, ha hazamegy. Pár év múlva…

A börtönkoszt árvízi hasznosításáról értesültünk, arról viszont nem hallhattunk mindeddig, hogy a fentebb emlegetett képviselők felajánlották volna nem is csupán egynapi, hanem legalább egy havi parlamenti ebédjüket. Magától értetődően: a teljes menüsort. Merthogy nekik ott, az országházban olyan dukál. Többfogásos, ízletes ebéd, ép ésszel fölfoghatatlanul olcsón. Az egy pástétom negyed veknivel-féle börtönmenü nekik aligha smakkolna. Főleg nem úgy, hogy azt kellene majszolniuk hétről hétre, éveken át.
Csak valószínűsíteni tudom, hogy az elítéltek nem bánkódnak túlságosan a tőlük megvont egyetlen doboz konzerv miatt, mert unják már rendesen, testükből-lelkükből. Valahogy mégis igazságtalannak érzem, hogy éppen a börtönlakóktól kell elvenni. Hogy éppen a rács mögött lévő „semmijesincsnek” kell kisegítenie a teljesen nincstelent. Ha csak ennyi telik ki tőlünk, akkor inkább ne adjunk! Így ne!

Gáláns óbecsei milliók

Óbecsén nincsen szegénység. A községi önkormányzat – a szerb nemzetiségű polgármester kezdeményezésére – kereken 25 millió dinárral támogatja az áradás során bajbajutottakat. Nem rejtik véka alá, meg is indokolják, miért ily bőkezűek az adakozásban. Számukra igen jól kezdődött ez az esztendő, legalábbis pénzügyi szempontból. Mert noha még nem is vagyunk az év derekán, ők már tekintélyes bevételre tettek szert a mezőgazdaság révén. A bérbe adott állami földterületek összesen 25 millió dinárt hoztak a községi kasszába. Mire ők úgy döntöttek, hogy nem fukarkodnak, nem zsugoriskodnak, a korai bevételnek a 10 százalékát az árvízi helyzet szanálására fordítják.

Műveli ezt az a nagyvonalú és gáláns Óbecse, amelynek adóhivatala végrehajtókkal és kényszerfoglalókkal fenyegeti a saját községe (leginkább) magyar ajkú polgárait, akiknek soha nem is létezett milliós adótartozásokat akar a nyakába varrni. Közöttük saját háztáji kiskerttel rendelkező idős asszonyoknak és alig egy-két holdas földtulajdonosoknak is.

És teszi ezt az az Óbecse, amely a 20 évvel ezelőtti délszláv háborúba besorozott, ott megbetegedett és röviddel azután el is hunyt 20 éves városlakója családjának soha egyetlen krajcárt sem utalt ki fájdalomdíj vagy gyorssegély címén. Ahogy egyetlen szál virágot sem helyeztek soha a fiú sírjára. Ez eddig még egyetlen óbecsei polgármesternek sem jutott eszébe.

El tudom képzelni, hogy (az „ürességtől” kongó városi kasszára hivatkozva) jó néhány kisembert elutasítanak egy-egy év folyamán, amikor az kilátástalan helyzetében segítségkéréssel fordul az önkormányzathoz. (És akkor még hányan lehetnek azok a valódi rászorulók, akik kérni is szégyellnek?! Helyette csendben tűrik a vége-hossza nincs lopást, betörést.) Most meg bőkeblűsködnek az osztásban. Az önkormányzat most megmutatta: adni, adakozni, adományozni is tudni kell…Ha csak ennyi telik ki tőlünk, akkor inkább ne adjunk! Így ne!

Kirándulás helyett ruhaadomány

Lemondták a magyarkanizsai óvodások állatkerti kirándulását. Mert a nagyokosok addig-addig okoskodtak, hogy kiokoskodták: okosabb dologra is költhetnék a gyerekek okos szülei a kirándulásra szánt 200 dinárt, mint amilyen a félnapos palicsi „zsiráfnézés”. Meg is határozták, hogy mire. Vegyenek rajta gyermekruhát az árvíz sújtotta testvérvárosuk, Svilajnac megsegítésére! Gondolom, nem egy-két családban történt meg, hogy eltörött a mécses, miután az óvodás gyerek hazavitte a szüleinek az üzenő noteszébe beírt tájékoztatást, és azok elmagyarázták neki, hogy mi is az az árvíz, mi a kiköltöztetés és milyen lehet az, amikor az ottani gyerekeknek már nemhogy óvodájuk, de még házuk sincsen, ahová behúzódhatnak.
A gyerkőcök biztosan megértették, hogy valahol, ott messze nagy lehet a baj, de az mégsem tűnhetett a számukra akkorának, mint az ő meghiúsult kiruccanásuk tragédiája. Nem az árvíz miatt szomorkodtak, hanem azért, mert most elmaradt az a kirándulás, amelyre már hetek óta vártak. Lassan vége a tanévnek és még időjárásból sem lehetne idillikusabbat festeni, nekik mégis otthon kell maradniuk.
Joggal érezheti-e úgy egy kisgyerek, hogy őt most emiatt bűntelenül is büntetik? Nem tett semmi rosszat, a szülei is lecsípték a heti kosztpénzből a kétszáz dinárt, megvolt a kiruccanáshoz a kellő lelkesedés…

Akkor mégis mi lehet a baj?

Nemes dolog a segítségnyújtás, vészhelyzet esetén meg különösen jókor érkezik, és az is dicséretes, hogy ezt az önzetlen gesztustételt már az óvodáskorúakkal is megismertetik, a dolog most mégis balul sült el. A gyerekek már megbeszélt és izgalmasnak ígérkező palicsi délelőttjét nem lett volna szabad elrontaniuk, és talán a megmaradt 200 dinár célirányos elköltését sem kellett volna kötelezővé tenniük a túlbuzgó, okos felnőtteknek. A családok – a maguk módján – nyilván egyébként is, ettől függetlenül is igyekeznek támogatni az árvízzel küzdőket. Emiatt kár volt ellopni az óvodások párórás örömét.

Ha csak ennyi telik ki tőlünk, akkor inkább ne adjunk! Így ne!

Szabó Angéla

  

Megfosztott lélekoltárok - Nagycsütörtök, Magyarország, 2014.

Elmentek a harangok, a csengők is elnémultak és megfosztottan áll az oltár. Az emberi lélekoltárok sokasága is kiüresedett körülöttünk. Vannak ugyan, amelyek szilárdan várnak az Eukarisztia vissza-visszatérő ünneplésére és vannak, amelyekben az üresség a teliség….
Fehér ruhában állok a gondolataimba mélyedve és a mindennapok földi-égi történésein töprengek. Hosszú időn át zsörtölődtem magamban és magammal olyan latorlelkűek szavain, akik biztosan nem érdemeltek volna még egy felesleges szemrebbenést sem, nem hogy visszafeleselést vagy kioktatást.

Ma egy fegyver csövére bámultam a TV-ben, döbbenten és szomorúan. Egy államférfit akar meggyilkolni egy ellensége. Egy lator.….Ez egy mai, nagycsütörtöki hír. Éppen nagycsütörtöki gyilkosságra buzdító hír. Történtek már Nagycsütörtökön ilyen árulások, ezüstpénzes gyilkosságra ösztönző cselekedetek. Gyűlöletből, féltékenységből, tudatos gonoszságból.
Hová veszett a lélekoltár?! Nagycsütörtök, utolsó vacsora, Júdások, Pilátusok és Barabások rémlenek fel. 

Fehér ruhában állnék most a pisztolyos elé, vagy a többi elé, és a leghangosabbakat, a leggonoszabbakat, a legbántóbbakat idehívnám és én is megmosnám a lábukat. Ugyanúgy mint az Ember Fia tette. Meg a követői.

Talán amikor lehajolok a lábukhoz, a vízzel véletlenül az ajkukat is megérinteném.

Arra gondolok, hogy elszégyellnék magukat és soha többé nem vennének szájukra káromló szavakat. A homlokukra óvatosan keresztet rajzolnék vízzel. Megtelnének csodálkozással és bűnbánóvá mosná gondolataikat a cseppnyi víz. Köntösbe öltözne talán a kiüresedett lélekoltár. Talán akkor a szívük mélyén ők is dicsőségre vágynának, olyan fajtára, amit most még nem ismernek. 

(20130417 Gundy S.)

Dr Gundy Sarolta

Három az egyben, egy a három ellen! Választási mese...

A mese előzménye:

1. Csonka Áron szövetségre lépett a Boris Tadić, Szerbia és a Demokrata Párt (DS) egykori elnöke nevével fémjelzett szövetséggel, melyben jelen van - többek között - a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV), az Együtt Szerbiáért (ZZS) és a Szerbiai Zöldek pártja is

2. Koalíciós szerződést írt alá a Magyar Remény Mozgalom (MRM), a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), a Magyar Egység Párt (MEP), a Horvát Demokratikus Közösség (HDK) és a Bosnyák Demokratikus Közösség (BDK). Nemzeti közösségek listája.

3. Míg a VMDP közleményben közölte, hogy a harmadik pozíció a magyaroknak nem feltétlenül befutónak számító hely, ezért nem érdemes a választásokon a közösségünket felkérni a szavazásra.

4. A VMSZ egyedül indul a választásokra: ...”letaglózó a hír, mely szerint egyesek úgy próbálnak magyar érdekeket érvényesíteni, hogy a muzulmánokkal, horvátokkal állnak össze, amit a cinizmus csimborasszójának tartok. Arról tanúskodik mindez, hogy a magyar összefogás fontosságát folyamatosan hangsúlyozók éppen a rombolás érdekében tették mindezt, s most ekképp viszik ezt a rombolást tovább. Ami a Tadić-i és Čanak-i próbálkozásokat illeti: most megpróbálják összeeszkábálni magukat valahogy a vak vezet világtalant elv alapján. Annak a következménye ez, hogy az elmúlt években eljátszottak minden beléjük vetett bizalmat.” (Bagoly mondja verébnek...)

Itt kezdődik a mese:

Körvonalazódik a délvidéki választási flúgos futamban való résztvevő istállókban való besorakozása, hogy autós szlenggel éljek és neves márkáktól előre is elnézést kérjek, mint pl. Ferrari, Mercedes, Ford, BMW...
A „Poll-pozíciót” a kisebbségi mezőnyből a legnagyobbak-legszebbek rohamozzák, némi tömjén füstös szentelt vízzel, némi sarló-kalapáccsal, egy picinyke anyaországi forinttal és brüsszeli euróval a farzsebükben, megidézve a jóléti jugó-nosztalgia reményét, úgy testvériségben egyességben: nem kell magyarkodni csak a választások hevében, utána hűbérrendszer (minket vernek, ők meg csendben nézik, mert azt jól megfizetik nékik,-doktrína)!

Ők döntöttek, egyedül mennek, mert nékik van elég kiválasztott magyarjuk erre, nos azért én számolnék is egy picinykét, mert fogyunk, mint a teliholdacska! Kíváncsi vagyok, hogy a választási szavazat lopás nevezetű szerbiai demokratikus diszciplína milyen szintű lesz az idén, ha jóslatokba bocsátkozom és belenézek az üveggömbbe, akkor a 30.000-es tervezett küszöb értéket 50.000 ezren fogja tetőzni, mint a Duna szokta március havában -idúsában! E eredmény cca. 3 képviselő lenne, de ezek a töpörödött törp ördögök megint szervezkednek és most beszereztek valamilyen igazság szérumot és ébresztgetik az elkábult - elcsábult választókerületet, be is perelték nyomban a Törpök hírmondóját a varázslók ítélőtáblájánál! Lesz móka kacagás, ahogy Törperős, Törpilla, Űgyifogyi meg Okoska megtáncoltatja hókuszpokuszt meg annak talpinyali macskáját!

Amint látják kedves meseszerető olvasóim górcső alá vettem Törpfalut, látom, hogy nagy a felfordulás! Törp-papa össze akarja fogni a törpöket, azok meg szanaszét szaladgálnak és kénye-kedvükre játszadoznak...

-Teringettét már kettőre osztódtak...már háromra…egy törp négy törppárt!?

-Pedig nagy a veszély, kétfejű sas fejünk felett köröz és vészjóslóan rikácsol, megfagy a kék vér bennem!
Morfondírozik magában mindhiába. Majd eszmefuttatását folytatva:

-Ezek képtelenek összefogni, ezeket csak össze lehet fogdosni, de arra még Hókuszpók gonoszsága sem elegendő! Talán Döbrögi nagyságos úr?

-Döbrögi csendben van még, mert fájlalja, hogy a fránya Lúdas Mátyás úgy eltángálta három ízben! Kapcsolódik be a morfondírozásba Törpokoska okos-telefonján a törpguglit sasolva...


-Jaj, nagy a baj, de még tetőzik, mert ezek még északon is szavazni fognak, de hogy kire, azt a víznéző Törpasszony sem tudja majd megmondani! Teljesen elkékült Törp papa és elvitték a törp gyengélkedőbe...

A törpténet imigyen folytatódik:

Egyik csapat rögtön el is illant a kerek erdő mélyére, kihasználva Törp papa gyengélkedését és ott sebtiben összefogott a kétmandátumos szürke-varázslóval, meg a tamburázó valóvilágos autonómiával és az egészet a zöld lidércek fogták közre! Az alku tárgya a hatalom gyűrűje! A csonka törp csapat rögtön elcsábult, van esély, bár a remény a másik csapatnál maradt, de ez is elegendő! Ne feledd csonka törp csapat: Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen!

Bilincs az Egyetlen!

Eközben a reményteli másik csapat a folyó felé vette irányát, hogy megkerülje Hókuszpókot! Ki került a dereglyére? A törökverő Szavoyai városából származók egy csónakba beférők, tiszai révész háta mögött settenkedők. Itt vannak a dallíás Dalmátok, seregecskével. A legfontosabb: némi Bosnyák hátszéllel próbálja választási hajóját a zátonyról leemelni és Nándorfehérvár felé kormányozni szerelmetes, könnyes reménnyel a szemében, Törpkapitány! Miként fog átjutni törökbecsei vasudvaron ez talány, mert azon a tájékon lakozik az ördöggel is lepaktáló...Lesz, ahogy lennie kell bátraké a szerencse, de számolni is tudni kell! Tudjuk a remény hal meg utoljára még a Törpfaluban is, de a legvégén az is meghal!

Törp papa mellett egyedül csak Dulifuli maradt, szerencsétlenségére! Jól ismerjük Dulifulit, meg is magyaráztatja, mint ahogyan szokta a hosszú évek során, úgy perszonálisan, ahogyan a törpautonómiát követelte Hokuszpók kulturálisan táncikoló-verselő-dallikázó autonómiájával szemben, az eredmény mindkettőnél ugyan az, nesze semmi fog meg jól! A Dynamo törp csinálja csak ezt jól, ő legalább elhiteti, hogy az van ami sohasem volt és rögtön elillan a tett színhelyéről, a hangsúly az elillan szón van!

-A harmadik pozíció a törpöknek nem feltétlenül befutónak számító hely, ezért nem érdemes a választásokon a törpöket felkérni a szavazásra! Dulifuli, ezért kár volt még megszólalni is!

No törpök a törpgatyót jól fel kell kötni, mert a kétfejű sas jól megosztott bennőtöket, hogy azután kénye-kedvére uralkodhasson fölöttetek! Lesz ám törpválasztás, úgy a jó magasságos igazából, csak hogy, -ki ,-mire és miért fog voksolni, ezt a vajákos Biri néne sem tudja megmondani, bár jó lenne tudni!

Nézzük a jó oldalát az egésznek lesz Ihaj-csuhaj, meg erezd el a hajamat közpénzen! Kokárdában megyünk voksolni, Kossuth szellemiségével és Petőfi hazafias verseivel felvértezve, határon innen es túl es! Jöl összeveszünk, hogy betartsuk az évezredes magyar átkot:

Gyűlöljük egymást a földtől az égig még ezer évig!

Hajrá Törpfalu, hajrá Törpök!

Hajjaj a mesének még itt nincs vége…Kiállt már Hókuszpók: Töpörödött törp ördögök, ezt még megkeserülitek!

MARGIT Zoltán

A költő mit mond erre?

 HA VAN ISTEN

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:

Veréshez szokott fajta,

Cigány-népek langy szívű sihederje,

Verje csak, verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:

Én magyarnak születtem.

Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,

Üssön csak, ostorozzon.

Ha van Isten, földtől a fényes égig

Rángasson minket végig:

Ne legyen egy félpercnyi békességünk,

Mert akkor végünk, végünk.

ADY ENDRE

Jókívánság 2014-re!

Kívánok én sok minden jót az új esztendőre,
Földig lógjon Januárban le a tehén tőgye.

Ki ne fogyjon kolbászból a kamra Februárra,
Minden asszony kerekedjen Március havára.

Sej-haj, szebbet, mint tavaly!

Ürítem a poharamat, nem teszek én fogadalmat,

Az ördöggel cimborál, ki nekem prédikál.

Sej-haj, jobbat, mint tavaly!

Ürítem a poharamat, nem teszek én fogadalmat,

Az ördöggel cimborál, ki nekem prédikál.

Isten tartsa meg Kendteknek minden jó szokását,
Férfiember Áprilisra nyomjon vagy egy mázsát.

Vasvilla űzze ki a rossz nyavalyát, a rontást,
Májustól Júniusig eső mossa a szántást.

Sej-haj, szebbet, mint tavaly!

Ürítem a poharamat, nem teszek én fogadalmat,

Az ördöggel cimborál, ki nekem prédikál.

Sej-haj, jobbat, mint tavaly!

Ürítem a poharamat, nem teszek én fogadalmat,

Az ördöggel cimborál, ki nekem prédikál.

Adjon az ég annyi áldást, mint levél az ágon,
Júliusban a sok gyümölcs pálinkává váljon.

Hegedűszó mellett teljen el a vén Augusztus,
Szeptemberben a tojásból keljen ki a tyúkhús.

Sej-haj, szebbet, mint tavaly!

Ürítem a poharamat, nem teszek én fogadalmat,

Az ördöggel cimborál, ki nekem prédikál.

Sej-haj, jobbat, mint tavaly!

Ürítem a poharamat, nem teszek én fogadalmat,

Az ördöggel cimborál, ki nekem prédikál.

Kívánok még bőséget, és tengerhosszú éltet,
Édes szőlőt szüreteljen, mit Október érlelt.

Novemberben sonka lógjon az akácfa füstön,
Decemberre még a jégcsapból is bor csöpögjön.

Sej-haj, szebbet, mint tavaly!

Ürítem a poharamat, nem teszek én fogadalmat,

Az ördöggel cimborál, ki nekem prédikál.

Sej-haj, jobbat, mint tavaly!

Ürítem a poharamat, nem teszek én fogadalmat,

Az ördöggel cimborál, ki nekem prédikál.

"Hétfő után a kedd jöjjön,
Aki fáradt, székre üljön.

Kerge-birka hadd szaladjon,
Ami megvolt, megmaradjon.

Bolond ember egyen meszet,
Pénzért vegyen aranyeret.

Irigyekbe ménkű üssön,
Aki nem tud, ne repüljön.

Borvilágos jó szerencse,
Megmaradjon mindörökre!"