Margit Zoltán: Politikai partizánmarketing avagy röpirat a konstans valósághoz, az egyéni politikai cinkosságvállalás ellen

2013. január 5., szombat

Politikai partizánmarketing avagy röpirat a konstans valósághoz, az egyéni politikai cinkosságvállalás ellen




Az emberi természet már csak olyan, hogy azt hisszük, hogyha valakinek nem hánytorgatjuk fel emberi gyengeségeit, akkor a mi hibáinkra sem derülhet soha fény. Ez politikai cinkosságvállalás, és a valóságban ebből a bűnből következik az az elterjedt nézet, hogy a politikusok mind egyformák, az egyik kutya, a másik eb. 

Mindenek előtt, ezt az érzetet szeretném kiűzni Mindenkiből, és felhívni figyelmet arra, hogy közös érdekeink megvalósításában, emberi értékeink kinyilvánításában legelső feladatunk a cinkosságvállalás legkisebb gyanújának elhárítása. Mert csak az az ígéret nyerhet és válhat valósággá, amelyik feltárja az igazat, hiszen – ha az igazság sokszor fáj is- de mindig a csupasz tényekből kell, hogy táplálkozzék. 

Az igazság megmásításával vagy elhallgatásával, az egyszerű embereket nézzük le. A magasabb erkölcsi mérce felállítása nélkül pedig nincs alkotó közösség. Csakis a becsületben való összekapaszkodás növelheti erőinket, függetlenül a pártokhoz kötött szimpátiánktól. A becsületesség megélése és felvállalása tehát a legelső lépés ahhoz, hogy egy közösség higgyen nekünk. Milyen bizonyítványt állítunk ki sajátmagunkról ország-világ előtt, ha nem vagyunk képesek elítélni a megalázó, a magas lóról hozzánk szóló kioktató hangokat, a hazugságokat, a korrupciót, a pénzzel megvásárolt, csalással kieszközölt hatalmak megóvását, a nemzetgyalázást, a saját házi vérebeink ránk támadását? Hogyan higgyenek nekünk az emberek? 

Ha ezekkel a vétkekkel, ezek fel nem tárásával, mélységes elhallgatásával vállalunk egy közösséget, akkor magunk is elbukunk, hiszen erkölcsi szintünkről a világ, az ország fog úgy ítélkezni, hogy bűnpártolásban élünk, nekünk minden jó, de leginkább a szellemi zavarosban való halászás a leginkább kedvező álláspont. 

A becsületesség tehát magunk és a közösségünk tükörképe. 


Stat crux dum volvitur orbis. 
A kereszt szilárdan áll, míg a világ forog 

A karthauziak (ezt csak magunknak, úgysem értenék odaát azok) egy olyan szerzetesrend, amely az életet a szigorú némaság eszményével szemléli több száz éven át, de mind a mai napig képes volt fennmaradni. Ott soha nincs veszekedés, mert példamutató a közösség.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy amikor valaki képviselő vagy akár egy egyszerű polgár, némaságot kell fogadnia. Egy olyan nemzeti közösségben, ahol mind a mai napig olyan csoportokkal kell megküzdeni, ahol a viszálykeltés és nem az együvé tartozás, a közös problémák közös megoldásának a keresése a döntő, ott a bűnpártolás szennyesét nem tudjuk magunkról levetkőzni, ha a bazári hangnemmel is azonosulunk. 

Legyünk karthauziak amikor azt a bölcs szigorú békesség úgy kívánja, ok nélkül ne beszéljünk, még suttogva sem! De amikor szükségeltetik, igenis emeljük fel a hangunkat és ordítsunk teli torokból a nemzet érdekében, nehogy nemzeti önérzetünket, büszkeségünket, annak megélését, elveinket, céljaink és terveink megvalósítását, a zsigeri és érzéketlen Ellen a mocskos lábbelijének törlésére használja. Főleg a Nemzet Házában, ahol azt az alpári hangnemet oly gyakran használják... Hangnem- önmérséklet kéretik! A Nemzet Házában és azon kívül is..a jó modor kívánja így. 

(gs 20120615-20130104)  
Dr. Gundy Sarolta


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a megjegyzését!

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin