Sapkát emeld, állj, Csókán jön a vonat!

A vasutas élet számomra mindig a meghitt nyugalommal párosult. Az idő relatív itt főleg a periféria szorult állomásokon, olyanon amilyen Csókán van. Hébe-hóba átsuhan egy szerelvény, avagy egy sinóbusz...

Itt minden az ebek harmincadjára került, talán nem is lenne ez már hír, viszont érdekességként ismét országos médiába került a település. A csókaiságot lehet hatványozni az egyedi találmányok és találékonyságok terén, amelyek nem korszakalkotók, csak olyan mosolyogtatók.

A hír, hogy a települést átívelő vasút közúttal való metszéspontján elromlott a sorompó, mivel nincs semmilyen közúti jelzés e ponton az "Andráskörösztön" kívül. A vasutasnak még irányító pálcikája sincsen, mivel szegényebb az eklézsia a templomi egér éves költéségvetésétől, így fogta a fején lévő piros sipkáját és avval kezdett hadonászni a síneken állva, hogy jelezze: "Emberek jön a vonat!".

E történet nem az "Indul a bakterház", Szabó bakterének újabb szösszenete, ez a valóság amely írja a történeteket. A csókai bakter eszközhiányában emeli kalapját a levegőbe, mint Józsi-bácsi, amikor a tanácsa költségvetés nélkül maradt. A dicséret jár azért a bátorságért, hogy e furcsamód leleményesség baleset-megelőzési céllal vezérelve immáron hősies tettnek is felfogható cselekménnyé vált!

Így a csókai bakter, irigy szemekkel figyelheti az égi csatornákon a Japán szuper vonatokat és az ottani irányítási és jelzési rendszereket. A belgrádi központú szerbiai vasutak, meg szán majd egy picinyke időt és némi költségvetési dinárt, hogy egy sorompócskát az Isten háta mögött megjavítson, no nem Japán gyorsasággal és precizitással, hanem olyan újévvárós balkáni lomhasággal...

Így lett Csókán a bakter a popsztár! Emelem én is kalapom!

Margit Zoltán

A csókai egymondatos krónikája

Jóska, levelet (ÉRTESÍTÉST) hozott a posta (KKV Csóka)
Jóska, azt írtad nem szeretsz! (fizess, majd én kihordom!)
Jóska, ide ne hordj ki semmit!

Jóska, a “műanyag üvegeket” ide ne hozd!

Jóska...

Rátóton, amikor ott kitört a “demokráci(j)ó” mindenki Béla volt, meg egy Józsi,

addig Csókán mindenki Jóska volt, meg egy Béla...*

Csókán posta ládákba érdekes aláhúzott értesítés érkezett. Először nézegettem, hogy ez tréfa-e, de mivel nem először követték el az ilyen nemű “szallag-felszólítást-értesítést-informálást-megfenyegetést-feclit”, komolyan elemezni kezdtem az egy mondatos “szellemi” terméket.

Egy mondatot sem tudnak a közpénzen élő, kommunánk tisztaságáért ádáz küzdelmet folytató vállalatunk szakkáderei hibátlanul leírni. A kultúrált - szemétkihordásra szakosodott magyarjaink, de megfizettetni a semmit, az nagyon jól megy nekik...

Mivel szerbnyelven is íródott -másodfele a “feclinek” az is -hibásan! Eljött valahára a várva várt pillanat! Most örülhet a délvidéki-magyar önkormányzatnak felmagasztalt Magyar Nemzeti Tanács a kétnyelvűség szent szavának betartása érdekében tett erőfeszítései termőre terebélyesedett meszes kérgű fájának és igencsak savanyú gyümölcsének!

Narancs fáról van szó ugyebár! Igaz, a narancsunk itt Csókán, -savanyú is, meg -pici is, meg -sárga is, de nemsokára haladó narancsos-kékszínű lesz, és a mienk, csak is mienk lesz!**

A helyzet nyugaton változatlan, de itt keleten a hülyeséget már be kell keretezni. Oda jutottunk, hogy a tisztelt MNT szolgalelküségének (Csubela Ferenc után szabadon) folyamatos bizonyítása érdekében szerb ajkú hivatalnokokat “szeretnének” Ady Endre gyönyörűséges nyelvezetére megtanítani kiadvány formájában! Nem kell elfeledni, hogy előtte volt egy nyeltvanítási kisérlet is, amely kudarcba fulladt! A kommenista gyökerekből táplálkozó, jelenlegi demokrácia eukompatibilis, minden-rendszert kiszolgálói a költői kérdést teszik fel: Mi a megoldás? A megoldás, hogy magyar embereket helyezzetek pozicíóba, állami munkahelyekre, területi elv alapján, azokat a magyarokat, akik rátok voksoltak! Mi meg akik nem voksoltunk rátok, mentsetek fel e nemes, “fennköltmagasztos” hülyeségektől, no meg az adó fizetéstől, mert nekünk belőletek csak kárunk van, semmi haszon fejében! Egyszerű, mint a pofon! Fából vaskarika!

Oda jutottunk, hogy a dícső “elvtársakat” kell megtanítani az anyanyelvükre! Itt nics szégyen, nem kell rögtön bemelegedni, -a felvonulás augusztusban lesz, nem most májusban...

Egy mondatot nem tudnak hibátlanul leírni, de nagyon igyekeztek, hogy egy mondat legyen, mert minél tömörebb, annál kissebb az esélye a hibának! Az “irodalom” ezentúl a “csókai egymondatos felszólitás”-ként fogja jegyezni, mint maradandó irodalmi remekműt! (…)

A felszólitás, “ÉRTESÍTÉS” valakinek szól, mert, hogy nincs rajta, hogy kinek az szemmel látható! Gondolom én: a mélyen tisztelt szemetelő polgártárs, hölgyem, úram, barátom, barátosném, elvtársfélém, egész és felebarátom, szeretőm, ellenségem...megszólítás azért még falun is dukál! A felszólító módot nem nagybetűvel jelöljük meg, írjuk, nyomtatjuk, hanem felkiáltó jellel a végét. Tudjuk egy pontocska és rajta vesszőcske és nem hím előtaggal úgy nőies könnyedséggel (mást is írunk kettő g-vel...)! A biztosíték itt még forrósodott, de a “csókai egymondatos” mondata első felénél el is szállt! Idézem: “A műanyag üvegeket...”, no már most a “műanyag” alatt mit ért a “szerző” és az “üveg“ alatt? Nos, a műanyag üveggel való frőccsentése alkalmával keletkezett végtermék a “műanyag üveg” e logikát követve! Mélyen koncentráltam, mint a víznéző asszony! Sokáig sötétséget láttam, majd elkezdett világosodni! Látom az üdítőket, ásványvizeket flakonban, palackban...Villámlás, meg van! Polietilén-tereftalát! A népszerű PET flakon amely hőre lágyuló műanyagból készül és kristályos szerkezetű változatban is előállítható. A kristályos szerkezetű alapanyagot műszaki termékek és műszálak gyártásához, míg az amorf alapanyag a flakonfúváshoz alkalmas, amely víztiszta, fényes felületű, széndioxiddal szemben jó gázzáró tulajdonságú –ezért az élelmiszeriparban előnyösen alkalmazható! Heuréka! Megörültem, megfejetettem a “csókai egymondatos” anagrammát, de lelombozódtam! Az üveg résszel mi lesz? Elmegyek majd a vajákos asszonyhoz, aki ólmot önt a tejbe, amelynek minimális az aflatoxin tartalma, így adja majd tudtomra a megoldást!

Lépés tovább: “Május13.-án”. A “Május” a mondatban, azért lett nagybetűvel írva (gondolom én), mert Titó elvtárs májusban született, vagy nem tévesztendő össze a bohókás áprilissal és a szőke júliussal, avagy a mondat hangsúlyos részét képezi! A 13.-án is megér egy misét! A pont a szám után, pont, azt a napot jelzi, amely 13-as számnál következik. A pont lezárja, hogy ez alkalommal a 13-as szám nem babonás és nem hordoz magában rontást! E tételt megerősiti, hogy zárojelbe került a “(hétfőn)” nap!

Tehát, konkluzió***: a május 13-án (hétfőn) bekövetkező esemény nem tévesztendő össze azokkal az eseményekkel, amelyek május 13-án (pénteken) következnének be! Piroska néni nyugodtan végezheti a hetfői dolgát, csak a fekete macskára ügyeljen!

Eljutottunk a napig, de az ítélet órájáig nem! Shakespeare - “Szentíváéj álom” c. műve jutott eszembe e “csókai egymondatos” elemzése közben, nevezetesen: “Tizenkettőt szólt a vasnyelvű éjfél. Alunni hívek szellemóra ez.” E időpont lenne a megfelelő, netalán alkonyadtól pirkadatig, vagy akkor amikor a “közös-munkások” kijózanodnak? E időpont talány maradt! Leselkedő üzemmódra kell átálni, mint a Pirike néni a közhivatalnokok liliomtíprásának megfigyelési akciójában, ahol a fedőneve ibolya virág volt, de lehet, hogy rózsa volt nem emlékszem pontosan...

Következik a finálé, amikor mindenki bevonul a színpadra, a nőikórus a férfikórusokkal, juhászok, pásztorok, kondások, ácsok,kovácsok, szatócsok, szíjjártók, gölöncsérek, szélhámozók, feketézők, adószedők...meg a Józsi!

Az utolsó része a “csókai egymondatosnak”: “fogják kihordani.” E részben csúcsosodik ki Csóka szellemi magassága, amely a tibeti szerzetesek feje fölé emelkedett! Elemezzük e részt is! A “fogják” rész érthető, e részben, a “fogjuk meg és vigyétek” alapból táplálkozó munka-folyamat, amelyet vagy valaki, vagy valami fog elvégezni harmadik természeti személy részére, kalákában! A kihordani szócska a vöröslő csillag Csóka egén, a megváltás az ezernyi kínra, a húsárúgyár kálváriájára, a pásztorok elkóborolt bírkáinak visszatérési folyamatára, az MNT magyarmentő nyelvpolitikájára szerbül! Kihordani az áldott állapotban lévő asszony szokta a gyermekember társunkat, úgy jószerivel kilenc hónap alatt! Míly meghitt gondolat a szerzőtől, mennyi verejtékes, lázas éjszaka kellett e mű megalkotásához! Megoldottam, az időpont a kilences szám! Kilenc óra! Míly szép gondolat menet, amely a csókai libajárásra emlékeztet a nyári zápor után, amikor a szivárvány alatt sétálnak boldogan egyek és mások!

Következik a meghajolás, amikor is örjöng a közönség a “csókai egysoros - egymondatos” hallatán! Kiálltanak és kérik a szerzőt a színpadra, hogy vállaikon vihessék, szentként tiszteljék, az erdőben ibolyát is szedjenek neki, bár védett növény, óvni kell kaszától, pásztortól, legelésző birkától, de most a bírságot is megkockáztatják!

-A szerző; szól Józsi megszeppenten, mert ő nem szavak embere (köztünk-maradjon), de a tettek é sem, csak ő mindig ott szeret lenni! A szerző a „KKV CSÓKA”! Nagybetűvel e két szó! Csend lett! Józsi mégjobban zavarba jött. A csend kínossá vált már. A szerző sehol. A „táncikoló” kultúr-politikus mentse a menthető rázzendítteti a kórusokat és elénekelteti velük a „Süt a mama süt a pék” c. nótát...Közben lázassan keresi a KKV CSÓKÁT -Józsival karöltve, de nem találják. Az egyik rajongó beszólt: -meg lesz az amikor fizetni kell a számlát! Szerencséjére a kórusok időközben összevesztek a nótán, mert inkább a pásztorokról kellett volna zendíteni nem a pékről és mindenki sértődötten tért otthonába...

Lesz ahogyan lennie kell, de hozzám meg ne próbáljon senki „műanyag üvegeket” kihordani – behordani! Nagy az Isten állatkertje! Itt már se kerítés se állatkert...

Édös anyanyelvünk, mit köll néköd elszenvednöd!

Margit Zoltán

_________________________________________________________

Megjegzések:

KKV CSÓKA = Kommunális Közvállalat Csóka

* A legény anya 

** A tanú 

***(lat.), a logikában a következtetés (l. o.) művelete és eredménye.

Fák sírkertje a csókai park...

Teremtéspusztulás...

Ezt az albumom inkább tudom be afféle napló bejegyzésnek. Otthon létem során gépemmel megindúltam egy magányos sétára az egykor pompájában tündöklő fa ritkaságokat őrző csókai parkba ...

A látvány ami fogadott, hát az roppant elkeserítő és siralmas...

Nem kell kertészmérnöknek lennem ahhoz hogy tekintetem végig vetve a még álló fákon lássam a fák betegségben szenvednek…soha nem látott elhanyagoltság mutatkozik rajtuk, a talajon, a szakszerűtlen gyepkezelés…ledrimbolt növényzet közül felnyögő megtört kis ibolya fejek…És nem drámázok... a szemétről itt-ott bokrok mögött meghúzódó gödrökben, még nem is beszéltem…

A rózskerteknek már nyoma sincs…

Az utak mellett egykor végig húzódó sövény bokrok még itt-ott felkiáltanak, hogy valaha léteztek ők is...

Beteg a csókai park.  A szívem szakad meg érte. Leültem egy padra és nem szégyelem, leírom könnybe lábadt a szemem, hogy ilyen mértékű az igénytelenség...,hogy idáig jutott szülőfalum…minden kidöntött fával gyermekkorunk emlékei tűnnek el.

A kastély az én életemben egy külön személyes ragaszkodás. Vén falait vizsgálgattam vajon meddig állja még a helyét az idővel harcolva és egy kéz nincs ki betapassza egyre táguló sebeit. Ebben a kastélyban még egész kislányként szaladgáltam a folyosókon. Beültem az igazgató patináns irodájában és amikor kimentem a terasszára, mint minden „csoffos” kislány, azt képzeltem én vagyok a hercegnő és értem jön egy bátor lovag. Aztán ahogy nőtem itt ebben a kastélyban gépeltem le az érettségimet és az akkor még „irodistáktól” zajos termek, folyosók tele voltak élettel. Bevillant a kép amikor mosolygó arcok fogatták az érettségim jó hírét...

Álltam a vén falak előtt az ajtón lakat..bent pedig a sok emlék...

Nagyon szomorúan sétáltam haza.

Lajcsák Mónika

Kapcsolódó:

Tél 2...

http://margitzoltan.blogspot.com/2012/02/tel-2.html

Csicsókai MAGYARázkodók

http://margitzoltan.blogspot.com/2012/12/csicsokai-magyarazkodok.html

Csicsókai gyermekgyógyászat

Jogom van a jövőre!

Teremtéspusztulás sokadik része

Diadalittas igazgató újraválasztás után is folytatódik a rossz praxis. Valaki sikeres igazgató legyen semmi nem kell hozzá, csak a feudumot tartó pártnak könyvecskéje és azt leépíteni, amit elődje felépített. Igen ismét Csókán járunk ahol minden kétszer fordítva van, mint másutt és pellengéren az „elhallgatott” egészségügy...

Mit tesz ember-fia ha beteg a gyermeke? Egyszerű a képlet: elviszi a gyermekorvoshoz, ha van a közelben! Miért-ne lenne?! Hiszen itt minden van a nagy szónoklatokban, azt követően a szürke mindennapokban durran a nagy semmi! Igen elszállt a biztosíték, mert ugyebár kettő gyermekemmel beálltam a sorba, hogy az ügyeletben lévő gyermekgyógyász megvizsgálja őket az újabb kori valamelyik influenza végett. A munka idő reggel héttől tart valameddig (?!)és tizenegy-óráig veszik át az egézségügyi könyvecskéket. Ma is így történt, sorba-álltunk, de a kedves nővér negyed tizenkettőkor kinézett a szerencsétlen gyerekseregre és mély sajnálatát fejezte ki, hogy az „egy” gyermekgyógyász sajnos tovább nem tud senkit fogadni és akinek sürgős az délután forduljon a felnőttkórságokkal foglakozó kollégákhoz.

Először is:, ez hogyan történhetett meg, ha itt minden rendben van? Kiderül, hogy folyamatosan egy gyermekgyógyász van a rendelőben, az idősebb kolléga meg addig valamilyen terepet jár, ha éppen nem képezi tovább magát szuper-jó gyermekgyógyásszá...

Kettő: a gyermek az nem felnőtt kicsiben, hogy a felnőttkórságokkal foglakozók szemrevételezzék és kísérletezzenek velük, mint a kísérleti nyulakkal valamiféle laborban! Itt jön a képbe a gondviselő fohász a legfelsőbb hatóságokhoz, meg Zenta városához, hogy ha nagy a baj az ottani lelkiismeretes orvosok elfogadják a piciny pácienst, mert utólag kiderül Csóka hadban áll Zentával, de mi egyszerű kenyérpusztítók csak, akkor szembesülünk vele, amikor odaérünk a baj nevezetű témával tisztes hivatal elé valamiféle megoldást kieszközölni. Csóka nem hajlandó hátteret biztosítani belgyógyászoknak, kardiológusoknak és immáron gyermekgyógyásznak sem..., Mindenki találja fel magát, ahogyan tudja, mert az a korszak köszöntött ránk. Az elüldözött igazgatónál, ez nem így volt, az nem sóhajtozott meg az égre tekingetettet, hanem a tett mezejére lépett és Csókán felépített egy emelt szintű egészségvédelmet. Ma oda jutottunk, hogy nemkívánatos személlyé nyilvánították és pályázatát a házi-orvisi munkakörre figyelmen kívül hagyták, ott ahol krónikus az orvoshiány? A szégyen itt nem létező fogalom!

Három: Nem okolom az ügyelő gyermekgyógyászt, mert tényleg nagyon sok beteg gyermek tartózkodott a rendelőben és meg kell, hogy vizsgálja őket lelkiismeretesen, ha téved nagy baj és bú lehet belőle, ezzel mindannyian tisztában vagyunk. A nővér meg azt mondotta, amit megparancsoltak néki a pártgyógyászok, mert itt már a politika gyógyít! Politikus dönti el ki milyen nyavalyába szenvedhet és az mennyibe kerülhet, megette a kutya a telet!

Négy: az egészségügy helyre paskolási kísérletében aláírattak velünk egy kezelő orvosi nyilatkozatot, hogy a gyermeknek is legyen saját kezelő orvosa, aki végigkíséri a fejlődésben és időben rátapint a rendellenességre, ha jelentkezik nála. Én, ezt a választott kezelő orvost évek óta nem látom, de időnkénti minisztériumi szondáztatás idején kezembe nyomnak egy kérdőívet (anonimul) és ott elvárják, hogy minden jót írjak róla, mert ellenben a gyermek issza meg a levét! Ide süllyedtünk? Igen ide, de süllyedünk még!

Megoldás: hazajöttünk, lázmérőt nyomtam a gyermekeim hóna alá, megmértem a mérendőt egy ibrik jó -féle gyógyteát főztem, majdan mézzel ízesíttettem, ahogyan öregapámtól tanultam és most van az az időszak, hogy figyelem őket és azon gondolkodom, ha baj lesz hova forduljak! Csókán már a gyermek sem ember, mert itten minden jól megy...

Margit Zoltán