Teremtéspusztulás...
Ezt az albumom inkább tudom be afféle napló bejegyzésnek.
Otthon létem során gépemmel megindúltam egy magányos sétára az egykor
pompájában tündöklő fa ritkaságokat őrző csókai parkba ...
A látvány ami fogadott, hát az roppant elkeserítő és
siralmas...
Nem kell kertészmérnöknek lennem ahhoz hogy tekintetem végig
vetve a még álló fákon lássam a fák betegségben szenvednek…soha nem látott
elhanyagoltság mutatkozik rajtuk, a talajon, a szakszerűtlen gyepkezelés…ledrimbolt
növényzet közül felnyögő megtört kis ibolya fejek…És nem drámázok... a
szemétről itt-ott bokrok mögött meghúzódó gödrökben, még nem is beszéltem…
A rózskerteknek már nyoma sincs…
Az utak mellett egykor végig húzódó sövény bokrok még itt-ott
felkiáltanak, hogy valaha léteztek ők is...
Beteg a csókai park. A szívem szakad meg érte.
Leültem egy padra és nem szégyelem, leírom könnybe lábadt a szemem, hogy ilyen
mértékű az igénytelenség...,hogy idáig jutott szülőfalum…minden kidöntött fával
gyermekkorunk emlékei tűnnek el.
A kastély az én életemben egy külön személyes ragaszkodás.
Vén falait vizsgálgattam vajon meddig állja még a helyét az idővel harcolva és
egy kéz nincs ki betapassza egyre táguló sebeit. Ebben a kastélyban még egész
kislányként szaladgáltam a folyosókon. Beültem az igazgató patináns irodájában
és amikor kimentem a terasszára, mint minden „csoffos” kislány, azt képzeltem
én vagyok a hercegnő és értem jön egy bátor lovag. Aztán ahogy nőtem itt ebben
a kastélyban gépeltem le az érettségimet és az akkor még „irodistáktól” zajos
termek, folyosók tele voltak élettel. Bevillant a kép amikor mosolygó arcok
fogatták az érettségim jó hírét...
Álltam a vén falak előtt az ajtón lakat..bent pedig a sok
emlék...
Nagyon szomorúan sétáltam haza.
Lajcsák Mónika
Kapcsolódó:
Tél 2...
http://margitzoltan.blogspot.com/2012/02/tel-2.html
Csicsókai MAGYARázkodók
http://margitzoltan.blogspot.com/2012/12/csicsokai-magyarazkodok.html
