Margit Zoltán: boszorkány

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: boszorkány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: boszorkány. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. március 16., kedd

A bűnbak nyavalyás…



Ki a felelős azért ami történik? Kit kell megkövezni? Megbélyegezni? Ismét keresztre feszíteni? Máglyára lökni? Kerékbe törni? Kényszertáborba küldeni?

Régi szólamok, a társadalom tehetetlensége mögé bújt hataloméhes trónbitorlók minden korban lázasan igyekeztek az igazságot titkolni, megmásítani, tudják, hogy a megoldás a figyelem elterelésére a bűnbak megjelölése…

A közelmúltban sem volt másképpen, egyesek gyermekkorunk eredendő és apáról-fiúra öröklődő bűnével uralkodnak felettünk életöltőkön keresztül, amikor is elhitették velünk a szeplőtelen fogantatást, a paradicsomi állapotokból való száműzetést, kígyó általi sátáni összeesküvések közepette, mi meg bűnben fogantatott bűnősök vagyunk azóta is…, bár semmi közünk ezekhez az eszmefuttatásokhoz meg felsorolt bűnökhöz!

Gördítsük vissza egy picinykét az idő kerekét, mert hajlamosak vagyunk a gyors feledésnek áldozni!

Jöttek is mentek a perecskék, szemezgettem egy párat, hogy érthetőbb legyen a ma világa, mert a módszerek változtak az eszme maradt...

Boszorkányüldözés

A boszorkányoknak kikiáltott vagy a vádak alapján boszorkánysággal foglalkozó vagy ahhoz kötődő személyek üldözése. Gyakran a tömeghisztéria nyomán indították meg ezen üldözéseket. A boszorkánykultúra és a kereszténység ellentmondásos kölcsönhatásának eredményeként alakult ki az európai boszorkányüldözés, amely tömeges formában egészen a felvilágosodás koráig, a 18. század végéig tartott. (!)

„Minden boszorkányság a test vágyaiból ered, amely a nőben határtalan. A nők ingadozóbbak hitükben, mint a férfiak, könnyebben befogadják a külső hatásokat, azonkívül fecsegők, és képtelenek eltitkolni egymás elől gonosz fortélyaikat, s minthogy gyengék, titkos eszközökhöz folyamodnak, hogy nyerhessenek…. A havivérzés idején annyira telítve vannak nedvekkel, hogy fortyog a vérük. Lélegzéskor mérgező pára árad ki az orrukból és szájukból, és bárkit megbabonázhatnak. Hitük gyenge, és ez vezet a boszorkánysághoz.”


Mi is volt a bűnük?

A pogány hit követői az egyház ellenségeinek, vetélytársainak számítottak. Ezért a régi vallás isteneit az új vallás ördögeinek nyilvánították. Azokat pedig, akik nem tértek át az új hitre, a Sátán híveinek tekintették. A boszorkánysággal megvádolt emberek az esetek többségében becsületes keresztény nők és férfiak, egyedül maradt özvegyek stb. voltak, akiket szépségük, érdeklődési körük, megközelíthetetlenségük, netán esetleges szakmai tudásuk miatt (például bábaasszonyok, akiknél túl kevés újszülött halt meg, vagy füvesasszonyok) az őket körülvevő közösség megbélyegzett és kivetett. Az egyházi bírósághoz a közösségek világi vezetői nyújtották be a perkérelmeket.



Giordano Brunót hat éven keresztül „gyóntatták”, de mindhiába. Az 1600. február 8-án kihirdetett ítéletben ötször is elhangzott, hogy a vádlott „megbánás nélkül, hajthatatlanul és mereven” ragaszkodik eretnekségéhez. Igen szembement a „középkori mainstream*”-nek.

„Bruno nézeteiről: számtalan világ létezik; a lélek egyik testből a másikba vagy egy másik világba vándorol (→ reinkarnáció); hogy egyetlen lélek egyszerre két testben is formát ölthet (→ bilokáció?); hogy a mágia hasznos és megbízható; hogy a Szentlélek nem más, mint a világszellem […]; hogy a világ öröktől fogva létezik; hogy Mózes a csodákat mágia segítségével hajtotta végre és hogy jártasabb volt a mágiában, mint a többi egyiptomi; hogy törvényeit ő maga találta ki; hogy a Szentírás megtévesztés; hogy ördögök áldásos tetteket tudnak véghezvinni; hogy csak a zsidók származnak Ádámtól és Évától, a többi ember két lénytől, akik egy nappal előbb lettek teremtve. Hogy Krisztus nem Isten volt, hanem mesteri varázsló, aki az embereket az orruknál fogva vezette, és akit ezért joggal akasztottak fel […] nem pedig keresztre feszítették; hogy a próféták és az apostolok istentelenek voltak, és hogy néhányukat varázslóként felakasztották. Nem is érnék a végére, ha minden agyszüleményét vissza akarnám idézni, amelyeket Bruno könyveiben és személyesen állított. Röviden szólva mindennek hajthatatlan védelmezője volt, amit pogány filozófusok, valamint régi és új eretnekek felhoztak. Bruno egész idő alatt egy szót sem szólt, csak egyszer nyilvánult meg fenyegető hangnemben: „Lehet, hogy nektek, akik ítéletet hoztok, több okotok van a félelemre, mint nekem, aki elszenvedem azt.” A városvezetők emberei a börtönbe vezették (a vádlottat), ahol még nyolc napon keresztül fogva tartották, biztosítva annak lehetőségét, hogy visszavonja tévedéseit; de mindez hiába. Ezért küldték ma a máglyára. Amikor halála előtt elébe tartották a Megfeszített képét, keserű megvetéssel visszautasította azt. Nyomorúságosan pusztult el az izzó lángok közt, és talán épp azon volt, hogy lemondjon a világokról, amelyeket kigondolt. Így bánnak a rómaiak az istenkáromló, istentelen emberekkel.”

-Caspar Schoppe katolikus író Bruno tanairól

Mi is volt a bűne?

Azzal a kijelentésével haragította fel leginkább az egyházat (több száz évvel megelőzve korát), hogy a kor kezdetleges optikai eszközeivel is jól látható csillagok tulajdonképpen távoli Napok, körülöttük ugyanígy bolygók keringhetnek, s azokon a földihez hasonló élet lehetséges…

Modern kori boszorkányüldözések

-Európában az utolsó, boszorkánynak kikiáltott, skót spiritiszta Helen Duncant,a 20. század közepén, a második világháború idején ítélték el, akinek azonban 1951-ben Winston Churchill megkegyelmezett és elavult sületlenségként jellemezte a vádat.

-A világ némely részein, többek közt Dél-Afrikában és Indiában, a mai napig történnek boszorkányüldözések.

-1999-ben gyermekek ellen irányuló boszorkányüldözésről számolt be a BBC Kongóban.Tanzániában azért gyilkoltak meg idős asszonyokat, mert vörös szemük miatt azt gondolták róluk, hogy boszorkányok.

-Az Egyesült Államokban 1999 decemberében egy oklahomai diákot tiltottak ki 15 napra az iskolából, mert állítólag boszorkányságot használt tanára ellen.

-Kenyában legalább 11 személyt, köztük 3 férfit lincselt meg és égetett el a tömeg az ország nyugati részén 2008 májusában. Azzal vádolták őket, hogy listát készítettek a falu lakóiról, akik ellen boszorkányságot használtak, majd egyenként kipipálták a nevüket, ahogy elhaláloztak.

-2010 decemberében legkevesebb 12 embert lincseltek meg Haiti egyik déli megyéjének néhány településén, mert az áldozatokról úgy vélték, hogy készakarva terjesztik a kolerát. A csoportokba verődött feldühödött lincselők a boszorkányoknak tartott szerencsétleneket bozótvágó késekkel és kövekkel ölték meg, majd holttestüket az utcán elégették.


Galileo Galilei (Pisa, 1564. február 15. – Arcetri, 1642. január 8.) itáliai fizikus, csillagász, matematikus, természettudós. A fizikában az elsők között honosította meg a kísérleteket és méréseket, új módszereket adva ezzel a fizikának (és a többi természettudománynak). A csillagászatban ugyancsak az elsők között használt távcsöveket csillagászati jelenségek és égi objektumok megfigyelésére. Eredményei ellentmondtak az uralkodó ptolemaioszi, geocentrikus világképnek, ezért összeütközésbe került a katolikus egyházzal. Az inkvizíció 1633-ban a könyveit betiltotta, Galileit tanainak megtagadására kényszerítette, és házi őrizetben kellett élnie 1642-ben bekövetkezett haláláig. A katolikus egyház csak 1992-ben érvénytelenítette az ítéletet.

Mi is volt a bűne?

A „súlyos tévedés és eretnekség gyanúja” . „Eppur si muove! - Mégis mozog!” … 350 év után felmentik, mert lőn világosság elliptikus pályákon tényleg valami mozog és nem lapos, neki is sokat jelentett e felmentés a porai fellélegeztek…



Lehetne tovább szemezgetni, felesleges, mert valahol a cél és eszköz szentesíti a tettek mezejét. A válságok, nehézségek okait nem okozóira ildomos hárítani, hanem elviselőire, így az alkotó bölcsen megbúvik, lapítva és hasznot remélve, majd a „vihar” elmúltával hangos megmentő szerepében tetszelegve szüreteli le a babérokat, mert a tömegnek áldozat kell, ehhez lett szoktatva, ezt követően ballagunk a következő spekuláns válságba…

Szükségszerű a leegyszerűsített okmagyarázat az újrakezdéshez, bonyolult társadalmi problémák megoldásához ill. a megoldáshoz vezető út szájbarágós konzultációk magyarázatához, mint ha közösen próbáljuk megoldani illúzió keltésének mechanizmusában az egyén véleménye számítana is valamit…

A közösségi médiában lekommunikált gyors válaszok taktikája a nyerő, bármennyire is valótlan a válasz, két részre kell szakítani a történetet, a helyeslők és ellenzők táborát meg kell alkotni (kommunista / kapitalista, lapos-föld / ellipszoid, hívők / hitetlenek, hatalom / ellenzék, jobboldal / baloldal, liberális / populista, vírushívők / vírustagadók…). Morális, politikai, büntetőjogi felelősség nem esik egybe, akkor a bűnbak adja a megoldást. Szociálpszichológiai vizsgálatok alapján a közös gyűlölet sokkal erősebb a közös szeretetnél és erősebb köteléket biztosít a közösségen belül. Soha nem felejtem el amikor köszöntik egymást a béke jelével, ezt követően pár pillanat múlva már egymás torkának ugranak…

Igen a bűnbak adja a közösség akcióerejét és biztosítja a mobilizálhatóságát. Mi hozza létre a bűnbakúságot? Az idegenség, kisebbségi helyzet és eltérés az egyén ill. csoport normáitól. Itt jön a kreativitás a kiszemelt egyéni ereje és gyengesége. A bűnbak áldozat, de lehet a társadalmi rangjából fakadóan összetartó erő is csoport számára, amellyel növekszik az önbecsülés szintje. Fontos, hogy a tömegből kitűnjön pozitív vagy negatív irányban. Alapvető esélyes a bűnbakságra, aki a közösséget gyengeségeire, kételyeire, sebezhetőségeire, szakmaiatlanságára emlékezteti vagy figyelmezteti. Érdekes játszma ez, mert a vezetők, megmondóemberek véleményformálását e társadalmi-lélektani tényezők nem befolyásolják csak eszközként használják a médiában népámításként, a döntésük a neveltetésükből, kapcsolatrendszerből, szubjektív megoldások másolásából, ill. anyagi haszonszerzésük motivációjaként adódik. Viszont jó, ha döntéseiket kiszemelt bűnbakok által okozott kényszerhelyzetre, szükségállapotra kendőzik, így a turpisság takarásban marad…

Utána olvastam e világunk egyetlen betegségben szenved (mily könnyű medika tanoncnak lenni ma), maszkot hordunk, távolságot tartunk, kezet mosunk, ha kell és nem, oltakozunk, vigyázunk egy-másra és ennek ellenére terjed a nyavalya…

Időközben indokolatlanul beindult a megbélyegzés vírus tagadókra / oltástagadókra. Átolvastam e modern boszorkányok,Giordano Brunók,Galileo Galileik... számlájára felhozott vádakat, nem vírustagadók, tisztában vannak a fogalommal, nem tagadják az oltást sem, csak a krízis kezelési módszerek eredménytelenségét kritizálva vívták ki újra vezetők, megmondóemberek szimpátiáját, akik a jól bevált módszerek alapján hatalmukat féltve bűnbakot formáltak ismét belőlük is, e régi jó módszert látom új-köntösben felruházva, az örök kérdés: ki is van hatalmon és ki hozza a döntéseket/határozatok, hát talán nem az ellenzék? Igen a hatalom keze meg van kötve, meg tiszta vizet önt a pohárba közben átlépi saját árnyékát és a hosszú éjszaka legsötétebb óráját követi a hajnal, de addig a mások áttörtek a falon...(A trónok harca-R.R. Martin) Ne tessék mindig rosszra gondolni!

A nyavalya, így lett ismét bűnbak és mivel nem hagyja magát, bűnbak is a nyavalyás...

Margit Zoltán


Idén több Adria kevesebb Balaton, ha megérjük...

*A mainstream angol nyelvű szakkifejezés. Szó szerinti fordítása: „főáramlat”, „fősodor”. A valamely tudomány vagy művészet célközönségének és szakértőinek többsége által elfogadott és támogatott irányzat megjelölésére használatos. Minden területnek és minden kornak, korszaknak megvannak a maguk uralkodó, azaz mainstream irányzatai, amelyek háttérbe szorítják az alternatív, azaz underground irányzatokat.

Régebbi véset:

2013. december 13., péntek

Boszorkánypéntek



-Ne lőjétek őket! Had égjenek!
(részlet a Ryan közlegény megmentése c. háborús filmből)

Ha én egyszer Hálaadás Napját fogok ünnepelni, akkor annak adok majd hálát, hogy attól kezdve nem lesz többet Hálaadás Napja.

Sem helóvinn, sem Valentin-nap, sem Coca-Colás Mikulás - pláne télapó! –, sem apák-, anyák- vagy nők napja. Elfelejtjük, mint a gyermekkori butaságainkat, az Iskolakerülés Világnapját, a május huszonötödikéket, a büszke “melegfelvonulásokat” és végre szegény április 1-én sem kell majd minden ízetlen viccelődésen erőltetetten nevetgélnünk.

Decemberben, vagy – mit ad az Isten!, már november végén -, sem lesznek ezrével hivalkodó színes villanyégők a házakon, mert kimegy a divatból. Egy karácsonyi témájú családi fimet sem fog legyártani Hollywood, mert valószínűleg már Hollywood sem fog létezni. Nem lesz fényvarázs-verseny a szomszédok között, sem a kivágott fenyőfácskák méterben való megmérettetése, sem nagyzási hóbort, ahogy abba fog maradni a plázák elözönlése, a karácsonyi vásárlási láz. És – végre valahára! - az üzletek előtt magukat elektronikusan riszáló, bugyuta csengőszós dalocskát vinnyogó piros plüss kerti törpék is megkukulnak, mert nem az ajándék drágasága, csillogása, ordenáré értéke dönti majd el a szeretetünk mértékét, hanem valami egészen más.

Amikor én akarom ünnepelni szeretteimet, a családomat, netán önmagamat, azt nem mások által kiagyalt dátumok révén fogom címkézni, hanem az év minden napjából szeretnék majd szánni ilyesmire néhány percet. Egy kedves gondolatot, jó szót, hogy ezekből a semmi kis gesztusokból kiteljék egy egész esztendei szeretet- és boldogság-csomagom.

Nem is olyan kivitelezhetetlen így ünnepelni! 

Próbáljuk meg! Gondoljunk bele: a kutyánk fejét is naponta megsimogatjuk. Soha nem vár tőlünk sokat a hűséges pajtás, és ahogy ránk néz, a szeme melegében megfürödvén, bennünket is elönt a jóleső érzés. Adni, önzetlenül.

Erről kéne beszélnünk.

Sosem volt ez ennyire fontos, mint manapság!
Advent második gyertyájának lángja is ellobbant.
Itt az év legrövidebb napjaként számon tartott Luca-nap.
És ma, ebben a főzelék-szagú, seszínű 2013-as esztendőben a megkurtított nappaloknak üzenet-értéke van. Fogyóban az idő. A mi időnket órák mutatják. Csakhogy a számlapon a cágerek régen nem csak az éppen aktuális percet láttatják.
Hanem a már lejárt időnket. Fölgyorsult a világunk.
Ahogy tágul a tér, úgy zsugorodik az idő.
Az egész nap mára feleannyit jelent. Nem vesszük észre, hogy nyargalnak el mellettünk az órák, fertályórák, a percek. Este, lefekvés előtt, hanyatt dőlve már arra sem emlékszünk, mikor köszöntünk oda egy régen látott ismerősnek, néztünk-e a kémények füstje után, vagy egyáltalán kérdeztünk-e meg mostanában valakit: “Na, hogy vagy?” úgy, hogy a válaszára igazán kíváncsiak lettünk volna?
Mert az időmérő órák finom szerkezetében a kicsiny fogaskerekek megkoptak. Porszemcsék kerültek a mechanizmusba, s idáig kihallik a túlfeszített, agyonnyúzott rugócskák elkattanó halála, amikor a rozsdamorzsák szétpörccennek.

A boszorkányság napjának, a sötétség leghosszabb éjszakájának ez a legvaskosabb üzenete.
A magyar hagyományban házasságot, időjárást és sok egyéb mellett a jövőt is ezen a napon jósolták. 
Amikor én fogok ünnepelni, akkor már értelmetlen fogalom lesz csupán az ezüst-, arany- meg mindenféle fokozatú vásárlási, tehát a pénzköltésről szóló vasárnap.
Mert nekem addigra minden nap, még a péntek is: vasárnap lesz.
Akár ez a mai nap.


Luca lányom névnapja.


És ha egyszer az összetákolt székére fogok állni, akkor én nem a jövendőbelijét akarom meglátni, hanem a jővőt, a harmadik és negyedik adventi pisla fényében.
Ami a legkormosabb éjszakában is képes lesz eloszlatni a kételyt, a homályt, a sötétség hatalmát.
Egyetlen gyertya fénye. Meg fogja váltani a világot.



Pósa Károly

2011. december 13., kedd

Szent Lúcia, vagy Luca asszony a boszorkány napja é?


Luca napja, december 13, a karácsonyi ünnepkör egyik legérdekesebb napja. Szent Lúcia, akinek alakját köszöntik e napon, a legendák szerint a harmadik és negyedik század fordulóján élt Siracusában, Szicília szigetén.


Előkelő, nemesi család tagja volt, szép, fiatal lány, aki egy alkalommal elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, hogy annak közbenjárását kérjék a gyógyulás érdekében. Itt álmában megjelent neki a szent, és hívta az égiek seregébe. Mikor felébredt, Lúcia kérte meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez, mert ő immár örökre Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Ebbe azonban elhagyott vőlegénye nem tudott belenyugodni, és ezért feljelentette a lányt keresztény hite miatt Pascasius fejedelemnél. A fejedelem mindent megkísérelt, hogy Lúciát a pogány bálványok előtti áldozat bemutatására kényszerítse, de hiába. A fejedelem ezt követően az ítélőszék elé vitette Lúciát (Van egy jegyzőkönyv is, melyben állítólag Lúcia kihallgatása szerepel, de nem bizonyított, hogy ez valóban a helyszínen készült.) A bíró ráparancsolt Lúciára, hogy áldozzon az isteneknek. Lúcia így felelt: "Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a szegényeken való segítés. Mivel már semmim sem maradt, magamat adom oda.” 
A bíró rendreutasította: "Ilyesmit a magadhoz hasonló, ostoba keresztényeknek mondj, de ne nekem, mert én a Császár törvényére vigyázok!''-"Tartsd hát magadat a császárod törvényéhez!" – felelte Lúcia – "én meg szívem Urának, Jézus Krisztusnak a törvényéhez tartom magam. Te féld a császárodat, én az én Istenemet félem. Keresd uradnak kedvét, én pedig arra törekszem, hogy Krisztus előtt legyek kedves. Tedd, ami neked jólesik, de én azt teszem, amiből üdvösségem támadhat!” Akkor a bíró megfenyegette, hogy nyilvános házba záratja. De Lúciát nem tudta megfélemlíteni. "Ezt a testet nem tudod beszennyezni, mert az csak úgy lesz tisztátalan, ha az akarat beleegyezik. Ezért, még ha el is veszed erőszakkal testem tisztaságát, akaratomat erre nem tudod rávenni. Mire vársz? A testem kész a kínra!” Ekkor a fejdelem megpróbálta elvitetni a bordélyházba, hogy ártatlanságában megszégyenítse, de Isten segítségével nem sikerült elvonszolni a szüzet. Ezután kiadta a parancsot, hogy olajjal és szurokkal öntsék le és égessék el, ám a tűz sem fogott rajta. Végül rabtartói elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg imádságát be nem fejezte.

Szent jegyesség

Lúcia a legenda szerint Jézus menyasszonya volt, ezért házasságszerző szentnek tartották. Neve napján meggyfaágat vágtak, vízbe tették, és ha kizöldült, a lány még a következő évben férjhez ment.

A fény szentje

A Lúcia – magyarul Luca – név a lux, azaz a „fényesség” szóból származik. A fénnyel való kapcsolata miatt már a középkorban a szemfájósok védőszentjének tekintették. Maga Dante is megemlékezik erről az Isteni Színjátékban. Az egyház is bizonyára azért választotta ünnepének december 13.-át, mert a 16. századi Gergely-naptár életbelépése előtt ez volt az év legrövidebb napja, a téli napfordulatnak, a világosság születésének kezdete. Így magyarázható, hogy a magyar népi képzelet szerint is december hó folyamán e naphoz kötődik a legtöbb varázslás, népi babona.


Luca-asszony, mint boszorkány

A keresztény vallásban tisztelt szent mellett élt hazánkban egy ártó, rontó nőalak, az ősi hiedelemvilágból származó boszorkány, az ún. Luca-asszony is. Emiatt korábban ritkán adták e nevet a lánygyermekeknek, mióta azonban ez az archaikus hagyomány háttérbe szorult gyakoribbak lettek nálunk a Lucák.

Luca-napi babonák

Luca napján egykor számos szokás volt divatban. Mindenekelőtt az ún. Luca-búza keltése. A falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára kizöldültek. Ebből a jövő évi termésre következtettek, de kuruzslásra is használták, a beteg állatokkal etették fel. Később e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.
Az ősi hiedelem szerint ezen a napon tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozniuk. Ha ezt a parancsot megszegték, súlyosan megbűnhődtek. Sok legenda és babonaság is fűződik Szent Lúcia nevéhez. Ennek egyik oka abban rejlik, hogy a naptárreformig (Szent Gergely pápa nevéhez fűződik) december 13-a külön-leges napnak számított: a tél közepe, s jogi határnap volt, melyen nem volt szabad dolgozni. Hazánkban a népi hiedelem szerint Luca napján nem szabad idegent befogadni, mert elviszi a család szerencséjét. Védőszentjüknek tartják a varrónők, kárpitosok, de hozzá fordulnak szükség idején a bűnbánó nők is. Olaszország, mint aminek földjén élt Szent Lúcia, december 13-án fáklyás felvonulássokkal emlékezik a Szirakúzában vértanúságot szenvedett keresztény lányról.  

Lucázók

A fiatalok ezen az ünnepen sok helyen alakoskodni is jártak. A Luca-asszonynak öltözött maskara vezette a Lucázást, aminek során a termékenység varázslathoz szükséges rigmusokat adtak elő. Mondóka kíséretében megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jó sok tojást tojjanak.

A "lucázók", "kotyolók" (általában legények, leányok) szalmát, fadarabot vittek magukkal. Erre rátérdeltek és elõadták termékenységvarázsló, mágikus szövegüket:

"Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!
Kolbászuk olyan hosszú legyen, mint a falu hossza,
Szalonnájuk olyan széles legyen, mint a mestergerenda,
Zsírjuk annyi legyen, mint kútban a víz!
Annyi pénzük legyen, mint a pelyva,
Annyi csirkéjük legyen, mint a fûszál,
Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag!
Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!" 


Ajándékba tojást kaptak, de ha nem, akkor fenyegetõzni kezdtek: "Egy csirkéjük legyen, az is vak legyen!" A szalmát a gazdasszony a tyúkok alá dugta, a vendégeket a konyhában ültette le, és úgy tartották, szerencsét hoz a tyúkokra, ha aznap legény érkezik elsõnek a házhoz.

Az emberek az időjáráshoz is kötötték e napot. Úgy vélték ugyanis, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő év első hónapja, amilyen a második nap, olyan a második hónap és így tovább. Ezt nevezik Luca kalendáriumának.


A legnevezetesebb népi szokás a Luca székének faragása. Ennek egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az alakja, állítólag már a kelták varázsló papjai, a druidák is ismerték. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, és csak karácsony estjére volt szabad elkészülnie vele. Ezért terjedt el a mondás: lassan készül, mint a Luca széke.

A szék arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ugyanis, ha magával vitte az éjféli misére és ott ráállt, nyomban meglátta, ki az, mert az illető ilyenkor szarvat hordott. A hiedelem szerint leleplezése után azonban ugyancsak jól tette, ha olyan gyorsan szaladt haza, ahogy csak bírt, különben széttépték a boszorkányok. Ez azonban csak akkor sikerülhetett neki, ha útközben szüntelenül szórta a mákot, mert azt a boszorkányok kötelesek voltak felszedni, és így nem érhették be. Miután hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie.

A címben feltett kérdésre a válasz is az lehet, hogy kinek a pap, kinek a harangozó, kinek a népképviselője... 

Vagyon, ahogy írva vagyon! - Megtudjuk az éjféli misen, hogy ki a Szent Lúcia és ki a Luca asszony alakjára hasonlító boszorka, ha elkészítjük Luca székét és reá merünk állni, de ne feledjünk mákot a zsebbe tenni, hogy a végén nehogy mákunk legyen, ákom-bákom! 

Újításként be kellene nézni a parlamentbe és egyéb tisztes házba Luca székével...

Így Luca napján kívánom mindenkinek, hogy annyi pénze legyen, mint a pelyva 
az új esztendőben, hogy jusson is, maradjon is a banki kölcsönre-hitelre!

Wikipédia – Nőiportál – Magyar Kincsestár - Asztronet

Alapján összeállította:

Margit Zoltán

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin