Vudu, a hátborzongató vallás
Fekete mágia. Borzongás. Átok. A vudu szertartások mások megrontását, egészségének károsítását, halálát okozzák...
A katolikusok "az ördög vallásának", hívőit pedig "a sátán gyermekeinek" nevezik. Szülőhelye Nyugat-Afrika, ahonnan a 16. században ötszázezer őslakost hurcoltak el Haitire. A rabszolgák az Újvilágban is megtartották hitüket, s a sziget lakóinak még ma is legalább 80 százaléka e vallás híve. A vodun szóból eredő elnevezés a Benin területén élő fon nép nyelvén azt jelenti: "isten, szellem, szent tárgy".
Hipnotikus varázslók
A tabuk megsértői súlyosan megbetegszenek, vagy meghalnak. Az átok fog, az ember szuggerálható, és mindent elhisznek a varázslónak, aki szinte azt csinál követőivel, amit akar. Az áldozat alig eszik, elfogy az életereje, aztán meghal. Vudu-halált vált ki a közösség, amikor kitaszítja egyik tagját. A kiközösítés, a megvetés, a megbélyegzés olyan lelki hatást gyakorol az áldozatra, hogy belepusztul.
Szenti Tibor néprajzkutató így ír erről: "Az ellenséges természeti környezetbe, a vadonba egyedül nem mehet, mert elemésztődik. Marad a közösségen belüli elmúlása. Az ilyen ember reményvesztett lesz. Anélkül, hogy orvosilag bármilyen baja lenne, elkülönül, elhúzódik a társaitól, lefekszik a kunyhójában, nem vesz magához táplálékot, és a körülményekhez képest hihetetlen gyorsan, néhány nap alatt menthetetlenül elpusztul. Ezt a halált a közösség által kiváltott, megsürgetett szociális halálnak vagy ’kiközösítéssel járó halálnak’ is nevezhetjük."
Az önként vállalt vudu-halálnak valamilyen belső kényszer az oka. Egy helyütt megszabták, hogy a halottakat ne a megszokott helyre, barlangba temessék, hanem egy templom udvarába. A bennszülöttek ezt nehezen viselték, ezért többen besurrantak a barlangba, és ott várták meg a halált - mintegy élve eltemetkezve.
Egyedi eszközök, rémisztő szertartások
A vudu eszközei közé tartoznak az ártó bábuk vagy fétisszobrok (Kongóban például szöges szobrok), de Ausztráliában - ahogy H. Damm írja - "a rámutató botocskák, a kihegyezett fapálcikák vagy kengurucsontok" a tulajdonképpeni varázseszközök egy ember életének kioltására. Ha a gyilkosságot elhatározták, a varázsló megbízóival együtt titokban elhagyja a tábort, hogy végrehajtsa a sajátos ceremóniát. A megbízó előrehajló felsőtesttel a földre térdel, a varázsló pedig keresztbe fekszik a hátán. Így a kívánság és az akarat eggyé válik, és csak a rámutató pálcika, ez a mágikus eszköz kell ahhoz, hogy az áldozatra átvigyék. A varázsló jobb kezében tartja a hegyes pálcikát, amelyet többszörös hajfonattal a könyökéhez kötözött. Az ellenség táborhelye felé döf vele, és így szól: "Teljenek meg csontjaid pálcám mérgével, hogy húsod megrohadjon, és bűze odacsalja a férgeket, hogy felzabálják! Málljanak szét csontjaid, és emésztődjenek el, mint víz a sivatagi homokban, hogy szellemed semmit se találjon meg belőlük! Szárítsa ki a szél bőrödet, tegye ráncossá, mint falevelet a tűz forrósága, és szárítsa ki véredet, miként a tócsák iszapját!" A szó ereje mindenképpen hat...
A lelki és érzelmi tünetek által befolyásolt vudu-halál gyakori a modern társadalom magányosainál is. Szintén egyfajta megsemmisítése az embernek az is, amikor a házasok összevesznek, és a családi fotókról levágják a másik képét. A gyermekpszichológusok szerint a vudu-halálhoz közeli jelenséget az anyaméhen belül is ki lehet váltani. A nem kívánt terhességekből születettek közül egyéves korukig jóval többen halnak meg, mint azok közül, akiket szeretettel hordott ki az anyjuk. Az állatvilág is ismeri a vudu-halált. Gondoljunk csak a kígyóra, amely megbűvöli az áldozatát, vagy az öreg, illetve társukat, gazdájukat vesztett állatokra, amelyek feladják az életet!
